Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

Dr, Nagy József: 41i szocializmus építése Heves megyében L , ; A felszabadulástól a fordulat évéig 1QAA n>'iU'án az elörenyomu- IJ jó szovjet hadsereg ei­erte Magyarország ha­tárát. A háborús té­boly Magyarországon a né­met megszállás után te­tőpontjára hágott. A zsidó lakosság deportálása, kon­centrációs táborok felállítá­sa. baloldali érzelmű munká­sok bebörtönzése jellemezte a fasiszta államgépezet utol­só kapkodó intézkedéseit. Ezek a jellemző tünetek meg­figyelhetők Heves megyében is. A hatósági kényszer már 1944 elején tetőpontjára há­gott. Erőszakkal kétlyszerí- tették a mezőgazdasági dol­gozókat szerződéskötésre. Katonai segédlettel gyűjtöt­ték be a parasztoktól a ter­ményt. Május elején több ezer zsidó lakost deportál­tak kényszer-tartózkodási ’• ilyre. A lakosság ellen- enwel fogadta ezeket az intézkedéseket, s bár szerve­zett mozgalmakban nem ju­tott kifejezésre az ellenállás, megmutatkozott a beszolgál­tatás csökkentésében és ab- b . í. hogy nőtt a katonaszö­kevények száma. Október 15-e után már teljesen a fel­bomlás határára jutott a me­gye közigazgatása. A hata­lomra jutott nyilasok elhur­colták a megyében levő bal­oldali munkásokat, de októ­ber utolsó napjaiban már megszűnőben volt a megyei közigazgatás is. Október végére az előre­nyomuló szovjet hadsereg el­érte a Tisza vonalát és a me­gye »tiszántúli részeit, a ti­szafüredi járás községéit fel- ■’•»adftotta. A 2. Ukrán Iro.'á állományába tartozó 5*3. hadsereg 49. és 97. lövész­hadtestei, valamint a 27. hadsereg és a 7. gárdahad­sereg egységei november H- án keltek át a Tiszán és kezdték meg Heves megye felszabadítását. Véres és ke­mény küzdelmekben novem­ber végére felszabadult Eger és a megye Mátrától délre eső területe. A visszavonuló fasiszta csapatok esztelen pusztítással igyekeztek némi­leg feltartóztatni a szovjet hadsereg előnyomulását, de eredménytelenül. December végéig az egész megye fel­szabadult a fasiszta megszál­lás alól. A felszabadulás mene­tével párhuzamosan megyeszerte kibontakoztak azok az erők, amelyeket ad­dig a fasiszta államgépezet a föld alá kényszerített. Minden felsőbb utasítás nél­kül mar a felszabadulás utá­ni első napokban létrejöttek a községekben a Magyar Kommunista Párt szerveze­tei és különböző népi bizott­ságokat hoztak létre. Ezek a népi bizottságok, amelyele ké­sőbb nemzeti bizottság néven szerepelitek, tényleges irán.ví- -1 ói nemcsak a községek, ha­nem az egész megye életé­nek is. A nemzeti bizottságok vezetésével kezdődött meg a demokratikus élet, ezek szer­vezték meg a helyi karhatal­mat. a közellátást, az újjá­építést. Nagy szerepük volt a jól működő helyi nemzeti bizottságoknak a földreform előkészítésében is. A nemze­ti bizottságok mindenhol koa­líciós alapon működtek, min­den párt részt vett munká­jukban és kisebb súrlódások ellenére a demokratikus új­jászületés , gondolata ekkor még egységbe fogta ezeket a pártokat. 1945. márcu6 17-e után He­ves megyében is kezdetet vette a földreform megvaló­sítása. Bár a földreform az ország vezető szerveitől in- nult útjára, a benne részt ve­vő paraszti tömegek aktivitá­sa forradalmivá tette azt. Heves megyében már 1945 februájában és márciusában nagygyűléseken követelték a földosztás azonnali megvaló­sítását. A radikális földre­form legkövetkezetesebb hir­detői Heves megyében a kommunista párt tagjai vol­tuk. A törvény megjelenése után a megye minden közsé­gében megiafekult a föld­igénylő bizottság, összeírták a kisajátítandó birtokokat és a földigénylőket. Megváltás és kisajátítás útján a megyében igénybe vettek 100 509 kata&ztrális hold földet. Ennek közel fele erdő volt, mely állami tulaj­donba került, a fennmaradt területből pedig 72 414 holdat felosztottak 24 401 igényjogo­sult között. Több száz csa­lád földigényét más megyék­be való telepítéssel igyekez­tek kielégíteni, A felosztott földeken azonnal megkezdő­dött a tavaszi munka. Sem elegendő munkaeszköz, sem elegendő vetőmag nem állt a juttatottak rendelkezésére. Munkaeszközökkel (lovakkal) sok esetben a szovjet kato­naság sietett az új gazdák segítségére, vetőmagot pedig más megyékből próbáltak be­szerezni. 1945 tavaszán vette kezde­tét az újjáépítés szervezett megindítása. A megye igen nagyarányú háborús károkat szenvedett. A visszavonuló fasiszta csapatok felrobban­tottak 101 vasúti és közúti hidat és tönkretették a me­gye villanyhálózatának 70 százalékát, Egyes községek­ben a lakóházak 50 százalé­ka romokban hevert. Felrob­bantották az egercsehi szén­bánya tárnáit és osztályozó­épületeit, leszerelték a mát- ravidéki erőmű és a bélapát­falvi cementgyár fontosabb gépeit. A kommunista párt szervezésének és munkásaink önfeláldozó munkájának volt köszönhető, hogy 1945. őszére a megye legtöbb üzeme már újra termett. Mivel a tőké­sek elmenekültek, sok üzem­ben az újjáépítés munkáját maguk a munkások, illetve az üzemi bizottságok szer­vezték meg, lOiA nyarán az ország tel- 1 ' jes felszabadulása utón kezdett megbomlani az egység a demokratikus pár­tok között. Differenciálódtak az erők, voltak olyan cso­portok, amelyek politikai té­ren megelégedtek az elért eredményekkel és gátolni igyekeztek a társadalom to­vábbi előrehaladását. A koml- m un ista párt által vezetett baloldali erők tovább kíván­tak haladni a megkezdett úton a szocialista forrada­lom győzelme felé. A szov­jet csapatok elől elmenekült fasiszta és reakciós elemek kezdtek visszaszivárogni, s itthon maradt elvbarátaikkal megkísérelték a demokrati­kus rend megdöntését. Ennek a kísérletnek számos meg­nyilvánulását találjuk Heves megyében is. Több községben lefegyverezték a demokrati­kus rendőrséget és reakciós elemekből szervezték újjá, merényleteket követtek el kommunista párttitkárok el­len, szovjet katonákat és tiszteket gyilkoltak meg. A reakció mesterkedéséhez te­vékeny segítséget nyújtott a katolikus egyház is. Gyön­gyösön Páter Kiss Szaléz volt egyik vezetője és szervezője az ellenforradalmi mozgal­maknak. Az országgyűlési választá­sok közeledtével a reakció támadása mind szervezetteb­bé és nyíltabbá vált. A kom­munista párt előtt világos volt, hogy a választásokon a baloldali erőknek a döntő harcot a kisgazdapártba tö­mörült reakciós erőkkel kell megvívni. Az 1945-ös vá­lasztások Heves megyében is a kisgazdapárt győzelmét eredményezték akárcsak or- ’ szágos viszonylatban. A kom­munista párt csupán a bá­nyászok által lakott közsé­gekben ért el jelentős szava­zattöbbséget. A választások után a kisgazdapárti jobbol­dal megerősödött, s mindin­kább eltávolodott a dolgozó paraszti tömegektől. A vá­lasztások eredményeire tá­maszkodva 1945—40. telén elérkezettnek látta i z időt a reakció a kommunistákkal való leszámolásra. Megindult a támadás a földreform ellen is. A reakció nyílt feliépé- H se Heves megyében 1» összefogásra késztette a bal­oldali erőket. 1945 február elején az egercsehi bányá­szok elkergették a szabotáló üzemvezetőket. Február 15- én Egerben, majd Gyöngyö­sön volt nagygyűlés, ahol a reakciós elemek elűzését, a közigazgatás megtisztítását követették. A Baloldali Blokk megalakulása után Heves megyében is szervezett kere­tek között folytatódott a re­akció szétzúzása. 1940 folya­mán a baloldali erők ellen- támadása elől a reakció kénytelen volt visszahúzód­ni A kommunista párt követ­kezetes politikája az ország gazdasági és társadalmi hely­zetének megszilárdulásához vezetett. Gazdasági téren a földreform eredményeinek a megvédése és a stabilizáció megvalósítása növelte a párt tömegbázisát. Nemcsak az ipari munkásság sorakozott fel egyre inkább a kommunis_ ta párt mögé, hanem a sze­gényparasztság is úgy látta, hogy érekei legjobb képvise­lője a kommunista párt. A reakciós erők szétzúzása po­litikai téren növelte a párt tömegbefolyását. 1940—47. telén a népi de­mokratikus forradalmi erők és a reakció között ismét ki­élesedett az ellentét. Gazdag- parasztok szabotálták a ter­ménybeadást, a gyárak, üze­mek tőkés vezetői munkáso­kat bocsátottak el, nem vet­ték figyelembe a kollektív szerződéseket, nem tartották tiszteletben az üzemi bizott­ságok jogait. A harc azonban most más erőviszonyok kö­zött folyt. A baloldali erők harca következtében a kis­gazdapárti reakció lassan ki­szorult az államhatalmi szer­vekből és az országgyűlésből is. Az országgyűlésben bekö­vetkezett változások 1947. nyarán új választások kiírá­sát tették szükségessé. Az augusztus 31-én megtartott választások a népi demokra­tikus erők győzelmét ered­ményezték. Heves megyében a koalíciós pártokra szava­zott a választók 72 százalé­ka, ezen belül a Baloldali Blokk pártjai 61 százalékot kaptak és a Magyar Kommu­nista Pártra adta szavazatát a választók 20 százaléka. Az adatok azt mutatják, hogy az 1945-ös választástól eltelt idő­szakban a kommunista párt befolyása jelentős mértékben megnőtt a megye lakossága körében, s az országos ará­nyókhoz viszonyítva is ko­moly győzelmet aratott. A kommunista párt által vezetett baloldali erők vá­lasztási győzelme lehetővé tette, hogy az ország fejlő­dése meggyorsuljon. 1947. au­gusztus l-én megkezdődött a hároméves terv, mely Heves megyében is az újjáépítési munka meggyorsítását és be­fejezését jelentette. A kommunista párt " erejének növekedésé­vel a munkásság egyre na­gyobb tömegei léptek át a szociáldemokrata pártból és a megmaradt szociáldemok­rata tagság is követelte a két munkáspárt egyesítését. He­ves megyében már március elején létrejöttek a két párt egységbizottségai, amelyek­nek az volt a feladatuk, hogy előkészítsék az egyesülést Ás megtisztítsák a szociáldemok­rata pártot a jobboldali ele­mektől. 1948. május 7-ig a megye minden községében megtartották az egyesülő gyűléseket. Az egyesítő tag­gyűlések mindenhol a mun­kásság örömujjongása kö­zött történtek meg. Az egri és gyöngyösi gyűlések hatá­rozatot fogadtak el, amely­ben kifejezésre juttatták a párttagság „afölötti örömét és egyben megnyugvását is, hogy a két párt egyesülése utáni további eredményes osztályharcos munkának a marxi—lenini ideológia lesz a biztosítéka”. (Folytatjuk) „Ham ismert saját fajajára’ Történelmi ünnep Ludason * — Ez az esztendő jól si­került — vélekedik a főnie-“ zőgazdász. — Ügy néz ki,- hogy jelentős összeget tu­dunk tartalékolni, s megtud­juk fejlesztési terveinket is valósítani. Most adjuk át rendeltetésének a 98 férő­Antal Alajos főmezőgazdász a fejőgépek működését Ma­gyarázza a szövetkezet új, korszerű istállójában. 1944. november 16. Nagyfüged, Nyugat felől egyre jönnek a szétzilált né­met és magyar alakulatok. A magyarok nagy része civil ruhát szerez, nem megy to­vább. Éjszaka már ninC6 katona a községben. November 17-én megérke­zik az első szovjet járőr, majd követi őket a többi is. A falu állomásán nagy örömmel ve­szik körül a csapatokat. Ludas felszabadult. Adamik István községi ta­nácselnök a falu fejlődéséről beszél. — Hadd említsem a fonto­sabb számokat. Nos a köz­ségünknek 1068 lakosa Van. 347 ház, 10 kilométer járda, 10 kilométer villanyhálózat, 195 közvilágítási lámpa, 1600 méter út, 27 közkút. A köz­ség el van látva vízhálózat­tal. Űj tanácsházunk, isko­lánk, állatorvosi lakásunk épült. A napokban adjuk át a 3000 kötetes klubkönyvtá­rat. Talán még annyit — az ezer lakosra 170 televízió és 323 rádió jut. — Mindehhez hozzátehet­jük — vesz át a szót Kon- csos István Vb-titikár —, hogy a felszabadulás idején egyet­len járda sem volt a község­ben, jóval kevesebb volt a villanyhálózat, s nem volt megoldva a község .vízellá­tása. De talán mégis az a logfontosabtf, hogy ma a lu- dasiak elégedettek. Szépen keretinek, jól élnek, nem okoz gondot a televízió, vagy a modern bútor megvásárlá­sa. ■ ■ ■ 1959. októberében alakult meg a termelőszövetkezet — mondja Raffinszky Pálné fő­könyvelő. — Itt nem kellett különösebben bizonyítani a közös gazdálkodás előnyét, az emberek bíztak az újban. Közel háromszáz taggal kezd­tünk a gazdálkodáshoz. Elég nehéz körülmények között, hiszen alig volt épület, gép, felszerelés. — Az első év végén hat­ezer forint volt az egy főre jutó részesedés — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Antal Alajos főmezőgazdász. — És legutóbb? — Több mint a háromszo­rosa, közel 18 és fél ezer fo­rint. — Hogy lehetett ez elérni? — Egyszerű — mosolyog a főkönyvelőnő. Amíg például búzából 8 mázsa termett 1960-ban. addig az idén 17 mázsa. Az őszi árpából 17,2 mázsát takarítottunk be hol­danként. Kilenc év alatt a tavaszi árpa hozama négy mázsával, a napraforgóé 3,5 mázsával, a napraforgóé ugyanennyivel növekedett. Természetesen a növényter­mesztés mellett rengeteget fejlődött az állattenyészté­sünk is. Kezdetben mindösz- sze 26 szarvasmarhánk és 80 sertésünk volt — ebből kel­lett kifejiesztenthik « mah ■éwengeéeeetet. helyes, korszerű tehén istál­lót, s a jövőben megvalósít­juk a sertéstelep korszerűsí­tését is. ■ ■ Í Megyünk az átalakított klubkönyvtár felé. Az utcá­kon alig lehet már régi há­zakat látni, modern villák váltják fel őket. — Sokat épült a falu — mondja a tanácselnök —, különösen az veszi ezt ész­re, aki idevaló. A közelmúltr ban járt itt egy községbeír ember, aki még a háború előtt került ki külföldre. Azt mondta, hogy ha nem lett volna kiírva a falu neve, nem tudta volna, hogy Ludason jár. Egy gondunk van, hogy A Selypl Cukorgyárban többgyermekes anyák és fiatal lányok csomagolják a cukrot. A munka látszólag nem nehéz, hiszen nem cipelnek nagy súlyt, nem állnak zakatoló gép mellett. Az ülés nehéz, a három műszakban mintegy 150 nő váll- és hátfájásra panasz­kodik. Hogyan? Lehetséges, hogy az ülőfoglalkozás gyötrel­met okoz? Ezt csak az ért­heti meg, aki próbálta, vagy legalább látta a furcsa „al­kalmatosságokat”. Azokat széknek nem nevezhetnénk, de lócának sem. Németbő' magyarra ferdítették a szót és „hokellinek” mondják a deszkából összeácsolt be­rendezést, de az asszonyok eTvmás között csak kí.ipad- M„i: nevezik. A legtöbb lánynak és asszonynak nem ér le a lába, csak lóg a le­vegőbe« és elzsibbad. Ma­ri agy on szétszórt település a község, s bizony az útjaink elég elhanyagolt, állapotban vannak. ■ ■ ■ 1969. november 16 Ludason ma kezdetét veszi a felszabadulás évfordulójá­ra rendezett ünnepségsoro­zat. A községben ma ünnep­ségre. történelmi vetélkedő­re, műsorra kerül sor, s a megyei vízművállalat átad­ja a falu iskolájának az ajándéktelevíziót. Holnap ünnepi tanácsülé­sen emlékeznek meg a falu felszabadulásáról, s átadják rendeltetésének az átalakí­tott, 3 ezer kötetes klub­sok azért zúgolódnak, mert nem férnek az asztalhoz. Mért nem állnak? Azért, mert akkor görnyedni kell. olyan alacsony az asztal, s nem győznék a munkát. A gyár vezetői megnéz­ték az Egyesült Izzó mun­kahelyeit, de a kát gyárban a nők nem egyforma mun­kát végeznek, ezért a ta­pasztalatcserét nem tudták hasznosítani. A Magyar Cukoripar nem tudni segí­teni? Bizonyára van meg­oldás. A kilós tasakok cso­magolása közben az asszo­nyok ne érezzék úgy ma­gukat. mintha bínpadra vonnák őket. F. L. 1969. november- J&, vasárnap könyvtárat. Kapóst Levente Asszonyok- majdnem kínpadon Sokat fejlődött a falu — mondja Adamik István tanácselnök.

Next

/
Thumbnails
Contents