Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

fijwrkí 6én:

VII.

Magyarok itt — magyarok ott

r —- Dolgozom három éve- : Üäk Jól mondom? Itt lesz ▼íz 200 liter is... Igen ...

Xtunranco mongol fúrómester, aki IS éve tudója e szakmának és néhány éve kemény nevelője az új szakmunkásoknak, percen kint Ha megye le és érem el a 40. métert — villogtatja fogát Bat-Ol- zái mongol fúrómester, áld nemcsak a szakmát tanulta meg a magyar kútfúróiktól, de három év alatt bőven ragadt rá magyar szó is. A kút egyébként Ulánbátor széléin készül, ahogyan a „vizesek” mondják, ez „úri kút”.

Mint ahogy Közép-Európa

„úri” munkának tartják az

építkezéseken dolgozó kőművesek, ácsok, hegesztők, villanyszerelők munkáját is.

Kilencezer kilométerre az otthontól és lám van „úri” munka. Hát hogyne lenne. Még úri munka D zu mm ódban, a vízkutatók központjában is dolgozni, bár a kaposvári Sianits Józsefnek és Pusztai Józsefnek, meg a ceglédi Gyér Károlynak és Jónás Józsefnek nem egészen ez a véleménye.

— A hideg itt is negyven fok... S Ulánbátor ide is fél nap autóval... az otthon meg — teszik hozzá sóhajtva, aztán már hajolnak is a munkadarab fölé. Semmi helye nincs a szentimentaliz- musnak: maguk jelentkeztek egy-két évre, a becsületes kereset, meg egy kicsit talán az izgalmas kaland reményében is. Hát sok kaland nincs. Munka van sok. Meg a szokatlan körülmények. Az éghajlat. A koszt.

De valóban különbséget lehet és kell tenni a körülmények között is — Gulácsi Lajos, meg Nagy Zoltán már vagy 800 kilométerre vannak a fővárostól, ahol azért mégis csak akadnak magyarok. De itt Szuhebátor városának „falai” tövében, nem messze a Bajkál-tóba ömlő Szelenge folyótól, mongol jurtában élve, önmaguknak főzve, mosva fúrják a kutat, hogy vizet hozzanak fel. A kutat megfúrják két hét, hassam hét alatt, aztán egy kifliét odább mennek —, vagy ÍS0 kilométert Nekik még

jó, mert olyan mongol fúró- mesterrel, Jumrancóval dolgoznak együtt, akik már több mint egy évtizede csinálja ezt a munkát és van tekintélye, szava is hozzá, hogy a lóról le-, de a nehéz fizikai munkára még nem szokott mongol ifjakat a „melóhoz” szoktassa.

Bajzsargaland azonban már minden településtől, még egy mongol jurtától is ötven kilométerekre van. Két jurta: egyben a mongol

munkások, egyben a magyarok — a kábái Sándor István és a szintén kábái Gere Béla — laknak. Mellettük a fúrótorony, az áramfejlesztő aggregátor és néhány olajoshordó. Aztán a domboldalon egy jó ég tudja honnan idáig kérődző tevecsorda. Az égvilágon senki és semmi más rajtuk kívül. Hajnaltól estig dolgoznak. Néha nem is azért, mert ennyit kellene, hanem mert egyszerűen nem tudnak mást csinálni.

Ugdajcajdam is csak egy név. Az előbbi helyen néhány éve még település volt, aztán az odább költözött, vagy ötven kilométerrel- Itt, Ugdalcajdamban település lesz, ha feljön a viz. Kádár István Üjszászról, Dani György pedig Ceglédről „ugrott” ki ide...

— ...nem is tudom hová .. i — humorizál önmagával is Kádár.

— ...nézze, a kútfúrók sohse voltak éppen otthonülö emberek. Mindig az országot jártuk otthon is. Hát most egy kicsit messzebb Jutottunk — tárja szét a karját Dani György, miközben tálal a jurta asztalán... — Sajnos fűszerünk nincs. Dé meg lehet enni. Meg kell enSzalmás Lajos Gyöngyösről kelt útra, hogy Dyen „közelben” építkezzék.

ni! — teszi hozzá, amint a

birkahúslevesre mutat Itt nincs mód, sem idő, sem víz annyi, még a kút mellett sem, hiszen a fúrás még tart, hogy a szakácsművészet produktumaként szolgálják fel a kedves ebédmeghívás tárgyát

Meg lehetett enni. Meg

kellett enni.

legmodernebb ruhagyára épül Ulánbátor szivében. A tera szaktanácsadás munkája a magyaroké.

Nos, ehhez képest valóban

úri dolga van az Ulánbátor! ruhagyár építkezésén dolgozó gyöngyösi Szalmás Józsefnek. Kőműves. Saját üzemi konyhájuk van, ahol éppen- úgy, magyar szakács főz, mint Zonginóban, a magyarok építette Biokombináton, az egri Zsilakó János munkahelyén, vagy éppen az innen félezer kilométerre levő Dar- hánban, ahol vágóhidat épít Kiss Mihály, aki gyöngyösi munkahelyét cserélte fel ezzel a „szomszédos” építkezéssel.

Igaz, a legkényelmesebb körülmények sem „otthoni” körülmények, s az is igaz, hogy a munka sem halad mindig úgy, ahogy szeretnék, akár Darhánban, akár a ruhagyár építkezésén. Egész sor kitűnő mongol szakmunkás dolgozik, s egész sor új munkás nem dolgozik. Illetőleg csak időnkint dolgozik a műszak alatt. Érthető egyébként: lovon

nótt fel a messzire nyúló füves pusztákon, s most munkát kellene végeznie nyolc órán keresztül, vagy ugyanennyi ideig feszülten figyelnie a gép munkáját. Nehezen megy ez még.

Ezeken az építkezéseken, s a többieken is most formálódik a mongol munkásosztály, együtt fejlődik, alakul a szocialista ipar kialakulásával. Ehhez nyújtunk,a szocialista országok között, segítséget mi magnak; is.

Kiss Mihály is „közel” került gyöngyösi munkahelyéhez. Mint szaktanácsadó dolgozik a darháni húskombinát építkezésén, amelyet magyar tervezők »képzeltek eL”

Szüret Gyöngyöstariánban

tok cukorfokát vizsgálja.

(Foto: Kiás Béta)

A Mátra alján, a barna barázdák dimbes-dombas vidékén különös hangulata van az ősznek. A határt tréfával, dallal, kacagással teli emberek népesítik be.

A hatalmas Lenz—Moser táblán már messziről szembetűnik az asszonyok népes csapata. A nyílegyenes sorokban vödrökbe szedik az érett gyümölcsöt, majd puttonyosok hordják a kádakba a leszedett fürtöket

— Hétfő óta folyik a szüret — mondja Vankó Ernő, a gyöngyöstarjáni Győzelem Tsz főagronómusa. 528 holdról szedjük le a szőlőt Sajnos az elmúlt évben jobb volt a termés mint az idén. Most 40 vagon a kiesésünk. A júniusi jég nagy pusztítást végzett a szőlőinkben, így becsléseink szerint 24—25 mázsát szedünk le holdanként

— Milyen fajtákat szüretelnek?

— Termelőszövetkezetünkben a szőlőterületet olaszriz- ling, kékfrankos, muskát- ottonel és saszla fajtákkal telepítettük be, így ezeket szüreteljük.

A táblában népes munkacsapat dolgozik. Ladányi Gá- bómé, a brigád egyik „veterán" tagja kalauzol.

— Negyvenötén dolgozunk asszonyok, egy brigádban. A munkát reggel hét órákkor kezdjük. Délig szedjük a fürtöket, majd egy óráig ebédelünk, nyárson sült szalonnát jó házikenyérreL A szőlő szedését délután 4—5 óra körül fejezzük be. A tőkékről naponta két mázsa szőlőt szüretelünk le fejenként

Közben gyorsan telnek a vödrök. A távolban erélyes hang kiált — puttonyos, puttonyos! Fodor Mihályné, odasiet

— Mióta puttonyozfk?

— A szövetkezet megalakulása óta szinte már minden évben. Egy puttonyban általában 20—25 kilogramm szőlő jut Reméljük, hogy a szép, napos őszi idő sokáig tart és akkor nem lesz probléma a szüreti munkákkal.

A puttonyokból .a kádakba kerül a szőlő, melyet vontató szállít a szövetkezet feldolgozójába.

— Naponta 350—400 mázsa

szőlőt dolgozunk fel a hidraulikus gépsorral — tájékoztat Vankó Ernő. — Bértárolás! és feldolgozási szerződést kötöttünk az Eger— Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdasággal, 1000 mázsa szőlőre és 4500 hektoliter borra.

A pince előcsarnokában Rúzson László szőlész-borász szakmunkás, a beérkező mustok cukorfokát vizsgálja.

— Az egyes mustminták cukorfoka változó. A próbamérések alapján a vegyes fehér 16,5, az olaszrizling 19— 20, a kékfrankos 18,5 és a muskát-ottonel 24 cukorfokos.

A feldolgozó üzem előtt álló pótkocsin lassan kiürülnek a kádak, és a gép ismét elindul a határba a következő „rakományért.” Így megy ez egészen november közepéig.

(meniusz)

Kellemetlen útszakaszok Kápolna és Kerecsend között

az új kerecsendd híd és az

ELŐSZÖR A NYÁR derekán tettük szóvá, hogy vontatottan, lassan építik a 3-as számú főútvonal Kápolna— Kerecsend községek közti szakaszát A munkát kora tavasszal kezdték, bár akkor hetekig csak a figyelmeztető és forgalomkorlátozó táblák jelezték az útépítési szándékot Majd a Betonútépítő Vállalat az árokásáshoz és a szegélykövek lerakásához kezdett

A nyáron arra hivatkoztak, hogy nincs elegendő gép és ember, a rendelkezésre álló erőt a haitvani. Illetve a gyöngyösi útszakasz és felüljárók befejezéséhez csoportosították át, és majd ha ott végeznek, fokozott erővel építik a Kápolna—Kerecsend közötti útszakaszt Kétségtelen, az utóbbi hetekben több útépítőt láttunk a 109—119 kilométeres szakaszon, de véleményünk és a szerkesztőséghez érkezett panaszok szerint lassan halad a munka.

A Kápolnától Kerecsendig terjedő mintegy tíz kilométeres útszakaszon több helyen csak kitérőkkel lehet közlekedni, az ideiglenes utak kátyúsak, máris több helyen kellett javítani. Még újabb kitérőket építenek, dombok és katlanok levágásán dolgoznak, nincs kész

Többek között a félezer magyar szakember munkáján keresztül.

... és nemcsak a mongolok tanulnak meg magyarul, a magyarok is megtanulnak mongoluL Na nem, nem mindig az irodalmi nyelv szabályai és nem mindig kifejezései szerint. De egyre jobban megérti egymást a régi magyar és az új mongol szakmunkás. Megértenék talán akkor is, ha egyetlen szót sem tudnának a másik nyelvéből, mert van közös nyelvük: az építőmunka.

Az „úri” helyen is és a kék egű, sas járta mongol pusztákon is.

.(Folytatjuk)

útszakasz fedőrétegének bi- tumer.ezéséhez csak a héten kezdtek hozzá

Kovács Gyula, a Betonútépítő Vállalat építésvezetője meghallgatta észrevételünket, majd arra a kérdésre, hogy a vállalat programja szerint mi az építésvezetőség idei feladata, kertelés nélkül elmondta, hogy Kápolnától Kerecsend községig, a Laskó patakig tervezték az út korszerűsítését, új hidat és Kerecsend szélső házaitól a Füzesabony—Eger közötti szakaszhoz csatlakozó új utat kellett volna építeni.

AZ ÉPÍTÉSVEZETŐ azt állítja, hogy Kápolnától Kerecsendig még az idén befejezik az útkorszerűsítést, de a Kerecsend községet elkerülő szakasz az idén nem készül el, csak földmunkáin dolgoznak. Az új híd már áll, de a kopóréteg és a hid- korlát még hiányzik.

— Mi az okai hogy az útépítéssel lassan haladnak és a kerecsenéi szakasz az idén nem készül el?

Az építésvezető arra hivatkozik, hogy hetekig nem kaptak követ, kevés a szállítóeszköz és a nyáron munkaerőhiánnyal küzdöttek. Elismeri, hogy az ideiglenes kitérők nem bírták a nagy forgalmat, a kövek ki lazultak, ezért újabb fedőréteg««! kellett „megfejelni”, de az útépítők iparkodnak, hogy a forgalom biztonságát ne veszélyeztessék.

Ezen a héten a tíz kilométeres útszakaszon, illetve a hídnál, a gépeknél és az aszfaltkeverő telepen 250 ember dolgozott, ezért az építésvezetőség bizakodik, hegy a Kápolnától Kerecsendig terjedő útszakaszt december végén átadják.

Érdeklődtünk Recsken, a kőbányában, a vasútnál és az egri 4-es AKÖV-nél is. A Mátrai Kőbánya 40—56 milliméter nagyságú burkolókövet korlátlanul tud adni, ebből főleg az év első felében nem volt hiány. Nemes zúzalék Recsken sincs, mari az

utántörő gépeket most szerelik. A szállítás, a vagonok megrendelése a vevő feladata. Azt is megjegyezték, hogy az 1970-es kőigényt a bánya már kérte, de a betonútépítők még nem küldték el.

ÉVEK ŐTA visszatérő, éppen ezért ismert probléma, tehát számítani lehet arra, hogy ősszel szállítási csúcs- forgalom van, szeptembertől novemberig inkább a romlandó mezőgazdasági termékeket és a tüzelőt szállítják, ezért a nagy tömegű köveit lehetőleg az év első felében kell beszerezni. Ebben az időszakban az idén lehetett vagont és teherautót kapni.

Az anyagmegrendelést és a gépirányítást a Betonútépítő Vállalat budapesti központja in tea, a hatvani főépítésvezetőség közbeiktatásával. A kápolnai építésvezetőségen nem kaptunk kielégítő felvilágosítást, de a nehézségek arra utalnak, hogy a kápolnai építésvezetőség, a nat- vami főépítósvezetőség és a budapesti központ közötti „fogaskerekek” nem mindig olajozottan forognak, az ügyintézés, a műszaki és a gazdasági szervezés nem kifogástalan. A tényeleges anyagbeszerzési és a szállítási nehézségeket a vállalat szervezési hiányossága tovább fokozta.

A hatvani és a gyöngyösi

útszakasz és felüljáró befejezése óta a korábbinál jóval több ember és gép dolgozik Kápolna és Kerecsend között De véleményünk szerint az építésvezető decemberben akkor fogja átadni a munkát, ha az őszi kedvező időjárást a lehető legjobban kihasznál ják, nagy iparko- dássál és az eddiginél szervezettebben dolgoznak Kápolna és Kerecsend között

(Fazekas L.)

1969, október 12» vasárnap