Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-11 / 236. szám
őrülök, hogy megismerhettem ezt a vidéket*.. n Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztere Egerben Fehér köpenyt öltött pénteken reggel Kim Man Güm miniszter, a KNDK mezőgazdasági bizottságának elnöke és kísérete, amikor belépett az egri keltetőállomás géptermébe. A vendégeket elkísérte dr. Tamás László, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, és Nagy László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, aki a közelmúltban látogatást tett a demokratikus Koreában. Sárosi István, a keltetőállomás igazgatója ismertette az üzem működését, valamint a keltetés folyamatossága felett őrködő hármas biztonsági berendezést. Kim Man Güm a legnagyobb elismeréssel szólt az üzem szinte laboratóriumi tisztaságáról. Sárosi István elmondta, hogy a fejlesztési program során a jelenlegi 420 ezres befogadóképességet emelni fogják, s közel egymillió tojást keltetnek majd a bővítés után a gépekben. Kim Man Güm a délelőtt folyamán meglátogatta az egri várat, és érdeklődéssel hallgatta a vár történelmi múltjáról szóló tájékoztatót. A látogatás során megkértük, mondjon néhány szót magyarországi tapasztalatairól. — Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter a közelmúltban hazánkban tartózkodott. Elsősorban ezt a látogatást viszonoztam. Ezenkívül az a cél vezetett, hogy szorosabbá tegyük országaink között a szakmai kapcsolatokat, gondolok itt elsősorban a mező- gazdasági intézmények közötti kapcsolatra. — Milyen benyomásokat szerzett hazánk mezőgazdaságáról? — A legnagyobb hatást a munkák szervezettsége tette rám, és az igen magas színvonalon megvalósított, gépek segítségével történő termelés. Nagyon tetszett a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet szőlőterülete. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy az erősen dombos terület ellenére maximálisan törekednek a nagy táblák kialakítására. — Hallomásból ismerte-e megyénket látogatása előtt? — Igen. Az egri borokról nálunk is a legjobb vélemény alakult ki, örülök, hogy megismerhettem azt a vidéket, ahol ez a híres bor terem. Megragadom az alkalmat és a sajtón keresztül szeretnék köszönetét mondani azért a meleg baráti fogadtatásért, amelyben Heves megye vezetői és az egész megye részesítette küldöttségünket. Sz. A. A nehezén már tűi Tan az ahonyi gyár Gyuriit» Gé/aVI. a hegyek szellemének Kenyér Gyanús nekem ez a fű. Zentai Gúla, az itteni műszaki tolmács, a „mindent tudó,, mongológus nevet: — Nem is fű ez. Búza. — Búza, itt és ennyi és ilyen? — koccan ide-oda a fejem a kocsi ablakához, ahogy bámulom a „kenyeret”, amely eddigi tudásom szerint Mongóliában nem terem meg. Sem az éghajlat, sem a talaj nem alkalmas arra, hogy búzát, általában gabonát termeljenek. MonHii: a gazdaság eredményei miatt lett a Szocialista Munka Hőse, voltaképpen Ulánbátor ellátását van hivatva biztosítani. A viszonylag régi gazdaság ez, de a „régibb” alatt ne hosszú évtizedeket gondoljunk — jó egy évtizeddel ezelőtt itt is a végtelenbe nyúló sztyeppe volt az úr. Most a „majorság”, amely járási székhely, tíz évfolyamos iskolával büszkélkedhet, ahová vagy 800 mongol gyerek jár a messzi körigencsak elhanyagolható volt. Még 1957-ben is csak 53 kiló gabona jutott egy-egy mongolra, de 1963-ben már exportálni is képes volt az ország, a megtermelt gabona mennyisége egy főre vetítve meghaladta a 300 kilót. A gabonatermelés egyúttal szimbólum is: jelképe a monokulturális gazdálkodás felett aratott mind nagyobb hozamú győzelemnek. És a gabbnatermelés, a szibériai gabonafajták mongóliai meghonosítása, általában a mezőgazdasági „termelés” fokról fokra változtatja meg az arátok, a mongol parasztok, ie az egész mongol lakosság élés életrendjét. Egész sor mezőgazdasági terménynek, közismert gyümölcsfajtáknak még csak mongol nevük sem volt — annyira ismeretlenek vo! tak a végtelen sztyeppéken vándorló nomádok számáKivüiről már nyoma sincs a hajdani gépjavító állomásnak. Az épületek megszépültek, a kályhák helyére radiátorokat szerelnek, beton- utak kötik össze az üzemeket, amelyekben már milliós, százezres tételekben gyártják a modern gépek a koronadugót, a likőröskupakot, a méretre, színre külöböző alumíniumból készült dobozokat. Belülről azonban még korántsem ilyen idillikus a gyáregység élete, munkája. A nagy „ugrás” — kombájn, traktor, eke javítása helyett világszínvonalon álló pilver- dobozt gyártani — még ma is sok gondot,' nehézséget, problémát jelent a gyáregységnek. De a kitartó szorgalomnak, lelkesedésnek már mérhető eredményei vannak. Termel a gyár, vagy ahogyan Ötvös Aladár, a gyáregység igazgatója a dobozüzemben megjegyezte: megy a verkli.-, Kő a mennyiség, javul a minőség — Mi tagadás: a kezdet nehéz volt. Ügy is mondhatom, nagyon nehéz. Itt mindenkinek tanulnia kellett. A portástól az igazgatóig. Mert a traktorjavítás s a korona- dugó-gyártás között csak annyi a közös, hogy mindkettőt emberek csinálják. Az új profilok, a gyártás, a különböző technológiák megismerése, elsajátítása megfeszített munkát, kitartást követelt valamennyiünktől. Remélem, nem kiabálod! el: már túl vagyunk a nehezén. Ha vannak is gondjaink, problémáink, de a termelés már folyamatos, nő a meny- nyiség és javul a minőség. Talán néhány számadatot illusztrálására: augusztusban 36 millió 610 ezer koronadugót, 1 381 000 húzott dobozt, 1 484 000 cipőpasztásdobozt gyártottunk. A szeptemberi számok pedig a következők: 51 917 00O koronadugó, 1 millió 442 ezer húzott doboz és 1 717 000 cipőpasztásdoboz. Ha lassan is, de emelkedik gyáregységünk termelése. Reméljük, a folyamatos termelés már nem szakad meg . .. — Annál is inkább, mertá gyáregység termékei iránt egyre nagyobb a hazai és a külföldi igény. (Itt jegyezzük meg, hogy a közelmúltban a rádió Reggeli Krónikájának szerkesztősége egy telefonbeszélgetés alapján elmarasztalta a Mátravidéki ffémmüvek'?' mondván, hogy í bsszul s- he meg a ko- Wbnadugo ..oki és abonyi t gyártását, s ezért, a Fővárosi Söripari Vállalat koronadu- gó-hiánnyal küzd. Mint a Mátravidéki Fémművekben megtudtuk: a pillanatnyi kevesebb gyártásnak nem a rossz tervezés az oka, hanem a külföldi partnerek a szerződésben megkötött határidőnél későbben szállították le a gyártáshoz szükséges gépeket, berendezéseket. Egyébként a gyár biztosítja a söripari vállalatnak az évre lekötött koronadugó-mennyi- séget.) — Valóban keresett termékeket gyártunk, és ez gyárunk jövőjét tekintve is rendkívül biztató és rhe?- nyugtató számunkra. Még tart az „ösuzerázódás” — Igaz, hogy az utóbbi napokban többen. is elhagyták a gyáregységet? — A kérdést Lőczi Istvánnak, a pártalap- szervezet titkárának tettük fel... — Van egy kisebb fluktuáció, de ennek objektív okai vannak. Sajnos, a környező községekből eléggé nehéz naponta bejárni. Kerecsendről többen is szeretnének gyáregységünknél dolgozni, de nincs mivel bejárniuk. Reméljük, sikerül a közeljövőben egy munkás-buszjáratot indítani. De a fő ok nem ez. Legyünk őszinték: a gépjavító állomásnak egészen más volt a munka szervezeti, fegyelmi rendje, mint gyáregységünknek. A kenyéradónk most egy gyár, amely három műszakban termel, precíz pontosságot, jó munkát követel valamennyiünktől. És ezt bizony még sokan nem szokták meg, illetve nem tudták megszokni. Vagyis tart még az „összerázódás”, Szaktanfolyamokat szerveznek — Az üzemekben hallottuk: többen is szeretnének szakmát tanulni, illetve különböző, a munkával kapcsolatos szakmai tanfolyamokra járni.., — Azt mindenki elhiheti: a legfontosabb feladatunk a termelés megszervezése és beindítása volt. Ezen túl vagyunk, így most már több idő jut dolgozóink gondjainak, problémáinak megoldására. Szervezünk meós, lakatos és más szaktanfolyamot, és 22 dolgozónkat már be is iskoláztuk gépipari technikumba. Senkiről, semmiről sem feledkezünk meg, mindent elkövetünk a termelésért, dolgozóinkért. És ugyanezt teszik központi gyárunk vezetői is. Bízunk dolgozóinkban, gyáregységünk jövőjében, és egészen biztos vagyok benne, hogy egy-két éven belül köztiszteletben álló, gazdaságilag, anyagilag, erkölcsileg kiegyensúlyozott gyára lesz Füzesabonynak. K. J. Hogy lehet-e élni betegen? Természetesen. fsak nem egészséges. ■fa Kilenc meg kilenc az tizennyolc, — táblán, üzetben, kompjuterben mindig. A vendéglői izetésénél, néha. ★ Vannak emberek, akik órákon át készüllek, hogy három percig beszéljenek, s vannak, ikik három percig készülnek, hogy órákon át beszéljenek. ★ Az előjegyzési naptár csak arra jó, hogy mindarra emlékeztessen, amit nem felejtettem sí feljegyezni rá. ★ — Érdekes — tűnődőm el a múlton — mi egyszerre csináltuk, hogy nálunk segédmunkásból akár professzor is és professzorból akár segédmunkás is lehetett. ■ ■ ★ Megdöbbenve fedeztem fel, hogy a nemi felvilágosítást nem lehet elég későin kezdeni! Jobbra búza, balra pusztaság, középen a GAZ küszködik, hogy új csapást törjön magának. ra. A legmagadom én, de amit én „fűnek” néztem, ez mást mond. Már vagy negyedórája „mondja” a cáfolatot. Olyan búzatábla mellett haladunk, amely lehet vagy 10 kilométer hosz- szú és aligha keskenyebb. — Miért, nálunk nem lehet búza? — méltatlankodik Bauzgracs, a mongol sofőr és rálép a fékre, nézzem csak meg, igenis búza ez, csak hát még nem nagyon hányja a kalászát. Augusztus végén vagyunk és a búza, a kétségtelen búza, itt még úgy néz ki, mint nálunk május végén. De búza! Ring a szélben, mint a hazai tájakon, és ha rhég messze kevesebb is a termése, mint az alföldi magyar búzának, de már terem. Több tízezer hektáron, állami gazdaság földjén, géppel vetve, géppel betakarítva, évről évre többet tanulva és tudva a búza kedvéről és kísérletezve, hogy ez ' a „kedv” nyékről is tanulni, több mint harminc kút, posta és telefonközpont, kis szálloda, étterem szolgálja itt az igényeket. Az elsősorban íöldmíve- lő gazdaság 44 ezer hektárt mondhat magáénak, ebből 3' hektár áll művelés alatt — a többi legelő —, és össze sen 27 ezer (!) hektáron tér melnek búzát. Emellett zöldséget öntöznek, magyar öntözőberendezésekkel, burgonyát termelnek, sőt itt már sikerrel próbálkoznak sertéssabb hegygerinceken még ma is ott állnak a kőrakások: áldozati helyek a hegyek szellemének. Ma jobbára inkább csak megszokásból, ha átkél a hegygerincen az utas és eléri a »egyek szellemének emelt -.őhalmot. valami kis ajándékot helyez oda hálából, iogy sikerült idáig eljutni, hogy segítsen a szellem a további utakon. Egy cigaretta, egy ajak (mongol csésze), néha valami kopott szerszám, lókoponya, apró érték. mindinkább megelégedett legyen az itteni klímával. Néhány órával ezelőtt még a tipikus mongol pillanatot fényképeztem. Egy lótenyésztő gazdaságban éppen a kancákat fejték, hogy tejükből a nélkülözhetetlen folyadékot és a vitamint tartalmazó kumiszt, őseink hajdani, a mongolok mai italát készítsék el. ■ Meghallgattam a fiatal mongol lótenyésztő és a kancát fejő asszony magyarázatát, hogyan is kell becsapni egy csikó segítségével a kancát, hogy leadja a tejét, hogyan kell erjeszteni azt, hogy kumisz legyen belőle és most a környéket jól ismerő Bauzgráes a teljesen gépesített búzatermesztéssel henceg. Meg azzal, hogy rögtön Dzsargalandba érkezünk... — ... az ám az igazi. Az már aztán a gazdaság — ad újból gázt, hogy mielőbb az ország egyik legtöbb termést adó állami gazdságába érkezzünk. A nagy majorságnak tűnő gazdaság, amelynek igazgatóba Arcja egyébkéat éppan mezőgazdaság. Magyar sivatag szélén. hizlalással és baromfitenyésztéssel is. Kétszáz traktor és 120 kombájn! Ez is olyan két szám, ami sokat elmond. Egyébként, mint mondottam, ez nem állattenyésztő gazdaság, de azért akad itt vagy 30 ezer juh, másfél ezer szarvasmarha és vagy ezer ló is. Ha már nem állattenyésztő a gazdaság. És a búza átlagtermése már eléri a hektáronkénti 12 —13 mázsát. Hogy ez kevés? Minden bizonnyal. De nem árt talán visszagondolni arra, hogy abban az országban, amely az „acélos” búzájáról volt híres, ahol a talaj és az ég egyaránt a búzára termett —, nem is emberöltővel ezelőtt ugyaneny- nyi volt az átlagtermés. Az első földművelő állami gazdaságok ugyan már a harmincas évek elején megalakultak, de hatásuk a gazdálkodás szerkezetére nézve kútfúrók a Góbivagy értéktelenség az áldozás tárgya és eszköze. Én már láttam egy szelet kenyeret is a hegyek szellemének kőoltárán. ...a hegygerinc mögött eltűnik Dzsargaland, eltűnnek a búzaföldek — mintha álmodtunk volna. Hatalmas szárnyú rétisas köröz a magasban egykedvű nyugalom- gal, tarbagánra. mormotára les. Ismét ritkás fű, sziklás, köves talj, hullámzó, hegyek gerincére felfutó táj és egyetlen kocsinyom. Itt évezredek óta változatlan a táj. De egyáltalán nem valószínű. hogy évtizedekig is az lesz még. (Folytatjuk) 1969. október 11«, szombat ♦ Víz nélkül nincs
