Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban

Arthur Miller: Az ügynök halála

A világhírű szerző azt mondja meghatározásként erről a darabjáról, hogy „magánbeszélgetések két felvonásban, s egy rekviem'’. Az első felvonás színképét ezzel a mondattal szabja meg: ..Furulyaszó hallatszik, édes es lágy furulyaszó, er- . döt, mezöt, tágas égboltot idez.” A játék végén, amikor lehull a függöny, „az el sötétedő színpadon még hadik a zene, majd a ház fölött a bérkaszárnyák iszonyú árnyai éles fényben ragyognak fel.”

Ez a kiindtiló- és végpont a legteljesebb pontossággal Miller fogalmazásában. A furulyaszó, az édes és lágy furulyaszó, az erdőt, mezőt és tágas égboltot idéző nincs és soha nem is volt WHly

akarta vagy nem tudta észrevenni, hogy ez így és akkor, azon az ügynöki szinten, Amerikában lehetetlen volt. Lehet a portékát szavakkal, mosollyal kínálni és fogadni, de az élet nem ügynöki varázslat, nem saját szavaink igézete, hanem a társadalmi rend olykor rideg .iátéka. amely csak perifériálisán tűri a romantikát.

Az egri közönség a tv-ben látott Tímár-alakítás és a dráma kötetbeni olvasása Után is érdeklődéssel várta ezt a világhírű darabot az egri színpadon, mert az együttes mindig nagy becsvággyal állít színpadra nagy sikereket. Ezúttal azonban a várt élmény elmaradt, az ügynök magánbeszélgetéseinek fénylő világa nem gyulLoman életében; Ö csak vá-, gyódott ezek közé az elérhe- ' tetlen elemek közé. ígérte mindezt magának és legszűkebb környezetének is. Elképzelte, hogy mindez az ő munkája, ügynöki zsenialitása árán elérhető. Annyit keres majd, hogy a rozoga Studebaker helyett majd Cadillac viheti esetleg egészen messzire, egészen magasra. Nem Bostonig, a nőhöz, aki furcsa álmai miatt nemcsak ragaszkodik hozzá, de ki is neveti, hanem annál jóval távolabb és feljébb.

A rekviemnek azonban szükségszerűen be kellett következnie. Talán csak azért, mert az ügynök ereje fogytán rádöbbent álmai elérhetetlenségére. Vagy csak az az igazság a szavakban önmagát kiélni kész Villyről, amit Biff mond ingerülten: „Ez az ember sohase tudta, kicsoda ö voltaképp.” És Happy hiába csattan rá még mérgesebben: „Ne merd ezt mondani!” — Mert az igazság valahol mégis itt van. Willy Loman valószínűtlen álmokat kergetett. Az őt körülvevő lehetőségek.- a rohanó New York-i üzletvilág, Howard ^Vagner és a többiek felőrölték és letaposták őt. Észre sem vette, mennyire kicsinynek, mennyire nem léteinek látták őt üzlettársai, azok. akiknek ő a vagyonát hizlalta. Függvény volt csak és ő ez elől a függvény- állapot elől akart menekülni valahová. A saját meséibe. De úgy, hogy közben a családjában. Lindában és két fiában is ugyanezt a hitet akarta tudni, lobogni látni. Mint valami nagy testű kígyó fogta át az egész családot ezt a hit, s Willy Loman azt hitte végső kifáradásáig, hogy ez a hősi póz kijár neki és ő, mint a görög Lao- koón-csoport apafigurája egybetarthat a nagy álórti igézetében egy egész családot. Nem vette ‘ észre, nem

ladt ki a színpadon: A darabot Both Béla érdemes művész rendezte. A magánbeszélgetéseknek, a vallomásoknak, a viaskodásoknak, a tudatosan véletleneknek fogalmazott mozzanatoknak zárt harmóniája, feszes ritmusa helyett inkább mozaikokra töredezett szét ez a játék, amely az idilli fényes- séges indítástól a komor végig folyamatosan kialvó álomkel-getés, fellobbanások- kal, alkudozásokkal, erőtlen

akarásokkal.

Igaz, a vendég rendező még az elmúlt évadban és jórészt más szereposztásban állította színpadra ezt a művet Miskolcon, s bár kétségtelen, hogy szereposzlási kényszer is befolyásolhatja a játék sorsát, a teljes élmény elmaradását ezzel még nem lehet indokolni. Miller mondatai ebben az előadásban nem robbantanak olyan világosságot, amelytől Willy Loman arcéle és vívódása, álomker- getése elmosódás nélkül kirajzolódna.

Farkas Endre nagy áldozatkészséggel és művészi fegyelemmel játszotta végig Willy Loman tragédiáját. Tudta, hogy ez az idegileg tépett, álmait még mindig nem felejtő, öreg ..kereskedelmi figura” masabb anyagból van gyúrva, mint ő. Nem az ő hibája vagy mulasztása, hogy ezt a darabot így és neki kellett egybetartania

Aíy öreg ügynök mellett két tehetséges fiatalt láthattunk. Markaly Gábor Bilije és Harkányi János Happyje kiegészítették egy/nést, Markaly Gábor a drámai kitöréseknél alkalmasint szándéka ellenére sem volt az ügynökkel egy stílusban. '

Az előadás legkiegyensúlyozottabb és legtisztább alakítása Hamvay Lucyé volt, aki Lindái, ezt a férje álmainak és a társadalmi szokásoknak kiszolgáltatott asz- szonyt a jóság minden szépségével felöltöztette. #

Somló Ferenc, .Tászaj-dfjas és Füzessy Ottó Charley, illetve Ben bácsi alakjában jól jellemeztek. Kisebb szerepeikben Kulcsár Imre, Zoltán Sára, Szili János, Györvári János, Balogh Erzsi, Imre Gabriella és Pásztor Mária hűén szolgálták Miller mondanivalóját.

Gyulai-Gál János zenéje improvizációk frissességét hozta.

Vegenast Róbert díszletei a kis színpadon mindazt plasztikusan megelevenítették, amit környezetképpen a drámaíró láttatni kíván. Gergely István jelmezei a jellemek illusztrálásaiként hatottak.

Hegedűs László játékmes-* téri munkáját nehez különválasztani a rendezői elgondolásoktól,

A bemutató tanulsága: kompromisszumokat lehet kötni szereposztásban, drámák színrehozatalánál, de csak bizonyos szintig. S akkor is magas hevülettel kell játszani.

Farkas András

Népszámlálás előtt

A Statisztikai Hivatalban már hónapokkal előbb felkészültek az 1970-es népszámlálásra. Az új gépterem berendezését az angol IGL-cég szállította, s jelenleg angol és magyar mérnökök vizsgálják a gépek műszaki állapotát és ellenőrzik■ a programpróbák feldolgozását. A másodpercenként mintegy háromszázezer elemi művelet elvégzésére alkalmas gépegység lényegesen nagyobb teljesítményű az 1960-as népszámlálás idején használt berendezéseknél. A népszámlálás megkezdéséig próbaadatok alapján dolgozzák ki és ellenőrzik a nagy népszámlálás programját.

Képünkön: az ember és gép kapcsolatát biztosító vezérlő írógép.

(MTI Foto — Kovács Gyula felv.)

Foglalkozása: kultúros

Bevallom, előítélettel vagyok a nagy üdülőkben működő kultúrosokkal szemben. Lehet, hogy ebbe belejátszik az a szomorú tapasztalatom, amit még mint SZOT-beutalt szereztem annak idején. Mikor is volt ez? Legalább tíz éve, hogy beutalót kaptam utoljára. Azóta változott volna a kultúrosok tevékenysége?

— Az üdülőket meg kell tanítani üdülni.

Ezt a nagyon határozott megállapítást Nyulász Klárá- . tói hallottam, ö a galyatetői SZOT-üdülő kultúrosa.

Megtanítani üdülni?

Gunyoros visszakérdezés sernre azonnal válaszolt.

— Akik idejönnek két hétre hozzánk, miad pihenni akarnak. Sokan közülük rábízzák magukat a kuitúrosra.

— És mit tud nekik nyújtani? Társasjátékot?

— Azt is. Legutóbb ugyan nem sikerült. Akik összejöttek a társalgóban, nem részt venni akartak, hanem csak szemlélődni, kezdetben nagyon boszantott az ilyen kudarc, de most már tudom, hogy be kell számítani a munkámba'.

— Egy ilyen helyen kultú- roskodni, mint Galyatető, nem is rossz dolog.

— Nem állandó ünnepnap

itt dolgozni. Van ugyan szabad napom, amit ki is veszek, de egyébként állandó permanenciában kell lennem. Csak az a néhány óra jut magamra, amíg a csendes pihenő tart. És még ez sem hiánytalanul. , Ilyenkor is foglalkoznom . kell például előkészítéssel, -vagy meg kell beszélnem valamit a kultúr- csoportunkkal.

— önálló kultúr csoportjuk van?

— A KISZ segítségével alakítottuk meg. Tudunk verset mondani, prózát előadni, énekelni, ha kell és táncolni. A népi eredetű tánerúhákat az üdülőtől kaptuk.

— Ez szép, de a valódi művészi előadás nem hiányzik itt?

— A Zeneművészeti Főiskola növendékei rendszeresen eljárnak hozzánk hangversenyezni. Próbálkoztunk már képzőművészeti tárlattal is. Azt azonban nem tudjuk vállalni, hogy a bemutatott alkotások a mi felelősségünkre álljanak itt. Nem sikerült színházzal sem állandó kapcsolatot kiépíteni, mert mi anyagilag nem bírjuk azt, amit egy előadásért kérnek.

— Itt van Gyöngyös. Onnan is lehetne kérni valamit.

fiatal lány naplója 1945.

A rózsaszínű selyemmel borított, gyöngyvirágillatú, fémkapcsos naplók divatja a múlté. Ha ma, 1945 tavaszán egy 17 éves szerelmes kislány naplót ima, ilyesforma lenne az:

Márcis 25.

Amikor ma délelőtt megláttam, azonnal éreztem, hogy Ö az! „OV‘ A járda mellett ment, vállán hatalmas, kissé üszkös gerendával. A járókelők megfordultak utána és csettintettek: „nUcsoda tűzifa!” Ügy lépdelt a tűzifával a vállán, mint egy félisten. Jobbján széles karszalagot viselt, különös betűkkel. „Titkos küldetésben jár!” — dobbant meg a szívem. Beleszerettem. '

Milyen választékosán öltözik! Milyen finenn hátizsákja van! És kezéből sohasem hiányzik egy vödör, tele szénporral. ízléses kis zseblapátja van, azzal szedi össze a szénport a közeli szemétrakásból. És milyen gyorsan! Milyen férfiasán! Oh, hogy

szeretem! Vajha megszólítana egy- sierl

Április 3.

Megszólított! Megszólított!!!

— Kezicsókolom — mondta — nem volna egy üres gyufásdoboza? Szeretnék rágyújtani, de csak gyufám van.

Hoztam egy gyufásdobozt. Ekkor letette a vödröt és bemutatliozott: „Murok Dezső vagyok”. Ezt mondta. És én éreztem, hogy nem hazudik, hogy valóban Murok Dezső. Aztán finom kis bádogdobozt vett elő, amelyben cigarettavégek voltak. Néhányat széjjelszedett és cigarettát sodort. Mily szenvedélyes férfiú!

Április 8.

Ma eljött hozzánk. Látszott rajta, hogy nagyon ünnepélyes. Két kezét egy ideig a háta mögött tartotta. Aztán hirtelen átnyújtotta, amit rejtegetett. Egy csokor vérvörös hónaposretek volt. Keblemre szorítottam a szerelem bíborvörös retkeit. Dezső, te félisten!

Április 15.

Megkérte a kezemet. Eljegyzési ajándékul egy negyedkiló kockacukrot hatott. De én sem «ottani szűkmarkú! Tíz leventét kapott tőlem.

— Fizetésem nagyon kevés — mondta —, de van égy néném, akire meg merek nősülni, mert állandóan jön-megy Kalocsa és Pest között.

— Es meg tudunk majd élni abból? ■— kérdeztem és megsimogattam a kezét.

— Igen! — felelte Dezső. — Róza néni bivalyerős. 40 kilós csomagokat cipel...

Istenem■! 40 kilós csomagok!

Milyen finom családba kerültem! ...

1969, október 10., péntek

*A'W\AA/VNAAA/VAA/VV>AAAAAA/NAAA/VW^A/VVAAAAA/W'AAAA/\AAAAA/SAAAAA/V^^^VVwVWVVViVVWVVV'A\ \ \ \ WW\ V\ .

. .\\\\\WvV\AAAVWVWN.

— És ki fizeti meg a szállítási költséget, például? Mi csaik legfeljebb ■ vacsorával tudjuk megkínálni a gyöngyösi zenekar vagy énekkar, esetleg tánccsoport tagjait. Az anyagi része a dolognak a légnehezebb mindig.

— Hogyan lesz valakiből ilyen fiatalon kultúros?

—• Mindig érdeklődtem a művészetek iránt. Kerestem azok társaságát, akik a színpad munkásai. Magam is szívesen mondok verset. Mégis gyári dolgozó lettem. A SZOT rendszeresen kér olyan személyeket az üzemektől; akik vállalkoznának kulturális tevékenységre. Így ajánlottak engem is. Egy, évet más vidéken töltöttem, aztán idekerültem, és azóta is itt vagyok. Sőt: maradni is akarok itt.

— Mi vonzza ide? Gályán üdülni ugyan nagyon kellemes dolog, de a hétköznapok realitása ettől sokkal szürkébb.

Vannak helyzetek, amikor az ember csak közhely- lyel válaszolhat. Mint most. Nekem nagyon sok tanulni valóm van. Buta megfogalmazás, de igaz. Itt módom nyílik rá. És amíg a tanulmányaimat nem fejezem be, addig férjhez sem akarok menni.

— Ügy hangzik mindez, mint egy terv-program, több évre. Pedig a közvélemény egy része a mai fiatalokat csak felelőtlen és cinikus hippi-jelölteknek fogadja el.

— Ez szamárság. Ugyan! Azért, mert szeretünk gondolkozni, mert keressük az összefüggéseket, a felszín mögött a lényeget, mert bizonyos dolgokkal elgédetlenke- dünk? Azt hiszem, a húszévesek mindig a világ megváltására készültek. Én is mondhatnám azt, hogy semmi más bem akarok lenni, csak egy szürke világzseni;

, Mi olyan meglepő van abban, ha tanulni akarok én is még?,

— Kötelesség, tanulás, tapasztalatszerzés. Jó, jó, da semmi más nincs?

— Arról nem kérdezett} hogy tartom-e a kapcsolatod a régi barátaimmal, hová! járok szórakozni és mi a kedvenc időtöltésem. Eszeír» ágában sincs iivégburába zár-' kózni.

— Tehát?

— Dolgozom a munkaterületemen, tanulok és igyekszem szórakozni is. Hiszek abban, amit csinálok, és fontosnak tartom, amiért csinálom. Most például hanglemezdélutánt rendezünk, Nem akarja meghallgatni?

*

Mai huszonéves. Kultúros. És ez még egy olyan reprezentatív üdülőben sem köny- nyű mesterség, mint amilyen Galyatető. Nem befogott füllel és szemmel jár embertársai között és tudja, mit akar«

■ És ahhoz ragaszkodik is.

Mai huszonéves.

S. Molnár Fereae