Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

FDP: „Igen* Koalíciós kormányt alakít a Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt BONN Több mint hatórás tanács­kozás után az FDP is jóvá­hagyta az SPD-vel kötendő szövetséget. A vita utáni szavazásnál ellenszavazat nem volt, vi­szont a képviselők közül hárman (közülük kettő az elnökség tagja) tartózkodtak a szavazástól. Scheel a ta­nácskozások befejezése utáni nyilatkozatában meg is ne­vezte őket, Mende, Zogl- mann és Kühlmann-Stumm. Megvitatták azt a kérdés is. hogy tárgyaljanak-e a CDU-CSU-val arról az aján­latról, amelyet - Kiesinger tett az FDP-nek. Az ülés résztvevői nagy többséggel ez ellen szavaztak, úgyhogy a CDU-CSU-t csak tájékoz­tatni fogják az SPD-vel folytatott tárgyalások ered­ményéről. Ez újabb súlyos csapást jelent az uniópár­tokra. Személyi kérdésekről nem tárgyaltak, de a tárcák el­osztásának mikéntjéről igen. Az FDP 3 vagy 4 tárcát kap az új kormányban. Scheel kijelentette, hogy a pénteki tanácskozások után Brandt- nak kancellárrá választását biztosnak tartja. Gustav Heinemann, a Né­met Sizövetségi Köztársaság elnöke pénteken este fogad­ta Willy Brandtot, a Szoci­áldemokrata Párt és Walter Scheelt, a Szabad Demok­rata Párt elnökét. Wilson „áramvonalasítja kormányát? BRIGHTON: Pénteken befejeződött a brit Munkáspárt" ötnapos, 68. kongresszusa. Az utolsó két napon a részvevők érdeklő­dése már inkább a várható kormányátalakítás felé for­dult. Ügy hírlik ’ ugyanis, hogy Wilson még a választá­si harc előtt „áramvonalasít­ja” kormányát, csökkenti a kabinet létszámát és megfia­talítja összetételét. A kong­resszus utolsó ülésén a kül­döttek 3 562 000 szavazattal, 2 27.2 000 ellenében elfogad­ták a párt „Egy nemzedék mumkaterve” című program­ját, majd Wilson miniszter­elnök, a párt vezére mondta el záróbeszédét. A kongresszus záróülésén két nagy-szakszervezet újabb kísérletet tett ugyan a párt- vezetőség elleni lázadásra, de a küldöttek többsége a kö­zelgő választásokra való te­kintettel mérsékelte a táma­dás hevességét és a tömbsza­vazás során jóváhagyta a párt programját. A Közös Pi­ac kérdésében az ellenzéknek sikerült olyan határozatot elfogadtatnia, amely tükrözi a brit nép fokozódó elutasí­tó álláspontját, de ez a ha­tározat is szabadon hagyja a kormány kezét bármilyen tárgyalásra az európai gaz­dasági közösség tagállamai­val. Ugyancsak elmaradt a „nagy csata” a szakszerveze­ti jogok kérdésében: a veze­tőségnek végül is a tory- veszélyre hivatkozva sikerült lecsillapítania a lázadókat Mindez érthető örömmel töltötte el Wilsomt, aid a fi­zetési mérleg és a népszerű­ségi közvélemény-kutatások javuló eredményei láttán, évek óta először remélhet jobb választási kilátásokat 1970—71-a*. Brandt és Scheel tájékoz­tatta Heinemannt arról, hogy a két párt koalíciós kor­mányt kíván alakítani. Kiesinger nyugatnémet kancellár, a CDU elnöke pénteken megismételte ko­rábbi ajánlatát, amelyben az FDP-nek tárgyalásokat ja­vasolt a CDU-CSU és az FDP képviselőiből álló koa­líciós kormány megalakítá­sára. A CDU szóvivője közölte, hogy Kiesinger Scheelhez, az FDP elnökéhez írt levelében ajánlott ismét szövetséget az FDP-nek „az 1970-es évek­re”. Kiesinger már kedden tett hasonló javaslatot, de az FDP arra nem válaszolt, ha­nem a szociáldemokratákkal folytatott megállapodással záruló tárgyalásokat koalíci­ós kormány alakításáról. A miniszteri tárcák elosz­tásáról még nem történt vég­leges megállapodás. Az bi­zonyosnak látsrik, hogy kis- koalició létrejötte után a mi­nisztériumok számát 15-re csökkentik a jelenlegi 20-ról. Az is bizonyos, hogy Scheel veszd át a külügyminiszteri tárcát Kekkemen Pozsonyban POZSONY: Pénteken O. Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács el­nöke a pozsonyi várban fo­gadta dr. Urho Kekkonen finn elnököt. A találkozón elmondott beszédében Kekkonen hang­súlyozta a finn és a cseh­szlovák népnek az egyetemes béke megteremtésére irányu­ló közös törekvését. O. Klo- koc felszólalásában méltatta a finn államfőnek a békés egymás mellett élésért foly­tatott tevékenységét és gra­tulált Kekkonenmek a prágai Károly-egyetem díszdoktorá­vá avatása alkalmából. Hazaérkezett a lengyel küldöttség VARSÓ: Pénteken délelőtt hazaér­kezett Moszkváiból a Wla- dysiaw Gomullka és Jozef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormányküldöttség, amely az SZKP KB és a szovjet kormány meghívásá­ra kétnapos, hivatalos láto­gatáson tartózkodott a szov­jet fővárosiban. Pozsonyi pártplénum Pozsonyban befejezte mun­káját a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának plénuma. Megvitatták, milyen követ­keztetéseket kell levonni Szlovákia politikai fejlődését illetően a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának szeptember végi plénumán hozott határoza­tokból. Ezenkívül szervezeti és személyi intézkedések szerepeltek a napirenden. Stefan Sadovsky, a Szlovák Kommunista Párt, Központi Bizottságának első titkára terjesztette elő a párt köz­ponti bizottsága elnökségé­nek beszámolóját. Az ezt követő széles körű vitában a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának szá­mos tagja és póttagja szólalt fel, köztük Peter Cólotka, Jaroslav Veres, Sámuel Fal- tian, Ondrej Oláh, Jozef Zrak, Viktor Pavlenda, Mi­roslav Hruskovic és Vladimir Krajci. Felszólalt a vitában Jan Pillér, a CSKP KB el­nökségének tagja is. A felszólalók kifejtették, milyen pozitív és negatív jelenségek kísérték Szlová­kiában az 1968. január utáni fejleményeket, bírálattal és önbíráló módon értékelték a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Központi Bizottság szervei­nek és egyes tagjainak múlt évi tevékenységét. Egyúttal arról is beszéltek, milyen feladatok várnak a párt szer­veire és szervezeteire. A Központi Bizottság jóvá­hagyta a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága elnökségének beszá­molóját a CSKP Központi Bizottsága plénumának ha­tározatai nyomán a Szlovák Kommunista Pártra való fel­adatokról* A Központi Bi­zottság ezzel kapcsolatban megfelelő határozatokat ho­zott MEGSZÜLETETT A BONNI „KISKOALICIO” KIESINGER KÖNYÖRGÖLEVELE SCHEELHEZ GROMIKO KANADABAN TÁRGYAL GYAKORLATILAG lapzártáig eldőlt — és mire ezek a sorok megjelennek, Heinemann köztársasági elnök már hivatalosan is kézhez kapta az erről szóló bejelentést, — szociáldemokrata—szabad demokrata kabinet alakul a Német Szövetségi Köztársaságban. Ez már néhány naipja csaknem bizonyosnak látszott de a kedélyeket felborzolta egy váratlan fordulat lehetősé­ge. Kiesinger, a bukott kancellár a maga részéről igazán mindent megtett, hogy tápot adjon a csodavárók kombi­nációinak. Egymás után tett olyan értelmű nyilatkozatokat, amelyek szerint a szabad demokrata párt végül is a CDU CSU-val alakit kormányt és nem a szociáldemokratákkal. Ez eddig még érthető is lett volna: Kiesingernek lét­érdeke volt a végleges Brandt—Scheel paktum halogatása és a mérleg nyelvét jelentő szabad demokraták átcsábítá­sa. Az azonban, ami ezután következett, fantasztikusnak bizonyult: Kiesinger megalázkodó, valósággal könyörgő levelet írt Scheelnek, amelyben „minden területre kiterje­dő” szövetséget ajánl fel arra az esetre, ha a szabad de­mokraták nem az SDP-vel, hanem a kereszténydemokra­tákkal alakítanák meg a „kiskoaliciót”. A POLITIKAI megfigyelők szerint ez a levél nemcsak a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem egyben tel­jes számítási hiba következménye is. Az ajánlat a legjobb esetben is elkésettnek tekinthető, és megírása tovább ne­hezíti a jelenlegi kancellár politikai jövőjét. Kiesinger ed­digi — mint a választások bebizonyították, igen tekinté­lyes — ellenzékéhez ugyanis most csatlakozott azoknak a CDU—CSU-tagoknak a tömege, akik a Scheelnek irt le­vél után egyenesen tragikomikusnak látják vezérük visel­kedését ILYEN ELŐZMÉNYEK után ült össze a szociáldemok­raták és az FDP képviselői csoportja: hogy külön-külön megvitassa a pártközi tárgyalásokon már elfogadott meg­egyezést A szociáldemokratáknál, mint várható volt. ha­mar ment a jóváhagyás: egyhangúlag fogadták el a Schee- lékkel való megállapodás jegyzőkönyvét. Az FDP-nél — és ez szintén nem meglepetés, már „az ár felverése” miatt sem — hosszabb ideig tartott a tanácskozás, de hasonló eredménnyel. JELENTŐS TÁRGYALÁSOK színhelye a kanadai Ottawa: itt tanácskozik a két országot kölcsönösen érdek­lő "kérdésekről Gromiko szovjet és Sharp kanadai külügy­miniszter. A Reuter rámutat, hogy a két ország először folytat külügyminiszteri szinten tárgyalásokat, még hozzá minden jel szerint eredményesen. Eire utal a kanadai kor­mányszóvivő rendkívül elégedett, konstruktív hangú nyi­latkozata is. Nem vitás, hogy a két hatalmas ország békés együtt­működése nemcsak a szovjet és a kanadai, hanem — a nemzetközi légkörre jótékonyan ható tényezőről lévén szó — valamennyi nép érdeke. Amerika „megértést tanúsított a Tel Aviv-i kormány kérései iránt Golda Meir izraeli minisz­terelnök, aki múlt heti wa­shingtoni megbeszéléseit kö­vetően nemhivatalos körutat tesz az Egyesült Államokban, egy Los Angeles-i beszédé­ben azt mondotta, hogy bár az amerikai kormány veze­tői, közöttük Nixon elnök, nem tettek konkrét ígéretet az izraeli fegyverszállítási igények kielégítésére, „meg­értést tanúsítottak” a Tel Aviv-i kormány kérései iránt. Politikai körökben úgy tudják, hogy az amerikai döntés általában pozitív, az érdemi választ azonban két tényező miatt halasztották el. Washington egyrészt meg akarja várni azoknak a tár­gyalásoknak kimenetelét, amelyek jelenleg az ENSZ- ben, illetve az amerikai fő­városban folynak a közel- keleti helyzetről, másrészt megvárja az október végén sorrakerülő izraeli választá­sok eredményét is. Amerikai lapok azt han­goztatják, hogy a Gromiiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter között foly­tatott tárgyalások a két kor­mány álláspontja több kér­désben megegyezett, azon­ban változatlanul megoldat­lan a rendezés gyakorlati megvalósításának számos részletkérdése. Amerikai részről igyekeznek nyomást kifejteni az arab államokra, hogy fogadjanak ed olyan „kompromisszumosnak” mi­nősített megoldást, amely szerint „Izrael ígéretet tesz csapatai kivonására a meg­szállt arab területekről „ki­sebb határkiigazítások” után1. Arab részről — hírek szerint — visszautasították ezeket a követeléseket. október 4,, szombat A holland miniszterelnök Romániába látogat BUKAREST: A Román Szocialista Köz­társaság kormányának meg­hívására október 27-től 30-ig hivatalos látogatást tesz Ro­mániában Pieter De Jong, holland miniszterelnök és J. Luns külügyminiszter. Barátokat fogadtunk A magyar—finn tárgyalások után B arátoktól búcsúztak a magyar állam­férfiak, közéletünk vezető személyi­ségei szerdán, amikor véget ért Kekkonen finn elnök és kíséretének ötnapos magyar- országi látogatása. A két állam vezetőinek legmagasabb szintű megbeszéléssorozata ha­zánk fővárosában nemcsak ünnepélyes lfül- sőségekben volt gazdag, hanem abban is, hogy ezeket a szívélyes és baráti légkörben megtartott eszmecseréket konkrét, gyakorla­ti eredmények is fémjelzik. A magyar—finn tárgyalásokon minden megvitatott kérdésben egyetértés volt, illet­ve a nézetek közel álltak egymáshoz. Finnor­szág vezetői, ugyanúgy, mint hazánké, arra törekednek, hogy az együttműködés és a bé­kés egymás mellett élés annyira kívánatos szellemét és gyakorlatát honosítsák meg sokat szenvedett, kontinensünkön. A tárgya­lásokon, csakúgy, mint a pohánkö&zön tőkben és üdvözlő beszédekben többízben elhang­zott, hogy mennyire nagyra értékeljük azt a szívós munkát, amelyet a diplomácia terüle­tén északi rokonnépünk vezetői kifejtenek az összeurópai biztonsági értekezlet előké­szítésére. Azzal, hogy Finnország késznek nyilatkozott a tervezett konferencia vendég­látójának szerepéró, nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy a tanácskozás ügye az előkészületek gyakorlati szakaszába léphes­sen. Finn. vendégeink örömmel számoltak be arról, hogy 32 államhoz elküldött emlékira­tukra eddig már 22 kormány adott lényegé­ben. pozitív választ. Mint Karjalainen kül­ügyminiszter kijelentette; e 22 pozitív meg­nyilatkozás bátorítás a finn külpolitikának, hogy fokozza erőfeszítéseit a konferencia elő­készítésére, melyre a felhívást a Varsói Szer­ződés országainak tavasszal megtartott buda­pesti értekezletén adták ki. Megvizsgálták azt is, hogy milyen új kezdeményezésakkel, lépésekkel lehetne ezeket az előkészületeket meggyorsítani, hogy az annyira égetően fon­tos kérdésről az ös&z-európai párbeszéd fel­élénküljön. M agyar részről újra meg újra aláhúzták, milyen nagy jelentőséget tulajdoni­unk a finn külpolitika eredményeinek, amellyel gyakorlati bizonyítékot nyújt a kü­lönböző rendszerű államok közötti békés egylmás mellett élésre. A szocialista Magyar- ország és a kapitalista világhoz tartozó, sem­leges politikát folytató Finnország egyesíthe­tik erőfeszítéseiket az európai biztonsági rendszerért folytatott küzdelemben. S éppen azzal, hogy törekvéseik megfelelnek a kor követelményeinek, és a realitások parancsá­nak, számíthatnak joggal sikerre meg akkor is, ha országaik a kisebbek közé számi tan aír Európában. Finnország az első kapitalista ország, mellyel hazánk megszüntette a vízumkény­szert; ez fokmérője a finn—magyar barát­ságnak, eddigi kapcsolataink eredmónyessé- , gének is. Az egymás iránti tisztelet, elisme­rés és megbecsülés fejeződött ki egyébként abban is, hogy kölcsönösen magas állami ki­tüntetésekben részesítették mind finn vendé­geinket, mind pedig a magyar házigazdákat. A finn—magyar tárgyalások utal nyitnak országaink további együttműködése felé. Az eszmecseréken megelégedéssel összegezték, hogy a tavaly megkötött hosszú lejáratú ke­reskedelmi szerződés óta fejlődés van a két ország egymással folytatott árukapcsolatai­ban. A kialakult együttműködés kiváló pél­dája a lábatlani vékonypapír-gyár, amelyet finn gépsorokkal szereltek fel. A mostani tárgyalások eredményeként Budapesten gaz­dasági, ipari és műszaki megállapodást írtak alá. Az egyezmény, amely kimondja, hogy a vállalatok meghatározott konkrét területe­ken kooperációs tevékenységükhöz államkö­zi síkon segítséget kapnak, előírja vegyes bi­zottság alakítását is. Ez a bizottság Buda­pesten, illetve Helsinkiben működik majd. A finn—magyar eszmecseréken megálla­podtak, hogy fejlesztik a két rokon nép kul­turális kapcsolatait is. Ennek kapcsán mind­két részről megelégedéssel összegezték, hogy a két nép és két ország történelmi múltjának gyökerei új szálakkal erősödnek. l/ekikonen elnök magyarországi látogatása jelentős mérföldköve volt a finn— magyar kapcsolatok fejlődésének. S a baráti szálak tovább szövődnek (az Elnöki Tanács elnöke hivatalos meghívást kapott Helsinkibe) a megkötött egyezmények végrehajtása során és annak a szívélyes szellemnek ápolásában, melyet a budapesti esstnocsere annyira jel- lemaC'U. RIO DE JANEIRO: Arturo De Costa e Silva brazil elnök, akit egy hónap­pal ezelőtt szélütés ért és aki helyett a hatalmat je­lenleg a junta gyakorolja, váratlanul megjelent az el­nöki palotában és fogadta főtanácsadóinak jelentését. Politikai megfigyelők az el­nök gyógyulásának látlia tó jelei ellenére is azzal szá­molnak, hogy a 66 éves marsall helyét rövidesen más foglalja el az elnöki szék­ben. PRAGA: A Rudé Právo pénteken kommentárban foglalkozik Jiri Pelikánnak, a csehszlo­vák televízió volt igazgató­jának a párt soraiból törté­nő kizárásával. A lap meg­állapítja, hogy • Pelikánnak szeptember 16-án kellett vol­na hazatérnie külföldről, he­lyette azonban tollát a bur- zsoá sajtó rendelkezésére bocsátotta és hátat fordított hazájának. Egy magas beosz­tású védelmezőjének köszön­hette, hogy égészen az utób­bi időkig jelentős beosztás-- ban maradhatott. SAN JUAN: A Puerto Rico-i kormány letartóztatásd parancsot adott ki harminchat, balol-J dali beállítottságúnak ismert személy ellen. Az intézkedést nem indokolták. A körözött tek közül eddig 9-et fogtad el. BELFAST: A "belfasti katolikus kö-J zösség és az angol hadsereg között újabb megállapodás jött létre, amelynek értelmé­ben a katolikusok hétfőn megkezdik a városnegyedük körül emelt barikádok eltá­volítását, ha az angol kát»-; naság szavatolja védelmid két

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents