Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
Már csillapodtak a kedélyek A kádár Nyugbéresek nyugtalansága Petőíibányán Hordók — egy óra hosszúságban A bányára kimondott ámen sem keltett akkora ny ugtalanságot Petőfibá- nyán, mint azok a rideg stílusú felszólítások, amelyeket a bányanyugbéresek kaptak a közelmúltban, a telep közvetlen „gazdájától", a Mát- raalji Szénbányák petöfibá- ityai vegyes üzemé Löl. A villámcsapásként érkező cetlik szövege a következőket „tudatja” a címzettekkel: Mivel a vállalat központja Gyöngyösre költözött, s közel 50 lakás felszabadult, igy elérkezett annak a kormányhatározat végrehajtásának ideje, amely kimondja, hogy lakbcrpótlék kötelezettség" nélkül a szolgálati lakásokban csak addig lakhatnak a bérlők, amíg" munkaviszonyban állnak a vállalattal. A munka- viszony megszűnése után — beleértve a nyugdíjazást is — a nagyobb lakásokat vagy kisebbre cserélik, vagy pedig lakbérpótfékot kötelesek fizetni. Két szoba után egyedülállók 180, házaspár pedig 120 forintot. Tetézi még a meglepetést, hogy a felszólítások, elsősorban a cseréket „szorgalmazzák”,! és nem a kivetendő lakbér- pótlékot. És hogy az időközben a más vállalatokhoz „szegődő” bérlők, akik még ma is aktívan dolgoznak”, s a bányától kapott szolgálati lakásban laknak, kiestek a „szórásból”, ők nem kaptak felszólító levelet. Nem nehéz sejteni,' kitalálni, hogy a 30—40 évet a föld alatt töltő, száz, ezer próbatételt becsülettel kiálló, nehéz történelmi, politikai időkben helytálló bányászok mit szóltak, s hogyan fogadták a hírt. Elkeseredésük, nyugtalanságuk az egész Petőfibányát tűzbe, lázba hozta ... S mindez, ahogyan Szerencsés József, a Mátravidé- ki Szénbányák szakszervezeti bizottságának munkatársa elmondotta, a szóban forgó, de rosszul időzített, s rendkívül zord hangnemben fogalmazott felszólítások miatt történt... — Röviden arról van szó, hogy vállalatunk központja Petőfibányáról Gyöngyösre költözött, s így 50 lakás felszabadult a telepen, ahol már jelentősebb lakásépítésre nem lehet számítani, ugyanakkor nagyon sok fiatal, középkorú, többgyermekes családnak nincs lakása. Ezért az igazgatói tanács úgy határozott, hogy egyrészt a felszabadult 50 lakás kiutalásával, másrészt a megegyezéssel létrejött lakáscserékkel több mint fél- száz családot kényelmes, kulturált lakáshoz juttat. — Több nyugdíjas, illetve idősebb házaspár lakik a telepen kétszobás lakásban. Ezeknek a bérlőknek felajánl a vállalat egy szoba hálófülkés, vagy másfél szobás lakásokat, a kétszobásokat pedig a nagyobb, több- gyermekes családoknak adnánk. De szó sincs kényszerről, hogy valakitől is elvennénk a kétszobás lakást. Az volt az igazgatói tanács döntése, hogy erről a lehetőségről időben értesüljenek a nyugdíjasok, és "kapjanak néhány hónapos gondolkodási időt a döntésre. Mivel a lakbérpótlék-kötelezettsé- get törvény szabályozza, tehát ezt teljesíteni kell, ezért ha lesz olyan család, vagy olyan magányos nyugdíjas, aki kétszobás lakásban lakik, és számára megfelelne egy másfél szobás is, úgy sor kerülhet a cserére, s a kisebb lakásért nem kell majd fizetni lakbérpótlékot. A félreértés ott történt, hogy sajnos, időközben a vegyes üzem „saját szakállára” kiküldte az említett értesítéseket, amelyeket azóta a vállalat vezetői már visszavontak. — Sor került már a nyugdíjasok hivatalos és részletes tájékoztatására is? — Igen. összehívtuk nyugdíjasainkat, és megbeszéltük, hogy tulajdonképpen miről is van szó. A kedélyek már csillapodtak is. Azt nyugdíjasainknak is meg kell érteniük, hogy a lakás nélküli dolgozóinkon is segítenünk kell, s most itt az alkalom, lehetőség, hogy többen lakáshoz jussanak. Elvégre ők is a mi dolgozóink. azonkívül fiatalok, és többgyermekes családokról van szó. Ugyanakkor. és vállalatunk valamennyi gazdasági, politikai, szervezeti vezetői is ezt vallják, hogy soha, egy pillanatra sem feledkezünk meg nyugdíjasainkról, segítünk rajtuk, felkaroljuk őket, gondjukban, bajukban velük vagyunk. Nyugodjanak meg, ugyanúgy, mint eddig is, ezután is, és ez ügyben is a maximális körültekintéssel, emberséggel és nagy tisztelettel figyelünk rájuk, kiegyensúlyozott családi életüket, nyugalmukat senki és semmi sem zavarhatja meg. — És mikor kerül sor a lakások kiutalására, illetve a megegyezéssel létrejött lakáscserékre? — Az ügy mór napirenden van, és szeretnénk még ez évben, illetve a közeljövőben valóban közmegelégedéssel elintézni... Koős József A „kosárban” égő tűz melegére fokozatosan kialakul a hordó alakja." Nemzetközi tanácskozás a villámok elleni védekezésről Í951 óta Immár a tizedik olyan tudományos tanácskozás kezdődött meg kedden reggel a Technika Házában, amelynek témája a legrégebben ismert, de még ma is számos megoldatlan kérdéssel terhes villamos jelenség, a villám. A tanácskozáson a hazaiakon kívül száznál több külföldi szakember vesz részt. A konferencián részletesen megtárgyalják a villámok fizikai tulajdonságaival kapcsolatos újabb megállapításokat, valamint a védekezéssel összefüggő különböző kérdéseket. Csütörtökön Visegrádra és Pilismaróira látogatnak el, hol mezőgazdasági épületek számára kidolgozott egyszerű, olcsó, de mégis jól kihasználható magyar tervezésű villámhárítókat tekintenek meg a konferencia résztvevői.- A villámcsapások elleni védekezés még ma is igen nagy gond. A villám veszélyességére jellemző,. hogy csak Magyarországon évente több mint 50 embert öl meg a villámcsapás, az anyagi károk értéke pedig például tavaly elérte a nyolcmillió forintot. A villámcsapások elleni biztonságos és gazdaságos védekezés módszerei és eszközei még nem alakultak ki . véglegesen. Ma is többféle kísérletezés folyik. A tökéletesen biztonságos védekezés túlságosan drága, többe kerül, mint amennyi kárt elháríthat. A Budapesti Műszaki Egyetem nagyfeszültségű technikai tanszékén kiszámították, hogy például a mezőgazdasági épületek védelmére csak 2800 forintnál olcsóbb villámhárítók alkalmazása gazdaságos, sőt kidolgoztak egy olyan 1200 forintba kerülő villámhárítót is, amely az ország három legveszélyesebb területén, a Nyírségben, Nógrád- ban és a Bakonyban már több mint három éve véd eredményesen ugyanennyi mezőgazdasági épületet. A tervek szerint a konferencia pénteken ér véget; Régi fakerítéses ház udvarán kalitkába rakott széles gömbfák sorakoznak. Hordók, szüretelőedények készülnek belőlük. A műhely előtt hatalmas hordót „farag” Tóth János, az egri Dobó Tsz kádára. A fa engedelmeskedik a, szerszámnak, s rövid idő múltán szép hordó „kerekedik”. Az utolsó simításokat végzi a mester a 110 hektóson. Szüreti munkálkodás ez. Egy-egy hordó . • készítéséhez nagy türelemre, szakértelemre van szükség. . Az alapanyag egyenes, vastag, sűrű szövetű tölgyfa, amit most is saját kezűleg válogat ki az erdőgazdaságnál. Az előkészített faanyag azután egy évig szárad, mert ha nedves, akkor meggom- básodik és így felhasználni már nem lehet. — Régebben szekereivel hasítottuk a hordódongákat és kézi gyaluval formáltuk. Ma már segít a gép, s ezt a nehéz munkát szalágíűrész- szel és gyalugéppel végezzük el. A kialakított dongákat azután összerakjuk, ráerősítjük a méretre szabott abroncsokat. A már „összetákolt” hordó közepén egy vaskosárban tüzet gyújtunk. A meleg hatására a dongák összehúzódnak, majd az abroncsok folyamatos kalapálásával kialakul a hordó végleges alakja. Ez a művelet, kérem, öt-hat órát vesz igénybe. Az utolsó mozzanatként azután a hordó két végébe „csínt” .vágunk és beleillesztjük az aljakat is. Mikor elkészül, kigőzöljük, ki- forrázzuk, ezzel a tölgyfa végleg elveszti csersavtartal- mát. Ezután nyugodtan megtölthetik musttal, borral és legalább» ötven évig alkalmas lesz a tárolásra. Az idős mester vérből kádár, apjától, nagyapjától örökölte a mesterség minden tudományát. Másik két fiútestvére is ezt a szakmát választotta. Tavasztól őszig a tíz hektóstul 100 hektoliteresig készíti a hordókat. Mint a Dobó Tsz kádára, ő rendezte be a termelőszövetkezet pincéjét is. Most pedig a tibolda- róci közös gazdaság rendelt nála hordókat. Eddig 2500 köbméter fát dolgozott fel, s számítása szerint a hasábok sorba állítva, három és fél kilométernyire nyúlnának. Most hatvanöt éves. de jó erőnek, egészségnek örvend. Még jó pár évig szeretne dolgozni ebben a szép szakmában. Az október 4—5-én összeülő VII. magyar békekongresszus előkészületeinek során az Országos Béketanács elnöksége mellett téma- bizottságokat hoztak létre, amelyek a békemozgalom legidőszerűbb kérdéseit vitatták meg és írásos előterjesztést készítettek a kongresszusra, E bizottságokban a békemozgalommal összefüggő nemzetközi kérdések legnevesebb magyar szakértői: tudósok, egyetemi tanárok, jogászok, közgazdászok, politikusok, újságírók működtek közre. Az egyik bizottság a magyar békemozgalom helyzetét, tevékenységének módszereit és további feladatait elemezte. Egy másik bizottság az európai biztonság kérdéseit Vitatta; egy harmadik munkacsoport pedig a Vietnammal vállalt szolidaritásunk időszerű kérdéseit fogalmazta meg. Külön témabizottság tesz előterjesztést a kongresszusnak az arab népekkel vállalt szolidaritásunk kérdéseiről. A következő néhány írásunkban az egyes témabizottságok által kidolgozott dokumentumok legfontosabb megállapításait adjuk közre. A békemoxgalom a magyar közéletben Beszélgetés Réczei Lászlóval, az Országos Béketanács alelnökével Réczei László professzorral, az Országos Béketanács alelr.ökével, két fárasztó külföldi út között sikerült beszélgetnünk a VII. magyar békekongresszus előkészületeiről. Istanbulból, a Nemzetközi Vöröskereszt konferenciájáról érkezett. Ott, a magyar kormány delegációjának vezetőjeként abban a főbizottságban tevékenykedett, amely a „Vöröskereszt, mint a világbéke tényezője” című témát dolgozta ki. Mire ezek a sorok megjelennek, már New Yorkban lesz s az ENSZ-ben tesz jelentést a nemzetközi kereskedelmi jog egyeztetésére alakult bizottság munkájáról. Mindkét küldetés összefügg a világbéke ügyével, bár a második megbízatás inkább jogászi tevékenységének nemzetközi elismerése. A magyar bekekoivgresz- szuson azonban már itt lesz. Beszélgetésünknek is ez a té- erről kérdezzük. — Hallottuk, hogy a kong- resszus nemcsak plenáris üléseken, hanem szekciókban is tárgyal. Miért döntöttek így? — Kongresszusunkra a magyar nép képviseletében hatszáz ember jön össze. Ha csak plenáris üléseken tárgyalnánk, kevesen nyilatkozhatnának meg, s a tanácskozás formálissá válna. Amellett olyan átfogó témákban, mint a magyar békemozgalom helyzete, feladatai, az európai biztonsággal összefüggő kérdések és a békés egymás mellett élés politikája. szolidaritásunk Vietnammal, vagy épp a közel-keleti helyzet, — szóval ezekben a témákban el se mélyedhetnénk megfelelően a rendelkezésünkre álló két nap alatt. A szekciókkal — reményeink szerint — megháromszorozzuk a lehetőségeinket. — Ön az egyik témabizott*ág társelnöke? — Igen. Bugár Janosné. a népfront főtitkárhelyettese mellett látom el ezt a tisztet. A mi munkabizottságunk feladata, hogy elemezze a magyar békemozgalom helyzetét és feladatait, tevékenységének módszereit. —És hogyan ítélik meg a magyar békemozgalom helyzetét? — Kritikusan elemezzük előterjesztésünkben a mozgalom munkáját, de niég több kritikát várunk a vitában. Álhit pedig el kell ismernünk, azt elismerjük. Ennek lényege az, hogy a magyar békemozgalom részt vesz abban a politikai munkában, amely a honi lakosság szakadatlan felvilágosítását, széles körű egységének megteremtését szolgálja hazánk békeszerető külpolitikájának támogatására. Ugyanakkor arra törekszik, hogy méltó módon képviselje ezt a békepolitikát az egész világon, belekapcsolódva a nemzetközi békemozgalom munkájába. — Ezek szerint mondhatjuk azt, hogy a VI. magyar békekongresszus óta fellendült a mozgalom tevékenysége? — Feltétlenül. S ennek egyik lényeges tényezőjéről nem árt külön is megemlékezni. Munkánkat rendkívül kedvezően befolyásolta, hogy szervező és felvilágosító tevékenységünket immár egy évtizede a Hazafias Népfront keretei között végezzük. Ez a szervezeti forma/ — amely ■biztosítja az Országos Béketanács, mint választott vezető testület önállóságát — messzemenően beváltotta a ■hozzá fűzött reményeket. A népfront különböző szintű bizottságai nagy felelősséggel végezték a békemozgalmi munkát. Segítségükkel a társadalom minden rétegéhez eljutottunk, így a különféle akciókban, demonstrációkban egyre szélesebb körű nemzeti, népi összefogás valósult meg. — Mit mondhatna a békemozgalom előtt álló feladatokról? — Az igazi feleletet természetesen a kongresszus adja majd meg. Mindenesetre, ami eddig bevált, azt meg kell tartani és fejleszteni kell. Jónak bizonyult például az, hogy a békemozgalom a magyar közélet állandóan jelenlévő és ható tényezője; hogy azok Icai a nemzetközi problémákkal foglalkozik, amelyek az embereket leginkább érintik; hogy igyekszik elmélyíteni a meggyőződést: a békéért folytatott küzdelem leghatásosabb formája hazánkban a szocializmus politikai, gazdasági és társadalmi erősítése. — S a nemzetközi kapcsolatokban? — Hasznosnak bizonyult ■tagságunk a Béke-világtá- nácsban. Jó dolog, hogy ezen belül szorosan együttműködünk a szocialista országok békemozgalmaival. De hasznos dolognak látszik az is, hogy együttműködésre törekszünk a világ minden olyan békeszervezetével, mozgalmával, amelyekkel nézetazonosság alakítható ki a béke legfontosabb kérdéseibeh: így legalább abban, hogy minden 'vitás nemzetközi kérdést tárgyalások útján kell megoldani s a „rendezés” eszközei közül a háborúkat ki kell iktatni, törvényesen kívül kell helyezni. A nemzetközi béke-: fórumokon továbbra is fel- készülten, fáradhatatlanul kell munkálkodnunk a különféle békemozgalmak és szervezetek összefogásának erősítéséért. Ezzel nemcsak mozgalmunk, hanem a Magyar Népköztársaság tekintélyét is növeljük és új barátokat szerzünk népünknek, hazánknak. Köszönjük..: — Még valamit, kérdés nélkül. A statisztika tanúsága szerint, a mai magyar társadalomnak több mint a fele 40 éven aluli, harminc százaléka pedig 20 évnél is fiatalabb. Felnőtt néhány olyan nemzedék, amelynek jó része szakmailag és világismeret tekintetében' is magasan kvalifikált s közülük igen sokan alkalmasak arra, hogy a békemozgalomhan szerepet vállaljanak. Ez mozgalmunk számára minden szinten feladattá teszi, hogy bátrabban szerepeltessük a fiatalokat a különféle fórumokon. Hívjuk és várjuk őket. — Ezek szerint valamit mégis elárult a jeritikus megjegyzések közül. Viszontlátásra a VII. magyar békekongresszuson! J. ,R. Mentusz Károly Az iskolás gyerekektől{ loptak Az egercsehi új iskola parkjában kellemesen sütött a nap, élvezték a gyerekek. A tanítás véget ért, de a bekólcei busz még nem jött. A fiúk szaladgáltak, a lányok Pajtást olvastak. Leültek volna, de a padoknak csak a betonoszlopa maradt, a zöldre ás a sárgára festett deszkákat ellopták. Távolabbi községekből éjnek idején senki sem jött Egercsehibe, hogy pár szál deszkát lopjon. Ezt csak helybeli tehette. Gondolkodott-e a tettes, hogy az iskolás gyerekeket károsítja meg, talán saját gyerekét fosztotta meg a kényelemtől, a nyugodt pihenéstől. És milyen példát szolgáltatnak a tanulóknak? A felnőttek az iskolás gyerekektől lopnak. Nem az első eset, hogy az egercsehi iskolából lopnák. A padokról már máskor is hiányzott az ülőke és a régi iskolánál a WC ajtaját is ellopták. Az iskola most mindent megjavíttat, pótoltat. Jó lenne, ha a szülők és a telepi lakók szemmel tartanák az iskolát: a közösség parancsoljon megálljt a tolvajnak. F. L. 1969. október 1,, szerda a belcerol
