Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

'■rs//s/ssj'ssss/sssssssss/ss/ssssssssjssssssssss?T/s//y'fs.'Ssjsrsss/sj}rj-ssss/s////SfSsrfSSSsssssfsrs/f*sssj-rsssssssj ■rsswss/wswsjvsjv.

"

rfsssss/rssss>/sssss/////ssrssf*sssssss£*HHMmmrm*n>mKrsfsssrsfsssssmsmtrrmrrjtotmrHM» rmrmmmrjtrrrmrmmmrsrmsAms/msfssfmsfsmmm/rmrrrsrsrsf/r/xrmmmwm

Plefi/kálkodnak,

huhog . .

:'. .Jók lennének nyáron szúnyognak’’. Valahogy így van, ha emlékezetem nem teveszt meg a slágerek gyorsan múló hatása miatt, valahogy így az a sláger, amelyben az öregasszonyok pletykálkodása fplett méltatlankodik a szerelmes kislány. Megmondom őszintén, nem sokat adok a slágerek, táncdalok szövegeire, nem azért, mintha azok nem Tehetnének okooak, szépek, sőt talán még művésziek is, hanem mert általában nem azok, s a jelek arra utalnak, hogy a továbbiakban sem lesz főcél a eMgerszövegszaerzésben a szépség, a művészi igény és a logika.

Ez 3 kis dalocska s ez a hozzá járó ezövKgfcosike azonban mond valamit: a nem veszélyes, de kellemetlen szúnyogokhoz hasonlítja a pletykálkodást és a pletykálkodókat. Nem. különösebben mély filozófia, inkább csak valami szerényke életbölcsesség ez, de úgy vélem, nagyon is találó. Ha van valami, ami az embert elválasztja az állatvilágtól — elnézést, tudós marxisták és marxista tudósok — akkor az nem más szerintem, mint

a pletyka. Az ember lejött a fáról és elkezdett pletykálni.

— Nézd már Gi Gót, még egy becsületes kőbaltára sem telik neki... — valahogy így kezdődhetett a dolog, az ember emberré válása. A nevető ember; a dolgozó ember; a gondolkodó ember; — és még mennyi kategória, amelynek segítségével meghatározni igyekszünk: mi is az ember és mitől ember. Ügy vélem, itt az ideje, hogy hosszas és talán nem is egészen tudománytalan kutatásaim eredményét egyetlen kategóriába sűrítve én is hozzájáruljak e terminus technikus határozottabb megfogalmazásához.

A pletykálkodó ember.

Ember, aki pletykálkoddk. Avagy: cogito ergo sum: pletykálkodom, tehát vagyok.

A pletyka elválaszthatatlan az embertől, mint a nevetés, a mosoly és a munka, valamint néha a gondolkodás. A pletyka a játékos ember nem mindig veszélytelen játéka, de mindenkor az unatkozó, egy kicsit májbeteg, a saját életét eseménytelennek

érző ember keserves-kedves időtöltése. A népi bölcsességek mindig mély hatással voltak rám, úgy érezvén, hogy ezekben valóban az évszázadok, sőt az évezredek generációinak gazdag tapasztalatai, mint valami kvintesszencia, sűrűsödtek össze. De például ezt a népi bölcsességet, hogy „Nem zörög a haraszt, ha nem fűtja a szél”* mindig morgó méreggel hallgattam, mert itt természetesen szó sincs az ügyben ártatlan szél- úrfiról, még kevésbé az ügyben teljesen ártatlan harasztról, mint sokkal inkább arról van szó, hogy néhány pletykálkodó csapott fel szélnek és nem a haraszt mozog, hanem egy ember becsülete kezd egy kicsit re- csegni-ropogni, — anélkül hogy még ő maga is ezt észrevenné.

Nem a nyílt, szemtől szembJ «EÖ- tól; attól a becstelen rögtön flMW- roppan, amint megérdemli, a becrízletes, ha lehet még tisztábban kerül ki a vitából, — hanem a pletykától lesz szutykos még a szűz fehér ruhája is. Hány fiatal pedagógus, lány, vagy férfi, hány öreg tsz-tag, férfi vagy nő, roppant meg ejnibereégében a pletyka miatt, ami nem is öreg asszonyok, hanem „öregasszonyok” huhogó fecsegése volt csak. Hány üzemben kavarogtak fel indulatok, csaptak össze kiagyalt, a pletyka kénes tűzén fortyogtatott indulatok egykori barátok, jó munkatársak között ostoba és felelőtlen, unatkozó fecsegés, kocsmai, presszói jól értesül teég miatt!

Nem ez a kis írás, egy újság, sőt egy újság tíz évfolyama is kevés lenne csak arra is, hogy az eseteket tényszerűen meg- és leírjam. Nem is teszem. Kcv Jorétumokkal, úgy vérannmwwv

lem, mindenki, vagy majd mindene, tud szolgálni e sorok olvastán, — sajnos, mert a pletyka úgy hozzátartozik az életünkhöz, mint a pompás testű szarvashoz a kullancs, — sajnos.

— Hallottad? Nem? Ha nem mondod el senkinek ..., de ígérd meg, hogy senkinek... szóval, most hallottam, hogy...

Azt hiszem, évszázadok óta megmerevedett séma ez. Ha ezt hallom, hogy „hallottad-e?”, rendszerint már tudom, hogy nem hallottam, s amit hallani fogok, sokkal jobb lenne, ha én se hallottam volna soha, s az se, aki ezt elmondja nekem, minthogy valószínű nem is hallotta mindazt soha. Kitalálta? Nem. Hazugság lenne? Nem. Bizonyos jelekből jutott arra a következtetésre, miszerint...

... és ebből a miszerintből az kerekedik ki, hogy egy ember, egy gyanútlan ember orgyilkosság áldozata lesz. Hátulról, anélkül, hogy sejtené, hogy felkészülhetne legalább a védekezésre, becsületébe döftek egy kihegyezett és mérges „miszerint”-et.

A gyilkosokat sose becsültem, de legalább tiszteltem bennük azt a merészséget, hogy szemtől szembe öltek. Az orgyilkos, aki hátulról döfi pletykája pengéjét áldozatába, még erre a tiszteletre sem méltó. Buta kis szúnyog? Rosszindulatú ember? Gyakran sem egyik, sem másik. Csak homo sapiens. Pletykálkodó ember.

Gusztustalan ember!-------------------------------------—---------------------------------]-----------T-~rl--------------r------------nfn—i~nMi-T i......................................- ............-..........................................—"——

„

Ismert

gegekk@I.e."(?D

A címben idézett nyelvi képletet nem szűkebb szakmai körnek szánt szövegből emeltük ki, hanem az igen nagyszámú, különböző korú, foglalkozású és műveltségű olvasók tájékoztatására készült újságcikkből. A címül adott jelzős szerkezet a következő mondatban vállalt szerepet: „A játékot Michel André, Szenes ívűn és Fényes Szabolcs komponálta nagy rutinnal, ismert gégékkel’’ (Déli Hírlap, 1969. okt. 20.). A játék címe Lulu, a felsorakoztatott nevek a darab szerzőjét jelzik.

Mivel a közlés célja a különböző műveltségű olvasó- közönség tájékoztatása, az idézett mondat ezt a célt csak részben tudja .megfelelő hatásfokkal szolgálni. Először is a közlés elemeinek szabatos összefűzését nem képes á mondat egyetlen igéje, illetőleg állítmánya elvégezni A komponál ige ugyanis sokat vállalt itt magára, mert a szerző e szó jelentéstartalmát nagyon megterhelte, illetőleg jelentéskörét igen kitágította. Ez az ige egymagában utal azokra a cselekvésekre, amelyeket a következő szavak, kifejezések hivatottak megnevez-’ kőit, ír, alkot, megszerk , elrendez, zenéjét szerzi stb.

Alig néhány hete kezdte el a kereső munkát. Felsőfokú technikumba járt Debrecenben, de a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat segítette ösztöndíjjal, ezért most itt dolgozik, ennél a cégnél. Bent a központban, a műszaki osztályon.

Vékony, nyúlánk fiú Elekes István. Csupa ideg, csupa mozgás. Világoskék szeme a nyíltságot is mutatja.

— Jól érzi magát itt?

— Alapjában igen. Én'

kértem, hogy egyelőre az

irodában dolgozzam, de szeretnék minél hamarabb kikerülni építkezésre. Nekem szükségem van arra, hogy ne legyek odakötve egy íróasztalhoz, hogy mozoghassak.

— Fizetése?

— Ezerháromszáz. Minden kezdőnek ennyi. Egy-két év alatt viszont fel lehet vinni ezernyolcra is, esetleg kétezerre.

— Mivel foglalkozik?

— Most már érdekesebb a munkám. Eleinte olyat csináltam, amit akár egy általános iskolát végzett gyerekre is rá lehetett volna bízni. Most már a műszaki terveket nézem át, hogy az esetleges hiányosságokat felfedezzem.

— Így képzelte ed akkor is, amikor megkezdte a tanulmányait a felsőfokú technikumban ?

— Persze, hogy nem • így képzeltein eL A tervezés az mégiscsak más. Aztán meg, nem akarok megrekedni ennél a végzettségnél. Az egyetem, az kell. De már így is tervezhetek, ha. felvesznek a lajstromba, ami főként adminisztratív tényező függvénye.

— Mit tervezne szíve szerint?

— Mindenekelőtt üdülőket Nyaralókat.. Moderneket. szépeket, eltérőeket a sablontól, ügy, hogy beleilleszkedjenek a környezetbe, jól szolgálják céljukat legyen hangulatuk is és formailag is felkeltsék az érdeklődést. Ezek a felsorolt jegyek, pcotze, elválaszthatatlanok egymástól.

— Mit lehet keresni a tervezéssel ?

— Ahogy tudom Ismerőseimtől, barátaimtól, havonta négy-öt családi házat meg lehel csinálni. Ezért öt-hat- száz forintot lehet kapni darabonként Csak a tervekért.

— Mi ehhez képest a fizetés?

— Apám majdnem harminc éve tanár. Most kap kétezerhétszázat Én tíz év alatt szeretném elérni a két- ízernö olcszázat legalább. A

tervezés jobban fizet. Pedig három nap alatt meg lehet csinálni egy családi házat. És még csak ki sem készül tőle az ember. Én nem úgy képzelem el a mellékmun- kát, mint egy esztergályos ismerősöm, aki másodállásban az egyik ktsz-ben naponta négy órát melózik, aztán elmegy még fusizni a maszek autószerelőnek is, és reggel, amikor fel kellene kelnie, visszaesik az ágyába.

— Mennyi jövedelem kell ahhoz magának, hogy távolabbi céljait elérhesse?

— Hát, jóval több, mint amennyi most van. Ehhez segít majd a feleségem is. Néhány ezer kell havonta, hogy ne kelljen ügyet csinálni, ha valamit meg akarunk venni. Elképzelek egy klassz lakást. Olyat, amilyeneket mostanában építettek Debrecenben. Társasházat, mert én csak ott érzem jól magam, ahol sokan vannak körülöttem. De egy ilyen épületben is lehet a lakás kétszintes. A berendezése is olyan legyen, ami megfog másokat is. A modern bútort szeretem, de nem, a sablont. Láttam például egy jugoszláv hálót, fekete bőrből, olyan kettős ággyal, ami hasonlított egy hatalmas bölcsőhöz. így például, a többi szobát is. Tucatholmi nélkül. És egy kocsi. Egy kétezres BMW. Inkább semmi, csak ez a BMW.

— Család?

— A feleség... Olyan legyen, akit megnéznek mások is. De nem bírom a bombababákat, Azt tartom, hogy aki nagyon klassz, nagyon szép. az nemcsak az enyém, a másé is. Nem szeretem, ha valaki túlságosan feltűnő, és el is várja, hogy mindenki megbámulja. Villogni akar. Legyen művelt, intelligens, de ne hivalkodjon, ne vágjon fel a férjére. És legalább három fiút akarok. Azt monják erre a haverok, hogy ez marhaság manapság. Mi az, hogy három fiú? Én nem tudok meglenni gyerek nélkül. Szerencsére most is van a szomszédban egy jópofa kis kölyök. Szívesen játszom vele. Nekem legalább három fiú kell. Ha nem fiú. hát lány. Tudom, mivel jár ez anyagilag is.

— Pénz, lakás, autó. Nehéz megkapni ma nálunk?

— Nem könnyű. Kint jártam a nyárdn az NDK-ban. Ott minden sokkal olcsóbb. Jobban keresnek az emberek és mindent olcsóbban meg-, vehetnek. A lakás ... náluk az is sokkal tágasabb, felszereltebb és olcsóbb. Azt is tudom, hogy az ember a

részét csak a munkahelyen kívül keresheti meg. , Igen. így vannak ezzel az ismerőseim is. Aki csak a fizetéséből él, annak nagyon nehéz a dolga.

— Mit kíván a közeli jövőben elérni?

— Lényegében nem sokat. Mint minden fiatal, én is szerethék klassz felszereléseket, jő ruhákat Kaptam egy motort a nővéremtől, aki kint dolgozik az NDK- ban. Öthavi fizetéséből tudott megvenni egy irtó klassz MZ-motort. Most vad motoros vagyok. Azonkívül ösz- szeolvasok mindent, ami a kezembe kerül. Kilencéves korom óta a könyv az egyik szenvedélyem. Es nagyon kell a társaság. Van egy barátom,' akivel még az általánosban kezdődött a bark. - Ságunk. Jó társaság nélMH nem megy. De ki nem állha- tom azokat, akik csak fontoskodnak, körbe forognak egy olyan téma körül, amiről lényegében egyikük sem tud semmi komolyat. De megjátsszak. Fiatalok vagyunk, legyünk vidámak, de komoly dologról is tudjunk komolyan beszélni, így gondolom. Hát, ezek lennének. A legközelebbi célok.

— Végül is: elégedett?

— Lényegében az vagyok. Kezdetnek semmivel sem vártam többet, mert ismerem a viszonyokat. Aztán, később. majd meglátjuk, mit sikerül.

ti..Molnár Ferene

KÁVÉZÓK

(Bottá Dénes felvétele.)

iVWVfftf,mfWWV^alVV^WdVaWVWl«VWVWWWVV»*WWMVtfVWWVM,'i,tfVWWWtfVV‘á%V

Az angol eredetű gag (ejtése: geg) színházi műszó elsősorban a szűkebb szakmai körben utal egyértelműen a következő jelentésárnya- latokra: színdarabokban, filmekben, kabarékban jelentkező váratlan fordulat, tréfás ötlet, nem várt bemondás, a kötött szövegtőlt való eltérés, meghökkentő rögtönzés stb.

Hogy ez az angol szó még nem vált köznyelvi szókincsünk tagjává, bizonyítja az a vita is, aminek magam is fültanúja voltam; Utazótársaim nagy buzgalommái találgatták, mit akart az újságíró kifejezni ezzel az idegen szóval. f

Ezért mindaddig, míg egy- egy szakmai fogalmat jelölő idegen műszó nem válik szélesebb körben is ismertté, vagy kerüljük el, vagy a megfelelő magyar szavakkal társítva éljünk vele. A zsargonszerű nyelvi formák újabban éppen a kevésbé ismert idegen eredetű műszavak, ,cso- portnyelvi kifejezések felesleges használata révén tér-* jednek, erősödnek.

Ha pedig az a célunk, hogy minél több szakmai kifejezés yáljék közkeletűvé, akkor segítsünk olvasóinknak, á megfelelő, jól érthető magyar szavakkal, kifejezésekkel értelmezzük is a még szélesebb körben ném ismert idegen eredetű szókat, nyelvi forrná-* IcciIm

Dr. Bakos József

c/t tavaszi i'Mttyip

— Nincs... nincs és nincs — álldogált a ruhásszekrény előtt a feleségem, mint hajdan Róbert bácsi éh- konyhája előtt a nyomorgók. — Nincs egy tavaszi rongyom sem, amit felvehessek.

— Nincs? — kaptam fel a fejem és gyorsan kinéztem az ablakon, ahol a sárguló levelekre egyhangúan csöpör- gött a nyálkás őszi eső.

— Nincs egy tavaszi rongyom sem, amit. felvegyek — mondta suttogva, mint Mimi a halálos ágyán. Gyorsan megfogtam a pulzusom, aztán a homlokomhoz értettem a tenyerem, felugrottam és a tükörben megnéztem a nyelvem Nem vagyok lázas.

— Beteg vagy, fiam? — kérdeztem aggódva és gondolataimban hirtelen feltűntek régen hallott esetek hősei és hősnői. Az asszony,

ti-ki it ŐT. lArt-r/Jt r

kacagógörcsöt kapott, s már tíz éve él búskomorságban egy magános cella mélyen, egy másik nő esete, aki éppen egy ruhásszekrényt akart kinyitni, amikor rájött a dili, s úgy vélte, hogy a szekrény tele van kanárikkal, s ha ö kinyitja, akkor azok mind kirepülnek. Borzalmas — nyögtem fel a rémülettől.

— Mit bámulsz* Igenis, tavaszi rongyaim nincsenek...

— De kedvesem, ki- .csi gerlicém, angyalka bogaram, most ősz van, az ősz húrja zsong, jajaiig, s nem tavaszi kikerics virágzik ám kint...

— Azért mondom, hogy nincs tavaszi cuc- com, mert most ősz van. Világos? — rónia össze, ekkora bennem lévő értetlenség láttán és hallatán a szemöldökét az én őszben tavaszt váró. egészséges szellemű nejem.

— Természetes, hogy világos. Neked, ha lecsöppen az első őszi eső, akkor tavaszi ruha kell, amikor kint mínusz 25 fok lesz, akkor majd bikiniben jársz... Ha te normális vagy, akkor én a régen kihalt hikszoszok vezére — fejtettem ki tömören véleményemet a női ostobaságról.

— Nyomott fej vagy! — feleségem az utóbbi időben sokat tanult a serdülő nemzedék nyelvéből. — S még ti mondjátok, férfiak, hogy a nők alkalmatlanok a vezetésre, nincs kitartásuk, perspektívájuk, képtelenek a: tervezCsxe^ arra, hogy

előre lássanak. A pökhendi férfinem! — húzta undorral félre a száját a ruhásszekrény előtt, amelyben nem volt egy tavaszi rongya sem... — Mert lényegében november van. Igaz?

— Lenyűgöző az időérzéked...

— Számoljad csak, hány hónap kell, mondjuk március végéig. vagy április ^lejéig?

— öt!

— Zseni vagy, kisfiam — ismerte el számolni tudásom. — Na látod! Mi az az öt hónap? Semmi! Mire az ember talál valami meg félő anyagot, két hónap, mire elhatározza, mit akar belőle csinálni, újabb két hónap, mire a ruháját el is készítik, újabb két hőnttjt.^ Az már, május! Istenem, már et is késtem — rogyott le a fotelba és reménytelen letargiával szemlélte a szekrényt, amelyben nincs november idején egyetlen tavaszi rongya sem.

Szegényke, egy teljes hónapot késeit!

— Talán, ha a nyári dolgaid... Az talán még nem késő — próbálkoztam gúnyos tanácsaimmal segítségére sietni. Felcsillant a szeme és hálás mosoly jelent meg az arcán:

— Igazán okos vagy, Szívem. Azt hiszem, az még nem késő. Mondd, mit szólnál egy olyan fürdőruhához, amely...

...ha én normális vagyok, akkor megér- demlem, hogy nős ember is legyek!

(egri)

október 38., vaekmatf

A pálya kezdetén

Keresni csak a fizetésen kivi lehet