Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

fgy héí a világpolitikában A. felértékelt márka — Államcsíny-krónika Válság Libanonban Szárazföldi összecsapás SAlGOfJ: A saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivője kö­zölte, hogy pénteken, az egy hónapon belül tapasztalt leg­nagyobb szabású szárazföldi összecsapás zajlott le az ame- i rikaj 25. gyalogos hadosztály egységei és hazafias erők között Saigontól 48 kilomé­ternyire északnyugatra. Az ötórás harc folyamán az amerikaiak tíz halottat vesz­tettek és 12 katonájuk meg­sebesült. Az amerikaiak a szabadságharcosok vesztesé­gét szokásos módon; ennél nagyobbra becsülték. A harc­ba az amerikaiak oldalán páncélosok és helikopterek is beavatkoztak. Ennek a csatározásnak a színhelyétől körülbelül 50 kilométernyire a gerillák megtámadtak egy amerikai gyalogos egységet, amelynek egy tagja a táma­dás következtében meghalt, 14 másik megsebesült „Technikai" munkáskizárás PÁRIZS: A Renault autógyár igaz­gatósága úgy döntött, hogy a hőkezelő üzem száz dolgozó­jának tíz napja tartó sztrájk­ja miatt szombat déltől meg­határozatlan ideig bezárja a gyár 9000 munkást foglal­koztató Le Mans-i gyártele­pét. Az igazgatóság szerint a hőkezelő üzem sztrájkja kö­vetkeztében kimerültek az alkatrészkészletek és ezért kellett a „technikai” mun­káskizárás eszközéhez folya­modni. A szakszervezetek, minde­nekelőtt a CGT hevesen til­takoztak az igazgatóság ön­kényes döntése ellen. Rámu­tatnak, a hőkezelő üzem dol­gozói semmi egyebet sem követeltek, mirfthogy nekik is fizessék meg a gyárban szokásos pótlékot, amely a melegüzemek dolgozóinak jár. Az igazgatóság azonban, ahelyett, hogy ezt a jogos követelést teljesítette volna, a munkáskizárás eszközéhez folyamodott Szombatra a szakszerveze­tek a gyár kapuja előtti tér­re gyűlésre hívták össze a mans-i üzem dolgozóit Politikai nagyüzem négy világrészen — joggal jelle­mezhetjük így az elmúlt he- tét. Sőt, a hét utolsó napján az ötödik kontinens is elő­térbe került: szombaton vá­lasztások zajlottak Ausztráli_ ában... Valóban nehéz kiválasztani a sok lényeges fejlemény kö­zül a leglényegesebbeket. A jelentésekben gyakran szere­pel hazánk fővárosának ne­ve is, a Szakszervezeti Világ, szövetség budapesti kong­resszusának, a szervezett dol­gozók nagy nemzetközi par­lamentjének tanácskozásai ugyancsak a figyelem előte­rébe kerültek. A kongresszus külön napirendi pontot szen­telt a vietnami nép hősi har­cának, a hogy erre a foko­zott szolidaritásra milyen nagy szükség van, az ismét bebizonyosodott a héten. A Vietnammal foglalkozó pári­zsi értekezlet szokásos csü­törtöki ülésén szinte párat­lan esemény történt: az amerikai küldött egy­szerűen tartózkodott a felszólalástól, ezzel a „be­szédes némasággal” sza­botálta az eszmecserét. Jelentős tárgyalások zaj­lottak az elmúlt napokban Moszkvában, Pekingben és Genfiben. A szovjet—cseh­szlovák tárgyalásokon a két ország még szorosabb kap­csolatairól volt szó, s ezek a megbeszélések nyilván hoz­zájárulnak a csehszlovák konszolidáció folyamatának meggyorsuláséihoz is. A kínai fővárosban a hét első napján szovjet—kí­nai párbeszéd kezdődött: a delegációk élén tapasztalt külügyminiszter-helyettesek állnak, a szűkszavú közle­mény feltételezni engedd, hogy nem könnyű és nem egyszerű dolog hozzálátni a sajnálatos ellentétek csök­kentéséhez, de pozitívum­ként értékelhetjük maguk­nak a megbeszéléseknek té­nyét és folytatódását, - Géni­ben az utolsó simításokat vég zik a tengerfenék demilitari- zálásáról szóló közös szovjet —amerikai határozatterveze­ten, amely atomfegyvermen- tesitené a Földünk nagyobb részét elfoglaló Óceánokat és világtengereket. Bonnban formálisan is megtörtént az őrségvál­tás: Willy Brandtot kan­cellárrá választották, és Nyugat-Németország tör- .ténetében először szociálde­mokrata-szabad demokrata koalíció alakult. A kormány- program meghirdetése még hátra van. s ugyancsak kér­déses, miként teljesíti majd az új kormány a pártveze- tók korábbi Ígéreteit, t A Ke­reszténydemokraták kiszoru­lása a hatalomból feltétlenül új lehetőségeket nyitott jneg az NSZK számára, de — nem egy korábbi tapaszta­latból okulva — egyelőre óvatos várakozás kíséri a bonni kibontakozást. * Még a kormányprogra m hivatalos beharangozása előtt megtörtént a várt lépés: fel­értékelték a nyugatnémet márkát. A héten egy sikerült és egy balul sikerült puccsot je­gyeztek fel a krónikákban. Az utóbbi volt a jelentősebb: Chilében katonai hatalomát­vétel veszélye tűnt fel a lát­határon. Ez a latin-amerikai ország ugyanis meglehetősen rendhagyó a kontinensen negyvenöt éve nem volt ka­tonai államcsíny területén. A lázadó tábornok ugyan „gazdasági megmozdulás­ként” afféle „katonai bér­sztrájkként” igyekszik utó­lag beállítani a történteket, de valójában Chile viszony­lag liberális rendszere for­gott kockán. A néptömegek határozott kiállása és a hadsereg többségének állásfoglalás sa a puccsisták elszigete­lődését és vereségét ered­ményezte. A kelet-afrikai Szomáliában, a köztársasági elnök meg­gyilkolása után katonai ha­talomátvétel zajlott le, ami mutatja, hogy az afrikad kontinens sok országában még híjával vannak a kellő szilárdságnak. A puccs irány­zatáról azonban még nem mondhatunk végső értéke­lést; egyelőre hiányoznak az ehhez szükséges, részletes in­formációk. Végighúzódott a héten Li­banon belső válsága, amely egyúttal komoly krízist idé­zett fel az arab világban. Az országban, mint ismeretes, két hónap óta csak ügyve­zető kormány van, mivel a különböző politikai erők nem tudtak megegyezni a palesz­tin menekültek támogatásá­nak kérdésében'. Libanonban jelentős számú palesztin menekült él, és a libanoni— izraeli határ nyújtja a leg­kedvezőbb természeti tere­pet partizán tevékenységük­höz. Izrael ürügyül használ­va fel az ellenállók tevékeny­ségét, rendszeres provoká­ciókat hajt végre Libanon ellen, sőt az ország déli ré­szének megszállásával fenye- getődzik. Libanonban, főleg a muzulmán lakosság köré­ben, az arab szc^idaritás hí­vei vannak többségben, akik a palesztin harcosok támoga­tását követelik. A maronita keresztény tőkés csoportok viszont szeretnék megőrizni Libanon kiváltságos helyze­tét, s kevéssé lelkesednek a közös arab ügy ránt. Ilyen előzmények után a hét derekán a libanoni hadsereg támadást indí­tott a menekülttáborok ellen. Az akciót titokzatos amerikai látogatók beiruti utazásai előzték meg. Washingtonnak nyilván érdeke az arab test­vérharc, mivel így csökken ez Izraelre nehezedő nyo­más. A haladó arab országok' megdöbbenéssel fogadták és élesen elítélik a libanoni re­akció manővereit, ugyanak­kor megpróbálnak közvetítő tevékenységet kifejteni egy kölcsönösen elfogadható kompromisszum kialakításá­ra. Az arab világnak min­denképpen elemi érdeke, hogy a libanoni harcok meg­szűnjenek. Hiszen ez a bel­ső viszály gyengíti az Iz­raellel szerbben kialakítandó közös frontot, amelynek ha­tékonysága lenne pedig a legfőbb biztosíték a jogos arab követelések kiharcolá­sára. Réti Ervin Mikor számíthat Izrael békére? Ben Gurion nyilatkozata PÁRIZS: Ben Gurion volt izraeli mi­niszterelnök Párizsban sajtó- értekezleten kijelentette, hogy Izraelnek vissza kell ad­nia az 1967 júniusában el­foglalt területek nagy részét, „kivéve Jeruzsálemet és a Golan-fennsíkot.” Az izraeli politika „nagy örege” sze­Súlyos izraeli légitámadás Amman ellen ’AMMAttl Az izraeli légierő 16 gépe szombaton délelőtt az 1967. évi háború óta a legsúlyo- sabb légitámadást intézte a jordániai főváros és környé­ke ellen. A bombázások köz­pontja a várostól mintegy 12 kilométerre fekvő egyetemi negyed volt. Katonai szóvi­vői közlés szerint egy kato­na és hét polgári személy sebesült meg a légitámadás­kor. A háború befejezése óta 150 izraeli légitámadás volt már jordániai célpontok el­len:. rint Izrael csak ebben az esetben számíthat békére. Ben Gurion hozzáfűzte, hogy országának „nem kell ragasz­kodnia” a Sínai-félszigethez, és a Tiran-szoros bejáratát el­lenőrző Sarm El Sejk erőd birtokolása sem létfontossá­gú, ha az Eilati-öbölben biz­tosítják a hajózás szabadsá­gát. A libanoni fejleményekkel kapcsolatban feltett kérdések­re válaszolva Ben Gurion ki­jelentette, hogy az ottani ese­mények „nem befolyásolják lényegesen a közel-keleti erő­viszonyokat.” Ami pedig a közel-keleti béke esélyeit il­leti, hangsúlyozta, hogy sze­mélyes véleménye szerint a következő évben nem kerül sor újabb háborúra. (MTI) VIL AT I felvesz új üzemrészébe gépészmérnököt, vagy gépésztechnikust, anyaggazdász.6, címfestőt, fényezőt, lemezlakatost, betanított női fényező munkást, betanított férfi lakatosokat, ipari őröket 50 éves korig. 14 órás munkahét, szabad szombat. Vidéki dol­gozók részére utazási költség-hozzájárulás. Jelentkezés a munkaügyi osztályon: Eger, Faiskola utca. 1969. október 26., vasáma# Egri Finomszerelyénygyár azonnali belépéssel felvesz esztergályos, köszörűs, csiszoló, általános lakatos, beállító lakatos, hegesztő, kazánfűtő, valamint férfi és női segédmunkásokat. Vállalatunknál a páros szombatokon szabad nap van. Bérezés megegyezés szerint Jelentkezni lehet mindennap délelőtt 8 órától délután 2 óráig a vállalat munkaerő-gazdálkodásán. A márka felértékelés és várható következményei A nyugatnémet Brandt- kormány első nagyszabású politikai és gazdasági lépése az volt, hogy 8,5 százalékkal felértékelték a nyugatnémet márkát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 dollár eddig 400 márkát, ezentúl csak 366 márkát ér. A felér­tékelés természetesen azt is jelenti, hogy a márka ér­téke növekszik mindazokhoz a valutákhoz viszonyítva, amelyek nem követik Nyu- gat-Németországot és nem emelik fel valutájuk árfolya­mát. Miután az első jelenté­sek szerint egyetlen jelentős ország sem változtatja meg pénzének árfolyamát, a nyu­gatnémet márka felértékelése általánosnak tekinthető. A felértékelés bonyolult gazdasági, sőt politikai har­cok eredménye. A dolog lé­nyegét tekintve azonban két főkérdés van: milyen okok vezettek a felértékeléshez és az milyen következmények­kel járhat. A legfontosabb ok, amely a nyugatnémet gazdaság ve­zetőit a felértékelés felé so­dorta: a márka már hosszú évek óta „túlságosan erős­nek” mutatkozott. A moder­nül felszerelt és jól szervezett nyugatnémet ipar rendkívül versenyképes volt a világ­piacon, az inflációs folyamat kisebb mértékű volt, mint a többi vezető tőkés országban. Ennek következtében Nyugat- Németország külkereskedel­mi mérlege évek óta óriási többletet mutatott. Ennek ér­téke 15 és 20 milliárd márka között ingadozott. A nyugat­német márka „túlereje” azonban nemcsak pozitív kö­vetkezményekkel járt a nyu­gatnémet gazdaságban. Egyik oka lett annak, hogy a kon­junktúra túlhevült és ennek következtében a márka ere­je ellenére is inflációs folya­mat kezdődött. A belső okok mellett nem­zetközi tényezők is szerepet játszottak. A nyugatnémet márka viszonylagos erőssége azt jelentette, hogy Angliából, Franciaországból, sőt az Egyesült Államokból is spe­kulációs tőke áramlott Nyu- gat-Németországba. Ez jelen­tős zavarokat okozott ezek­nek az országoknak pénzügyi helyzetében. Ezért az említett országok már régóta követel­ték a márka felértékelését. Ezt a követelést csak meg­erősítették az említett orszá­gok külkereskedelmi érdek- csoportjai. A felértékelés legfontosabb következménye ugyanis az, hogy a nyugatné­met kivitel 8,5 százalékkal drágább lesz, a Nyugat-Né- metországba behozott áruk árszintje pedig ugyanennyi­vel csökken. Ez tehát csök­kenti a nyugatnémet export versenyképességét a világ­piacokon, s ugyanakkor na­gyobb, kedvezőbb eladási le­hetőségeket jelent a konkur- rensek számára magában Nyugat-Németországban. Miután az előbb vázolt okok nem újkeletűek, a már­ka felértékelése már régóta esedékes volt. Schiller jelen légi szociáldemokrata ggzda- ságügyi miniszter, aki az előző kormányban ugyanezt a tisztet töltötte be, már több mint egy éve hangoztatta a felértékelés fontosságát. A választások előtt azonban Kiesinger és főként Strauss pénzügyminiszter ellenezték ezt a lépést. Az vezette őke', hogy a felértékelés olcsób' teszi a Nyugat-Németország- ba áramló mezőgazdává’ cikkeket és veszélyeztetheti a mezőgazdasági termelés pro­fitját. Márpedig ez a réten, a kereszténydemokrata patt fontos politikai bázisa volt. Ez magyarázza, hogy a régóta fennálló alapvető ga dasági okok és a nemzetin nyomás ellenére tavaly m.'\k elutasították a márka felér­tékelését. Mindössze arra vál - lalkoztak, hogy bizonyo-, meghatározott exportcikke re 4 százalékos különad róttak ki, az import egy ré­szének pedig ugyahilyen ará­nyú kedvezményt biztosítot­ták. A választás ennek a : ingadozó szakasznak a.vét . jelentette. Már a választ ■ ? másnapján szabadd:', tették i márka árfolyamét, ami vilá­gossá tette, hogy a felértéke­lés előbb-utóbb bekövetke­zik. A nagy kérdés most az: elegendő lesz-e a 8,5 százalé­kos felértékelés az inflációs irányzatok megfékezéséhez és az árak szilárdságának biztosításához. Nemzetközileg pedig elegendő lesz-e ahhoz, hogy valóban javítson a fran­cia, az angol és részben az amerikai export versenyké­pességén. Erre a két nagy kérdésre csak a .jövő adhat választ. Jelenleg csak a fel- értékelés legközvetlenebb kö­vetkezményeit lehet felsorol­ni, ezek pedig a következők: 1. A nyugatnémet exportcik­kek ára nő, a Nyugat-Német- országoa szállított árucikkek ára esik. 2. A konjuktúra kis­sé lehűl és lehetőség nyílik az infláció megfékezésére. 3. A nyugatnémet mezőgazdasá­gi termelőket körülbelül egy milliárd márka értékű vesz­teség éri a mezőgazdasági import olcsóbbodása miatt. Ezt a kormánynak állami tá­mogatással ki kell egyenlíte­nie és ugyanakkor tárgyalá­sokat kell kezdeni a Közös Piaccal a mezőgazdasági cik­kek kereskedelmének helyze­téről. mert egy kg tiszta háztartási pamutrongyért, vagy öt kilogramm vegyes háztartási rongyért az ellenértéken felül ajándéksorsjegyet is ad a a rongygjííjlő hetek alatt, október 1-től november 9-ig. Ezernél több értékes nyeremény! Főnyeremény SKODA 1000 MB személygépkocsi! /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents