Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

* KiSZ-vezefőségválasztások a füzesabonyi járásban Sajátos kis alapszervezet a pusztaszikszói fiataloké: zöm­mel mezőgazdasági gépész­tanulók tartoznak hozzá s a tagság többsége „eljáró”, csu­pán alig néhányan vallják lakóhelyüknek is az állami gazdaság üzemegységét. Ez pedig — mint Kovács János titkár beszámolójából kitűnt — eléggé megnehezíti itt a munkát, nagy dolgokra, tar­tós, látványos eredményekre szinte képtelenek. Látványos produkciókra azonban talán nincs is itt szükség — hiszen elsősorban tanulókról van szó. S ha ezek a gyerekek úgy iparkodnak, mint azt naplójuk bizonyítja, nem is tartoznak az utolsók közé! Természetesen lehetne ez a munka jóval értékesebb, a szikszói napok még sokkal tartalmasabbá válhatnának, — ha mindenki így akarná. Ha például a tanulókkal még többet foglalkoznának felnőtt társaik, ha szavaiknak na­gyobb lenne végre a súlya, meghallgatnák különféle jo­gos panaszaikat, segítségük­re sietnének, a mostaninál vonzóbb, otthonosabb körül­ményeket teremtenének egy kis szeretettel! Könnyítené ezt, hogy a lehetőségek adva vannak, s csak éppen a mód­szert kell hozzá helyesen megválasztani és sok-sok öt­letet gyűjteni. S ha az új ve­zetőség, Kovács János, Hege­dűs Gyula, Hortobágyi Erzsé­bet, Kobza Imre, Kovács Sándorné vállalkozik is erre — szép feladata lesz! ♦♦♦♦♦♦ Ha valaki külsőségeiben is példás taggyűlésről kérdezne, a legutóbbiak közül minden bizonnyal a káli területi alap­szervezet új vezetőségének választását említeném. S e mintaszerű rendezés mellett feltétlenül dicsérendő az őszinteség is, amellyel Varga Gyula titkár az alap­szervezet teljesítményét érté­kelte beszámolójában. Nem­csak arról emlékezett, hogy a káliak például időközben el­nyerték a Kiváló klub címet, ahányan KISZ-tagok, any- nyian tagjai a könyvtárnak is, szívesen vállaltak társa­dalmi munkát a kultúrház rendbehozatalánál és a járda­építéseknél, — hanem el­mondta még ugyanekkor: sokkal látogatottabbak le­hetnének a politikai oktatá­sok, jócskán javulhatna a sportmunka, a mozgalomnak meg kellene nyernie a mező- gazdasági értelmiség nagyobb részét is. Aztán — mint a hozzászólásokból kiderült —: még nem elég színes, tartal­mas most sem a KISZ prog­ramja. Kaiban, különösen a húsz éven felüli nők, asszo­nyait számára is vonzó fel­adatokat, elfoglaltságot, idő­töltést kellene kitalálni! A vezetőségválasztó tag­gyűléshez — méltán gratulált Veres István, a Füzesabonyi Járási Pártbizottság első tit­kára is. ♦♦♦♦♦♦ A hét végén hasonló ese­ményekre került még sor — többi között — Erdőtelken, Szihalmon, Mezőszemerén, Dormándon, Besenyőtelken és Mezőtár leány ban. Sebestyén János, a KISZ Heves megyei Bizottságának elsp titkára a füzesabonyi járás területén több taggyű­lésen részt vett, s tájékozó­dott a korábbiakról is. A tapasztalatait, a vélemé­nyét így sommázta: — Általában mindenütt élénk érdeklődés előzte meg és kísérte a taggyűléseket, sok helyütt az egész község figyelmének középpontjába kerültek. A beszámolók ké­szítésénél alapos munkára tö­rekedtek, s az eredménye­sebb utakat keresték. A vá­lasztások során nem egyszer heves viták kerekedtek az új tisztségviselőkről, keresték a legideálisabb vezetőket, s így előfordult olyan is, hogy a jelölőbizottság javaslatával ellentétben másra adták a fiatalok a szavazataikat. Re­mélem, hogy mindez az ifjú­sági mozgalom további hasz­nára válik. (gyónt) 1 termelőszövetkezeti építőipar A valóságról beszélünk, ha ezt a kifejezést használ­juk: termelőszövetkezeti épí­tőipar. A tsz nem kisipari szövet­kezet és nem építőipari vál- lalkozás._ A termelőszövetke­zetek ácsai, kőművesei, szak­iparosai, együttesen pedig építőbrigádjaí, közös vállal­kozásai, vagy vállalatai azon­ban ma a szakmában tekin­télynek számítanak, munká­juk még a legátfogóbb, leg­nagyobb számokkal dolgozó statisztikában is nyomot hagy. Nélkülük ma nem be­szélhetnénk a magyar mező- gazdaság fellendülésének sza­kaszáról, az igazi nagyüzemi kombinátok létrejöttéről. Ebből a bevezetésből már az is kiderül, hogy ezt a ka­pacitást, ezt a mezőgazda- sági termeléstől látszólag tá­vol álló ipari erőt a szükség hívta létre. Az istálló kellett és a falu­ban ott éltek a kőművesek, ácsok, szakiparosok, akik ^ nem is nagyon örültek ah-* nak, hogy távoli muftikahe- ■ lyekre, nagy szakmai válla­latokhoz kell ingázniok. Meg­alakultak tehát a brigádok. Szakképzettségük a felada­tok megnövekedésével pár­huzamosan edződött, fejlő­dött, soraik. feltöltődtek. így jutottak el odáig, hogy he­lyenként már építészmérnö­köt is tudhatnak soraikban, esetenként már bonyolult technológiájú építkezést is vállalhatnak. 1 A tsz szorosan vett, zárt körében azonban nem tudtak megmaradni Ennek két oka is volt. Egyrészt a saját üzem építkezése nem volt folyama­tos. Amikor éppen nem épült százas istálló, kár lett volna az értékes, gyakorlott együt­test szélnek ereszteni, aztán három hónap múlva újra összeszedni. A másik, hogy kívülről is jelentkezett, sőt dörömbölt az igény. A falusi emberek lakást akartak épí­teni, a faluban tatarozásra szorult az iskola, de érre se akadt kapacitás. Ez a folyamat- azonban nem .volt, mentes az ellent­mondásoktól. A tsz-ek úgy­nevezett kiegészítő tevékeny­ségének éppen ez vált az egyik legproblematikusabb ágazatává.- A részleteket ta- 14n jobb volna mellőzni, de tény, hogy a kiegészítő tevé­ken*- *et általában szabályo­zó minisztertanácsi határozat után most még egy, újabb fninisztertanácsi határozatra volt szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti építőipart helyére lehessen tenni a nép­gazdaság szerteágazó, lánco­latában. A határozat nem csökkenti a termelőszövetkezeti építő­ipar rangját, sőt újra, külön aláhúzza fontosságát, megér­demelt becsületét óvja, meg­határozza tevékenységének fokozatait. Általános elv maradt — még az előző határozatból át. véve — hogy bármely szin­tű tsz építőipari erő szaba­don dolgozhat a saját gazda­ságban és az élelmiszergaz­daságban. Ez belső munká­nak számít, yvz elhatárolás a külső munkákra vonatkozik. A szakma legkisebb — és érthetően a leggyengébb — láncszemei a hagyományos tsz építőbrigádok, építőrész­legek. Ha ezeknek szabad kapacitásuk marad, vállal­hatnak munkál a lakosság­tól, a tanácsoktól: a járás területén belül. Arinak érde­kében azonban, hogy.a pénz- szerzési szándék ne mehes­sen az otthoni feladatok megoldásának rovására, a külső munka nem lehet több, mint a kapacitás egyharma­da. A következő fokozat a termelőszövetkezeti, építőipa. ri közös vállalkozás. Ezek azok a bizonyos TÖVÁL-ok, amelyek sok szép feladatot oldottak meg, de eselénkint, túlbecsülve erejüket, vagy megszédülve a dörömbölő külső igényektől, bizony ku­darcokat . is vallottak. Szá­mukra a határozat lehetővé teszi, hogy a saját megyé­jükben, valamint a közvet­len határos megyékben is dolgozhassanak. Működési körük azonban elsősorban az élel­miszergazdaság. Nem a t Minisztertanács, hanem az elet bizonyította be. hogy a TÖVÁL a fejlő­désnek csupán egy közbeeső fokozata. Az igényes felada­tok megoldása erős egysége­ket kíván. Olyanokat, ahol már a legfejlettebb techni­kát is alkalmazhatják, ahol már nem csupán kivitele­ző, de tervező építészmérnö­köket is foglalkoztatnak, akik már nem a megbízótól várják, hogy az anyagokat beszerez ■ és a helyszínre szállítsa. Erinek a fejlettebb lat felel meg. Ez önálló jogi személy, méretei több közös vállalkozás együttes erejé­nek felelnek meg, formája lényegesen már nem külön­bözik a tanácsi, vagy állami vállalatokétól. A gazda vi­szont az alapító tsz-ek ösz- szessége. Nos, a határozat kimond­ja, hogy az ilyen vállalatok bárhol, bármely építőipari munkát elvégezhetnek. Az igazgatótanács dönti majd el, hogy a vállalat ötszázas istállót építsen-e a faluban, vagy bérházat Budapesten. Rajtuk múlik, hogy okosan határozzanak. Az új’minisztertanácsi dön­tés tehát nem csökkenti, ha­nem növeli a termelőszövet­kezeti építőipar becsületét. __________;__________F. D, A k^prlsclff interpellált — a miniszter válásról: A jövő szakmunkásaiért már ma többet lehet tenni Az országgyűlés szeptem­ber 24-én és 25-én tár­gyalta a szakmunkásképzés­ről szóló törvényjavaslatot. A vita során felszólalt Mol­nár József, megyénk ország- gyűlési képviselője is. A tör­vényjavaslatot elfogadta, de több kiegészítő és módosító javaslatot terjesztett elő. Mit válaszolt a miniszter, mi­lyen intézkedések várhatók és mit tehetnek a vállala­tok a szakmunkásképzés re­formja során? Molnár József, megyénk országgyűlési képviselője megkapta ós szerkesztősé­günk rendelkezésére bocsá­totta az országgyűlés hitele­sített, teljes szövegű jegyző­könyvét. Ebből kitűnik: Ve­res József, munkaügyi mi­niszter indokoltnak tartotta Molr.ár József képviselőnek azt a kiegészítő javaslatát, hogy azok a vállalatok, ame­lyek a szakmunkásképzésben nem vesznek részt, vállalják a költségek arányos részét Azonban a miniszter véle­ménye szerint ezt a kérdést nem a törvényben, hanem a mechanizmus szabályozóinak módosítása során veszik fi­gyelembe. Közös teherviseléssel Megyénkben is több olyan vállalat akad, amelyik a szakmunkásképzéshez jelen­tős mértékben hozzájárul. Az utóbbi években a vállalatok több tanműhelyt építettek, gépekkel, szerszámokkal fel­szerelték, legjobb szakem­bereiket bízták meg a tanu­lók oktatásával. Viszont van­nak olyan vállalatok, ame­lyek az utóbbi években egyetlen szakmunkást sem képeztek, inkább valamivel több bért ígértek és a vizs­gát tett fiatal szakmunkáso­kat más vállalattól átvet­ték. Egy szakmunkás kép­zése átlagosan 20 ezer forint­ba kerül, de az esztergályos és egyéb szakmák jóval többe, ezt a munkaügyi miniszter is elismeri, éppen azért az országgyűlésnek javasolta, hogy a szakmunkásképzést megfelelő módon és mérték­ben ösztönözzék, az oktatás­ban élenjáró vállalatok na­gyobb anyagi és erkölcsi el­ismerésben részesüljenek. Megyénk országgyűlési képviselője saját tapasztala­tai nyomán elmondta (két évtizede főmérnöki beosztás­ban dolgozik), hogy egyes vállalatoknál nagy költség­gel megteremtették a szak­munkásképzés feltételeit, mégis a vezetők a szakmai fejlődést nem biztosítják, a jövő munkásgenerácíó-okta- tását elhanyagolják. Javasol­ta, hogy annak a vállalatnak a vezetőjét, aki a képzés lé­nyeges feltételeit és tanulók szakmai fejlődését nem biz­tosítja, bírsággal sújtsák. Bírságolni lehet A miniszter azt válaszol­ta, hogy a szabálysértési ren­delet lehetővé teszi a bírsá­golást, most már csak alkal­mazni kell azokkal szemben, akik erre mulasztásukkal rászolgálnak. Ha a magán­kisiparos nem teljesíti a szakmunkás tanulóval szem­beni kötelezettségét a tör­vény rendelkezései szerint megvonják tőle a tanulófog- lalkoztatási jogot. Márpedig a magán iparos nagyon is jól tudja, hogy. mennyit segít, mi­lyen hasznot hajt neki a szakmunkás tanuló. Korunk rohamos technikai fejlődése, a piaci igények gyors változása az üzemeket termékeik és technológiájuk, a termelés,profiljának mó­dosítására késztetik. Ismere­tes, hogy korunk szakmun­kása élete során kétszer-há- romszor kénytelen szakmát változtatni és még inkább így lesz ez a jövőben. Ezért olyan szakmunkásokat kell képeznünk, akik gyorsan és jól tudnak alkalmazkodni a követelményekhez, egyik szakmáról gyorsan át tud­nak állni a másikra. Szak­nyelven azt mondják, hogy konvertibilis szakmunkáskép­zésre van szükség. Ma már nem célszerű a túlzott sza­kosítás, inkább általános szakmára kell felvenni a fia­talokat, a legfontosabb mű­veleteket jól tanulják meg és később, a tényleges igények és a megismert adottságok szerint kell szakosítani. Általános figyelmet keltett -Molnár Józsefnek áz a ja­vaslata, hogy a szakmunkás­képzés közös teherviselése megteremtené az egységes alapképzés feltételeit. Elen­gedhetetlen követelményként említette a központi tanmű­helyeket ás a nagyüzemi egy­séges, de magas szintű alap­képzést. Kollégium vállalati összefogással Megyénk országgyűlési képe viselője .szóvá tette, hogy a szakmunkád tanulók többsé­ge kora hajnalban indul és késő este, vagy éjszaka ér­kezik haza, nagyon kevés a* kollégiumi férőhely és a mostoha feltételek miátt ne­hézségekbe ütközik a ma­gasabb szintű szakmunkás- képzés megszervezése. Az or­szággyűlés előtt elmondta, hogy Heves megyében — a megyei pártbizottság és a ta­nács kezdeményezésére — a vállalatok összeadják a kol­légium költségeinek egy ré­szét, hogy minél hamarább elkezdődjék az építkezés. A törvény javaslat vitája során 29 képviselő szólalt fel, ezért minden észrevételre és javaslatra a miniszter nem válaszolhatott. De az ország- gyűlés jegyzőkönyvei minden elhangzott szót hűen meg­őriznek. A miniszter utalt arra, hogy a törvényt végre­hajtási utasítás és különbö­ző rendelkezések követik és ebben hasznosítják a cél­szerű javaslatokat. Megyénk vezetőirek több­sége nem vár tétlenül a to­vábbi rendelkezésekre. Több példa — az országgyűlés vi­tája is — bizonyítja, hogy a jövő szakmunkásaiért már ma többet lehet és többet kell . tenni. Ésszerű javasla­tokkal, a szellemi és az anya­gi erő összefogásával lehet segíteni a szakmunkáskép­zést. A petőfihányai gépiizein is készül az évfordulóra (Dobrocsi Pál tudósítónk­tól) : A petőfibányai gépüzem ed--~ dig hat ízben nyerte el a E gy gém szállt a magasban, az erdőf fe­lett. Hunyorogva keresgélem a bágyadt őszi fényben. Magasan repül, igyicsak a hang­ját hallani. Onnan lentről nézi a kifosztott határt, az utakat, amelyek kanyargósak és végtelenek. A pusztán váratlanul egy ház bukkan elém. Egy tanya. A nádtető fele beszakadt, a másik, felével valahol már a szél kergelőzík. Az ajtó még megvan, rajta a madzaghúzós fa- kilincs, hanem az ablakon már túladott az idő. Az udvart felverte a dudva, a kútgémen fene. ketlenűl himbálódzik a pléhvödör. Tanácstalanul állok a düledező kapu előtt. Nem. sok idő múltán öreg, fekete kalapos em­ber botorkál elő a még talpon álló kukoricás­ból. Hajlott hátával mint nagy eleven kérdő­jel toppan elém. Tavaly épített házat a fiam a faluban — mondja. Megpihenünk a favályú szélén. Az öreg sokáig nem szól, csak a roskadozó házat figyeli, meg a közeli nyárfákat, amelyeken a rótt levelek néma libegőssel szállingóznak a földre. 1 — *4 szárat kellene letakarítani. Szinte koppannák a szavak a kietlen vi­lágban. Verébcsapat röppen elő az elhagyott kút kövei közül. Csivitelnek, pimaszkodnak egy ideig, aztán bebújnak a maradék ereszei alá, a száraz nádi közé. — Ki építette a házat? — Még az apám. Valamikor még az övé volt a szomszéd dűlő is. Traktor hangjára leszek figyelmes. Köze­ledik, aztán megáll a ház mögött a kukoricás szélén. Néhány perc és dolgozni kezd a szár­vágó masina. Ügy süvít, süstörög a hangja, mintha fagyos szél járná a határt. Az öreg lesi, nézi egy darabig, aztán mint igénynek a termelőszövetke-1 aki jól végezte dolgát, elindul gyßlog.a.4ävo* zetl közös év-tőipati y álla-ifi /atu jeie._ N em nagy ügy az egész. Mindössze egy forintom gurult el az egyik pénztár előtt. Valamit vásároltam, fizetni akartam, és kicsúszott az ujjaim közül. A pénztároslány észrevette, bájosan maga mellé is nézett, aztán megnyugtatott: biztosan meglesz, valaki mindjárt tússzá is adja ... Másik forintot szedtem elő és amíg a szá­mológép csattogott, egészen véletlenül hátra­nézik, egy gyermekszempárral találkozott a pillantásom. Tízévesnyi lehetett, jópofa, pufók arcú, fiú. Mondom, véletVeniil találkozott a tekintetünk. Fizettem, kiálltam a sorból, aztán újra a gye­rekre néztem. Most már nem figyelt rám, nyugtalanul furakodott a kassza felé. Megálltam, kint a bolt előtt. Ügy tettem, mintha a járókelőket bámulnám, vagy a fáról hulló sárga leveleket. Ráérősen elsétáltam a kirakat előtt. Két asszonyka jött ki, aztán egy idősebb munkás és utánuk a kisfiú. Meghök­kent. amint újra megpillantott, és fülig pirult. Néhány lépést tett előre, aztán nekilódult és futni kezdett az emeletes házak felé. Elmosolyodtam. — Megtalálta a srác a forintot, — gondol­tam és gyerekkori csínytevéseim jutottak eszembe. Egyszer egy jojót csentem el valaki­től és nem tudtam miatta aludni azon az éj­szakán ... y Hazaérve a kapukulcsért nyúltam a zse­bembe, amikor valahonnan a /öld alul, megint elém toppánt a gyerek. — Bácsi! El tetszett veszíteni egy forintot! Most én lepődtem meg, de ő már nyújtot­ta is a tenyerét. \ — Tetszik tudni? Ott a pénztár előtt. . Amikor ez történt. Óikkor emlékeztetőnek íróasztalomra tettem a forintot. Most eszembe jutott és elmondtam a törté­netet. Pedig tényleg r.em nagy ügy az egész. Ügysz ó l v á.n szóm .sem érdemes . szocialista üzem, és három ízben az Élüzem címet. A kitüntetés az itt dolgozó kollektíva jó munkáját di­cséri; öt évvel ezelőtt 18 és fél millió forintos árbevételt értek el, s ez az idén már majd a duplájára emelke­dett. A jövő évi terv reális: 75 millió forint értékű ter­melést- tűzött ki célul! A 25. évforduló tiszteleté­re megjelent versenyfehívás- hoz csatlakozott a gépüzem harminchat szocialista bri­gádja is, elhatározva, hogy munkasi kerek kel, politikai és kulturális rendezvényekkel teszik emlékezetessé a jubi­leumot. Már készülnek a de­cember 6-1 ünnepségre — ugyanis Fetőfibánya, az egy­kori Pemyepuszta 1944. de­cember 6-án szabadult fel. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz: épületlakatos szakmunkáso­kat és betanított munkáso­kat. Jó kereseti lehetőség! Vidékieknek munkászállást biztosítunk. Jelentkezés: Eger, Sas u. 94. Segédüzem. f’jj J'Jjhlflifill — r* ­] 1969. október 2&, vasárnap í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents