Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Az állam én vagyok Gáspár Margit vígjátéVa Rendi agyó ünnep az iskolában A bemutató sztnlapján az áll: vidám zenés játék szín házról, politikáról, szerelem­ről, két részben. Hát ez igaz — részben — és dramatur-, giailag. Szerény vélemé­nyünk szerint ugyanis ebben a kitűnő darabban — mini az igényes és őszinte írói rivunkúk esetében mindig — sokkal többről van szó. A színpadon a XVIII. szá­zad elevenedik meg, külsősé­geiben. A gazdag és tobzód. barokk világ minden élnivá- gyása, szertelensége átsüt a hajlított vonalú bútorokon, az épületek ornamentikáján és a gáláns férfiak nagy képű mozdulatain. A díszletek kö­zött harsogó nyíltsággal pász­táznak a reflektorok. A néző először azt hiszi, hogy a szo­balány és színházi öltöző ket­tős romantikájából kapunk ízelítőt ez alkalommal. De hamarosan kellemesen csa­lódnia kell. Mert Gáspár Margit, az író, a színháztör­ténész, a szellemességéről es humoráról ismert mai szerző nem adja alább most sem saját mércéjénél. A szerző a Lajos korabeli Párizs egyik ragyogó színpa­di egyéniségét, a Racine-t és a korabeli drámaírókat ját­szó Clairont lépteti elénk. S ez a Clairon rögtön arról pa­naszkodik, mennyire hitvány dolog az Párizsban, hogy őt az egész város rajongva ün­nepli — rendi különbség nélkül — színésznői alakítá­saiért, de ha jogot szolgáltat a hivatalos hatalom, akkor zengő szava nem ér semmit, mert „csak” színész. Ez a foglalkozás — a köztudat szerint — nem embert kö­vetel, csak szerepjátékot, fel­vett jellemet, amolyan után­zatot, ámely nem valódi és az előadás végével véget ér. Attól függ. mit írt a szerző, olyant. Igaz, Voltaire Svájc­ból .biztatja ezt a remek asz- szonyt, hogy az igazságért hadba 'szálló színészek élén tartson ki — az akkori jogot és az akkori hatalmasságo­kat mindez nem hatja meg és főként nem változtatja meg, Ez a Clairon otthagyja a színpadi szerepeket egy fon­tos társadalmi szerep elját­szása érdekében: így lesz a szerelem jogán, a kicsiny né­met fejedelemség hercegé­nek árnyékában hatalom, aki bizonyára kedvesebben és hatásában megejtőbben tud­ta mondani Lajos után szó­ról szóra: „Az állam én va^ gyök.’* Ne tévesszen meg senkit az abszolutista Európának ez a jelszóvá vált mondata. Ezt a kicsengést Gáspár Margit mint végső csattanót teszi darabja mottójául, azért, hogy közben sok mindent elmondhasson a társadalmi szerepekről. Mert nemcsak a (színpadon lépnek fel külön­böző rendű és rangú jellem­színészek, statiszták, ripa- csok, segédszemélyzet és fő­hősök, hanem az életben is. Az életben is sok mindent magukkal hoznak ezek a hő­sök, már ha van nekik: be­csületet, vagy kapzsiságot, nyíltszívűséget, vagy aljassá­got. Az ezekből összeálló arányok adják a harmóniát, vagy éppen diszharmóniát. És itt juttat néhány fricskát — amíg a nagy asszonyegyé­niséget minden oldalról be­mutatja a szerző — korunk­nak is. S amíg mint nézők Végignevetjük a szellemes és gunyoros játékot, úgy érez­zük, hogy a barokk külsőbe rejtett erkölcsi igazságokat fjekünk mondták — okulá­sul. No, nem azért, mintha a 'nézőtéren mindenki a szok­nyavadász pémet herceg mi­nisztereinek utóda lenne, ha­nem azért, mert az író a szö­veg mögül kedvesen és jó szándékkal kikacsintva fi­gyelmeztet a társadalmi sze­repjátszás erkölcsi oktalan­ságaira és gyarlóságainkra. Nyilassy Judit Jászai-díjas rendezőnk ezt a kettős sze­repjátszást — a színpadit és Clairon és a herceg. Mát hé Éva és Pákozdy János a vígjáték egyik jelenetében. 1969. október 19.. vasárnap a társadalmit — jól érzékel­teti. Az ő kezében Clairon, ruhái ellenére és korát meg- hazudtolóan, sziporkázó mai asszony, akinek a kor által diktált gesztusai mögött fel kell fedeznünk azt a felvilá­gosodást, amely a francia forradalom előtt már bevilá­gítja az európai gondolkodás jövőjét. Nyilassy Judit tud­ja hogy az okos asszony a megszerzett hatalommal bán­ni tud és miután a szerző pontosan feltérképezi Clai­ron fellépésének és nagyvo­nalú távozásának útját, az egész színpadi mutatványnak jó ritmusú játékmesteri tála­lását adja elegánsan és a mondatokban megbúvó hu­mort, szellemességet jól po- entírozva. Bár a darabban nincs Claironnal: ellenfele, mindvégig önmaga mérték- tartásával és lelki előkelősé­gével, erkölcsi határaival kell csak számolnia, a mon­danivaló mégsem hat erköl­csi példázatként, mert Gás­pár Margit írói és asszonyi gondolatsorát Nyilassy Ju­dit maradéktalanul érvénye­síti. Clairont Máthé Éva Já- szaLdíjas alakítja. Ebben a szerepben a sokoldalú mű­vésznőnek remek lehetősége­ket kínál a szöveg és a tör­ténet. Él is ezekkel a lehető­ségekkel. Pontosan „veszi” a nézőtér a váltásokat A gesz­tusokból értjük, mikor és ki­nek játszik, mikor és kin akar úrrá lenni, mert több­féle hatalommal rendelkezik. Finom iróniával magasodik a játék fölé, az egész színpad fölé, a jól játszó és olajozot­tan működő együttes fölé, amikor az önként vállalt ha­talmi szerep eljátszása után búcsút mond a hercegnek és a miniszteri széknek, mert a párizsi színésznő úgy gondol­ja, hogy egy apró német her- cegecske mindennapi ügyei­nél fontosabb számára a pá­rizsi színpad és az a közön­ség, amely a kulisszák festett világa között valódi alakítá­sokat vár és tapsol meg. Pákozdy János a herceg passzív figuráját — a szerző nem rajzolta meg különöseb­ben ezt a jellemet — mér­téktartóan mozgatja. Olgyay Magda Babette-je más szinten és más eszkö­zökkel, mint Clairon, telita­lálat, szereposztásban és já­tékban egyaránt. Az ellenszenves Amáliát — karakterbeli adottságai el­lenére — stílusosan oldja meg Kopetty Lia. A három enyveskezü mi­niszter — Csiszár Nándor, Csiszár András és Kiss Jenó — hordják a darab drama­turgiai terhének jelentős vé­szét és kollektív hatásuk há­rom színes egyéniséget fog egybe. ' Kanalas László - Kunz bá­rója az egyetlen alakítás, amely kissé „kilóg” a rende­zői felfogásból és a darab stílusából. Suki Antal díszletei jó já­tékteret adnak, Vágvölgyi Ilona jelmezei feltűnés nél­kül érzékeltetik a hivalkodó­an fényűző kort. Patachich Iván zenéje a gúnydajok szellemének meg- idézésére szolgál, mint ahogy Erdődy János versei is em­lékeztetnék a párizsi utcák fecsggő szájú franciáira. A bemutató a közönség és a színház kedélyes egymás­ra találását hozza egy sikeres és értékes új magyar színpa­di mű apropójából. Vajha minél gyakoribb lenne az Uygn apropó! Farkas András EZEN A NAPON vétettek' az iskolai rendtartás ellen. Nem tanítottak, pedig sem járási utasítás, sem más, hi­vatalos rendelkezés nem adott felmentést a tanítás alól. A gyerekek kint játszották egy darabig az udvaron. Ez az udvar is más, mint amit ilyen néven szoktunk emle­getni. Sem kerítése, sem te­nyérnyi lapos területe nincs. Hegyoldal. Rövid, kemény szárú gyep borítja, olyan tö­mötten, mintha a máshol om­lós talaj rugalmasságát akar­ná pótolni. A gyerekek karikában fo­rogtak. „Hegyek-völgyek között za­katol a vonat...” Teli torokból, felszabadul­tan fújták az éneket. Pedig itt a hegyek és völgyek kö­zött soha nem zakatolt még vonal és emberi számítás sze­rint nem is fog. Mátraszent- istván úgy bújik meg a kes­keny. szűk völgyben néhány házával és számos üdülőjé­vel, hogy az ország egyik legeldugottabb településének tűnik. Párja se igen akad ha- határainkon belül. Sem a környéke, sem a lakói miatt. Hirtelen szlovák szavakra váltott át a karikában forgó gyermekcsapat. Aztán a völgy mélyen, a patak mellől egy öklömnyi, szőke hajú kislány kiáltotta el magát: — Megjöttek a televízió­sok! Az ének abbamaradt. A kislány igyekezett felfelé, a testvére eléje jött. — Mit akarsz itt? — Megyek az ünnepségre. — Nem lehet. Oda csak is­kolások mehetnek. Homoki Ildikó könyörtelen maradt. A szöszke. óvodás korú Évi szeméből hiába po­tyogtak a kövér könnycsep­pek. Még a meghívott ven­dég protezsálása sem segí­tett, Fegyelemnek kell lenni. A TEREPJÁRÓRÓL már lekerült a legújabb típusú, nagyképernyős készülék. Fel­nőttek sürögtek körülötte, hogy mielőbb működhessen a tévé. Nem éppen kisiskolá­soknak, való műsort sugár­zott. A nők iskolája jelenet- sora pergett a képernyőn. A gondos pedagógus lekapcsol­ta a hangot, csak a kép ma­radt. Amikor megkezdte beszé­dét Molnár László, a Mátrai Állami Erdőgazdaság főmér­nöke, a készülék továbbra is működött. Ezt is elnézték most, mert ez a készülék volt az ünnepség tárgya és köz­pontja. Az erdőgazdaság dol­gozóinak segítőkészsége jut­tatta el ebbe a kis iskolába, a technikának ezt a nagysze­rű vívmányát, hogy amint azt a szónak, Molnár László is mondta, segítse a távoli település gyermekeinek kul- tűralódusál. nevelését. Az Is természetes, hogy éppen az erdő munkásai ajándékozták meg ezt a tu­catnyi gyermeket tv-készü- lékkel. Hiszen ennek és £. környező többi településnek a lakói, férfi dolgozói az er­dőgazdaság munkásai. Az ünnepségen ott voltak a járás küldöttei is. Dr. Ge- czi József elnökhelyettes. Molnár Elemér, a művelő­désügyi osztály vezetője, de nem hiányoztak a község ve­zetői sem. Nekik is köszöne­tét mondott Zakupszky László, az iskola igazgatója azért a törődésért, amit nemcsak most, hanem más­kor is, állandóan éreznek Mátraszent.imre — a hozzá tartozó három hegyi telepü­lés — lakói. Vers és ének váltotta egy­mást. Az itt működő alsó- tagozato* iskola kis növen­dékei tisztelték meg a ven­dégeiket a műsorukkal, ami­nek egy része magyarul, má­sik része pedig szlovákul hangzott el. Blaskó György . tanító bácsi gondoskodó fi­gyelme kísért minden szót. minden hangot, minden moz­dulatot.' És segített az izga­lomtól akadozó gyermekszáj­nak, ha kellett. AZ UTOLSÖ KÖSZÖNŐ SZŐ után előkerültek a he­lyi kertekben összegyűjtött virágcsokrok: petúniák dá- . liák, georginák. A kisdobos nyakkendős kicsinyek szíves mosollyal nyújották át a csokrot a kedves vendégek­nek, akik olyan nagy örö­met szereztek nekik ezen a napon: televíziós készüléket hoztak az iskolájukba. Völgyi Imre még azt is el­mondta. hogy ő — most har­madikos tanuló — kőműves lesz. Sok házat akar építe­ni. azért. Tavaly 3.5 volt a tanulmányi átlaga. A leg­jobban pedig a szlovákot szereti tanulni. A tanítás nyelve magyar, de a tantárgyait között ott szerepel az itteni őslakosság nyelve, a szlovák is. Miután az arasznyi em­berke, a 0 éves Imi el­mondta első nyilvános nyi­latkozatát. még mindig ér­tetlenül. hitetlenkedve meg­kérdezte : — Én is benne leszek az újságban? Biztos, hogy ki tetszik írni engem is? Igaz, a közszereplés nem tartozik az itt lakók ritka al­kalmai közé. Kodály Zoltán is sokszor hallgatta meg éne­küket, dalaikat, de a népi hagyományok gyűjtői mind sorra felkeresik a községet, ahol még érintetlen szépsé­gükben élnek a múlt dalai, meséi ma is. A MOST AJÁNDÉKBA kapott tv a ma világát fogja majd közelebb hozni a mát- raszentistváni gyemekekhez, de esténként a műsorra kí­váncsi felnőttekhez is. (gmf) KIS KOCSI, NAGT AKADÁLY (A Wochenpresse karikatúrája» Szamos Rudolf: VII. A törvény a maffia kezében 1943-ban a Missouri állam­beli Kansas Cityben a rend­őrség felfigyelt egy meglehe­tősen szövevényes ügyre. Már rég közismert volt, hogy a 20-as évek óta A1 Capone ebben a városban leányvál­lalatot alapított, amely ké­sőbb önállósította magát. Az 1943-as esztendőben a rendőr­ség felfedte egy kábítószer- kereskedő-hálózat Kansas Citybe vezető szálait. A vá­ros egyik szállodai szobájá­ban a Kábítószeriroda (az Amerikai Szövetségi Nyomo­zóiroda speciális részlege, amely a kábítószer-csempé­szet ellen küzd), rejtett mik­rofont szerelt fel és ennek segítségével lehallgatta An­tonio Lopiparo és Giuseppe Antinori, két ismert maffia­tag beszélgetését és így a rendőrségnek lehetősége nyílt néhány kisebb gengszter őri­zetbe vételére. A Cosa Nostra azonban már sokkal korábban ural­ma alá hajtotta a várost. A polgárok emlékezhettek még a „véres választásira, amely 1934. március 27-én zajlott le. amikor is a gengszterek fekete Limousinon járták a várost és egész sor politikai ellenfelük« agyonlőtték, Kansas City ez időben Tom Pendergastnak, közismert nevén Big Tómnak (az öreg Tom) engedelmeskedett. Pen- dergast hajózási vállalkozó és egyidejűleg kereskedő volt. Ügy mellékesen a vá­ros detnokrata klubjának el­nökségét is kezében tartotta. Ö volt az, aki 1908-ban a KANSAS CITY STAR fiatal szerkesztőjét felvette a klub­ba és azután is védőszárnyai alatt tartotta. Ez a szerkesz­tő neki köszönhette .későbbi karrierjét is. A szerkesztőt Harry S. Trumannak hívták Pendergast elég okos vo' ahhoz, hogy felismerje: m Íves jelentős hatalma van Cosa Nostrának a gazdas gi és politikai életben. Ezé., szövetséget kötött a mafíiú val. Pendergast helyettese Don Carello, szintén bevo­nult a demokrata párthie­rarchiába. Azon a bizonyos, 1934-beli véres választáson minden Pendergast-ellenes szavazóval szemben a legtö­mörebb maffiamódszereket alkalmazták. Pendergast párt- fogoltja, Harry Si Truman így került be óriási több­séggel az amerikai szenátus­ba. A maffia készítette elő utjai, Még az évben Pendergast meghalt. A szenátor megje­lent a pompás temetésen, és a koporsóra — hálája jeléül —, rátűzte a fekete gyászsza­lag jatt Tom Pendergast utó­da unokaöccse, Jim lett, aki Don Carollo helyére Charlie Binaggiot vette maga mellé. A szövetség Truman és a Kansas City-i demokraták között 1946-ig tartott. Ekkor Binaggio elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy a pdliti- kai élet magasabb régióiba törjön. A választásokon Jim Pendergasttal szemben jelöl­tette magát. Kijelentéseiből, választási felhívásaiból és a burkolt fenyegetéseiből meg lehetett állapítani, hogy a választásokat meghamisítot­ták. A hatóság hetvenegy személy ellen emelt vádat szavazócédula-hamisításért, az urnákat — mint bizonyí­tékokat — a Kán sas City-i Igazságügyi Palota egyik alagsori termébe szállíttat­ták be. Innen azonban a ter­helő bizonyíték nyomtalanul eltűnt. A választás! győztes rei ugyanis behatoltak az alagsorba és az urnákat, a szavazólapokkal együtt, el­lopták. 1948-ban esedékessé vált a Missouri állam kormányzói székének betöltése. Binaggio avar mim ceneios reskedő szerepelt a város­ban. Biztonsági ügynökség tulajdonosa volt, és számos egyéb üzem részvényese. Mint az első választási kör­zet főnöke, a Time Magazin szerint 30 ezer szavazató! tudhatott biztosan a zsebé­ben. Így az állam parlament­jének negyven képviselői he­ly^ közül az egyikre bizto­san stemithatort. Két de­mokrata volt Missouriban, aki a kormányzói posztra áhítozott: Binaggio jelöltje Smith és egy bizonyos McCatrac. A McCatrac és Binaggio között lezajlott pár­beszédet a későbbiekben a Kefauver szenátor vezette vizsgáló bizottság előtt így rekonstruálták: Binaggio: Neked ki keö lépned. East Sain Louis-ból a fiúk nem fogmik téged tá­mogatni. McCatrac: Ha te úgy hatá­rozol, a játék — megítélésem szerint — végül a javamra dől el, akkor is, ha csak te támogatsz. Binaggio: Ügy vélem, te lehetnél Missouri főállam­ügyésze. McCatrac: Miért akarod, hogy én főállamügyósz le­gyek? Binaggio: Nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy Smith kezébe elegendő hata­lom jut-e. Számolunk azzal, hogy te, amennyibén főál- lamügyész leszel, mindenben támogatod törekvéseit és így a teljes hatalom a birto­kunkba jut... A Cosa Nostrának Smith választási kampánya száz-- ■zer dollárjába került A be­fektetés azonban megérte! A :ormányzói és a főállam- igyészi hivatalt védencei foglalták el és ezzel a tor- vénytipró maffia kezébe ke­rült a törvény. A Kansas Ci­ty-i demokraták a demokra­ta pártelnök. William Boyle tiszteletére a győzelem után uzsonnát adtak és a fogadás tiszteletre méltó vendégei között, a maffiagengszter ol­dalán ült az Egyesült Álla­mok elnöke. Harry S. Tru* man is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents