Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
A felssabaduláai munkaveraenyről Szocialista társadalmi rendszerünk tökéletesítésének egyik fontos módszere Oáspár Sándor nyilatkozata a Népújságnak Megyénkben is széles körű visszhangot váltott ki a SZOT és a KISZ-kb közelmúltban megjelent felhívása, amely hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára szocialista munkaversenyre hív fel. Az okmány célszerűnek tartja, hogy a felszabadulási munkaverseny az 1970. évi népgazdasági és vállalati tervcélokkal összhangban, azok teljesítéséért folyjék egész éven át. A felhívás nyomán kerestük fel Gáspár Sándor elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, a SZOT főtitkárát. Arra kértük, kötetlen beszélgetés formájában nyilatkozzék lapunknak arról, hogy a fel- szabadulási munkaversenynek melyek lehetnek azok ez új vonásai, hasznos velejárói, amelyek — túl a gazdasági célkitűzéseken — segítik, illetve kell hogy segítsék formálni, alakítani társadalmunkat. A sablonok a kötöttségek ma már nem felelnek meg A magyar munkásközvélemény tisztában van azzal, l*,gy a szocialista munkaversenynek csak a korszerű formái hozhatnak eredményeket — mondotta bevezetőben Gáspár elvtárs. A monka- versenyekkel kapcsolatos korábbi téves nézetek tisztázódtak már. Világos, hogy a régi, sablonok, kötöttségek, papírformák ma már nem felelnek meg. Nem az eredmények összemérésén alapuló versengésről van itt szó — hiszen a munkahelyeken tudják a legjobban, hogy a külön- 1 böző gazdasági területeken ez szinte lehetetlen —, sokkal inkább arról, hogy szinte önmagával kell versenyeznie mindenkinek, nap mint nap többet adnisg tudásának, képességének legjavából. Csak így és csakis így kaphat az egyén is többet a kollektívától. Nem kell ehhez a felismeréshez különösebb közgazdasági képzettség, világos ez önmagában is. Az eredmények pedig, nem egy valamiféle (^Iszalagon, hanem az egyies termelő egységek, végső fokon a népgazdaság eredményeiben mutatkoznak majd. Ismeretesek a magyar munkásosztály' előtt azok az erőfeszítések — folytatta Gáspár elvárs — amelyeket társadalmi rendszerünk tökéletesítése érdekében teszünk. Ezeknek az erőfeszítéseknek egyik szerves része a felszabadulási munkaverseny is. Ugyanis az előbb említett feladat: adj mindennap többet a társadalomnak legjobb tudásodból, s akkor többet kapsz te is, mégsem olyan egyszerű, mint amilyen világos. Részt kell venni a gondok megoldásában Számos gátló körülmény akadályozza még a fejlődés lendületét, s ezek leküzdésére is mozgósít a felhívás. Mire gondolok itt elsősorban? Az eltelt másfél esztendő nem nágy idő, de mégis elegendő annak megállapítására, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja szükséges es helyes lépés volt. Célkitűzéseinknek megfelelően a szocialista társadalmi és termelési viszonyok erősítését, fejlesztését, ' tökéletesítését szolgálja. Az eddig megtett út - alapjaiban jónak bizonyult, úan- nali azonban gondjaink, problémáink, megoldásra váró feladataink. Nem titkoljuk, hogy a különböző érdekek ma még gyakran helytelenül jutnak kifejezésre. Tudatában vagyunk annak, hogy a iöyredelmek alakulása bizonyos fokig elosztási rendszerünk fogyatékosságait is tükrözi. A párt és a kormány vezetői ezért nemcsak szükségesnek tartják, de el is határozták a jelenleg érvényben levő szabályozó rendszer, ezen belül ösztönzési és elosztási rendszerünk további tökéletesítését. Az utóbbi időben érezhe- tőejj lazult a munkafegyelem, és stagnál a munka termelékenysége is. Tudjuk, ebben szerepük van bizonyos központi szabályzóknak is. Ismeretes azonban, hogy a szóban forgó problémáknak számos egyéb összetevőjük van. Nem kevés azoknak a száma, akik ok nélkül és gyakran változtatnak munkahelyet. Találkozunk olyan jelenségekkel, hogy helyenként bérlicitálással szerzik meg a munkaerőt. Ezeket és a hasonló jelenségeket joggal teszik szóvá a törzsgárdata- gok, a szocialista brigádtagok, az öntudatos, fegyelmezetten dolgozó munkások. Amikor a rendellenességekről beszélek, hangsúlyozni kell: a gazdaságirányítás reformjától azt várjuk, hogy a tervszerűség magasabb fokon érvényesüljön. A reform nem jelenthet valamiféle spontaneitást, vagy a csoport és helyi érdekek elsőbbségét az össztársadalmi érdekekkel szemben. A mi társadalmunkban az egyének, a vállalatok és a társadalom érdekei szerves ességet kell hogy alkossanak. Ezért tudni kell, hol van a vállalati és a helyi érdekek érvényesülésének határa. Ami ezen túlmegy, az nem megengedhető, az ellen fel kell lépnünk. Szerintem azoknak — mondotta a továbbiakban Gáspár elvtárs —, akik a felhívás nyomán kapcsolódnak be a felszabadulási munka- vérsenybe, a maguk területén részt kell venniük az említett gondok megoldásában is, hiszen ezzel mintegy zöld utat biztosítanak a termelő gazdasági tevékenységnek, aktivitásukkal finomítják, tökéletesítik szocialista társadalmi rendszerünket is. Igenis — v „oda kell figyelni!“ Jó és csípős humorú nemzet hírében állunk — mondotta a többi között Gáspár elvtárs. — Erre utal az egyik közismert vicc is, célozva arra, hogy korábban bizony az emberek nemigen mertek szabadon véleményt nyilvánítani. Ma viszont megtehetik, mert a csattanó szerint: ugyan ki figyel oda? Ez a vicc még sajnos, sok helyütt csíp! Ezért szeretném most lapjukon «keresztül is, külör nősen a szakszervezeti mozgalom aktíváitól, tisztségviselőitől azt kérni, teremtsenek olyan helyzetet szőkébb hazájukban, Heves megyében, hogy ki-ki a maga területén igenis „figyeljen oda! Méghozzá a legkisebb bírálatra, panaszra is. De ne csak figyeljenek, hanem in tézkedjenek is. Törődjenek az emberek ügyes-bajos dől gaival, ne hagyjanak talajt í jogtalanságnak, biztosítsák a lehető legnagyobb megbecsülést azoknak a dolgozóknak akik azt a munkájukkal méltán kiérdemlik. Hiszen ez is lehet — méghozzá nagyon is nemes — versenyfeladat. Tegyék ezt felszabadulási munkaversenyünk keretében, nap mint nap nagyobb odaadással, „odafigyeléssel”. Koncentráltunk mi, a mi üzemeinkben sok mindent A politikai, szakmai oktatástól kezdve egészen a véradásig. Az üzemekben dolgozók, a „kerítésen belül” valóban érezhetik, hogy az uralkodó osztályhoz tartoznak. De amint kiteszik a lábukat az üzem kapuján, belépnek a fűszerboltba, felszállnak az autóbuszra, elmennek a hivatalba. mintha valahol hirtelen vége lenne az uralkodó osztályhoz tartozásnak. Felszabadulási munka versenyünkben a gazdaságok legkülönbözőbb területein születhetnek nagyszerű termelési eredmények. Ezek azonban tartósak csak akkor lesznek, ha a dolgozók közérzete jó, ha azt érzik, hogy a „kerítésen kívül” is valóban az uralkodó osztályhoz tartoznak. A felhívásban azt kérjük, azt várjuk tőle, hogy velejárójaként életünk, tevékenységünk minden területén nap mint nap javuljon a munka. Ez teremtheti meg. a jó közérzeten keresztül, a további versenykedvet, a verseny folyamatosságát. Az emberek észrevételeire való „odafigyelés” tökéletesíti rendszerünk demokratizmusát, növeli szocialista társadalmunk erejét. Ez pedig olyan cél, amelyért érdemes nap mint nap többet adni, amelyre érdemes „odafigyelni”. Befejezőben még a következőket mondotta Gáspár Sándor elvtárs: Szívesen cseréltem gondolatokat a Heves megyében is terebélyesedő felszabadulási versenymozgalomról. Engedjék meg, hogy most, a Népújság hasábjain keresztül, a magam és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében kívánjak sikereket a felszabadulási versenyben részt vevő heves megyeieknek, s jó egészséget az idei és az 1970-es gazdasági és társadalmi feladatok megoldásához. Borodi Tibor Csendes búcsú a naptól (Foto: Kiss Bél*f Miért nem lett modellgazdaság? Közép-Európa legnagyobb öntözőrendszere lesz a kiskörei vízlépcső csatornahálózata, Az életet adó víz több mint száz gazdaság területére jut majd el. önként vetődik fel a gondolat, hogy a kiskörei vízlépcső hasznát legelőször a kiskörei termelőszövetkezet látja majd, s a jászsági főcsatorna jelentős változást hoz a Vörös Hajnal életébe. — Pedig nem így van — mondja Kolozsvári László, a termelőszövetkezet elnöke. A termjjfte- rület 60 százalékát eddig is öntöztük. A vízlépcső elkészülte után sem lesz lehetőségünk nagyobb terület öntözésére. A Kömlő melletti dombos rész vízellátása legfeljebb az építkezés második felében oldódik meg. — Mennyiben érintette a gazdaságot az építkezés területkisajátítása? — Hatszáznegyven kataszt- ralis holdnvi földről kellett lemondanunk, természetesen kártérítés ellenében. Há- romszáznegyverr hold réttől és legelőtől váltunk meg, szántóterületben nem jelentős a veszteségünk. — Mennyi kártérítést kap a termelőszövetkezet? — A Gazdasági Bizottság tizenötmilliót szavazott meg. — Mire használják ezt az összeget? — Talajjavításra. Az idén megkértük termelőszövetkezetünk, területének geológiai térképét. Földjeink többnyire kötött vályogtalajok. Ezeknek a földeknek igen rossz a vízgazdálkodásuk. Ha nagyobb eső esik. előfordul, hogy a víz centis magasságokban borítja a terepet. Ez gondot okoz az öntözésnél is. Ahhoz, hogy egyenletesen, hasznosan tudjuk öntözni, nagy talajszerkezeti változásokra van szükség. A javítási munkákat a magunk erejéből, saját gépeinkkel akarjuk elvégezni. — Ügy értesültünk, hogy a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetből modellgazdaság lesz. — ígér/. Valóban szóba ke- 'rült, de mégsem lesz modellgazdaság. —■ Miért? — Az volt a terv. hogy 3000 hold alagcsöves öntözését valósítjuk meg. Az alag- csövek lefektetése, a belvízrendezési munkák igen költségesek. Száznegyvenötmillió forintba került volna á számított kivitelezés. Ebből az-------- --------- . ______________________ ö sszegből 86 millió terhelte volna gazdaságunkat. A termelőszövetkezet vezetősége nagy gonddal és sokáig vizsgálta a kérdést. Végül úgy döntöttünk, hogy nem lenne előnyös a terv megvalósítása. Felelőtlenség lett volna olyan összegű kötelezettséget magunkra vállalni, mert előteremtése meghaladja erőnket. Ehelyett egy jóval szerényebb befektetést igénylő, szakosított sertéstelep építését látjuk indokoltalak, hiszen jelenlegi sertéstartásunk és tenyésztésünk messze elmarad a ma követelményeitől. (sz. a.) Őszi helyzetkép a megyéből ■ Fokozni kel! a vetések üteméi iii 1200 vagonnal több nitrogénmüirágya II Megállt a rothadás a szőlőkben Október második felében elérkeztünk az őszi mezőgazdasági munkák dandárjához. A szakemberek véleménye szerint az elmúlt hetek időjárása .nagyon kedvező volt a munkákra. Ebben a hónapban sikerült törleszteni- azt a 10—12 napos hátrányt, amit a júliusi—augusztusi esőzések és a gabonabetakarítás elhúzódása okozott. Kocsis Gyulának, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály szakfelügyeleti csoportvezetőjének tájékoztatása szerint az őszi mélyszántás és talajelőkészítés 80 százaléka befejeződött. Huszonegyezer hold vár Gazdag szép őszök melegében... Mennyire igazságtalanul bánt velünk a természet, velünk, felsőbbrendű élőlényekkel, amikor az úgynevezett zárt életformát juttatta osztályrészünkül. „Zárt” életforma? Igen: megszületünk, növekedünk-fejlődünk, eljutunk érett életszakaszunkba, utódokat nevelünk, aztán erőink elapadnak, s egyszerre létezésünknek is vége. Van más életforma is? Például a növényeké. A fák közismerten hosszú-hosszú időkig élnek. Növekedésük sohasem áll meg termőképességük — ha csak nem külső körülmények okából — önmagától sohasem csökken. „Legyek fa, melyen villám fut keresztül...” — mennyi tapasztalati felismerést sűrít e költői sóhaj. Felismerését annak, hogy az ember, a többi felsőbbrendü élőlényhez hasonlóan, egyedi létezésében időhöz kötött. Az ember előre tudja, hogy egyszer gyengülni kezd, apadni, s hanyatlani. Éppen ezért az emberek maguk módján mind arra törekednek, hogy a természet „igazságtalanságát” leginkább az idősek s az öregek esetében, bizonyos emberi igazságossággal enyhítsék. Megmondatott a régieknek: „Tiszteld atyádat és anyádat ,..” Igen, a maga módján minden kor tisztelni igyekezett a maga öregeit — bár a külszíni tiszteletadás nemegyszer épp azt leplezte, hogy az élet harcából.'küzdelméből kikopott öregeknek hallgass a nevük, örüljenek, ha tisztelettel megtűrik őket. Olvastam valahol: az eszkimóik mostoha körülményei között és primitív társadalmában, az elaggottakat — roppant nagy tisztelettel — kiviszik egy elhagyott helyre, érzékeny búcsút vesznek tőlük, s otthagyják őket a jegesmedvéknek. Nemcsak az eszkimóknál létezett ilyen szertartás. A mi tájainkon is előfordult, hogy egy-egy kenyérpusztító nagyapó az egész család tudtával indult fel a padlásra, a tetőgerendi alá. Soha nem adott kor annyit a maga öregeinek, mint a mi énk. S ez nem tűnik könyörületes adománynak. Ellenhez" legt az öregek tudják, hogy saját munkájuknak tervsz-rű ., társadalmilag kamatoztatott, gyümölcseit élvezik. S már csupán ebben több tisztelet lakozik mindenki iránt, aki egykor értünk dolgozott, mint a régebbi kor bármelyik szertartásos udvariasságában. Derűs október ragyog. Gazdag őszben járunk. Nem minden tekintetben helytálló az öregséget az őszhöz hasonlítani. De valóban sok körtük a hasonlóság: a beérés, a csendes megpihenés, az eredmények, a megtett utak állomásainak számbavétele, a szemlélődő visszapillantás. A megelégedett, szép öregséget persze nemcsak az biztosíthatja, ámít új és legújabb törvényeinkbe foglaltunk. SÍ ezt inkább a fiataloknak mondom. Majd mikor öregek lesznek, ne csak ősz hajuk miatt várják a tiszteletet, szeretedet. Azért várják a megbecsülést, hogy életükben gazdag tapasztalatokat gyűjtöttek össze, hogy hatékonyan munkálkodtak, az anyagi és szellemi javak bőségét megteremtve. S nemcsak az alkotóknak, nagy tudósoknak és művészeknek adatott meg, hogy önmagukat túlélő műveket teremtsenek — megadatott ez minden egészséges embernek is. Nem, nem arra gondolok, hogy a kőműves keze munkája éppen úgy benne van a remek középületben, mint a tervező művészi látomása; s nem is arra gondolok, hogy az ápoltság és civilizáltság keltette jóérzéshez a kozmetikus vagy a fodrászlány kézügyessége is maradandóan hozzájárul; Gyermekekre gondolok. Ok azok, akiknél zseniálisabbat alkotni művész sem képes. Ok azok, akiknek továbbadjuk az emberi tudat stafétabotot, akikben igazságtalanul „zárt életformánk” nyílttá válik, akikben örök életünk gyakorlatilag megvalósul. Ok azok, akik tovább álmodják álmainkat és tovább végzik munkánkat, mikor mi megfáradunk, s mír az lesz számunkra a egnagyobb gyönyörűség, ha az ő gyermekeik j—il-_l ,.a Ihetjük és vigyázhatjuk egy-egy park padján, színesedő fák alatt — ragyogó októberek derűjében, gazdag szép őszök melegében. ■<•■■■ Patak; Dezső még a talajmurukákra, főként az egri járásban. A kedvező időjárást ki kell használniuk a közös gazdaságoknak, legalább úgy, mint a sarudi Ti- szamente Tsz-ben, ahol a lánctalpasok és a gumikerekesek két műszakban dolgoznak. Az őszi kalászosok közül az árpa vetése befejeződött c megyében. 20 000 holdon kerültek földbe a magvak. A kenyérgabonafélék: közül az őszi búza 4800 holdon, a rozs pedig 2500 holdon lett elvetve. A szövetkezetek az őszi vetésekhez 1200 vagonnal több nitrogénműtrágyát használtak fel, mint tavaly- 1200 vagonnal növekedett a foszforműtrágya felhasználása is, de ez még mindig neon elégíti ki az igényeket megyei szinten. A közös gazdaságoknak gyorsítaniuk kell a vetések ütemét, hogy október végéig befejeződjenek. Az őszi betakarítási munkák közül jó ütemben halad' a kukorica törés. Eddig 38 000 holdról törték le a kukoricát, 16—17 mázsás átlagterméssel. A cukorrépa 3500 holdról került betakarításra, eddig 200 mázsás átlaggal. Befejezéséhez közeledi* a burgonya szedés«, is, melyből az idén 70 mázsás rekordtermést hordanak be a közös gazdaságok. A szövetkezetek az állatállomány téli takarmányozására a tervezett 175 00 köbméter silóból 150 000 köbmétert már elkészítettek. A szüret 60 százaléka befejeződött a megyében. A napsütés megnövelte a cukor, tartalmat és megállt a szőlőkben a korábban nagy gondot okozó rothadás is. (mentusz) •90S. október 19* vasárnap
