Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

Sziirefi ßomdok Gi/öngi/ö&ött Vásároljuk, vagy feltaláljuk? Hetek óta szedik a szőlőt a gyöngyösi határban, de a Mátra Kincse Tsz nagy táb­láin csak október elején kez­dődik meg az igazi szüret. Addig csak a csemegézés fo­lyik. A Kishalászi dűlő tízhol­das saszlatáblájában a Rá­kóczi-brigádból a Bezzeg Jó- esefné csapata hajladozik a tőkék között. Erre a napra összesen húsz láda szőlőt vesz át tőlük a MEK exportra. Nem kell sokat tömi magu­kat ezért a mennyiségért. Nincs is itt a teljes csapat, csupán csak tizenkét asz- szony az egészből. A töb­biek a háztájiban szüretel­nek. Az asszonyoki úgy osztot­ták be a munkaidejüket, hogy reggel leszedték jó tíz ládá- nyi szőlőt, utána hozzáültek a csomagoláshoz. Hegyes ol­lóval a kézben nézik meg va­lamennyi fürtöt, hogy a fej­letlen szemeket kivágják, a díszes ládába tehát csupán kifogástalan fürtök kerülhes­senek. Aztán megint a tő­kék közé mennek, ha elké­szültek a csomagolással, hogy Legyen „A vietnami háború ko­runk' leghosszabb háborúja: csaknem harminc esztentleje tart. A japánok, majd a franciák elleni háborúból az amerikaiak elleni szabadság- harcba nőtt át.” Így kezdődik az a tanul­mány. amelyet jeles közéle­ti emberek: tudósok, újság­írók, politikusok, a kérdés néhány szakértője a VII. ma­gyar békekongresszust meg­előzően kidolgozott. Fedő­lapján aláhúzva: vitaanyag. — Annak is szánjuk —tá­jékoztat Harmati Sándor, a „Szolidaritásunk Vietnam­mal” című témabizottság társelnöke. — Igyekeztünk sokoldalúan megvilágítani a vietnami agressziót., az ame­rikaiak hadüzenet nélküli brutális háborúját. A kong­resszuson pedig módunkban éli a szekció ülésén még szé­lesebb körben, még többek , ítlaspontját, véleményét utána ismét a nyitott oldalú fészer alá üljenek. Csendes hangon tartják szóval egymást munka köz­ben. Szívesen látják az ide­vetődő mezőőrt is, aki mégis­csak olyan vendégféle közöt­tük, tehát szórakoztatni il­(Laczkó Ildikó felvétele} Ek. Mindjárt szaporábban halad így a munkai jobban telik az idő is. A napfényes őszi délélőtt- ben olyan békessége« ez a kép, hogy az aszfalthoz szo­kott városi ember szinte szív­fáj dalommail nézi. Szomorká­sán gondol arra, mégiscsak — szüret! Milyen kedvess, hangulatos, családias ez a munka. Meny­nyi örömet rejthet magában. Aztán oda kell figyelni ar­ra is, mit mondanak a szö­vetkezet vezetői. — Nagyon keveset kapunk a szőlőért. Kilónként 5,60-at ládába csomagolva. Ha ki­visszük a piacra, 7,50-et kér­hetünk érte. Miért van ez a nagy árrés? Miért keres raj­ta annyit a közvetítő? Nehéz ezt a tsz-tagoknak megma­gyarázni és megértetni ve­meghallgatva kiegészíteni a témát. A szerényen vitaanyag­ként kezelt huszonegynéhány oldalas tanulmány így is hű képet, áttekintést nyújt a vietnami helyzetről. Nyugati forrásokra hivatkozva megál­lapíthatja: az USA repülői kilenc esztendő alatt há­rommillió tonna bombát szórtak le Vietnam terüle­tére, másfélszer annyit, mint az angol és az amerikai lé­gierő a II. világháborúban a nácik által megszállt or­szágok hadszínterein. Meg­rázó képet fest az amerikai­ak kegyetlenkedéseiről: jel­lemzésül a szerzők megem­lítik, hogy Észak-Vietnam- ban 1968. végéig 668 iskolát, 181 kórházat és egészségügyi intézményt, 485 templomot romboltak le, s legalább 250 ezer gyermek lelte halá­lát a bombázásokban. Elemzi a vitaanyag a két Persze, a közvetítő, a MÉK 25—30 vagon szőlőt helyez el, ami ugyan az összes termés­hez képest nem nagy meny- nyiség, de jelentős. Ennyit nem tudna a tsz saját erejé­ből értékesíteni. Kisebb té­teleket ugyan kivihet a piac­ra, azon több is a haszna, de í hogyan győzné kálózni a sző- ’ löt. Még akkor is, ha az idén rém lesz nagy a termés, hi­szen a fagykár, a jég és a több csapadék a nyári idő­ben, mind rontott a szőlőn. Ügy gondolkoznak, kétszer fejtett borként értékesítik a termést. Maguknak ötezer hektónyi helyük van, a töb­bit pedig az állami pince- gazdaságtól bérlik majd. Ha bornak dolgozzák fel a szőlőt és úgy adják el, lite­renként közel egy forint hasz­not érnek el. így számítják. Ezért is vesznek inkább több gondot a nyakukba, külön­ben csak a szőlőt értékesíte­nék. Palackozót kell építeniük, mondják ki a legfőbb követ­keztetést az összevetés után. Ügy lehet a legtöbb hasznot hozni a boron. De ehhez pénz kell. A tsz-közi vállalkozás ötlete már többször felme­rült, mint a könnyebb és a gyorsabb megoldás lehetősé­ge, de itt a különböző érde­kek egyeztetése okozza a fő gondot. A szolidnak induló beszél­getés, ami azzal kezdődött, hogyan ízlik a szőlő, rövid idő alatt ilyen nem várt for­dulatot kapott. Közgazdasági vita kerekedett a szőlőslá­dák között. Nincs ebben semmi megüt- köznivalói Éppen a mecha­nizmus reformja alakította ki ezt a légkört. Ma már a föl­det művelők is papírt és ce­ruzát vesznek a kézbe, ha az értékesítés kerül szóba. (G. Molnár R) Megjelent a MÉM utasítása a legelő- és apaállat-gazdál­kodást irányító, öt-kitenc tag­ból álló legeltetési bizottsá­gok működéséről. Az utasítás szerint a bizottság tagjainak számát — a helyi körülmé­nyek figyelembevételével — a községi tanács határozza meg. elnökét és tagjait a ta­nács választja. meg és hív­hatja vissza. A bizottság fel­adata, hogy minden állattar­tó számára biztosítsa a legel­tetést. Ennek érdekében a bi­zottságoknak meg kell állapí­taniuk a legeltetésben, részt Vietnam: Dél és Észak hely­zetét. Míg délen egyik báb­rezsim követi a másikat, ad­dig északon, a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban lebilincselő egységben a bombázások idején is példás fegyelmezettséggel dolgoz­nak az emberek, folytatják a szocialista építőmunkát. A felszabadító harcok eredmé­nyeként az 1960-ban alakult Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front a legfris­sebb adatok szerint a déli országrész 44 megyéjének többségét ellenőrzése alatt tartja: 1290 falusi, öt városi, 146 járási és 37 megyei for­radalmi tanácsot alakított. — A békekongresszus szekcióülésén bizonyára még alaposabban áttekintjük a párizsi Vietnam-tárgyalások legújabb fejleményeit — folytatta Harmati Sándor. — Anyagunkban természetesen szólunk a Fehér Ház időhú­Hazánkban 130 önálló in­tézetben több mint 800 egye­temi tanszéken, vállalati la­boratóriumban foglalkoznak fejlesztő- és kutatómunká­val. A segédszemélyzettel együtt több mint 40 ezer em­ber kutat és fejleszt nálunk, s évente körülbelül 5 milli­árd forintot fordítunk ilyen célokra. A tudományos ku­tatásra és műszaki fejlesz­tésre fordított összegek gyors,: a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó ütemben gyarapodnak. De vajon elég hatékonyan hasz­náljuk-e fel a meglevő fej­lesztő- és kutatóhelyeket — létszámot és anyagi eszközö­ket? Ettől ugyanis nagymér­tékben függ egész műszaki, gázdasági haladásunk. Hazánk kis ország, nem is tartozik a műszakilag, gaz­daságilag legfejlettebbek közé. Ezért nem szabad min­dent idehaza nekünk kita­lálnunk és reprodukálnunk. A szocialista iparosítás első éveiben viszont nemcsak a termelésben, hanem a kuta­tásban és a fejlesztésben is önellátásra törekedtünk. En­nek hatása még ma is érző­dik. Abban például, hogy napjainkban szintén kevés licencet, know-how-t (a U- cenc: szabadalmazott, vagy más módon jogilag oltalma­zott találmány, tudományos­műszaki eredmény felhasz­nálási joga, knoiu-how: jogi­lag védett, vagy nem védett, de gazdaságosan hozzá nem férhető gyártási eljárások, műszaki-termelési tapaszta­latok, és ezek alkalmazásá­hoz szükséges gépek, felsze­relések átadása pénz, vagy egyéb térítés ellenében) vá­sárolunk. És abban is, hogy a kutatók, fejlesztők köré­ben nagyobb becsülete és vevő szervek és személyek ál­tál 'kihajtott állatok számát, fajét és korát. Gondoskod­niuk kell a legelő és egyéb vagyontárgyak karbantartá­sáról, javításáról és megfele­lő hasznosításáról. A bizott­ság munkájához tartozik a szakaszos legeltetés beveze­tésének megszervezése, a le- gelőberendezések állandó fej­lesztése, a vegyszeres gyomir­tás és műtrágyázás is. A jö­vőben a legelőhasználata díj összegére a bizottságok teisz- neík javaslatot. zó taktikájáról, Nixon béke­szólamairól és a háború „vi- etnamizálására” irányuló amerikai manőverekről. Té­mabizottságunk szükséges­nek tartotta megfogalmazni álláspontunkat: ismerjük a VDK és a dél-vietnami ide­iglenes forradalmi kormány párizsi küldötteinek erőfeszí­téseit a békés politikai meg­oldásra. Kormányunk annak idején nyilatkozatban támo­gatta a 10 pontból álló ja­vaslatukat, amelynek első helyén az amerikai és csat­lós csapatok Vietnamból va­ló feltétel nélküli kivonása áll. Összegezi a kongresszusi témabizottság tanulmánya a nemzetközi közvélemény — benne a békemozgalom — egyre nagyobb tömegeket átfogó akcióit Vietnam ügye mellett. A múlt évben pél­dául 1200 nemzeti és nem­zetközi szervezet csatlako­zott ahhoz a felhíváshoz, amely a bombázások meg­szüntetését követelte. Ez év júniusában a berlini békevi­lágtalálkozón 102 ország, több mint 300 békemozgalom kép­viselői egységes akcióprog­ramot dolgoztak ki a viet­nami nép támogatására. Ha­zánkban immáron hagyomá­nyosnak mondható az együttérzés különböző meg­nyilvánulása: társadalmi ak­ciók. rétegtalálkozók, nagy­gyűlések és gyűjtés formájá­ban. Az önkéntes adakozá­sokból eddig több mint 180 millió forint gyűlt össze, amiből kórházi berendezé­sek, gyógyszer, ruhanemű, is­kolai felszerelés indult út­nak a testvéri nép megsegí­tésére. Cyapay Dénes anyagi elismerése van, ha valamit idehaza kitalálnak, mint ha ugyanazt magasabb színvonalon, gyorsabban és olcsóbban külföldről megvá­sárolják, s helyileg csupán adaptálják. A hazai kutató- és fejlesz­tő munka csak akkor lehet hatékony, ha néhány jól kö­rülhatárolt terület, például a gyógyszeripar s az ehhez kapcsolódó kémiai és bioló­giai kutatás világszínvona­lon álló új, tudományos eredményeket hoz létre. Ide persze megfelelő anyagi esz­közöket és szellemi erőket szükséges összpontosítani. A legtöbb területen viszont a tudományos kutatás és fej­lesztés nem törekedhet át­fogó és kiugró eredmények­re. Érje be például azzal, hogy figyelemmel kísérve a nemzetközi haladást, s eh­hez kapcsolódva csak kisebb volumenű kutatást folytat elsősorban azzal a céllal, hogy elősegítse a külföldön elért eredmények hazai adaptálását. A szocialista országok szervezetten kicserélik egy­más műszaki-tudományos tapasztalatait, jelentősebb dokumentációit. Üjabban két- és többoldalú megálla­podásokkal eleve megoszt­ják, illetve összehangolják bizonyos témák fejlesztését és kutatását. A dokumentá­ciók ingyenes cseréjét pedig bizonyos esetekben a szocia­lista országok között is fel­váltotta a szabadalmak, a licencek és know-how-k adásvétele. Az új gazdaságirányítási rendszer kedvez a licenc és know-how vásárlásnak. Most a termelő-felhasználó vállalatok maguk mérlegel­sz elmúlt hónapok során lapunkban nemegyszer ír­tunk arról, hogy a mezőgaz­dasági, de különösen a terme­lőszövetkezeti vezetők rend­szeres továbbképzése eléggé elhanyagolt terület, s nincs mindig szinkronban a gazda­sági, társadalmi élet változá­saival. Különösen a szövet­kezeti elnökök érezték a ve­zetői továbbképzés hiányát, hiszen a mezőgazdaság fejlő­dése, a termelőszövetkezeti demokrácia szélesedése, az egyre bővülő gazdasági kap­csolatok egy sor olyan kér­dést vetettek fel, amelyek né­hány évvel ezelőtt még is­meretlenek voltak. így az el­nöki, vezetői tudásanyag — rendszeres képzés nélkül — egyre kevésbé volt elegendő a megalapozott gazdasági és egyéb döntésekhez. Elsősorban nem a mezőgaz­dasági szakmai ismeretek hi­ánya nehezítette a körülte­kintő irányítást, hiszen a szakmai tudásanyag bővítése eddig sem ütközött különö­sebb nehézségbe. A szakiro­dalom tanulmányozására, a tapasztalatcserékre, a külön­böző tanfolyamokon való részvételre eddig is megvolt a lehetőség. Ma már azonban egy jó vezetőnek elsősorban ve­zetőnek s csak utána kell szakembernek lennie. A ter­melőszövetkezeti elnök csak Szemtanúja voltam a követke­ző esetnek, amely Eger egyik önkiszolgáló üzletében zajlott le a közelmúltban. A történet pe­dig a következő: Az elárusítók gyanúsnak talál­tak egy 70 év körüli, idősebb asszonyt, szóltak a főnöknek, aki elrendelte az asszony meg- motozását. Mielőtt azonban be­mentek volna az irodába, a bolt vezetője jó hangosan, hogy va­lamennyien halljuk, a követke­zőket mondotta: „Vegye tudo­másul, ebben az üzletben becsü­letes kereskedők dolgoznak, és senkinek sincs joga bennünket, és a kereskedelmet megkárosí­tania.” Aztán bementek az Iro­dába, és sor került a motozás­ra, amely azzal ért véget, hogy félreértés történt, mert az idős asszony nem nyúlt hozzá a ke­reskedelem vagyonához. Nem történt semmi — mondotta az Idős néni, bocsánatot kérünk — válaszolta a bolt vezetője. A töténetet már régen elfelej­tettem, s talán soha nem is ju­tott volna eszembe, ha nem hal­lom, olvasom a hírt, hogy az hetik: a licenc-, a know- how-vásárlás gazdaságo­sabb-e számukra, avagy ha hazai fejlesztő intézetnek adnak megbízást, illetve sa­ját maguk oldják meg a technológiai, műszaki, konst­rukciós feladatot. Az ered­ményes gyakorlat útjában azonban sok akadály állt. Ezért a Gazdasági Bizottság nemrégen különböző kedvez­ményeket helyezett kilátás­ba, s feloldotta például a licenc-vásárláshoz kapcsoló­dó, tőkés importtal járó kor­látozásokat. (Eltörölte pél­dául a letéti dij, fizetését.) Űiabban világszerte élénk érdeklődéssel kísérik az úgy­nevezett technikai fizetési mérleg, a licene-bevételek és a kiadások alakulását. Csu­pán egyetlen ország, az USA technikai fizetési mérlege aktív, rajta kívül minden or­szág lényegesen többet költ licenc-vásárlásra, mint amennyi bevétele szellemi termékei, szabadalmai érté­kesítéséből származik. így például Japán technikai fi­zetési mérlege évi 160 mil­lió, az NSZK-é 125 millió, Franciaországé 90 millió, Olaszországé több mint 100 millió dollár passzívummal zárul. Ezek a passzívumok végül is a gyors műszaki­gazdasági fejlődésben, a ha­tékony munkában kamatos kamatjaikkal együtt, busá­san megtérülnek. Nem szabad tehát az ilyen kiadásoktól nekünk sem fél­nünk. Sőt, szorgalmaznunk kell őket, mert elsősorban ezen az úton csökkenthetjük viszonylag gyorsan és gazda­ságosan hátrányainkat a műszakilag és gazdaságilag fejlett országokkal szemben. K. J. akkor tudja eredményesen irányítani gazdaságát, ha egy kicsit közgazdász, ha egy ki­csit pszichológus — és ki tud­ná még hirtelen tovább so­rolni. Egyszóval a szakismereteken kívül vezetői ismeretekre is szüksége van. A most kezdődő új oktatási évben sokkal nagyobb lehető­ség nyílik a termelőszövetke­zeti szakvezetők és irányítók részére, hogy megismerkedje­nek a korszerű veze-‘ tés módszereivel, elmé­leti és gyakorlati tudni­valóival. A vezetőtovábbkép­zés tananyagában az agrár- politikai, makro- és mikro- ökonómiái ismeretek elsajátí­tása mellett nagyobb hang­súlyt kap a vezetési tudniva­lók fokozott elsajátítása. A vezetők döntési képességei­nek fejlesztését szolgálja, hogy a tanfolyami foglalko­zások közel fele gyakorlati jellegű lesz. Nagy szerepet játszanak majd az üzemláto­gatások, az esettanulmányok, a példamegoldások. Az új oktatási évben mint­egy négyezer szövetkezeti ve­zető, szakember számára vá­lik lehetővé, hogy ismereteit korszerűsítse, fejlessze. Re­méljük. hogy megyénk szö­vetkezeti vezetői is élnék majd a lehetőségekkel. A) Lain) Kereskedelmi Felügyelő­ség nem kevesebb, mint 17 ezer bolti ellenőrzést tartott a közel­múltban. Az ellenőrzések ered­ménye : az építőanyag-kereske­delem mintegy 700 ezer, a mi­nisztériumi ipar hárommillió, a helyiipar pedig 500 ezer forint­tal károsította meg a vásárlókat. Mondom, az egri példa eszem­be se jutott volna, ha nem ol­vasom az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálatainak eredményeit, amelyek igen csak azt bizonyítják: az üzletekben, a boltokban nemcsak a vásárló lop, Illetve lophat, hanem teheti ezt a kereskedelem, az fizietek, a boltok vezetői, alkalmazottai is. Természetesen: tisztelet a ki­vételnek! — koés — 1969, október 2., csütörtök lük. Az október 4—5-én összeülő VII. magyar békekongresszus előkészületeinek során az Országos Béketanács elnöksége mellett téma­bizottságokat hoztak létre, amelyek a béke­mozgalom legidőszerűbb kérdéseit vitatták meg és írásos előterjesztést készítettek a kongresszusra. E bizottságokban a békemoz- galommal összefüggő nemzetközi kérdések legnevesebb magyar szakértői: tudósok, egyetemi tanárok, jogászok, közgazdászok, politikusok, újságírók működtek közre. Az egyik bizottság a magyar békemozga­lom helyzetét, tevékenységének módszereit és további feladatait elemezte. Egy másik bizotlság az európai biztonság kérdéseit vi­tatta; egy harmadik munkacsoport pedig a Vietnammal vállalt szolidaritásunk időszerű kérdéseit fogalmazta meg. Külön témabizott­ság tesz előterjesztést a kongresszusnak az arab népekkel vállalt szolidaritásunk kérdéseiről. A következő néhány hásunkbariy < az egyes témabizottságok által kidolgozott dokumentumok legfontosabb megállapításait adjuk közre. 2. ifoéfce ¥ietnanii»an Miniszteri utasítás a legeltetési bizottságokról--------------------------------------­A termelőszövetkezeti vezetők képzéséről (kapóst) Tisztelet a kivételnek ! \ f ParbeszsSeS ra iseke^öS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents