Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

Felújítják, korszerűsítik Eger belvárosát Újdonságok az Őszi Vásáron Ruhaanyag papír-műszál keverékből — Kéthengeres Csepel motorkerékuár — Ilahsumihól varia üléssor — Hancúrszoha Több család a régi, rossz, vagy a lebontott lakás helyett a Hadnagy utcai lakótelepen új ’akást kapott, vagy ezután Jognak megfelelő lakást kap­ni. Igaz, eddig sokat panasz­kodtak a lakók és többnyire jogosan. A bontás, az építke­zés. az ideiglenes kiköltözkö­dés és a visszahurcolkodás sok munkával és még több kellemetlenséggel jár. De az új. a korszerűsített, teljesen felújított otthonért éremes Zátony ezt elviselni.' A városi ta­nács, a tervező és a kivitele­ző vállalatok türelmet, meg­értést és fegyelmet kérnek a bérlőktől. Cserébe azt ígérik, hogy ezután szervezettebben, tervszerűbben és sokkal több figyelemmel végzik a felújí­tásokat. Mi erre a garancia? Sürgessék az ígéret teljesítését Az elmúlt héten a város* tanács vb-határozattal a ter­vező, a kivitelező és a ható­sági munka összehangolásá­ra, a lakosság érdekeinek fo­kozottabb figyelembevételére kötelezte a belváros korsze­rűsítésén dolgozó feleket. A munka lényegesen meggyor­sítható, ha a bérlők a felújí­tás idejére átmeneti lakásba költöznek. Egyes munkák el sem végezhetők, ha a lakók ideiglenesen ki nem költöz­ködnek. Eddig sok zavart, kellemetlenséget és bajt oko­zott, hogy nem volt hová költözni. A városi tanács 63 átmeneti lakás építésére kért engedélyt és pénzt. Az illeté­kes felsőbb hatóságok kedve­ző ígéretet adtak, most ennek beváltását, a 63 átmeneti lakás építéséhez szükséges engedélyt és főleg a szüksé­ges pénzt sürgesse a megyei és a városi tanács. A szakosztályokat, az In­gatlankezelő Vállalatot és az építőket arra kötelezi a vá­rosi tanács vb-határozata, hogy a felújítási munkát a bérlőkkel beszéljék meg. Ha a lakásból ki kell költözköd­ni, ennek időpontját írásban közöljék, de úgy, hogy le­gyen idő a felkészülésre, a csomagolásra. A városi tanács vb-határozata kötelez Az Egerbe érkező idege­nek, a város lakói, és az érin­tett bérlők többsége is eüs- merrésel szól a lakáskorsze­rűsítésekről, örülnek, hogy a modern lakótelep után egyre szebb lesz a belváros. Azon­ban akadnak olyan emberek is, akik fegyelmezetlenek, a hatóság rendelkezésével szembeszegülnek és maga­tartásukkal nehezítik, kés­leltetik a munkát, kárt okoznak a közösségnek. Jó terveket, jó programot ké­szítettek Eger belvárosának korszerűsítésére. Mindnyájan szeretnénk, ha az építkezést jól és a lehető leghamarább befejeznék. A hatóság, a ter­vezők, a kivitelezők, a lakók és a közérdeket szívükön vi­selők között csak abban le­het vita, hogy a belváros fel­újítását hogyan lehetne job­ban, gyorsabban és ésszerűb­ben megvalósítani, hogy Eger méltó legyen történel­mi emlékeihez és korunk kö­vetelményeihez. Dr. Fazekas László A Pamutnyomóipari Vállalat színpompás vásári kirakata. (MTI foto — Kácsor László felvétele) A látogató, ha nincs is vá­sárlási szándéka — minde­nekelőtt az újdonságokat ke­resi. Most is bizonyára felte­szi a kérdést, mennyit talál­hat ezekből a Budapesti őszi Vásáron. Ha arra nem is vállalkozhatunk, hogy a sok ezer terméknek legalább többségét szemügyre vegyük, s közülük felsoroljuk, ami még ismeretlen, néhány ér­dekességet azonban bemu­tathatunk. Gyorsan növekszik a gáz­zal sütő-főző, sőt fűtő embe­rek tábora. Számukra bővíti a választékot a csempe-kon­vektor. A fémházas gázfű­tőtestet eltünteti a kerámi- kus borító anyag, mintha csak egy zárt kandalló állna a szobában. , Ahol elektro­mosság van, jó szolgálatot tehet a villamos fűtésű hor­dozható cserépkályha. Az iz­zószálak hőjét felveszi,' majd egyenletesen sugározza ki, a szükség szerint egyik szobá­ból a másikba helyezhető berendezés. Űj ruházati alapanyag a papír- és műszálkeverék. A végső cél, hogy egyszer el­jussunk a nagy szériában készülő és rendelkezésre ál­ló papírruháig, amelyet egy­szeri, vagy többszöri viselés után tisztítás helyett el lehet dobni. Kis lakásokban sok­szor gond az utazásoknál nélkülözhetetlen bőrönd tá­rolása. Ezért született meg összehajtható változata. A lakást világító eszközök so­rába lépett a kristályüveg búrájú csillár és kerámia­testű asztali lámpa — mind­S/SSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS//SS/SSSSSSSSS//SSSSSSS/S/S/SfS//SSJ0SSSS//SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/S/SSS/SSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSr —« Hát, a viszontlátásra,’ János bácsi! Köszönöm, hogy kihozta a csomagjaimat; Várta, hogy az öreg mond valami sablonosat, ahogy bú­csúzáskor szokták, de az idős fogatos csak kimérten biccentett, visszaült a bakra s a h> vak közé csapott egyet az ostorral. Igen — fogta el a keserűség —, miért is mondaná, hogy minden jót, vagy viszontlátásra, ő is úgy van mint a többiek, akkor lásson, amikor a háta közepét. Várt a vonatra s unalmában az égjük bőröndből kivett egy doboz cigarettát. Közben végignézte az elsárgult inge­ket, a kopottas sötétszürke öltönyt, amit még az apjától ka­pott a diplomaosztásra. Nem valami sokra vittem — elmélkedett magában —, ugyanazt viszem nagyjából, amit hoztam. S ugyanabban a két bőröndben. Hirtelen eszébe jutott az a kép, amikor három évvel ezelőtt megérkezett a faluba. Hasonlóan szép, napsütéses őszi délelőtt volt. Egyszerűen elképesztő, hogy mi minden történt azóta — gondolta —, felér egy krimivel. Ha valaki előre megmondta volna, inkább hittem volna a római pápának, mint neki. Felidézte magában az utolsó egyetemi év emlékeit. Szinte szó szerint emlékezett, amikor megkérték, hogy ma­radjon bent valamilyen tanszéken s ő azt válaszolta, hogy mozgalmasabb, elevenebb életre vágyik. Pontosan vissza­emlékezett a diplomaosztás minden mozzanatára is, arra, ahogy átvette a vörös diplomát, arra, hogy a többiek meg­játszott közömbösséggel beszélgettek vele s minden apró kis momentumra. Afféle kis szuperzseni voltam, akinek minden a kisujjában van, aki képes a lehetetlent is lehetővé átfor­málni, aki előtt nincsenek megoldhatatlan feladatok s, aki eddig csak azért nem fedezte fel a világmindenség egyné­hány ismeretlen bolygóját, mert nem volt rá ideje — gon­dolkozott. Látta magát, ahogy annak idején belépett a szövetkezeti elnök irodájába, hallatlan magabiztossággal, egy kicsit olyan vállverégétő jóindulattal, hogy örüljetek, emberek, mert velem megfogtátok az isten lábát. Az első időben nem is volt különösebb probléma, sike­rült rendbe hozni a gépparkot, felfrissíteni az állományt s megértetni az emberekkel, hogy alapos munka nélkül nincs eredmény. Sikerült összehoznia néhány apróbb újítást is, s szerte a környéken elterjedt a hír, hogy a fiatal gépészmér­nöknél nincs tehetségesebb szakember a környéken. Szépen is keresett, fizetésének jelentős részét be tudta tenni a takarékba. Mindez tovább növelte önbizalmát s a végén maga Is egyre Inkább hajlott arra a megállapításra. hogy nélküle a termelőszövet­kezet képtelen lenne egyetlen lépést is tenni. Az elnök csen­des, szerény ember volt, nem szólt bele a dolgaiba, úgyhogy rövid időn belül már ki sem kérte a véleményét, még a fontosabb dolgokban sem. • Annak ellenére, hogy a fejébe szállt a siker, az első idő­ben mégsem voltak komolyabb bajok, mert a munkára rend­kívül nagy figyelmet fordított. Élvezte a szabadságot, az ön­állóságot s örült, hogy elképzeléseit szabadon megvalósít­hatta. S most, hogy az állomás keskeny, ütött-kopott kis peron­ján ismét arra gondolt, hogy hol hibázta el — nem tudott rá választ adni. Talán az az alkatrész-história — töprengett. Az iskola- igazgató kérte meg, hogy a motorkerékpárjához adjon vala­milyen alkatrészt, amit a boltban nem tudott megszerezni. Nem volt valami nagy érték, de mégsem akarta csak úgy egyszerűen elvinni a szövetkezetből. Mégis addig macerálta az igazgató, amíg el nem vitte neki. Másnap este beállított hozzá egy üveg pálinkával. Megdühödött, hogy miért akarja őt lekenyerezni. Megszerezte az alkatrészt, ezért neki nem tartozik senki hálával s nincs értelmük az ilyen viszont- ajándékoknak. Az igazgató hallgatta a dühkitörést, csende­sen mosolygott, s amikor abbahagyta a szöveget, jókedvűen megszólalt: „Félreérted az egészet, pajtás. Nem azért hoz­tam a pálinkát, hogy lekenyerezzelek vele, hanem azért, hogy most rögtön közösen megigyuk. Nehogy azt hidd, hogy én ilyen pálinkáról hajlandó vagyok egy vacak alkatrészért le­mondani. Valódi szatmári ez, öregem. Legalább hatéves”. A végén jót nevettek s megitták az üveg tartalmát. Aztán már nem lehetett megállni. Hatalmas ivászatok a papnál, az iskolaigazgatónál, az állatorvosnál s ki tudja még, hogy kinél és mikor. Nagy kártyapartik, nagy dumák, jelentős adósságok, férfibulik, dínom-dánommal egybekö­tött kirándulások, szerteágazó nőügyek — s a végén mindig: Csináld meg, Pistám, hiszem neked semmibe sem kerül. S valóban semmibe sem került, csak a becsületébe. Meg­ígért fűt, fát. a felét sem tartotta be, de mégis túl sokat. Nem a magáéból, sokszor a közöséből adott. Amikor a köz­gyűlésen közölték, hogy neki is, az elnöknek is mennie kell — már meg sem lepődött. Csak egyedül az a gondolat kí­nozta, hogy hol, mikor hibázta eL Ahogy bedöcögött a vicinális s a két bőrönddel feltor­nászta magát valahogy, mégis megnyugodott. Fiatal vagyok, több minden áll még* előttem, mint utá­nam — elmélkedett. De azért az csak bántotta, hogy az öreg fogatos el sem köszönt, csak a fejével biccentett egyet. Kapóst Levente kettő a VBKM újdonsága. Három új motorkerékpárt láthatunk, mindhárom Cse- pel-gyártmány. Az első a P 5N egyhengeres motorke­rékpár, amely 15 kg súlyú, 110 km a maximális sebes­sége és átlagosan 4,2 liter üzemanyagot fogyaszt. Ha­sonló a P 10H jelzésű, de az előbbinél 2 lóerővel erősebb, 18 lóerős, egyhengeres mo­torkerékpár. A P 20-as ezzel szemben kéthengeres, 130 kilométeres sebességű, 4 és fél litert fogyaszt és még könnyebb is valamivel, mint előbbi két társa. A bútor mindenkit érdek­lő örök téma marad. Nagy örömmel kell megállapítani, hogy a vásáron megrende­zett Otthon 1970. kiállítás valóban új, tetszetős és praktikus termékeket is­mertet. Lehetetlen lenne az itt látható 30 szoba anyagat bemutatni. Ezért mindenek­előtt az újdonságok általá­nos ismertető jegyeit mond­juk el. Sok a szép, élénk szí­nű bútorszövet. Nem a hi­degfény, a poliészterbevonat dominál a bútorokon, sokkal inkább a selyemfényű „mat- tított” felület. A berendezé­sek a korábbinál levegőseb- bek, könnyedebbek. Jól si­került a „hancúrozó”-szoba, amelyet tizenéveseknek és felső iskolás, egyetemista ko­rú fiataloknak ajánl a szak­értő. Alacsony puffokkal, szőnyegekkel, szkáj borítású (ilésre, pihenésre alkalma« rekamiéval, ugyancsak ala­csony asztallal és nagy sző­nyegekkel látták el, hogy a fiatalok áldozhassanak a di­vatnak, s zenehallgatás és beszélgetés közben a szőnye­geken is üldögélhessenek. Praktikus a szovjet gyer­mekszoba, amely emeletes, magas szélekkel védett ágy- gyal és dupla tanulóasztallal rendelkezik. Mellette két gyerek kényelmesen dolgoz­hat, anélkül, hogy egymást zavarná. Nem szabad kihagyni a barkácsolópavilont. Űj ter­mék itt a Kéziszerszámgyár házi barkácsgépe, amely 12 féle művelet elvégzésére ké­pes az esztergálástól a fűré­szelésig és csiszolásig. A pa­vilon számtalan kisebb-na- gyobb hasznos és helyszínen megvásárolható holmija mellett ügyes kezdeménye­zés az alapvető házi javítási, szerelési munkák bemutatá­sa, amelyet az érdeklődő ma­ga is gyakorolhat a helyszí­nen. Villanyszerelés, háztar­tási kisgépjavítás, lakás-, aj­tófestés szerepel a témák között. Az idei őszi vásár nem­csak terjedelmében jelentő­sebb az előzőnél, de válasz­tékában is. Reméljük, hogy a kedves olvasó még sok közhasznú újdonságot fedez fel, ha eljut a Budapesti Őszi Vásárra. T. Gy. WHi szeptember 7., vasárnap f Akik Egerben születtek, I %Rgy hosszabb-rövidebb ide- í je a történelmi múltú város­ban élnek, azok szívéhez hoz­zánőtt a Dobó tér és a Szé- ' chenyi utca hangulata. A szép [ homlokzatú házak, az érde- ; kés kapuk és boltívek nem­csak kedvesek, hanem mind­ez együtt idegenforgalmi ne­vezetesség és nemzeti kin­csünk része. Eger város taná­csa úgy határozott, hogy a megyeszékhely szépségeit és értékeit megőrzi, lehetőleg eredeti pompájába állítja vissza a belvárost. De itt kor­szerű, a jogos igényeknek megfelelő lakásokra van szükség, amelyekben szívesen laknak az emberek és egész­séges gyerekek nőnek fel. Szüntessék meg a belváros gyalogosforgalmának túlzsú­foltságát, még akkor is, ha az idegenforgalom tovább nö­vekszik. Eger belvárosában legyenek korszerű lakások, pihenőterek, zöldövezetek és a felújított belváros a jövő­ben is feleljen meg a köz- igazgatási, az idegenforgalmi tevékenységből adódó felada­toknak és legyenek a város­hoz méltó üzletek — így le­het összefoglalni az Eger bel­városának korszerűsítésére vonatkozó tanácsi határoza­tot. A munkát 1967 ben kezd­ték és a Széchenyi—Bajcsv- Zsilinszky—Marx Károly ut­cával határolt épületek fel­újítását 1970-ben fejezik be, bár a Vadászkürt vendéglő újjáépítése még vitatott, ez akadályozza a folyamatos munkát. De a kijelölt máso­dik területen, a Dobó tér 1. számú épületén már dolgoz­nak, az Alkotmány utca 6—3. számú házat újjáépítik, a má­sodik szakasz munkái 1972-re áthúzódnak. A későbbi évek­ben a Zalár és a Sándor Imre, majd a Maczky Valér utcáig terjedő tömb korszerűsítése, felújítása következik. * Mind­ezt a munkát a negyedik öt­éves terv célkitűzéseivel egyeztetik és 1975-ig befeje­zik. Százezer forintos ajándék Egerben az elmúlt két év­ben 135 lakást, az idén továb­bi 58 lakást és több üzletet és irodahelyiséget, a belvá­rosban 300 lakást korszerűsí­tenek. A Foglár utca és a Csiky Sándor utca közötti terület egy részére új épület­tömböt, korszerű lakásokat építettek, a Beloiannisz, a Csiky Sándor és a Jókai ut­cában további lakásfelújítá­sokra kerül sor, illetve a le­bontottak helyén újakat épí­tenek. Sokan azt mondják, hogy a régi házakat nehezebb és költségesebb tatarozni, mint helyettük újakat építeni. De Eger nem Salgótarján, Eger belvárosát nem szabad lebon­tani, hanem az időálló érté­ket és a szépet óvni kell, de úgy, hogy a korszerűtlen, ré­gi lakások helyett, amelyek többségében nincs fürdőszo­ba, kevés a napfény, omlik a homlokzat és a fal, kijavítják a szerkezeti hibákat, fürdő­szobát, gázt, villanyt szerel­nek, ahol indokolt, parkettáz­nak és csempéznek, majd fes­tés után a bérlőknek átadják a felújított, korszerűsített la­kásokat. Mindezek költségeit, lakásonként átlagosan mint­egy 100 ezer forintot, de egyes esetekben 120—130 ezer fo­rintot a városi tanács, illetve á’lamunk fizeti. Az újjászü­lető belvárosban nem marad­hatnak konyha, fürdőszoba és egyéb mellékhelyiségek1 nél­küli, egy helyiségből álló la­kások, „sufnik” és egyéb lomtárak. Képünk a kísérleti atom­reaktor alumínium burko­latú kupoláját mutatja. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) teleli atomreaktor A Műszaki Egyetem kí­sérleti atomreaktorának építészeti részével elkészül­tek. Az építőmunkások át­adják a helyet a szerelők­nek, akik rövidesen meg­kezdik a szerelést, amely a tervek szerint még az idén elkészül.

Next

/
Thumbnails
Contents