Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
Az első szabad magyar város: MAKÓ Tettekkel ünnepeljünk Új szervezeti és működési szabályzat az egyetemeken Az egyetemek szervezeti felépítéséről és működéséről a közelmúltban három új jogszabály jelent meg, Az egyetemi tanácsok már napirendre is tűztek egy sor olyan kérdést, amelyek megoldását a jogszabályok rájuk bízták. így például a felsőoktatási intézmények lehetőséget kaptak, hogy a tanszékek mellett az eddiginél nagyobb szervezeti egységeket hozzanak létre. Ennek megfelelően azonban ki kell dolgozniuk a nagyobb egységek vezetési elveit és szabályzatait, Az egyetem döntésétől függ a többi között, hogy a vezető mellé megszervezi-e a tanácsadási, véleményezési jogkörrel bíró vezető testületet, vagy sem. A törvényerejű rendeletek biztosítják az egyetemi ifjúság részvételét az egyetem vezetésében és igazgatásában. Túl azon. hogy a hallgatók egyenjogú tagokként vesznek részt az egyetemi testületek munkájában, a rendelet részletezi azokat a jogokat is, amelyek az egyetem hallgatóit a tanulmányi, szociális és kulturális ügyek intézésében megilletik, tehát az egyetemi szabályzatnak tartalmaznia kell a KlSZ-szervezete- ket megillető jogokat is. Az ország valamennyi egyetemén — saját profiljának, kari összetételének megfelelően — az év végéig kidolgozzák a szervezeti és működési szabályzatot. 1944. szeptember 26-án érték el a felszabadító szovjet csapatok Makó városát. A hátrahagyott magyar katonai alakulat utóvédje (a németek már visszahúzódtak^ felrobbantotta a folyó hidját, majd egy közeli tanyára tértek be — ahol sok makói, és környékbeli keresett menedéket —, s civil ruhát kértek. Makó felszabadulásának első napja a kétségeké és a várakozásé volt, mígnem megjelent az első plakát a városban: indítsák meg az iskolákban a tanítást, álljon helyre a közigazgatás, nyissanak ki az üzletek, kezdjék meg a munkát az üzemek, és a templomokat is nyissák ki. Huszonöt esztendő telt el azóta. Az elsőként felszabadult magyar városban ma erre a napra, és az eltelt 25 év történetére emlékeznek. Képünkön Makó belvárosának egy részlete látható. (Foto: Enyedi Zoltán — KS) Az árubemutatóról Egy csokorra való a gyár termékeiből, közöttük az újdonságok, meglepetések, ^ ........ . (Kiss Bél« felvétele^ 1 369, szeptember 28.. pénteft zados évfordulója most nagyszerű lehetőség arra, hogy felmérjük a megtett utat, s meghatározzuk további teendőinket. Ebből a szempontból rendkívüli jelentőségű a felhívás, amely hangsúlyozza: „Tegyük még szilárdabbá a nép hatalmát, erősítsük tovább szocialista hazánkat". A szocialista haza erősítésének legbiztosabb záloga dolgozó népünk munkája. tudása. Éppen ezért fordul a felhívás a munkásosztályhoz. a parasztsághoz, az értelmiséghez, minden honfitársunkhoz, férfiakhoz és nőkhöz, fiatalokhoz és idősebbekhez, hogy fejezzék ki tettekkel ragaszkodásukat szocialista hazánkhoz és köszöntsék munkaversennyel 1970. április negyedikét, fel- szabadulásunk 25. évfordulóját. Ha mindenki egy kicsivel többet ad, mint eddig, ezzel növeli nemzeti versenyképességünket, növeli saját jólétét, s erősíti szocialista népgazdaságunkat. A magyar ,nép mindig akkor volt kész nagy tettekre, amikor haladó célokért egyesítette erőit. Ez a történelmi tanulság tükröződik a felhívás soraiból: tömörüljünk szorosabban társadalmunk vezető ereje, pártunk köré, s fogjon össze a Hazafias Népfrontban minden tettrekész, alkotó erő. Ez az összefogás nyisson új. nagyszerű távlatokat a szocialista Magyarországnak. (K. S.) örül a szívem, Valahányszor eljuthatok egy reprezentatív árubemutatóra. Nemcsak annak örülök, hogy ilyenkor az érintett vállalat vezetői milyen szíves mosollyal mutatják meg a nem remélt áruválasztékot a kedves vendégeknek, hanem annak is, hogy itt milyen optimista tud lenni mindenki. Megállapítjuk ilyenkor, hogy a bőség országa lettünk. Aztán bosszankodni is tudok egy ilyen árubemutatón. Eszembe jut, hogy tegnap, amikor bementem az üzletbe, hiába kértem azt a cipőt, azt a hentesárut, azt a péksüteményt, amiből itt annyi van, olyan mutatós, ízletes formában, hogy szinte nyomasztó már a bőségnek ez a végtelenje. Eszembe jut, hogy ezeknek az áruknak egy részét tegnap nem tudtam megvásárolni, és valószínű, hogy holnap is hiába kérem majd ugyanazokat az üzletekben. Az eladó kínos mosollyal, közli majd velem, ha jókedve van, hogy sajnos: nincs. De talán a jövő héten...! Ha rossz kedve van, elhúzza a száját, megrántja a vállát és sajnálkozva néz rám. Mintha most érkeztem volna a Holdról. (Hohó! Álljunk meg! Onnan már nem is olyan feltűnő dolog a Földre érkezni.) Mindezek a dolgok eszembe jutnak, és már majdnem mérges leszek az árubemutatón. Szeretném hangosan megkérdezni a kiállító vállalat vezetőit: minek ingerelik a gyanútlan vevőket ezekkel az árukkal? Aztán szeretném odamondani a fotósnak. aki egy csokorba gyűjti a kiállító vállalat vezetőit a felvételhez, hogy jól tegye el a fényképet, ez lesz a döntő bizonyíték arra, kik a felelősek azért, hogy az itt bemutatott áruk két nappal később már csak maradékaikban lesznek megvásá rolhatók, többségük pedig egy hét alatt eltűnik az üzletekből. Mintha soha sem gyártották volna azokat. Mégis — mindezek ellenére — nagyon tudok örülni az árubemutatónak. Mert itt tudhatom meg és velem együtt megtudhatja mindenki, hogy a bőség országa lettünk, csak néhány vállalat vezetőségének kellemetlen az árubőségről folyamatosan gondoskodni, sokkal egysze- ■ rűbb csupán néhány cikket előállítani. Azzal kevesebb a gondjuk. A kedves vevő pedig ne legyen olyan háklis. Gondoljon arra, mi mindent vehetne meg az üzletekben, ha ... gyártanánk is minden bemutatott árut. Hogy ez sovány vigasz? Hát akkor tessék velem együtt szólni az illetékeseknek ! (G. Molnár F.) Olyasom, hogy ű... együttműködési szerződést kötött...” valamelyik tudományos intézmény valamelyik tudományos intézettel. Olvasom és irigykedem. Igaz, nem vagyok, nem voltam és minden bizonnyái nem is leszek sem „tudományos”, sem „intézmény”, de azért mégis... Milyen jól hangzana, ha egyszer valahol azt olvashatnám, hogy ... „együttműködési szerződést kötött..s aki kötött, az én lennék. Én, aki kötök, aki együttműködöm és szerződöm-. Nagy dolog ez, kérem, hiszen csak az tud együttműködni, aki működni tud, kötni is csak az képes, aki oldani is tud. szerződni meg éppen csak oly személy szerződhet — lásd a vérszerződést! —, akinek van vér az ereiben, hogy e szerződésért felelősséget is vállaljon. Így mindaddig, amíg nem Iáitok együttműködési szerződést, oly érzésem van, miszerint én egy vérleien, oldani is képtelen, nenn- hogy kötésre alkalmas fráter vagyok, aki még arra sem jó, hogy felelősséget vállaljon. Szomorú sors ez. Selyp; újdonságok — az új cukorszezonban Budapesti kiemelt munkára, kiemelt teljesítménybérrel keresünk kőműveseket, segédmunkásokat. 15 éves kortól is, kubikosokat, ácsokat, komplett brigádokat is felveszünk. Minden héten szabad szombat, állandó budapesti munka, szállást, étkezést. különélést, vasúti jegyet, munkaruhát biztosítunk. Jelentkezés: Április 4. m*'(„ Budapest, VIII.. Auró- I» «. 23, Munkaügy, (xj Hetvennyoleadik szezonjába lépett szeptemberben a Selypi Cukorgyár, amely ez alkalommal — előreláthatóan január közepéig — kereken 30 ezer vagon répa feldolgozására számít. A kampánynyitás óta hosz- szú vasúti szerelvények, súlyosra rakott teherautók, dohogó vontatók szállítják szakadatlanul, az idén szokatlanul gazdagon fizető termést. Erős emelőkarok lendítik könnyedén magasba a gépkocsikat, s a róluk lezúduló cukorrépát vízágyúk lövik, mossák. sodorják tovább, egészen a szalagokig, hogy szinte kéz se érjen hozzá, kímélje az embert. Naponta átlagosan 230— 240 vagonnyi répával „birkóznak” az emberek és a gépek, egyneletes tempóval közelednek a tervezett 3500 vagon cukorhoz. Mert hozzávetőlegesen ez a cél. erre vállalkoztak a jelenlegi kampányban Selypen. Az új szezon legszembetűnőbb újdonsága, h°Sy ez az év az első, amikor kristály- cukor nem hagyja el a gyár kapuját. A készített cukor teljes mennyiségének kisebb részéből ugyanis fél kilogrammos tételekben, polyetilén tasakokba zárt porcukrot, nagyobb részéből pedig „kockákat'’. különleges formákat i préselnek. ___ K orszerű, a korábbinál nagyobb „malmot” építettek a szezon előtt a porcukor-készítéshez, s most „cukrosmolnárok’ is szaporázzák már a munkát. S új termék az Óbudai Dobozgyár kartonjaiba csomagolt, egy kilogrammos kockacukor, meg a bridge- játék jól ismert. néhány figuráját utánzó, ugyancsak dobozos cukor is. Pesten, az őszi vásáron már bemutatkoztak a fogyasztóknak, rövidesen az üzletekben is találkozhatunk velük. A selypiek termékeiből —■ mint megtudtuk a gyár vezetőitől — persze jut külföldre is, mint azelőtt. Tovább folytatja „sikeres szereplését” Iránba a megszokottnál keményebb kockacukor, amelyből ott mintegy 340 vagonnal várnak. S miközben a selypiek újdonságokkal ismertetik meg a kereskedelmet — maguk is újdonságokkal barátkoznak, újdonságokhoz szoknak naponta. A Zagyva-parti gyárban ugyanis — a termeléssel egyidejűleg — tovább halad a korábban kezdett, nagy rekonstrukció, amelynek során az ipartelep számos új, értékes létesítménnyel, berendezéssel gazdagodva, mindinkább korszerűsödik, „fiatalodik”. .............«• A J A kar sok pénzt keresni? Csupán néhány órája, hogy elhangzott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívása a Magyar Népköztársaság népéhez. A felhívás annak a 25 év előtti napnak évfordulóján jelent meg. amikor a dél-magyarországi Battonya térségében a szovjet hadsereg első alakulatai megkezdték hazánk felszabadítását a hitleri fasizmus igája alól. A hódítóktól és elnyomóktól tengernyi kínt szenvedett magyar nép évszázadokon át harcolt nemzeti függetlenségéért. E harcok rengeteg áldozatot követeltek, de nem voltak hiábavalók, mert 25 esztendővel ezelőtt végérvényesen felszabadult sok megpróbáltatást átélt hazánk. A magyar nép jól tudja, hogy nemzeti függetlenségét és szabadságát a Szovjetuniónak és szövetségeseinek a hitleri fasizmus és csatlósai feletti győzelmének köszönheti. Népünk soha el nem múló hálát érez a felszabadd tó Szovjetunió iránt. Tisztelettel emlékezik azokra a bolgár, jugoszláv, román és más népek hős fiaira, akik vérüket áldozták hazánk felszabadításáért. A szabadságát visszanyert magyar nép élt a felszabadulás adta lehetőségekkel. Megteremtette saját hatalmát, s ennek birtokában látott hozzá a társadalom forradalmi átalakításához. A föld a paraszté lett, a gyár a munkásé, s az úri Magyarország helyén megszületett a dolgozó nép hazája. Jogos büszkeséggel mondhatjuk, hogy küzdelmes munkánk eredményeként nemzeti történelmünk legjelentősebb negyedszázada áll mögöttünk. 1945. április negyedikével olyan korszak zárult le, amikor a nemzetvesztő urak félretéve a magyar rjép érdekeit, reakciós, idegen célok szolgálatának rendelték alá nemzetünket, s elszigetelték a haladó emberiségtől. Ma a Magyar Népköztársaság a leghaladóbb erőkkel tömörülve a szocialista világrendszer alkotó tagja, s őszinte, testvéri szálak fűzik a kommunizmust építő Szovjetunióhoz, s a szocialista országok népeihez. Az elmúlt évtizedekben leraktuk a szocializmus alapjait, az utóbbi esztendőkben pedig a szocializmus teljes felépítésének útjára léptünk. Felszabadulásunk negyedszáMielőtt bárki is beleélné magát: a csábító címet az egyik vállalati hirdetésből vettük, és őszintén bevalljuk, hogy a gyors és sok pénz keresésére a hagyományos módszereken kívül semmi új tippet nem tudunk adni. De erre napjainkban már nincs is szükség, megteszik ezt helyettünk az üzemek, a vállalatok egyre hangzatosabban szóló, hívó, csábító hirdetései. Amelyekben az utóbbi időben nemcsak a jelzők szaporodtak el, hanem a trükkök is. Bizonyságul idézek három vállalat hirdetésére jelentkező három olvasónk hozzánk küldött leveléből. Az első; „Akar sok pénzt keresni? Jöjjön hozzánk dolgozni! Segédmunkások: mindennap felvétel!” Ki ne szeretne sok pénzt keresni, ezért a hír elolvasása után magam is jelentkeztem a hirdető vállalatnál. A csalódást már az első eligazításon megkaptam: a hirdetett sok pénz semmivel sem több a korábbi átlagos segédmunkás fizetésemnél ... A második: „Mint utólag kiderült, én voltam a tizennegyedik, aki .jelentkezett a felajánlott lakásra. A lakásba már rég beköltöztek, de a vállalat hirdetése még hetek múltán is így szólt: „ötéves gyakorlattal rendelkező gépészmérnököt felveszünk. Felvétel esetén lakást biztosítunk”. Később megtudtam, hogy a vállalat azért nem törölte az időközben már kiutalt lakást a hirdetés szövegéből, mert három-négy mérnökre még mindig szüksége lett volna, és abban reménykedett, hogy hátha akad olyan jelentkező is, aki lakás nélkül is belép a céghez.” A harmadik: „Pár nappal ezelőtt olvastam, hogy Eger egyik jónevű gyára női gépkezelőket keres. Az első munkanapon a következőket közölték velem: köteles vagyok a gyár területén mindennemű munkát elvégezni és ha megtanultam a gépkezeléshez szükséges ismereteket, akkor majd beosztanak az egyik géphez dolgozni. Azóta itt tanulok: ablakot, követ mosok, osztályokon sepregetek. Családos anya vagyok. Nyolc évig dolgoztam megszakítás nélkül az előző vállalatomnál. Sajnos, beugrottam a hirdetésnek...” Szóval: szükség van a hirdetéseiére, de valamiről még a legszebb jelzők hangzatos mondattá formálása közben is megbocsáthatatlan felelősség megfeledkezni: az igazságról. Csak annyit, s azt hirdessék tehát, ami igaz, amire szükség van, amit valóban biztosítanak a jelentkezőknek. Mert a jó fogasokra, a trükkökre úgy is fény derül, s elvész a hirdető vállalat becsülete, az áldozatok pedig jogosan érzik s mondják: becsapták őket. — koús —■
