Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

/ „Jobb a. jónál is" Vendégként a vámosgyörki úi iskolai könyvtárban Augusztus végén adták át hivatalosan. Először a pedar gógusok ismerkedtek vele. majd alig néhány napja bir­tokba vették a gyerekek is. Az első hetek impressziói­ról kérdeztem őket... B fl .■ A volt úttörőszoba helyén korszerű kölcsönző- és olva­sóterem fog' Jókora helyi­a munkát. Jó néhány hónap alatt készült el az új létesít­mény. — .Egertől kaptuk a szak- nmnkát és a berendezést. Ugyancsak ők juttatták a könyvállomány egy részét. A többihez járási támogatással jutottunk. Őszintén megmon­dom: sosem reméltem, hogy egyszer ilyen iskolai könyv­tárt vezethetek. Olvasók és böngészők » könyvtárban* ség*: kényelmesen megfelel mindkét célnak. Űj bútorzat, bőrfotelek, könyvtári köl­csönzőasztal, modern vonalú szabadpolcok, rajtuk közel 1250 kötet könyv. A művek szaktárgyak .szerint csoporto­sítva. A polcok alatti fiókok­ban a könyvanyaggal kapcso­latos diafilmek sorakoznak. Az elrendezés, az elegáncia vetekszik bármely községi könyvtáréval. Karola Dezső igazgató kü­lönösen elégedett: — Ha látta volna a régit. Két kopott szekrényben öt­száz, jórészt elavult temati­kájú, s rossz állapotú könyv. Jó érzés, hogy Sírok után a megyében először mi kaptuk meg ezt az új típusú könyv­tárt. S mindjárt elmondja, mennyi előnye van az új könyvtárnak. A matematikus szaktanár büszkeségével mu­tatja a lexikonokat, s arról beszél, hogy ezentúl tanítvá­nyai önálló munkát végez- netnek: — Szakkörre feldolgozzák a nagy matematikusok életét. Ugyanezt megtehetik egy-egy órára is. Megismerik a ku­tatás, az egyéni alkotómunka örömét. Erről beszél Erdélyi Lász­lódé könyvtáros is. — Megtehetik ezt a ma- gyarórán is. Itt az életrajzi anyagot dolgozzák fel és is­mertetik. Így fejlődik az elő­adókészség is. Kifogástalan a szaktárgyi katalogizálás: ne­velő és tanuló egyaránt hoz­záférhet a legszükségesebb anyaghoz. A pedagógus nem­csak ajánlani tud a tan­anyaggal kapcsolatos köny­vek közül, hanem maga is megtalálja az okvetlenül szükséges szemléltető anya­got. BÜK A megyei könyvtár szak­emberei márciusban kezdték S közfen szakszerűen ka­lauzol, mutatja „birodalmát”. Megállunk a folyóiratpole előtt. Elet és Tudomány, Technika, Rádiótechnika', Tu­rista példányai sorakoznak egymás mellett. A következő polcon a kézikönyvtár foglal helyet. A Művészeti, Zenei, Irodalmi, Életrajzi Lexikon mellett angol, francia, orosz és német szótárak, képes nyelvkönyvek sorakoznak. — Hetente két délután köl- csönzünk a gyerekeknek. Ilyenkor ők is használhatják a kézikönyvtár anyagát, bú­várkodhatnak a lexikonokban és nyelvkönyvekben. ■ KI 1 Kedden volt az első köl­csönzés és böngészés. Ennek élményeiről beszélnek a gye­rekek: Mozsár Emília: — Kis könyvtár volt a ré­gi. Tudtuk, hogy az új na­gyobb lesz, de hogy ekkora, azt nem képzeltük. Régen nem volt szabadpolcos rend­szer. nem lehetett válogatni. Kedden tapasztaltuk, hogy mennyire hasznos dolog az: bele lehet olvasni a címe sze­rint ismeretlen könyvbe, az­tán aszerint viszem _vagy nem, hogy tetszik, vagy nem. Szedmák Sándor: — Emi az irodalmat és az oroszt kedveli. Ki is válasz­tott jó néhány regényt. Hoz- j zám a fizika áll közelebb. örömmel fedeztem fel, hogy bőven van miből válogatni. Ezentúl végigböngészem a legtöbb felfedező életét. Most ;■ Edisonnal kezdtem. Az új is­kolai könyvtárnak azért Is örülünk, mert a községi a kultúrotthon építése miatt hónapok óta zárva tart. A gyerekek csillogó szem­mel méltatják az újdonságot: — Jó érzés itt leülni és elővenni egy folyóiratot, vagy egy lexikont. Jó részüket ed­dig nem is ismertük. Annyi itt az érdekes könyv, __ hogy alig győzzük olvasni. Egy gyerekre tíz kötet jut — büsz­kélkednek. Szedmák Sanyi tömören összegezi nevelők és diákok véleményét: — Városban rs ritka az ilyen iskolai könyvtár. Falun ez a jónál is jobb. (pécsi) Üdülési „mérleg Milyen beutalókat biztosítottak a megyei dolgozóknak? 99 SOKAN „NYARALÁS­NAK” mondják az üdülést még akkor is, ha a pihenés ideje történetesen egészen más évszakra esik. Ilyenfor­mán talán éppen most, a nyár végén látszik legaktuá­lisabbnak a számvetés, ame­lyet a napokban Kocsis Fe- rencnével, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának üdülési felelősével készítet­tünk. Kitűnt, hogy megyénk ti­zenöt szakmája mintegy nyolcvanezer szervezett dol­gozójának a SZOT az — egyébként még tavaly, de­cember utolján kezdődött — idei szezonra összesen 5181 kedvezményes beutalójegyet biztosított. Ezeket felhasználhatták egyéni, házaspári, családos üdülésre, vagy éppenséggel a gyermekek külön pihenteté­sére a Balatonnál, a magas­lati, gyógy- és egyéb helye­ken. a Duna-kanyarban, va­lamint az ország legkülön­bözőbb területein béréit szállodákban. S akadt közöt­tük jócskáik — félezernél is több olyan jegy, amely Pes­ten. Esztergomban horgony­áé hajóra szólt, míg más be­utalókkal ugyancsak szép számban szanatóriumi gyógy­kezelésre, egyhetes, tíznapos külföldi hajókirándulásokra, kéthetes csere- vagy turista- üdülésre kaptak „zöld utat”. A külföldi hajóutak során — 290 dolgozó — Pozsonyba, Becsbe juthatott el s megis­merhette az Al-Dunát, míg a turista- és -esereüdülések részvevői, kereken százan ju­tányos áron. vagy éppen az alapszervezetek anyagi támo­gatásával Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK- ban, Romániában. Bulgáriá­ban, a Szovjetunióban, Jugo­szláviában, Olaszországban, Ausztriában, Belgiumban1 él­vezhették a szabadságukat. BELFÖLDÖN A LEGTÖBB beutaló gyógyüdülőbe* szólt, a Balatonhoz nyolcszázöt fel- 1 nőtt- és kétszázhét gyerek­jegyet biztosítottak. Rendkí­vül „kapósak” voltak az idén is a hajdúszoboszlói, hévízi, soproni, pécsi ésá nyári bala­toni beutalók. A nyári Bala­Lányoh ! V igyázzatok ! A „How do you do thank you very much” című belvárosi eszpresszóoa n üldögéltem kétlábú bárszéken és pa­radicsomlevest hörpöltem üvegcső­ig) n egy ólomkristálygömbből. Kétlé- pésnyire .tőlem három férfi ült egy kis kerek asztalka mellett, három jól öltözött férfi szorosan összehajolva. — Elláért hatszáz milliót kérek. y. •— mondta az egyik. A másik kettő erre bólintott. Egyikük a noteszába írt valamit es a fejét csóválta. — Szép? — kérdezte aztán és el­tette a ceruzát. — Szép, barna.:. — felelte az el­ső. Elállt a lélegzetem. Leánykeres­kedők karmai mellé kerültem! Egy­szóval, még mindig akadnak, akik ezzel az aljas mesterséggel keresik a nagy pénzeket', amiket aztán itt el- dorbézolnak. Gyanútlan, naiv lányo­kat közvetítenek a dél-amerikai-ké­tes lokálokba. — És Rózsa? — kérdezte most a lila inges — azzal, hogy állunk? — Nyolcszáz. Nyolcszázon alul jnem "kapható. Okölbe szorult fülekkel hallgatóz­tam tovább. Lelki szemeim előtt megjelent a két leány, akik siker-, ről karrierről álmodoznak és nem is sejtik, hogy ezek a brigantik. akik nyilván artistaügynöknek adják ki magukat, a legkétségbeejtöbb züllés lejtőjére taszítják őket. Hátat fordítottam a gazemberek­nek, hogy gyanút ne keltsek, de an­nál jobban füleltem. Elhatároztam, hogyha felkelnek és távoznak, utá­nuk vetem magam és átadom őket az első főkapitánynak. Kötelet az ilye­neknek! Suttogva szólalt meg az egyik: — Egymilliárd? — Igen — felelte a másik. — Évi egymilliárd. — Nagyon sok. — De megéri. Nem bírtam türtőztetni magam, kiszaladtam és odasiettem az első rendőrhöz. — Kérem — lihegtem — jöjjön azonnal. Aljas leánykereskedök ül­nek itt az eszpresszóban. Rajtuk ütünk! Nem akarta elhinni. De én bele­karoltam és addig kérleltem, amíg velem jött. Komor tekintettel álltunk oda a három csirkefogó asztalához. Éppen menni akartak már. — Igazolják magukat! — szólt rá­juk a rendőr. — Miért? — kérdezte a lila inges. — Még kérdi? — förmedtem rá — aljas leánykereskedő! Majd adok én maguknak hiszékeny lányokat a zül­lés útjára taszítani! Erre mindhárman éktelenül rö­högni kezdtek. — Hiába tagadnak — üvöltöttem rájuk — kihallgattam a beszélgeté­süket! A szép Elláról beszéltek, akit hatszázmillióért meg lehet kapni. Aljas kerítők! És Rózsáról, aki nyolcszáz! — Ne tessék hülyéskedni. Mi krunxplikereskedők vagyunk. Ella- krumpliról volt szó. A rendőr tanácstalanul nézett rám. — Üúúgy... — mondtam erre a lila ingesnek. — EUakrumpliról és rózsakrumpliról beszéltek. És ki az az Évi, aki egymilliárd? Erre megszólalt a harmadik: — Arról én beszéltem, kérem. — Helyes. És az az Évi? Az is krumpli talán? — kom, Az a házbérem. Évi egy­milliárd. (Folytatjuk) *» '/wV^\WVVvVVVVVVVNAA'A\AAAAA/WVVVAVv Ami különben a „befagyott jegyeket” általában illeti: a tavalyi első félévben ö8, egész évben 97 beutaló nem talált gazdára s az idei első hat hónapban 40-ről mond­ható hasonló. Az 5181-gyel összevetve nyilvánvalóan el­enyésző, de korántsem hagy­ható szó nélkül — hiszen minden elveszett üdülőjegy kárt jelent, sajnálatos. Vagy a hanyag szakszervezeti tit­kár, üdülési felelős „zsébébe vág”, vagy pedig az alapszer­vezet közös pénztárát terheli s mellette természetesen egy dolgozót kizár a kedvezmé­nyes, kellemes üdülés lehető­ségéből. Az üdülés kellemes, hasz­nos — az üdültetési munka s ebbe beleértve «mindjárt a beutalójegyek szétosztását is, annál bonyolultabb, nehe­zebb. A „vendéglátók” ugyan­is valamennyien szeretnének minden szakszervezeti tag­nak kedvében járni, ám ez ma még teljességgel lehetet­len. Kevés az üdülő, kevés a férőhely — és sok a kedvez­mények igénybevételére jo­gosult. jól dolgozó ember. Elegendő csupán a megyénk­ben széttekirvteni, nem ne­héz megállapítani, hogy az 5181 beutaló'jegy igazságos el­osztása is rendkívüli gondot jelent. Mint az SZMT-nél meg­tudtuk: ügyelni kell az egyes szakszervezetek nagyságára, taglétszámára. A vasas dolgo­zók például összességében mindenkinél többet kaphat­nak. S a KPVDSZ tagjai is feltétlenül hasonló előnyben részesülnek a MEDOSZ-szal, az építőkkel, az ÉDOSZ-szal. vagy éppen a vasutasokkal szemben. Aztán ugyancsak régi „kikötés” az is, hogy a pedagógusok beutalójegyeik- vek legalább a hetven száza­lékát nyáridőben kapják s a gyógyüdülőkbe szóló jegyek fele a bányászokhoz jusson. 1 Mindezt bizonyára nem tud­ja valamennyi szakszervezeti tag s talán akkor Is a „köz­pontot” szidja, ha története­sen a saját szakszervezeti titkára választotta a munka­helyhez nagyon közel- eső üdülőhelyre, vagy más, ke­vésbé „vonzó” vidékre szóló beutalót. IL YENFÉLE BOSSZÚSÁ­GOK elkerülésére helyes len­ne a eddiginél jobb felvilá­gosító munka, az érthetőbb tájékoztatás és mindenkép­pen a rendelkezésre álló szakszervezeti beutalójegyek lehető legigazságosabb ki­választása, szétosztása. Le­gyen az üdülőjegy mindig valóban a kiemelkedő mun­ka jutalma s ki-ki próbálja megtalálni minden évszakban a szépet, a feledhetetlent, ha a beutaló éppen hozzá kerüL Hiszen a télnek csakúgy meg­van a maga értéke mint az ősznek, a nyárnak, vagy a tavasznak s a két hét pihené­sét, a mindennapi munkából való kikapcsolódást, az erő­gyűjtést az évszakok aligha befolyásolhatják, kórosan. Gyóni Gyula Hemingway fia A szovjet Hemingway-ol- vasók sokmilliós tábora ér­deklődéssel fordult a nagy amerikai író fia. Patrick He­mingway felé, aki részt vett a moszkvai vadgazdálkodási világkongresszuson. A gyakori interjúalany Patrick a kíváncsiskodó új­ságírókkal nyomban közölte: semmilyen szépirodalmi becsvágya nincsen. Szavai szerint nem neki való az ilyesmi, miután „úgy írni, ahogyan apám, nem tudok, másképpen meg minek ...” Elmondotta: ami apjánál kedvtelés, hobby volt: a va­dászat neki választott hiva­tása lett. De már régóta pus­kavég helyett csak lencse­végre kapja a ragadozókat, t a vadvédelem elméleti kérdé­seinek szenteli idejét. ton évek óta „sláger”, nincs soha annyi jegy, ámely rövid idő alatt gazdára ne találna' Az érdeklődést — amint azt a tapasztalatok.bizonyítják — azonban kissé furcsa módon igyekszenek visszaszorítani. Jellemző erre, hogy amíg a fő szezont megelőző 12. tur­nus számára például 82 üdü­lőjegy állt rendelkezésre, a fő szezon kezdetén ez a szám már ötvenre változott, utána pedig folyamatosan negyven- kettőre. negyvenegyre, har­minchétre, harmincra csök­kent.. A fő szezon végén az­tán már újból több lett s jegy: előbb 34, utána 80, a szezonzárás után pedig 115 Érthető, hogy a Balatont többnyire nyáridőben kere­sik, nyilvánvalóan országos ez az érdeklődés s minden­ki igényét természetesen nem elégíthetik ki a néhány hét alatt — ám a jelenlegi helyzet, javítását feltétlenül mielőbb meg kellene kezde­ni ... Több panaszkodótói is hal­lottuk korábban, hogy sok a megyébe szóló beutaló s eze­ket érthető idegenkedéssel fo­gadják a szakszervezeti ta­gok). Nos, az SZMT-ben foly­tatott beszélgetésből kiderült, hogy a felnőttek összesen 179 jegyet kaplak Galyatetőre, Mátraházára, Mátrafüredre, Párádra és Szilvásváradra, a gyerekek pedig 226-ot a pará- di, „térségbe” s általában ki­ki határtalan örömmel vette át. Különösen Galyatető és Szilvásvárad népszerű s a gyerekeknél is legfeljebb az úgynevezett „téli”, az iskola- szezonra kapott üdülőjegyek „fagynak be". EZ UTÓBBI EGYÉBKÉNT — sajnos régebbi jelenség. Egyrészt a i szülök, másrészt pedig magiak a nevelök zár­kóznak el érthetetlen módon a téli gyermeküdiilés elöl, mondván, hogy a kis iskolá­sok „kiesnek a tanulásból”. Pedig aggodalmuk teljesen felesleges, hiszen a gyermek­üdülőkben a két hét alatt természetesen tanítás is van. szakképzett nevelők gondos­kodnak arról, hogy a pihenő kis vendégek ..percig sem essenek ki a tananyagból.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents