Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-24 / 221. szám

KOSSUTH 8.20 Könnyűzenei híradó 8.50 Francia gyermekdalok 9.00 Studium 9.10 Zenekari muzsika 10.05 Iván Kotljarevszkij szüle­tésének 200. évfordulójára 10.25 Kórusok 10.30 Kamarazene 11.30 A Szabó család 12.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.45 Nőkről nőknek 14.15 Operettrészletek 14.30 A Fáklyavivök dalaiból 14.39 A fecskék fészket raknak 15.10 Táncdalok 15.20 Kerékasztalon a kötelező olvasmány 16.05 Az élő népdal 16.17 Bartók-zongoraművek 17.25 Kadosa Pál: VI. szimfónia 17.49 Mesélő múzeumok 18.04 Operarészletek 18.30 Tánczene 19.25 Szórakoztató zene 20.00 Közvetítés a Svédország— Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzés II. fél­idejéről 20.50 I.iszt: XV. magyar rapszó­dia 21.00 Házi muzsika 22.30 A dzsessz világa 23.20 Verbunkosok, népdalok 0.10 Operaáriák PETŐFI Erős felindulásban... A wíulz emberöléü 8.05 9.00 12.00 12.40 13.05 14.00 18.10 18.15 18.55 *0.25 20.54 22.00 22.21 22.36 £3.10 Operarészletek Ezeregy délelőtt Zenekari muzsika Falurádió Operaáriák Kettőtől hatig . . , Zenés délután Jelentés az öttusa VB-ről Utak, terek, emberek Közvetítés a Svédország— Magyarország labdarúgó, mérkőzés I. félidejéről Zenekari muzsika Parasztok Operettdalok Alkotóműhelyben Gigán ydalok Az asszony és az igazság. Zenedráma egy felvonás­ban Bach—Weiner: C-dúr toccata, adagio és fúga MAGYAR 17.58 Hírek 18.05 A gyáva. (Lengyel film) 18.25 Legkedvesebb kísérleteim 18.45 Esti mese 18.55 A Svédország—Magyaror­szág labdarúgó-mérkőzés közvetítése Stockholmból. Tudósítás az öttusa VB-ről és a súlyemelő VB-ről 20.50 Tv-híradó 21.15 Karinthy Ferenc: Víz. (Tv-fiim) 22.05 Tv-híradó POZSONYI 17.40 Középiskolás műsor 18.30 A kassai stúdióból 19.00 Tv-híradó 29.35 Háborús napló 20.25 A tisztességes hölgy halála. (Bűnügyi tv-játék) 21.40 Tv-híradó /Th» EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telelőn: 22-33) Az előadás kezdete: Va® és 8 órakor. Modern Monte Christo EGRI BRODY: (Telelőn: 14-07.) Az előadás kezdete: */a® ás Ya8 órakor. Szerelem egy szezonra, EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: este 7 órakor. Kalózkapitány EGRI BÉKE: Nyomorultak 7. GYÖNGYÖSI PUSKIN: A hekus és azok a hölgyek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: 4510 Fahrenheit GYÖNGYÖSI KERTMOZI: ) Macskákat nem veszünk fel HATVANI KOSSUTH: Zsiráf az ablakban (ön» UcyiLIT Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telelőn: 11-10.) •tcüclcs gyermekek részére Is. A 73 éves Sinkovics Lajos még soha nem állt bíróság előtt, s most a legszörnyűbb bűncselekmény elkövetése miatt ültették a vádlottak padjára: megölte 72 éves je­leségét ... ötven esztendőt éltek együtt, 30 éven át zavartalan. Az asszony már lánykorában is féltékeny természetű volt, s ez a féltékenység idős ko­rára visszatért — tíz éven át keserítette a férj minden napját. Egymást érték a ve­szekedések, átkoz ód ások, szi­dalmazások, a feleség min­denkitől féltette férjét, akivel csak szóba elegyedett. Külö­nösen féltékeny volt minden­kori szomszédasszonyaira. Recskről is a feleség félté­kenykedése miatt költöztek Egerbe. Recsken megtörtént, hogy a férj kiült napozni az udvarukra, s felesége csúnya patáliát rendezett, hogy inte­get a szomszédasszonynak. Pedig a férfi csak egy le­gyet hajtott el az áliáról... Az egri Csákó-soron ahol házat vettek, egy ideig bé­kesség és csendesség honolt, majd kezdődtek a gyanúsít- gatásak — a szomszédasszo­nyokkal. A feleség összemor- zsolta és kihajította az ud­varra azt a szőlőt, amit az egyik szomszédasszony férjé­nek adott. És összetörte a kerti padot is, mondván, hogy a férje onnan figyelgeti a ... „nőjét”. Egyik nap délelőttjén az idős férfi a kertben dolgoz­gatott, az arra haladó szom­szédasszony beköszönt neki, kérdezgette, mit csinál. A fe­leség, ki az ablakon át látta meg a beszélgetőket, kiró. hant az udvarra és a szidal­mazások özönét zúdította fér­jére. hogy „biztosan most beszéltétek meg a találko­zót”. A férj csendre intette az asszonyt, mondta, ne ki­abáljon az udvaron, menjen be a házba. Kisvártatva ő is követte. A lakásban sem csendesedett a feleség félté­keny indulata, nekitámadt férjének, hogy kikaparja a szemét, ne látha-ssa többé a szeretőjét, A férfit a durva támadás vad haragra gyúj­totta. és ütött. Előbb a vil­lanyvasalóval, majd a szó­dásüveggel sújtott le felesége fejére. Az idős asszony a sú­lyos ütésektől szörnyethalt. Az Egri Megyei Bíróság dr. Kamrás István büntetőtaná­csa Sinkovics Lajos bűnössé­gét erős felindulásban elkö­vetett emberölés bűntettében állapította meg, s ezért I. fo­kon 6 évi börtönre ítélte, a köziigyektől 5 évi időtartamá­ra eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. (kyd) Knockoufoif méhek A hazai mezőgazdászok — miközben a rovarmegporzás jelentőségét vizsgálták a ta­karmánynövény-termesz­tésben — érdekes megfigye­lést tettek azzal kapcsolat­ban, miért idegenkedik a méh a lucernavirág felnyitásától? Kiderült, hogy bár ez a nö­vény megfelelő mennyiségű virágport kínál a rovarok­nak, végeredményben még­sem kényezteti el őket, mert szinte orvul támadva, való­sággal „kiüti” a mit sem sej­tő pollengy.üj tőket. Amikor is a méh felnyitja a virágot, nyomban felcsapódik a nö­vény úgynevezett virágosz­lopa és erős ütést mér a jám­bor rovarra. Ez persze min­dég zokon veszi a támadást és a könnyebben hozzáfér­hető és bőséges pol- lenforrást biztosító gyom­növényekre és más me­zőgazdasági kultúrákra száll át, majd oda is szokik. Ezért — mint megállapítot­ták — a házi méh hazai kö­rülmények között csak rit­kán porozza be eredménye­sen a lucernát. Ellenben fél­sivatagi körülmények között, például Közép-Ázsiában más növények híján már ráfanya­lodik erre a számára kevés­bé kívánatos takarmánynö­vényre is. A méh azonban azt is „megtanulta”, miképpen kell kiszívni a lucerna nek­tárját anélkül, hogy felnyit­ná a virágot, tehát kitenné magát ennek a kellemetlen k. o.-nak. A virág „csónak” hasadékán át szippantja ki a nektárt és utána gyorsan odébb áll. Mindent egybevetve: egy holdon háromezer házi méh a naponta nyíló 28 millió lu­cernavirágból 24 óra alatt egyszer kiszívja a nektárt, de közben csak 0,6 millió virá­got nyit fel. A beporzásra alkalmasabb az ütésnek úgy­látszik „ellenállóbb” vad- méh, amely ugyanekkora te­rületen 11 millió virágot ke­res fel és ebből 7 és fél mil­liót fel is nyit, tehát lénye­gében elvégzi a beporzást. Vadászai - a múzeumban \ A hagyományos szüreti na­pokon— az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás elő­zeteseként — vadászati kiál­lítást rendeztek a gyöngyö­si Mátra Múzeumban. A ki­állítás tömör összefoglalót ad- a Bükk és a Mátra-vidék va­dászati emlékeiből, természe­ti értékeiből, kitűnő és nagy­szerű dokumentuma Heves megye vadászkultúrájának. Népszerűsíti a vadásztársasá­gok életét, a korszerű vadá­szat és vadgazdálkodás szép­ségét, eredményeit; sokrétű, színes, „eleven” képeivel, hangulatával ízelítőt nyújt mindabból, amit ma a va­dászatról tudni kell. A kiállítás minden részlete vonzó, érdekes, tökéletesen megrendezett, szinte lehetet­len az egészből bármit is kie­melni. külön értékelni, vagy dicsérni. Látványosságában talán mégis a legszínesebb — a látogatók is itt időznek leg- hosszabban — a tárlatnak az a része, amely Heves megye faunáját, vadjainak sokféle­ségét mutatja be. A kiállítás természetesen az élővilágot nem csupán a vadászható — szárnyas és szőrmés — fa­jokra leszűkítve ismerteti, de minden kincsünkből bemutat keveset. Az ökologikus szem­léltetés eszközeivel érzékel­teti: mily hihetetlen sok ösz- szetevőből lesz kerek egésszé a természet, s esztétikumá­nak gazdag tárházából mind­azt felsorakoztatja, amely a vadász, a természetjáró em­ber nevelését, szórakoztatá­sát szolgálhatja. Három nagv diorámában láthatjuk: a Tisza-vidék ki­terjedt vizeinek gazdag ma­dáréletét, récékkel, ludakkal, gémfélékkel, lilékkel, can- kókkal sfcb., a sík vidék mezőgazdasági területeinek — Mit tetszik csi­nálni, János bácsi? — Ülök a kis sám­lin, kezemben tartok egy rajzlapot és ahol a grafitvonal húzó­dik, ott tűvel kilyug­gatom a papírt. — Miért kell ezt csinálni, János bá­csi? — A grafit levele­ket, sikkes hajlato­kat, ágakat rajzolt a papírra: ez plafon- dísz. Fogom a rajzla­pot, a vonalak men­tén kilyuggatom, fel­teszem a plafonra, kormot húzok végig rajta, és a lyukakon át felíródik a meny- nyezetre a forma. Az­tán már csak át kell húzni vékony ecset­tel és kész a plafon­dísz. — Ki rajzolta a formákat, János bá­csi? — Én magam. Negyven éve gyűj­töm a terveimet. Min­dig itt van munka közben a sámli mel­lett. Ha kíváncsi, mu­tatok néhányat. Ez itt rokokó falikárpitmin- ta. Zöld alapon arany csillagok, halvány­zöld, kontúrozott vá­lasztó lécek, gömbö- lyödő . cirádák a sar­SóemHh iilvc kokon — ezüstből és a mennyezet közepén arany körcikkek plasztikus kompozí­ciója. — Csak rokokó fa­lat tud rajzolni, Já- nas~bácsi? — Nem. Ez például magyaros fal. Közé­gen óriási vörös tali­gán, zöld levelek ka­réjában, balra-jobbra szétszórtan vadvirá­gok: búzavirág, pi­pacs, hajnalka, lila bogáncsfej. Ha az em­ber ilyen szobába lép, érzi a mezők illatát. — Mennyi idő alatt lehet megtervezni egy formát, János bácsi? — Sok idő kell eh­hez. Negyven év alatt nem rajzoltam többet vagy huszonötnél. Nemcsak a vonalakra kell figyelni, hanem az új tartalomra is. Ez meg nem jön min­den másnap. Amikor a falakat meszeltem, sokat gondoltam a félbehagyott vázlat­ra: milyen szín kí­vánkozna a falra, az ívelödő vonalak, ho­gyan lennének még sikkesebbek. — Mennyi idő alatt készül el egy díszfái, János bácsi? — Magának bizo­nyára nem tetszenek ezek a rajzok. A fia­talok azt mondják rá: giccs. Pedig ré­gen minden gazdag helyen ilyen gyönyö­rű, kézzel festett fa-, lak között éltek. Néz­ze meg az orpheumot, vagy a régi palotá­kat, Eszterházyét és a többiekét — ilyene­ket lát bennük. Leg­feljebb nem ennyire szépek. — Hol láthatók a munkái, János bácsi? — Amikor a fala­kat meszeltem, sokat gondoltam a félbeha­gyott vázlatra. Min­den vonal, minden árnyékolás szivem­hez nőit. Olyan szépek. A hajlatok íve, egy jól kikevert pasztell szín, nagy dolog ám. És ahogy összeállnak a kontú­rok a papíron, az em­bert elragadja a bol­dogság: gyönyörű. — Hol láthatók, a munkái, János bácsi? — Amikor átme­szeltem a kissé meg­kopott fali-rajzot, fájt a szívem. Mi­lyen kár, hogy eltű­nik a szürke mész alatt. Aztán az nyug­tatott, hogy jön a fes­tő és még szebb szi­, neket, vonalakat visz a fehér falra. En meg otthon, az átmeszelt falirajz legsikkesebb részeit beletervez­tem a vázlatokba. — Hol láthatók a munkái, János bácsi? — Az én munka­eszközöm a kenőszap­pan, a kefe, a korong­ecset, meg a henger volt. Meszeltem so­kat. Hogy mennyi fal lett fehér, vakítóan tiszta és fénylő, azt nem tudom. Minden olyan világossá vált, amikor középen meg­álltam a létra mel­lett. Most, nyugdíjas koromban van időm bőven elővenni a ré­gi terveket. Közelebb jutok a megvalósítás­hoz: leülök a kis sámlira, kezemben tartok egy rajzlapot, idemásolom a grafit vonalakat és a kon­túrokat tűvel kilyug­gatom ... Fóti Péter érdekes világát, a tú­zoktól kezdve legismertebb apróvadjainkig (fogoly, fá­cán, nyúl). Külön diorámát kaptak nagyvadjaink: a szarvas, őz, muflon és a vad­disznó, s velük a környező területek jellegzetes ragado­zói, szőrmései és madarai (nyuszi, nyest, szalonka, csá­szármadár stb.) És láthatjuk ugyanakkor a természetileg védett, hasznos és káros ra­gadozókat, természetes bioló­giai környezetükben. A kiállítást rengeteg lelet­anyag, tárgyi emlékek, fotóit, rajzok, grafikonok és maket­tek. szakkönyvek, újságok, a vadászkultúra szellemi ter­mékei egészítik ki. Jelentős területe a vadá­szati tárlatnak a trófeakiál­lítás. Bemutatják a Mátra és a Bükk, a Tisza ártéri erdei­ben elejtett értékes trófeás vadak agancsait, közöttük azokat is, amelyeket külföldi vendégvadászok zsákmányol­tak, s ma már nemzeti kin­cseink közé tartoznak. A tró­feák szigorú rend szerint ösz- szeválogatottak: rendkívüli, selejt, továbbtenyésztésre al­kalmas és kívánatos, golyóra érett, kapitális. Az agancsok között természetesen a világ­rekorder trófeák a sztárok: a „Tuskósi” szarvasbika (1968.), a „Gyulai” dámvad (1965.) és a „Martonvásári” őzbak (1965.) agancsa. A vadászat mostohán ke­zelt, sokszor eltitkolt, alig emlegetett ága — a népies vadfogás is helyet kapott a fel ,V* iMÄ.. gyöngyösi kiállításon. A vég­telen gazdag, leleményességé­ben páratlan, eredményes módszerek bemutatása nem­csak a kíváncsi látogatók­nak, de mai vadászatunknak is sokat szolgál. A kiállítás egyben megfogalmazott fel­hívás is mindenkihez: gyűjt­sük a régi emlékeket, segít­sük teljesebbé tenni a ma­gyar vadászat történetét. Roppant nehéz, s ugyanak­kor dicséretes munkát vég­zett a MAVOSZ Heves me­gyei intéző bizottsága a gyön­gyösi kiállítás létrehozásával, amelyet a megye vadásztár­sadalmának lelkes, odaadó munkája, szakmai szeretete és hozzáértése is segített si­kerre juttatni. A fő cél nem a hírverés volt, nem vadásza­ti lehetőségeink, a lőhető vadfajták propagálása, ha­nem vadgazdálkodási tevé­kenységünk, elért eredmé­nyeink szélesebb körben való megismertetése, mai vadászati kultúránk népszerűsítése. S a kiállítás ezt a szándékot ki­tűnően reprezentálja. Az október végéig nyitva tartó vadászati kiállítást már eddig is több ezer érdeklődő tekintette meg, s e tárlat re­mélhetően még sok látogatót fog vonzani. Igazi eredmény­nek az számíthatjuk, ha ez­zel a demonstrációval is el­mélyül majd az ember és a vadászat, az ember és a ter­mészet kapcsolata. Pataky Dezső W@®pye igénybe a füzesabonyi áruház új szolgáltatásait! gépi hímzés kötöttáru-átszabás inggallérozás kézelőcsere zoknigumi zás szőnyegszegés ka lapmonogramozás Továbbra is vállalunk: az áruházban vásárolt konfekcióáruk alakra igazítását, méteráruk méretre varrását, harisnyaszem-felszedést és gombhüzást. 1-J

Next

/
Thumbnails
Contents