Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

üi ANYA GYERMEKÉVEL (MTI Foto: — Király Krisztina felv.) n szarvaskői vaskő IPARI FÉMEINK árvány­és ércvagyona hazánkban igen csekély. Egyedül talán csak a bauxitból rendelke­zünk olyan nagy mennyiségű és jó minőségű ásványkész- lettél, hogy nemcsak a hazai, de az exportigényeket is bő­ven el tudjuk látni. A vasfémekkel és azok öt­vözőivei sajnos, nem így ál­lunk. Kobalt, nikkel, man­gán, króm, molibdén, vaná- dium, wolfram, titán stb. ér­cei, ásványai Magyarorszá­gon vagy alig, vagy egyálta­lán elő sem fordul, kivétel talán a mangán, amelyből körülbelül fedezni tudjuk a hazai szükségleteket. Ha ta­lálhatók is a többi fém ásvá­nyai, azok minősége olyan gyenge, hogy a kohászat mai fejlettségi szintjén feldolgo­zásuk nem gazdaságos. Az ilyen fémeket, melyek az acél kémiai, fizikai, mechani­kai sajátságait igen széles határok között befolyásolják, külföldről hozzuk be, vagy mint fém, vagy mint fémöt­vözet, vagy éppen érc alak­Pénz vagy öntudat? Mi ösztönzi az embereket a jó munkára? Ha azokat kérdezném meg, •kik maguk nincsenek érde­kelve ebben a kérdésben, bi­zonyára ellentétes válaszokat kapnék. Sokan hajlamosak arra, hogy mindent az anya­giassággal magyarázzanak meg. mások viszont valami­féle romantikus elképzelés­ből az ideák erejét tartják a legfontosabbnak. A kérdés izgalmasabb ré­sze mégis az, mit mondanak maguk az érdekeltek, a gyá­rak, üzemek dolgozói, irányí­tói? ★ Az Egyesült Izzó Gyöngyö­si Félvezető- és Gépgyárát mindenki úgy ismeri, mint a modem nagyüzemek egyikét. Nem is tévednek ebben a vé­leményükben. Sőt, még azt is hangsúlyozni kell az Izzóval kapcsolatban, hogy dolgozói­nak nagy része egészen fia­tal korú, mondjuk úgy: a mi nevelésünk, őket nem terhe­lik a múltból megőrzött bei­degződések, szokások, félig tudatos hajlamok. Ahogyan gondolkoznak, cselekszenek, éreznek, emiatt nem lehet te­hát másokat hibáztatni. Az óvatoskodó bevezető Thintha azt sugallná, hogy itt valami nincs egészen rend­jén. Talán az anyagiasság fertőzte meg valamennyiü- ket? És csak sóhajtva emle­gethetjük azokat a szép idő­ket, amikor még száraz ke­nyéren, az eszme iránti lel­kesedésből törték magukat a nyolc óra alatt, de még azon is túl az indulókat énekelő proletárok? Szerencsére, de magunk dicséretére is: senki sem kí­ván ma ilyen fékevesztett lelkesedést senkitől a köte­lező műszak <dejére. Van mór mivel megfizetni a tisz­tességgel végzett munkát. ★ A gyár főmérnöke, Takács István hosszasan fejtegette, hogy az üzem különböző be­osztású dolgozóinak különbö­zőek az értesíiltségi fokuk, de az érdeklődésük is más-más szintű. Arra a kérdésre pél­dául, hogy pillanatnyilag ho­gyan áll a gyár a nyereség­gel, alig tudna bárki is pon­tos választ adni. Rögtön hozzáteszi a magya­rázatot is. Ennek egyik ré­sze. hogy a Nagy-Izzó egé­szétől is f ügg a nyereség. A másik része pedig, hogy en­nek a mutatónak a mérése év közben nem könnyű. Azt tudják, mennyit ter­veztek termelésből a félévre, •z év egy adott hónapjára, de még egy dekád teljesítményét is megtervezik, ellenőrzik. Ebből következik, ha a ter­vet teljesítik, akkor az azzal együtt kiszámított nyereség­nek is meg kell lennie. Most tehát mindent a terv­hez kell viszonyítani. De ez is sok tényezőtől Ott van az export Ha abban fennakadás követke­zik be, hiába teljesítették a termelési tervet. De az anyagellátás is döntően befo­lyásolhatja a gyár dolgozói­nak erőfeszítéseit Bedugul­hat valamilyen okból az ér­tékesítési csatorna. Tehát megnőnek a raktári készle­tek. Még egy példát említ. Sok­szor a Nagy-Izzó kénytelen úgy is gondolkozni, hogy ma még ugyan egy gyártmány nem hoz nyereséget, mert nincs rá, mondjuk, megfele­lő kereslet. De jövőre már jelentkeznek a felfokozott igények. És akkor már ők ott vannak a piacon, sőt: ha­tározott vevőkörrel is rendel­keznek már. Nem lehet tehát mindig csak azt nézni: pilla­natnyilag mi a hasznos, mi­vel lehet nyereséget biztosí­tani. Szerencsére, egy ilyen nagy vállalat, mint az Izzó, megteheti, hogy a cél érde­kében átmenetileg ráfizessen egy-egy gyártmányára. Mond­juk azt, hogy majd behoz­za a többin? ★ A IH-as üzem főműveze­tője Ilcsik Ferenc. Neki is feltettem a kérdést: hogyan állnak most, mit tud erről? Magabiztosan válaszolta, hogy akár dekádig menő pontossággal elmondja, mi­ből mennyit gyártottak, mennyi volt a ráfordítás, mennyi munkabért kaptak a dolgozók, milyen mértékű az esedékes prémium. — Mi sarkallja a munká­sokat arra. hogy túlteljesít­sék a normát és kifogásta­lan munkát végezzenek? — Mi ezt a célprémium­rendszerrel oldjuk meg. Egy bizonyos feladat elvégzéséhez felajánlunk egy bizonyos ösz- szeget. Ha a feladatot el­végzik a munkások, megkap­ják a pénzt. A vezetőség tehát anyagi­lag is érdekeltté teszi a' mun­kásokat, méghozzá év közben, a célprémiumokkal. Ez így nagyon világos. Mit monda­nak erről a brigádok? Gyenes József brigádja már sokszorosan teljesítette azokat a feltételeket, ame­lyek a. szocialista cím elnye­rését lehetővé teszik. Ök te­hát jól „begyakorolták” már a szocialista módon élni, dol­gozni és tanulni jelszót. — A munkást az érdekli elsősorban, hogy mit visz ha­za a borítékban. Ha lesz több pénz a borítékban, jobban hajt, rákapcsol. Akkor érde­mes. — Olyan tehát nem for­dulhat elő, hogy akár gyári érdek, akár más, fontosabb érdek késztesse a munkást a jobb munkára? — Nemegyszer megtörtént már, hogy Valamire nagy szüksége volt a gyárnak. Szo­rított az idő. Emberek, meg kellene csinálni. Vállalják? Persze, hogy vállalták. A melós olyan, hogy mindent megcsinál, ha tudja, miért kell azt csinálnia. De akkor sem csak köszönömért. Ez is világos. Nem? ★ Csakugyan világos. Sok magyarázat nem kell hozzá. Megbotránkozzunk azon, hogy a munkás mindig meg­kérdezi : mit kap majd a mun­kájáért? Nem elégszik meg fizetségként valamiféle esz­mei elismeréssel? Ugyan! ök sem az égből potyogó mannával táplálkoz­nak. A tisztesség lényege mégiscsak az, hogy a megfi­zetett munkáért becsülettel meg kell dolgozni. Ez a lé­nyeg. Aki ez ellen vét, az nem tisztességes ember, akármilyen poszton is áll, akármilyen funkcióba is he­lyezte a sorsa. De azért nem ártana év közben is mérni gyáron be­lül is az egyes feladatok számadatait. Még ha olyany- nyira bonyolult dolog is ez. Ugyanis arra gondolok, ha egy üzembén tudják azt, az év végére kitűzött célokból még ml hiányzik az adott időszakban, akár szeptember végén is — mégiscsak ad az valamiféle vonzerőt. Akár csak a cél teljes elérésére, akár annak a túlteljesítésére is, ha kell, ha lehet. A mechanizmus ugyan megadta a lehetőséget sok minden hasznos dologra, de ezzel még nem élünk úgy mindenütt és mindenkor, ahogy lehetne, illetve: ahogy kellene. Nem vagyok ok nélkül tü­relmetlen. inkább a puszta tény rögzítése késztetett az alapkérdés felvetésére. A ka­pott válasz már önmagában is mozgósító erejű, a véle­ményem szerint. G. Molnár Ferenc ban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hazai érc- vagyon felkutatása, kiterme­lése és hasznosítása nem az egyik legfontosabb feladata bányászatunknak, kohásza­tunknak. Gondoljunk például a rudabányai vasércre. Vi­szonylag igen rossz minőségű, maga az előfordulás, az ásvá­nyi összetétel és kéntartalma sem kedvező, s mégis feldol­gozzuk, egyre gazdaságosab­ban. A kohászat fejlődésének a tendenciája olyan irányú, hogy a ma még valamilyen okból kifolyólag kevésbé ren­tábilisan feldolgozható érce­ket, ásványokat, kőzeteket a jövőben gazdaságossá tegye. Hiszen a jó minőségű ércek egyszer elfogyhatnak! Talán éppen ez volt az egyik szem­pont, amely miatt megépült a Borsodi Ércelőkészítő Mű. a negyedik ötéves terv egyik legnagyobb beruházása, amely az ózdi és a diósgyőri gyárak kohóit látja el külföl­di és hazai ércből előállított, úgynevezett zsugorítmánnyal. A FÖLDKÉREG KÉMIAI összetételét tekintve átlago­san 5,5 százalék szín vasat tartalmaz. Ez viszonylag igen nagy mennyiség, a negyedik leggyakrabban előforduló elem a földkéregben. Termé­szetesen ennek csak kis mennyisége fordul elő kon­centráltan, ásványtelepeken, nagyobb mennyisége kőze­tekben, felhasználhatatlan formában. Egyes vulkanikus eredetű kőzetek is jelentős mennyiségben tartalmazzák, de ezek ma még nem dolgoz­hatók fel gazdaságosan. Ilyen kőzetek hazánkban is talál­hatók nagy mennyiségben a Szarvaskő és Párád környéki wehrlitben, gabbróban. A szarvaskői wehrlit elég nagy fajsúlyú, barnásszürke, csillogó fényű, igen rideg kő­zet. A törésfelülete kagylós, v nem hasad. Levegőn a termé­szet romboló hatásának kitett kőzet elmállik, vörösbarna színű, rozsdára emlékeztető a benne levő vasoxidtól. A földpátmentes (alumínium- szilikátot nem tartalmazó), vulkánikus eredetű kőzetek közé tartozik. A legértéke­sebb alkotó elemei a vasti- tánoxid, ásványtani nevén: ilmenit, vagy titánvaskő (in­nét az egyszerűbb népies ne­ve: vaskő). Ezek mellett még fontos a mangán és vanadi­um tartalma is. Tartalmaz azonban a kohósítás szem­pontjából káros alkotókat is nagy mennyiségben, mint például a különböző kalci­um-, magnéziumszilikátokat, és a vas nagyobb része is vasszilikát alakban van je­len. Százalékos összetételét tekintve vasoxidot körülbe­lül 30 százalékban, titándioxi- dot körülbelül 14 százalék­ba^!), vanádiumoxidot körül­belül egy százalékban tartal­maz. A többi alkotórész med­dő, értékes anyagot nem tar­talmaz. Dúsítása sem köny­nyen oldható meg, mert az alkotók igen finom eloszlás­ban vannak jelen. A KÖZÉT KÉMIAI össze­tételét tekintve, titántartal­ma ad bizakodásra okot. E fém nélkülözhetetlen a nagy keménységet, hőállóságot igénylő acélok' gyártásánál. A hazai bauxltjaink is tar­talmaznak körülbelül 0,8 szá­zalékban titánoxidot, de ez igen kicsi koncentráció, bár a bauxíttermelésünk volumenét tekintve, fedezni tudná szük­ségleteinket is, ha ki tud­nánk nyerni. A wehrlit szín vas, man­gán, titán tartalma együtte­sen körülbelül 20—25 száza­lék, ami már jelentős meny- nyiség. A titánnak, mint fon­tos acélötvözőnek van nagy jelentősége, s a Vasipari Ku­tató Intézet kutatói kísérle­tet folytattak a szarvaskőt wehrlit hasznosíthatósága céljából. Nem a tiszta titánt, hanem egy vas, mangán, titán tartalmú ötvözetet pró­báltak előállítani. A titán úgyis az acélhoz kerül ötvö­zésre, így az előállított ötvö­zetben a vas nem káros. Az eredmények nem nagyon voltak kielégítőek. Bár sike rült az ötvözetet előállítani, de a gazdaságossági számítá­sok azt eredményezték, hogy olcsóbb akár külföldről is be­hozni a szükséges fémötvö- zőt, mint a ma még • rossz minőségűnek tekinthető szarvaskői kőzetet feldolgoz­ni. A szarvaskői wehrlit elő­fordulási viszonyai igen ked­vezőnek mondható, hatalmas hegyeket képez, s külszíni fejtéssel megoldható lenne a kitermelése, mivel mindössze pár méter vastag termőré­teg borítja. A cikk megírása előtt egy kis kirándulást tettem a helyszínre. Kíváncsi voltam, vajon a helybeliek tudnak-e valamit a község határában folytatott kutatásokról. Meg­lepődtem, hogy milyen so­kat. Az út szélén haladd idős nénit kérdeztem: — Meg tetszik tudni mon­dani, hogy merrefelé bá nyásztak itt van és titán tar- tarmú kőzetet? — Kis szünet, majd a közeli, kőfejtők felé mutat, de rögtön változik a gondolata. — Nem a vaskövet? — De igen, a titánvaskö- vet. — Ott, ahol égetik a me- szet, a vasúti hídnál kell felmenni: a hegyoldalban. Egy másik középkorú férfi elmondta, hogy ők segítettek a próbavágattól elszállítani a követ. S szinte bárkit kér­deztem, mindenki tudta, mi után érdeklődöm. TALÁN MAJD EGYSZER eljön az az idő is, amikor a szép kis hegyi község nevé­ben a vaskő új fogalmat, tar­talmat jelent. Ami ma még csak elképzelés, álom, az már holnap valósággá válhat... Báder Imre tanársegéd oki. kohómérnök #0 fUfV&A W Pikkel ra... n Egy elkeseredett szülő hi­vatalos helyekre küldött le­veléből idézzük a következő két mondatot: „Kislányom nem érhetett el eredményt, mert a tanár pikkelt rá.” —- „A tanár pikkje egész évben sújtotta a gyereket”. Hivata­los hangvételű levélben szo­katlan a pikk és a pikkel szavak használata. Bizalmas helyzetekben, szűk baráti körben vagy éppen tréfás han­gulatban érthető, megenged­hető a felhasználásuk. Sajnos már hallottuk eze­ket a formákat komolyabb beszédhelyzetekben is. Az egyik felszólaló panaszát így adta elő: „A brigádvezetők pikkelnek egyes tagokra”. Mi most nem azért hibáz­tatjuk a két kifejezést, mert idegen eredetűek, nem is azért, mert esztétikailag, s hangzásukban sem megfele­lők, hanem elsősorban azért, mert sok jó magyar szó, ki­fejezés -nem kap miattuk nyelvi szerepet. Sokat kényelemből nem él­nek a választási lehetőség­gel, s nincsenek tekintettel a kifejezendő fogalom vagy szándék árnyalataira. A különböző beszédhelyze­teknek, s a szándékolt mon­danivalónak megfelelően ■ következő magyar szavakból válogathatunk a pikkel, pikk­je van rá helyettesítésére: haragszik rá, neheztel rá.fe- nekedik rá, pályázik rá, ki­rúg valakire, lesi az alkal­mat, hogy árthasson neki, fe­ni a fogát rá, fúj rá, áskáló­dik ellene, gonoszt forral el­lene, bögyiben van stb. A címben idézett kifejezés rostára tevésével arra is rá kívántunk mutatni, hogy a szabatos fogalmazással szem­ben nemcsak az a kívána­lom, hogy se többet, se keve­sebbet ne mondjunk, ne ír­junk a kelleténél, hanem az is, hogy a gondolatokat, az érzelmeket a legmegfelelőbb nyelvi formákkal közvetít­sük. AZ elkeseredett szülő nem megfelelő szót, s nem megfe­lelő helyen használt. A pik­kel rá, pikkje van rá kifejed zések mögött nyelvi igényte­lenség is megbújik. Bár a kérdéses levél tartalmát el­sősorban a valóságnak meg nem felelő tények miatt nem vették komolyan az illetéke­sek, a két hibáztatott nyel­vi forma is kissé elkomolyta- lanította a mondanivalót. Valami könnyed hangú írás­ban még külön funkciót is teljesíthetnek ezek a nyelvi képletek, de hivatalos he­lyekre küldött levélben in­kább megütközést keltettek. Dr. Bakos József ''s/sssssssssssssss/sssssssssss^ssArssAfssssssssrssssssjyssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssss^AfsssssssjYArsssssrsssssYssssf/^sss&s/ssssssssssssssssssssrs/sssssssfssss/sssssfSj» Hexensussz Erzsi fellépése jól sikerült, csak amikor lelépett a székről, ak­kor történt a baj, mert a derekába bele- állt a „hexensussz’>. A férjének kellett az ágyhoz támogatnia. Manci néni azon­nal átjött a szomszéd­ból és hozta magával a Gerozán kenőcsöt. Bíztatóan mondta: — Tudod, Erzsi- kém, ez nekem is, meg a Gézának is mindig használ. Csak ne mozogj, majd én bekenlek vele. Erzsi nem mozdult, de a kenést végig­jajgatta. Pár pere múlva megérkezett Hajnal­kát Misik szom­szédasszony is. — Hoztam néhány Algopirint, — mondta — ez nekünk csodát szokott tenni. Nyu­godtan szedjen belőle Erzsiké, majd meg­látja, milyen jó lesz. Erzsi engedelmesen bevett egy tablettát. Manci néni éppen be­fejezte a kenést, ami­kor bejött Eszti, a harmadik szomszéd­asszony. Orvosságos fiolát hozott. — Acitofozán, ilyesmire a legjobb — Es belenyomott egy szemet Erzsi szá­jába, mielőtt még megszólalhatott vol­na. Ezután a három szomszédasszony több száz esetet mesélt el a derékfájásról. Ép­pen a háromszázöt­I Megjött Erzsi anyu­kája. Amikor meg­tudta, mi történt, azonnal közölte a gyógyírt: — Erre jó meleg fürdő kell, az majd vznhetedik történ?!’ kezdte mesélni Haj­nalka, amikor csen­gettek. szőtt a viz csobogása, — Mindjárt fü- rödhetsz, kislányom — mondta, miután visszatért. — Ne fél), holnapra már el is felejted, hogy fájt a derekad. Azóta négy nap lelt el. Erzsi, úgy lát­szik. nem volt elég feledékeny, mert még mindig fáj a dereka. De most már a szom­szédasszonyok nem látogatják. Neheztel­nek Erzsire, mert nem gyógyult meg az ő gyógyszereiktől, sőt egy hét után orvost is hivatott. (v. i.) kihúzza. Kiment a fürdőszo­bába. Pár pillanat. múlva már hallat- szeptember 21., vásárim na

Next

/
Thumbnails
Contents