Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
„Rí o kalász a végeken" Még most is csépelnek — Kevesen fogtak kaszát — Egyre nehezebb gépek, kombájn nélkül — Tanulságok .. . jövőre AMIKOR MEGJÖTTEM szeptember eleji üdülésről, azzal fogadott költészetre „hajlamos” barátom, hogy menjek ki feléjük, mert I ahogy palócosan mondta: „rf a kalász a végeken”. A búzát eső veri a cséplőgép helyett. A dob még most is emésztgeti a kazlak kévéit. — Szeptember felék... ? — Most is... ! Erősítette meg. — Az északi részen még nincs betakarítva az élet, ■11,i írtatok ti is, hogy be- odutt az aratás, cséplés. ■ '-'ft, hogy ahol gépekkel, kombájnnal dolgozhattak, ott időben magtárba került, a búza, árpa, de mifelénk még a tarlón is találsz kereszteket. Hitetlenkedve indultam el, sám utam állomásain meggyőződhettem arról; nem túlzás a megállapítás a síró kalászokról a volt pétervásá- , ri járás jó néhány közös gaz- , daságában; Hevesaranyostól Bükkszenterzsébetig, Bátortól Szentdomonkosig. E tény elsősorban azért lepett meg, hogy mindez most és ezekben a gazdaságokban történik. „Rí’ a kalász”. Nézem, s valóban... pen és/.szürke árnyalatot kapott aranysárga színe. Toklászán ott fut végig egy-egy vízcsepp. Aztán lecsorog a másik kalászra, onnan a földre. Le a tarlóra, az asztag tövébe, miközben a mag is beszippant belőle, hasasodik, dagad, és hajtást ereszt. Sokszor sarlóival tudják csali szétszedni a hetek óta összetöppedt kévéket, amelyek zöldek az új hajtásoktól, mint valami búza-karácsonyfa. Ám ez alatt a búza-karácsonyfák alatt senki sem örvendezik. Restellik, titkolják s arról beszélnek, hogy tulajdonképpen befejeződött már a kalászosok betakarítása ... csak éppen akad egy kis behordani és csépelni való. SZEPTEMBER MÁSODIK felében ... amikor a megye más részein régen „elfelejtették ezt a munkát”. Érhető-e ez a restelkedés? Mi magyarázza ezt a nagy késést a kalászosok betakarításában ? Erre szerettem volna választ adná és kapni. — Az időjárás ... nagyon kegyetlen volt hozzánk ezen a nyáron — adja egyik magyarázatát a lemaradásnak Sike Ágoston, a szentdomon- kosi Bükkalja Tsz elnöke. S ezt nem csak úgy vaktában mondja, de mindentudó noteszából napra és órára idézi a szeszélyes, esős időjárás „bűneit”. — Felhő::: zápor. Egy nap kánikula.!! ekkor csépeltünk. Utánavaló nap záporeső, több hullámban.;; Tizenötödikén borult idő. A vasárnapot nem írtam fel, de hétfőn reggel és este is esett. Másnap: őszi eső, hűvös idő... Így ment ez hetekig. Csak a cséplés egy hónapig tartott... most fejeztük be, •kilencedikén. — Felsóhajt megkönnyebbültein, mikor, ezt kimondja: „befejeztük szeptember kilencedikén...’’ A termésből hat-hét má- ’ zsát tudtak a magtárba vinni holdanként. Máshol háromnégyszeresét is elérték ennek az átlagtermésnek. — Gondolom, legalább két mázsa nálunk is elveszett holdanként pergésből... egyébből — így kalkulál az elnök és nem lehetetlen, hogy nagyon is szolidan számolt. Az augusztusi aratás, a szeptemberi cséplés érthetően nincs jó hatással az átlagtermésekre. Ezt nem kell különösen bizonygatni azoknak, akik értenek valamit a gabona termesztéshez. Talán az e vidéken gazdálkodó szövetkezetek nem értenének hozzá? Szó sincs róla. Csak éppen ebben az évben ... — Húsz-huszonöt kaszás jelentkezett aratni a tavalyi százhúsz helyett — adja a késlekedés másik magyarázatát Vincze Kázmér a bükk- szenterzsébeti közös gazdaság elnöke, akinek ma is gondot okoz a cséplés. Még ők is csépelnek., és szurkolnak a jó időhöz, mert közben már a burgonyát is ásni kell, de nem hagyhatják pocsékba menni a búzát és az árpát sem. A munka itt is lassan halad. Tavaly pontosan azon a napon fejezték be a csép- lést, mint az idén megkezdték, augusztus hetedikén. A CSÉPLÖMUNKÁSOKAT soha nem fizették pedig ilyen jól ezen a vidéken, mint ebben az évben. A szeszélyes időjárás miatt harmincöt kiló búzában biztosították napi bérüket, akár tudtak ddgozni, akár nem Az aratásnál is elég magas volt a „kvóta”, 100—120 kiló búzát mértek ki egy hold termés levágásáért annak, aki hajlandó volt kaszát fogni. Mert itt, ezen a vidéken még mindig ez a kézi szerszám járja, meg a sarló a „bőgő” és a keresztekhez úgy hordják össze kézzel a kévé-; két, mint dédapáink idején. Nincs kombájnt vagy csak elvétve. Aratógép is kevés, s ami akad, az sem tud „hegyet mászni”. A munkások, bányászok, közül is mind kevesebben fognak kaszát, szegődnek el cséplőmunkásnak, holott az előző években versengtek az ilyen munkáért. Az eredmény: még most is csépelnek... Nem egy falu határában ott sír a kalász a tarlón, vagy a csépeletlen kazalban. A mag pereg, csírázik, pusztul annyi munka, vesződség után fájdalmára nem csak a költői lelkületű embereknek, de mind-< azoknak, kiknek az életmag nemcsak szimbólum, de a megélhetés nem lebecsülendő forrása. Több ezer hold terméséről van szó ... több ezer ember kenyeréről. Ezért nem lehet elegendő „csak” elkeseredni a látványon, amint a csírázott kévéket szeptember vége felé is gyömöszölik a cséplőgépek garatjába. Az e vidéken, „a végeken dolgozó szövetkezeteknél minden bizonnyal levonják majd ennek az aratásnak, cséplésnek a tanulságait, de jó lenne, ha ehhez nagyobb segítséget kapnának. Segítséget ahhoz, hogy megfelelően alakíthassák ki hegyi viszonyaikhoz a termelés szerkezetét, hogy alaposab ban mérjék fel gépi, szállítási lehetőségeiket, s annyit vessenek, amennyit le is tudnak aratni. TUDOMÁSUL KELL AZT is venni, hogy a munkások egyre inkább pihenésre használják fel szabad szombatjaikat, vasárnapjaikat, fizetett szabadságukat, nem a cséplőgép porát nyelni, vagy a kaszát húzni a meredek domboldalakon. Azt is el kellene dönteni, hogy szükségünk van még az e vidékeken termesztett —- drágán termesztett — búzára? (amely sok esetben csak 5—7 mázsával fizet a holdanként ráfordított kétszeres munkáért) Ha igen.— úgy meg kell teremteni a betakarítás feltételeit a jövő nyárra, mert az idei szomorú tapasztalatok azt mutatják: nem megy már a régi módi aratás, cséplés A termés jelentős része elvész a két hónapra nyúló betakarítás közben. Tudom én, hogy nemcsak a költő sajnálja a „végeken síró kalászokat”, de a termelők leginkább. Ezért reménykedem a változásban mint mindannyian—. Majdnem egy évünk van ezt elérni.. Kovács Endre JUHÄSZ és kutyája (Krasznay Ferenc felvétele: i pont) Minden papírból Svédország Nyugat-Euró- pa legnagyobb papírárutermelője. Egyesek szerint az elkövetkező harminc évben a svédek többsége papírfotelekben fog ülni, papírlepedőkön fog feküdni, papírtörülközőt fog használni. Az újszülöttek több mint 90 százalékánál papír- pelenkát használnak, — Svédországban tavaly több mint 20 ezer tonna papír- pelenkát adtak éL Manőver a tr-rel Látogatóban az egri logopédusnál M69. szeptember 21., vasárnap Manőver? Az bizony, méghozzá a javából. Erről magam is meggyőződhettem, amikor munkahelyén — az egri Siketnéma Intézetben — meglátogattam Szabó Mária egri logopédust. Éppen munka közben találtam. Két apróság ült vele szemben, mint később kiderült, az egyik elsős, a másik negyedikes. A logopédus kérdezett: — Na, Irmus, mond csak, az iskolában legutóbb tanult verset.— A gyerek rákezdett. Észrevehetően sántítottak az * és zs betűk. Üjabb kérdés: — öt szót mondok, ismételd meg sorjában! Most már tisztábban érződött a kiejtési hiba. Ezután a logopédus elkészítette a felvételi lapot. K. Imre és testvére, akinél hasonló kiejtési nehézségek mutatkoztak, már egy hét múlva kezdheti „tanulmányait’’ Eger egyetlen logopédiai intézményében .— »i Hiánypótló kezdeményezés Nem könnyű stílusosan lefordítani a logopédus szót. Nyers magyarsággal helyes kiejtésre nevelőnek fordíthatnánk. Fura szókapcsolat, de rendkívül jelentős funkciót jelöl. Ezt a nem mindennapi hivatást Szabó Mária kevés pedagógusnál tapasztalható ambícióval gyakorolja. — Tulajdonképpen ez az első év. A múlt tanév februárjától csak az előkészítést, a felmérést tudtuk végrehajtani. A logopédus állás létesítéséről szóló miniszteri rendelet 1968. februárjában jelent meg. Eszerint ott kell létesíteni ilyen pedagógus státust, ahol legalább ötven—hatvan beszédhibás, akad. Ennyi segítségre váró általános iskolás és óvodás bő-j ven összejön egy megyeszékhelyen. Eddig általában nem vették észre őket. Ám, ha a pedagógus fel is fedezte a kiejtési hiányosságot, a tantér-; vi kötelezettségek gátolták abban, hogy legalább a korrekciót megkísérelje. A sok száz gyerek így felnőttkorába cipelte a gyerekkori hiányosságot. Hány félszeg, kevés beszédű, gátlásos alkat formálódott emiatt. Az új( rendelkezés ezért hiánypótló, ezért várta oly sok szülő, annyi pedagógus... A logopédus tükre Szabó Mária egyre azt bizonygatja, hogy nincs olyan beszédhiba, amelyet ne lehetne kiiktatni: — Csak idő kell hozzá. A kor itt nem számít. Főiskolai gyakorlatom során „vizsga- feladatom” volt egy r-beszéd- hibás fiatalember kiejtészavarának rendbe hozása. Ö huszonhárom évesen már nem hitt az eredményben. Igaz, kellett az „oktatáshoz” jó két hónap, de ennek elteltével a tanítvány kifogástalanul ejtette bármilyen kapcsolatban is az r betűt. Amikor a munka gyakorlati lebonyolításáról érdeklődöm, valami extra meglepetést, sajátos segédeszközök említését várom. Szabó Mária azonban „csalódást” okoz, mert először egy „sima” tükröt mutat: — Akárcsak a házi tükrök. Igaz, lehetne modernebb is, de a célnak így is megfelel. Mellém ül a gyerek: Ö figyeli az én nyelv- és szájmozgásom, én az övét. A feladat: próbálja utánozni a helyes „állást’’. Ez persze csak az egyik eszköz, ám a többi sem boszorkányos valami. Sajátos mássalhangzó-kapcsolatok kiejtését gyakorolhatjuk úgynevezett próbaszavak segítségével. Ez bizony nemegyszer türelem- és idő játék, de aki ezt a hivatást választotta, annak öröm, mert az eredmény ugyan késhet, de el semmiképpen sem marad. Ezekből a módszerekből is kapok ízelítőt. Üjabb „páciens” lép be, szülői kísérettel. Tragacs és a többiek Ami következik, akárcsak egy némajáték. Szabó Mária magyaráz. A gyerek lelkesen figyeli a nevelő szájmozgását. Megkísérli kiejteni a bűvös szót: J — Tagacs, tagacs, ta- gacs... És újra, ismét és hiába. A pedagógus segít. Rajzol és ismét magyaráz: — Előbbre a nyelvet... előbbre a t-t... Az új változat valamivel jobb a réginél, de nem az igazi. Szabó Mária mégis dicsér, majd hozzám szól: — Az egyik legnehezebb logopédusi feladat a szabályos r hangnak a t mássalhangzóval együttejtése. Manőver a javából, iám megéri heti két alkalommal eljönni, mert néhány hónap után minden rendben megy. Megéri eljönni, annal is inkább mert a segítség díjtalan. Üjabb tanítványok jönnek, újabb óra kezdődik, a kisemberek kínnal-keservvel, de keresik a bűvös hangot, s a logopédus újabb tanítványokra vár. (pécsi) ÖRÖM (Pásztor Tibor felvétele: 3 pont) PORTRÉ (Várhegyi György felvétele: 3 poatj
