Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Balogh Zsázsa ciói fesztiválra. Á filmmel együtt ott is Bacsó Péter és Gyöngyössy Katalin képviselte a magyarok „színéit”. Ott is sikerrel. A Nyár a hegyen elnyerte a fesztiválok fesztiváljának egyetlen dí- díját. Igazi szerelme természetesen a színház. A Színművészeti Főiskola elvégzése után Szolnokra szerződött, ahol az operettől a drámáig, sok mindent játszott. Fel kell még jegyezni egy közelgő utazást is: meghívást kapott, vegyen részt a Rio de Janeiro-i slágerfesztivál zsűrijében. A zsüritagságot ugyan nem vállalta — de a meghívást elfogadta. Ezután már csak a személyes bemutatkozás következik az egri színpadon: a Vörös és fekete című drámában, De Renalné szerepében. Balogh Zsuzsa Fiatal, szép, és nagyon csinos — mint ahogy a fényképről is látható. A Nemzetiből szerződött a miskolciegri színházhoz. Hogy nagyon csinos, azt tessék szószerint érteni. írhatnám úgy is: ő a csinos nő. Ha egy szerepre fiatal, s nagyon csinos nő kellett, ő játszotta. Ha valakinek a szokásosnál jobban le kellett vetkőznie a színpadon, érthetően ezt a szerepet is őrá osztották. Hogy miért cserélt színházat? Átadom neki a szót: — Egyszer, főiskolás koromban a Madáchban statisztáltam. Tolnay Klári királynői palástjának uszályát kellett vinnünk mint udvarhölgyeknek. Lehet, hogy kicsit untuk a „feladatot”, mert Pártos Géza rendező szeretetteljes szigorral szólt ránk: „Fel a fejjel, lányok, legközelebb majd a maguk uszályát viszik”. Hát ez a mondat izgat azóta is. Nem azért, mintha mindig én akarnám viselni a palástot, hisz jól tudom, hogy egy színésznek mindenféle szerepet játszania kell, s szívesen hordozom az uszályt is, ha tudom, hogy a másik estén a palást rám kerül. A Nemzetiben is játszottam szép szerepeket, négy év alatt tizet. Voltam a Tragédiában Cluvia. a Két nő között-ben a Grófnő, Elsie a Bűnbeesés utón-ban. Főszerepet is játszottam, Déry Tibor: Bécs 1934. círiaű darabjában és néhány előadásban eljátszottam a Marat halála Charlotte-jét is. Most többet, mást szeretnék és másképpen dolgozni... Reméljük, valóra válnak az elképzelések. A kezdet máris bíztató. Az első szerep csaknem felér egy „királynői palásttal”: AVörö* és feketében a márki lányán Mathilde-ot játssza. (nt) AZ EGRI KÉPCSARNOK másfél éves fennállása óta elsőként Blaskó Jánost fogadta a falai közé az egri és Heves megyei festők közül, ízléses és gazdag kiállításával. A tárlat első összbenyomása: a művész szereti környezetét, amelyben él, amely élményt ad neki és amely hordozza az ő életét. Az mindig rokonszenvet és együttérzést ke't a szemlélőben, ha a művész a tájat, ä várost, az épületet, a kicsiny szobát, vagy a nagy • termet, amelyben él, dolgozik és alkot, arra használja fél, hogy a benne lefolyó kü zdelmekel megvallja, a saját -sorsát ezekkel a formákkal fogalmazza meg, ezekben a jelmezekben, színekben, ritmusokban, hangu- latokhe'--1 találja meg önma- rgnt. A művész hét esztendeje él Egerben és úgy tűnik, hogy ezek alatt az évek alatt az érdekes egri utcák, épületek, a közeli Bükk lankás hátai megörökítésre méltó harmóniákat mutattak meg Blaskó Jánosnak. A MÁSIK FELTŰNŐ ismertetőjegye ennek a kiállításaié az a feszes, férfias fegyelem, amely az egyes kompozíciókat, képeket átSzondi két apród ja — Budán Ki ne ismerné — Arany János feledhetetlen balladájából Szondi György alakiját, Mártonét, az oroszi papét, Aliét, s Szondi két apródjáét! Maguk a történelmi adatok is tisztázottak: az esztergomi érsek drégelyi várának kapitánya 146 fegyverese élén szállt szembe Ali budai basa negyvenezres túlerejével. Az emberséges Chadim AU Szondi barátját, Márton oroszi plébánost küldte hozzá, s javasolta: szabad elvonulás mellett adja át Drégelyt. Ez 1552. július 8-án történt. Márton ezt jelentette a basanak: — Szondi „ott akar meghalni... ezt ő magában mór elvégezte'.” Szandi a pappal Ahhoz küldte — draga díszruhákba öltöztetve - két török rabiát s két kedvelt „énekes SÜJS*. OW» K«JM>-ne emlékezett meg: duos symphonicos). Ezután .pitány leszúrta pari- utolsó emberéig' har- a július 9-i ostromban •tt. Ezzel a végvári vígnak egyik legmegkapóbb hőskölteménye zárult le, 1552. július 9-én. Ám nem zárult le Szondi két apród- jának, a két énekes gyermeknek története! A két énekes fiút ehadím Ali basa vette magához. Budára hozta és taníttatta őket: Annyira megkedvelte őket, hogy a világért meg nem vált volna tőlük — írja jeles kutatónk Takáts Sándor. Két és fél esztendővel utóbb, 1554. december 30-án Budán kelt Chadim AU budai basának Kalejkihosz Alihoz írt — magyar nyelvű — levele. Ebben azt írja: „ .. ■ itt én nálam két gyermek vagyon, kiket Szondi Györgytől vettem el. Egyiknek neve Li- bárd.v és a másiknak Sebestyén.” A levelet Chadim Ali i basa abból az alkalomból ír- I ja, hogy hírét vette: Szulej- mán bégnek Kuszon nevű ! török emberét elfogták a I magyarok. Hogy azután Li- i bárdy és Sebestyén fogoly- | csere tárgya lett-e, nem tud- | guk. Tény, hogy tíz esztendő- ! vei később, 1564-ben Kassán ! jiem csak Tinódi Lantos Se- i beslyén „szörzi” vitézi ver- ' seit, de él ott egy másik, Se- ! bestyén nevű lantos is, az őrség muzsikusa — ..a csá- 1 szár kenyerén”. fogja. Minden alkotás zárt világ, határozott és túlhangsúlyozott zártsággal, mert a művész a témát a maga teljes feszültségében és mégis biztonsággal akarja a néző elé tárni. Itt semmi sem esetleges, a szerkesztésnek fölényes technikája és elengan- ciája fog át mindent. Nincs önálló részlet, vagy a fő témát megbontó elhanyagoltság. Színekben és vonalakban a ritmus nem kialakul, hanem van, egyszeri és megmásíthatatlan, mint az élmény, amely a képet, az alkotást szülte. A formák a színek előtt elsődlegesek és eldöntik a kép sorsát, hangulatát. Ha a művész inkább a hangulat lírai megfogására törekszik, lágy, ívelő, hajlított — nem hajlongó — vonalakkal dolgozik. A lankás bükki dombok, hegyek vonalmozgásában mintha egymásra torlódó parabolák adnának randevút egymásnak annak bebizonyítására, hogy a mértan még a legegyszerűbb és legmeghittebb köznapi hangulatunkban is jelen van. Ezeken a lírai alkotásokon csak és kizárólag íveket rak fel a festő a színfoltok összefogására, mert így lesz a kép ritmusos és dallamos. Ezekben az alkotásokban a sötét tónusok hátára szinte felpattan a sárga szín különböző változatokban és szinte érezzük, hogy ezek a pontosan kimért színfoltok nem is lehetnének másutt és elsősorban ezek a hajlított vonalakból álló ablakszerűségek adnak bekukkantási lehetőséget Blaskó János férfias lírájába. S hogy ez a vonal- és formafegyelem menynyire élménymeghatározó, mennyire szükségszerű, azt éppen a művész legjobb kompozíciói bizonyítják. VÁROSÉLMEnYE EGER- ben nem a barokk, a maga kecsesen hajlongó vonalaival, tirádáival, hanem az egyszerű utcák világa, a tűzfalaké, a tetőket láttató, külön-kü- lön talán ormótlan, de az eggyézártságban tájat lélegző házaké. Fény és árnyék szaladgál ideges matatással ezeken a házakon, hol télen, hol nyáron ragadják meg a művész képzeletét a négyzetet, a háromszöget egymásra és egymás mellé telepítő házak, s a szemlélet, a szemlélődés alakítja ki aztán a harmóniát a művészben az ecset megmozdulásáig. TUDATOSAN DOLGOZIK a képeken a színek dramaturgiája is. A téma elbeszélése sohasem egyhangú, mindig feltör valahonnan egy szín, egy árnyalat, amely az elbeszélést élménnyé csomózza. A színek, foltok nem hagyják nyugodni a néző szemét addig, amíg a képet be nem járta, fel nem térképezte és mire a vonalak és színfoltok által be- és lezárt világot a néző bekalandozta, jön rá arra, hogy a valóság egy részét látta, a realitást, amely így is létezhetik, az élmény, a festő élménye által absztrahált módon. NAGY FESZÜLTSÉGEK TALÁLHATOK az egyes témák között is. A Csendélet ugyanattól a festőtől származik, mint a Hegy vonulat ritmusai, az Egri házak télen éppúgy, mint a Házak napsütésben, de Blaskó élményvilágára utal a Kompozíció a Holdig is. Népkerti részlet és Alkony templommal, Kőbánya nyárfákkal és Folyosó ritmusok jói megférnek itt egymás mellett, hogy az egyik legszemélyesebb élményről, a Csendélet ablakkal című alkotásról ne is beszéljünk sokat, hiszen ez az egyik legjellemzőbb harmóniája Blaskó Jánosnak. Imponálóon fegyelmezett ez a világ, amelybén Blaskó János él, és alkot. Közvetett hatásait ismerjük a képeken, a képekről. Formáiban ést színeiben mintha a kelleténél kissé messzebbre tartaná tőlünk ezt az érdekes világot, s valahogy ebben az absztrakcióban úgy érezzük: a művész — eddigi kiállításai folytonos fejlődésről-vál- tozásról árulkodván — eljut majd közvetlenebb emberi szférákig is, ahol az áttételeken átjutva az ember is megjelenik képein a maga izgalmas és korunkat is kife- jező-megvalló lelkiségével. Ezek a fények már világítani látszanak Blaskó némely belső hevületű alkotásán. Farkas András Gyöngyössy Katalin A színházak környékén már nagy a mozgás. Egymást érik a próbák, közelednek a bemutatók. Alig két hét, s Egerben is kigyulladnak a reflektorok, ünnepélyesen felmegy a függöny, s kezdődik az előadás; az új évadot jelző első premier. Az évad közeledtére ismét útnak indítjuk krónikánkat, hogy rendszeresen tájékoztassuk a kedves olvasót: mi újság a színház és környékén? Krónikánkat két új színésznő bemutatásával kezdjük. Gyöngyössy Katalin Ha jól meggohdolom. nem is kellene bemutatni. A közönség ismeri. Igaz, első filmjére — a Félúton volt a címe — nem szívesen emlékszik, de a másikra annál inkább: Nyár a hegyen. Ebben játszotta a női főszerepet. És siker volt, nagy siker, neki is és a filmnek is. S nemcsak idehaza, külföldön is. A filmmel együtt Gyöngyössy Katalin ■ is elindult világot látni. Az elmúlt évben a film rendezőjével, Bacsó Péterrel együtt részt vett a San Se- bastian-i fesztiválon, ahol a film. két díj^t is hozott: elnyerte a kritikusok és az ifjúság díját. A siker alapján meghívták a filmet Mexikóba az acapulTABI & 0 j/Ol'útUlíX/Wu- ^<i/ft^<KXtrtc/rtoix, Közmunkát véssek Tegnap hajnalban 6 órakor egy közékorú férfi verte fel álmából Mó- csing Mihályt, a Vese utca 8-as számú ház megbízottját. — Nevem Malek Jenő — mondta az illető keményen —, azért jöttem, hogy megkérjem, osszon be közmunkára. Reggeltől estig dolgozni akarok. A házmegbízott zavartan nézett a korai vendégre. — Hogy jött erre a gondolatra? — kérdezte, hogy időt nyerjen, amíg elősíető családtagjai ártalmatlanná teszk a szerencsétlen tébolyodon at, — Kérem, — felelte az —, már annyit olvasom az újságban, hogy mindenkinek dolgoznia kell... Tegnap este magamba szálltam. Tessék engem közmunkára küldeni! Mócsing kijelentette, hogy ilyesmi nem áll módjában, mert ő csak az elöljáróság igénylésére adhat embert. — Közmunkára akarok menni! — jelentette ki Malek egy negyedórával később az elöljáróság portása előtt. — Most nem lehet. Majd ha hívják. — Nem várok egy napot sem! Mindenkinek dolgoznia kell. i— Ez miféle rendelet? — Nem rendelet. Minden vezércikkben benne van. — Hát akkor menjen az újságokhoz. Ne molesztálja itt az elöljáróságot ilyesmivel. Dolgozni akar! Miért nem akarja mindjárt császárrá koronáztatni magát? — Hol intézik a közmunkaügyeket? — kérdezte Malek. — Második emelet hetven. Malek benyitott az ajtón, — Jó reggelt. Tessék engem közmunkára küldeni. Dolgozni akarok. A tisztviselő feltette a szemüvegét: — Hát ez miféle trükk? — Nem trükk. Ez kötelességem. Induljon meg az újjáépítés végre! — Ma nincs közmunka. Es hagyjon dolgozni. Erőszakos fráter! Malek nem hagyta annyiban a dolgot. Azonnal a városháza illetékes ügyosztályára sietett. — Kérem, az elöljáróságon elutasítottak. En közmunkát akarok végezni. Tessék engem dolgoztatni! Induljon meg az újjáépítés! A tanácsnok az asztalra ütött. — Tegye bolonddá az öregapját! Miért akar dolgozni? Miért akarja megzavarni a rendet? Azt hiszi, hogy a maga ügyével most majd külön foglalkozunk? Maga fel akar tartani minket! Maga reakciós! — De kérem! — hebegett Malek bizonyisten dolgozni akarok. Tegnap este olvastam egy cikket a becsületes polgár kötelességéről. Ott állt, hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni az ország újjáépítésén. — Várjon a sorára! — De már régen vége a háborúnak. Hát meddig várjak? * — Nahát ez hallatlan! Még sürget? Azt hiszi, magáén van ez az egész ügyosztály? Malek ekkor elhatározta, hogy hivatalos munkabeosztás nélkül könyugit a lelkiismeretén. A Deák téren talált egy nagy halom téglát és szemetet. Elhatározta, hogy a téglát fel- stószolja, a szemetet pedig elsöpri. Ingujjra vetkőzött és nekilátott. Csakhamar csoportosulás támadt körülötte, sőt rendőr is került elő. — Maga mit csinál itt? — Rendbe rakom a téglákat. szeptember 31., _________n.ljV — Hol az őre? — Nem vagyok nyilas. Dolgozni akarok. — Mutassa az engedélyt vagy valamilyen írást. — Nincs írásom. — Hát akkor milyen jogon nyúl a téglákhoz? M^gáé az a tégla? Szépen néznénk ki, ha itt mindenki dolgozni kezdene? Jöjjön csak velem! Bekísérte a kerületi rendőrkapitányságra. Matekot kihallgatták, s azután a kapitány, mint elsőfokú büntetőhatóság, engedély nélküli munkavállalalás miatt egyheti dologházra büntette. Malek boldogan vette tudomásul. Ekkor azonban megtudta, hogy az ítéletet háromévi próbaidőre felfüggesztették, Bánatosan hazament, befizette a közmunkaváltságot és elhatározta, hogy több vezércikket nem olvas. Blaskó János kiállítása Egerben fiwTOfrs*:./
