Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Termelősxovetkexeti kapcsolatok * i$T/@dül vagy kisisesi? A napilapok, hetilapok hasábjain — többek között a Népújságban is — jó néhányszor szó esett már a termelőszövetkezetek együttműködéséről, annak szükségességéről. Szinte nap mint nap híradások jelennek meg arról, hogy néhány közös gazdaság elhatározta: társulásos alapon tejfeldolgozó vagy egyéb üzemet létesít, közös sertéstelepet épít. A szövetkezetek azonban nem csupán egymással, esetenként fogyasztási szövetkezettel vagy ipari üzemmel lépnek kapcsolatra. HA STATISZTIKÁT készítenénk, nem lenne nehéz megállapítani, hogy megyénk termelőszövetkezetei ezen a téren egyáltalán nem az élvonalban járnak, az országos listán Inkább valamelyik utolsó helyet birtokolják. Érdekes, ugyanakkor furcsa is ez, hiszen a megyei szövetkezetek jó néhány más vonatkozásban éppen nem a konzervatív felfogású közös gazdaságok sorait gyarapítják. Az okokat nehéz lenne most felderíteni, de az bizonyos, hogy nem egy gazdaságban még ma is él az olyasfajta szemlélet: az éai Ajándék és ajándék Hiábavaló fáradozás lenne megpróbálni leírni azt az örömöt, amit a figyelmességből, szívességből, szeleteiből juttatott ajándékok okoznak. Hisz’ ajándékot már mindenki kapott. Nyugdíjba vonuláskor egy vázát és egy üveg bort, máskor barátja legkedvesebb könyvét, egy csokor virágot, vagy csupán egy ujjongva talált színes kavicsot. Ilyen ajándékot kapni, de adni is öröm, az önzetlenség kölcsönös öröme. Bölcsen tanácsolja a közmondás, hogy „Ajándék lőnak ne nézd a fogát”. Mert ha valaki az ajándéknak a „fogára”; az értékére kíváncsi, az elveszti az igaz .örömöt. Van, aki éppen . ezért valósággal irtózik az értékesebb ajándékoktól és lia egy mód van rá, vissza is utasítja. Pedig manapság nemcsak az ajándékozás anyagi lehetősége nagyobb. nó az ajándéktárgyak értéke is. Elfogadhat-e a járási párt- bizottság titkára néhány kiló- nyi szőlőt az állami gazdaság első szedéséből? Ne legyünk prűdek: az esetek többségében igen. „Drágává” akkor válna a szőlő, ha naponta két ládával szállítanának belőle, vagy ha tudott az ajándékozó nem éppen tiszta szándékáréi. Ilyenkor arra kényszerül a megajándékozott, hogy elveszítsen Ismerősöket, barátokat, vagy megalkudjon elveivel, elveinkkel. A minap üzemlátogatáson egy fóliába csomagolt libával akarták megajándékozni a felsőbb szervből jött vendéget. •Tó érzést keltett szabadkozása. De mikor a vendégkönyvbe rótta a sorokat, oúasúgta beosztottjának: „Elfér az a liba a kocsi hátuljában”. A folytatást nem tudjuk. Az biztos, hogy a gazdaság vezetője kezét dörzsölve rakott a kocsiba több libát és mindent, amit gyorsan össze tudtak kapkodni és közben érdeklődött a főnököt kísérő beosztottól, hogy mikor lehetne X elvtársat felkeresni? Nem véletlen, hogy vezetők „ajándékozásáról” példálózunk. Egy esztergályosnak, vagy telefonközpontosnak nem szoktak azért Napóleon-konyakot küldeni, hogy protekciót szerezzenek nála. A múltkorjában arról panaszkodott egy asszony, hogy mióta férje tanácselnök lett. azóta a tapintatlan, a hízelgő „barátok” miatt egyetlen „yugoht névnapot sem tudnak megülni. Leszerelni a vezetői székek körül tülekedőket, helyezkedőnek nehéz. Sőt, néha nekik sikerül elriasztani a régi, az önzetlen barátokat, mert mindig „szolgálatkészebbek” azoknál és ajándékaik Is értékesebbek. Seperhetnénk a saját házunk előtt is. Az új irányítási rendszer körülményei között nő a propaganda szerepe és ez megnövelte az újságírók ázsióját is. Nem egy vállalatvezető gondolkodik úgy, hogy egy konyak és egy értékes új gyártmányuk is olcsóbb, mint hirdetést feladni. Közvélemény elé kívánkozó az eset, amikor jelentős mondanivaló nélkül sajtótájékoztatót hívnak össze, hogy az „ajándékért” mindeu lapban megjelenjenek a vállalatokat reklámozó, lehetőleg saját száluk íze szerint készült tudósítások. Nem menti az ilyen 'gyeskedőket az sem, hogy nem uVagukért. hanem az üzemért, rgv kisebb, vagy nagvobb csoport érdekében próbálnak jogtalan előnyt szerezni. Egy bizonyos szerónv határig az ajándék természetes, de ezzel együtt tudni kell, hoev az ajándék egy része annak a széknek, beosztásnak szót. amit kisebb, vagv nagvobb közösség megbízásából betölt a niegaján- •tt. IP. A. házam az én váram, vagy jobb, ha más nem lát bele a kártyáimba. Jó néhány szövetkezeti vezető pedig arra hivatkozik, hogy a megyében • az elmúlt években létrejött — azóta már fel is bomlott — szövetkezeti vállalkozások nemhogy hasznot hoztak volna, hanem anyagilag is, politikailag is káros hatással voltaik a szövetkezeti mozgalomra. A jelenleg is'működő egri baromfikeltető állomás, annak ellenére, hogy hasznos tevékenységet folytat, nem jelent különösebb hasznot egyetlen szövetkezetnek sem, hiszen évente mindösz- szé néhány ezer forintot „hoz á konyhárá”. ' EZEK AZ OKOK — kivéve az én házam az én váram szemléletet .— természetesen elgondolkoztatóak s magyarázzák is a szövetkezetek álláspontját. Nem is lehet az a cél, hogy a közös gazdaságok alapos körültekintés, mérlegelés nélkül beleugor- janak egy-egy bizonytalan kimenetelű vállalkozásba, súlyos összegeket kockáztassanak felelőtlenül. Viszont azt is el lehet mondani, hogy éppen a termelőszövetkezeti területi szövetségek segítségével ma már lehetőség van a kellő piaci, értékesítési információk beszerzésére, az alapos gazdasági számításokra, a közgazdasági tényezők felmérésére. Ennek ellenére is bizonyos kockázatvállalást jelent a vállalkozások megszervezése, létrehozása, de a szükséges információk beszerzése jelentősen csökkenti a bizonytalansági fokot. MÄS MEGYÉK már működő vállalkozásai is lehetőséget nyújtanak a kellő tapasztalatszerzésre, megköny- nyítik a tájékozódást és segítséget adhatnak a szervezési munkához is. Annyi bizonyos, hogy a napjainkban megélénkült piaci viszonyok, gazdasági verseny körülményei között feltétlenül előnyt jelentenek a jól megalapozott, életképes szövetkezeti közös vállalkozások. Előnyt jelentenek azért, mert a nagyobb tételben előállított termék önköltségi ára csökken, nagyobb lehetőség nyílik a korszerűbb eljárások, gépek, technológiák alkalmazására, éppen ezért csökken a költséges emberi munka. A különböző' vállalatok is szívesebben vesznek át egy helyről nagyobb mennyiségű terméket. Az is előny, hogy a vállalkozásban részt vevő szövetkezetek között megoszlik az anyagi teherviselés, az egyes közös v gazdaságokban jobban megvalósítható a szakosítás. HASZNOS A TÄRSULÄS azért is, mert bizonyos esetekben nem képes egyedül ellátni valamilyen tevékenységet egyetlen közös gazdaság. Példaként lehet emlite- ni, hogy Egerben, de máshol is, kénytelen volt felmondani a piaci árusítóhelyi bérletet egy-egy közös gazdaság, mert a standot Képtelen volt egész évben folyamatosan ellátni áruval. Ilyen esetben nyilván nem lehet haszonra szert tenni, de több szövetkezet együttesen feltétlenül nyereséget ér el, mert hónapokon át biztosítani tudja az árumennyiséget. Sok szövetkezeti vezető valahogy az önállóságát félti a vállalkozások szóba jöttekor. Pedig a közös kapcsolatok egyáltalán nem jelentik azt, hogy a termelőszövetkezet most már nem önállóan tervez, gazdálkodik. A vállalko-- zás a tevékenységnek mindössze egy részét érinti, azt is úgy, hogy a gazdaság önként dönt, milyen résztevékenységet kíván másokkal összehangolni — a kölcsönös előnyök alapján. KÉNYSZERÍTENI természetesen senki sem akar senkit, hogy belépjen egy vállalkozásba, s erre sem szükség, sem lehetőség nincs. A szövetkezetek ebben a kérdésben éppúgy, mint másokban, teljesen önállóak, maguk határoznák az őket érintő ügyekben. Gondolkozni, más működő vállalkozások tapasztalatait, eredményeit mérlegelni azonban feltétlenül érdeme®, mert napjainkban a szakosodás, a gazdasági kooperáció egyre nagyobb előnyöket hordoz magában. Kaposl Levente mm A szabadság kapuja A sok ezer magyar község közül Battonya egyike \ azoknak, amelyeknek nevéhez a magyar történelem jelentős eseményei fűződnek. Az 1891-es június 21-i üattonyai földmunkásfelkelés fontos állomása a magyar parasztság forradalmi megmozdulásainak. 1944- ben Battonya volt a szabadság kapuja. Történelmi tény, hogy a szovjet hadsereg 18. páncélos hadtestének katonái — Brjukov ’ hadnagy és bajtársai — 1911. szeptember 23-án Bat- tonyánál léptek először magyar földre és a községet szeptember 23-án délutánra teljes egészében felszabadították. A község nevét mesék és legendák övezik. Egyesek szerint itt halt meg Batu kán. A hiteles dokumentumok 1209 körüli időpontban jelölik a település alapítását, Jelenleg a 25 000 kát. hold területű Batto- nyának 9800 lakosa van. Képünkön a battonya! főutca, előtérben a tanácsházával. B ossz kedvem van, rossz a hangulatom. Az őszi eső egyhangúan kopog és csep- penként végigcsurog az ablakon. A járókelők tócsába lépnek, és félreugrálnak a suhanó autó elől. Munkába menet régi ismerős kerül elém. Nagy ovációval tárja szét karját, aztán mégis, mintha hirtelen meggondolná magát, hűvös tisztelettudással nyújt keznt. Egy pici mosoly kellene csupán, egy icipici. De nem. Ma nem megy... Amikor belépek az ajtón, munkatársnőm az arcomat fürkészi. Magamon érzem a pillantását. Derű villan tekintetén, aztán rosszkedvem láttán pillanatok alatt megváltozik. Komoly lesz és hivatalos. A főnöknek kijáró tisztelettel nyújt kezet. Kopogtatnak, összeráncolt homlokkal állok fel íróasztalom mellől. Belép egy bánatos ember. Gondoktól terhelt tekintetével találkozom. Kedvességet erőltetve magamra, leültetem, de ő most többet várna a meghallgatásnál. Talán még a jó, emberi szónál is. Vigasztaló mosoly kellene. Egy kis derű, amely bizonyára reményt és megnyugvást varázsolna elő. Nem. Ma nem tudok mosolyogni* .. Jelentést hoznak elém. Szemem előtt ci- gánykéreket hányva táncolnak a betűk. Fegyelmezem magam, újra, elejéről kezdem az olvasást. Minden szót megrágok az utolsó betűig. Az előadó szemöldöke alól félénken pislog felém. Szemmel láthatóan izgul, bár tudja, biztosan tudja, hogy a jelentésnek jónak kell lennie. Jó is. Kifogástalan. Felállók helyemről és közlöm: — Kérem; Jónak tartam a jelentést. Nagyon jónak. Néz, csak néz rám. Ügy fürkész, mintha feltétlenül meg akarna találni rajtam' valamit. Aztán kimegy. — Nem is Örül? — gondolom magamban. Pedig megdicsértem... . Aznap nem áll el az eső. Csorog, csak csorog végig a járdán, az ablakon, az arcokon. Nem süt ki a nap sem. Csupa felhő, na.gy szürkeség az ég. Körülöttem ma rosszkedvűek az emberek, pedig senkit sem bántottam. Sajnálom őket és önmagamat is. Milyen jó lenne mindennap kedvesen, szívből nwsolyogni... A z erdő szomorkodik. Szél bujkál a fák között és egyelőre csak titokban le-le- tépdes egy-egy falevelet. A hűvös éjszakák és a harmatos hajnalok csodát művelnek és napról napra rózsaszínűbb, sárgább, barnább lesz az erdő. Hosszan kanyargó, keskeny erdei rét szélében ülök egy magányos makkfa alatt. Hallgatózom. Borongás gondolatok járnak fejemben. Az őszi szemfedőjét szövögető természet van- e rám ilyen hatással? Nem tudom. Fel óra múlva roppan az erdő és a ritkás szálasban szarvastehenek vörösbarna teste villan. Megpillantom a vezértehén szamárfülű fejét, óvatoskodó, előrenyúló nyakát. Moccanni sem merekr Még ahhoz sincs metszem, hogy a távcsövet az arcomhoz emeljem. Most mozdulatlan a társaság, aztán újra látom a vezértehenet. Óvatosan, macskamódjára felállók és visszahúzódom a szálaserdő takarásába. — Ahol tehenek vannak, ott , bikának is kell lennie, — villan át agyamban a gondolat. És mintha csak erre várt volna, néhány száz méternyi távolságról megszólal egy hang. Közepes, de dühös bika lehet. Miután válasz nem érkezik, újra meg újra kezdi a koncertet, most már úgy, hogy szinte harsog belé a nyugovóra készülő erdő. Körülöttem csend van és csak nagy néha hallok moccanást a tehenek irányából. Újra bőg a kölyökbika, mire váratlanul, tőlem nem is olyan messze, mély morgás hallatszik. Morgás, aztán szabályos, erős bőgés. . Most már csapkodják a hegyek a vetélytársak hangját, ők pedig egyre közelednek. Ügyszólván egészen leszáll már az este. amikor találkoznak. Agancscsattogás, morgás, nyögés, aztán csőr tetés. A kölyökbika elmenekül, vigyázatlanul tördeli a gallyakat maga körül. A csillagos ég sátorponyvája alatt indulok befelé a vadászházhoz egy kedves, szép vadászélmény tulajdonosaként. Pusl t':m ezúttal néma maradt, de a pirkadó hajnal számomra is új reményt hoz.II „ , _ » . — SZÍ — Miért nincs bútor ? Népi ellenőrök vizsgálták megyénk bútorellátásának helyzetét. Hasonló felmérés négy évvel ezelőtt készült, s a közelmúltban tartott újabb vizsgálat azt próbálta felmérni, hogy a két vizsgálat közötti időszakban hogyan fejlődött megyénk bútoripara, illetve az ipar és a kereskedelem mit tett, hogyan járult hozzá a lakosság, a vásárlók bútorigényeinek kielégítéséhez? Szomorú igazság a kérdésre kapott, illetve adandó válasz: mert van ugyan fejlődés, mert több és jobb bútort gyártanak, mint két-három évvel ezelőtt, de a magyar bútoripar, bútorkereskedelem — értve ezt a megyére is — jócskán lemaradt a vásárlók jögos igényeitől. És erb . nap mint nap bárki meggyőződ hét, tapasztalatokat szerezhet. ;. Kevés a bútor Nézzük először a termelést: hazánkban több mint 30, megyénkben három bázisa — Budapesti Bútoripari Vállalat 7-es számú egri gyára, Heves megyei Bútoripari Vállalat, Asztalos- és Kárpitos Ktsz — van a bútoriparnak. A BUBIV gyárának 1968. éves termelése 128 százalékkal nagyobb az 1964-es esztendő termelésénél. A Heves megyei Bútoripari Vállalatnál az utóbbi négy évben nem kevesebb, mint 60,6 százalékkal növekedett a termelés értéke. Bővült a választék is: az össztermelésnek a gyáregységnél 9, a tanácsi vállalatnál 29, a ktsz-nél pedig a termékek mintegy 5 százaléka volt új gyártmány az elmúlt esztendőben. Nagyjából ugyanezekkel a számokkal, arányokkal nőtt az ország többi bútoripari bázisának termelése is. A számok tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy ma az ipar jelentősen több bútort gyárt, mint négy évvel ezelőtt. És ez igaz is. A mérleg nyelve azonban mégis elbillen. Mégpedig azért, mert a jelzett termelésnövekedésnél is sokszorosan nagyobb a lakosság bútorigénye. Az ipar termelése tehát nem áll szinkronban a kereslettel, vagyis: több bútorra van szükség. Az persze más kérdés, hogy Heves megye bútoripari vállalatainál egyáltalán lehet-e még fokozni, emelni a termelést. A BUBIV központja 1966-ban életveszélyesség címén a jelenlegi egri gyár megszüntetése mellett döntött, az új üzem pedig elég lassan, akadozva épül. Az egyébként figyelemre méltó eredményeket elérő, s. évről évre jobban, gazdaságosabban dolgozó Heves megyei Bútoripari Vállalat pedig szanálásra ítélt telken működik, s az új üzem megépítéséhez az előzetes számítások alapján több mint 56 millió forintra tenne szükség. A ktsz pedig tilag semmit sem teni az ügyön. A sok oka közül eg > képpen az említet nyekre vezethető \ nagykeresket hibás A bútorhiány a2 rántsem csak az : Iájára írandó. Erői benne a nagykeres! Jer r, amely a bútorol ‘ mennyiségét forga! za. A Bútorértékesí egyeduralomra tör ben éppen a vásá lakosságról feledk - k. Elenyésző a piacki kenysége. Mi sem ezt jobban, mint t szág bútr '-»ara n sebb. rrunt 20Ö fajta sí garnitúrát gyárt, nv^yénk bútorüzleteibe peci % ha három-négy eiju Nincs re.-lámja. p ja a bútornál-. N« vállalat keilők' -pi.< lók igényét, a Máskülönben aligi hetett volna meg, vés megyei Bútori lat közkedvelt 1 Béke garnitúráibó lis mennyiséget i letve eladhatatlan sítette, s ugyanaki lalat az előbbit kü utóbbit itthon, ke kos felárral értéke kiskereskedelmi vá az említett garnit n mai napig is szere sik a vásárlók. Nem éppen „sp< vállalat szerződési Évek óta tart a 1 s ugyanakkor kér ra hivatkozva, e? tifelbontotta éves síi Heves megyei Búto lalattal. Olyan £ próbál ráerőszakol i latokra, amelyek az gazdaságtalanok, hogy csak bizomá;: déssel veszi át a t s a bizományi szer ugyanazt a haszon • árat alkalmazza, n teli szerződésnél. Mindezek után, ; okok, tények, prol méretében nem nel adni a „Miért nini kérdésre. És a bútorháború óta tart. Az ipar a delmet, a kereskei ipart hibáztatja. Ki 1 , re szomorúbb, elgor több a bútorüzlete; v - nya, s egyre kesern e t r. elárusítók válasza.. Vajon meddig ta Kinek jó ez? Az az hogy az iparnak se reskedelemnek sem, a vásárlóknak, a nak nem. Koős 1969, szeptember 31.,
