Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-20 / 218. szám

í KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok . . . 8. *0 Népi zene 9.09 Stúdium 9.19 Zeneművészeink reflektor- fényben 10.51 Kerülőút. Dokumentúm- játék 12.20 Melódiákoktól 13.52 Publicisztika 14.02 Gisella May énekel 14.25 Üj Zene* Újság 15.20 Csak fiataloknak! 16.05 Huszas stúdió 17.05 Leacock jelenetei 17.37 Saljapin énekel 18.00 Közvetítés az atlétikai EB- röl 18.50 Körcsárdás 19.25 Beethoven: Hegedűverseny 20.10 Filmzene 20.17 Fehér Klára: Csak egy te­lefon. Háromfelvonásos víg­játék 22.50 Táncoljunk o.io Melódiákoktól PETŐFI §.05 Áriák 9.00 Pityeri harckocsizó kaland­jai 9.31 Az élő népdal 9.44 Válaszolunk hallgatóinknak! 11.28 Térzene 12.00 Operettrészletek 12.30 Mozart: C-dúr zongora- verseny 13.05 Beszélgetés a tehetségről 13.30 Britten: Menyegzői kantáta 13.40 Orvosok a mikrofonnál 14.00 Rádiójáték 15.01 Filmzene 15.12 A hét műsorából 16.36 Beszélő képek 16.55 Közvetítés az atlétikai EB- ről 18.10 Gyermekszerelemről felnőtteknek 18.41 Részletek a János vitézből 19.00 Közvetítés az atlétikai EB­ről 19.30 Könnyűzene 20.28 Népi muzsika 21.05 Szimfonikus hangverseny 22.03 Riport 23.10 Ritkán hallott operákból MAGYAR 9.00 Közvetítés Agárdről 9.30 Medvetánc. (Csehszlovák film) 10.35 Dokumentumfilm 11.20 Az öltözködés művészete 11.40 Csak férfiaknak 12.10 Lakáshelyzet 14.38 Riportfilm 113.20 A Delavine-ügy. (Magyarul beszélő amerikai film) 16.30 Hírek 16.35 Tudományos magazin 17.20 A Tv jelenti.... 18.00 Közvetítés az atlétikai EB- ről 19.30 Cicavízió 19.40 Muzsikáló képek 19.55 Tabi László öt perce 20.00 Tv-híradó 20.20 Ilyennek hazudtalak. (Ze­nés komédia három felvo­násban) 22.10 Tv-híradó 22.30 Ifrédi és Béni. (Amerikai rajzfilmsorozat) EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás kezdete: V26 és S órakor. Modern Monte Christo EGRI BRODY: (Telefon: 14-0 7.) Az előadás kezdete: Y-0 és V28 órakor. 4510 Fahrenheit EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: este 7 órakor. Kalózkapitány GYÖNGYÖSI PUSKIN: Az alvilág professzora GYÖNGYÖSI SZABAD SAG: Kisfilmsorozatok, délelőtt és délután (4 forintos helyárak­kal.) GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Szerelem egy szezonra HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Megölni, vagy megmenteni HATVANI KOSSUTH: Fehér szoba FÜZESABONY: A hekus és azok a hölgyek PEtervASÁR'): Traianus• oszlopa 1—11. (Dupla helyárral!) gvmz Verpeléten, este 7 órakor; ÁLLAM ÉN VAGYOK „Háromezer órás” modellek Amikor egy nagyobb gép, vasút, vagy hajó pompás ki­csinyített mására rámond­juk: ejnye, de szép — való­jában nem is tudjuk ponto­san felmérni, mennyi mun­kával készült el a tökéletes modell. Mert, ha tudnánk, talán még inkább csodálkoz­nánk. Hiszen van olyan mo­dell, amelynek elkészítésén, gyakran egész kollektíva éve­kig dolgozott. Ilyen például a Budapesten is bemutatott NDK-beli vasútmodell; ezt a remekművet havi -500 mun­kaórával hat év alatt állítot­ták össze. A magyar modellezők, úgy látszik, nem szívesen vál­lalkoznak ilyen kollektív erő­feszítést igénylő vállalkozás­ra. ök inkább az egyedi da­rabokkal jegyezték el magu­kat, de ezek elkészítésére is szinte hihetetlenül sok mun­kaórát fordítanak. Kulcsár István technikus például két­ezer óra alatt készítette el a spanyol aranyszállító gálya kicsinyített mását. Ugyanak­kor azonban már közel há­romezer órát fordított egy 300 évvel ezelőtt használt hajótí­pus megépítésére. Ezt a mo­dellt már ki is állította, de a mesterművével még nem ké­szült el. Hátra van még a kötélzet szerelése és más „be­rendezési munkák” elvégzé­se, ami szintén nem lesz könnyű feladat. Egy-egy régebbi mozdony-: típus apró elemekből való összeálítása 1000—1500 órát is igénybe vehet, hiszen itt gyakran félmilliméteres dara­bokból áll össze a szerke­zet. A legkisebb magyar mozdonymodell nyomtávol­sága például mindössze 9 milliméter és az egész gép hossza alig éri el a 4 centit. Elképzelhető tehát, ' hogy a valóban parányinak számító szerkezetek összeállítása mi­lyen sziszifuszi munkát, s hány munkaórát követelt. DIVATBEMUTATÓ AZ UTCÄN Egy londoni kereskedő így toboroz vevőket áruházába. — Most pedig egy nem várt kedves vendég követke­zik ... Németh Marika! Annyi mende-monda, pletyka hangzott el róla az utóbbi időkben, hogy rövid beszélgetést kértünk tőle a szünetben, amire készségesen vállalkozott. — Minek köszönhetjük nem remélt gyöngyösi fellé­pését? — Egyszerűen annak, hogy felkértek: jöjjek le Gyön­gyösre, mivel Toldy Mária kénytelen volt az utolsó pil­lanatban lemondani a szerep­lését — betegsége miatt. Én szívesen vállaltam, mert, leg­utóbb is, ha jól emlékszem, öt évvel ezelőtt, nagyon ked­ves közönség fogadott Gyön­gyösön. — Ügy tudjuk, ment férjhez. külföldrt — Megvárom, míg az utolsó is lehull, aztán hozzákez­dek! (A Weltwoche karikatúrája.) Napokkal ezelőtt kellemes meglepetés érte a gyöngyösi közönséget. Bár a plakátok sok neves színész fellépését jelezték, a várakozás tehát eléggé felfokozott volt, mégis nagy taps fogadta a műsor­közlő bejelentését: — Folytatódik tehát ott minden, ahol évekkel ezelőtt abbamaradt?. — Remélem. Már megvan az új szerződésem, már ját­szani fogok az új évadban. És ha hívnak, nagyon szíve­sen megyek vidékre vendég­szerepelni, mert úgy érzem, az én kedves közönségem • megbocsátja ezt a „kis félre­lépésemet”. Ugye, megbo­csátja? Ha szabad következ­tetnem abból, ahogy a gyön­gyösiek fogadtak most. annyi szeretettel, ami megható, ak­kor úgy érzem, rövid idő alatt elfelejtik a velük szem­ben tanúsított „hűtlensége­met”. Bevallom, bohém ter­mészetűnek tartom magam, ez sok cselekedetemet meg­magyaráz. de az eltelt né­hány utóbbi év megtanított arra, hogy mégiscsak itthon a legjobb. ... és mosolyog hozzá, úgy, olyan őszintén, hogy a „ked­ves közönség” azonnal meg­bocsát mindent, és csak 'ön­feledten tapsol a feledhetet- . lén Csárdáskirálynönek. G. Molnár Ferenc HEJ, RÁÉRÜNK.,; — Igen, de a férjem nem volt milliomos, és én nem disszidáltam. Ez a része nem igaz a dolognak. Csak az történt,/ ami minden ember­rel megeshet, hogy szerelmes lettem. Egy görög orvosba, A szerelem pedig olyan, hogy minden mást háttérbe szorít. Ez csak nem bűn? — Nem hiányzott a ma­gyar közönség? ■— De, nagyon. Más az, amikor az ember külföldre megy turnézni. Ott kint kö­rülfogják a kint élő magya­rok, elhalmozzák figyelmes­séggel, de az még sem ugyan­az, mint itthon. Lehet, hogy sokan nem hiszik el, vagy ki­nevetnek érte, én nem bír­tam meglenni a hazai "közön­ség nélkül. — Tehát? — Hogy mondjam ... ? Azt hiszem, én haza-disszidáltam ÜGYELET Egerbén: Szombaton délután 2 órától hétfő reggel 7 óráig a Baj- csy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvosi ügyelet: Szom­baton 16 órától 17.39 óráig, vasár­nap délelőtt 9 órától 10.30 óráig délután 16 órától 17.30 öráis a? Egészségház utcai rendelőben. Rendelési időn kívül az általá­nos orvosi ügyeletén: (Bajcsy­Zsilinszky utca). Hétfőn 19 órá­tól kedd reggel 7 óráig a Bajcsy* Zsilinszky utcában. Gyöngyösön: Szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig, a Il-es számú kórházban. (Jókai utca. Telefon: 16-36. 16-44.) Gyermekorvosi ügyelet.: Vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig a Puskin utcában. Telelőn: 16-36, 16-44. Hatvanban: Szombaton 12 órá­tól hétfő reggel < óráig a ren­delőintézetben.' (Telefon: 10-04.) Rendelés gyermekek részére is. erdőn háltam szarvasok közt most en is az va­gyok, éjszakákat ugrok át, átugornak nappalok K éső délután nekivágunk a hegyoldalon kígyózó cserkészösvénynek. A vállun- kon himbálózó puska most jobbára vadászi dísg, úgy egyeztünk jó előre, csak hall­gatózunk, nem lövünk. Az ös­vény két oldalán szép öreg tölgyek, s mint szürke már­ványoszlopok, szálas, óriás- bükkök, elvétve fenyők is, pikkelyesen, rózsaszínű gyan­tanyomokkal. Fejünk felett a csúcsos boltívbe hajló lomb­koronákat már festi az ősz. Iszonyatos nagy csönd, me­lyet a földre pergő makkok neszezése tépdes, visszatérő, ismétlődő halk koppanásai- val. Amerre nézel, csak erdő és erdő megint, s a zugos ka­nyar újabb kanyarba fordul, majd a hegyhullámról fodor­mentával benőtt nedves völgybe lejt. Egy csokornyi éger tövéből furcsa zaj ver fülünkbe „az a jól ismert csup-csup-csup”. Vadkan röf- fen ránk, s fekete csuhájával a sűrűbe menekül, erős tör- tetését sokáig halljuk. Megza­vartuk ■ fürdőzését a rejtett dagonyán. Az alkony gyorsan közelít, előttünk még hosszú az út, szaporázni kell lépteinket. Li­getes tisztások, ritkás fiata­losok után meredek kaptató­kon emelkedik az ösvény, fel- jebb-feljebb. magaslati rét pereméig. Már a hegyoldal derekán tartunk, mikor egy­szerre felhangzik valahol fö­löttünk a« „szívverést gyorsí­tó” csataordítás, egy szarvas- bikának harsány bömbölése: „oháá-oháá-öhh-ö-hh-ÖhhA bőgés visszhangja még el sem hal az erdőkendós csúcsok Szarvas bőgés között, soksípú orgonán ér­kezik a válasz, tele torokkal fújja szerelmi vágyát, a fia­talabb, hevesebb, tüzesebb le­génysereg. Érces hangokkal zeng az erdő. Ha puskánk is • szólhatna, most beteggé ten­ne a láz, de így is ellep hul­lámaival a forróság, a vér hullámai dübögnek dobhár­tyámon, mint óriáspöröly csa­pásai. f sak á rét széléig jus- sunk! Valahol ott le­het a-hangforrás — a koronás bika. órának tűnik a perc. Aztán a legszebb őszi tájké­pet issza a szem. Hatalmas zöld rét, ezernyi színt muta­tó bokrok, cserjék keretében, s mögöttük ritkás vén töl­gyes. A rét túlsó szélén egy csapat tehén. Kilencen van­nak. A vezérsuta felemelt fej­jel erősen kémlel. Jó taka­rásból figyeljük izgatottan, mi történik. A szálerdőből előbb csak szaggatott böffenés hallat­szik, s mindjárt utána fölbúg a vágyakozó mély orgona­hang. A tehenek közömbö­sen legelésznek, mellettük a lányos ünők remegve, párzó tűzben állanak. „Ohohh-ehh- he-öehk!” Mi volt az? A te­henek is felnéznek a nevet­séges nyekergésre. Hatalmas bőgés moraja zúg végig a ré­ten, dühös, rekedt kérdés: „Ki mer itt szólni?!” Nagy csörgés zaja az erdőben., A hárem ura ijesztett rá a kez­dő trubadúrra, s az most fut, fut. messzire zavarva. gak ropognak, recseg­nek, jajgatnak a bok­rok, megmozdul, billen a rét, ahogy kilép asszonyaihoz a koronás agancsár. Alkonyi lővilágnál szabad szemmel is jól látni, hogy nem mai fiú. Nyaka vastag, erőtől duzzadt, jó sörényes. Fején egész gyer- tyaerdő. Számoljuk az agancságakat: páratlan 14-es! Az agancsszárak jó tömöttek, vastagok, szépen gyöngyözöt- tek. A hegyes végek, mint a porcelán, fehérlenek. Ará­nyos, remek felépítésű vad. Megáll a tehéncsapat előtt, megrázza sörényes nyakát, fejét hátraveti, agancsát a nyakra hajtva, s csendes, mély hangon felbőg. Néhány tehén a szerelmes hívó hang­ra gyorsan leheveredik a fű­be. A bika feléjük közeledik, méltóságteljes léptekkel, lát­hatóan sérti-a néhány tehén viselkedése, dühösen böffent, nem tűr háremében semmi ellenkezést, agancsával döf- ködve felveri őket. A tehe­nek szétugranak, de nem fut­nak sokáig, látva, hogy a bi­ka lemond kergetésükről. In­kább az egyik remegő lányos ünőt választja ki. „No, megtréfáljuk az öreg harcost!...” — súgja kísé­rőm. Szájához emeli két ke­zét, tölcsért formál tenyerei­ből és erőteljes hangon rá­kezdi : „ohhááá-oháááá-eöhh- öhh-öhh!” A bika szerelmi indulatában megtorpan, agáncsdíszes gyönyörű fejét forgatja, keresi vetélytársát. Üjabb imitált bőgés. Hara­gos, bősz bömbölés rá a vá­lasz, csak úgy zeng bele az erdő. A tehenek szétszalad­nak, a bika pedig megindul felénk. Nyilván érzi az em­berszagot, máskor biztosan elmenekülne, de most nem fél az embertől sem. így hát mi vonulunk sietve vissza, s a völgykatlan mélyén is hall­juk utánunk küldött dühös mordulásait. A cserkészúton visszafelé teljes sötétségben botorká­lunk. Minden gödörbe bele­lépünk, minden bokor élénk­be áll. Egyszerre csak bumm!, majdnem előre bukók. Pon­tosan úgy, ahogyan Sízabó Lőrinc írta: „mázsásat csuk­lik a szíved, ha tarkón üt egy gyanútlan ág”. És to­vább: „Kövek másznak ki az utakra, sietnél, s folyton visz- szahökkent a falsűrű fekete­ség.” Végre, újra itt a vadászta­nyán. Lobogó tűz lángjánál beszélgetünk, s. míg a parázs fölött sercegve pirul a vacso­rára kanyarított szalonna, idős barátom régi vadászato­kat idéz: — .:. Lőttem én életemben," ki tudja, hány bikát. Trófea? Nincs egy sem. Mert mások helyett lőttem. Oly ügyesen, hogy senki sem vette észre soha. Elhitték mind, hogy ők lőttek... tornácon készítünk zi­zegő ágyat, ölnyi szé­na fejünk alatt a párna. Hu­nyorogva lenéznek ránk a csillagok. Körülöttünk csak kurta szünetekre halkul a hangpárbaj. Visszhangzik, zeng az erdő. A szarvasok nászhangjai ringatnak álom­ba bennünket, éji takarónk a széna elomló illata. Pataky Dezső 1969. szeptember 20., szombat Fendégünk volt i Németh Marika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents