Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
A termelékenység emelésének úijai Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése Egymillió munkás, ölmilliárd tonna anyag A reform sok vonatkozás- tan megtermékenyítette a vállalatok tevékenységét, gazdálkodását. Eddig mellőzött feladatok kerültek a megoldás útjára. A munka termelékenységének emelésében azonban a legutóbbi másfél évben bizonyos megtorpanás észlelhető. Sőt soha nem látott mértéket öltött a munkaerőhiány. Az idei első félévben valamelyest már országos átlagban is csökkent a termelékenység. Mindezzel öszefüggés- ben — néhány cikk keretében — a termelékenység legkiválóbb tartaléka, az anyagmozgatás helyzetét, korszerűsítésével, gépesítésével kapcsolatos kérdéseket szeretnénk megvilágítani. Megalapozott becslések szerint hazánkban körülbelül egymillió munkás foglalkozik anyagmozgatással az ipari, a közlekedési és a mezőgazdasági üzemekben. Az anyagmozgatás a legtöbb helyen rendkívül elmaradott, a hagyományos kézi munkára, nyers erőre épül. Pedig nem kis súlytömegről van szó: évente mintegy 200 millió tonna anyag áramlik a népgazdaság vérkeringésébe. Átlagosan — és szerényen — számolva minden anyagot 25-ször kell kézbe venni, átrakni, felemelni, mozgatni, amíg késztermék válik belőle. így máris a címben szereplő 5 milliárd tonnás anyagmozgatási feladatnál vagyunk. , Anyagmozgatással foglalkozik az üzemekben a segédmunkások számottevő része. (A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a fizikai dolgozók 44 százaléka szakképzetlen.) Az ^anyagellátás és mozgatás hiányosságai okozzák a szakmunkások és a termelőberendezések veszteségidejének nagy részét. A szakmunkások, a diszpécserek, a művezetők stb., ezért gyakran maguk is kénytelenek bekapcsolódni — a termelés és az irányítás rovására — az anyagmozgatásba, Amióta ipari ország lettünk, megnőtt a város vonzóereje. Országos jelenség, hogy fokozatosan fogy a faivak lakossága. Akik elmennek, akik szerencsét próbálnak. akik jövőt alapoznak, legtöbbször fiatalok, akik új stílust, könnyebb i életformát keresnek városon. Az is tény, hogy a termelőszövetkezetek gazdasági erejének növekedése egészségesen hátráltatja a nagymérvű elvándorlást. A több forint gondolkodóra készteti a jövőjét tervező fiatalt. A detki helyzet éppen ezért elgondolkodtató. Itt működik a megye egyik legstabilabb, tagjainak legtöbbet nyújtó közös gazdasága, s a község mégis elfogyó falu. Gépesítés — könnyebb munkalehetőség Többször jártam Detken. A sajátos jelenségre a termelőszövetkezet elnöke hívta fel figyelmem: — Mi adjuk a maximálisát, megteremtjük a köny- nyebb munkalehetőségek sorát, a fiatalok mégsem keresnek bennünket. Városra vágynak kévés forintért, hiába a mi többszörös ajánlatunk. Hogy ezek a mondatok mennyire nem sablonízű ködösítések, arról is meggyőződtem, amikor Gersenyi Imre főkönyvelővel beszélgettem a detki elvándorlásról. — Én is voltam fatal, éppen ezért megértem, mit jelent máról holnapra élni. A mi időnkben — jó negyven évvel ezelőtt — érthető, fcogy vonzotta a tudásra, a szállításba. A gyapjúiparban az összes munkások egynegyede, az élelmiszeriparban egyharmada anyagot mozgat; ennél is nagyobb az arány az építőiparban' vagy a bányászatban. Vessünk egy bátortalan pillantást á jövőbe. Elképzelhető-e, mondjuk 20 év múlva, amikorra az ipari termelés mintegy megötszöröződik, hogy a segédmunkások, a cipekedők hadserege is ezzel arányosan gyarapszik? (Jelenleg ugyanis a termelés minden egyszázalékos emelkedését átlagosan a segédmunkás-igények 0,7 százalékos növekedése kíséri). A segédmunkások, az anyag- mozgatók utánpótlási forrásai már napjainkban is bedugultak. Hiába emelkednek béreik az átlagos szakmunkás és a kezdő mérnöki keresetek fölé (!), így sem akad már ma 3 nehéz fizikai munkára elegendő jelentkező. A jövőből tehát napjaink nem éppen épületes látványára kell irányítani tekintetünket. Ha más nem, a jelenlegi segédmunkáshiány is nyomatékosan indokolja az anyagmozgatás korszerűsítésének napirendre tűzését. De témánk időszerűségét a termelékenység emelésének és a gyártási költségek csökkentésének sürgető feladatai is aláhúzzák, a termelési költségek 20—70 százaléka az anyagmozgatással kapcsolatos. A helyi vezetők gyakran mégis azzal térnek ki az égetően fontos feladat megoldása elől, hogy az anyagmozgatás nem értékalkotó tevékenység; szerintük csak az anyag megmunkálása és technológiai átalakítása az. Anélkül, hogy elméleti vitába bonyolódnánk az értékalkotó munkáról, annyit megjegyezhetünk: ma már a gyártási technológia fejlesztését, a termelő berendezések kihasználását is erősen fékezi az elmaradott, korszerűtlen anyagmozgatás. Az utóbbi években sok vállalatnál nagyértékű, világszínvonalon álló termelő berendezéseket helyeztek üzembe, ám évszázados módon, talicskával, lapáttal, kultúrára vágyó fiatalt a város. Egy-két pengővel a zsebben könnyen elviseltük a fiatalságot. Akkor városon volt a jövő. Ám jó tíz éve falun is metamorfózis történt. Ma már Detk sem a világ vége, itt is „terem” kultúra, s csak itt terem a több forint. Erről beszélgettem tsz-ta- gokkal. Ök is elmondták, hogy tavaly 75 forintot fizetett egy munkaegységre a közös gazdaság. Arról is beszéltek, hogy egy igyekezettel dolgozó állattenyésztő vagy zetoros megkeresi az évi 40 ezer forintot. Keres eny- nyit városon egy fiatal szakmunkás? Arra is gondoltam, hogy nehéz a mezőgazdasági munka. Igen, ez általában így van, de Detken más a helyzet: — Úgyszólván minden munkafolyamat gépesítve van a kalászosoknál. Mindössze 15 tag kell egy hold búza évi munkálataihoz. Nem kell zsákolni, a kertészetben palántázógép könnyíti az asz- szonykezek munkáját. Igyekszünk maximálisan városiassá formálni a munkakörülményeket. Reggel és este saját gépkocsijaink szállítják a mezőre és onnan vissza a dolgozókat. Ilyen lehetőségek kevés közös gazdaságban vannak. Ám a detki tsz ennél is többet nyújt tagjainak. Szeptemberi-e tervezik a szociális létesítmények átadását. Az állattenyésztők ekkortól munkaruhában dolgoznak, fürdő-, mosdóhelyiségek állnak majd nyers erővel szolgálják ki azokat. így persze nem tudják a korszerű berendezéseket egyenletesen üzemeltetni. Ezzel óhatatlanul visszavetik, korlátozzák teljesítményeiket. A korszerűtlen szállítás egyébként sok helyen a zsúfoltságnak, a szervezetlenségnek és a baleset- veszélynek is a fő forrása. íme, számtalan körülmény, tény és érv szól az anyag- mozgatás, az üzemen belüli szállítás korszerűsítése mellett. Pedig közülük is csupán a műszaki-gazdasági indokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz, „tróger”- munka gépesítésének emberi, társadalmi vonatkozásairól. A tények, az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogy miért? Az elmaradottság és az ezzel kapcsolatos közömbösség okairól következő írásunkban foglalkozunk. Kovács József Következik: Gazdaságos-e rendelkezésükre. A pihenő- termekben rádió és televízió varázsol várbst a régen nagyon is falusias munkahelyre. Mindez mégis hiába: a fiatalok csak elmennek Datk- ről. Őket nem vonzza a csak részükre felajánlott kész- pénzfizetés, a lakásépítési kölcsön, ök mennek az iparba, a városra. Jóiét és az egyke Amikor az elvándorlási statisztika iránt érdeklődtem a tanácson, újabb összefüggésekre derült fény. Szabó János tanácstitkár elmondta. hogy alig tíz év alatt a község lakosságának közel negyede vándorolt el. Az első turnus még 1950—51 körül hagyta el a falut, ök városon telepedtek meg, s gyökeret eresztve, magukkal vitték a családot is. — Tíz éve általában évről évre húsz fiatal hagyja el a falut. Igaz, ez a létszámfogyásnak csak hányada, mégis elszomorító. Beszéltünk már erről tanácsüléseken is. A tsz részéről a nevelőket inspirálták a hatékonyabb meggyőzésre. Joggal panaszolták a közös gazdaság vezetői, Imgy ők hiába áldoznak a kultúrház bővítésére, hiába akarják majd felépítés után kezelésbe venni, ha csak öregek klubja lesz. Érdekes a demográfiai statisztika is. Tíz év óta állandóan tíz alatt a születések száma. Ez alig harmada az elhalálozásnak. Régebben Vasöntést gépóriás Munkában a 800-as kőilegalább az egyensúly megvolt. Igen. az egyke újra „divat” a községben. Alig olyan hás, ahol egynél több gyerek lenne. Mi az indítóok? Erre kerestem választ. A faluban huszonhét gépkocsi. Azt is mondják, hogy ' legalább ugyanennyi tsz-tagnak , már megvan a pénze a vásárlásra. Ahogy jártam a falut, könnyen meggyőződtem a jómódról. Üjonnan épült két- háromszoba-összkomíortos házak. Megkérdeztem egy fiatalasszonyt: — Elég az az egy gyerek, higgye el. Jól élünk az igaz, mert fizet a tsz. De mondja meg: három-négy apróság mellett tudna-e egy-két év alatt házat építeni, kocsit venni...? Íme, a detki dilemma... a régi téma új változatban ... „Nem adom a gyereket a tsz-be" Mondják, ez sztereotip mondat Detken. Hogy menynyire így igaz, arról magam is meggyőződtem. A család kért, hogy őrizzem meg in- kognitójukat. Az ígéret után őszintén érvelt az asszony: — Jövőre lesz nyolcadikos a fiam. Szereti az állatokat. Mániája, hogy visszamenne a tsz-be. Megmondom én őszintén, hogy ebbe nem megyünk bele. A férjem is ott dolgozik. Megvan az évi 45 ezer forint jövedelem, no meg a háztáji. Igaz, de ezért keményen meg kell dolgozni. Ilyenkor' A minap Petőfibányán jöttek össze a Mátraalji Szénbányák üzemeinek versenyíele- lősei, hogy megtárgyalják a szocialista munkaversennyel kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Továbbá, hogy véleményt, javaslatot mondjanak a tervezetről, amelyet a SZOT adott ki a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésére. A Lorbert Ferenc vállalati versenyfelelős által ismertetett tervezet lényege, hogy. a szocialista brigádok magasabb szintű célok érdekében pályázhatnak vállalásokkal és siker esetén különböző kormánykitüntetésben, pénzjutalomban részesülhetnek. A tervezet élénk vitát váltott ki. Ez érthető, hiszen a résztvevők többsége már tekintélyes időt töltött el á mozgalomban. A szükségszerűségben teljes volt az összhang. Ám az egyes pontok megfogalmazása vagy a hiányos kitételek már a kritika tárgyát képezték. Néhány pélnyáron nem volt egyetlen szabad vasárnapja sem. Hát én ezt nem akarom a fiamnak. Van nekünk már mindenünk. összeszedtük neki, meg magunknak. Ö csak tanuljon, menjen városra. Keveset keres? Nem baj, segítünk neki. Dolgozik nyolc órát, s aztán szabad. A fiatalasszony bemutatta a jómódot, hinnem kellett. Arról is beszélt, hogy ez nem egyedi eset. őszintén zsörtölődött, hogy bátyjának fia is a mezőgazdaságba jönne visz- sza. — Tudja, ez olyan öröklődött ösztön, de kinevelhető. Elismerem én, hogy sokat ad a tsz, hogy itt is van kulturálódási lehetőség. Mind igaz, de városon könnyebb a munka, nem fogy el olyan hamar az ember ... Már azt is bánom, hogy építettünk ... Kinek tudjuk majd eladni az épületet? Egy újabb elvándorló beszélne ? * A fold elvesztette vonzóerejét. Adott jólétet, s ez városra csalja megművelőit. Nem maguk mennek először, hanem fiaikat-lányaikat küldik helyfoglaló „követnek”... Ök mennek is. Hol hát a megoldás? Az megnyugtató, hogy az egyre szélesedő gépesítési folyamat csökkenti a munkaerő-szükségletet. Ám ez csak rövid távra megoldás, mert évtizedek múltán matuzsálem korú őslakosok nem irányíthatják a mindentudó gépeket sem. Hol a megoldás? Ügy hiszem, azokban a nyakas, dacos fvsuM t°l':r'etekben, akik eso*-", -'•fic • -..—^vágynak _ -' v.v.j,re . Velük kellene törődni... Pécsi István dát nézzünk talán az érthetőség kedvéért! A tervezet szerint egy brigádon belül a régi törzsgárda- tagol: nagyobb arányban részesednének a kapott jutalomból. Ez helyes! így a régi törzstagok éreznék a megbecsülést. De mi van az esetben, ha égy brigádban mindenki törzsgárdátag? Igaz, egyforma összegű pénzből annyit oszthat a régi brigád, mint az új. De, itt meg kelt jegyezni, hogy a fiatal szocialista brigádok is részesülhetnek magas kitüntetésben, jutalomban, ha eredményeik alapján megérdemlik. A tervezet megemlíti, hogy a szocialista brigádok pályázhatnak bizonyos kitüntetésekért, ami természetesen szép summa pénzzel is jár. De mi legyen a pályázat, illetve a vállalt munka mércéje? Ezzel nem foglalkozik a tervezet! Állítólag az üzem dönti el, hogy megérdemli-e a brigád a megpályázott kitüntetést. Az ilyesféle döntés veszélyes, mert egyik üzemnél alacsonyra, a másiknál magasabbra szabhatják a mércét, ha nincs pontosan megadva, hogy konkrétan mit kell a brigádnak teljesítenie. Nemcsak a tervezet váltott ki vitát. Bonckés alá került a vállalatnál folyó szocialista brigádmozgalom is. Több mint négyezer ember mozgalma került reflektorfénybe. És hogy mennyire őszintén, azt az alábbi példák bizonyítják. Fény derült arra, többek között, hogy Visontán a letakarító üzemnél a vezetőség nem törődik eléggé a szocialista brigádmozgalommal. Ez egyébként a gazdasági eredményen is tükröződik. Jogosan kért tehát segítséget Szegedi Máté. Az is elhangzott, hogy petőfibányai vegyes üzemnél a 41 szocialista brigádnak csak 29 patronálója van. Hivatkozhatnánk arra. hogy nincs több megfelelő ember az üzemnél, bár ez kétesen hangzik egy ezer fős üzemnél. Vagy nézzük az új paksi üzemet, — fontos egység ez. hiszen ők végzik az atomerőmű földmunkálatait. Ök — ahogy mondják — el vannak foglalva az üzemszervezéssel és nem érnek rá a brigádokkal törődni. De ugyan, el lehet-e választani a kettőt egymástól? Az eddigi gyakorlat azt bizonyítja,, hogy nem! Summázva a tényeket: a szervezők hibát követtek el. hogy a tervezetet nem küldték ki korábban az üzemekhez tanulmányozás céljából, így az értekezlet sikere i>í- kább a megbízottak aktivitásán múlott és nem a szervezésen. Laczik János 1969. augusztus 11., csütörtök a gépesítés? rogep. (Foto: Kiss Béla) Az oroszlán azt mondta a nyúlnak, hogy gyáva, A nyúl orrát fintorogva hallgatta az oroszlán szavait, egy pillanatig töprengeni látszott, aztán megkérdezte: — Miből gondolod, hogy gyáva vagyok? — Miből? Hát csak rád kell nézni. Reszketsz, már attól reszketsz, hogy rád nézek — mondta gúnyosan az oroszlán. — Tévedsz — válaszolta kisvártatva a nyúl, s gondosan hátraugrott vagy kettőt. — Én nem attól félek, hogy rám nézel. Én attól félek, hogy te nézel rám — és máris tovaporzott. Az oroszlán értetlenül csóválta a fejét. — Mégiscsak ostoba ez a nyúl — morfondírozott, — meg igenis gyáva, tfogy elszaladt'. Pedig nem is vagyok most éhes — fűzte hozzá és nagyot ásított, ahogyan az egy oroszlánhoz illik. (-&) A szocialista brig ádmozgalom ■ ■■ rr m r r . jövőjéért Tanácskozók Petőfibányán Elfogyó falvak: Miért vándorolnak el Detkről
