Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
UV .Uris/ IkgRineinnon mfftermél>en Lenin szobor fogadja majd az Egerbe érkezőt Egy egri üzem, a Fi- nomszerel- vénygyár munkásai gyűjteni kezdtek, fiogy Lenin-szobrot állítsanak a városban. Kerestek egy szobrászt — Makrisz Aga- memnont —, akinek számos alkotasa díszíti már Eger városát. A művész a terv hallatán ■r- szerződés nélkül — nekilátott a munkának, tanulmányokat készített. A munkások kívánságára többször találkoztak, beszélgettek — milyennek képzelik el a szobrot. Egyikük az államférfit, másikuk a forradalmárt, a harmadik a gondolkodót, a katonát akarta látni a szoborban. A művész és a munkások közösen alakították ki a végső elképzelést — s a több tanulmányból megszavazták a félalakos portrészerű kompozíciót, amelyet Makrisz Agamemnon most formáz vörös márványba. Csak a személyes megállapodás után terelték hivatalos mederbe a szoborrendelést: az egri tanács, majd a képző- és iparművészeti lektorátus bekapcsolásával.' A puritán egyszerűségű műterem — ahol szobrokon; vázlatokon kívül semmi nincs — őrzi a Lenin-tanul- mányokat, fejeket, félalakos változatokat. — Nem ez az első Benin- szobrom — mondja Makrisz különös akcentusával, — de azt hiszem, valamennyi között ez sikerült a legjobban; A szimbólum valóságos, portrészerű megjelenítésével. Aa öt méter' magas szobrot tri- bün-posztamensre helyezik és az színházzal szemben; a- város központjában állítják fel. Lenin-szobor fogadja majd az Egerbe érkezőket. A szobor alapzata ünnepségek, felvonulások alkalmával a tribün szerepét töltheti be. Az egri Lenin-szobor felavatását jövő áprilisára tervezik. A Lenin-fejek mellett Bartók-, Ady-portrék, egy néger fiú, leány feje. — Modell után dolgozik? — A portrét modell után. — Min dolgozik még? Kivezet a kertbe, mutatja a kecskeméti uszodába tervezett vörösréz domborítású ritmuskompozíciót A medence fölé helyezik el a szobrot, a három vízszintes úszó alakja tükröződik majd a vízben, így lesz egész. Két ülő nő figurája a Korányi Szanatórium kertjébe kerül. Emlékművet állít a spanyol szabadságharcban elesett magyar önkénteseknek. A felemelt kezű kovácsolt vörösréz figurák háttere két összefonódó, három és fél méter magas kőlap lesz. Rajta a felirat: Zalka Máté idézet. Aztán újból a műteremben mutatja e szobrok más-más változatait. — Rajzban komponál? — Keveset. Mindjárt agyagban. Kis gondolatok, tervek ezek. Munka közben változnak, mint itt, ennek a vietnami lánynak az alakja — magas, fehér tűfigurát mutat. ...»» Makrisz ’ Agamemnonnak a görög származású művésznek, aki 17 éve dolgozik Magyarországon, számos szobrát őrzik városaink, tereink, parkjaink, épületeink. Legtöbb alkotása Budapesten, Szegeden, Kecskeméten Egerben van. — Melyik szobrát szereti legjobban? — Az épületet díszítőket, mert ha ilyen feladatot kap a szobrász, nehezebb a mun kája. Igazodnia kell az épület stílusához, formájához, a falfelülethez, funkciójához — együttműködve az építészszel. Más módon kell közelíteni az ilyen feladatokhoz De úgy érzem, ezek valahogy közelebb kerülnek az emberekhez, a társadalomhoz funkciót töltenek be. Más jellegű a szobrász dolga min den egyes épületnél. Meny nyíre más domborművet kel lett terveznem a kecskeméti szálloda modern épületére, mint a győri pályaudvarra ahol kénytelen voltam szim bolikával kifejezni magam. Kádár Márta Édesvfz-elfiállftó zsebkészülék Az emberi szervezet hosz- szú ideig bírja az éhezést, a trópusi forróságot és a jeges tengerek dermesztő hidegét. Víz nélkül azonban nem létezhetik. A szomjúság teszi ki a legnagyobb próbának a hajótörötteket, akiket nem sikerül gyorsan megtalálni. Ezért a Szovjetunió ban rendezett Inribprom 68 kiállításon óriási érdeklődést keltett az angol Dunlop-cég tengervíz-sótalanító „zseb készüléke, amellyel naponta néhány liter édesvizet lehet előállítani. Hol van az emberi... Figurális kompozíció — mondja a művész, meg a kritikus. „Tolvajnyelv”, művészeti zsargon. S ma úgy hangzik, mir.thp egy műfajt határoznánk meg ezzel a kifejezéssel. Azzal, hogy a művész megteremt egy világot a vásznon, s helyet ad az embernek is. Az Embernek, aki szereplője a kompozíció pillanatnyi, vagy — a megfogalmazástól függően — hosszabban, tovább tartó történetének. Több olyar; alkatást ismer, a művészettörténet, ahol éppen az emberábrázolás miatt horgonyoz le a néző, s nem tud dönteni, vajon az Ecce homo, vagy a Rőzse- hordó asszony az emberibb. Figurális kompozíciói — kevés ... Éppen azért kevés, mert ha szerepel is az Ember a vásznon, még nem biztos, hogy az alkotás — gondolatban — emberi is, a szónak abban az értelmében, hogy az alkotás n e- kem és rólam szól-e... ? Az alkotásban felismerem-e mindazt, amit nekem mondani akarnak? S felismerem-e magam, téged és öt? ... Az egri képcsarnokban rendezett kiállítás elgondolkodtatott. Ugyanis az itt bemutatott Szalatnyai-képe- ken nem mindenütt szerepel az Ember, s mégis úgy érzem, hogy egy-egy „személytelen” tájképen, vagy éppen városképen, illetve képben ott vagyok magam is. A kompozíció nem „figurális”, s az embert — vagy magam — ott érzem, abban' a hangulatban élek; abba a hangulatba csöppenek bele, mintegy véletlenül, s most ott vagyok, érzem, hogy nekem született az a festmény ... A végtelen témaskála sok lehetőséget ad ahhoz, hogy a tárlatlátogató felismerje elsősorban önmagát. A felismerés öröm, a felismerés egyetértés, a felismerés elfogadás! És azt mondom, hogy tetszik a kép. Nem azt mondom, hogy: a témaválasztás tetszik, nem azt mondom, hogy a gondolatnak az a része tetszik, ahol... és nem azt mondom, hogy a színek harmóniájában a ..., s azt sem, hogy formailag a belső ritmus ..., meg azt sem, hogy a színek és a formák összhangjában a legszebb ..., hanem azt, hogy a kép tetszik... (Még akkor sem mondom a Nagy Szavakat. ha elismerten szükséges a látáskultúrában bizonyos művészeti „zsar- gor.ismeret”!) i Lényeg: tetszik az emberi, az ember konkrét szerepeltetése nélkül emberi. S — furcsamód (vagy nem is olyan furcsa?...) a ma képzőművészetéből vagy hiányzik, vagy csak díszlet- szerűen jelentkezik — többnyire — a figura. Hiányzóm — én, mint néző — hiányzóm a művész gondolatából. Én, az ember nem találom a kontaktust emiatt a művészszel. Megkapom a vegytiszta világot. Vegytisztát, mert a valóságot megtisztították mindazon természetes vitamintól, melyet mi, emberek oltottunk a valóságba — függetlenül attól, hogy az oltott anyag fertőzi-e, vagy immunissá teszi-e a valóságot — velünk szemben (vagy értünk!) Sedelmayr „A modern művészet bálványai” című munkájában élesen kifakad — és érthetően — az ilyen vitaminmentes művészet ellen. A zsír, a tej sem tápláló, ha vegytisztán fogyasztjuk, ha kivonjuk belőle a vitaminokat. Az a kép sem táplálja esztétikai szomjúságunkat, amelyben nem gyönyörködhetünk magunkban. Érdekes, és pont az előbbiek miatt fontos műfaj a képzőművészetben a portréfestészet, melynek Barabástól a mai napig sok követője akad. Sok — de kevés ... Első látásra „témátlan” műfaj, mert csak a modell réz ránk karakterével, arcvonásainak jellemző „tüneteivel” ... s csak később, amikor akaratlanul is tovább ácsorgunk egy-egy portré előtt — vesszük észre, hogy sokkal több ez! Az arcvonások képesek történetet mesélni, csak olvassuk le, tanuljunk meg leolvasni, önmagánál, a modellnél is többet mond. terebélyesedik, míg rá nem jövünk, hogy nincs zenit és nadir, és nincs horizont sem — pedig csak egy arcképpel nézünk szembe ... Kevesen festenek ma portrét. Igazi portrét. Valóban művészi portrét. A képzőművészet amorf útján kevesen találkoznak vele szívesen, kevesen állítják meg egy-egy barátságos szóra. Pedig — mennyire emberi !... S ha környezetében látjuk, pillantjuk még a „figurát?” Ha érzem benne az Embert, nem kérem a művésztől, hogy fotózza le nekem inkább, nem kérem számon tőle, hogy miért nem ír magyarázó szöveget, és azt sem kérem számon, hogy az ő eszközeivel megfogalmazott ember miért csak jelzett, miért nincs az orrán két lyuk? Csupán azt kérem szómon, hogy az ábrázolt ember egy-e a kompozícióval, odatermet t-e valóban, őérte van-e, őérte született-e a kép? Mindezt afölötti bosszúságomban írtam, hogy — tisztelet a kivételnek — sokan szégyellik a legalapvetőbb érzelmeket, és még jobban szégyellnek róluk beszélni, vagy ha említés esik róluk, lekicsinylőén, szégyenlősen csupán „lelkizésnek” nevezik, mert a kor embere nem ér rá pityeregni, nem ér rá szívből örülni, nem ér rá szívből szeretni, nem ér rá amúgy istenigazában gyönyörködni ... ! De ez ürügy. És örülök minden cáfolatnak. Nagyon örülök, hogy Balogh László fiatal egri festőművész műtermében járhattam. és szinte a befejezés pillanatában láthattam egyik képét, mely élő cáfolata volt aggályaimnak— de nem végleges... A kép egy erdőt, vagy parkot jelzett, fákat, körös-körül sötét színekkel, s a színek a kép középpontja felé egyre világosabbak lettek, egyre élénkeb bek, egyre megkapó bbak, mígnem a sötétséget egyfajta, érdekes, szép fényár nem váltja fel, melyben fiatal pár közeledik... Jelzett, és mégis teljesen emberi figurák .. 1 És a két test egybeolvadó tömegével, valahonnan a tömeg centrumából határozott vonalú, meghökkentően realisztikus arc bontakozik ki. Személytelen arc, gondolkodó, gondolatokat adó kifejezéssel ... Annyira emberi, s éppen emiatt annyira megkapó, képzettársításra, az ÉN feletti töprengésre késztet. kép volt ez, hogy ...hogy eszembe jutott sok más (kereső, vagy találni vélő...?) — ember nélküli alkotás. Valóban: talán ma még érdemesebb újra felfedezni az embert, mint régebben. Érdemes? ... Szükséges. Föl kell fedeznünk magunkat újra — a képzőművészet, s sok más művészet segítségével —, hogy újra tudjuk, hol keressük önmagunkat, hol keressük az Embert. Fölfedezni, kutatni, észrevenni, elismerni — szégyenkezés, pirulás, vállrándítás nélkül. Míg — nem késő .KI Kátai Gábor y*tssssssssss/syssssssssssssss/sssssssssss/sssssssssssssssss/ssSsssssS/XSJ,assss/ssssssS/ssssssssssssssssssssssjssssssssssssssssssssjsssssssss/ssfssssssss/ssssssssssssssssssssyssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssj VIYCZE GYÖRGY: ÚT A POKOLBÓL —< Szervusz — mondta széles jókedvvel és saját hangjától megbátorodott. — Mi az, te is bejössz a Fácánba? 1 I — Hm. Miért ne? — válaszolta kis zavarral, de egyre bátrabban fejtegetni kezdte: — Miért ne, öregem?! Én sem fülledhetek meg az otthonülésben. Bedohosodik az ember. — Okosan beszélsz, mit iszol? — Ezt most én kérdezem... — Bort, öregem, bort! De igyunk azt, amit te akarsz. — Akkor konyakot. Az a legjobb. Ittak jócskán, és szertartásosan. Megszámlálhatatlan féldecls pohár hevert az asztalon. — Tudod, más az élet, ha az ember nem zárja be magát a szobájába. Ennek mától vége — és a nyomaték kedvéért, egy poharat a cserépkályhához csapott Korompai. Különös erőt érzett magában. Mintha izmai megduzzadtak volna. Ügy vélte, a hétfej ü sárkánnyal is megbirkózna most. 4069. augusztus 14., csütörtök Kocsis saját életfilozófiáját fejtegette; — Nem is értem, hogyan. tudtál eddig otthon, az asz- szony mellett ülni... Nem élet az, nem az. Magamról tudom. Lesoványodik attól az ember. Le teljesen. A szüntelen gondtól olyan lesz az ember, mint az agyonhajszoLt gebe. Meg az egész élet... Tudod milyen ez az élet? Olyan mint mint a hold. Sárgán, erőtlenül süt és aztán elfogy. Mi lesz belőlünk? Semmi sem. Semmi sem lesz az emberből. Porból lettél, porrá leszel... Ezt mondja majd el a kopasz páter, aztán kész. Ezért kucorogni, spórolgatni, egy életen át, hát mi az, ha nem rothadás? Nem élet! Az asztalra csapott és elhallgatott. A hatást figyelte Korompai arcán. Korompai rágyújtott. Mélyeket slukkolt és a szája szélére ragadt dohány törmeléket köpködte. — Igaz. Szemét a világ. Ma vége lesz. Ma vége szakad annak, ami volt. Nem lehet úgy ..élni, mint a hernyó, hogy egyre összébb húzódzkodjon. összébb és összébb és végül levedli a bőrét is. Amikor kimondta ezeket, reccsenést érzett fejében. Valami megszakadt. Szűknek érezte ruháját, cipőjét. Szeretett volna kibújni belőle. A szesz, - íeltodítolt» - tejébe avért, és önmagán csodálkozott, mert mindig békés ember volt. de most szeretett volna verekedni. Akkorát verekedni, hogy folyjon a vér. — De kifordítom én a Bakó belét egyszer, az biztos! Megjátssza az igazgatót a seepapírokon a napi csalásokat, akkor „túlórázik” a teli vérrel. Azt mondják, fehérmájú. Az isten se győzné kielégíteni. A szomszéd asztalhoz ültek és halkabbra fogta a szót Korompai. — Érted, minősítgetik a parasztok dohányát össze-visz- sza. Alig akad másodosztályú. De ezt csak neked mondom. Szóval, minösilgetnek, s amennyit lehet zsebre vágnak... mét. Közben szűri a levet a Partisnévai. Tudod melyik az? Az a telivér asszony. Akinek az ura tébóeés. Munka után ők még dolgoznak. Gondolhatod, milyen munka az. Akkor tűntetik el a nyomokat. Firnejszes csibész. Arra tud vigyázni, hogy le ne buk- -yon, Aztán ha kisimították a Elvetemedett állat’i— Te meg elég félnófás vagy — szólt közbe Kocsis. — Szóval úgy értem, hogy becsületes hülye vagy. Élni tudni kell, komám. Korompai most szörnyű nagy utálatot érzett az egész világ iránt. Kocsis iránt is; dolta róla. S hogy feszültségét levezesse, a pincérhez kiáltott. — Halló! Még egyszer ugyanazt. Üjabb konyakospoharak kerültek az asztalra. — Ezeket a romokat tüntesse el — szólt Korompai a pincérnek és az üres poharakra mutatott. — Fél nyolc — mondta Kocsis. — Most nyit a Jázmin. Menjünk át. Valami nyanyát összeszedhetünk. Korompai egyetértett vele és fizetett. Kocsis kiment a vécére. Ko rompai a zsebébe nyúlt. Ujjai remegtek, óvatosan kitapin tott három darabot a pénzcsomó közül. A Jázminban éjjel kettőig ittak. Kocsis egy nővel eltűnt. Korompai egyedül indult haza. Erre még emlékezett, többre nem. Reggel fél hétkor az asszony rázta fel, Bó dúlt volt és pocsékul fájt a feje. — Hol voltál az éjjel —- kérdezte a felesége. Korompait feldühítette ez az egyenes, követelő hang Nem válaszolt, csak feküdt az ágyon. — Azt kérdeztem — ismételte meg az asszony — hol voltál? — Az istennél! — vágta oda Korompai. Nem kérdezett többet a fe lesége. Kiment a konyhába és a gyerekekkel foglalatoskodott. < * 1,_ jm* 4iolytatjuk.) Nemcsak sportköri üfgry— Hírt adtunk arról a nagy sikerű találkozóról, melyet a mo- jini Drusztyevnyik Sportkör tagjai, szurkolói és a mátra- szentimreiek tartottak. A csehszlovák sportolók úgy tervezték, hogy sportfelszereléssel lepik meg a mátraszentimrei fiatalokat, ám amikor sor került volna erre az aktusra, valamint a visszavágó mérkőzésről szóló megállapodás aláírására, kiderült, hogy Mátraszentimré- nek nincs sportköre. A barátságos labdarúgó-mérkőzés és a találkozó ettől függetlenül baráti légkörben zajlott le és a mátraszentimrei fiatalok már készülődnek a csehszlovákiai visszavágóra. Az üggyel kapcsolatban nemrég levelet kaptunk, amely feltárja ennek a fonák helyzetnek a hátterét. „Nem azért nincs sportkör itt Mátraszentimrén, mert nem szeretnek sportolni, hanem azért, mert nincs, aki biztosítaná a sportkör működéséhez szükséges anyagiakat. A helyi tanács nem képes ennek a háromezer forintnak az előteremtésére, mert legalább öt évre lekötötte községfejlesztési alapját a turistaklub építési költségeire, berendezéseire. A tanács vezetői felkérték a gyön- g.yösoroszi ércbányát, az érc- feltárót, a SZOT-üdülőt és az erdészetet, hogy támogassák kulturális igazgatói alapjukból a sportkör utazási és egyéb költségeit — olvashatjuk a levélben. Majd befejezésként: „Azzal indokoljuk a kérést, hogy a község lakosságának legnagyobb része ezeknél a vállalatoknál dolgozik. így részeseik a kulturális alap képzésének, mégis valamennyi helyen elutasították a mátraszent- imreiek kérését.” Nemcsak sportköri ügy ez . . • hiszen a falu lakosai, akik szinte teljes létszámban a bányászatnál, erdészetnél és az üdülőkben dolgoznak, más esetben sem érezhetik munkahelyük segítségét lakóhelyük sport-, kulturális- és társadalmi életének fellendítésében. És ezt joggal teszik szóvá. Joggal várhatják el, a mátraszentimreiek, s mindazon községek munkásai, akik „megtermelik” az igazgatói alapot. de- mert nem laknak a» „üzemben”, eddig elestek en** nek áldásaitól. —.i^u.
