Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
Lávaszokőkutak a hawaii Kilaueo vulkánon Június 12-én és 13-án’, a híres hawaii tűzhányó, a Ki- lauea (amelynek kráterében a világ legszebb, izzó ba- zaltlávatava foglal helyet) ismét működésbe kezdett. A tűzhányó lejtőjének egy bizonyos területéről hatalmas lávatömegek szöktek a magasba, izzó szökőkút gya- pánt. Kétnapos működése után a vulkán elpihent ugyan, de nem sokáig. Június 24-én ugyanis a tevékenység kiújult, és ismét pontosan az előbbi terület vált aktívvá. A kitörés ezúttal este 10 órakor kezdődött és másnap reggel 7-ig tartott. A szökőkút aljára visszahulló lávatömegek pontosan ugyanazon utat követték a tenger irányába, mint amerre a korábbi lávaömlések is folytak 12-én és 13-án. Az új láva mintegy hetven méternyire közelítette meg a tengert azon idő alatt, ameddig a szökőkút működött. Az aktivitás megszűnte után a lávatömeg azonban még mindig eléggé forró volt ahhoz, hogy tovább mozoghasson, és így rövidesen elérte az óceán vizét. Ez a jélenség reggel 8 éra 35 perckor következett be. A vulkán környezetében elhelyezett műszerek jelzései arra utaltak, hogy a tűzhányó csúcsa kissé kiduzzadt, ami annak jele lehet, hogy újabb lávautánpótlás érkezett a mélyből. Előbb-utóbb tehát újabb kitörésre lehet számítani. Intelligens mikrobák Az amerikai tudósok baltimorei kongresszusán dr. Donald Springett bakteriológus kijeién tétté: — tik megfigyeljük, milyen gyorsan tudnak reagálni a mikrobák a mi védelmi eszközeinkre, feltétlenül arra gondolunk, hogy ezek az apró lények olyan intelligenciával rendelkeznek, mint az egyetemi professzorok. Mint ismeretes, korábbi tapasztalatok alapján július elsejétől Heves megyében is bevezették a taxik önelszámolását. Ennek értelmében a taxisok — többi között — a régebbinél kötetlenebb formában dolgoznak, rátermettségük, ügyességük s termé-* 1 szetesen nem utolsósorban szerencséjük szerint fuvaroznak, versenyeznek a Kedves Utasért. A bevételen pedig osztoznak a 4. számú Autóközlekedési Vállalattal. — Vajon mit jelentett az újdonság, mit hozott eddig a szokatlan munkaforma, bevált vagy sem, s mi várható tőle a jövőben? — érdeklődtünk a héten, az első hónapról kérdezősködve. EGY TAXISOFŐR: — Gömöri László a nevem és a JA 38-63 forgalmi rendszámú Warszawával járok ... Aránylag „új fiú” vagyok a taxinál, mivel csak tavaly decemberben kerültem ide a TEFU-tól. Mit mondjak ...? Átlagosan 400 forint körül „forgalmazok” naponta, de van úgy is, mint például csütörtökön jegyeztem fel a kis könyvembe, hogy 23 forduló után csak 287 forintot kaptam. Nincs még nagy ismeretségem, ezért mindössze három túrafuvarom volt egész hónapban. Az egyik például 10 óra eltöltése után: vonatról lekésett csehszlovákokat kellett gyorsan Miskolcra vinnem. Jellemző a túraszerencsére, hogy ezzel az úttal szinte ugyanannyit kerestem, mint az előtte 10 órahossza alatt tett városi fordulókkal ... Egyébként havi tízezres forgalmat várnak tőlem a szerződés szerint, s ehelyett júliusban 13 424 forint volt a teljesítményem. ötezerkilencszáz körül maradt nálam, a többit befizettem a vállalatnak. Az elszámolási lapon a „rezsit” különvéve 2200-at kalkuláltak tiszta fizetésnek, s ezt az utolsó fillérig hazaadtam. A többit pedig félretettem a fenntartásra, a várható különféle üzemeltetési kiadásokra, merthogy ez az én gondom. Ami pedig a kötetlen munkaidőmet illeti, hát csak annyit mondhatok róla, hogy júliusban 314 órát töltöttem tengelyen, a volán mögött, s további 34 ráment az autóápolásra, kisebb javítgatásokra, karbantartásra. Röviden: ha valamivel talán több is most a fizetésem, mint azelőtt a TEFU-nál, a pénzért sokkal jobban meg kell dolgozni, a régebbinél összehasonlíthatatlanul fárasztóbb a munkám ... Júliusban például — lehet, hogy ezért, lehet, hogy a nagy meleg miatt, de — négy kilót fogytam ... TÖBBEN: Az idegesít a legjobban bennünket, hogy kocsijainkban sok már a kilométer, vagyis a taxik meglehetősen kiszolgálták már az árukat. Ha ma nem, holnap, vagy holnapután „lerobbanhatunk” velük, aztán vihetjük a javítóba. Fizethetünk érte. — Korántsem egyformák a kocsik, s aki jobb állapotban kapta mint a többi, kétségkívül előnyben van. — Ügy tudom, hogy régebben a vállalatnál ráfizetéses volt a taxi. Ha a vállalat nem tudott vele boldogulni, nekünk „tudnunk” kell"’ — Most már úgyszólván az egész életünket a taxihoz kell igazítanunk. Nem merem például a szabadságomat sem kivenni, mert a szezont vétek lenne elszalasztani. -Pedig, láthatja rajtam, rám férne már egy kis pihenés! Júliusban, ha hiszi, ha nem, összesen három pihenőnapom volt, s ebből csak kettő esett vasárnapra. — Itt nálunk most szinte teljesen bizonytalan a jövő: ha nincs forgalom, nincs forint. És vajon ki tudja garantálni az állandó forgalmat ...? — A július számomra is jól sikerült. De vajon ilyen lesz-e minden hónap...? AZ UTASOK: — Július elseje óta sokkal könnyebb taxit kapni. — Udvariasabbak, kedvesebbek a sofőrök, látszik rajtuk, hogy mindenképpen a kedvünkben akarnak járni. — Az állomásról is több-. 11 ? és maguk hogyan élnek? Néhány család a sok közül I. A fiatalok A statisztikai átlagot szeretném tetten érni, ha lehet. Megnézni, mi található a számok mögött, amikor a jelentés azt mondja, hány százalékkal emelkedett az életszínvonal nálunk áltaJában. Nem a tényt vitatom, hanem az egyéni sorsokat hasonlítom össze a rideg adatokkal. Az általánosból szeretnék eljutni az egyediig. A Bocskai utca Gyöngyös egyik legrégibb településhez vezet el. Innen már csak egy karnyújtásnyira húzódnak a szőlők. A keskeny sikátorba teherkocsival be sem (ehet menni. Apró kis házak könyökölnek rá az arasznyi kőlapokból kiépített járdára. De ez a gyalogút is csak az egyik oldalon található. Váratlan törésiek, kiugrások teszik zegzugossá ezt az utcát. Utcai lámpák is csak elvétve szerénykednek a villanyoszlopok tetején. Ha akarom: romantikus, ha akarom: elhagyatott ez a vidék. Mintha nem is városban járnánk. Itt laknák Skorán Györgyök. Egy kis ház hátsó, kis konyhájában. Most már nem lehet tudni, konyha vagy kamra volt valamikor ez a helyiség. Keskeny is, alacsony is, sötét is. Albérlet, ötszáz forintot fizetnek érte Még csak nem is elégedet- j< lenkednek miatta. Mintha I -egyáltalán annak örülnének, r hogy van hová „hazamenni- i ük”. Haza? Milyen otthon az, ] ahol semmi sem a sajátjuk? , .Ahol a kisgyermeket váró fe- : ’leség csak úgy tud a férjé- , vei egy asztalhoz ülni va^ i csorakor, ha ő maga a sez- lonra telepszik. Annyi hely akad csupán, hogy szék a > JMB. augusztus 10., vásárnál* férjnek jusson. Ez is olyan hagyatéka a múltnak, amely a férfi ma- gasabbrendűségét fejezte ki. A család feje széken ülhet. Pedig még alig múlt húsz éves, de ebben a kis közösségben, amely néhány hét múlva már három személyre növekszik, a „pihés állú” férj — a fő. Személyi kiadásra, zsebpénzre a férj havonta mintegy ötszáz forintot kap. Ebből veszi meg a cigarettát és azt az egy üveg sört, amit a haverokkal fogyaszt el. Nem többet, mert utálja a részeg embereket. — Talán azért, mert kisgyerek koromban egyszer meghúztam otthon a demizsont, amiben a frissen kifőzött pálinkát tartottuk. Csak any- nyi erőm maradt, hogy kitámolyogtam a kertbe édesanyámhoz, aki ott gyomlált. Percek alatt teljesen kikészültem Ennyit — bizonyítékként — a mértékletességre. A feleség havi különkiadása legfeljebb száz forint. Bent a munkahelyén, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat központjában, a gépészeti osztályon megiszik naponta két feketét. Másra nem költ. Ö gép- és gyorsíró, a férje szobafestő. Egy cégnél dolgoznak. — Havonta ötszáz forint marad, amit magunkra költ- hetünk. Mert mi nagyon sze- Tetjük..a hasunkat, az biztos. Sok pénz megy el kosztra. A férjem fizikai munkát végez, neki kell a kalória. Reggelire felvágott, ebéd az üzemi konyhán, esténként rendszeresen főzök itthon. Persze, a legjobb koszt vasárnapokon és ünnepnapokon van. Tulajdonképpen csak azért megy kettőjük keresetének jó része el kosztra, mert rendszeresen főznek, nem „zacskóból” étkeznek. A piac pedig elég drága. Jól élnek, megértik egymást, sokkal jobban sikerült a házasságuk, mint képzelték. Elégedettek? — Egymással, igen. — mondja a férj. — De szeretnénk jobban élni. Amióta megházasodtunk, nem vettünk egy ruhát, inget, a felségemnek is fehérneműk Arra gondolni sem merek, hogy motort. .. ! Vagy tévé... Hol van még eZ? Azt hiszem, még legalább tíz év kell ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy azt elképzeltük magunknak. — És a fusizás? Egy szobafestő jól kereshet. — Eddig még alkalmam sem volt hozzá. Most fejeztem be az egyéves művezetői iskolát.. A feleségem azt mondta, előbb a tanulás. Az a fontos. Munka után még tanulni, gondolja el! A fiatal asszonyka is szólal. — Képzelheti, hogy leghőbb vágyunk egy lakás. Nem is tudom, mi lesz a kicsivel, ha megszületik, ebben a szűk! szőr utaztam már taxival. Először nem akartam hinni a szememnek, ahogy megpillantottam a kockás szélű kocsit ... A VÁLLALATNÁL: — Örömmel nyugtáztuk, hogy szembetűnően javult a kiszolgálás, tetszetőse obek, gondozottabbak a taxik — mondta Zentai Mihály, a 4. számú AKÖV osztályvezetője. — Hozzávetőlegesen öt százalékkal emelkedett a forgalom, városaink taxisai szinte kivétel nélkül teljesítették, túlteljesítették terveiket. Egyetlen baleset sem volt. Embereink közül senki sem számolt le, ellenkezőleg: új felvétel is volt a taxinál... Egyedül Vámosgyörkön nem váltak be eddig anyagi számításaink, de remélhetően ott is rövidesen változik a helyzet. Gondunk, hogy Verpeléten senki sem vállalja a taxi-szolgálatot, még úgy sem, hogy a helyi tanács 1 hold földet is ígért a jelentkező sofőrnek. S hasonló a probléma Parádfürdőn is, ahol viszont az utolsó hat hónap átlagos bérét a forgalomtól függetlenül is biztosítanánk „pilótánknak”, de csak nem akarja elfogadni egyikük sem ... — Mi a helyzet a kocsik műszaki állapotával? — Mielőtt bevezettük az önelszámolást, valamennyi kocsit általános műszaki szemlére köteleztünk. A mutatott, megtalált hibákat kijavítottuk, vagy éppenséggel megígértük, hogy rövidesen elvégezzük a szükséges munkákat. Egyéként kéthavon- ként ezután is kötelező az ilyenféle szemle... A nagyobb javításoktól pedig korántsem kell tartaniuk a gépkocsivezetőknek, mivel a szerződés szerint a fődarabokat díjmentesen cseréljük, a rendelkezésre álló műszaki fejlesztési alap terhére. — Milyennek képkeli a folytatást? — Én meglehetősen derűlátó vagyok. Bízom abban, hogy ki-ki megtalálja a számítását s a mostani helyzet csak tovább javul. Gyón! Gyula szobában. És ha megkapnánk^ a lakást? Bútor is kellene. ^ Persze csak OTP-hitelre ve-fc hetnénk meg, másként szó § sem lehetne róla. — A szüleik nem segítik ^ magukat? ^ — Könnyű azoknak a fia- ^ taloknak, akik mindent meg- ^ kapnak otthonról. Igaz, mind ^ a ketten falusi családból szár - 3 mázunk, de semmit sem vár- § hatunk hazulról. Néha egy ^ csomagot kapunk, valami fi- ^ nomabb falatokkal. Ennyi az^ egész. , ^ — Magának mennyi ruhája^ van? — Nem számoltam össze,^ hirtelen meg sem tudom ^ mondani. Nekem is van, a^ férjemnek is annyi, amennyi S kell. Én még a házasságun!: ^ előtt vettem a ruháimat, ^ mert már tizennégy éves ko- ^ rom óta dolgozom. ________ I R övidesen megszületik az ^ első kisbaba. Alig várják^ már. No, és hogyan képzelték^ el. hány gyerek lesz a csa- Iádban? % — Legalább kettő. Annyi a $ legkevesebb. — Több is lehet? összenéznek, zavartan, szé- ^ gyenlősen. ^ — Lehet, persze. Minden i attól függ, hogyan élünk, $ meg tudjuk-e adni a gyere- ^ keknek azt, amire szükségük^ van. Másként felelőtlenség ^ lenne több gyereket a világ-^ ra hozni. Mind a ketten olyan § családban nőttünk fel, ahol$ sok gyerek volt. Akarattal választottamé olyan fiatal házaspárt, akik é Pvín + Q pzvTYi lrííl.nnKni v ÜGYE, FINOM? (Gergely Árpád felvétele: 3 mwf* jAték (Gömbös Dezső felvétele: 2 ponti) v ^'»ORTRÉ „1 (Molnár Gyula felvétele} 2 poiilf F0I0ZI0N H Vélemények az önelszámoló J taxikról s
