Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
Lehetnek-e termelőszövetkezeti elnökök — szocialista menedzserek? ' MIELŐTT A VÁLASZT megfogalmaznám, szükségesnek tartom megvizsgálni a kérdést a gyakorlat —, ha úgy tetszik — a valóság szemszögéből. Az nem vitás, hogy a termelőszövetkezeti vezetésről alkotott felfogás változóban van. Mindenekelőtt azért, mert változnak azok a politikai-gazdasági körülmények, amely körülmények között irányítjuk a termelőszövetkezeteket. Ezzel kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a külső viszonyok egyre sokrétűbben és dinamikusabban hatnak a tsz-vezetés- re, gyorsul a technológiai haladás. Mindezekből következik a változásokhoz való alkalmazkodás, a rugalmas vezetés szükségessége. Az a kérdés: képesek vagyunk-e lépést tartani a gyorsuló fejlődéssel, mely lépéstartás nemcsak azt jelenti, hogy felfogjuk a mezőgazdasági vállalatvezetés új eszméit és módszereit, hanem a saját szakmai és politikai képzési színvonalunk emelésével a vezetés hatékonyságát tudjuk-e állandóan fokozni? E kérdést illetően a gyakorlat oldaláról nem könnyű a válasz. Természetesen mi, termelőszövetkezeti elnökök örömmel vesszük munkánk elismerését egészen a legmagasabb fórumokig, mégis azt kell mondanom, hogy a tsz- vezetés káderproblémájára nem fordítanak annyi gondot, mint az ipari vállalatok vezetőinek kiválasztására. E problémát illetően az új tsz- törvény sem hozott változást. Számtalan esetet lehetne felsorolni, hogy egy-egy tsz gazdálkodási sikertelenségét vizsgálva a vezetés gyengesége derül ki — nagyon későn. Véleményem szerint ezt, a vezetésszemlélet hiányából fakadó problémát, a minimálisra lehet és kell csökkentmi. TERMÉSZETESEN jelenleg még nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy a ísz-ve- zetők főiskolai-egyetemi végzettségűek legyenek. A magasabb fokú iskolai képesítés lágyon jó és ez a jövő, de a mai tsz-elnök szocialista menedzser voltát nem a diploma dönti el. Azt viszont elengedhetetlennek tartom, hogy akárhol szerezte a tudását, rendelkezzen a korszerű vezetésszemlélettel, következésképpen az azon nyugvó • tekintéllyel. A témával kapcsolatos, a ■Népújság hasábjain megjelent cikkek helyesen állapították meg, hogy a tervutasításos rendszer időszakában a tsz-elnökök a körülmények miatt nem is lehettek szocialista menedzserek. Nem helytálló azonban, hogy a megváltozott körülmények önma- guktól tesznek azzá bennünket. Sőt egyáltalán ne kerüljük el kimondani, hogy nem is leszünk valamennyien szó-, cialistia menedzserek, leginkább azért, mert az élet diktálta gyors tempót nem mindnyájan bírjuk. Kissé felületes volna a szocialista menedzser megállapítás akármelyikünkkel kapcsolatban, ha csak azon az alapon tennénk, hogy felszabadulva a régi kötöttségek alól, most másképpen oldunk meg feladatokat. Hogy az új irányítási rendszer megváltoztatta a körülményeket, módot ad a vezetőképesség kibontakoztatására, ez nem a mi egyéni érdemünk. Ha az adott lehetőségekkel kamatostól élni tudunk s ezt eredményekkel lehet bizonyítani, akkor jöhet szóba a tsz-elnök mint hatékony és sikeres vezető! CSAKHOGY a szocialista menedzserré való átalakulás útja bonyolultabb, mint ahogy egyszeri vizsgálódásra tűnik. A termelőszö\%tkezeti tagság gondolkodása — bár hihetetlen változást ért el az elmúlt tíz évben — érthető módon elmaradt a gazdasági fejlődéstől. Nagyon sokszor és sokan még azáltal értékelik az elnök munkáját, hogy milyen gyakran tölti idejét a tagok között, látják-e napolta a határban, leül-e közéjük, nemegyszer bizony haszontalan tereferére. Senkinek nem jut eszébe, hogy a nem kevés fizetésű elnök idejére ügyelni kell a tsz- tagság érdeke is. Az más kérdés, hogy a szocialista menedzserré való válás éppen egyik legfontosabb eleme a tagsággal való jó kapcsolat. De a jó kapcsolat alatt én egyáltalán nem a széles mo- solyú „kedves” ember modelljére gondolok, amly csak személyi hatást céloz. A tsz-elnök előtt naponta és évekre előre egy sor kérdés vár megoldásra, amely feladatok megoldásához szükség van a vezetői tekintélyre, a helyes döntésekre. Hogy ez így legyen, szükséges az állandó politikai-szakmai továbbképzés. De, ha az elnök egy tanfolyamon, vagy mérnöktovábbképzőn vesz részt — nem minden tag értékeli helyesen. A szocialista menedzserré való válás elengedhetetlen feltétele az elnök naprakész tájékozottsága üzemi szinten és a külső piaci és termelési információt illtően. Ismernie kell a rendeleteket. Ebből adódik, hogy a munkaidő jelenleg is sokkal hosszabb, mint ahogy az felületesen nézve látszik. A magam esetéből is számtalan példát hozhatnék, hogy ezt a sokszor éjszakába nyúló munkát nem mindenki értékeli fontosságának megfelelően. A sikeres tsz-elnök tisztában van azzal is, hogy a saját tagságának megvan a maga egyéni sajátossága, saját ereje, magatartása, sajátosak a szabályai és mindennemű szükségletei. A TAGSÁGOT NEVELNI kell arra, hogy mgismerje a korszerű vezetés körülményeit, s ezen az ismereten keresztül értékelje az elnök munkáját. Ehhez legtöbb segítséget a téli politikai oktatásokon lehetne nyújtani. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma már a tagság is nyitott szemmel jár, és ha a tsz-elnök nem rendelkezne azokkal a jellemvonásokkal és tulajdonságokkal, amelyek termelőszövetkezetének szocialista menedzserévé tehetik. akkor az ellenkezőjét hiába akárjuk a tagsággal elhitetni. Még egy fontos része a témának, hogy az elnök megfelelő munkatársakkal legyen körülvéve. Véleményem szerint az elnök sohasem válhat szocialista menedzserré, ha a kívánt eredményeket nem azáltal akarja elérni, hogy beosztottjai a tsz-tagság részének tekintsék és érezzék magukat, és a tagság érdekeinek megfelelően, állandó utasítások nélkül működjenek. Csak az elnök joga lehet megválogatni és beállítani a beosztott vezetőket. Más kérdés, hogy a beállítás előtt a pártvezetőség, a tsz- vezetőség konzultál az .elnök javaslata fölött. Ugyanis a szocialista menedzserré való válást alapjaiban ássa alá, ha az elnök és a beosztott vezetők között nincs egyetértés. Pedig senki sem tagadhatja, hogy nem egy tsz-ben van ilyen jelenség. Ilyen esetekben a probléma megvizsgálása után1 a döntés halasztása a hatékony vezetést bénítja. KÉTSÉGTELEN, hogy a fejlődés mindent íélretol út- jából, ami korszerűtlenné válik. Ezért nem lehet már a régi módszerekkel eredményesen vezetni a termelőszövetkezetekben. Általában adottak a feltételek ahhoz, hogy elsajátítsuk a korszerű vezetést. Közösségi érdek, társadalmi érdek, hogy a tsz- elnökök az általuk vezetett mezőgazdasági üzemek, szocialista menedzsereivé váljanak! Varga Zoltán agrármérnök, tsz-elnök Megszűnnek-e Eger vízgondjai? Eger várossá — közművesített várossá — fejlődésében jelentős tény, szinte határkő volt az 1927-eg vízmű. és víztároló-építés a Hajdúhegy tetején, a mostani Kisfaludy utcában. Akkor kötötték be a vízvezetéket először a város nagyobb tömbjeibe és módosabb lakóinak házaiba. Az 1927-ben épült vízmű, a 600 köbméteres víztárolóval — közel harminc évig — biztosította a város vízszükségletét. A városiasodás, a nagy iramú fejlődés mértékét mi sem bizonyítja jobban, mint például éppen a vízgondok jelentkezése: 1966-ban az egri völgy másik oldalán, a Leányka utcában megépült egy 2001) köbmétere»'víztároló, s a hozzákapcsolt vízmű, valamint a régi, hajdú hegyi vízmű mellé a víznyomást növelő hidrofor. És ennek ellenére 1967—68-ban mégis vízellátási gondokkal küzdött a város... — Mi a helyzet 1969- ben — erről kértünk tájékoztatást a Heves megyei Vízmű Vállalat főmérnökétől, Horváth Jánostól és a vállalat egri üzemének főmérnökétől, Árvái Jánostól. — Ez az esztendő szinte „nyugvópontot” jelent az előző évek „viharaihoz” képest — halottuk a két vezető szakembertől. — Sikerült közel 3—4 ezer köbméterrel növelni a város kútjainak napi vízhozamát: felújítottuk a Népkert 1959-ben fúrt kútját, s ugyancsak a Népkertben üzembe lépett egy új kút is, amely mintegy 3 ezer köbméterrel növelte a napi vízhozamot. így az Andornak- tálya—Eger közötti 49 fokos meleg vizű kút jelenleg tartalékot képez, s vizét csak a legszükségesebb esetben kapcsoljuk be a hálózatba. — Jó hallani, hogy jelenleg van a városnak elegendő mennyiségű vize. Az időnként tapasztalható néhány órás vízhiány^ mégis mi okozza? Országos erdészeti vándorgyűlés Tegnap az Országos Erdészeti Egyesület 1969. évi közgyűlésével megkezdődött Szombathelyen a háromnapos országos erdészeti vándorgyűlés. A mintegy 600 erdészeti és faipari szakember részvételével megrendezett tanácskozáson megjelent Földes László miniszterhelyettes. A közgyűlésen beszámoló hangzott el az Országos Érdé. szeti Egyesület munkájáról, majd dr. Madas András, az egyesület elnöke átadta az 1969. évi Bedő Albert dijat. A kitüntetést ez alkalommal dr. Halász Aladár erdőmérnök, a MÉM osztályvezetője, dr. Herpay Imre egyetemi docens és Mihályka Gyula, a Szombathelyi Erdőgazdaság igazgatója kapta meg. Ezt követően az Országos Erdészeti Egyesület és a Faipari Tudományos Egyesület közös rendezésében tudományos ülésszak kezdődött. Az előadók és a hozzászólók hangoztatták, hogy a fagazdálkodás csak akkor lehet eredményes, ha az erdőgazdaság és a fafeldolgozó ipar között széleskörű kooperáció alakul ki. A vándorgyűlés részvevői ma a nádasdi és a szalafői erdőkben tanulmányozák a fenyőgazdálkodást. TttSMSSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSSSSS///SSS/SSS*SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSJVSSSS/SSSSSSSSSSSJS/SSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSJSSSSS nézett Az offenzívát két hete indította el a feleségem. Akkor még nem ' sejtettem semmit. Csak annyit mondott: — Isteni cipőt vett Klári. Tudod, olyan mondern sarkúi... Ode se figyeltem. Egy héttel később mondott valamit. — Azt hiszem rövidesen cipőre lesz szükségem. Itt a nyár... I Ekkor egy pillanatra felfigyeltem. Tegnap aztán így szólt: — Szeretném, ha eljönnél velem cipőt venni. Erre már nagyon odafigyeltem, de mielőtt szólhattam volna, már folytatta: — Jót tesz néked egy kis séta és az idő is olyan szép... Amikor a harmadik cipöüzletből jöttünk kifelé, megkérdeztem: — Mondd, fiacskám, Hilajdo.ikévpen milyen cipót «karú venni?. Csodálkozva rám. — Természetesen fehéret, hiszen nyár van. — Persze — mondtam és közben arra gondoltam, hogy eddigi három üzletben mindenféle cipőt nézett, csak fehéret nem. A negyedik cipőüzletben fáradtan ültem le és türelmesen vártam, hátha itt sikerül. Negyedóra alatt kiderült, hogy amelyik cipő tetszett, abból nem volt megfelelő nagyság, amelyekből volt, azok nem tetszettek. Indulás tovább. Mikor az utcán rágyújtottam, az öngyújtó reszketett a kezemben. Feleségem is észrevette. — Csak nem vagy ideges? — kérdezte aggódva. — Á, dehogy! Remekül szórakozom! Csak azt nem tudom, hogy mi szükség van énrámZJ . __, — Na hallod? Csak nem veszek olyan cipőt, ami neked nem tetszik? A hatodik üzletben végre sikerült az óhajtott cipót megtalálni. Feleségem felpróbáita és elém állt. — Ugye, milyen tündér i? Odanéztem a cipőre, tényleg csinos volt, de élénk zöldszínü. — Nagyon tündért, — mondtam. — Nagyon tetszik... csak úgy emlékszem, mintha fehér cipőről beszéltél volna. Csodálkozva nézett rám. — Tényleg? Érdekes, én már nem is tudom biztosan. Én azonban abban a pillanatban már biztosan tudtam, hogy többé nem megyek vele Cipőt vásárolni. Nem én! Inkább lemondok a sétáról is. — Hozzánk ebben az évben csak a hajdúhegyi városrészből érkezett olyan információ, hogy a melegebb napokon egy-két órára „eltűnik”. illetve meglehetősen alacsony nyomással folyik a víz. Ennek pedig az az oka, hogy hiába épült meg 1966- ban a hidrofor, bekapcsolni nem lehet. Ugyanis a ma már kis kapacitású, 600.köbméteres víztároló képtelen lenne — a hidrofor folyamatos üzeme mellett — egész napra elegendő vizet biztosítani. Körülbelül napi 10 órán át „cirkulálna” erős nyomással a víz a hajdúhegyi vízműhöz kapcsolt hálózatban, s azután kiürülne a tároló, s a kutak folyamatos vízhozama csak másnapra töltené meg. Ezért inkább — amíg a kutak napi vízhozamát újabb ezer köbméterekkel nem tudjuk növelni, illetve nagyobb tároló- medence nem épül — kedvezőbb, ha alacsony nyomással, s iit-ott rövid vízhiányt okozva üzemel a hálózat, mintsem félnapokig sehol se legyen víz. — Mikorra lesz több viz, illetve mikor épül nagyobb tároló medence a Hajdúhegyen? — Vállalatunk közel kétmillió forintos fejlesztési programot készített tavaly Eger vízellátási gondjainak enyhítésére. Ennek során a meglévő kutakat mélyítjük* s ezáltal több ezer köbméterrel növekszik a napi vízhozam. A fejlesztés első üteme már ez év október—novemberére megvalósul, s —> előreláthatólag máris lehetőség nyílik a hajdúhegyi részen is a jelenlegi állapot teljes megváltoztatására: bekapcsolhatjuk végre az 1966- ban épült hidrofort. A teljes fejlesztési program is befejeződik jövő év áprilisára, ami egy-két évre feltétlenül gyökeres változást eredményez városszerte. — És az egy-két Sv után...? — Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a fejlesztés egy pillanatra sem állhat meg. Ugyanis a növekvő vízbekötésekkel és a szaporodó új lakóépületekkel hatványozottan növekszik a város víz- szükséglete, amellyel a fejlesztésnek lépést keli tartania. Ezért rövidesen — egykét éven belül — legalább ezer köbméterré! bővíteni kell a hajdúhegyi víztároló térfogatát is, s újabb kutak fúrásával növelni a napi vízhozamot. A fejlesztés további terveivel már most foglalkozunk a városi tanács vízügyi hatóságával együtt. Készül például az északi városrészt lakótelepen építendő- új vízműnek terve is. amely — Felsőtárkány, Felnémet térségéből — hideg vizet juttat majd a hálózatba. Elképzelhető, hogy ez az új vízmű nemcsak az új lakótelepnek Szolgáltat vizet, hanem „besegít” majd a mostani hálózatba is. * Sok, és egyre több . vizet, fogyaszt tehát Eger. 1927-ben az első vízmű napi háromezer köbméterrel bőségesen ellátta az akkori, hálózatot. Jelenleg ennek éppen, az ötszörösénél tartunk, s — ez & kevés. Ha a fejlesztésben — netán — „pihenőt” tártának, a gondok hatványozódnak. Ugyanis amennyiben a hajdúhegyi víztárolót egy-két éven belül nerú bővítik (még tervek nincsenek...!), . úgy a vízellátás a mostani színvonal alá esik. Reméljük, hogy az illetékesek igyekeznek lépést tartani a szükségletekkel, és Eger egy „pillanatra sem” marad — víz nélkül.. 2 Faludi Sándor A demokratizmus szellemében ■Ügy jelölte meg a meghívó: kötetlen téma, a végrehajtó bizottság tagjai teszik fel az őket és a választóikat érdeklő kérdéseket, amikre a vb függetlenített vezetői válaszolnak. Az országban egyetlen helyen rendeztek valami hasonló dolgot, nem is mostanában, mint amilyen ez a gyöngyösi volt, de a megyében még eddig meg sem kísérelték. Pedig ez a demokratizmus tényének egyik bizonyítéka, hangsúlyozták néhányan a tanácskozás után. Csakugyan az. A gyöngyösi kezdenie- nyezést erről az oldalról elismeréssel kell méltani, és csak ajánlani lehet ezt a „formabontóst” valamennyi tanácsi testületi szerv tagjainak. Kérdezzenek, bátran kérdezzenek, a függetlenített vezetők pedig válaszoljanak kertelés nélkül minden olyan kérdésre, amely akár a végrehajtó bizottság tagjait, akár a választóikat érdekli. Mik lehetnek ezek a kérdések? Lényegében minden, ami a lakosság körében beszédtéma. Minden, de az adott körülményeknek megfelelően. alkalmanként más és más. Gyöngyösön a lakáskérdés mostanában a legfőbb, valamint a város fejlesztésének gondja. A fejlesztés együtt jár a régi városrészek lebontásával is, hiszen kevés olyan települése van az országnak, ahol ennyi sötét, szűk ház lenne a keskeny sikátorokban, mint itt, a főútvonalhoz csatlakozva, a város szívében szinte. A múlt elkeserítő hagyatéka. Kiderül tehát, hogy a végrehajtó bizottság tagjai nagyon cseles kört' érintő ügyeket, közügyeket beitek elő. Mindez a testület tagjainak figyelmét, ügyszeretetét dicséri. De furcsa is ez így —* ugyanakkor. Miért olyan ,Rendkívüli” — akár megyénkben, akár országosan —. hogy egy város vezető testületének tagjai kötetlen formában érdeklődnek a hivatalos fórumon a hivatalos emberektől, 'választott, vezető funkcionáriusoktól. Utó- végre ez a legemberibb kötelességük is. Ezért delegálta oda őket a lakosság. Ezzel a megbízássai vették át u helyüket annakidején. Nyitott szemmel és nyitott füllel járjanak, kérdezzenek, kíváncsiskodjanak, akarjanak tudni mindent, és tájékoztassák is mindenről azokat, akiknek a bizalmát bírják. Mién olyan furcsa, hogy a végrehajtó bizottság tagjai azonnal választ is kapnak a kérdéseikre a vezető személyektől, a függetlenített, funkcionáriusoktól? Hát ez nem természetes, ez nem kötelesség? Elismerem, hogy ami Gyöngyösön történt, az valóban a közösségi élet erősödő dinamikusságának a jele. Tudom azt is, hogy szerte az országban egyre több tényét találhatom meg a közösségi szellem . erősödésének. Ezek közül egy, sajátos, az adott területnek megfelelő módszer ez a gyönnyösi. És miután erre is már „rátaláltunk’', érdemes elterjeszteni. (—ár) 1969, augusztus 3., kedd i
