Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

DEssEwppy László: «f

okforűr füstszűrös cigarettáját gondosan elnyomta a széntároló peremón, és a csikket a kazán ha- f 111 rnu'aba dobta.

— Beszéljünk okosan, fiúk! Ebből már nem lesz rendes macska,

, Liz T?y}°r a szénkupac szélén reszketett, A három fűtő és Doktorúr között kis fekete szőrgombóc, mint a torony házak közé esett kéményseprő.

— Nagy baja van ennek. Csapjátok agyon!

' — Szegény Lizzikém ...

Pipec lehajolt és a tenyerébe vette. A kis feketeség akkora hangon miákolt, mint egy nagy macska;

— Percről percre nyavalyásabb. De ha szeretitek hallgatni ...

— Doktorúr könnyen beszél. Beül az irodájába, és újságot olvas.. Eddig is mi kínlódtunk vele.

— Kínlódtatok? Agyonnyaggattátok! Most itt van, töri 8 nyavalya. Várkastélyt, azt csináltatok neki.

— De mikor olyan aranyos volt benne. Még tegnap is Olyan hancurt csapott. Maga talán nem játszott vele?

— Akkor még egészséges volt. Mit adtatok neki enni?

— Mindent.

— Agyon etettétek. Tán lóhúst adtatok neki? Az ilyen kis állatnak csak tejet szabad. Miért hozza nektek a főtörzs a tejet?

Bika lelötykölte a szénport egy csajkafedőről és tejet töltött bele. A kis macska nehézkesen a fedő pereme fölé emelte a fejét, és beleszagolt a tejbe. Aztán összeesett, és még keservesebben nyivákolt.

— Na itt van! Bika, légy szives, csapd már agyon!

— Ne marháskodjon, Doktorúr! A macska a főtörzsé.

Ha agyonütjük, szétrugdalja a gatyánkat.

— De ha egyszer beteg. Ö maga mondta, hegy csináljunk vele valamit.

— Üsse agyon ő, ha akarja.

Vagy üsse agyon maga. De én nem;

— Dehogy is nem!

— Maga csak beszél. Ha meg jön a főtörzs, összecsapja a bokáját: Főtörzs úr, tisztelettel jelentem, a fűtők agyonvágták a macskát

— Ezt rám bízhatjátok, üssétek agyon, én majd elviszem a balhét

— Dehogy is viszi.

— Hagyd, Bika, Elviszi, ha mondja. Rendes a Doktorún.

Különben is ott a fiókjában a lopott újság.

— Zsarolni akartok? Ti, engem? öregebb zsaroló vagyok én, mint ti hárman együtt Na gyerünk, mi lesz?

— Hát ha olyan okos, tegyen róla!

Bika felrántotta az egyik kazán ajtaját, és bevágott egy lapát szenet. Mintha gránát csapott volna egy tűzhányóba. A zajra a kismacska felnyavíkolt.

— Tiszta nyavalyatörés. Ne kéressétek már magatokat Olyan nagy dolog egy macskát agyonvágni? Pont nektek?

A fűtők, mintha nem hallották volna, a kismacska körül guggoltak, és próbálták az orrát a tejbe nyomni. Doktorűr elindult az irodájához vezető kis alagútban, mikor Pipec hirtelen utána fordult.

— Ide figyeljen, Doktorúr! Ha. maga arra gondol, hogy ml...

— Mit hogy ti? Hát mire gondoljak?

Bika a lapátot könnyedén lengetve Doktorúr után indult.

— Ne siessen már annyira! Mit mondott az előbb? Szóval, azt gondolja, hogy azért, mert itt vagyunk, nekünk már mindegy?

Doktorúmak csak a hangja hallatszott a pincefalból.

— Elment az eszed? Képes lennél inkább engem agyonvágni?

— Ahogy mondja.

— Nem volt neked élég egy ember?

— Hát éppen ez az. Még sok is volt.

Doktorúr újra felbukkant a kazánházban. Előbbre óvakodott.

— Értsétek meg, csak jót tennétek vele. Pipec!

* Pipec leguggolt Láz Taylor házához.

A csúnya Doktorúr azt akarja, hogy agyonüsselek. Na,

ne nyivákolj!

— Tudjátok ti, hogy egy ilyen macska milyen szívós? Napokig fog itt döglődni, és a végén csak megmurgyel. Pipec!

__ Hagyja már, Doktorúr a Pipecet. Neki is elege volt

.

egy életre. ,...

_ Éppen azért. Az öreg nők szeretik a kismacskákat;

K

üldd utána!

_ Hallja-e, Doktorúr! Ez nem vicc. Tudja, hogy mit

é

reztem én, mikor megláttam a falhoz lapítva azt a szegény öreglányt? Két hétig nem bírtam enni. Hát tehetek én róla, hogy éppen akkor akart elmenni azon a rohadt járdán, mi- kor rükvercbe vágtam a sebváltót?

— Szóval tiszteljem az érzelmeiteket, mi? Dzsoni! Hány macskát lapítottál szét az országutakon? Dzsoni, a száguldó gyilkos! Persze, te csak a fater kocsijával nyírod őket. Meg a bicikliző srácokat.

— Mondok valamit, Doki bácsi, maga zsenge virágszá . Ideje volna már, hogy leszálljon rólunk. Tudjuk, hogy maga nem ölt meg senkit. Maga ártatlanul van itt, holmi hivatali vétség miatt. Maga csak visszaélt a hatalmával, zsarolt, vagy vesztegetett, de.;.

— Ez nem ide tartozik.

__ Persze. Hát ha annyira idegesíti, ha annyira

n

álja, akkor vágja agyon maga.

Doktorúr megállt a macskaház fölött.

— Fiúk. nekem gyerekem van. Nem láttam másfél éve. Nem is tudok róla. Ha ezt szenvedni látom, folyton azt hiszem, hogy baj van a gyerekkel. A kisfiámmal, és nem segíthetek rajta. Nem bírom tovább nézni...

— Hogy szeretem azt az aranyos, segítőkész, jó szívét. Ugyan miért nem látta másfél éve? Még egy éve sincs, fcogy ül.

— átvitte a feleségem! ,-i ny-. .. _____,____

v

agy

saj— Meg is veit rá tat ofeal Mert az összemarkolt pénzt, azt persze nem a fiára költötte, maga távsajnálkozó, inkább piára, meg bőr alá. Szép kis nonstop családapa maga. Doktorúr, a nagymenő, Doktorúr, az őszülő huligán, a lányok szemefénye. Doktorúr, az éjszaka császára. Doktorúr mindent elintéz.:.

— Azért nem egészen ..:

— ... a bárzongoristák patronusa. Egy rumot a Pubinak, Juármájdesztini. Doktorúr, a széplélek. Hangverseny. Opusz tizenkettő, numeró hat Esz-dúr. C-moll. Csemballó.

Bika felkapta a tejeskannát, és nagyot húzott belőle.

— Ez az! Ö mondta, csemballó. Meg Pikasszó. Nesze, igyál egy kis tejet.

— Menj a fenébe!

Dzsoni a széntartó peremén állt. széttárt karral.

— Koncsertó gross zó. Triószonáta. Kiállítás, hangverseny, vemisszázs, premier. Nézd, drágám, milyen isteni ez a hogyishívják. Ez az izé. Vangóg. Lótrek. Breht. Dürrenmatt.

Doktorúr leült a szénkupacra és a térdét csapkodta.

— Óriási vagy, Dzsonikám!

— Doktorúr a műértő. Óriási vagy, Dzsonikám. Csak a te kedvedért vonultam be ide, hogy az alakításodban gyönyörködjem. Meg Lizikéért. Hogy halljam, amikor duettet énekeltek. Imádom a nyarvogását. Olyan édes, mint egy kisgyerek. Imádom, amikor agyonvágjátok, fiúk. Nektek mindegy. Ti már embert is öltetek. Hát egy nagy túróst, Doktorúr!

Doktorúr felkelt a szénrakásról.

— Elég volt a marháskodás- ból, gyerekek! Jó, sajnáljátok csak ezt a kis vacakot. Én is sajnálom. De ha nincs tovább* nincs tovább.

— Miért nincs tovább? A maga áldott jó szíve miatt. Csupa humanizmusból. Az állatvédelem nevében. A bíróság ítéletet hirdet. Huszonhat, per hatvanhét. Ötödik paragrafus cé pont. Láz Tay- lort agyonverésre ítéljük. Végrehajtja, Bika Bikuci főfűtő, tizenkilenc éves, halált okozó súlyos testi sértés, négy mázsa. Első helyettes Pipec, tizennyolc éves mitfárer, halált okozó gondatlanság, három év. Hóhérsegéd Dzsoni, nyugalmazott egyetemista, halált okozó veszélyeztetés, cserbenhagyás- sal, öt év. Hát ezt magának, Doktorúr! De mi nem vagyunk ám gyilkosok. Inkább azt mesélje már el egyszer, hogy a maga bűntársa miért ugrott fejest a negyedik emeletről?

A barátom? Szegény. Felmondták az idegei a szolgálatot. Van ez így, ha öregszik az ember, és nem lát más kiutat. De hát elvégre is jogász volt,

... . ^ „ , sőt ügyvéd, tudhatta, hogy

mibe keveredett. Megúszta volna két évvel. Az idegéi ..

— Így hát maghalt.

— Meg. Csak nem képzeled, hogy én vagyok az oka?

Mi?

— Ah dehogy. Doktorúr nem tehet róla.

Különös csend lett. Már Liz Taylor sem nyivákolt. Csak a kazánokba kicsinyített pokol tombolt a dupla falú vasajtók mögött. Doktorúr a fűtőkre nézett, a kazánokra, Lizzire a fűtők izzadtságában csillogó szénport látta, a lapátokat. ’

— Hát tudjátok meg, tehetek róla. De én most legalább elviszem a balhét. Nyavalyás alakok vagytok. Lépjetek le innen !

A macskaházhoz ugrott, és kivette Liz Taylort. A fűtők fele kaptak, el akarták venni tőle. A kismacska leesett a sa- lakra majdnem ráléptek. Meg sem nyikkant, megpróbált felkelni, de csak a fejét emelgette.

— Kotródjatok innen!

A fűtők elkapták Doktorúr karját, ellökte őket.

— Ne, Doktorúr, ne! Hogy bírja megtenni...

Doktorúr felkapta a szívlapátot.

— Majd megtudjátok még ti is. Azt hiszitek, hogy ez a börtön a legrosszabb? Hogy ennél már nem jöhet rosszabb'’ Még nagyon fiatalok vagytok.

A fűtők félrehúzódtak, Doktorúr pedig felemelte a lapátolnom túl magasra, mint akit meglep, hogy ez a semmiség a fűtők „ceruzája” ilyen nehéz.

— Taknyos kölykök! Csak vinnyogtok, és nekem kell ezt is...

A lapát lezuhant.

— Csupa sajnálatból képesek volnátok kínozni, hülyék! Látjátok? Volt egy gyerekem. Most agyonütöttem. Nem szenved többé.

Doktorúr lihegett, és a fűtők mozdulatéval a lapát nyelére támaszkodott.

— Csak hencegtek a rongyos kis ügyetekkel, pedig azt se tudjátok, hogy kerültetek bele. Tudjátok is ti, hogy az igazi világban mi a divat! Azt én tudom. Mi tudjuk. A fejesugrás a negyedikről. Az állandó nyomás a fejben, amit csak az alkohol old fel. Vagy az elhagyatott öregek céltalansága. Aliikét beraktam a szociális otthonokba, hogy eladjam a lakásukat. A kisgyerekek szétcibálása. Én jobbra, te balra. A gyerek a tied. Az enyém. Meg hajsza a pénz után. A piáért. A pénzért. A PÉNZÉRT! Mindent bele...

— Ne bomoljon, Doktorúr! Pipec, egy csajka vizet a pofájába...

— Menjetek a fenébe!

Doktorúr ruháján felizzott a vörös fény, amint felrántotta a kazánajtót, kis kékes lángok kaptak a keze után.

— Csukja be, mert leesik a nyomás... Mit akar? Még belebújik! Kapd el, Bika!

— Látjátok? Egy kis mutatvány lesz Auschwitzból. Semmi dísztemetés. Vagy akartok circumdederuntot énekelni? Na, énekeljetek!

— Menjen már onnan!

A lapát meglódult, a kis, elnyúlt szőrcafatot felszippantotta a pokol torka. Egy pillanat volt az egész. Az izzásban még csak egy árnyék, egy folt sem jelezte, hová hullt a kismacska.

— Vigyázz, te...

Bika végre elrántotta Doktorúrat, és Pipéc bevágta a kazán ajtaját. Doktorúr kiegyenesedett. Egy pillanatig mintha nevetett volna, mielőtt simán, csendesen leroskadt a széa,halomra. . ........ M. _____............ . „ > __

R

ÓNAY GYÖRGY:

NÉGYSOROSAK

Tehenek hazafelé

Mezőről jövet a domb tetején naponta föltűnik a két tehén, ugyanabban az esti ragyogásban, csak napról napra egy kicsit korábban.

Vénember lemerül a lejtőn

Megy a vénember. Sárga levelet ejtegetnek utána az akácfák.

Egy váll. Egy kalap. Aztán egyebet se látni már, csak villogó kaszáját

Menetrend változása

Ilyenkor kellene jönni az esti gyorsnak.

Az ember várja, várja, s csak aztán jut eszébe, hogy nincs több esti gyors. — Kiül a ház elébe, s várni kezdi vonat helyett az őszi holdat.

Takarítás a házban

Holt pille szárnya; elszáradt szirom: mi nem kerül elő ilyenkor! Mint öreg nénikék 1 után a szekrényekből sok tüli, brokát, selyem.

Hirtelen vet lobot, s csípős kis füsttel ég.

Felhő fodros széllel

Tihany felől kis felhőt hajt a szél.

Száll a felhő fodros széllel, fehéren.

Olyan gyöngécske, azt se tudja, minek él.

Hát inkább el is oszlik a mérhetetlen égen.

FORGÁCS KAROLY:

Minden és semmi *

Nem lettem hűtlen senkihez se,

Nem hagytam hűtlen semmit el,

Nincs, aki a követ rám vesse,

Nincs számadásom senkivel.

Nem küldettem el prófétának,

Megváltónak sem jöttem én,

Életem hegycsúcsnak nem támadt.

Hogy onnan szálljon szavam: kemény,*

Csak elindultam s éltem, tettem.

Mindig amit csak kellett tenni.

Nem vagyok győző, és levert sem:

Gyáva minden és hősi semmi.

SASS ERVIN:

Nagy lélegzetű nyár

Nagy lélegzetű nyár a szemedben hoztad fűkaszáló vágyban a mozdulatom vagy meseszép derekad illene virágnak partján hajladozol egy másik világnak.

ANTALFY ISTVÁN:

Néma viharban

Falomb, levél se rezdül.

A világ mozdulatlan.

A városon keresztül ömlik az égi katlan.

Törött üveg szilánkja, nap vágja a világot.

Most ki bírja tovább, — a fókusz elé kiállók.

De e néma viharban az ember viszaretten.

Mondjam-e, mit akartam felkiáltójelekben...?

TÉNAGY SÁNDOR:

KERESEM

keresem szíved országát arcod országát melled hasad combod országát

folyót utat hegyet keresek

apró házat a kövér tájban ahol megbújhatok mint álmod belsejében lecsukott szemhéjad alatt

POLNER ZOLTÁN:

Piros száj

Édesapám új suba, lükje meg a botjával!

Ki hagyhatta kinn a szőlőn éjszakára, hajnalra?

Hirtelen csak kifordul, fogai mind lángolnak.

Kénköves nagy ördög száj ez.

Fussunk el, meg irtózom!

Kerekedik forgószél, tördeli a tőkéket. boboncos felhőben állunk nézd, a suba, hogy eltűnt!-------------------------------------------------------------------------1