Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
FARKAS ANDRÄS: Megyénk az irodalomban „Nem merni, amit merni kell, gyalázat" Kazinczy Ferenc Távozóban Ruhák, edények, bútorok, Még mind megbúvik jó helyén, De a kényszer már háborog, Utánuk nyúl hetykén-henyén, Sodor magával percen át, Órán keresztül, napon át. Mint kedves, csendes porkoláb A vesztőhelynél is tovább, A magyar felvilágosodás irodalmának és a KIX. század első két évtizedének irodalomszervező, nagy műveltségű alkotó írója a Pályám emlékezete című művében írta a fenti epigramma-tömörségű sort Kazinczy egész életének, szervező, ízlésformáló és alkotó tevékenységének vezérlője az a magas erkölcsi tartás volt amellyel eszméihez ragaszkodott. A széphalmi mester széllé-' mének sugárzása — leveleiben és műveiben egyaránt — szinte egy országot tanított meg önbecsülésre, az igényes célok merész és következetes megvalósítására. Emlékező sorozatunkban a nemzeti művelődést elősegítő nagy szellemet és a jelentő-; set alkotó szépírót idézzük, akit változatos életében különböző feladatok és események kapcsoltak megyénkéhez. \ Az 1759. október 27-én a Bihar megyei Érsemly énben született Kazinczyt apja gondosan igyekezett nevelni. Házában AJsóregmecen a latint, a németet és a bibliát taníttatta fogékony eszű fiával. Kezdetben katonai, majd vallásos írói pályára szánta. Kazinczy szorgalmasan folytatta teológiai-jogászi tanulmányait, de egyre jobban a szépirodalom és a művészetek kötötték le. Olvasmány- élményei — antik szerzők; Gessner, Gyöngyösi, Bessenyei, Báróczy, Banóti Szabó Dávid művei — megérlelik későbbi klasszicizmusának fegyelmezett művésziességét, amely pótolni tudta számára az elveszett vallásos étoné-; nyékét Az 1780-as években — pe*L ti törvénygyakorlata idején — egyre jobban a világi iro- dalmiság hatása alá került Felismerte II. József antífeu- dális intézkedéseiben a polgári haladás lehetőségét, de nem vette észre, hogy az abszolút uralkodói hatalom a nemzeti függetlenséget csorbította meg Megyei Hivatalokat — zempléni és abaűji megyei aljegyző volt — és állami hivatalt is II. József hívéként vállalt 1786-tól a kassai tankerületi főigazgató, későbbi apósa, Török Lajos mellett iskolafelügyelőként dolgozott az ún. közös (állami) iskolák felállítását szorgalmazta, és ebben a minőségben került kapcsolatba Egerrel is. K ét alkalommal tárgyalt az egri görögökkel és szerbekkel a közös iskola felállításáról. 1789. március 18-án az egri görögkeleti egyház vezetőihez intézett e tárgyban levelet A levél első sora azt mutatja, hogy Kazinczy többször is megfordult Egerben. („Örömmel láttam ugyan utolsó Eger- ben-létem alkalmatosságával ...”). Később egy német nyeflivű, Eszterházy Károly egri püspökhöz írott levelében újra megemlíti az egri görögök és szerbek szívós ragaszkodását saját iskolájukhoz, szemben az állami iskolákkal, és beszél tárgyalásainak eredménytelenségéről. II. József halála titán a jozefinista Kazinczy elveszítette állását Megélénkülő irodalmi működése, fordításai és önálló művei (elsősorban kassai folyóiratának, az Orpheusnak cikkei) azt mutatják, hogy világnézeti ra2M9. augusztus 3-, vasárnap dikalizálódása mellett egyre határozottabban bontakozott ki előtte az irodalmi program is: a szentimenta- lizmus és az anakreoni hatások között feltűnnek a polgárosodó magyar irodaiam jövőjének határozottabb elképzelései. Bekapcsolódott a Mar tinovics-mozg alomba, amiért 1794. december 14-én letartóztatták, s csak 1801. júniusa végén szabadult ki, miután megjárta Buda, Brünn, Obrovic, Kufstein és Munkács börtöneit A Sátoraljaújhelytől nem messze lévő Széphalmion élve kiterjedt levelezéssel vált a magyar irodalmi élet irányítójává, aktív vitáival és kritikáival pedig ízlésformálójává, v Kazinczy klasszicista elved a szorgalmas „tisztogatást”, etílustökéletesítést írták elő. szembefordult a szűkein értelmezett nemesi-népi parlagiassággal (pL a CsakonaL- nekrológ, s a költő sírfelirata miatt zajló Árkádia-pör). A stílus igényessége, művésziessége megkívánta a nyelvi kifejezés és közvetlenül a nyelv megreformálását is. Lényegében ez a magasabb stíluseszmény vezette Kazinczyt a nyelvújítási küzdelembe, amelynek aktív harcosa volt az 1819-ben megírt, a nyelvújítás pozitívumait és negatívumait tárgyilagosan összefoglaló Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányáig. Közben lassan korszerűtlenné váltak Kazinczy fordításokat követelő elvei, s amikor 1817-ben volt tanítványa és híve, Kölcsey Ferenc is az eredetiség elvét szegzi szemben vele, ő maga is az eredeti művek felé fordul. 1816-ban nagyrészt már készen volt egyik eredeti főműve a Pályám emlékezetei amelyből csak 1828-ban jelentek meg részletek. paztaczynak ez a műve a magyar emlékirat- irodalom legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Nemcsak íróvá válásának, műveltségi, gazdagodásának; erkölcsi ere- 5 jenek hű tanúi ezek a fel-< jegyzések, de az írói jellemzés művészi eljárásaival 5 fest képet koráról és kortár-< sairól. Néhány mondatban! beszámol például tamaörsi < látogatásáról, s közben hű; képet villant fel Orczy Lő-< ráncról: „Korán reggel érék; Tama-örsre, Hevesben, közel; Árokszálláshoz. Generális; Orczy még nyugovék ... j Mente nélkül, de a Szent 1st-; ván rendje commandeuri; (parancsnoki) pán tűi kajával | nyaka körül üle szobájában,! mert a nap igen meleg volt! Elővevé verseit kéziratban, s amiket Barcsay Ábrahám! íra hozzá és más barátaihoz,! s a franciáikat, küknek poétái-! kát minden más nemzetbe-! beknél inkább kedvelte”. 1787-es egri látogatását leírva kis miniatűr jellemképet; nyújt Eszterházy Károly; püspökről, aki „mindent szerété bennem, de nem hiva-j tatomat”. (Kazinczy nyilván; az állami iskolák megszerve-J zésén fáradozott, s ezt a főpap nem nézte jó szemmel). I Megemlíti, hogy a püspök! áldozatokat hozott a tudómé-! nyokért, megépíttette a! „pompás líceumot”, gazdag í könyvtárt állított fel, de! amikor mereven elzárkózik! kérése elől, ironikusan meg-; említi: „A püspök elmúlt; idők férfija volt.” Megeső-; dálta a líceum könyvtárát, a Krakker festette freskókat; és a kápolna mennyezetén; Maulpertsch festményét is. Kazinczy fokozatosan veszítette el irodalmi vezérségét.; A romantika jegyében in-! dúló fiatal kortársai tiszte-! légnek ugyan * széphalmi ‘ Ka mester előtt, de merev klaszszicizmusát szűknek érzik. A húszas évek elejétől egyre többször került 6zembe a fiatalokkal (először Kölcsey- vel, majd Toldy Ferenccel is Pyrker érsek német nyelvű verses művének fordítása miatt). Lassan át kell adnia az irodalmi ’ vezér szerepét Kisfaludy Károlynak. Élete végén újra a munka vigasztalja: a Fogságom naplója című művét írja, mely a Pályám emlékezetével a magyar próza legszebb teljesítményei közé tartozik. A meghurcoltatásokról, a börtönben töltött évekről számol be, s közben feltárul egy töretlen lélek erkölcsi szépsége, forradalmas hűsége. Semmit meg nem tagad, hű képet fest társairól, Martinovicsról, Hajnóczyról, Szent- marjayról és a többiekrőL Jellemfestő művészete és prózájának helyzetteremtő ereje különösein dicsérendő. A feljegyzések talán legszebb részét azok a sorok alkotják, amelyekben Kufsteinből Munkácsra haladva Pest, Bag, Erdőtelek, Szihalom, Keresztes, Tokaj érintésével arról a szép fogadtatásról számol be, amellyel Pest, Heves és Borsod népe kísérte a köztársasági mozgalom bebörtönzött harcosait. A Fogságom naplója már utolsó fe dobbanása volt az alkotó írónak. A lengyelek szabadságharca és a parasztfelkelések foglalkoztatták, még fel tudott figyelni a reformkor fiatal nemzedékének forradalmas készülődésére, amikor 1831. augusztus 23-án a kolerajárványnak esett áldozatul. Kölcsey emlékező sarai bevilágítják egész életpályáját: „Szellem vala ő, mely a tes- pedő egészet oly sokáig csaknem egyedül eleveníté; s lépcső, melyen egykorúi magasbra hághassanak s a szerencsésebb maradék tetőre juthasson.. i . Nagy Sándor Papírok, könyvek, garmadák, Es bennük kell megfejtenem A régi élmény harmadát, Ahogy köztük kutat szemem. Csomagolok. Hány vén kacat, Nem érték, nem, nem, semmisem, Sok tűnt perc lobbanása csak, Mégis megőrzőm, elviszem, Megőrzőm emlékek miatt, Hogy most még el ne vesszenek, Mert minden tárgyban gondolat, Érzések, csillogó szemek Visszfénye búvik, fénylik is. S amíg súlyukban cipelem A sorsot, úgy valami visz Már engem is könyörtelen. Mert minden percen meghalunk Es nyomban újra-ébredünk. Az idő él, ég általunk, S van bíztató igézetünk A hamu és tűz jegyét Hordozni, vinni-vonni el. Az élet semmi más-egyéb, Hiába osztjuk bárkivel, Magunk tüzét kell hordani, S elnézni, hogy gyorsan kiég A jó anyag, a valami, Ami erő és nem elég!! Ruhák, remények, bútorok. Mind-mind megmozdul a helyén, A kényszer félve háborog, És tesz-vesz hetykén és henyén, Papírok, gondok, garmadák Között felmérem múltamat: Elégetném kétharmadát. De égne-e jővőm miatt?. | LELKES MIKLÓS: PATAK a partján kis vénasszony-házikók s a múltat zölddel takaró bodzafák örtüveg-csillogás alkalmi békavásár átnyargaltunk a hídhoz mitugrász gyerekek: errefelé tartanak-e a mézeskalács-huszárok? itt fürdetett fehérvirágú bodza s olyan édes volt csak félig érteni a lányok mosolyát s megbolygatni az álmos víztükrök nyugalmát míg körülöttünk az elhízott libák ingatták a fejüket komikusán és a r' bogárszövésű szőnyegén a kék hasipiros cseresznye hízelgett a fákon s amikor hajnalban felálltak a kertek ezüstzöld színével kukorica rezdült gyönyörűszép nyár volt kipirulva fújtuk kakaskodó hangú fényes trombitáit SZOVIET KÉPZŐMŰVÉSZET cdntanas SímaidzinaoieuLiz: Cfielifat diiíiak Az 1966-ban elhunyt festő nemcsak a litván képzőművészet vezéregyénisége volt, hanem a szovjet festészet egyik reprezentáns képviselője is. Fenti képe — amelyet 1959-ben festet t — a hazai, a baltikumi táj szépségét örökíti meg.
