Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
éti Csodák a Fáy-tanyán sincsenek If Utoljára évekkel ezelőtt ír- I' tunk a Fáy-tanyáról. Akkor I kénytelenek voltunk egy sor f hiányosságot felemlíteni. ! Olyan dolgokat, amik lényegesen befolyásolták az itt élő l emberek munkakedvét, en- i nek következtében az üzern- j egység termelési eredményeit. Akkor még a Csányi Állami Gazdasághoz tartozott a tanya. Aztán jött a fordulópont: 1966. január 1-től a Gyöngyös—domoszlói Állami t Gazdasághoz került át. ‘ Három éve. Hozott-e változást ez a néhány esztendő? 1. Még ebben a kellemetlenül esős augusztus végi napokban is akadt néhány órás napsütés. Éppen ilyen időben mentem ki a Fáy-tanyára. A bekötő üt tócsáin átkelve értem a tanyára, ahol külső > rend, gondozott virágoskertek és nyugalom fogadott. A kora délelőttben alig mozgott ember a házak között. Két asszony beszélgetett az egyik épület sarkán, a csűrök előtt egy vontató állt. Magasra nyúlt bokrok, vékony, nyurga fák között jutottam el a munkásszállóhoz. Két földszintes, barakkszerü épület ez, az egyikben a nők, a másikban a férfiak laknak. De valamennyiük száma sem éri el a húszat. Asszonyok sürögtek a szállásokon. Takarítottak, meszeltek. Végezték a munkájukat tempósan, sok szóval, kimért mozdulatokkal. Készségesen mutattak meg mindent: a fthér vaságyakkal berendezett hálókat, a folyosón sorakozó öltözőszekrényeket, a főzőkonyhát, a zuhanyozót, amibe 1966-ban szereltek fel villanyboylert. A nők egyetlen szobában laknak. A férfiak közül is csupán Bogdán István kapott egy külön szobát, mert ő fontos munkakört lát el: a tehenészetben dolgozik, a kis borjak világra jövését segíti. Se éjjele, se nappala tehát, amikor menni kell, akkor nem nézheti az óráját. így lakik ő külön. Hogy ő se zavarjon másokat, de a szeszélyes elosztásban kiszakítható pihenő óráit neki se zavarja meg senki. Fehér paplanhuzat, fehér lepedő, az ablakon függöny, egy asztal két székkel, egy rádió és benti szekrény tartozik a berendezéshez. Ezért havonta 25 forintot fizet. Az ebéd öt forint, a reggeli 3,60. Elégedett a helyével, a helyzetével. Nős ember, havonta egyszer hazamegy a Nyírségben maradt családjához. Jól érzi magát a szállón, a tanyán. Esténként, ha teheti, ő is odaáll az emberek közé, akik a bolt előtt sörözgelnek. 2. A nők száláshelyén egyedül Fontos Miliálynút találom otthon. Ö beteg, azért nem ment dolgozni. Együtt iakik a férjével egy aprócska szobában Háromezren felül keresnek ketten. A kosztról maguk gondoskodnak. Krumplit, babot, egyebet otthonról kapnak. Vettek egy rezsót, azon készül az ennivaló. Itt a szálló előtt elég sok fehérnemű lóg a két fa között kihúzott zsinóron. Hog„. an mosnak a nők? Lavórban, pedig jó lenne egy mosógép. De egyelőre ninrs. Fontosné alig múlt húszéves. Kisfiát a szülei nevelik egyelőre. Szórakozni nem járnak sehová, minden szabad idejüket otthon töltik el. A KISZ-ről tud, de nem tag • ja. nem is tartozott a szervezethez soha. Hogy miért? Nem tud rá választ adni. Csak a vállat húzza meg. Mit csinálnak az emberek itt? Nem sokat, mondja. A családok közül azok, akik barátkoznak egymással, összejárnak beszélgetni, szórakozni. Van egy tévé a KISZ- klubban, biztosan könyvtár is van, rádió is, lehet ott kártyázni is, de isznak is ott az emberek. Mindezt csak úgy hallotta. A fiatalok pedig bejárnak Kesédre, vág}7 Hortra táncolni, ha ehhez van kedvük, i'sak egyetlen lánynak van komoly udvarié.'a mondja, a többihez nem jár senki A nők csendesek itt a száll rn, esténként beszélgetnek, főznek, mosnak. Minden hét végén hazautaznak Veszekedés nincs, nagyon békések. 3. Tóth Mánál- a hatalmas gvümölcsösben találom meg, olt, ahol az őszibarackot csomagolják. Mosolygós barna kislány, aki egy pillanatig sem tud komoly lenni, mindig nevetn'e kall. Öt a fiatalok felől kérdezem. Sorolja !s, hogy létezik kint a tanyán KISZ-csoport, de a gyűlésekre bejárnak Gyöngyösre, a gazdaság központjába. Kint nem nagyon tartanak rendezvényeket. Nem is lenne kinek, mert fiatal lány és fiú alig lakik a szállón. Főként idősebbek itt a nők is, a férfiak is. Nincs panaszuk semmi miatt, tisztán tartják a szobákat, télen is mindig melegre mennek haza, kéthetenként cserélik az ágyneműt is, de ha kérhetnének valamit, akkor egy rádiót kérnének. Nagyon jó volna, ha ott lenne egy rádió a szobájukban. Estenként amellett tölthetnék cl az időt. Minden szombaton hazautaznak. Érdekes, hogy majdnem mindnyájan messziből jöttek ide munkát vallani. Miért? Mert otthon nem akarnak a tsz-ben dolgozni. Itt a gazdaságban minden másabb, mint a falujukban. A kereset is több. Ö Nagygombosról került át a Fáy-tanyára. Azért érezte magát jobban Gomboson, mert ott sok fiatal dolgozott, minden este a klubban találkoztak, szórakoztak, táncoltak. Itt nagyon csendes az élet egy fiatal lány számára. 4. Az üzemvezető helyett Vasas István növénytermesztési brigádvezetöt találtam otthon. Tőle tudom, hogy 25 család él a tanyán. A munkások egy részét két, erre a célra átalakított pótkocsival hozzák naponta Ecsédről, másik része viszont Hortról jár ide, de róluk nem gondoskodnak ugyanígy: jönnek, ahogy tudnak. Amikor az üzemegység életében bekövetkezett fordulatról kezdtünk el beszélgetni, sorolta, mi mindent tett az új vezetőség. Csak akkor húzta össze a homlokát, amikor a régi üzem veszteséges munkáját hoztam szóba. Ezt nem ismerte el. Mintha az itt töltött több mint harminc esztendő, a megszolgált tisztesség váltotta volna ki belőle az ellenkezést. Pedig a tények mást mondanak. Az első évben a 18 milliós tervet csak 52 százalékra teljesítette az üzem. Irreális tervet hoztak magukkal. Egy évvel később a közel 12 milliós tervet már egymillióval haladták túl. Csoda történt? Nem. Csak hozzákezdtek az anyatelep kivágásához, ami azelőtt sehogysem bizonyult jónak. Rengeteg munkást kötőt le, nem jutott ember a gyümölcsösökbe, szőlőkbe. Átalakították a szőlőket is úgy, hogy gépi művelésre tették alkalmassá azokat. Számot vetettek a lehetőségeikkel és bátran változtattak ott, ahol kellett. A szőlők leromlott állapotban voltak, emiatt nem teremtek eleget. A munkafegyelmet is meg kellett szilárdítani. Egyetlen vezető beosztásban volt ember ment el az üzemtől, nem csinált tehát az új gazdasági vezetés valamiféle nagytakarítást. Tehát csoda nem történt. De még mindig érthetetlen: miért nem látta a csányi gazdaság vezetősége, hogy mit kell tennie? A gyöngyösiek talán valami rendkívüli tehetségű emberek? Nem. Csak hozzá mertek nyúlni olyan dolgokhoz, amikhez a csányi- ak nem akartak. Lépésről lépésre mentek előre. • Persze, egy ilyen folyamat nem ünnepi séta. De hol vannak már azok a régebbi esztendők? A becsülettel végzett munka meghozta a gyümölcsét. G. Molnár Ferenc KOSÁRFONÓ (MTI foto) j: | DUNA-KANYAR | I | ’ ' (MTI foto — Kovács Gyula felvétele) „Hogy csak arra utaljak...” A címben idézett nyelvi formát nagyon gyakran halljuk, olvassuk, önmagában véve nincs is benne semmi kivetnivaló. A benne szereplő utal ige is elsősorban azért kerül most rostára, mert újabban nagyon falánk, fürge, s akkor is nyelvi szerepet kap, amikor helyesebb lenne a közlés szempontjából a változatosabb igeformákkal való élés. Éppen az utal ige miatt ritkábban halljuk és olvassuk a rámutat, céloz, hivatkozik, említ, elmond, idéz, bizonyít igéket az ilyen jellegű közlésekben: Hogy csak arra mutassak rá, arra hivatkozzam, azt említsem, idézzem stb. Hivatalos közlésekben helyénvaló, ha valakit panaszával a bírósághoz utalunk, de a felesleges hivataloskodásra nyújt példát az, aki a küld, irányít, igazít igék szerepét a társalgási nyelvben is az utal igére bízza: „Engem is a másik pénztárhoz utaltak”. — „A fiamat is a tanácsra utalták igazolásért” stb. Ezekben a nyelvi formákban a küld, az irányít igék is jól teljesítik szerepüket. Egy társaságban ütötte meg a fülem a következő nyelvi képlet: „Vasárnap a mosogatást a férjemre szoktam utalni.” (?). íme ismét a nagyon falánk utal ige! Miatta szorult vissza az említett nyelvi szituációban néhány kifejezőbb magyar igénk. A rábíz, ráhagy igékkel szerkesztett nyelvi formák mellett a még egyértelműbb „vasárnap a férjem mosogat, a férjem vállalja a mosogatást” kifejezésekkel megalkotott közlés jobban beleillik abba a beszédhelyzetbe, amelyben a hibáztatott mondat elhangzott. Nem berzenkedünk az utal ige ellen, ha sajátos hangulati értékben, humoros színezettel vagy felesleges hivataloskodás kigúnyolása céljából használjuk fel. Erre is hallottunk jellemző példát. Egy fiatal ember elmondta: „Főnökünk magánéletünkbe is beavatkozik és szerelmi partnert is hivatalból utalna ránk”. A felsorakoztatott példák elemzéséből az is kitűnhetett, hogy a mindennapi élet nyelvhasználatában is vigyáznunk kell arra, hogy egy-egy igen falánk ige felesleges használata a kifejezés fogalmi és árnyalati sze• gényítését ne eredményezze! A rostára tett utal ige ebú bői a szempontból is figyelemre méltó. Ezért csak otí és akkor használjuk, amikos valóban a saját szerepébeH vállal nyelvi funkciót. Dr. Bakos József ///////A>//jy/i88vssssjyysyxsssssssjwrsssssyymwyyymyms/myxssssssssssssyrssssvrss/yr^^^ Beléplek az eszpresszóba, körülnéztek, aztán a férj megszólalt: — Itt nem lehet beszélgetni! Intett feleségének, hogy induljanak kifelé. Az utcán ingerülten mondta az asszony: — Te azt hitted, hogy üres lesz a délutáni csúcsforgalomban a Kikirics? A férfi nem válaszolt. Egy pillanatig tanácstalanul állottak, azután ismét az asszony szólalt meg: — Menjünk a Zöld nyolcas vendéglőbe. Délután van, talán ott lesz egy üres páholy. Az étterem azonban zsúfolva volt. Minden páholyban négyen, hatan ültek. A főpincér az egyik boxra mutatott: — Itt csak hárman ülnek, tessék helyet foglalni. A páholy három vendége közül az egyik erélyes hangon mondta: — Még várunk egy társaságot! A fizetőpincér udvariasan, sajnálkozva, de határozott hangon válaszolta: — Sajnos, a helyre szükség van. Majd ha a többiek megjönnek, nekik is szerzünk asztalt. De a házaspár nem ült le. Csakhamar megüresedett egy páholy, és ők gyorsan elfoglalták. — Na, most itt nyugodtan megbeszélhetjük a válópert — mondta rendelés után a férj. — Ncgy tévedés. Majd hozzánk is beültetnek idegeneket. Azután azok hallhatják, hogy miért nem egyezik a természetünk, miért akarunk válni, és mik a feltételeink. Jó kis szórakozás l mne számukra. — Jó. jó, majd azt mondjuk, hogy a többi hely foglalt. — Sokra mennénk vele! Nem láttad, hogy a pincérek akkor is teletömik a páholyokat? — Hát akkor? — Csoda leleményes vagy — mondta gúnyos hangon az asszony. — Ilyen voltál a Beregi esetében is. Akkor csalódtam benned először... — Hagyjuk ezt — borult el a férfi arca. — Te, én kitaláltam valamit. Ügy teszünk, mintha nagyon szerelmesek lennénk egymásba. Érted? Szerelmeseket sohasem akarnak zavarni az idegenek. Meg tudod csinálni? — Megpróbálom. — Na, akkor kezdjük. A hálószoba az enyém marad, az PALÁSTI LÁSZLÓ : ebédlő a tied. — Szó sem lehet róla? A háló pont a dupláját éri. — A magyar perzsát megtarthatod ráadásul. — Azt a kopottat? — Nézd, így nem tudunk megegyezni. Mindig telhetetlen voltál! — Még hogy én? Hát ez hallatlan! Vigyázz, jön a pincér az idegenekkel! Az asszony nyomban szerelmesen odahajolt és a férj simogatni kezdte felesége karját. — Ne, ide ne üljünk — mondta az új vendégek egyike. Es továbbmentek. — Szóval? — kezdte rá újra a férj. — A hálószoba az enyém. Tied lehet a torántáli is. — És a rádió? — Szó sem lehet róla. Méghogy a rádió is! Csókolj meg gyorsan! Jönnek! összecsókolóztak és ismét megmentették a páholyt. — Persze, a háló a, drágalátoa mamád ötlete volt. — Es ha az övé volt? — hangzott az asszony ingerült hangja. — Joga van beleszólni! — Sajnos, túlságosan sokat szólt bele a házaséletünkbe) Ezeknél a szavaknál megcsókolta felesége nyakát, az aszszony pedig szerelmesen nézett férje szemébe. A trükk újból bevált. Égy ideig parázs veszekedés folyt . közöttük, végül is három öleléssel és négy csókkal tarkítva megegyeztek abban, hogy a hálót is, az ebédlőt is felosztják) A vitrin miatt azonban megint csak nem tudtak megegyezni) — Ki akarsz fosztani! — mondta pulykavörösen a férfi) mire az asszony átkarolta a férje nyakát, és szájon csókolta. A főpincér dühösen nézett rájuk, és tovább állt az érkezőkkel. A férjet egy kicsit meglepte a csók, amelyben egyáltalán nem érezte a kényszert. A csók valódi volt. Olyan, amilyet házasságunk első éveiben szokott kapni — és adni. Az asszony is zavartan nézett félre, ö is tudta, hogy a csókol ugyan a főpincér megjelenése indította el, de végül mégsem hasonlított a többihez. Hiszen már régen nem volt senki az asztaluknál, de a csók még mindig tartott... — Nem, nem fogadhatom el. Tartsd meg! — Hogyisne! Meg tudnál válni a táncosnőtől? Es as eozin vázától? Meg a síró kislánytól? Hiszen azokat any- nyír a szeretted? — Miért? Te talán nem? ■ — De igen. — Es a Rippl-Rónai? Arról még nem is beszéltünk) Milyen sokat gyönyörködtünk benne! — Na és a „Tátrai táj”? — Hányszor ábrándoztunk, hogy egyszer elmegyünk ód<t az Ibusszal... — El kellett volna menni. Akkor talán ..; Az asszony fejezte be a mondatot: — Akkor most nem tárgyalnánk a válás feltételeiről. Csend lett. . . Azután a főpincér ismét egymás karjaiba kergette őket, és mikor kibontakoztak az ölelésből, a férfi halkan megjegyezte: — Hat hét múlva lesz egy társasutazás. Nyolc nap a Tátrában. Nem is olyan drága. Akarsz... akarsz velem jönnif Az asszony ekkor így szólt: — Most nem jön senki! Csókolj meg gyorsan! tA szerző Ma mi is fúrunk című könyvéből.)
