Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
V<*gc as olajbányászok Is ax amloinakiak ..Iliil>orűfának” Hárommilliós kártérítést kap a termelőszövetkezet Pillantás a háborúra Rossz szomszédság: török átok — így mondották eleink. De, ha a Nagyalföldi Kőolaj-'és Földgáztermelő Vállalat. valamint az andornak- tályai Búzakalász Termelő- szövetkezet utóbbi években kialakult „kapcsolatát” vizsgáljuk. akkor nyugodtan lehet mondani... ez mai átok is. A rossz szomszédság... Az akták mennyiségét már, kilóra lehet csak mérni, feljegyzések, emlékeztetők, kérelmek, ígéretek, újságcikkek, vizsgálatok, szakértői csaták tarkították a majd hároméves „háborút”. Segítést remélve mindkét fél bevont szinte valamennyi fellelhető szervet a csatába, a tanácsoktól a pártbizottságokig, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsától a minisztériumokig. Eljutottak a háborúskodás tényei államférfiakhoz és igazságügyi _ szervekhez. Voltak perek... Szakértők napokig, hetekig járták a határt. Születtek indulatos levelek, meddő értekezletek tucatszámra, mégsem sikerült megegyezniük az olajbányászoknak és a termelőszövetkezetieknek abban, hogy mennyi kár származott — a népgazdaságnak igent fontos — természeti kincs feltárása. termelése nyomán. Most megtörtént á „békekötés”. A termelőszövetkezet és az olajbányászok véget vetettek e hároméves hercehurcának, ellenségeskedésnek, s megállapodtak a kártérítésben. A közös gazdaság több mint hárommilló forintot kap, azonkívül tisztességesen megfizetik az olajbányászáshoz igénybe vett földek értékét és a további károknál:' igyekeznék"* közösen megállapodni az ösz- szegben. Mondhatnánk... ez az igazi happy end. De ha figyelembe vesszük, hogy szerkesztőségünk és sok más szerv milyen tekintélyes munkát fektetett abba, hogy ez a megegyezés megtörténjen, még értékesebbé válik ez a békekötés. A Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalától kezdve a minisztériumokig, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatójától a termelő vállalatig sok-sok levél fordult meg cikkeink nyomán. Zajlott a vita, miután többször feltettük a kérdést „Kié az andor- naktályai határ?” Később is, amikor azt firtattuk: menynyit ér az andornaktályai határ? Ezt mások is vitatták, s hogy jobban meg lehessen érteni, milyen nagy fontosságú ez a mostani megállapodás, idéznénk néhány tényt, vitarészletet, a hároméves „háborúról”. Gyűlt a méreg és a kár 1967-ig — kisebb-nagyobb viták után — a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat minden évben megfizette a kártérítést. A viták nem azon kerekedtek, hogy fizessenek-e kártérítést, vagy sem. Nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy a jó földek, szőlők „feltúrása”, utak, vezetékek építése nem történhet kártérítés nélkül a termelőszövetkezet földjén sem. A nézeteltérések a kár felbecsülésében. öszegében mutatkoztak. Ez mélyítette el a szakadékot, ez rontotta a korábbi jó kapcsolatot az olajbányászok és az andor- naktályaiak között. Az eltérések ugyanis óriásiak voltak. Sokszor nem egyezett a terület nagysága, amely után a kártérítést kellett volna fizetni. Más alkalommal nem egyformán becsülték fel, hogy mennyit teremhetett volna a búza, kukorica,' szőlő az olajbányászok által igénybe vett földrészeken. Az egyik Isakértő ezer forintot „tippelt” holdanként, a másik 2500-at, de volt, aki ennek többszörösét. Hasonló eltérések mutatkoztak abban is, hogy a közvetett károk milyen mértékűek. A nyolc év alatt ugyanis — mióta az olajbányászás folyik — a jó kétezer holdas andornaktályai határban teljesen behálózták a földeket az olajkutak, földgázvezetékek. villanyoszlopok, utak, árkok, egyéb műszaki berendezések. így egyre nehezebbé vált a nagyüzemi gazdálkodás. A nehéz, olajipari gépek esős időben járhatatlanná tették a mezei utakat. A sok oszlop, kút, olajipari berendezés kerülgetése miatt az idén például 50 napig tartott az aratás, pedig a szövetkezet még tartalékkombájnt is vásárolt, gondolva arra, hogy a szerteszórt vasdarabok, csövek, drótkötelek biztosan nehezítik majd a betakarítást. A szövetkezet tehát nemcsak az úgynevezett „zöjd- kár” megtérítésére tartott igényt, de az ilyen közvetett károk ellensúlyozására is. A viták e körül legalább olyan hevességgel csaptak össze, rhint más károk megállapításánál és 500 ezer forinttól az öt és fél millióig, különböző összegeket állapítottak meg az olajbányászok, a bíróság és a szövetkezet által felkért szakemberek. Nem tárgyaltak Amíg kicsik voltak a károk, kisebb volt a méreg is, amely rontotta két szocialista szektor közötti viszonyt. Előbb csak egymás közti megbeszéléseken, értekezleteken vitáztak, majd bíróságra került a kártérítések ügye, ahol vagy a szövetkezet, vagy a vállalat „húzta a rövídebbet”. Bántotta az an- dornaktályaiakát, hogy sok esetben előzetes bejelentés, engedély nélkül foglaltak el területeket az olajbányászok, vagy engedték neki a dózert a fáknak, domboldalnak. Előfordult. hogy a falu lakóihoz írt levelekben sem használtak valami udvarias hangot. A szövetkezet vezetői erre azzal válaszoltak, hogy nem Minden jelentés és kommentár egyetért abban, hogy a mezőgazdasági üzemek saját termékfeldolgozó tevékenysége szükséges, hasznos. Enr.ek a munkának azonban mind a mennyisége, mind a részaránya alacsony. A fejlődést azonban okbejtív nehézségek is gátolják. Kovács László elvtársat, a Konzervipari Tröszt vezér- igazgatóját kerestük fel ebben a témakörben. Véleményét az alábbiakban foglaljuk össze: — Gondolom, az érdekeltek, valamint az olvasók is megértik, hogy mi erről a helyről a tevékenységet a konzervipar szempontjai szerint vizsgáljuk. — A mi törekvésünk az, hogy konzerviparunk mind a hazai, mind a világpiacon versenyképes árukkal jelentkezhessen, minél eredményesebben segítse realizálni hazai adottságainkat. — A konzervgyártás azonban gyakorlatilag már az egyes gyümölcs- és zöldségfajták nemesítésével kezdődik, folytatódik !a nyersanyagtermelés megfelelő méreteinek, választékának, minőségének biztosításával és csupán ennek a folyamatnak egy üteme az, atmi gyárainkban történik. Ezért mi a termelőszövetkezetek tevékenységét a teljes folyamat hatékonyabbá tétele, önköltségének csökkentése, versenyképességének javítása szempontjából vizsgáljuk. engedélyezték az „illegálisan fúrt” olajkutak bekötését, nem jelentek meg a tárgyalásokon. Egyszóval mélyült a szakadék. Élteit egy év ... kettő, s most a harmadik évben tisztázták csak a cseppet sem ideális állapotot. Most egyeztek meg — a szakrétők véleményei alapján — a kár összegében. Most jut az andornaki szövetkezet jogos pénzéhez, hogy abból ellensúlyozhassák azt a termeléskiesést, amelyet három év alatt okoztak az olaj kutatói, bányászai azzal, hogy több mint 200 hold szövetkezeti területet ők használnak. Megegyezés Sokat ártott ez a hároméves hercehurca a termelő- szövetkezet és az oljabányá- szok közötti kapcsolatnak. Időközben történt ugyan néhány bátortalan lépés a közeledésre, de ezek jóformán hatástalanok maradtak. Ezerszerte többet tehettek volna egymásért, a sokat hangoztatott népgazdasági érdekekért, a faluért, a közös gazdaságért, ha nem három év múlva került volna sor erre a megegyezésre. Most kölcsönösen megígérték, hogy ezentúl összehangolják munkájukat. Az olajbányászok részt vállalnak nemcsak a közös gazdaság, de a falu fejlesztési terveinek megvalósításából. Ezután együtt mérik fel a károkat és nem lesz ilyen hosszú határidő annak megtérítésére. Amint mondották: a pontos, becsületes elszámolás lesz jó barátságuk záloga. Az egyeztető tárgyaláson, — ahol a minisztériumok, a TOT, a tröszt, a vállalatok és a termelőszövetkezetek, a megye, a járás párt- és állami vezetői vettek részt — el- hapgzott az a kifejezés, ha már a „háborút” együtt vívták meg, az elkövetkezendő években nyerjék meg közösen a békét is. Ez méltó az egy határban, egy faluban, közösen dolgozó, két egyenjogú. szocialista „cég” kapcsolatához. nem a háborúskodás ... — Az elmúlt évek jelentős előrehaladást hoztak. Kialakult nagyüzemi nyersanyag- termelő bázisunk és mi ma már minden gyümölcsöt és zöldséget közvetlenül a termelőktől vásárolunk fel. — Termelési kooperációink, szoros és jó kapcsolataink fejlődésének természetes következménye volt az a lépcsőfok, ami a tsz-ek szempontjából már kiegészítő tevékenységnek is minősíthető. A nagy táblákon termelt zöldborsot ugyanis már pazarlás lett volna beszállítani a gyárba, hogy itt szedjük ki a magvakat a hüvelyekből. Gépeket helyeztünk ki tehát a tsz-ekbe, amelyek a mindenestől lekaszált növényből csépelik ki a magot. Ez nekünk fuvarmegtakarítás: a tsz-nek pedig azt jelenti,, hogy nagy tömegű, értékes takarmányhoz jut. — Ezen az úton már tovább is haladtunk. Barack- íelező-magkiemelő, valamint paradicsomlékinyerő gépsorokat helyezünk ki a mező- gazdasági nagyüzemekbe. Ez a szövetkezetnek munkaalkalmat, bevételnövekedést jelent, nekünk pedig a versenyképességet. Ezen az úton tovább kívánunk haladni. Ahol enr.ek feltételei megteremtődnek, ott kiépítjük ezt a kapcsolatot és egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a tsz-ek ezeket a felszereléseket kifizessék. Ka azonban akarják, előnyös feltételek mellett meg is vásárolhatják. Harminc esztendeje éppen, hogy szeptember elsején elszabadult a pokol: Lengyel- ország hitlerista lerohanásá- val kezdetét vette a második világháború. Harminc esztendeje, tehát még nem olyan rég, hogy ne emlékeznénk legtöbben: micsoda szörnyűség volt, mennyi szenvedést hozott a világháború. De időközben megszületett egy szerencsés nemzedék, amelynek számára ez az 1939 és 1945 közötti fél évtized nem emlék, nem személyes élmény — történelmi tananyag csupán. Mondjuk el hát nekik is, hogy egyszer volt egy háború, nem is olyan régen, amelyben több ember pusztult el, mint ahány lakosa ma Franciaországnak van: 54 millió élet. Egy nagy országra való népességet törölt el a Föld színéről a második világháború. Arról nincs Egy-egy konzervgyár akkor gazdaságos, ha optimálisán nagyüzem. Ez azonban nem minden cikkre vonatkozik. A savanyúság, az aszalt gyümölcs, a savanyú káposzta például jellegzetesen kisüzemi termék. Valaha az aszaló természetes tartozéka volt egy valamire való gyümölcsösnek. Én nagyon hasznosnak tartanám, ha a tsz-ek ilyen irányú termelésüket fejlesztenék. Az ilyen cikkek nagyüzemeinkben való termelése és különösen1 a forgalmazása többnyire nem is kifizető; viszont a fogyasztók kívánják. A tsz-üzemek elláthatnák a saját körzetüket, de bizonyos cikkeket akár exportra is termelhetnek. Amit tudunk, mi szívesen segítünk. Aki hozzánk fordul, annak adunk göngyölegeket, bizonyos segédanyagokat — például üvegzáró lapkákat — kutatóintézetünk pedig méltányos térítés ellenében igen értékes szaktanácsokkal szolgál. — Nem a féltékenység diktálja azt, amit befejezésül mondani szeretnék. Inkább a tsz-ek érdekeinek féltése. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a tsz-ek esetenként olyan konzervipari tevékenységbe is belekezdenek, ami még nekünk se mindig sikerül. És nagyobb óvatosságot javasolnék. A vállalkozás köny- nyen súlyos csalódáshoz, a tagok érdekeit sértő veszteséghez vezethet. F. B. adat, hogy a túlélők között hány millió hord máig is testi és nem kevésbé valóságos — lelki sebeket... Nálunk még él pgy nemzedék. amely tanúja és szenvedő alanya volt az emberiség eddigi összes világháborújának: az elsőnek és a másodiknak. Még él a nemzedék, amely századunkban két ízben is. aggódó figyelemmel követte a baljós újsághírek szaporodását, mígnem valóban a világra szabadult a katasztrófa. Civilizációnk legnagyobb szégyenére: mindkét alkalommal Európáról, és — történelmi tény ez — mindkét alkalommal Németországból. Látszólag sorscsa- pásszerűen, valójában azonban pontosan meghatározható, a társadalomtudományokból ismert rugók hatására lépett működésbe az emberirtás gépezete, és ezeknek a rugóknak militarizmus, imperializmus és fasizmus a neve. ★ Harminc esztendeje... Ez a három évtized nemcsak arra alkalmas, hogy kellő történelmi távlatból pillantsunk vissza arra, ami azon az 1939- es szeptember elsején végbement, hanem arra is, hogy szemügyre vegyük, ami az után történt. Legelőször a kérlelhetetlenül őrlődő időnek azt a szeletét, amely a háború kitörésének napjától a háború végének napjáig terjed. Pontosabban fogalmazva: az agresszor támadásától az agresszor vereségéig. Mert tanulságokkal kikövezett út volt az. amelyet a hitlerista hadigépezet a várt villámháborús diadalmenet előre kortyolt mámorától — a törvényszerű bukás kijózanodásáig megtett. Ha van, aki netán elfelejtette volna ezeket a tanulságokat, a háború kitörésének évfordulója, a kezdet — eszébe juttathatja a véget is... ’ Budapest munkaerőhelyzfe- téről tájékoztatták a Fővárosi Tanács munkaügyi osztályán Horváth B. Jenőt, az MTI munkatársát: — Kimutatásaink szerint, — mondották — Budapesten pillanatnyilag körülbelül 29 000 munkahely „üres” munkásokat kérnek, egyetlen egy helyről sem érkezett a Fővárosi Tanács munkaügyi osztályához értesítés munkaerő-feleslegről. A legnagyobb a hiány a gépiparban, a járműiparban, a kohászatban, a híradástechnikai iparban, a vegyiparban: ezekben az iparágakban azonnal 14 000 —17 000 munkás helyezkedhetne el. A könnyűiparban körülbelül 5000 dolgozó hiDe a második világháború utáni korszak nem kevesebb tanulságot kínál.. Alig negyed század telt el azóta, hogy akkor elhallgattak a fegyverek, ám e negyed század alaposan átgyúrta földgolyónk térképét. Glóbusunk új arculatának pedig vitathatatlanul legfontosabb vonása az a roppant horderejű tény, hogy immár világrendszerré lett a szocializums. amely — a gyarmati és idő közben felszabadult népek hatalmas tartalékseregével együtt — sikeresen száll szembe minden világuralomra törő imperialista tervvel. Ma már közhely, annyira ismert a sarkalatos igazság, hogy az erőviszonyok az utóbbi három évtizedben nem az imperializmus, hanem a szocializmus. az antiimperialista küzdelem javára tolódtak el. És a mérleg mutatójának ez a kibillenése lehet a biztosíték, hogy a történelem — a világháborúk története — ne ismétlődhessék meg. A második világáborúban, s mint tudjuk, a legnagyobb teher a Szovjetunióra sza- ’ kadt. A háború után pedig a Szovjetunió vállalata a szo- • cialis ta világban a legnagyobb terheket, hogy az amerikai atomzsarolás lehetőségét derékbatörje, és a legkorszerűbb védelmi fegyverekkel álljon őrt az új társadalmi rend vívmányai felett. Ugyanakkor azonban, minthogy a szocializmusnak valóban létérdeke a béke, a többi testvérországgal együtt évek óta szívósan küzd azért, hogy a tömegpusztító fegyverek korában elkerüljük a világkatasztrófát, sőt — ha egyelőre csak szerény — lépéseket tegyünk a fegyverek nélküli világ eszményének megvalósulása felé. ★ A második világháború kitörésének évfordulójához békében, noha nem háborúmentes világban érkezett el az emberiség. Ha a nigériai polgárháború véres eseményeit, vagy a kínai kalandorok határprovokációit nem is számítjuk, akkor is egy igazi és egy lappangó háborúról beszélhetünk: a vietnami hadüzenet nélküli háborúról, és az állandó tűzpárbajok- ban felparázsló közel-keleti válságról. Ebben a veszélyekkel terhes világban az egyetlen nyugalmas pontnak különös módon, éppen Európa tűnik: az a földrész, ahol pedig még mindig van állam, a Német Szövetségi Köztársaság, amely — szemben a német békeállammal, az NDK-val — hivatalos kormánypolitikájában nem hajlandó elismerni a második világháborút követő csaknem negyedszázad, államhatárokban is testet öltött történelmi tényeit. Arra pedig, amíg ez így van, földrészünk nyugalmának1 dolgát — még nem rendeztük megnyugtatóan. Ezért is javasolták a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívásukban, hogy az európai államok — mindenfajta megkülönböztetés nélkül — közös értekezleten tanácskozzanak az európai biztonság ügyéről. Ügy érezzük, hogy abban az Európában, ahol éppen ma harminc esztendeje fellángolt századunk második nagv világégése, ez a javaslat különösen időszerű ... ányzik. elsősorban a bútor- és a faipari üzemekben. Az évszaktól függően az élelmiszeriparban a munkaerőigény 1000—2000 körül mozog. Az építőiparban továbbra is krónikus a munkáshiány. Azonnal felvennének 6000— 7000 kőművest, ácsot, segédmunkást stb. Keres gépkocsivezetőket, kalauzokat, műszerészeket, szerelőket, segédmunkásokat a közlekedés is, s a kereskedelem is várja a ..munkaközvetítők” segítségét. 1969. augusztus 31., vasárnap Kot ’ács Endre Hozzászólnak az illetékesek A konzervipar véleménye Westerplatte... itt dördültek el az első lövések a második világháborúban. 1939. szeptember 1-én, reggel 4 óra 17 perckor a hitleristák az általuk birtokba vett Gdansk szabadváros területéről tüzet nyitottak az itteni lengyel hídfőállásra. A védők emlékére emelt emlékmű. Serény Péter 29000 fővárosi munkahely várja a jelentkezőket
