Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

Szúnyog a pincében Ä szúnyog éppen elég bosz- szúságot okoz a vízparti nya­ralóknak, újabban azonban egyre gyakrabban jelenik meg a pincékben is, ezúttal ß gombatermesztők nagy ria* dalmára.' Ez a rovar az úgy­nevezett gombaszúnyog, amely nagy pusztítást okoz­hat, elsősorban azért, mert lárvái okozzák az ismert gomb;, betegséget, a „kukaeo- sodát”. A gombaszúnyogok — amennyiben időben nem védekeznek ellenük — bi­zony sokital nagyobb kárt okozhatnak, mint vízparti „kollégáik”, legtöbbször ár­talmatlan csípésükkel. A gombaszúnyog ellen most új készítményt hoztak forgalomba, ami, azt jelenti, hogy ezúttal a vegyészek siet­tek a termesztők. megsegíté­sére. Terméküket Nogas 50— EC-nek nevezték el. Ezt a vegyianyagot aerosolos • for­mában porlasztják el a gom­bapince levegőjében, miköz­ben gondosan ügyelnek arra, hogy a készítmény valami­képpen érintkezésbe ne ke­rüljön a gombákkal. A Nogos készítményt a falakra fecs­kendezik fel, ahol a termék gyorsan elpárolog és gőzei fejtik ki a kívánt írtóhatást. Á hfogos-sal dolgozó szak­emberek szerint a szer első­sorban azért előnyös, mert a többi hasonló célt szolgáló készítménnyel elleniében igen rövid a várakozási ide­je. Amíg a korábban forga­lomban levő termékek csak' néhány nap múlva vesztették el mérgező hatásukat, addig, a Nogos egy napon belül át­alakul és a termelők máris- megkezdhetik a gomba sze­dését. _ 1 Ismeri a Szandi . Magyar film — Ismeri a szandi mandif? Az egy világszám.'Ez a kér- , dés és rá a tipikus pesti jassz- felelet kétszer' hangzik el eb­ben a filmben. Nyilván nem véletlenül. Ez a félvilági hangnem, és azok a nagyon alaposan megfigyelt jellemek árulkodnak komoly írói szán- * dákokról és filmalkotást igé­nyekről, amelyek ezt a vígjá­tékot létrehozták. Ez a könnyed hangvételű életképsorozat vendégül látja a nézőt egyik pesti nagyüze­münkben, ahol a dolgozók mennek, mendegélnek. A lét­szám és a beosztás, a munka és az eredmény valahogy itt is aránylanak egymáshoz, de ami az idegennek feltűnik, az sokszor nagyon is esetleges és nevetséges. A kislány is, aki többedmagával nyári üze­mi gyakorlatra kerül ide, a főportás, a portásnő viselke­dését találja murisnak, mert ők a maguk posztján — má­sokhoz hasonlóan — hatal­masságoknak és csuda oko­saiknak játsszák mefe magu­kat. Csupán időbeli sorrend kérdése, hogy a. küszöbön be­liül fortyogó élet, a szerkezet a maga teljes mechanizmusá­ban feltáruljon a kíváncsi előtt. Böszörményi Géza —a for-, gatókönyv írója — jó néző­szöget választott, amikor ' a tapasztalatlan kis Juli szemé­vel és agyával közelíti meg ezt az önmagában zárt vilá­got, ezt az üzemet, ahol’ a Gyöngyösi szüret, 1969 Megszoktuk már, hogy a gyöngyösi szüret címmel je­lölt események, egyre bővülő rendezvények mindig hoznak valami újat. Az idén sem marad el a várakozástól ez a program. Tartsunk sorrendet a szep­tember 14-én kezdődő és 21- én záruló rendezvényekben. A szüreti napok idején ünnepi filmhét és kereske­delmi hét kelthet érdeklődést. Szeptember 19-én a Városi Művelődési Központban ren­dezik meg a szőlészeti és bo­rászati tudományos tanács­kozást. Egy nappal később, szeptember 20-án az I. györigyösi néptáncfesztivál szintén újdonság lesz. A zsű­ri ítéli oda az Aranyszőlő- vándordíjat a legjobbnak bi­zonyult együttesnek. A gála­esten a néptáncosok a kö­zönség előtt szerepelnek majd, szeptember 21-én. A kiállítások is sokféle anyagot vonultatnak fel. A mezőgazdasági termékek az Aranyszőlő-vándordíj el­nyeréséért vetélkednék. Gazdag sportműsor kínál sok izgalmat és jó szórako­zást. Szeptember 21-én az Au­tóklub Gyöngyösi Szövetsége rendezésében. KRESZ ügyes­ségi verseny kezdődik a kü­lönböző kategóriába tartozó gépkocsik vezetői között. - A Mátra Kupa ökölvívó-baj­nokság színhelye a Zalka SE sportcsarnoka szeptember 19-én. A vásártéren a Gyön­gyös— domoszlói Állami Gaz­daság sportköre lovasverse­nyeket és lovasbemytatókat tart szeptember 20-án, dél­után. A Szüreti Kupa elnye­rése a célja a tájékozódó és terepfuto versenynek, amely­nek jnínhelye Mátrafüred, kezdete szeptember 21. és de. 10 órakor várható a célba- érés. A Mátrai Erdőgaz­daság erdészeti ügyességi versenyt hirdetett az erdő- munkások részére, akik Mát- rafüreden, szeptember 20-án mérik össze tudásukat. A vadászati kiállítást szep­tember 14-én nyitják meg a Mátra Múzeumban. A Heves megyei képzőmű­vészek munkáit a Vak Boty- Iván Gimnázium díszterme ben nézhetik meg a tárlatlá­togatók. A kiállítás megnyi­tása szeptember 18-án lesz. x A szüreti felvonulás szep­tember 21-én, délután fél háromkor kezdődik, amelyen i'észt vesznek a járás külön­böző termelőszövetkezetei is, hiszen az Aranyszőlő-vándor­díj elnyerése nagy megtisz­teltetés. A díjat a legjobbak­nak a zsűri ítéli oda. létszám és a munka megett sokfajta nyüzsgés és dráma deríthető fel, vizsgálható ki. Legelsőként itt van a vörös hajú nő. Annyi helyen meg­fordult már, rnint munkavál­laló, hogy azok felsorolása két féldeci között kitölt egy' egész jelenetet, amely a film legsűrűbb pillanatait is hoz­za. Mindent megtesznek ér­te és ellene, mert ő rendha­gyó. Részeges anyja követi, mint az árnyék, mert. pénzt akar kicsikarni tőle és bódult állapotában is- egy kis szere­tetek És miért pontosan a vörös hajú lánytól kell ennek az anyának a szeretet? Nem elég neki a vánnyadt része­ges férje, vagy a két huligán- alkatú, nagytestű fia, vagy az Olajosnak becézett és plég társadalmon belül maradó sofőrfia? Ű is akar szeretetet adni és azt talán még a vörös hajú nő kisfia fogadná el tő­le. Ha elfogadná. Mondhatná valaki, micsoda munkáscsa­lád? így ig lehet, ilyen mo­rális szétesetlségben élni és összetartozni ? A forgatókönyv írója nem akar vitatkozni senkivel, nem harsogva marasztal el és bün­tet meg apró hősüket. Tulaj­donképpen senkit sem, bün­tet meg, csak elénk állítja őket. A nézőre bízza, hogy tragikumukon nevet-e vagy elgondolkozik. S a néző mindkettőt teszi, mert a film is ilyen, a .film írójának szándéka szerint. A rendező Gyarmathy Lí­via hűségeséül követi az írói elképzeléseket. Mindenkit a legőszintébb helyzetében, le­hetőleg sallangok és beveze­tés nélkül, in médiás rés ál­lítva ábrázol. Ezeknek az em-, bereknek az üzem csak vál­lalt feladat, teljesítik a köte­lességüket, mert valamiből élni kell. egyéniségük otthon és máshol, a munkaidő után szabadul fel igazán a teher alól. Az üzemen kívül szob- rászkodnak, fecsegnek a bőr­labdáról évtizedekre vissza­menő eseményeket taglalva, és modelleznek a közeli kis tavon vitorlás hajókkal. Itt a főmérnök éppúgy gyermekké vagy gyermeteggé vedlik, mint a pityókás szakik a sor­ban, akik ide is elhozzák szenvedélyüket. Az élvezetre ingerlő szandi mandit kere­sik, amit Olajos a maga tel­jes öntudatával és kültelki eleganciájával mutat be — a cél érdekében a kislibányi- ra fiatal Julinak. , Az író-rendező párt még­sem koronázza meg teljes si­ker munkájában, mert ezek az önmagukban kitűnő jele­netek nem állnak össze mu- radéktalanul élményadó egy­séggé. A felvételek kitűnő színészi teljesítményeket rög­zítenek, s mégis az az érzé­sünk, hogy ez az alig 80 per­ces film, hosszabb a kelleté­nél.- Az igazmondó szándék az íróban és az új színek, forma keresése .a rendezőben, dicséretes. De úgy érezzük, néhány aranyszabályról az újnak és az érdekesnek aka­rása közben megfeledkeztek. Ha ugyanis a film azt vállal­ja, hogy a fiatal Juli vallatja meg a gyári kollektívát, a néző az ő élményét lássa, ak­kor az ő mindenütt jelen­valósága egy sor jelenetet nem enged elfogadhatóvá. Hogyan nőhet a vörös hajú nő ég családja olyan jelen­tőségre dramaturgiáilag, min­det} Juli-féle látás nélkül, dinikor a másik vonalon ő is nyakig benne van az esemé­nyekben. Ezeket az esemé­nyekben adódó párhuzamos­ságokat a néző nem egészen érti, azaz nem mindig fogja fel, miért- akikor-, és miért úgy kell következnie egy-egy részletnek. Okok és indokok hiányzanak néliS, amelyek sűrűbbé tennék a játékot és igazabbá is. Az alakítások között két­ségkívül Soós Edité áll az el­ső helyen, de Dayka Maróit, Kiss Manyi, Kállai Ferenc; és Sztankay István apró remek­léseit sem lehet elfelejte­nünk. A film zeneszerzője Tamássy Zdenkó jó beat-et szerzett a törekvéseiben ne­mes vígjátékhoz. Farkas András ’ Jelenet a ma este 20.20 órakor bemutatásra kerülő Vili. Olivér című tévé-filmből. Szerb Antal regényét Palásthy György, Rényi Tamás írta tévévé, A film szereplői Darvas Iván, Bárdy György, Major Tamás, Garas Dezső, Moór Ma­riann, Márkus László. Felvételünkön Darvas Iván és Bárdy György. Vief-rock (Kedd, 20.40) Beat-musical,' az Irodalmi Színpad előadása, felvételről. Az amerikai Megan Pelry írta ezt a vegyes műfajú színpadi művet: tánc, balett, zene, , pantomim és próza váltako­zik benne. Az amerikai Szer­ző a formai elemek széles skálájával is igyekszik meg­eleveníteni az amerikai zsol­doshadsereg szennyes vietna­mi háborúját. A háború pok­lát idéző . mű már számos európai Ország színpadán aratott sikert; a fordítás munkáját Ungvári Tamás végezte, a dalszövegeket Tar- dos JPéter- írta, a koreográfia Ligeti Mária és Szirmai Béla alkotása. írók, könyvek, kritikusok (Szerda, 18.40) Az idei József Attila-díja- sokat bemutató sorozat most adásra kerülő részében Bes­senyei György. beszélget Csurka István íróval. Tévé-bérlet hangverseny- kalauza (ssss////ssssssysssssss/sssssy/s//sssssssss/s/s/s/ssssss//sss//s/////s//sssss//sssss/ss///ssss//ssss/ssys/s/ss/sssssss/s(rsssssssss/s///s/ssssssssssss. (Csütörtök, 19.20) A műsoron J. S. Bach Air és Bartók Béla Concerto cí­mű művei hangzanak fel a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának előadásában, , rssysyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyysyyysyyyyyyyyyyyyyyysy"y"'yy's'x'ssss""' •MOLNÁR KÁROLY3’ % m&***$&* MEgussáus 30., szombat A touloni győző „Az embernek nincsenek barátai.'csak a szerencséjé­nek.” (Napóleon) Gyerekkorában Napóleon még korzikainak érezte ma­gát, most azonban már in­kább francia tisztnek. Seb­tében az egész Bonaparte család összecsomagol és 1793. június tizenegyedikén, örök­re elhajózik a forrongó szi­getről. Napóleon jelentkezik ezre­dénél, Nizzában. Fizetése nem elegendő ahhoz, hogy valamennyi rokonát eltartsa. Nehezen él anyja és hét test­vére. Rossz hangulatban, vá­gyódva gondolnak vissza a hajdani korzikai napokra. Nem sokkal később várat­lan fordulat történt. Toulon- ban királypárti erők szervez­kedtek. és szembeszálltak a párizsi forradalmi kormány képviselőivel. A kikötőváros körül heves harco^ alakultak ki és ebbe beleavatkozott az angol flotta néhány egysége és spanyol, szardíniái és ná­polyi érők is. A külföldi csa­patok az ellenforradalmi csa­patokat támogatták. Napóleon Toulon falainál mutatta meg először rendkí­vüli képességeit. Részletes tervet dolgoz ki arról, milyen hadműveletekkel kell elfog­lalni a kikötővárost a király- pártikktól. Elképzelését elő­ször elutasítják. A küzdelem megkezdődik, Toulon ellenáll a köztársaságiak rohamának, az ostromlók tehetetlenek. Vezéreik azonban nem fo­gadják el egy fiatal, ismeret­len tüzértiszt tanácsait. A veszteségek egyre nagyobbak, ekkor végre főszerepet kap Napóleon. Kinevezik alezre­desnek és megengedik neki, .hogy tetszése szerint vezet­hesse a.forradalmi erőket. Az ostrom alatt többször koc­káztatja az életét, három ló dől ki alóla. Napóleon mérnöki pontos­sággal elhelyezett ágyúinak köszönhette győzelmét Tou- lonnál. Katonái heves tűz után rohammal elfoglalták a királypártiak ' kezében levő erődítmény legfontosabb pontjait. Kritikus helyzetbe került az angol flotta, ezért gyorsan kifutott a nyílt ten­gerre. összeomlott az ellen- forradalmi lázadás, a várost elfoglalták a köztársasági csa­patok. Napóleon első nagy kato­nai sikere nemcsak Dél-Fran- ciaországban keltett feltű­nést, hanem Párizsban is. Dutille tábornok ezt a leve­let küldte a küzdelem szín­helyéről a hadügyminiszté­riumba: „Kevés a szó annak leírá­sához, hogy milyen szolgála­tokat tett nekünk Bonaparte. Nem tudom, mit becsüljek többre ebben a nagyszerű tü­zértisztben: a tudását, az eszét, vagy a bátorságát?” Dutille azt javasolta a mi-*1 niszternek, hogy , Bonaparte katonai felkészültsége és ké­pessége alatpján még nagyobb feladatot Bízzanak rá. 1794. január 14-én a „touloni győ­zőt” kinevezik tábornoknak. Ekkor csak huszonnégy esztendős volt. Bonaparte nem sokkal ké­sőbb újabb megbízatást kap. Utasítják, hogy szervezze meg a legdélibb francia vá­rosok és az egész partvidék védelmét. 1794 márciusában Nizzába érkezik, ahol nagy lendülettel, de alaposan és körültekintően dolgozza ki új terveit. Azonban váratlan esemény történik. Marseille vezetői vádat emelnek elle­ne, azt állítják, hogy a fiatal tábornok nem őszinte híve a köztársaságnak, hanem ösz- szeesküvést sző a királyság visszaállításáért. 1794 augusztus tizenhato­dikén két fegyveres ember tartóztatja le. Nem ellenke­zik, a Földközi-tenger part­ján levő Antibes erődjébe vi- > szik, ahol tizenhárom napig fogolyként őrzik. A vizsgálat őt igazolja; Újra szabad lesz. Visszatér Párizsba. Ott újabb kelle­metlen meglepetés éri, Aubry hadügyminiszter közli vele, hogy a tüzérségtől áthelyezik a gyalogsághoz. — Sokan vannak — mond-' ja Bonaparte —, akik egy bri­gádot jobban tudnak vezé­nyelni, mint én, de kevesen tudnak nálam jobban tüzér­séget kommandírozni. — Gyerekes dolog ez, aho­gyan a tüzérséghez ragasz­kodik — válaszolta Aubry. — Hamar öregszik az em­ber a csatatéren — szólt in­dulatosan Bonaparte — és én éppen onnan jövök. Aubry azonban nem az egyetlen miniszter a világ- történelemben, akit a józan érvek nem befolyásolnak. A tábornok Párizsban marad, csak éppen beosztás nélkül. Újra nehéz, reménytelen na­pok következnek. Pénze el­fogy, kénytelen-kelletlen el­adja lovát. Bonaparte elvesz­ti a rangját és mint „enge- . detlent” törlik a tisztek lis­tájáról’. Ezalatt Párizsban a király­pártiak ismét sötét összees­küvéseket szőttek , és úgy érezték, itt az idő a hatalom visszaszerzésére. 1795 szep­temberében fegyvert fogtak és a francia főváros jelentős része fokozatosan a kezükbe is került. A konventnek mindössze 8500 katonája volt, ezzel kellett védelmeznie a forradalom vívmányait, a lá­zadók 40 000 emberével szem­ben. Az erőviszonyok tehát a reakciósoknak kedveztek. Szerencsére Barras, a kon- vent öttagú bizottságénak legenergikusabb embere, tud­ta, hogy sürgősen meg kell állítani a királypártiak elő­nyomulását, ehhez pedig mindenekelőtt égy vakmerő parancsnokra van szükség. Azonnal intézkedett: — Keressék meg nekem azt a tisztet, aki olyan ragyogóan harcolt Toulonnál. Egy óra múlva Bonaparte már ott állt előtte; — "Vállalja, hogy végez a lázadókkal? — kérdezte Bar­ras. — Néhány perc gondolko­dási időt kérek — válaszolt Bonaparte, azután le és föl sétált a szobában, majd ezt mondta: — Vállalom, ha szabad ke4 zet kapok. — Megkapja. — Helyes. Addig nem te­szem vissza a kardot a hüve­lyébe, amíg nem Végzek az ellenséggel — jelentette ki a forradalmi erők új parancs­noka. Bonaparte úgy gondolta, hogy csak erős tüzérséggel egyenlítheti ki a királypárti- ak számbeli fölényét. Ezért azonnal intézkedett: 300 lo­vas induljon el a Párizstól másfél kilométerré felsora­koztatott 40 ágyúért, amelyet az ellenfélnek csak 25 embe­re őrzött. Elgondolása, kitű­nően bevált.' Katonái meg­szerezték az ágyúkat és ahogy csak a lovaik bírták, bevon­tatták ezeket a fővárosba. Bonaparte személyesen állí­totta fel az ütegeket a legkriti­kusabb pontokra. Délután négykor eldördült az első lövés. A királypártiak bátran támadnak, mindaddig, amíg a forradalmi erők pa­rancsnoka engedte őket. Bo­naparte várt. Hidegvérűen, és számitóan. Ez volt az egyik legnagyobb erénye. S az, hogy ragyogóan ismerte a ballisztika törvényeit. Pon­tosan kiszámította, milyen közel engedheti az ellenfél katonáit ahhoz hoav ágyéi a legnagyobb pusztítást vé­gezzék köztük.. A támadókat két oldalról, egyszerre érték a lövedékek. Akik élve ma­radtak, rémülten menekültek, egy szűk utcába futottak, ahol ismét szembetalálták magukat Bonaparte agyúival, amelyeket megint csak a kel­lő helyre állíttatott. Százával feküdtek a kövezeten adhatott és sebesült királypárti kato­nák. (Foíyfá’ffífkV ’

Next

/
Thumbnails
Contents