Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
A tanácsi építőipar és IV. ötéves tervünk Hozzászólnak az illetékesek Megkétszerezik a lakásépítést Megyénk XV. ötéves tervéHit tekintsünk kiegészítő tevékenységnek? nek készítése során kitűnt, hogy az építési igények tovább növekszenek. Már most gondot okoz, hogy a tempót bírja-e az építőipar, vajon nem fokozódik-e tovább a beruházási feszültség, hogyan lehet az építőipar kapacitását fejleszteni? Ezeket a kérdéseket megvitatta a megyei tanács vb. és ebben az ügyben kerestük fel Gyetvai Bélát, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatóját. A vállalat 1350-ben alakult és ekkor mindössze 62 emberével főleg tatarozásra vállalkozhatott, jó ideig 500 ezer fointon felülj munkát nem is vállalhattak. De 1960-tól 68-ig 615 százalékkal növeltek a termelést, az egykori „Tatarozó Vállalat” több mint másfél ezer dolgozója az elmúlt évben 176 millió forintos termelési értéket előállító stabil tanácsi építőipari vállalattá fejlődött. De az 1969-ben várható fejlődés már nem olyan dinamikus, mint az előző években, a gépesítés már ma sem megfelelő. — Vajon hogyan látja m vállalat helyzetét és a következő évek feladatait as igazgató? — Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szóbeli tájékoztatást adott, hogy a tanácsi építőipari vállalatokat a IV. ötéves terv során átlagosan 50 százalékkal kell fejleszteni. A megyei tanács vb vezetőivel folytatott tárgyalás során kitűnt, hogy 1971—75-ben' Egerben 1000—1200, Gyöngyös és Hatvan körzetében 800 lakás építését várják a tanácsi építőipartól. A III. ötéves terv során, 1970. végéig vállalatunk 820 lakást épít, tehát a IV. ötéves terv időszakában megkétszerezzük a lakásépítkezést. A tanácsi építőiparra továbbra is elsősorban a megyei beruházások megvalósítása hárul. Ennek megfelelően az évi 30 millió forint értékű lakáson1 kívül 70—80 millió forint értékű mezőgazdasági szint, istállót, tárolókat építünk, 60 millió forintért felújításokat, ^tatarozásokat és egyéb munkákat végzünk. — Ez azt jelenti, hogy évi 220 milliós termelésre fejlesztik a tanácsi építőipart? Előre láthatóan az igény és a megrendelés több lesz. Hogyan tudna többet teljesíteni a vállalat? Saját forrásokból os... — Valóban, már most több megrendelésünk lenne, de •aját eszközökből gyorsabb fejlesztésre nem futja. — De hiszen a vállalat 1968-as eredményei és az új mechanizmus szabályai szerint 9,8 millió forint fejlesztési alapot képezhetett. — Igaz, és ezután is hétmilliós saját forrásra számítunk. De ebből az összegből kétmilliót hiteltörlesztésre, mintegy 700—800 ezer forintot kommunális adóra kell fordítani. A régi irodaházat eladtuk, az új költségeit egy év alatt kifizetjük, de a gépesítés foka, a gépek összetétele már a tavalyi 176 milliós termeléshez-sem megfelelő. A gépi berendezések és a járművek évi elhasználódása mintegy hárommillió forint. Ezt mindenképpen pótolni kell, sőt a termelés felfutásának és a korszerű igényeknek megfelelően szeretnénk gépesítésünket fejleszteni, — Éppen ezért furcsa, hogy saját fejlesztési alapjuk terhére 1969-re építési beruházásra 8,2 millió forintöt, gépesítésre viszont csak egymillió forintot irányoztak elő, ebből is három tehergépkocsit vásárolnak, illetve a segédüzemet korszerűsítik. Természetesen ilyen döntéshez joga vám a vállalatnak, de, de célszerű, távlatilag gazdaságos ez az intézkedés? — A vállalati központnak most kaptunk, megfelelő telket, most kellett megragadni az alkalmat, hogy a korszerű irányítás és vállalatszervezés feltételeit megteremtsük. Másrészt a tervezést és az építkezést a vállalat végzi,- így olcsóbb és az egyszer jelentkező, bár nem kis költségre akkor vállalkoztunk, amikor a vállalat a legtöbb nyereséget érte el. Azonban a következő években a gépesítésre sokkal többet kell költeni. Fokozottabb gépesítést — Van akadalya a gépesítésnek? — Sajnos, van. A jelenlegi szabályozás szerint a vállalati nyereségből olyan sokait kell adóként (befizetni, t hogy nem marad elegendő pénz gépesítésre. A tanácsi építőipar darukat és földmunka-gépeket bérel, de gyorsfelvonókra, vakológé- pekre. szivattyúkra és ha- barcskeverőkre feltétlenül szükség van. Az is baj, hogy hazánkban és a baráti országokban beszerezhető vágógépek nem jók, olasz importra meg nem kapunk devizát, sőt — eddig kétszeres letétet kellett fizetni. Figyelembe véve az eddig ismert építési igényéket, évenként legalább 6—7 millió forintot kell gépesítésre költeni. Eny- nyire saját erőből nem futja, annál is inkább nem telik, mert a termelés gyors növekedése miatt 1968-ban több mint tízmillió forintot kellett íorgóalapíeltöltésre fordítani. — De ehhez a megyei tanács hatmillió forinttal hozzájárult. — Igen, bár ezt az összeget három év alatt egyenlő részletekben folyósítják. Ha a megye lakosságának érdeke megköveteli, hogy a tanácsi építőipar évente 220 millió forintnál is többet termeljen és az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlődjék, akkor a vállalatnak központi, tahácsi támogatásra lesz szüksége. Fokozott tanácsi támogatással — Fokozottabb tanácsi támogatással milyen teljesítményre képes a vállalat? — Fokozatosan évi 250— 280 millió forintos termelésre. De ehhez fokozott tanácsi támogatás szükséges. — Ha a kellő támogatást megkapják, mire vállalkoznak még a tanácsi építőipar dolgozói ? — A határidők betartására, arra, hogy a lakásokat, istállókat, magtárakat az eddiginél rövidebb idő alatt felépítjük. Az eddiginél is jobbár.1 iparkodunk, hogy a tervezést, az építést, szerelést, az átadást és számlálást még pontosabban, még jobb minőségben végezzük, —r mondta önmaga és munkatársai nevében Gyetvai Béla igazgató. Megyénk IV. ötéves tervén- még most dolgoznak a szakemberek. Mennyi lesz az építési igény és ebből hol, mennyit végez a tanácsi építőipar? Már most úgy tűnik, hogy az évi 220 milliós teljesítmény nem lesz elegendő, mert az eddiginél több lakást, több iskolát es több ipari, mezőgazdasági beruházást sürgetnek. Ehhez a vállalatok 'többletnyereségéből több tanácsi támogjatásra lesz szükség. F. £. I. Sokat vitatkozunk manapság a termelőszövetkezeti tevékenységi kör bővítéséről, a mezőgazdasági üzemek kiegér szító tevékenységéről. A vita során azonban újra és újra beleütközünk abba a problémába, hogy nem tudjuk, voltaképpen mi is hát a kiegészítő tevékenység. Ezért körinterjúnak során először Ka- zareczki Kálmánt, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesét' kerestük fel és kértük, hogy adjon választ erre az alapkérdésre. — A közgazdászok statisztikai felhasználásra tisztázták ugyan a fogalom tartalmát, azonban reménytelenül kevés volna ha csupán ezt mondanám el. A kérdés ugyanis nem az, hogy a statisztikában melyik rovatba kerüljön egyik, vagy másik bevétel. Amin illetékesek még mindig vitatkoznak, az a fogalom valóságos közgazdasági tartalmának meghatározása és az ebből adódó következtetések levonása. — Kétségtelen, hogy a termelőszövetkezeti tagság egyenletes foglalkoztatása, valamint a gyenge adottságú tsz-ekben a mezőgazdasági jövedelmek kiegészítése nem egyszerűen, a MÉM vagy a tsz-mozgalom problémája, hanem mélyreható társadalmi kérdés. Hiszen például a gyenge adottságú tsz-ek a klasszikusan értelmezett agrártermelésből egyszerűen nem tudnak megélni. A tevékenységi kör bővítése tehát számukra létkérdés. — A vita azon folyik, hogy mi kapcsolódik szorosan a mezőgazdasághoz és mi nem. Talán közelebb kerülünk a probléma gyökeréhez, ha megnézzük a kiegészítő tevékenység fő területeit. — A kiegészítő tevékenységnek nevezett körből származó bevételek tizenöt százalékát a tsz-ek közvetlen értékesítése adja. Ha kívülről nézzük, akkor ez kereskedelem, tehát nem mezőgazda- sági termelésből származó bevétel. Az új mechanizmus viszonyai között azonban nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy ez nem kapcsolódik szorosan az alaptevékenységhez. A kormány véleménye, hogy a közvetlen értékesítés nemcsak a tsz-ek- nek, de a fogyasztóknak is — sőt talán elsősorban a fogyasztóknak — érdeke, tehát ezt támogatni kell, az engedélyezési eljárás egyszerűsítésével, üzlethelyiségek biztosításával, a raktárprobléma megoldásával, szakemberek képzésével és minden lehetséges módon. — A bevételek további 10 százaléka élelmiszeripari tevékenységből származik. Itt az a helyzet, hogy ez ismét csak kívülről nézv;e ipari produktum. Vegyünk például egy szőlős gazdaságot. Ha ez a gazdaság a szőlőt feldolgozza, a bort palackozza es úgy adja el, akkor ez az Állami Pincegazdaság oidalu: ról tekintve élelmiszeripari tevékenység. Csakhogy ez a gazdaság nem borszőlő, hanem bor termelésére alakult, magától értetődő tehát, hogy a végterméket akarja előállítani és értékesíteni. — Megértjük a problémát, ha tudomásul vesszük, hogy kialakulóban van nálunk az ipari-mezőgazdasági üzem típusa. Termelőszövetkezeteink — vagy azok társulásai — lassanként kombináttá alakulnak majd. Ha tevékenységükről a végtermék előállítását célzó folyamatokat leválasztjuk és azokat külön akarjuk szabályozni, akkor szinte megoldhatatlanul bonyolult jogi probléma elé kerülünk. A mi véleményünk az, hogy magát a fogalmat kell helyére tenni és a kereskedelmi, valamint feldolgozó tevékenységet az üzem keretein belül kell szabályozni. Semmi szükség nincs arra, hogy az élelmiszergazdaság fogalmába tartozó tevékenységre külön címkét ragasszunk! — 'Az összesen 11,6 milliárdos, kiegészítő tevékenységből származónak nevezett bevétel 75 százaléka az, ami első ránézésre valóban nem tartozik szorosan a mezőgazdasági termeléshez. Azonban itt is gondolkoznunk kell. A mezőgazdaságba bevonult a technika, és ennek működtetéséhez nélkülözhetetlen, hogy a tsz-nek traktor javító üzeme, bognár-, kovács- sib. műhelye, építőbrigádja legyen. Az ilyen szolgáltató üzemek rentabilitásához viszont szorosan hozzátartozik, hogy azt a kapacitást, amit maga az üzém nem köt le. a szomszédos mezőgazdasági üzemek és a lakosság számára hasznosítsák. Így alakúinak ki a tsz-közi építő vállalatok, vágy így jelenik meg falán a tsz-motorkerékpár- javitás stb. A 8,6 milliárdból 4,7 mil- liárdot maga az építőipari tevékenység képvisel. Éneikül nem lenne ma korszerűség felé haladó mezőgazdaságunk. Az állami építőipar a tsz-ek igényeit egyszerűen képtelenek kielégíteni. Azonban a szolgáltatások 2,4 milliárdos összege sem csupán az amúgy is szükséges tsz-mű- helyek rentabilitását szolgálja, hanem ez a tevékenység a lakosságának — elsősorban a falusi lakosságnak — is közvetlen érdeke. — Ez a két kör tehát ha nem is a közvetlen értékesítéssel, vagy saját feldolgozással azonos mértékben, de szorosan kapcsolódik az alaptevékenységhez. Csupán másfél milljátdot tesz ki az az összeg, ami valóban a mezőgazdaságtól független ipari tevékenységből származik. F. B. A szó foganatja Hallani manapság Is olyan véleményeket a termelési tanácskozásokról. hogy: „Ha meg kell lennie . . , hát legyen, mielőbb essünk túl rajta.” Elképzelhető, hogy az ilyen ősz- szejöveteleken elmondott véleménynek, javaslatnak nem túl sok a foganatja. Mindezzel ellentétben zajlanak immár évek óta a Már.ra- vitléki Fémművek tubusüzemének hasznos, okos, javító szellemű tanácskozásai a termelésről, az emberekről. Mint mondják, a munkások és műszakiak — itt az elmondott szónak van foganatja. Ezért bírálnak, vitáznak, javasolnak olyan sokan . . . mint most is. A jegyzőkönyv írója és • fontos üzem régi, tapasztalt vezetője, Krisztián István ezúttal is alig győzte papírra vetni a pergő ütemű vita mondanivalóját. Elsőnek Speck / Mihály fő- diszpécser figyelmeztető szavai hangzottak el, aki a technológiai fegyelem betartására, az anyagtakarékosság számtalan lehetőségére hívta fel a figyelmet. Asztalos Zoltán lakatos a lágyító és lakkbeégetö berendezések nem éppen ragyogó műszaki állapotát bírálta. Pócs József kollégája szintén érveket sorolt arra. hogy mennyire nem tartja korszerűnek az aerosol- palackokat gyártó berendezést. Mások — munkásnők és lakatosok — azt vitatták, miként lehetne megszüntetni a szerszám- pocsékolást, vagy milyen módon tudnák növelni a gépek teljesítményét, hogy az első félévben mutatkozó lemaradást mielőbb pótolhassák. * Szóba kerültek természetesen olyan gondok is, amelyek közvetve szintén kihatnak a termelésre. Hiányolták, hogy a fürdő nem mindig rendesen működik, hogy a szódavíz-ellátás nem megfelelő és a fehér köpeny is kevés. Felsorolni valamennyi javas- , latot, kérelmet, ötletet, birá-ú»*«* csak hosszú oldalakon lehett*». De hogy nem volt puszi, '•« kiáltott szó a vitában részt ve« vők véleménye, javaslata, a* még a termelési tanácskozás be, fejezése előtt kiderült. A válaszból . . . Krisztián 1st» Ván üzemvezető még ott közöl« te, hogy a lassú, korszerűtlen« nek mondott gépek közül lesz« amelyiket már egy hónapot! helül modernizálnak, vagy kU cserélnek. Kijavítják a fürdőt, gondoskodnak munkaruli ákrói, A szódásballonokat javításra adták ki. A bérpanaszokat, azonnal megvitatják a társadalmi szervekkel; a jogos kérést azonnal' teljesítik. Az üzemmérnököt megbízták a tanácskozáson elhangzott műszaki ötíetek azonnali megoldásával. Sőt, .. Azt is elhatározták, hogy ezentúl méltóbb környezetben tartják meg e fontos tanácskozásokat, hogy olt még alaposabban hányhassák-vet- hessék meg az üzem dolgait, abban bízva, hogy az otr elhangzott szónak ezáltal még nagyobb lesz a foganatja. K. E. augusztus 30., szombat Bemutatjuk Népköztársaságunk Intézményeit / flz országos hatáskörű szervek A Minisztertanács működése során a minisztériumokon kívül az országos hatáskörű államigazgatasi szervek egez sorara támaszkodik. A nem minisztériumi formában működő, de közvetlenül a Minisztertanácsnak alárendelt országos hatáskörű államigazgatási szervek elnevezésére többféle fogalom használatos; egyidőben országos főhatóságoknak nevezték őket, de használták az országos hatóságok megjelölést is. Az országos hatáskörű államigazgatási szervek különböző csoportjait különböztetjük meg, munkájuk jellege, az államszervezetben elfoglalt helyük, belső felépítésük figyelembevételével. , Közülük néhány az államigazgatási szervezet legfelsőbb irányításának területén juttatja kifejezésre népi demokráciánk állami mechanizmusának a társadalmi szervezetekhez való szocialista viszonyát. Van köztük olyan, amelyik állami szervként működik, azonban a társadalmi szervekre, illetve közvetlenül a dolgozók társadalmi tevékenységére támaszkodva oldja meg feladatait. Ilyen különleges jelentőségű szerv a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, amely egész tevékenységében a Miniszter- tanács irányítása alatt áll, munkájáért azonban nemcsak a kormánynak, hanem az Elnöki Tanácsnak is közvetlenül felelős. A KNEB állami szerv, de az a jellegzetessége, hogy közvetlenül társadalmi aktívákra támaszkodva, a társadalmi szervezetekkel szorosan együttműködve látja el mind központi, minő széles körben megszervezett területi szervei útján a törvény által rábízott ellenőrzési teendőket. Elnöke (államtitkári rangban) részt vesz a kormány és az országgyűlés ülésein is. Jelentős országos hatáskörű szerv a Magyar Tudományos Akadémia is, amelynek működését és belső szervezetét az Elnöki Tanács által jóváhagyott alapszabály határozza meg, működésének törvényességét és alapszabályszerüségét pedig a Minisztertanács ellenőrzi. A Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű államigazgatási szervek egyik csoportját, azok a szorosabb „értelemben vett államigazgatási szervek alkotják, amelyek egészében államigazgatási tevékenységet látnak el, de tevékenységi körük sajátossága indokolja, hogy feladataikat ne sorolják egyik minisztérium hatásköréhez sem. E szerveknek három típusa van. Egyrészük az államigazgatás összes ágazatainak területeire kihatóan úgynevezett funkcionális jellegű tevékenységet végez, ezért általában nem indokolt minisztériumi formában való működésük. Ilyen szerv például a Központi Statisztikai Hivatal, vagy az Országos Anyag- és Árhivatal (elnökei, államtitkárok, a kormány tagjai). Más részük ágazati igazgatási feladatokat old meg ugyan, azonban az általuk ellátott feladatok jelentősége vagy több ágazattal való szoros kapcsolata tette indokolttá, hogy e szervek ne tartozzanak egyik minisztérium alá sem Ilyen szerv például az Országos Vízügyi Hivatal (vezetője államtitkár), az Országos Mérésügyi Hivatal. Itt kell megemlítenünk a Központi Gazdasági Döntőbizottságot, amely sajátos jellegű állami szervként dönt az állami gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitás ügyeiben, s irányítja területi szervei munkáját. Idesoroljuk az Állami Egyházügyi Hivatalt, amely az egyházak felügyelete körüli teendők ellátásában működik közre; elnöke államtitkári rangban van. A zok az országos hatáskörű állami szervek, amelyek közvetlenül a kormány felügyelete alá tartoznak (a felügyeletet a kormány elnöke, elnökhelyettesei, illetve egyik tagja látják el) a következők; Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Nemzeti Bank, Országos Anyag- és Arhivatal, Orzágös Vízügyi Hivatal, Magyar Rádió és Televízió, Magyar Távirati Iroda, Munkásőrség Országos Parancsnoksága. Országos Bányaműszaki Felügyelőség, Állami Egyházügyi Hivatal. Országos Természetvédelmi Hivatal, Központi Gazdasági Döntőbizottság. Központi Földtani Hivatal, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Magyar Szabványügyi Hivatal, Országos Mérésügyi Hivatal. Országos Találmányi Hivatal, Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság Dr. Újlaki Zászló
