Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
Ma már közhelyszámba megy ama anekdota a látogatóba hazatérő ame- rikás magyarról, aki őszinte lelkesedéssel imigyen kiáltott fel: — Ott szeretnék továbbra is pénzt keresni, de ha lehetne, dolgozni azt itt szeretnék... Hogy mennyi ebben az anekdotában a fanyar öngúny és mennyi az igazság — azt most ne firtassuk, de hogy van benne valami, s ez a „valami” egy kicsit „igazi” is, ahhoz azt hiszem, alig férhet kétség. Finoman kifejezve és az átlagot figyelembe véve, nem nagyon szakítjuk el az istrángot, ha dolgozni kell. Akár fizikailag, akár szellemileg. Amiben azonban utolérhetetlenek vagyunk: az a panaszkodás. Ha csak feleany- nyi lelkesedéssel dolgozna mindenki, mint a panaszkodás nagy egyéniségei, nem telne bele sok idő, s ezek a nagy egyéniségek talajtalan kis senki, szürke fickókká válnának. Ettől azonban még egyelőre, úgy látszik, nem kell félnünk. Most panaszkodunk. Jogosan is. Sok esetben, haj!, de jogosan is: például az árakra. A piaci árakra, amelyek mint valami fuldokló a szalmaszálba, oly görcsösei* kapaszkodnak abba a hovatovább már túl sokat és most már indokolatlanul hánytorga- tott ténybe, miszerint ugyebár nálunk az idén a tavasz, meg a nyár eleje... 'srx'SfffJursimrsxi'/rssrfssrswsrsrjrssrssrsmssmsssss'fssswjvsssjvm-ssssrsrss/rssssssssssssssss'rsssrrr I ^ _Mr. Az ember, aki nem önmaga... Augusztus van! Ha nem is a nyár vége, de erősen túl eme évszak derekán: a hivatkozás valóban még mindig a tavasz. És ebbe nem pirulnak bele sem a paprikák, sem azok, akik a paprikát árulják, termelik, s az árakat magyarázzák. Szóval, van miért panaszkodni. Például arra is, hogy ,,-tól” alig lehet például ruhát vagy cipőt kapni, de ,,-ig”-ig már sokkal inkább és legfőképpen. Mármint, hogy a például 120 forinttól a 180 forint i g terjedő mozgó árskálán belül érdekes módon eltűnik a 120 forintos cipő. Szóval, van miért panaszkodni. Különböző objektív gazdasági tényezők és szubjektív termelői, kereskedelmi furfangok sózzák túlságosan is ízesre a gazdasági mechanizmus kétségtelenül mind bőségesebb tartalmú tálját a dolgozó nép asztalán. Erről nem beszélni, emiatt nem morgolódni, panaszkodni, s emiatt intézkedéseket nem tenni valóban lehetetlen. A baj azonban ott van, hogy sokan mindvalamennyiünk közül még egy dolgot tartunk lehetetlennek, vagy legalábbis alig lehetőnek: jobban dolgozni, többet termelni, olcsóbban gyártani. A fogyasztó dolgozó panaszkodik, a termelő dolgozó emiatt több pénzt akar, de nem több, jobb munkával. A pult előtt álló dolgozó, mint vásárló szidja mondjuk az ipart, a gép előtt álló dolgozó, mire a gép elé álló dolgozó lesz, elfelejti, hogy egykét órával ezelőtt éppen ő szidta az ipart, mint pult előtt álló dolgozó. És még azt mondják, ugye, hogy nincsenek csodák! Pedig csodával állunk szemben: ugyanaz a dolgozó nem ugyanaz a dolgozó lesz. Kettészakad. Két önmaga lesz: egy vásárló és egy termelő. Ugyanaz a személyi igazolvány, ugyanaz az arc, ugyanaz a hang, de nem ugyanaz a „szöveg” és nem ugyanaz az ember. Hát nem csodálatos?! Persze: lehet és kell is intézkedni, ha furgíang válik a fó kezdeményező erővé iparban, kereskedelemben; persze: lehet és kell is panaszkodni, figyelmeztetni, ha az árak és az áruk ismét, de most más okból kezdenek hűtlenek lenni egymáshoz; persze: nincs ez így jó és nem is lehet, hogy így jó legyen. Ám a legtöbb és legjobb intézkedés, a leghangosabb és legkitartóbb panaszkodás, a legharsányabb és legkövetkezetesebb tiltakozás, hogy nincs ez így jó, — mind együtt sem ér akkor semmit, ha ugyanaz a dolgozó, nem ugyan az a dolgozó, amikor nem fogyasztó, hanem dolgozó. Ha az iménti anekdota közhely, de van benne valami igazság, akkor az is közhely, hogy munka mindennek az alapja, csakhogy ebben nem valami, hanem teljes igazság található meg, — nem is túl sok keresés után. Mert ragozni következetesen kell ám meganulni, minden igét tudni kell ragozni: én panaszkodom, te panaszkodsz,... mi panaszkodunk... Ez már megy! Mondjuk szépen együtt a következő igét is: én dolgozom, te dolgozol... mi dolgozunk! Jobban! Szebben! ... ahogy s csillag megy az égen! Nemsokára két éve már, hogy a szilvásváradi mészművek kemencéiben örökre kialudt a tűz. Megszüntették az üzemet, mert berendezései elavultak, a mostoha Körülmények között drágán termeltek. Már bontják a körkemencét és a raktárakat, de mi lesz a helyükön? A kihűlt gyárkémény az Istállós- kő és a Bálvány felé néz, mintha az évezredekkel dacoló hegyektől várna feleletet. Egy évvel ezelőtt a Népújságban szóvá tettük, hogy az üzem területe üres és elhagyatott, az épületek ablakait a gyerekek dobálják, beázik a tető, pusztul és tönkremegy minden. Pedig milyen gyönyörű kiránduló-, hely a Szalajka-völgy és a természet rajongóinak, a pihenni vágyó embereknek mennyi lehetőséget kínál a Bükk. Mi lett a gazdátlan épületekkel, élnek-e a nagyszerű természeti adottságokkal, mit terveznek Szilvásváradon? Az örökségen ketten osztozkodtak Első cikkünk után pár nappal, pontosan 1968. szeptember 10-én, az Egri és a Füzesabonyi Járási Tanács, Szilvásvárad, illetve a Füzesabonyi Községi Tanács vezetői és az érdekelt vállalatok képviselői megállapodtak, hogy a kisvasúttól a patak felé eső területet a rajta lévő épületekkel Szilvásvárad község, a vasúttól feljebb az üzemi épületeket és a volt irodákat Füzesabony község kapja. Az örökséghez ingyen jutott Szilvásvárad és Füzesabony is. 1 A szilvásváradi tanácsnak nincs pénze, ezért két épületben az állami gazdaság segítségével szerény turista- szállót rendezett be. Fürdőszoba és tusotok is vannak, 35—40 iskolás gyerek, vagy turista érkezik egy-egybusz- szal, ennyi személyt el tudnak helyezni. Kimeszelték a szobákat, a rend, a tisztaság és az udvaron pár szál virág a gondnoknő igyekezetét dicséri. De eddig többre nem telt Mi lesz ezután? Erre a kérdésre Szilvásváradon nem kaptunk megnyugató választ Hót campingház a fenyőfák mellett r Késő délután is dolgoztak az asztalosok. A hetedik ikerlakásos faházat szerelték Sürgős a munka, mert augusztus közepén már jönnek a füzesabonyi úttörők és kirándulók. Hirtelen jött az ötlet, hogy téglaalapokra lengyel faháza kát építsenek. Tuza Antal, a Füzesabonyi Községi Tanács vb-elnöke elmondta, hogy a nyári zápor sátraikból kimosta a gyerekeket. Egyelőre hét ikerlakásos faházat építenek, rendezik a terepet és bekerítik a kis üdülőtelepet. Ivóvíz is kellene, a bor- ^»dnádasdi gerincvezetékről lehetne felhozni. A füzesabonyi járás községei, szövetkezetei bizonyára összeadják a szükséges pénzt, mert felváltva sok gyerek üdülhet Szilvásváradon. És van még hely, távolabbi vidékekkel csereüdülést is terveznek. Szilvásváradnál kedvezőbb hegyvidéki üdülőhelyet szinte el sem lehet képzelni. Biztos, hoggy az alföldi gyerekek és a felnőtt kirándulók is nagyon megkedvelik — ez ja véleménye dr. Orosz Miklósnak, a Füzesabonyi Járási Tanács vb-eLnökhelyetrtesé- nek. Lovassport ideális környezetben A szilvásváradi ; lovasnapoknak tavaly olyan sikere volt, hogy az illetékes szervek döntöttek:-megmarad az európai hírű lipicai ménes. A Mecsek-kömyék korai tavaszt, a Balaton nagyszerű vizet, Galyatető jó levegőt nyújt vendégeinek. De a nagyszerű környezet, a Szalajka-völgy és a Bükk gazdag változatossága, a lovastúrák és versenyek nem te- hetik-e híressé Szilvásváradot? Nem keresnék-e fel a hazai és a külföldi érdeklődők, ha el tudnák szállásőlni a vendégeket? _ Hegyi János, az Egri Járási Tanács vb-elnöke kérdésünkre elmondta, hogy az elmúlt évben a műszaki egyetemet kérték fel a szilvás- váradi üdülőközpont tanulmánytervének elkészítésére. A helyszínre látogató két adjunktust szinte megbabonázta a vidék szépsége, a kínálkozó idegenforgalmi lehetőségek nagyszerűsége. Azonban a tanulmányterv feladatai meghaladják a végzős mérnökhallgatók képességeit. A járási tanácsnak meg nincs elegendő pénze arra, hogy Szilvásvárad fejlesztési tervét valamelyik országos tervező intézettel elkészíttesse. Mi legyen a megoldás ? Ki, vagy melyik hatóság legyen Szilvásvárad jövőjének gazdája? Ezt ma még aligha mondhatjuk meg. De az feltétlenül biztató, hogy a rendelkezésre álló épületek nem pusztulnak, hanem a most épülő faházakkal együtt a pihenni vágyó embereket szolgálják. A szilvásváradi és a füzesabonyi községi tanács úttörő munkát végzett, de a további fejlesztésért sokkai többet tehetnek a megyei tanács és az illetékes országos szervek vezetői. A természeti adottságokhoz és az anyagi lehetőségekhez képest eddig nem sok történt. De a nagyszerű lehetőségek és az egyre fokozódó igények nyomán reális tervek és újabb erőt adó elképzelések születnek. Ezekkel sehogyan sem egyeztethető össze, hogy a létesítendő lovaspálya és üdülőközpontban tanácsi szolgálati lakást létesítsenek. Ellenkezően, minden alkalmat és lehetőséget fel kell használni, hogy a szilvásváradi üdülő- központ alapjait lerakják. Dr. Fazekas László > Szilvásvárad gazdát keres Üdülő és lovasközpont lesz a Szalajka-völgy ben? Hegymászók (Foto: Szén the) „Kialakításra kerül...” % A hivatalos iratokban, jelentésekben gyakran olvashatunk ilyen mondatokat: „Két pékbolt (?) került kialakításra.” „Az új üzemi konyha kialakítása megtörtént.” — „A kialakításra nem került kultúrház kérdése volt napirenden.” — „Az új lakótelepen szolgáltató hálózatot (?) alakítottunk ki.” stb. Nem tudjuk, hogy a fontoskodás, a tudálékosság vagy a helytelenül értelmezett szakmai beavatottság volt a ludas abban, hogy az idézett mondatokat ennyire elszemélytelenített, közömbösített nyelvi formálásbán vetették papírra. Valójában . nemcsak nyelvérzékiink - tiltakozik a feleslegesen terpeszkedő kialakításra kerül nyelvi forma ellen, hanem , a józan ész is. Minek bonyolítani, „szakszerűsíteni” az élet egyszerű tényeit, történéseit? Miért kárhoztatjuk „tétlenségre” azokat a jó magyar igéket, amelyek a kifejezendő tartalmat és szándékot nemcsak egyszerűbben, hanem egyértelműbben is kifejezik. Ezek a szavak a következők: épít, megépít, berendez, megnyit, elkészül, felépül, megépül. A felesleges „szakszerűsö- dést” példázza a szolgáltató hálózat jelzős szerkezet használata is. A „szolgáltató hálózatot alakítottunk ki”, nyelvi képlet nagyon általár nősít. A pontosabb megfogalmazás ez: Az új lakótelepen borbélyműhely, fodrászüzlet nyílik, cipészség, gyógyszertár stb. áll a lakosság rendelkezésére. Sokszor a műszaki leírásokban is eluralkodik a felesleges szószátyárkodás, a szakszerűsítést mímelő fogalmazás. _ Erre példa az alábbi „műszaki leírás-részlet’’: „A holtág... a belterületen tóvá szélesedve iszapos, egészségre ártalmas pocsolya szerepét töltötte be” Á pongyola, vizenyős fogalmazást egyesek összetévesztik a „szakszerűség” érdekében s a „hivatali szinten” történő nyelvi formálással. Azt hiszik, hogy akkor szakszerű és hivatalos egy dokumentum, ha nyelvi formája nagyon eltér a köznyelvet beszélők nyelvhasználatától. A köznyelvtől s az érthetőségtől való tudatos tartózkodást tükrözi az alábbi mondat is: „A tárgybani kisajátítás frontális kihatásait leegyeztető dokumentációs anyagot a betervezés hibamentes eszközlése végett a beruházó felé juttattuk.” Kinek az érdeke, hogy „hivatalból” így fogalmazzunk? Dr. Bakos József Puszpáng szervez ^fVVWVtfVWVWVirtWVWVW.fWVWVVVWVWVWM^VWVWWWVVVWWtfWWVWVWWVVV» Puszpáng Alfonz a terjedelmes listával a bal, egy golyóstollal a jobb kezében, ott ült az asztal mellett, s mint karmester dirigált. A violin és egyéb kulcsok, hangjegyek és keresztek helyett azonban kottája ily prózai fogalmakból állt: — Matild ... most jön a négy alsónadrág és a négy fuszekli... A zöld csikóst külön tedd, azt rögtön felveszem ... És Matild engedelmesen loholt a szekrényhez, elővette a már előre kijelölt négy alsónadrágot és a négy fu- szeklit és külön a zöldet, mert azt Puszpáng Alfonz a megérkezés után rögtön felveszi. És egy tervszerű, magas szinten szervezett csomagolásnál nem közömbös, hogy egy azonnal felveendő zöld fuszekli vajon a csomag aljára, vagy tetejére kerül. Mert Puszpáng nem akárhogyan készült a balatoni üdülésre ... — Nézd, Matild, elegem volt abból, hogy te mindig össze-vissza kapkodsz, minden az utolsó percben jut az eszedbe, és amikor már az egész család rajta ül a bőröndön, neked akkor jut eszedbe, hogy teatyaúristen, Alfonz, a fürdőruhád... Ennek vége! — emelte fel ujját Puszpáng, mint valami bölcs és csalhatatlan jóisten .-V.-.V.V.V.V.V^.W^JV^rtVrtNVWWV^WW.' és közölte nejével, hogy most ö szervezi a csomagolást. — Tervszerűen, fiam. Tervszerűen! A mai világban nincs helye a női kapkodásnak. Érted3 — Jó, csináljuk tervszerűen — egyezett bele Matild, mert maga is unta, hogy tényleg, neki minden az utolsó percben jut eszébe, s válóban igaza lehet Alfonznak, a tervszerűség mégis inkább a férfiak dolga lenne. Így hát most pakolták. A gyerekek elebrudalva hazulról, mert mindenbe belekotyognak, tanácsokat akarnak adni, s az effajta minősíthetetlen magatartás alapvetően befolyásodat egy oly döntő feladatot, mint a csomagolást. — Ez megvan ... Most jön. kérlek, a te szandálod és a strandpapucsod, egy csomagban, kérlek... Nem täi- lön, hanem egy csomagban. Kisebb hely, kisebb csomag! — pipázta ki megelégedetten a női szandált és a strandpapucsot Puszpáng a papírról és kétségtelen büszkeséggel figyelte, hogyan telik a bőrönd, hogyan fogynak a sorok a papírról... — Látod? Semmi kapkodás. Mindennek megvan a helye és minden ott is lesz a helyén — nézett jóságosán Matildra. — Nem hagyunk itthon semmit? Biztos? — szólalt meg az örök női gyanakvó bizonytalanság Matild ajkán. Lesújtó tekintet és felmorduló férfiön- 'érzet volt a válasz: — Semmit! Légy nyugodt. Most én szervezem a dolgokat! — és ezek a dolgok mennek szépen át Matild kezén, bele a kofferekbe ... — Kész! Nincs több. Minden a helyén ... — a széken Puszpáng Alfonz, amint az utolsó tételt is kipipálta. — Látod, fiacskám, így kell ezt. Tervszerűen, alaposan, előre megfontolva és megszervezve. Na, jól van, kis butus, nem kell azért rögtön megcsókolnod ... Nincs ebben semmi. Férfimunka volt — hárította el oly szerénységgel a dicséretet Puszpáng, hogy az már hencegésnek is beillett. — Akkor minden rendben van? — kérdezte félhalkan Matild. — Minden — dörögte Puszpáng és másnap hajnalban a minden rendben cso<DC3 dőlt hátra ’egelégedtten magokkal felszálltak a vonatra. Délben már káromkodva újra otthon voltak... Matild sírt és a férjét szidta: — . é. a te nagy szervezésed ... Minden rendben van. Csak a vasúti jegyek, meg a beutalók maradtak itthon... — Ne idegesíts — ordította Puszpáng, mert szégyellte magát. — Annyira nyilvánvaló volt, hogy üdülni megyünk, hogv vonattal megyünk és nem gyalog, hogy igazán nem tartottam szükségesnek még ezeket is felfirkálni ... És te, te miért nem szóltál, mi? — Én? Amikor szólni akartam, megsértődtél... De hol vannak a jegyek, hol a beutaló? Tényleg, hol vannak? Egy ideig egymást bámulták ellenségesen, idegesen, aztán Puszpáng dühödte-n és diadalittasan felordított: — A fene egye meg. Hát a csomagban. A nyári zakó belső zsebében... Hát persze. Direkt oda tettem, mert a szervezés megkívánta, hogy... Matild már nem halottá, hogy mit kívánt meg a szervezés. Matild éppen néhány virágvázát tört össze. Válogatás és szervezés nélkül. (egri) 1969, augusztus 3.. vasárnap
