Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Kettős gyilkosság Karácsomon

Szörnyű, véres esemény rázta meg egész Karácsondot múlt év őszén. A Széchenyi utcai 27. számú házban holtan találtak egy asszonyt és egy gyereket: a 31 éves Pre- zenszki Sándornét, s 12 éves Sándor nevű fiát, — bűncselekmény áldozatai lettek. Az asszony a verandán hevert, testén 24 külsérelmi nyomot számoltak meg, fejét 6 nagy erejű baltacsapás érte. A fiút ágyában, álmában ölték meg, két fejszeütés szakította át koponyáját. A távol lévő apán kívül, a családból csak a kislány, a kétéves Zsuzsanna maradt életben,, í A bűncselekmény 196S. október 12-én történt, éjf^l körül. Több mint nyolc hónap telt el azóta, de a kegyetlen eseményről ma is beszélnek. Ma is riaszt, félelmet fakaszt, felkorbácsolja az érzelmeket.

Miért kellett így elpusztulnia két életnek? Kik művelték 1 kegyetlenséget? Miféle ■ emberek?

fl nvomozás hálójában

•*" Hónapokon át tartott a ' taiegieszített nyomozás. Minden gyanúsítható személyt számba' vettek, minden lehetséges körülményt megvizsgált- . információk százait kontrollálták, egyeztették, mérlegelték. Sok-sok szálból „fontak” hálót. A hálón ketten fennakadtak: a 36 éves Ebneht Simon és a 33 éves Hollósi Györgyné. Ebneth 4 elemit, 4 polgárit végzett, foglalkozása nincs. Nőtlen. Volt lóhajtó a Belspednél. Utóbb Kálból járt át dolgozni Karácsond- ra, fuvaros kisiparos alkalmazottja volt, mint a lóhaj- tók „diszpécsere”. Lopott, csalt, sikkasztott, s emiatt többször is büntették, összesen 16 hónapot töltött börtönben Az italt meg a nőket különcsen szerette, keresetét erre áldozta. Szüleinek — jóllehet a támogatásra rászorultak — fillért sem adott.

HoPósiné .Székesfehérvárról szármkiótt ebre a vidékre. Második házasságában élt. Az elsőt, még Székesfehérvárott, erkölcstelen életmódja, túlzott italszeretete és széles körű férfikapcsolatai miatt bontották fel. Mint „rossz nőt” rendőrhatósági felügyelet alá is helyezték; „ref”-jét második házassága kötésekor szüntették meg.. Nem dolgozott sehol, esetenként, alkalmi munkák végzésében segített a férjének.

„Felbujtó“: a szerető

Ebneth a vasútállomáson és a Tüzép-telepen tartózkodott sokat, ide kötötte lóhaj- tó-irányító munkája. Gyakran vállalt alkalmi munkát Hollósiné férje is ugyanitt, ilyenkor az asszony ebédet hozott, vagy segített neki. Megismerkedtek. Ebneth nemegyszer a lakására is elment a férjnek, ha valami sürgős munka (vagonlura- kás, stb.) akadt. A gyakori találkozás tovább erősítette ismeretségét az asszonnyal.

A nyomozati anyag és a vádirat is rögzíti, hogy Hollósiné, „férfiakat meghaladó mértékben italozott, az ital megszerzéséért hajlandó volt nemi kapcsolatra is”. Eb- nethben az asszony jó partnerra talált.

A pásztorórákat megpecsételő ivászatokon az asszony mindig arról beszélt: nem

szereti férjét, otthagyja, néni él vele tovább. Előbb csak célzásokat tett, majd nyíltan is megmondta, azt szeretné, ha elmennének innét, s élnének együtt, szabadon. Űj életet kezdeni, semmi nélkül? Pénz kell ahhoz. S az asszony a pénzszerzés ötletével is előállt. Mondta, tud olyan helyet, ahol van pénz; eladták a régi gépkocsit és most újat akarnak venni. Ebneth helyeselt, hiszen neki is szüksége volt pénzre. Persze, nem a házasság anyagi megalapozására szánta, házasságra ő percig se gondolt. Bűncselekményeibe' következően sok tartozása összegyűlt, több mint 15 ezer forint, ezt kellett volna törlesztenie, nehogy újra börtönbe vigyék miatta.

n bűRcsefebftTnv

Találkozásaik során az asszony többször is emlegette a pénzszerzést. „Majd elviszlek arra a helyre...”! A korábbi megbeszélések szerint Ebneth el is ment Hollósiné lakására október 12- én, a késő esti órákban. Munkatársaitól úgy köszönt el, hogy hazautazik Kálba, de visszatért a munkásszállásra és ott várta ki az időt. Bort vitt magával, ahogy a? asszony kívánta, ebből itatták meg a férjet: szevenált is kevertek az italba, hogy ne tudjon semmiről. Hollósiné még nadrágot adott Eb- nethnek, húzza a farmerjára, fel ne ismerjék; s indultak a kerten át, a sötétség leple alatt. Az asszony ment elöl,

hóna alatt cifrázott, rövid nyelű baltával, ha a házban valaki felébred, s észreveszi őket, azt „fejbe verni”.

Nem idézzük fel itt a Prezenszkiék házában történt szörnyű kegyetlenség részleteit. A véres következmények ismertek. Prezensz- kiné és a 12 édes Sándor életének kioltása — mint Ebneth bűnössége beismerésekor vallotta is — kettejük kezén szárad. A lakásból kb. 2000 forintot vittek el. A nagyobb összeget, a 19 300 forintról szóló betétkönyvet nem találták meg.

A bűncselekmény elkövetése után Hollósiné, ahogyan jöttek, a kertek alatt haZa- lopózott. Ebneth pedig a színhelyről ellopott kerékpáron Ludasra hajtott, s onnét utazott vissza vonaton Kará- csondra. Hollósiné az ólban, gyertyafény mellett vizsgálta át a férfi ruházatát, nem maradt-e rajta árulkodó vérnyom

Cáfolat és védekezés

Kezdetben mindketten tagadták a cselekmény elkövetését. Ebneth később — a felsorakoztatott tények hatására — beismerő vallomást tett, ezen az ügyészségi eljárás során sem változtatott. Azzal védekezett: az asszony rántotta bele a bajba, ő részeg volt, s nem tudta, mit csinál.

Tettestársa, Hollósiné, a nyomozás során többször változtatta vallomását. (A kihallgatási jegyzőkönyvek 280 gépelt lapon sorakoznak.) Beismeréseit mindannyiszor visszavonta. Tagadja, hogy részt vett a cselekmény elkövetésében. Azt állítja, hogy az esemény történtekor odahaza tartózkodott, aludt. Állítását tanúk cáfolják és a lakásáról előkerült bűnjelek (vérrel szennyezett úttörőnyakkendő és más ruhadarabok.)

A Heves megyei Főügyészség nyereségvágyból és több emberen — társtettesként — elkövetett emberölésért

emelt vádat Ebneth Simon és Hollósi Györgyné ellen. Ebnethet ezenkívül több más bűncselekmény elkövetésével is vádolják.

A karácsondi tragédia bonyolult, kusza ügy — nem mentes az ellentmondásoktól és a kérdőjelektől sem. Ezek elbírálása, mérlegelése, s az ítélkezés a bíróságnak lesz feladata.

Pataky Dezső

Tolt-e és hová lett a, gyöngyösi termálvíz?

f EIŰ210N * iün><

Mostanában egyre többen beszélnek róla, hogy a Csató- kertben valamikor meleg vizű fürdő működött Gyöngyösön. Akik ezt a fürdőt emlegetik, mindnyájan idősebb, ma már nem élő emberekre hivatkoznak, olyanokra, akik még fü- rödtek a természetes meleg vízben. Legutóbb még a városi tanács ülésén is elhangzott a kérdés: hova lett az egykori termálvíz? ’

Arról van szó, hogy az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat programjában szerepel egy olyan gyöngyösi kutatófúrás, amely lényegében kísérleti jellegű. Miután a tanács szakigazgatási szerve javaslatot adhat a fúrás helyéro vonatkozóan. elképzelhető,

hogy a Csató-kert számításba jön. Ennek a kutatási programnak, amit az előbb említett vállalat dolgozott ki, az a célja, hogy áttörje a város alá benyúló andezit-réteget, a Mátra „talpát”. Ennek a rétegnek a vastagságát általában ötszáz méterben határozták meg a szakemberek.

Gyakorlati célja is van a fúrásnak. Ha nem is határozottan, de óvatoskodva azt is hozzáfűzik a szakemberek, hogy remélik: vagy meleg vizet, vagy olajat, vagy földgázt — de valamit csak találnak az andezittalp alatt, a megjelölt 2000—3000 méter mélységben.

A feltételezésnek a realitását az a tény is bizonyítja, hogy a strand területén fúrt kútból néhány évvel ezelőtt meleg vizet kaptak, pedig ez a kút még az andezittalp fölött levő rétegből emeli ki a vizet. '

Ha nem is a Csató-kertben, hanem másutt, a kutatófúrás elkészül a jövő év végéig. Most már csak az a kérdés: mi lesz az eredménye, (gmf)Tessék mosolyogni!

(Varga Gyula felvétele: 1 pont)

Made in Hungary (Répássy István felvétele: 4 pont)

A,A/VVWVV'v/VVV\r^n<AC..'iri/w-v t^vv-vu-v/v-v,

Este tíz óra lehetett, amikor betelefonáltak a városba ä mentőért. Amikor megérkezett a kopottas, fehér autói, már kisebbfajta tömeg álldogált a ház körül, kíváncsian várták a fejleményeket. A körzeti megbízott rendőr idegesen lökdöste arrébb a bámészkodókat, s rekedtes hangon kiabált: Nem cirkusz ez, emberek, menjenek haza aludni.

Háromnegyed óra múlva megérkeztek á kórházba, az ügyeletes orvos gyomormosást alkalmazott, aztán bevitték az egyik kórterembe. Két napig eszméletlen volt, hánykolódott az ágyában, félrebeszélt, szavai összefüggéstelenek voltak. Tizenegy nap múlva közölték vele, hogy megtörtént a csoda, az orvosi vélemények ellenére mégis életben maradt, s hazamehet.

H. Judit leutaaott a! faluba, összeszedte a holmiját, s azóta nem látták többé a községben, ősztől új faluban, új iskolában tanít.

Tanácselnök: Máig sem tudom megmagyarázni, hogy miért tette. Két éve lakott itt, ahogy elvégezte a főiskqlát, rögtön idekerült tanítani. Mindenki nagyon rendesnek ismerte itt a faluban, vétek lett volna egy rossz szót szólni ellene. Az órák után mindig hazament, egy idősebb néninél lakott albérletben, otthon dolgozatokat javított, olvasgatott, vagy hallgatta a rádiót. A ház előtt volt egy kis kert, amikor jó volt az idő, ott kapálgatta, locsolgatta a virágokat.

— Nem járt sehová?

— Nagyon ritkán. Hová is járna falun egy fiatal lány? Legfeljebb megivott egy kávét a presszóban, de ott sem üldögélhetett órákig. Nálunk a KISZ is csak névleg van, alig van fiatal a községben, a legtöbben máshová járnak dolgozni. Kéthavonta egyszer, ha rendeznek egy táncestet, ez az ösz- szes szórakozási lehetőség. Az idősebb társaság meg nem fiatalnak való. Néhányan összejárnak borozgatni, kártyázni időnként, de hát ez férfitársaság.

— Nem panaszkodott sohasem?

— Nem emlékszem rá. Amikor találkoztunk, mindig mosolygott, ha kérdeztem, hogy van, mindig azt felelte rá, hogy jól. Egyébként sem volt olyan panaszkodó természet, •meg beszédesnek se lehetett mondani. .

__ Iskolaigazgató: Nem mondhatok rá mást, mint azt, hogy Stíváló munkaerő volt, Rendkívüli gonddal készült a tanításra, szinte egész életét a munka töltötte ki. Mondtam is neki néhányszor: miért nem jár szórakozni, Juditka? Hiszen ilyen fiatal lánynak szórakozásra is szüksége van. Majd ’dolgozhat még eleget később is. De hát hová is járhatott Volna. Megmondom őszintén, én szeretem a falut, húszegynéhány éve itt tanítok, de nehéz itt egy fiatalnak boldogulni. Hiszen az öregasszonyokkal nem trécselhet egész nap, másokkal meg aligha lehet. Fiatalok alig vannak, ha vannak, más az érdeklődési körük. A középkorúak többnyire családosak, leköti őket az otthoni gond, nem szívesen- ve- Kik. ha valaki betolakodik közéjük. Csak úgy bizalmasan Ifeindom, egyszer a Juditka, elment látogatóba az. egyik kol-i

H. Judit különös története

réganőeRIiez: Néhány nap múlva elkezdtek pletykáin! a faluban, hogy a kislány összeszűrte a levet a kolléganő férjével. Az asszony — értelmes, higgadt nőnek ismerem — félrehívta a Juditkát és megkérte, hogy többet ne járjon hozzájuk. Igaz, hogy ő nem hisz a pletykában, de mégsem szeretné, ha az, egész falu róluk beszélne.

—■ Máshová nem is járt?

— Nem tudok róla. Nézze,' itt nem nagyon kötnek barátságot az emberek. Ha az utcán találkoznak, széles mosollyal kérdezik, hogy van a másik, de ez nem jelent semmit. Talán más faluban jobban érzi majd magát. Itt nem nagyon fogadják be az idegent. A munkáját elismerik, de befogadni, azt nem. ,

— ön soha nem érzi a társaság hiányát?

— Először is én- férfi vagyok, könnyebben köthetek ismeretséget. Másrészt van egy szenvedélyem, helytörténeti kutatásokat végzek. Járom a padlásokat, a határt, keresem, gyűjtöm a régiségeket, emlékeket. De hát ezt sem csinálhatja mindenki.

Á háziasszony: Én tudtam, hogy ez lesz a vége. Mindig csak ült a szobájában, olvasta a könyveket. Vagy a rádióban hallgatta a tánczenét. Hiába mondtam neki, menjen, kedveském, sétálni, hiszen olyan szép az idő. Vagy kerítsen egy jó férjet magának. Nincs itt nekem való férfi, Julis néni, mondta, aki számításba jöhetne, az mind nős, a többiek meg nem hozzám valóik. Hát akkor a városból kellene valaki. Azokat meg nem ismerem, mondta. Pedig amúgy igazán jó kis teremtés volt. bár igaz, hogy a misére semmi áron nem jött el velem, de hát a mai fiatalok már másképpen gondolkoznak.

— Hogyan viselkedett azon az estén?

— Hát sírt, de nem volt feltűnő, mert elég sokat sírt már azelőtt is. Kérdeztem is tőle, hogy mi a baj, csak legyintett, nem is válaszolt. Aztán elmentem a szomszédasszonyhoz, s csak akkor jöttem haza, amikor már nagy volt a riadalom.

télen- nem kellemes mindennap kijárni, de inkább utazgatok, mint falun éljek. Téved, ha azt hiszi, hogy nem szeretem a hivatásomat. Városban is el tudnék helyezkedni adminisztrátornak, lehet, hogy nem is keresnék keveset. De falun élni magányosan- egy fiatal nőnek, higgye el, nem hétköznapi áldozatvállalás. S van, akinek felmondják az idegei a szolgálatot. Azt hiszem, a Judittal is ez történt. Sokszor azt mondják a falusiak: nem tudnék városon élni. Mindenki idegen, egy szót sem szólhatsz a másikhoz. Hát a falu még sokkal rosszabb. Igaz, hogy mindenki ismeri a másikat, de az ismerősök nem barátok, hanem idegenek.

Községi orvos: Én telefonáltam azon az estén a mentőknek. Egy kisfiú szaladt hozzám, hogy azonnal menjek,- mert a tanár néni meghalt. Amikor megláttam, rögtön sejtettem, mi történt. Az éjjeliszekrényen tardylos, seduxenes üveg hevert. Nem tudtam megállapítani, hány tablettát szedett be, de láttam, hogy súlyos az ügy. Rögtön telefonáltam- a mentőkért, bár bevallom, nem sok értelmét láttam. Hnsv mi baja lehetett? Ki tudja. . . Komolyabb betegsége nem- volt, az biztos, hogy nem ezért tette. Szülei nem éltek, különösebb rokoni kapcsolatot nem tartott, feltételezem, hogy nem is családi ügyről volt szó. Bár nem keresett sokat, anyagi gondjai nem voltak. Azt sem hallottam, hogy szere mi kapcsolata lett volna. Talán — nem bírta a magányt. Persze ez is csak feltételezés. Lehet, hogy egész más indítóol::! voltak. Annyi bizonyos, hogy az ember társas lény — bármennyire frázisnak is tűnik ez —. s ha nincsenek barátai, társai, nem tud gondjaiban, örömeiben osztozni, előbb-utóbb céltalannak találja az életét.

— S a munka?

— Vannak tudósok, kutató alkatok, akiknek egész életét, kitölti egy feladat megoldása. A legtöbb ember azonban nem ilyen-, a munka mellett barátokra is szüksége van.

H. Judit: Megértheti, hogy nem szívesen beszélek a történtekről. En nem hibáztatok senkit, nem is tehetem. Az igazat megvallva, hálát sem érzek, hogy „megmentettek”, falán idővel másképpen látom a helyzetet, ma még viszont csak fásultságot érzek. Nem volt energiám, hogy változtassak a körülményeken; s ahogy a regényekben írják: egyetlen baráti kéz sem nyúlt felém. Nem bírtam az egyedüllétet, falun pedig sokan erre kényszerülnek. Különösen a „bevándorlók” közül. Közösségi, vagy ha jobban tetszik, társaséletről alig lehet beszélni. De nem haragszik, ha arra kérném, hogy fejezzük be a beszélgetést.

Egyik kolléganője: Egy darabig barátnők voltunk, akkor még én is itt laktam a faluban. Esténként eljártunk egymáshoz, megbeszéltük a világ eseményeit. Aztán beköltöztem a városba, ott laknak a szüleim, most már vőlegényem is van. s inkább vállaltam az állandó bumlizást. Igaz, hogy

H. Judit története valós történet. Igaz, hogy a név és lég néhány körülmény nem azonos a valódival, de talán ;m is ez a fontos. Inkább az. hogy ez a történet miképpen ríhatott valósággá.

Kaposi Levente-