Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-27 / 197. szám
V láfliafaffcm aranytartalék A népművelés elméleti re- neszjánszának éveit éljük. Erről cikkeznek rendszeresen az országos, a megyei lapok. Neves elméleti szakemberek nyilatkoznak a rádióban,- a televízióban arról, hogy miként kellene korszerű tartalommal frissíteni a népművelő tevékenységet. Hasznosak, jók ezek az elvi megállapítások, örvendetes, hogy közüggyé lett a népművelés reneszánszának problémaköre. Az azonban aggasztó, hogfi a gyakorlat, a népművelés falusi mindennapjai ettől még maradnak a régiek, azaz az elmélet gondolati attrakcióinak nem sok közük a valóság lüktetéséhez. A hétköznapok peregnek megszokottan, csendesen, pedig itt kellene megújulás, itt sürgető a mihamarábbi változás-. Szavak helyett — tetteket jÉWsibtectt»T;yakorlat»k{vára gyors energiafeltöltést. A legaggasztóbb a, .helyzet «falusi vonatkozásban. A diagnózis érdektelenségből fakadt verteiéa beleltövődés. Hány és hány megyei kultúrmun- kás panaszkodik-a falusi lakosság toúzódozásáról, közömbösségéről. Elmondták, elmondják/ hogy legtöbbször erre a zátonyra fut minden jobbító elképzelés. Ebbemaz. érvelésben kétségtelen van racionális mag, s bizonyos vonatkozásban el is fogadható mbit okozat. Ha-a kíváncsi érdeklődő tovább kérdez; a gyakorlati népművelők az okok felvillantásával sem késlekednek. Mondják; hogy konkurrenciát jeleni a rádió. hogy győzhetetlen versenytársa tévé, és. így- tovább. és így tovább—i Beszélnek arról is, hogy-1 kifogytak aa aranytartalékok, hogy nincs a? a „motor”, mellyel felfrissítsék ott érdeklődés -zsibbatü vérkeringését EnnéliOtfeyigazságrrdl*íK- tán legtöbben lehorgonyoznak. Űgy-óélík, «3 a határ, a h onnanmincs-toviTbb.Aziaktívabbafe módszertani megújulást, konkrét gyógyítótja- vallatokat sürgetnek, érezve; hogy tárgyilagos helyzet- elemzés, diagnosztáié szavak h elyett [tettekre lenne szükség. Arm azonfen frgy TStszfh senki sem gondol, hogy o megoldás Tehetőségeit falun kell •és- Xehepmegtalálni. Azt úgyszólván/senkl sem Tátja; hógy falun aranytartalék, csak megkell látni, csak észre kell venni. Ha ezt észre- vennék, ha erre alapoznának; a legtöbb helyen megszűnnének a nem-is'kis-gondokTaltkor lehetne mozgalmas kultúréletet teremteni, s nem elsősorban statisztikai látszateredményeket felmutatni. Energia — kihasználatlanul Kik ők? Miért észrevétlenek? Miért szunnyad kihasználatlanul potenciális energiájuk? Megannyi kérdés, melyre csak' konkrétan lehet válaszolni. A falusi népművelés láthatatlan aranytartalékai az iskolázatlan, aktivitásban gazdag, ötletekben bővelkedő kultiumunkások. Ök a mellőzött . autodidakták, akik bizonyítottak — s nem is egyszer —. hogy fel tudják hasítani a csendet, hogy megmozgatják a passzívnak tartott falusi embereket. Ök nem ismernek nehézségeket. Fanaszkodott-e valamelyikük szervezési gondokra? A hivatásos szakembereknek ez kedvenc témájuk. Úgy hirdetik mint sioni kinyilatkoztatást. Nem egy falusi képzett népművelővel beszéltem, s ők mindegyre mondták: hiába a plakát, a hangoshíradó, a névre, címre küldött meghívó, a foglalkozásokon mégsem jelenik meg senki. /Beszéltem lelkes autodidakták- íkal is, ők sosem • mondtak ilyet Firtattam szervezési metódusáról a nrátrattesecs- kei pa^óe „írónőt”. Kisttörök' Józsefnél, kérdeztem Bét er Józsefet azecsédi nép [együttes vezetőjét; mindkeUenvel- mondták, hogy húztál Mázra járva nyerték, győzték #ue&-- az embereket. S ezek atf^em- beréfo nemcsak közönségnek, hanem előadónak is mentek. Legtöbbjük már tál van» a hatvanon. Nappal kinn-a*földeken szorgoskodnak, mégis akár este héttől éjfélig is próbálnak zokszó nélkül, egészséges alkotókedvvel A-zvauto- didakta tolfúrezermesterek tudnak szervezni, újat adná, színt vinntí^falusi kulturális' életbe. Produkciójuknak' van nézőközönsége, minden fellépésük pirosbetűs napot jelent falujuk életében. Titkukról feggattam őket, megle- 1 pődtek » mindjárt magyarázták, hogy nincs eg&éb mű- ltélytükaxe>e~ervezésnek. miníl. az emberi sZd*#-eg&kis utá-s na járás. Különös emberek* fennének, hogy ilyen sokra- futja energidjukbő® ök tagadják ezt, és természetes-, mek tartják, hogy dotálás nélkül, mellékhivatásként adják áldozatkészségüket, öt- fetességükefc. Bizonygatták» azt is; nem kivételek ök4 Ecséden példát® elmondták,, hogy* mindenki faltisi* közügynek tartja az együttes támogatását. Lehet ilyen aktivitásra nem alapozni, elképzelhető ilyen . energiát kihasználatlanul hagyni? A gyakorlat azt mutatja, hogy lehet. Sem Mátrade- recskén, sem Ecséden nem törődik a kultúrház igza- gatója az együttessel. Nem érzik a nagy lehetőséget, nem sietnek szakmai tapasztalataikat átadni a lelkes autodidaktáknak. Ecséden ehelyett szervezési nehézségekről panaszkodnak. A „tanító- mester” pedig ott á közelükben, a tapasztalatcsere lehetősége adott... Koordináció kellene A kiragadott két egyedi példa szemlélteti az észre- véletlen aranytartalék jelentőségét: tőlük lehetne módszertant tanulni, ötleteket ellesni, s megoldódna a falusi népművelés nagy dilemmája. Ezek a képzetlen, de lelkes és sokra 'képes „aktívák” mindenütt ott vannak, csak meg kell'látni, fel kell fedezni őket. Húzódozás, szakmai fennsőbbségérzet, pesszimista helyzetelemzés helyett őket kellene keresni, s velük koordinálva megoldani a »árvavárt reneszánszt. Erre az együttműködésre az autodidakták is várnának, hiszen ők sem mindentudók. Várnak és igényelnék a szakmai segítséget. ötletes, de nem kimunkált elképzeléseik pallérozását. Ha így lenne, akkor mindkét együttműködő fél jól járna, hiszen az ambícióval, ötletgazdasággal társult szervezési készség a szaktudás vezérletével eddig még nem tapasztott eredményeket produkálna. Hogy így történjen; annak nincs akadálya, mert; az autodidakta népművelők, a láthatatlan aranytartalék felfedezésre vár, baráti jobbot kínálnak az ösztönös népművelők. Most már /.csak” a szakembereken a Rpr. Ha létre jön ez az. együttműködés, akkor hatványozottan hasznos lesz majd minden elméleti vita, minden frissítő elképzelés. k Pécsi István Rlí Müfiüs ' ^ fccívé A Szépművészeti Múzeumban két újabb jelentős kiállítás előkészítésén dolgoznak az intézmény, munkatársai. Szeptemberben — a 22. nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalmából — a múzeum grafikai oszálya leg- zebb rajzaiból gondos válogatásban csaknem 200 lapot mutat be. Az anyag felöleli a rajzmüveszet fejlődését az 1400 körüli időktől a, XIX. szóltad végéig. .A „rejtett kincsek • ugyancsak szeptemberben nyíló kiállításán mintegy száztíz Képet mulatnak be. es az n rrfj r » o gepee Az elmúlt napokban több százan keresték fel .az egri buszmegálló „restijét” a kávéra szomjazók. Reménytelenül. Hasonlóképpen a közelben levő Nemzeti Bank melletti cukrászdát is hiába ostromolták kávéért, de máshol is található ilyen állapot. — Javítják a gépeket — mondták sajnálkozva s Így a kávéivók egy. része útirányt változtatva szerkesztőségünkben kötött ki... panaszra. Apa és —Várj egy pillanatra, én is megyeki (A Wochenpresse Egyet lehet érteni velük, hiszen aki megszokta, hogy az autóbusszal beérkezve első útja a frissítő kávé „forrásához” vezet, az joggal boszankodik azon, hogy napokig nem lehet felső Egerben kávéhoz jutni. Javítják a gépeket... A gyakori hibásodás érthető, hiszen erőltetett ütemben főzik rajta a duplákat, szimplákat hónapok óta és egyszer a kávéfőzőgép ig „kiborulhat”. Az azonban már kevésbé érthető, hogy olyan vendéglátásra berendezett vállalatoknak, amelyek ezeket a kávéfőzőket üzemeltetik, nincs tartalék gépük..., hogy azonnal kicseréljék a hibás „masinát”. Sőt! A rossz nyelvek szerint — n»ég tartalék alkatrészük sincs elegendő, — hogy az ilyen több napa* „kávéböjtöt” elkerülhessék. Azt mondják... — „mentségükre szolgáljon — (??)”, hogy ez nemcsak ilyen alsóbb osztályú büfékben, cukrászdákban fordul elő, de a megyeszékhely I. osztályú vendéglátóhelyén sem lehetett addig kávét , kapni, amíg az egyetlen gépet meg nem javították. Ez pedig enyhén 'szólva furcsa állapot.. Miután szerkesztőségünk csak a panaszokat tudta felvenni ez ügyben — és kávéval nem képes ellátni a „kidőlt gépek” cukrászdáinak, büféinek közönségét, — továbbítjuk a vendégek reklamációját gyors megoldást remélve. És... addig is javaslatként: üdvös lenne tartalékgépekről, alkatrészekről mielőbb gondoskodni, mert ma már nem divat a böjt még kávé ügyben sem. Ez „divatnak” is, üzletnek is rossz. K. E. \ Földrajz és klíma Nem véletlenül ismerteti reggelenként 0 rádió az ország különböző részeinek időjárási helyzetét. A klimatikus visíonyok tekintetében ugyanis hazánk területe nép. egységes. Az ország déli-délkeleti részét a szárazföldi időjárás jellemzi. A tél általában nem túl hideg, a nyár viszont meleg és kevés a csapadék. A három nyári hónapban a hőmérséklet csaknem minden nap eléri a 25 fokot, sőt hol 20, hol 30 olyan nap is szokott lennie amikor 30 fok alatt meg sem áll a higany- szál. A nyugati-északnyugati országrészeken viszont hidegebb a tél és még melegebb a nyár. a csapadék -pedig — a kánikulai időszaktól eltekintve — általában elegendő. ÚT A POKOLBÓL 19. augusztus 27., szerda Különbség van abban is.-hogy hol, mennyi napsütést kap a föld. Ebből ’ a szem pontból legrosszabbul Zala megye nyugati szegélyének északi fele áll, ahol az esztendő 8760 órájából 1800 óránál kevesebbet süt a nap, ezzel szemben a Bácsalmás, Szabadszállás^ Szarvas és Makó által határolt négyszögben a napsütés évi tartama meghaladja a 2100 órát is. A nappalok teljes időtartamát durván 4380 órának számítva, ezen a területen a derült és a borult idő küzdelme nagyiból döntetlenre áll. A napi .középhőmérséklet színvonalát illetőleg az Ásott- halom—Szeged, Csanád palota vonaltól délre eső kis te rületen több mint 200, a Rá- ba-vidéken, a Balatonnál, a Dunáktól keleti szegélyén és az Alföld deli területein 190—200, a nyugati határvidéken, a Pilisben és az északi hegyvidéken viszont csak 170—160, vagy még kevesebb napon, haladja meg a 10 fokot,' gyan kerülhetett ide. Gondolkodott már ezen? Korompai nem tudta, hová akar kilyukadni a nevelőtiszt tehát egyelőre hallgatott. Meg különben is mit mondjon? Mondja azt, hogy igen, gondolkodtam, megváltoztam. Ez frázisnak tűnne. Meg ki tudja?... — Most mi a helyzet a családdal? — kérdezte a ne- yelőtiszt. — A gyerekek intér-ítbe kerültek. ■— És az asszony? dani erről. Én szeretem. Ä történtek ellenére még jobban. Tetszik érteni, ő lenne a szalmaszál, amiben megkapaszkodhatok szabadulás után. — Beszélek a feleségével. Mi a véleménye erről? — Nem tudom. — Ugyanis hamarosan kikerül az életbe. Megharmadolták'a büntetést. Ezt mi javasoltuk. S ha nfem szilárd talajra lép, az újból veszélyeket rejt. / — Küldtem neki beszélőt, de nem jött el. Az apám, amikor legutóbb itt v6lt, azt mondta, Magdi kijelentette: „Nem érdekli az a börtön- töltelék”. — Mármint én. Ez fáj. — Gondolkozzon) maga hogyan viselkedne az ő helyében ? — Értem a kérdést. Nehéz rá válaszolni. Azonban mit érek azzal, ha tovább vádolom magám. Tizenkét 'év alatt négy pofont adtam neki. Azt eltűrném, hogy duplán visszaadja, de azzal, hogy egyszerűen megtagad ... ÉsóvaL nem tudok mit monl, .Megharmadolták?” — gondolta Korompai. Örülni szeretett volna, de nem tudott. Inkább félt. Mihez kezd? Mit csinál?... És persze az asszony. Nélküle félkarú. — Köszönöm, ha beszél a feleségemmel — mondta a nevelőtisztnek. Reggelente már ködös az idő. A december eleji hó elolvadt és az utca kövezete tiszta egy lucsok. A szürkeség ráterpeszkedik mindenre, behatol a pórusokba. Ilyenkor új életet kezdeni? Tavasszal, amikor a természet -ís- újul^ amtkor..-mggindal-a , nedvkeringés, akkor igen. Így. tél elején nehezebb. Korompai mögött bezárult a börtönkapu. Most nem dü- börgött, mint amikor belépett rajta. Tompa hújppanást érzett az agyában. Ez volt minden, amit felfogott. Aztán állt az utcán. Ballonkabátjat fázósan összehúzta magán. Elindult, nem tudta merre megy, csak ment. Agya zsibongott. Enyhe fejfájást érzett. Az állomásra indult. Fázott. A restiben tolongtak az emberek.' Jócskán volt idő a gyors induláséig. Zsebében négyezernyolcszáz forint. Ezt kapta munkájáért, a levoná- * sok után. A pénztárhoz lépett és blokkot kért egy pár tormás virslire. Nagyon ízlett, még két párat bekebelezett. A vonat ingott a síneken. Áz ablakot apró szemű eső csapkodta. Belülről olyan volt minden kint, mintha akváriumból nézné a tájat. Időnként letörölte kezével a párát az ablakról. A táj, amerre a vonat suhant, ismerős volt, emléket ébresztő. — Ja, az' emlékek — gondolta. — Ahogy korosodik az ember, úgy szaporodnak az emlékek. Vannak szépek, frissítőek és vannak nagyon fárasztóak. Nem akart a fájó, sebet hagyott emlékekre gondolni. Emlékezetének szárnyalását próbálta megszűrni egy láthatatlan rostán. Ez azonban nem mindig sikerült. Gondolatai a múlttól' a máig csa- pongtak. S a holnap... Egyelőre nem akart erre gondolni. Valahogy biztosan lesz. Egészen biztos. Most utazik, a , vonat kellemesen ringatja, s hozzá kísérőzenét szolgáltatnak a csattogó kerekek. így most nagyszerű. Sokáig szeretne utazni, valahová a végtelenségbe. Olyan hosz- szan, hogy soha ne érkezzen meg. Csak himbálja a vonat és csattogjon ütemesen a sok kerék... (Folytptjukf VIXCZE GYÖRGY: De kinek beszélje most-ezt el? Talán olyan is lenne, aki kinevetné és azt mondaná: „Ni csak, a farkasból hátrány!” Pedig ő komolyan \ gondol mindent. Így még so- ' ha nem rázták meg. Nem megalázás volt ez, hanem az ügyész is, védő is mintha összebeszéltek volna, azt mondták: „Ember, itt az ideje, térj észhez, s ha büntetésed letelik, szedd össze magad”. Vajon hány évet kapok —< ötlött fel Korompaiban. Válaszolni azonban már nem tudott saját kérdésére, mert a bíróság bevonult. A bíró szavai úgy kopog- ,tak, mint nyári zivatarban a 1 jégeső. Korompai csak akkor eszmélt fel, amikor a bíró utasította a fegyőrt. — A foglyot veziesse el. Furcsa kábulatból ébredt Korompai, amikor elindult vele a rabszállító kocsi. Kevés fény szűrődött be. Pedig most szeretett volna kirohanni a napra, mélyen levegőt venni és megkönnyebbülni. Azonban ebben a homályban még a gondolkodás is nehéz volt. Azt „azonban már fel tudta fogni, amit s bíró kinyilatkoztatott: két és fél évi szabadságvesztés. Latolgatta. Nem is találta soknak. Amíg visszaérkeztek í börtönig, elhatározta, nen fellebbez. A börtöngazdaságban jií dolga volt. Legalább is ígj mondták a többi elítéltek Azt a feladatot kapta, hogs a felszereléseket tartsa rend ben. Kötelezettségének min taszerűerl eleget tett. Egy alkatommal a nevelő tiszt hívatta. — Jó ideje itt van — mondta — beszélgessünk Tudja, én figyelem magát, é 1 v-nem. tudom meőéctem— ha
