Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

R/tű KOSSUTH 8.20 OperarészJetek. 9.19 Stúdium gazdasági vezetők­nek. 9.29 Könnyűzenei híradó. 10.05 Haláldélután. Hemingway műve. 10.40 Zenekari muzsika. • 11.30 A Szabó-család. 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Nőkről nőknek. 14.15 A „Fáklyavivők»* dalaiból. 14.26 Backhaus zongorázik. 14.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 15.10 Csárdások. 15.21 Kempingezők. Rádiójáték. gyermekeknek. 16.05 Mezőgazdaság és külkereskedelem. 16.25 Könnyű hangszerszólók« 16.40 Atlasz. 17.20 Barokk muzsika. 17.41 Tudományos^ híradó. 17.56 Szivárvány-völgy. Zenés mesejáték! 19.25 Elmondja János. Rádióváltozat. 20.35 Kiss Gyula zongorázik. 21.15 Visszhang. 21.45 Psota Irén énekel. 22.20 A dzsessz világa. 23.10 Népi zene. 23.49 A drezdai Krutz-kórus / műsorából* 0.10 OpercttréiAdetek. PETŐFI 8.05 Könnyűzene. 1 9.00 Ezeregy délelőtt. 12.00 Mozart: B-dúr divertimento. 12.40 Falurádió. 13.05 Schubert-művek. 14.00 Kettőtől — hatig ... 18.10 Kérek egy anekdotát! 19.02 Enescu: II. szimfónia. 20.28 Színes népi muzsika. 21.12 Hangszerszólók. 21.28 Alkotóműhelyben. 21.43 D’Albert: A hegyek alján. Kétfelv. opera. 23.53 Klarinétmuzsika. T? MAGYAR 17.38 18.05 18.25 18.45 18.55 20.00 20.20 21.25 22.15 Hírek. \ ■ írók. könyvek, kritikusok. Miről ír a világsajtó? Esti mese. Tv-mintabolt, Tv-híradó. Jebal Decks bosszúja. (Magyarul beszélő nyugat­német tv-film.) Müvészportré Ungár Imré­ről. Tv-híradó. POZSONYI 18.30 A Kassal stúdió műsorából. 19.00 és 22.00 Tv-híradó. 10.50 Előle és holtak. (Tv-íilm. II. rész.) 91 j.8 Szimfonikus hangverseny. I //foy g EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telelőn: 22-33.) Az előadások kezdete: */i 6 8 órakor. A Hekus és azok a hölgyek ECRI BRODY: (Telefon: 14-07.) Az előadások kezdete: V) 6 és V2 8 órakor. Vadölö EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: 7 órakor. Anna Karenina EGRI BÉKE: ■A nő hétszer GYÖNGYÖSI PUSKIN: Maigret felügyelő csapdája GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A sólyom nyomában GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Dorelllk főni HATVANI KOSSUTH: Huszárkisosszony Nyári tfjúsájgt mozibérlet, kötött szelvényei beválthatók Zsigmondi király solymászai ÍOMMÍ bBYII.IT Egerben: 19 órótól csütörtök re: gél 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszi. , ttteai rendelőben. (Telefon: 11-10. gjMtűelés gyermekek-részére is. • Mai vadászaink a sólyom­mal. ölyvvel, karvallyal, hé­jával való madár- és vadfo­gást már csak hírbői ismerik. Bezzeg régente, a vadászfegy­ver elterjedése, a XVI. szá­zad előtt, másképpen állt a dolog' A kelet' népek, így a mi eleink is, az őskor óta űzték a vadfogásnak ezt a módját. A Névtelen jegyző leírta Turul-monda, számos Sólymos helynevünk is erről tanúskodik: a vadászó ma­dár a totemállat volt. A soly- mászat első európai szakköny­vét 1200 körül, nem kisebb ember írta meg, mint Hohen- staufeni Frigyes német-ró­mai császár. (Szicíliai' palo­tája. mint írják, vadászku­tyák csaholásától a sólymok rikácsolásától visszhangzott.) Nálunk az Árpád-házi kirá­lyok korában az országnak mintegy száz faluját lakták királyi solymászok. Szlávul draucoknak, magyarosan darócoknak is nevezték őket. V. István és Kun László solymászispánját, Péter mes­tert név szerint is ismerjük. Nagy Lajos fősolymásza Ma­gyar László volt; a sólyom­nevelésről írt kéziratos mun­káját Heickelt osztrák va­dászíró műve őrizte meg. Szenvedélyes solymász volt Zsigmond király is (1337— 1437). Amikor 1395-ben Fran cesco Gonzaga mantuai her­ceg követséget meneszt Bu­dára, ajándékul vadászhóló- kat és vadászkutyákat küld Zsigmondnak. Az ebek kísé rője, Cechino di Cessena, a „madarászat tudós mestere” hosszan időzik Budán, hogy Zsigmond embereivel vad­fogási módszereit ismertesse. 1399—1409-ben számos észa­ki vadászsólymot küldet Bu­dára a német lovagrend ma- rienburgi nagymestere. Eze­ket a madarakat Péter, 'a lo­vagrend fősolymásza idomí­totta. Zsigmond fősolymásza Zemlényi Dávid volt, akit 1418-ban „beszélő” címerrel adományozott meg. Címerén — strucctollas solymászsüveg és vadászháló társaságában — három, bőrsipkás, nyakör- ves sólyomfiókát látunk. Amikor Zsigmond 1415-ben bevonul Perpignanba. kísére­tében van nyolc solymásza is. (Ezeket 6—6 vég posztóval adományozza meg a spanyol király). A magyarországi sólymok még a XVI. század­ban is keresett portékák. II. Lajos özvegye, Mária, a „Habsburg Diana” még az 1550-es években is Nyitra vi­dékéről vitet Brüsszelbe va­dás zsólymokat. Értékes képritkaságokat restaurálnak Hieronymus Bosch, a fes­tészet történetének egyik ta­lányos, egyedülálló mestere. Bizarr és fantasztikus tétnák festője, alkotásaiban fölényes gúnnyal és szatirikus éllel ostorozza a világ balgaságát és romlottságát. Fő műve a Pradóban őr­zött úgynevezett Gyönyörök kertje triptichon, ' hatalmas fára festett, oltárhoz hasonló mű, amely 1510 körül kelet­kezett. Már a XVI. század vé­gén a 11. Fülöp lakosztályá­ban volt az Escorialban. Külső tábláján becsukott állapotban a világ teremtése látható, nyitott állapotban hárym kép tárul fel: baloldalt a paradicsomi keretben ÉVA, azaz bűn teremtése, középen a máig is megmagyarázhatat­lan gyönyörök kertje, szám­talan ruhátlan férfi és nő furcsa együttese, majd a jobb oldali táblán a bűnösök és a bűnök méltó büntetése, a po­kol látható. Gyönyörök kertje tábla igen rossz állapotban fennma­radt vászon-példányát őrzi a Szépművészeti Múzeum. Nyil­vánosság elé ritkán kerül. A képnek eddig csak kis részle­tét restaurálták, időnként be­mutatják a közönségnek és ismét folytatják rajta a hosz:r szú időt igénylő, szakértői restaurátori munkát. Az észak-németalföldi festészet egyik legnagyobb mesterének, a Szépművészeti Múzeumban őrzött alkotása iránt nagy nemzetközi érdeklődés nyil­vánul meg. Kutyadolog A közelmúltban három kis- cicát dobott valaki a fóti ál­latmenhely területére azzal a szándékkal, hogy a könykü- ket majd széttépik a kutyák. A jámbor állatok szerencsére olyan helyre pottyantak, ahol csupa békeszerető kutya la­kott. Így az egyik kutyamama a várt lakoma helyett — há­rom kutyakölyke mellé „örökbe fogadta” az árva kis- cicákat, s azóta is neveli őket. Most békésen szopnak egymás mellett, megcáfolva azt a közhiedelmet, hogy a kutyák és macskák kibékít­hetetlen, ősi ellenségek... Kettesben a tűzhányóval így kezdődik a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai munkája. viilkánológusainak nap! A kamcsatkai időjárás nem akármilyen: viharok, ciklo­nok száguldanak végig a szi­geten százéves fákat könnyö­dén csavarva ki 'tövestül. A helyi lakosság már hozzászo­kott, aligha! lepheti meg őket valamivel a természet. De az egyik nap emlékezetes ma­rad mindenki számára, aki akkot ott tartózkodott. — Több éves hallgatás után ismét felhívta magára a fi­gyelmet a Bezimjánnij tűz­hányó. Soktonnás kőtömbök pingponglabda könyedségé- vel repültek az ég felé. A kráterből előtörő füst, gáz és hamuoszlop hihetetlen ma­gasságig jutott. Másnap Lon­don felett észlelték a hamu- felhőt, majd szerte az egész világon. Ez a hamu körbeu­tazta a földet — mutattak egy üvegcsőt a Vulkanológiai Intézet múzeumában. Innen — az igazgatóhelyet­tes szobájának ablakából — jól látható az Avacsinszkij vulkán. Miközben nézem ön­kéntelenül is megkérdezem: — Meg le­het előre mondani a ki­törést? — Munka­társaink 1984- ben több hó­nappal előre „megjósolták” a Sivelucs vulkán feléb­redését. Kel­lő időben in­tézkedtünk, a kitörés áldo­zatot nem kö­vetelt. Egyéb­ként is — há­la figyelőszol­gálatunknak — nálunk a legritkább esetben for­dul elő tragi­kus baleset. — És mi­ként érik ezt el? — Passzív és aktív mód­szerekkel dol­gozunk.. Az elsőhöz tartozik, hogy Kitörés a Kljucscvszkaja márciusában. csúcson 19fll elkészítettük .fSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Az értekezlet leg­izgalmasabb részéhez érkezett. Harmati, aki eddig huszonhét növekvő fülű szama­rat rajzolt a jegyzet­papírra, most egy harci paripa felvázo­lásába fogott. Gyarmati ugyanis, aki a gimnáziumban tanulta a Quo usque ■ tendem abutere Ca- tilina patientia nost- rát. most a helyi vi­szonylatba alkalmaz­ta; cicerói mozdulat­tal nyújtotta vádoló ujját a főmérnök . fplé, s mennydörög- te: „A sóját lakásá­ban, a lakását laká­sában, kérdem én, a mi gyártmányunkat vagy a konkurrens Vecsési Müvek gyárt­mányát tartja Lidérc elvtárs? Én azt felé­lem: a Vecsési Mű­vekét! Ennyit, elv- társak, a minőségről, amelyet kibocsá- tunk.” Ekkor nyitott ajtót ■Piriké, és végigosont a füstfedte sorok mentén, mint egy il­legális hűs fuvalom a trópusi őserdő ösvé­nyén — Telefonon kere­sik, igazgató elviárs — suttogta érces ko- loratúrján Szemper­nek. — Nem érek. rá. Majd visszahívjuk. — Fontos. — Annyira? Ki ke­res? Piriké Szemper fű­hez hajolt. j — A minisztérium- l ba hívatják, az igaz­GOMBŐ PÁC gafó elvtársat. Azon­nal. Szemper hirtelen támadt révülettel né­zett körül. Úgy tűnt neki, mintha mindenki,min­den résztvevő Piriké ajkán csüngött volna, és most azt hinné, ö lebukott, és máris törné megtagadásán a fejét. Ügy is volt. — Bocsánat, fontos ügyben távoznom kell. Talán Hidérc elvtárs lesz szíves át­venni az értekezlet vezetését — mondot­ta, és nyomában Pi­rikével távozott. Pi­riké, önkéntelenül is átvette járása im­bolygó bizonytalansá­gát. A kocsiban- min­dent végiggondolt. Aztán újra végiggon­dolta, amit végiggon­dolt. A minőség miatt? Ugyan már, 121 gyártmányból egy gyenge, na bumm! Létszámtúllé­pés? Már jelentette is, hogy az átszerve­zés miatt volt, most már innen léptek, le­nem, objektív ok nincs, de éppen az a rossz. Az a végzetes. Fúrják, Fúrják! Fúr­ják!!! Az ellen nincs védekezés. De kicso­da fúrja? És miért? Izgalmában eltörte a Parker tollát, 130 forint és csak kará­csonykor lehet kapni. A jobb zsebébe dug­ta a roncsokat, aztán tüstént kitépett a no­teszából egy oldalt, abba, csomagolta, és áttette a bal zsebébe. A fülét kezdte gyűr­ni. egy pattanást fel­kapart, a vért zseb­kendőjével szár Ugat­ta, zsebkendőjét jobb nadrágzsebébe dugta, majd áthelyezte a balba. Közben a bal laba kirúgott, csak úgy magától. „Kissé • ideges vagyok” — gondolta, és kirúgott a jobb lábával is, még szerencse, hogy ült, különben kelle­metlen testhelyzetbe került volna. „Ej, minden rendbe jön” — szuggerálta magá­nak, és hogy hatáso­sabb legyen, mind­adja az embereket. A, járt el is énekelte „a. gróf, a gróf a vízbe- fúlt” dallamára, hogy minden, minden rendbe jön, minden, minden rendbe1 jön, ha sem sújt le a vész...-Ha nem, sújt le a vész! A páternoszterben kabalából a jobb hü­velykujját a bal te-• nyerőbe szorította, de mert nem volt ben­ne biztos, hogy ez a helyes eljárás, utána a bal hüvelykujját szorította a juoo te­nyerébe. „Milyen jó ilyenkor az Építés­ügyi Minisztérium­ban, gondolta, ott kéményseprők is jár­nak. Igaz, vigasztal­ta magát', hofiy vi­szont az Egyház­ügyi Hivatalban meg pappal találkozhat az ember, annál már ez is jobb." A főosztályvezető barátságosan• mosoly­gott rá: — Ne haragudj, öregem, hogy Hlyen hirtelen hivattunk, de a nevedet az utolsó pillanatban si­került csak jóváha­gyatnunk. Rögtön át­megyünk a tanácste­rembe, kitüntetést kapsz. • Gratulálok! Az öröm széles hullámokban öntöt­te el a fejét. Vala­hogy olyan szép, vö­rösbe játszó rózsa­szín volt minden. A kitüntetést bár­sonypárnán vitték a konorsó után. fA szerző Szigo­rúan nyilvános című könyvéből.) a tiltott és veszélyes zónák térképét. Itt megtiltjuk a le­telepedést. Az utóbbi a tűz­hányók állandó megfigyelé­sét jelenti. — Az Avacsinszkij lábá­nál egy házikó áll. Ebben la­kik az egyik vulkanológus. A ház előtt nagy sebességű te­repjáró-vontató. Üzemanyag- tartálya szinültig töltve. Min­den eshetőségre készen áll. A vulkanológus naponta több­ször is meglátogatja a tűzhá­nyó kráterénél elhelyezett műszereket. Egy nagyobb pedig a házikónak a pincéjé­ben van elhelyezve. Külön-­legesen érzékeny hóméig, a talaj felmelegedését méri. Egy alkalommal megláto­gattuk remeténket és mi taga­dás nagy kártyacsatát vív­tunk. Teljesen váratlanul megrendült alattunk a föld, alig tudtunk a székeinken megmaradni. A tudós felállt és nyugod­tan elindult műszereihez a tűzhányó csúcsára. Amikor visszajött szélesen mosolygott: — Ez csak hatos erősségű földrengés volt, valahol mesz- sze az óceánban. Tovább folytatjuk úgye a partit? V. Zaszejev Málnaméz Nálunk a mézfajták közül az akácméz a legkeresettebb, de a szakemberek számolnak azzal, hogy más mézeket is forgalomba hoznak majd. Arról van 1 szó, hogy a méhészeknek újabb le­hetőségeket kínálnak a nagyarányú gyümölcstelepí­tések annál is inkább, mert a gyümölcstermesztők is jól járnak, hiszen közismert a rovarok termékenyítő hatása. A nagyobb gyümölcsösökben például az alma és a körte megporzására hektáronként három családot, a csonthéja­sokra pedig öt családot lehet számítani. A gyümölcsfák méze ugyanakkor igen jó ha­tással van a családok fejlő­désére is. . A különféle mézek jellem­zők egy-egy gyümölcsfajtá­ra, elsősorban azért, mert el-. térő a zamatuk és a kristá­lyosodásuk foka is más. Az almafa méze aranysárga és gyorsan kristályosodul, az őszibaracké ugyanakkor sö- tétebb, de ez a mézfajta elég ritka, miután a virágban a nektár olyan mélyen van, hogy a rovar csak ritkán ér­heti el. Ellenben divatos le­het a málnaméz. Színe hal­ványsárga. Nektárja igen ér­tékes. A méhészek egyre na­gyobb számban vándorolnák a május—júniusi virágzás idején a málnások környéké- le. A meggy és a cseresznye mézének jellegzetes keserű, mandulára emlékeztető utó­íze van, ez azonban nem kel­lemetlen. A szakemberek sze­rint gyakran előfordul az is, hogy a gyümölcsfák mézébe édes harmat keveredik, amely elsősorban a gesztenyemézet javítja fel. 1939. augusztus 27., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents