Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
1 . ésszé* a sárga liánban A O Közel fél éve történt, ám a fest'-' idülőhelyen még ma is ÍL-. .'. 'f ... ápolónőt kétszer egymás után vittek be a „sárga házba”. Heteket töltött ép élre ■ az elmeosztályon. Bevitelit idegszakorvos társbér- lőnője rendelte el. A kálváriát megjárt aszszony tiltakozott, mihelyt kikerült. Azóta hónapok teltek, jogos panaszának elbírálása mégis késik ... A középkori ízeket asszociáló történet főszereplőit és az ügy szemtanúit kerestem fel, hogy kibogozzam a kusza szálakat... „Szabadulni akartak tőlem” Beszéltem az asszonnyal. Viselkedésében, gondolatvilágában semmi nyoma a feltételezett beteségnek. t— ön szerint miért vitték be? — Megfélemlítésből, bosz- szúból. Ki akartak túrni a közös szolgálati lakásból. Én februárban költöztem oda, ők már négy éve voltak lakók. Néhány nap után már kezdődtek a súrlódások. Ök enyhén szólva bohém életet éltek, úgyszólbán mindennapos •volt náluk a házibuli. Sajnos, elég sűrűn találkoztunk, mert a konyhát, az előszobát, a mellékhelyiségeket és a fürdőszobát közösen használtuk. Ök— különösen a doktornő szobrászművész férje — igyekeztek ebben megakadályozni. Amint a művész úr behálózott — ez pedig igen sűrűn fordult elő — mindjárt kezdte a szekálást. — Hogy történt a kétszeri bevitel? — Az első Sándor napon kezdődött. Nyolc óra körül vízért mentem ki a konyhába. Mihelyt megláttak, italosán unszoltak, hogy csatlakozzam a társasághoz. Hiába érveltem, hiába magyaráztam, mert a művész úr elvette tőlem a szobám kulcsát és bezárta az ajtót. Maradnom kellett. Ezután a társaság elfogyasztott 18 liter vörös bort es egy üveg vodkát. Én egykét pohár bort ittam csak. Amint a hangulat emelkedett. a ; tagság átvonult a szomszédos tanácsi vendégszobába. Ide is átkényszerí- tettek. . j.yiselkedésük ellenszenves volt, ott akartam hagyni őket, a doktornő azonban megfenyegetett: — Ne hőzöngjön, Sári, mert hevítetem az elmére. Elfogott a félelem, arra gondoltam, hogy tényleg bevisznek, átfutottam a szomszédba, segítséget kérni. A házaspár, akiket budapesti lakásukon kerestem fel, nem egészen így idézi az előzményeket. A doktornő: — Sárika minősíthetetlenül viselkedett. Félelmi komplexusai voltak, sírógörcs fogta el. Nem bírtuk kitöréseit megfékezni. Be kellett vitetnem, emberi kötelességem volt. — Idézhet elő félelmi állapotot egy fenyegetés? — Elvileg igen, de ez esetben erről szó sem volt. A szomszédok másképpen beszélnek. Sípos Béláné így idézte fel azt az éjszakát: — Először a szomszédban lakó tanárnőnél kopogott. Ö beengedte, s mint utólag nekem elmondotta: az asszony izgatott volt, mert félt a fenyegetés valóra váltásától. Én is láttam, hogy félelmen kívül semmi baja nincsen. Ittas egyáltalán nem volt. Annál inkább a doktornő és társasága, ök imbolyogva futottak Sárika után. Be akartak jönni a kerítésen, rájuk szóltam, figyelmeztettem őket a következményekre. A szobrász válaszolt:' Nekünk a főorvos barátunk, mit számít akkor a botrány. A doktornő is kiabált: — Itt akarja megvárni a mentőt, úgyis elviszik! Állítom, hogy az ittas társaságot kellett volna gyomormosásra szállítani, annál is inkább, mert náluk ez a dorbézolás úgyszólván mindennapos volt. A környék alig tudta elviselni. E ehhez még hozzá a hivatássai való visszaélés. Mindenki fél? Amikor a tanárnőt felkerestem, riadtan nézett rám: — Szívesen adok felvilágosítást, mert szemtanú voltam, de kérem, hogy nevem ne írja ki. — Miért ez a kikötés? — Ne haragudjon, de félek. Engem is megfélemlítettek. Azt üzenték a főnökömmel, hogy hallgassak, mert különben én is az elmeosztályon kötök ki. Higgye el, meg tudták volna tenni. Most igaz Pestre költöztek, de a barátaik maradtak. Nem akarok szekatúrát, félek, nyugalmat szeretnék! A tanárnő nem az egyetlen inkognitót kérő személy. Beszéltem egy másik szomszéddal is. Ö már tíz éve él az üdülőhelyen: — Nem akarok kellemetlenségét. Amikor a főorvos behívatott hogy felvilágosí-, tást nyújtsak Sárikáról, megvallom őszintén, nem mertem bemenni. Ha valakit ép elmével kétszer is bevisznek a sárga házba, akkor mi a garancia arra, hogy velem nem ez történt volna. A félelemről beszél a kétszer kálváriát járt asszony is. — Az első estét sosem felejtem el. Síposék megnyugtattak, azt mondták, el sem képzelhető, hogy ép elmével bevigyenek. Ekkor hazamentem, s alig pihentem le a szobámban, már kerestek a mentősök, ök meglepődtek, hogy engem kell bevinni, de doktornő intézkedett. Amikor kijöttem az elmeosztályról napokat rettegtem át: mikor lesz egy újabb összetűzés. És lett. Április 28-án, délelőtt újra bevittek, mert a művész urat kértem, hogy az egyik W. C.-t adja át használatomra. Ö ugyanis itt tartotta szobrászszerszámait. Amikor hozzákezdtem a kitakarításhoz, rám förmedt: — Vigyázzon magára, mert újra elvitetem a főorvossal! Valósággal megdermedtem a félelemtől, hiszen láttam, hogy Megint egy kémszolgáiat I Az NSZK-ban újabb kém- i szolgálatot szerveztek; — a I .vállalatok belső biztonságát ! «szolgáló szövetségi igazgató- ! ságot. Amint a „Stern” című 1 folyóirat jelenti, ezt az in- 1 tézményt nem az állam, hanem magánszervezetek. — a német ipari szövetségi tanácsa, a nyugatnémet gyárosok és kereskedelmi kamarák egyesülése — létesítették és HÉ®. augusztus 24., vasárnap finanszírozzák. Az a feladata, hogy ártalmatlanná tegye az NSZK üzemeiben és gyáraiban „az ellenség ügynökeit”. De tény az, hogy a nyugatnémet monopóliumok eme kémszerve — ahogyan hivatalosan bejelentették — szorosan együttműködik a rendőrséggel, igazi célja tehát a munkások és az alkalmazottak megfigyelése. A vállalati kémszolgálat fiókjai is már teljes erővel működnek Rajna—Ffalzban, B aden—W ürttembergben, Észak-Rajna Weszfália tartományban, Hessenben és a Saar-vidékén. telefonálni siet. Alig fél óra múlva már jöttek a mentősök. A mentősök vétóznak A szobrászművész így indokol: — Láttam, hogy dühöngeni fog, láttam, hogy fut az iskolába, persze, hogy siettem telefonálni a feleségemnek, hogy vitesse be újra. Az asszony: — Nem dühöngtem, csak félelmemben siettem telefonálni én is a körzeti orvosnőnek, hogy ne engedélyezze elszállításom, amíg nem látott, amíg meg nem vizsgált. A mentősök: — Mi vittük be, állítjuk, hogy nem volt semmi baja. Egészséges emberként viselkedett. Egyáltalán nem volt ittas. Mi rendőrt is hívtunk magunkkal, hogy tanúsítsa majd később: semmi kórjelet nem láttunk. — Akkor miért vitték be? — Parancs volt rá. Nem tiszta ügy ez, kérem... Árulkodó „apróságok" Felkerestem a főorvost munkahelyén. — Mi a véleménye az esetről? — Az első behozatal a körzeti orvosnő mentőutalványára történt... Öt rendelőjében találtam. — Doktornő látta a beteget? — Nem, engem a művész úr felesége, mint kollegina keresett fel. Elmondta a páciens adatait, én kiadtam az utalványt. — ön diagnózisként alkoholos deliriumot tüntetett fel, hogy állapíthatta meg? — Hittem a kolléganőnek, ez csak természetes... — Jogosnak találja ezt az eljárást? — Igen .12 A főorvos másként nyilatkozott: ...jogilag vitatható ez a megoldás, meg kellett volna néznie a beteget._. a diagnózis is pontatlan. — Főorvos úr, ön művész barátjának telefonhívására behozatta az elmeosztályra az asszonyt. Helyesnek találja ezt az eljárást? — Szavahihető embernek tartottam kolleganőm JérjéU — Tud arról, hogy á- szob-; rász az ön nevével visszaél-; ve rettegésben tartotta a szomszédokat? — Erről nekem senki nem szólt. — Nem tartja furcsának, hogy a beteg állapota mindkét behozatal után órák alatt rendeződött? Zárójelentésében megállapítja, hogy felvételkor nem volt elmezavart állapotban. Arról is említést tesz ön, hogy állandóan hangoztatta: társbérlői el akarják üldözni. Nem gondolt arra, hogy ez nem téveszme, hanerft realitás? — Baráti kapcsolatban voltam a házaspárral, hiszen felesége alorvosnőm volt. öle sosem, beszéltek erről nekem. — Ha feltételezzük a szubjektivitást, elképzelhető-e a beteg félelemérzetéből fakadó izgalmi állapot? Csend... — Mlyen kezelést kapott a „beteg”? — Kivizsgálás céljából tartottuk bent. Elsősorban nyugtátokat. — Ezeket én is szedem ... ön szakorvos, tulajdonképpen mi baja volt az asszonynak? — Sárika kóros személyiség... — Tetteiért felelősségre vonható? — Természetesen. — Főorvos úr, ilyen alapon az emberek negyven százaléka kaphat ilyen „beutalót”. Az asszony törvény szerint egészséges, itt a kórházban is újszülötteket gondoz. Nem furcsa, hogy kétszeri elmegyógyintézeti kezelés után is ellátja ezt a munkakört? _ Erről nem én, hanem a k órház vezetősége döntött... ★ A történet nem légből kapott sztori. Közel fél éve zajlott le Mátrafüreden és Gyöngyösön. Szereplői: Csu- toros Sándor szobrászművész, Csutorás Sándorné, dr. Markó Zsuzsa idegszakorvos, dr. Séda Vilmos, a gyöngyösi kórház elmeosztályának vezető főorvosa. A sértett: Ho- lecz Ferencné, aki a kórház dolgozója. Eltelt már fél év, s az asszony félelme nem oszlott el... a középkori ízeket keltő eset megborzonga- itott másokat is jjj Az újságíró nem elmegyógyász — szakember, nem feladata Holeczné idegállapotáról dönteni, ezért inkább a mentősök véleményét ismétli: i —.Nem tiszta ügy- ez, kéPécsi István iaia PORTRÉ (Répássy István felvétele: 2 pattó.J ÖZVEGY (Várhegyi György felvétele: 1 ponti Kármánék — Merre találom Kár-; '-■tnánt? — Melyüket? ...Attilát, .'-Árpádot, Győzőt, Bélát, vagy fc Istvánt? — Mind azöten.'láent'vaníliák? — Három máris előkeríthető. Árpádnak le kell szól. ni a Kistályai úti új gyár- csarnokba, ott művezető. István pedig inter arma. „ katonaidejét tölti. Eső áztatja a gyárudvart. Az augusztusi záport felissza a repedezett beton. S alig szűnik a cseppek hullá- > isa, zengve szárnyalnak az '„orchestra” hangjai. Meg- megremeg a talaj az ember és az anyag mozdulásaitól. Kemény, acélos csattanások váltják egymást. Döndül, bömböl a vaslemez az izmok lendületével lesújtó szerszámok sebzései alatt. Oxigén kékesfehór lángja sziszeg, méretre szabdalt vaslepedőkre olvaszt varratokat az ívfény, s mustra tekintetek vigyázzák precízen alakuljon a forma. Ez itt az egri „Lakatosáru- gyár”; az annyi új név után Is a régi, öreg, vén sufni. Alacsony homlokú, portól, füsttől szürkére pácolódott épületek. Mindenütt zsúfoltság. Neorealista filmhez illő, hamisítatlan díszfetek. Ám bántó szó mégse érje. Ez itt bölcső. Forrás. Milliós értékek fakadnak fel százak teremtő munkája nyomán. S a Kármánok is tápláljál: e forrást. — Tizenhat éve — mondja Karmán Attila — 1953 óta dolgozom a gyárban." — Kezdettől lakatos? — Osiinátam, amióta a kényszerűség erre szorított. .. Mert első tanult szakmám az aszalós, abban dolgoztam, míg a 40-es években el nem jött a „felszámolás”. Mikor asztalosnak nem kellettem, akkor tettem át a fáról, vasra. Mondhatom: megszerettem! Szép munka ez, erő meg kedv kell hozzá, s legalább annyi fortély. Minden új gép, berendezés elkészítése izgalmas vállalkozás. Irezőgép, bálaprés, festőzsiger. A szériákért már nem rajongok. Mindig ugyanazok a gyártmányok, mindig ugyanazok a mechanikus, begyakorlott mozdulatok, semmi új probléma, amit meg kell oldani, semmi változatosság . .. Tíztagú szocialista brigádot vezetek. Remek gárda. Elnyertük már az oklevelet, jelvényt, zászlót és a plakettet is többször. .. Egyszer változtattam szakmát, s vele munkahelyet. Innét megyünk mi már nyugdíjba is, mert nálunk nem szokás, hogy többször változtassunk helyet. Ahol elkezdjük, ott is végezzük. Attila vezette a Kármán családot Egerbe. Itt katonáskodott, innét választott asz- szonyt, s itt eresztett gyökereit A szülők előbb csak a lakodalomra jöttek, aztán véglegesen otthagyták Duna- haraszstit. S Eger nemcsak lakóhelyet, munkát is adott. Az elsőszülött fiú még kényszerből ment lakatosnak. Árpád és Béla már ebben kezdett, s e szakma kedvéért tett le a bányászságról Győző. Istvánban már nem volt ennyi ragaszkodás, eleve a festő-dukkózáshoz pártolt a lakatosszakma ellenében. S hogy ki mire vitte eddigi útja során? A negyvenéves Attila a szakma négyszeres kiváló dolgozója, kétszer kapta meg A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést, s utóbb a Munka Érdemrendet is mellére tűzték. Árpád két ízben lett a szakma kiváló dolgozója, s egy ízben kapta meg A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Egyszerű lakatossegédből küzdötte fel magát vezetővé; előbb brigádot igazgatott, majd volt szakszervezeti titkár, segédművezető, tmk- művezető, s ez év elejétől az épülő új gyár első csarnokának vezetésével is öt bízták meg. A többiek mögött még nincs ily eredményekkel teli életszakasz. Mentségükre szóljon, hogy nemcsak éveik 6zámát tekintve, de szakmai tapasztalatokban is fiatalabbak bátyjaiknál. «eeeeeeeesee Kármánék. Nemcsak öt ember. A családi névsor.- Attila. Tivadar, Árpád, András, Mária, Győző, Éva, Béla, István Családosak valamennyien —■ kivéve a legifjabb, 20 éves Istvánt — dolgozó, szakmái szerzett munkásemberek. Kármánék. Nem pusztán család ők, hanem törzs. Egy , klán. Dinasztia. S maga a törzsfő, a hatvan- ■ nyolc éves, nyugdíjas Kármán András? Volt asztalos, zálogházi fiókot vezetett Pesten, 1945 után B-listós ismét asztalos, maid termelőszövetkezeti elnök Duna- harasztin. Egerben vállalathoz szegődik, s a pihenésre jogot szerezve, nyugdíjba tér. Közben, de nem mellékesen, becsületes munkáséletre nevel kilenc gyermeket. Akár munkahelyükön, akár lakásaikon keresi a Kármá- nokat az ember, az útbaigazítást rögtön megkapja, mert mindenki ismeri őket. Attila, Árpád. Győző, Béla, István — itt most csak őket emlegetem, őket kiváltképp ismerik. Munkában szerzett rangjuk, tekintélyük után ismerik. Napról napra tudják kötelességüket. elvégzik munkájukat, jól és megbízhatóan. Nem különleges emberek. Szeretik szakmájukat, s nap mint nap kivívják, megőrzik a fizikai munka, mesterségük rangját és becsültét. Pataky Dezső
