Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
Harcol a Patet Lao Laosz lakosságának ötven százaléka ál a felszabadított területeken £<}y hé* a világpolitikában Hazánk Genf ben — Nixon átja — mélyül az olasz válság — Kontinensünk biztonságra 5 P ORTJElCNriSÜ/VK Gólzáporos egri vízilabda-győzelem f Egri Dózsa—MTK 12:4 (1:1, 3:1, 5:2, 3:0). Eger, 1000 néző. V.: Kántor. Eger: Rilll—Ringelhann dr. j Pécsik—Katona—Bolya, Frank, Kovács R■ Csere: Regös. Edző: Baranyai György. I MTK: Német G.—Gáti, Petik—Csákány—Gera, Tuba, Glveczky. Csere: Bozó. Edző: Tóth Károly. Góldobók: Pócsik 7, (hármat 4 m-esből), Katona 3. Kovács R-, Frank, illetve Petik, Csákány, Bozó, Tuba. Kiállítások: Eger 3, MTK3. r Óvatos tapogatózással telt el az első negyed, mindkét fél sokat idegeskedett, alacsony színvonalú volt a játék- Jellemző, hogy az egriek gólja 4 m-esből, a vendégeké emberelőnyből esett. A második negyedben tervszerűbbé vált az egriek játéka, bár ekkor is sok hiba csúszott közbe, a lövések nem sikerültek. A 3. negyedtől megváltozott a mérkőzés képe, fokozatosan javult a színvonal és az előrelendülő Dózsa egyre-másra érte el góljait, az ellenállhatatlan Pócsik és Katona révén. A hajrára az MTK teljesen elkészült erejével, egyoldalú játék folyt. Végeredményben az egri csapat akár nagyobb arányban is nyerhetett volna. Jók: Pócsik, Katona, Rüll, illetve Német G. Gera, Tuba. MOSZKVA: Sunrx>ngsak herceg, a Laoszi Hazafias Front pártjának központi bizottsági tagja, aki egy pártküldöttség élén a Szovjetunióban tartózkodik baráti látogatáson, nyilatkozott a Pravda tudósítójának. Elmondotta, hogy az amerikai légierő mind hevesebben bombázza a Patet Lao által felszabadított területeket, s egyre kíméletlenebből avatkozik be az ország bel- ügyeibe. A laoszi jobboldal •fegyveres erőit lényegében, több ezer amerikai tanácsNYUGAT-BERLIN: Nyugat-Berlin szívében ezen a héten már másodszor került sor tömegtüntetésre, tiltakozásul a katonai szolgálatot megtagadó nyugatnémet fiatalok kiadatása, ellen. Péneken este a becslések szerint mintegy 800—1000 tüntető vonult végig Nyugat- Berlin egyik fő útvonalán, a Kurfürstendammon, vörös zászlókat hordozva és Ame- rika-ellenes jelszavakat kiáltva. A tömeg a BEA, angol légi- társaság irodája felé vonult, amikor ezer rendőr gumibotokkal rájuk rohant és megpróbálta a tüntetők leghevesebb csoportjait kiszakítani. adó vezényli harcra a hazafiak ellenőrzése alatt álló területek ellen. Mindazonáltal a felszabadított vidékek az ország területének kétharmad részét teszik ki, ahol Laosz lakosságának ötven százaléka él. Ez a terület a laoszi nép szilárd bástyájává vált a szabadságért, a függetlenségért, a haza egységéért és a tartós békéért vívott harcban. Souvongsak herceg elismeréssel szólott a Szovjetunió és más szocialista országok segítségéről. (MTI) Jelentések szerint a szombati kora hajnali órákba is átnyúló tüntetés során a rendőrség mintegy 50 személyt tartóztatott le. Négy rendőr és három tüntető megsebesült. Nyugati hírügynökségek értesülései szerint a szövetséges brit, francia és amerikai hatóságok felszólították a nyugat-berlini hatóságokat, hogy szüntessék be a további kiadatásokat mindaddig, amíg ezek jogi vonatkozásait nem tisztázzák. (MTI) ROMA (MTI): Saragat olasz köztársasági elnök szombaton délelőtt újabb tárgyalásokat kezdett a csaknem egy hónapja tartó kormányválság megoldására. Elsőnek Pietro Ingraot, a kommunista parlamenti csoport vezetőjét és Umberto Terracinit, az OKP szenátusi vezetőjét fogadta. A délutáni órákig az elnök az összes párt frakcióvezetőivel találkozik. Az olasz sajtó szerint elképzelhető, hogy Saragat ismét Rumort fogja megbízni kormányalakítással. (MTI) A nemzetközi politika e- heti krónikájának áttekintése a legkevésbé sem emlékeztet a nyári hónapok egyébként szokásos diplomáciai pangására. Nixon Ázsiát járta, VI. Pál pápa Ugandában szeretett volna közvetíteni a nigériai polgárháború ellenfelei között — a jelentések szerint sikertelenül. Olaszország tovább süly- lyedt a teljes politikai válsággá mélyült kormányválságban. A vietnami hadszíntérről nem érkeztek ezen a héten különösebb fontos hírek, viszont a Dél-Vietnam- mal szomszédos Kambodzsa semlegességi politikát folytató államfője, Szihanuk az ország belső problémáira hivatkozva kilátásba helyezte lemondását. Ha ez bekövetkezik, előreláthatólag tovább bonyolódik az indokínai általános politikai és katonai helyzet. Talán valóban végéhez közeledik a közép-amerikai „f utballháború”: Salvador vasárnapra állítólag befejezi csapatai kivonását Honduras területéről. A hét fontos politikai eseményei közé tartozik, hogy a genfi leszerelési értekezlet szovjet és amerikai társelnöke egyetértőleg új országokat hívott meg a leszerelési tárgyalásokra, köztük Magyar- országot is. Hazánk a jövőben tehát állandó résztvevője lesz a leszerelésről folyó eszmecserének, s ez tovább növeli országunk nemzetközi tekintélyét, presztízsét. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, Nixon amerikai elnök már Bukarestben tartózkodik, túl van tehát világ körüli útjának ázsiai részén. Az amerikai államfő — mint emlékezetes — az Apollo 11. visszaérkezése után indult el a Csendesóceán térségéből előbb Guam szigetére, majd onnan a Fülöp-szigetekre, Indonéziába, Thaiföldre, előzetes bejelentés nélkül Déd-Vietnamba. Bangkokot rrfég egyszer érintve utazott tovább Delhibe, onnan a pakisztáni La- horeba, ázsiai villámlátogatásainak utolsó állomására. Nixon útja „az Egyesült Államok Vietnam utáni ázsiai politikájának” jelszavával szerveződött. Az elnök helyzetfelmérő munkáját megosztotta külügyminiszterével. Rogerssal, aki Japánba, Dél- Koreába, és Tajvanra látogatott. A Nixon út megfigyelői világszerte egyetértenek abban, hogy az ázsiai terepszemle célja olyan politika alapjainak lerakása volt, amely az Egyesült Államok imperialista befolyását a jövőben nem a nyílt fegyveres beavatkozás alkalmazásával akarja biztosítani. A szándékot az a kudarcsorozat váltotta ki, amelyet — Amerika történelmében eddig példátlan nagyságrendben — a vietnami hadszíntéren szenvedett el. Ázsia kulcsországaiban az Egyesült Államok most gazdasági offenzívával akarja megerősíteni pozícióját. Az elnök kijelentéseiből is kiderül, hogy elképzelt új politikáját három ázsiai országra támaszkodva szeretné megvalósítani. E három állam Japán, a Fülöp-szigetek és Indonézia. Washington stratégiai tervezőinek szemében Japánt gazdasági ereje, a Fülöp-szigeteket feltétlen amerika-hűsége, Suharto tábornok Indonéziáját pedig az 1965-ben bekövetkezett tragikus fordulat óta kibontakozó ellenforradalmi konszolidáció teszi alkalmassá ázsiai főszerep betöltésére. A Nixon út legnagyobb belső ellentmondása mindazonáltal az a néhány órás kitérő volt, amely Saigonba vezetett. Mert vajon mitől és hogyan lehetne» hitele a „Vietnam utáni politika” jelszavának, amikor Saigonban az elnök már megint kijelentette: csapatait csak nagyon lassú ütemben fogja kivonni, de még ezt a lassú ütemet is csak akkor tartja be, ha a Thieu féle bábrendszer elképzeléseinek megfelelően erősödik. Olaszország rendkívül mély válságba jutott. Rumor, a kereszténydemokrata miniszterelnök-jelölt, miután az úgynevezett „balközép” formula minden lehetséges változatát végigpróbálta és a végén már arra is vállalkozott volna, hogy kisebbségi, csakis keresztény- demokrata politikusokból álló kormányt alakítson, a hét végére feladta a küzdelmet és lemondott a kormányalakítási kísérletről. Most h- mét Saragat államfő tárgyal a válság megoldásáról, de szinte óráról órára növekszik a parlament feloszlatásának és az új választások kiírásának az esélye. Holott — mint erre az Olasz Kommunista Párt és más baloldali erők az elmúlt héten többször is rámutattak — a parlament jelenlegi formájában is tükrözi a választók akaratát. Csakis a választóik megbízatását nem teljesítő jobboldali szocialistákon és a még saját pártjukat is felrobbantó, szaka- dár szociáldemokratákon múlik, hogy a lejáratott „balközép” formulát nem válthatja fel az igazi baloldali politika. Nenni és a még tőle is jobbra álló szocialista politikusok azonban semmi áron sem hajlandók együttműködni a kommunistákkal. Pedig sok jel mutat arra, hogy az olasz jobboldal most csak azért játssza végig e politikai válságot a parlamenti demokrácia játékszabályai. szerint, hogy bebizonyítsa e játékszabályok tarthatatlanságát és utána kezébe ragadja a hatalmat, — ha kell, akár a hadsereg segítségével is. Európa-szerte tovább folyik a diplomáciai munka a kontinens biztonsági értekezletének előkészítésére. Emlékezetes, hogy Pierre Harmel belga külügyminiszter legutóbbi moszkvai útja alkalmával tulajdonképpen nemcsak kormánya képviselőjeként tárgyalt Gromiko külügyminiszterrel, hanem a NATO megbízásából is. A világsajtó azóta is rendkívül élénken kommentálja ezt a tényt, mert ebben a biztonsági értekezlet érdemi előkészítésének jelét látják. A héten különben Jugoszlávia és Svédország is a finn kormány tudomására hozta, hogy támogatja az értekezlet összehívására tett helsinki kezdeményezést. Az európai biztonság ügyét természetesen jelentősen befolyásolja majd, hogy a szeptemberi választások után milyen kormánya lesz Nyugat-Német- országnak. Hajdú János Hondurasban visszatérőben a normális élet /Mára minden salvadori katona visszatér állomáshelyére ’ TEGUCIGALPA: Az AÁSZ tegucigalpai irodája pénteken közleményben tjelentette be, hogy a salvadori csapatok kivonultak öt hondurasi városból, amelyet július közepe óta megszállás alatt tartottak. Szombat reggel valószínűleg újabb öt város szabadul íeL A hondurasi fővárosban a 17 napos válság után szombaton az üzletek és gyárak megkezdték a munkát és a kormány bejelentette, hogy az iskolákat is megnyitják, amint az utolsó salvadori katona elhagyja az országot. Fidel Torres, salvadori hadügyminiszter sajtóértekezleten közölte, hogy a terveik szerint vasárnapra minden salvadori katona visszatér állomáshelyére. A salvadori csapatok háromszáz foglyot ejtettek. A fogolycserét az Amerikai Államok Szervezete útján hajtják majd végre, amint azt a háború végét jelentő AÁSZ-egyezmény meghatározta. (MTI) Tüntetés Nyug-at-Berlinben Beszüntetik a kiadatásokat? A kommunista mozgalom az újabb fellendülés szakaszába lépett L. I. Brezsnyev cikke a „Béke és Szocializmus'-ban A kommunista világmozgalom helyzetét szabatosan meghatározva ezzel a címmel jelent meg Leonyid Ujics Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának cikke a „Béke és Szocializmus” című folyóirat 8. számában. A cikk elején a szerző röviden értékeli a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását, amely 1969. június 5. és 17. közt zajlott le Moszkvában. A tanácskozás, amely a hatvanas évek egyik legfontosabb politikai eseménye volt, újult erővel mutatta meg a kommunisták egyre növekvő szerepét és felelősségét a mai világban. A tanácskozás méltán került be a világtörténelembe, mint fontos határkő valamennyi imperialistaellenes erő harcának fokozásában, a kommunista és munkáspártok sorainak tömörítésébenj a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvi alapján, — szögezi le Brezsnyev élvtárs. A cikk három részből áll. Az első rész: a tanácskozás sikerét biztosító* nagy- tts/myú előkészítő munkát elemzi és ismerteti a tanácskozás főbb eredményeit. Az értekezletet azért kellett megtartani, hogy megszilárdítsák a kommunista világmozgalom, valamennyi imperlalistaellenes erő egységét, az egyre agresszívabb imperialisták ellem harcban. Ezenkívül marxista-leninista választ kellett adni sok olyan új jelenségre, amelyeket a gyors ütemben fejlődő politikai-gazdasági folyamatok és a korunkban végbemenő tudományos-műszaki forradalom idézett elő. Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy 1960 után a Kínai Kommunista Párt vezetői, miután nyílt ideológiai-politikai harcot indítottak a kommunista pártok többsége ellen, minden módon a kommunista pártok megbontására törekedtek. Az imperialisták pedig arra igyekeztek felhasználni a kommunista mozgalom megosztottságát, hogy gyengítsék a szocializmust, a munkás- és felszabadító mozgalmat. Korunk kulcskérdése A tanácskozás felé vezető Út nem volt sima. Az előkészítő munka több szakaszból állt, megfeszített, nagy munkát igényelt. Jelentékeny nehézségeket kellett legyőzni. Ám minden akadályt sikerült elhárítani és a roppant méretű előkészítő munka megérlelte gyümölcsét: a tanácskozás összehívását. Itt hangsúlyozni kell az előkészítő munka önálló politikai jelentőségét is. E munka tette lehetővé, hogy a marxista— leninista alapú akcióegység gondolata igen sok hívet szerezzen magának. Korunk — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora. E fő irányzat megnyilvánulásai minden területen megfigyelhetők: a gazdasági életben, a politikában. az ideológiában és a kultúrában egyaránt. A tanácskozás figyelmének középpontjában, — mutat rá a cikkíró — korunk kulcskérdése, az imperializmus elleni küzdelem állt. Az imperializmus fő ellensége volt és marad a békének, szabadságnak, a népek függetlenségének és a társadalmi haladásnak. E problémát elszakíthatatlan kapcsolatban tárgyalták a legfontosabb kérdéssel: a kommunista és munkáspártok, valamennyi imperialistaellenes erő akcióegységével* A tanácskozás leszögezte, hogy sokasodnak az imperializmus ellentmondásai, amelyek belülről gyengítik; egyszersmind azt is hangsúlyozta azonban, hogy az imperializmust nem szabad lebecsülni. Habár nem erősödött tovább, mégis komolyan veendő és veszélyes ellenfele a forradalmi mozgalmaknak, s ellene még hosszú, nehéz és kitartó harcot kell vívni. A tanácskozás rámutatott annak a harcnak fő irányaira, amely azért folyik, hogy egyetlen mederbe tereljék a jelenkori forradalmi folyamat fő áramlatait — a szocialista világrendszert, a kapitalizmus fellegváraiban élő munkásosztály küzdelmét és a nemzeti — felszabadító mozgalmat. A tanácskozás megszabta akcióik módját. Fontos rámutatni, hogy ezáltal az értekezlet — elméleti és gyakorlati következtetéseit illetően — túlnőtt a kommunista mozgalom keretein, s foradalmi távlattal vértezve fel az imperialista- ellenes front valamennyi erőit. Szocialista világrendszer A tanácskozás megerősítette, hogy a szocialista rendszer tötmörítésében a fő irány a szocialista internacionalizmus elveinek tántoríthatatlan megvalósítása, a szocialista államok nemzeti és internacionalista feladatainak helyes egybehangolása. a kölcsönös testvéri segítség és támogatás fejlesztése. Sok párt a tanácskozáson támogatta a Szovjetunió és más testvéri országok internacionalista akcióját a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban. Ám olyan pártok is akadtak, amelyek az értekezleten helytelenítették ezt az akciót. A csehszlovák testvérpárt küldöttsége kimutatta, mennyire veszélyesek az imperialista aknamunka újabb módszerei. Rávilágított, mennyire fontos határozottan harcolni az országban és a pártban levő szocialistaellenes, jobboldali opportunista erők ellen. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy következetesen meg kell védeni a szocializmus ügyét Csehszlovákiában. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése — a világméretű osztályharc szerves alkotórésze. A szocialista rendszer a fő akadály az imperializmus útjában. A szocializmus ellenségei nem hagynak fel kísérleteikkel, hogy aláássák a szocialista államhatalom alapját, meghiúsítsák a társadalom szocialista átalakítását és visszaállítsák uralmukat. Éppen ezért a tanácskozás határozottan kijelentette, hogy a szocializmus védelme — a kommunisták internacionalista kötelessége. A tanácskozáson rávilágítottak, mennyire veszedelmes a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetőségének szaka- dár tevékenysége a kommunista világmozgalomban, s hogy a KKP mily nagy kárt okoz az imperialistaellenes küzdelem kibontakozásának. Csaknem valamennyi küldöttség, amely kifejezésre juttatta álláspontját a KKP vezetőinek politikájáról, határozottan elítélte az olyan próbálkozásokat, hogy a marxizmus—leninizmust felcseréljék a maoizmussal. A tanácskozás imponáló módon elmarasztalta ezt az ideológiát és ezt a politikát. Elvhű és építő szándékú politikánkban — szögezi le a cikk — szem előtt tartjuk mind a szovjet, mind pedig a kínai nép hosszú időre szóló érdekeit. Pártunk központi bizottságának plénuma, amikor egyhangúlag jóváhagyta az SZKP küldöttségének az értekezleten tanúsított magatartását, rámutatott: a Szovjetunió Kommunista Pártja kérlelhetetlenül harcolni fog a jelenlegi kínai vezetők antileninis- ta ideológiája ellen, szakadár politikájuk és nagyhatalmi külpolitikájuk ellen. Az SZKP mindent elkövet, hogy bármilyen merénylettől megvédelmezze a kommunizmust építő szovjet nép érdekeit. Egyszersmind abból indul ki, hogy a szovjet és a kínai nép létérdekei azonosak. Az SZKP a jövőben is igyekszik megtartani és ápolni azokat a baráti érzelmeket, amelyek megvannak a szovjet • népben a kínai nép iránt, s amelyek kétségtelenül megvannak a kínai népben is a Szovjetunió és a többi szociálist* ország iránt. Ismét
