Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-19 / 191. szám
Hegyen-völgyön át — hazai tájakon Nem szeretném, ha elfogultsággal vádolnának. Azért, mert szűkebb pátriámból kitettem a lábam, sem hajbókolni nem tudok semmi előtt, ami más tájakon található, sem kicsinyellni nem szoktam csupán azért, mert idegen. összevetni azonban a tényékét, már csak tanulságul is érdemes. Nézzünk hát néhányat! • • Ez a nyár is utazásra ösztönzött mindenkit, aki lehetőséget talált rá. És minden nyáron, most is a Balaton volt a legfőbb jó, a legáhí- tottabb cél országhatárainkon belül. Eleget ríasztgattak bennünket a Balatonnal, hogy milyen elviselhetetlen a tumultus. Kár volt annyira ijesztgetni; Az éttermekben nem kellett félórákat lesni a pincért. Pedig majdnem mindenütt telt házat találtunk. Udvariasak és gyorsak' voltak; még az árak ellen sem lehetett kifogás — kivéve aa I, osztályú helyeket. De aki ide tért be, az vessen magára és számoljon a pénzével. A sláger Balaton-szerte a palacsinta volt. Nem győztek annyit sütni, amennyi el nem fogyott volna. Sorbaállás csupán az üzletekben fordult elő, de itt sem kellett tovább várakozni, mint akár Gyöngyösön, a húsboltban: A gyümölcs olcsóbban kelt el, mint amennyiért, mondjuk Egerben lehetett venni. Egyedül a Csemege Vállalat üzletei árulták egy-két forinttal drágábban ugyanazt a gyümölcsöt, amit a MÉK vagy az fmsz boltja olcsóbban adott. • • Furcsa szokás országszerte, hogy hétfőn minden múzeum zárva tart. Ha nem érkezik valami érdemdús delegáció; akkor hétfő délután mi sem nézhettük volna meg a zalaegerszegi skanzent, a göcseji falumúzeumot; Mint ahogy csupán egy kis $ tábla hívta fel a figyelmünket arra is Szombathely előtt, hogy három kilométerre esik az úttól Jak. Pedig megérdemelne ez a műemlék több és nagyobb táblát is. A külön furcsaság, hogy a jáki prospektus egyik-másik képe a valóságnak fordított mását adja. Így kerül például arra a templomtoronyra a rózsaablak amelyiken nincs is. Nem ártott volna jobban odafigyelni a lektoráláskor. száguldani ezek mellett a városok mellett. Persze, azt már tudjuk, hogy a jó bornak is kell cégér. Ezért nem ártana, ha honi tájainkról, hazai műemlékeinkről legalább annyi prospektus, kalauz állna rendelkezésre, legalább annyi színes plakát, mint a külföldiekről. Kínálni kellene ezeket. Ajánlani. Ha nem is kérkedve, de szégyenkezés nélkül. Utóvégre az sem lehet hátrányuk, hogy a határainkon belül találhatók. G. Molnár Ferenc ...ÉS HAMLET IS ÉNEKELT ... hát ennek is vége. Mármint a táncdalfesztiválnak. Döntött a reprezentatív zsűri, a döntő résztvevői énekeltek, sőt még Hamlet is elénekelte, hogy a helsingőri ügy „katonadolog”, volt első és második díj, mindegyikből kettő, meg aranymikrofondíj is — finita la comedia. Mert bizony az volt az idei egész laDiaKKai osszeiugges- ben: Pest megyétől kezdve nagyméretű, zöld színű táblák igazítják el az utazót a főútvonalak mentén. Nem kell a hivatalos méretű apró útjelző táblákat böngészgetnie meredt szemmel, mint erre. mifelénk. Gyorsabb és kényelmesebb így utazni. • • Nagycenken elszégyelltem magam, amikor a Széchenyi- kastély romjait megláttam. Serdülő fiam, aki az elmúlt évben tanult a reformkorról, ugyancsak megdöbbent a tiszteletet keltő név családi fészkének mostani állapotán. Micsoda vétkes könnyelműség volt ezt az épületet hagyni tönkremenni. De ne ezen keseregjünk. A restaurálásához már ebben a hónapban hozzáfogtak, jó néhány millió forintot áldozunk majd a helyreállításra. Fertőd annál impozánsabb. Egy kőbajításnyira esik Soprontól, de erre sem utal jóformán semmi aa 1-es-út! mentén, • • Meglepő, hogy aa egyes idegenforgalmi irodák menynyire hiányosan ellátottak különböző prospektusokban. Zalaegerszegen csak német nyelvűt kaptam, Sopronban azt mondták, már elfogyott,, a raktárból kellene felhozni, Azt nem tették hozzá, hogy ugye ilyet mégsem ‘kívánok ilyen rekkenő hőségben. Jó lett volna, ha azt is megtudhattam volna az ország bármely idegenforgalmi irodájában, hogy Sopronban például van egy olcsó szálló a Löverekben, ahol kevesebbet kérnek egy éjszakára, mint a fizetővendég-szolgálat gyengén felszerelt, de előkelő besorolású szobájáért, igazra belvárosban, ahol éppen felásták az utat. A bukdácsolást jól megfizettették. Szívesen igénybe vettem volna a fertődi kastély turistaszállóját is, ha tudom, hogy ilyen létezik. Mór csak a kuriózum miatt is. Nem beszélve arról, hogy egy szoba bére csupán kilencven forint. (Az antik bútorokkal együtt, folyó vízzel felszerelve.) • • ' Nem akarok vitatkozni azokkal, akik igyekeznek a nyarat külföldön tölteni. Csak csendesen annyit jegyeznék meg: itthon is érdemes szétnézni. Könnyelműség á határon túlra szegezett tekintettel el„Holnap reggel” címmel Karinthy Frigyes írásából tv- filmet forgatnak. Főszereplők: Bálint András, Szakács Eszter, Ráday Imre, Körtvélyessy Zsolt és Szilágyi Tibor. Rendező: Horváth Jenő. Vezető operatőr: Bortlyi Gyula. A próbán. Balról: Szakács Eszter, Kállai Ilona és Juhász áteci nt. (MTI^Eoto;.—. Benko^ Imre.?felvgte] Négy évszázad könyvei Gyöngyösön Azon az ünnepségen, amelyen ismét átadták hivatásának a felújított gyöngyösi Bajza József Tudományos Könyvtárat, mondta a megnyitójában dr. Keresztúry Dezső, hogy ez a könyvtár egyedüli a maga nemében. A kiemelő minősítés udvarias gesztusnak tűnhetne, ha nem tények bizonyítanák az igazát. Ezeket a könyveket a XV. század közepén Gyöngyösre telepedett ferencesrendi szerzetesek kezdték gyűjteni, gyarapítani a múló évtizedek során és fejlesztették ki századunk közepére olyan tekintélyes állományúvá, amivel kevés hasonló intézmény dicseleked hét az országban. Jelentőségét és sajátosságát fokozza az a körülmény, hogy négy évszázad alatt állt ösz- sze, itt helyben is maradt, magja egyre növekedett, és nem egy régi könyvtár maradványainak összeszedésével alakult ki, nem is a XVIII. vagy a XIX. században gondoltak a létesítésére, mint más könyvtáraink esetében. Mintegy tizenhatezer kötet. Köztük ősnyomtatványok, ritkaságok. Még Mátyás könyvtárának egy példánya is fellelhető itt. Valamennyit forgatták annak idején, széljegyzetekkel, megjegyzésekkel látták el. Ez is a könyvtár élő szerepét bizonyítja. A tárlókban néhány jeles példánya az állománynak. Köztük kuruckori kalendárium, valamint egy tizenhetedik század végi térkép. Kissé torz arányokkal, de majdnem élethűen. Igaz, hogy Makiár például északra esik ezen a térképen Egertől, és Gyöngyöst is hiába keressük rajta, de jeles útikalauza volt korának ez a mappa. Mondják, hogy a gyöngyösi tűzvész idején a barátok a testükkel óvták a könyveket a lángoktól. Amikor el kellett menqisjteni az értékes állományt, pontos jegyzéket készítettek a kötetekről, majd visszaszállításukkor is ennek a jegyzéknek alapján tették a régi helyükre a könyveket. A múlt idők búvárai azt tartják, ennek a könyvtárnak a létezését egyfelől a szegény sorban élő ferencrendi- eknek lehet köszönni, akik főúri pártfogóktól kapták ajándékba a könyveket, másfelől fennmaradását is azzal magyarázzák, hogy a néppel rokon sorsú barátok voltak. csak képesek megmenteni, mivel ők tudták legjobban a tudós könyvek értékét. Elgondolkoztató érvelés ez. Tanulsága is nyilvánvaló: a könyvek szeretete, a könyvek forgatása mindig haszonnal jár, életünk elmaradhatatlan kísérői az okos könyvek. (g. mól—) táncdalfesztivál: nem comedia, hanem a magyar „mel- lékzöngével” komédia. A képernyőre és elé került dalok döntő többsége zenéjében és szövegében „felritmu- sozott” század eleji bárgyú- ság volt, a „fiatal” énekesek egy része még beszédhibás is volt és botrány is volt, — mi kell ennél több, ha „játszunk”. Mármint mi, televíziónér zők, a fesztivál rendező bizottsága szerint, amely halálosan komolyan vette ezt a „játékot”, ugyanolyan komolyan, mint például a hanglemezgyár, amely szerint ismét játszottunk, de a fesztivál lemezei, a bárgyúak is, a rosszul előadottak is már piacon vannak, sőt kaphatók a kották és szövegek is. Mondja még nekem valaki, hogy a magyar nyomdaipar nem képes a gyors munkára, — ha a „játékos” táncdalfesztivál csacskaságairól var. szó. Hogy mennyire üzlet, azt csak sejtem, hogy mennyire devizamegtakarítás és a dalok exportján keresztül mennyire „valutaügylet”, csak gyanítom, bár gyanakszom, hogy külföldön sorba éppen nem fognak állni értük. Egy dolgot azonban biztosan tudok: a táncdalfeszti- vál egész mostani elképzelésében megbukott, saját műfaján belül is, — s ezt a műfajt fontosnak tartom egyébként magam is, mint a múló pillanatok sóját és nem showját — mélyen színvonal alatti produkciókat hozott, s hogy így és ebből, nekem legalábbis, elég volt. ... én is futok a pénzem után. VÁLJUNK EL: ez a címe Sardou és Najac víg játékának, amely a mai ember számára az égvilágon semmit nem mond, de jó színészekkel, jó rendezésben egy dologra mégis alkalmas: a hámozott léggömb legalább szellemesen, ' kedvesen pukkad el. De nem ebben a nyugatnémet televíziós változatban. A könnyed eleganciát nehézkes botorkálás, a derűs, vidám színeket sötét, sót helyenként szinte drámai tónusok váltották fel. A színészek könnyed, szökellő léptek helyett nehézkesen, mintha csizmában lennének, döngték végig a képernyőt. Érdekes volt nézni és hallani: nézni, hogyan lehet egy ügyes semmiből, egy kiáiha- tatlanul unalmas valamit csinálni és hallani, hogyan válik el a képernyőn látottaktól a lényegesen jobb magyar szinkronhang. Ám a szinkrontól sem lehet csodákat .várni. GOBSECK APÓ Balzac „előtanulmánya” lehetett a későbbi Goriot apónak, e romantikusan reális történet, a későbbi realizmus romanti- cizmusának. Gobseck apó Horváth Tibor rendezésében talán kissé erőteljesebben viseli magán a romanticiz- mus jegyeit, s emiatt a nézőben olyan érzések támadhatnak, mintha valami morgó medve mély érzésű igaz szívével találkozna végeredményben is e televízióváltozatban. Nem tartom ezt okvetlenül hibának, inkább felfogásbeli ellentétnek: kétségtelen, így „megraga- dóbb” és kitapinthatpbb a XIX. század eleje, viszont elsikkad, hogy Gobseck apó a kibontakozó francia kapitalizmus figurája, mohó kis dögkeselyű a javából. Arra ugyan igen alkalmas, hogy ő járja el a korabeli degene- rált nemesség hulláin a győztesek táncát, de arra már kevésbé, hogy morális igazs» gokat, konzekvenciákat von»- jón és vonasson le a nézővel. A rendezői elképzelése« belül Kovács Károly nagy művészi rutinnal imádta a* aranyat és őrizte szíve mó lyén emberi jóságát, Bér er Ilona úgy „szolgáltatta ki* önmagát az önző Löte Attilának, ahogyan az a nagy- könyvben meg van írva, * Tomanek Nándor is a romantika legszebb szabályai szerint rúgta el magától csalárd asszonyát, hogy fensége-' sen és hálóingben roskadjon a halál karjaiba. No nem: klasszikust nem láttunk a képernyőn, de egy érdekes, ötletesen megrendezett és kétségkívül igényes romantikus játékot azt feltétlenül, S aki ezt lebecsüli, méltatlan arra, hogy a képernyő elé üljön. Gyurkó Géza VIMCZE GYÖRGY: ÚT A POKOLBÓL VII. Mind nagyobb összegek kerültek a bankba, és cseréltek gazdát. Korompai rendületlenül nyert. Pedig a szesz már teljesen átjárta tudatát, értelmét vasmarok szorította. Nem is annyira tudatosan, mint inkább beidegzett mozdulatokkal vette fel az újabb lapokat és őrjöngő röhögéssel dobta ki: — Ez a jó, huszonegy! Este tíz óráig ütötték a blattot. A társaság üres zsebbel hagyta el a Rézfácánt. Egyedül Korompai volt pénzzel megpakolva. Elindult a kisváros utcáján. Hazafelé vette az irányt és dülöngélve el is jutott a főtérre. Itt aztán meggondolta magát, mert eszébe jutott a reggeli jelenet. A tér csendes volt, kevesen járkáltak. Leült ez egyik padra és félhangosan magya-' rázta önmagának: — Megütöttem. Miért is ütöttem meg? Nem megyek, azért sem megyek haza. Menjen haza az isten .. Nem ráznak át a parasztok. Az biztos, hogy nem ráznak át! Főleg ingyen nem ráznak át! A maszek az jó, de a tszcs nem bót. Azokon egy vasat sem lehet keresni. De le is minősítem a tszcs-sek dohányát. Rohadjanak meg, kit érdekel ... Le se fekszem. Fekszik az isten, az fekszik le. Majd kipihenem magam az alatt a rohadt föld alatt. De nehezen is tud az ember odakerülni. Rohadt világ. Még göljön meg az, aki akar, én nem, biztos. Nem is olyan rossz az a Partisné. Jó telivér. Az a piszkos Bakó hasz- nálgatja. Az is rohadjon meg. Rohadjon meg a világ is. Szédült. Érezte, hogy túl sokat ivott. Lassú esti szél lengedezett, nekitartotta homlokát. Ez jólesett. Ült és figyelte a járókelőket. Egyszerre csak fáradtság és álom vett rajta erőt. Szundikálni próbált, de az elrobogó autók ig tűnődött. Elkeseredett és felmentette magát. Vádolta és tisztázta tetteit. Olyan érzése támadt a sok gondolat nyomán, hogy menten megbolondul. Felállt a pádról. Nagyon kábult. Lépni próbált. de alig engedelmeskedtek lábai. Erőltette a menést. Sikerült. Éhséget érzett, pedig az utóbbi időben soha nem kívánta az ételt, csak megszokásból evett. Most nagyon éhesnek érezte szüntelenül felköltötték. „Mégiscsak haza kellene menni” — motyogta. Aztán el is vetette gondolatát. Furcsa érzések lüktettek benne és most először érezte, hogy az otthon már nem otthon többé. Valami megszakadt abban a régi kapcsolatban, ami nem olyan régen még az otthonhoz. a gyerekekhez és a magát. Valami jót evett volna. Káposztás kockát, sok borssal. Olyan finomat, amilyet felesége szokott főzni. Vékony leveles tésztán, sok káposzta... Betért a sarki büfébe és káposztás kockát kért. Volt. Beletúrta a villát, szájába vette és krákogni kezdett, mert amint belefált, szétmál-jst»nehé2^.- Qo~—#aeséaöie&--ka»csoltSL_..Soká>; -lőtt. «szájpadlására- ragadt. Dühösen otthagyta és kilép- delt a talponállóból. Belenézett az esti fénybe és vádolva kérdezte magától: — Miért is nem megyek haza? Hülyeség az egész. Magdi már rég elfelejtette. Reggel óta sok idő eltelt... Igaz, tíz óra. Miért menjek ilyen későn?... ' Egy ideig tanakodott, aztán mégis elindult hazafelé. Meglepetésére még világos volt a konyhában. Lopakodva ment az ajtóig és a függöny melletti részen belesett. Magdi a gyerek cipőit pucolta. Arcán egyhangúság volt. Nem látszott rajta jókedv, de elkeseredettség sem. Kis ideig figyelte feleségét, aztán benyitott. Nem köszönt. Magdi úgy tett. mintha észre sem venné. Ez bosszantotta Ko- rompait. Arra számított, hogy a reggeli pofon után valami mondanivalója lesz. Üjságot terített arca elé és úgy figyelte. Az asszony azonban egy cseppet sem zavartatta magát, tovább folytatta munkáját. Sőt, idegességében majdhogynem du- dorászni kezdett. A férfi nem bírta tovább a némaságot. — Megjöttem — mondta választ követelő hangon. Magdi nem j-eagált rá. Korompai kisvártatva megismételte. — Mondom, megjöttem! . Az asszony kivárt, s aztán megszólalt. — Tudom. Azonnal meg- éreztem a pálinka szagáról. Ismét kínos csend lett a konyhában. Csupán a vekker cérnahangú, de fémes ketyegése szakította meg a némaságot. A férfi tehetetlenül forgatta az újság lapjait és pillantásokat lopott feleségéi re. folytatjuk)
