Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

Mit „tud” a kenyér? A zsíros kenyértől a prézliig tjtáa& KOSSUTH 8.20 Fúvósesztrád 8.36 Operettrészletek 10.04 A magyar népköltészet hete 10.25 Csajkovszkij-müvek 11.03 A hajósinas partot ér. II, rész 11.38 Kórushangverseny 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél 13.45 Törvénykönyv 14.00 A Pál utcai fiúk. I. rész 15.10 Mai témák, mai dalok 15.20 Déryné naplója, V, rész 15.39 Kamarazene 16.05 Ma kísérlet, holnap technika t­16.45 Dalok 17.20 Bartók: n. hegedűverseny 13.00 Üzletről — üzletre 18.28 Könnyűzenei híradó 19.25 A Szabó család 13.55 Nótacsokor 20.32 Kozmosz 21.00 Magyar előadóművészek portréja 22.30 Táncoljunk! 0.10 I>Ielódiakoktél PLTOF1 8.05 Üj lemezeinkből 8.55 Mozart-művek 11.45 Emlékezés Ernst Thälmann* ra 12.00 Népdalok 12.30 Haydn: B-dúr szimfónia 13.05 Áriák 14.00 Randevú kettőtől — hatig Zenés délután 18.10—19.38 Fiatalok hullámhosszán 19.38 Riport 20.28 Filmzene 20.35 Népi zene 21.07 Búcsú Kodolányi Jánostól 22.07 Szimfonikus hangverseny 23.10 Beethoven-művek magyar 17.38 Hírek 18.03 Öveges professzor műsor, 18.25 Riportfilm 18.30 Esti mese 19.00 Zenés irodalmi összeállí­tás 19.45 Az alkotmány ünnepén 20.00 Tv-híradó 20.20 Jókai: Sárga rózsa. (Tv-film) 21.45 Tv-hiradó 22.05 Ballada a katonáról. (Ma­gyarul beszélő szovjet film) POZSONYI 17.40 A Jánosik-dandár. (Tv- dokuméntumfilm) 19.00 Tv-híradó 19.30 A salakpályás kerékpáros VB közvetítése 21.20 Kis hitparádé 22.00 tv-híradó 22.15 Filmhíradó a kerékpáros VB-ről \fifn, | EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33.) Az előadások kezdete: Va 6 és S órakor. A főnök 12-kor érkezik KCRI BRODY: (Telefon: 14-07.) Az előadások kezdete: Va 6 és l/2 8 órakor. A fáraó I—II., EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: órakor. Megölni vagy megmenteni GYÖNGYÖSI PUSKIN: Traidnus oszlopa I—II. Nyári ifjúsági mozibérlet, kötött szelvényei beválthatók. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A Nagymedve fiai Nyári ifjúsági mozibérlet, kötött szelvényei beválthatók. GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Azok a csodálatos férfiak HATVANI KOSSUTH: Tíz kicsi indián HEVES: A legszebb hónap FÜZESABONY: A győztes Robin Hood PETERVASÁRA: Hűtlen asszonyok BYELET Egerben: 19 órától szerda reg- v>l 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky Utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) íelés gyermekek részére-ii*\,Tfrazednu Nem véletlen, hogy minden évben egy egész napot szen­telünk a kenyér ünnepének. A kenyeret érdemes is, kell is ünnepelni. Mondhatnánk: a legünneplésre méltóbb éte­lünk. Különösképpen nem kell magyarázni, hogy — bár a tejfeles csirkepaprikás is nagyszerű étel —, miért nem ünnepeljük akkor a tejfeles csirkepaprikást? Egyszerűen azért, mert — a dolog derű­sebb oldalát nézve —, a jó öreg kenyér például a legna­gyobb tudású ételünk; Hogy mit tud a kenyér ... ? Mikor felkerestem Bállá Istvánt, a szakácsművészet egyik kimagasló egri egyé­niségét a megyei tanács kony­háján, még nem tudtam, hogy mi zúdul rám, illetve a jegyzetfüzetembe. Mert: — Ugye, például a zsíros kenyér ... ? mondtam, mert ezt jól ismerem. Ha ugyanis az ember leejti, „richtig" a zsíros felére pottyan. (Tiszte­letlenül úgy is mondják, hogy „pofára esett” a zsíros kenyér...) — Kiterjedt formája a ke­nyér fogyasztásának — bó­lint a szakács —, de ez nem minden. Felhasználják példá­ul a töltött borjúszegynél is a kenyeret. A töltött (tagadó­ban is; a sertéshúsba a hár­tyák közé tesszük és kisüt­jük. Olyan, mint egy kis ma­lac — teszi hozzá szeretettel. — Meg a pirítás ...! (Ezt reggeliztem). — A pásztorok fő eledele volt hajdanán. Nyílt tűznél megpirították és zsírral, vagy vajjal megkenték... Mert amikor kiindultak a kenyér­rel, jó nagy adaggal, kint is maradtak napokig, ök jöttek rá, hogy a szikkadó kenyeret is „fel lehet újítani”! S a pi- ritós egyre nagyobb tért hó­dított. Fogyasztják ,velővel, fenyőmadárral, szalonkával. — 7 — E madarakat megtisztít­ják, szalonnába burkolva megsütik, darálják, keverik pástétomos fűszerrel, adnak hozzá egy kis konyakot is, és rákenik a friss pirítóskenyér- re. De van egyszerűbb fel­használási módja is: a koc­kára vágott fehér kenyeret zsírban, vagy olajban megpi- ríjuk, s ezzel Ízesítjük a kö­ménymagos, meg a rántott le­vest, vagy éppen a pürés krémleveseket. Aztán itt van a bundáskenyér. Tejjel, teá­val fogyasztva nagyszerű reg­geli. A főzelékekhez „feltét­ként" is szokták használni. A fasírozott egyik mérvadó alapanyaga szintén a fehér kenyér. Aztán felsoroljam a szendvicsek számtalan fajtá­ját? ... Például a szendvics­torta: a meghámozott, kerek­re formált kenyérszeletek kö­zé rétegesen májkrémet, kö­rözöttet, satöbbit teszünk, s az egész úgy néz ki, mint egy torta. Ügy is szeletelik. A lángost szintén kenyértész­tából sütik. S ha a kenyér megszárad? ... Akkor sem dobjuk el. A „prézli” nélkü­lözhetetlen a bunríás húsok­nál! A kenyér felhasználása előtt még beláthatatlan pers­pektíva áll a szakácsművé­szetben. Bállá István elmesél­te egy újítását. Ezzel annak idején első díjat is nyert. Az a neve, hogy pásztortarisz­nya. Levesszük a cipó „sap­káját”, kiszedjük a belsejét, és párolt, darált hússal ösz- szekeverjük. A cipó „külse­jét” tojásba mártjuk, majd a tölteléket belehelyezzük és visszatesszük a sapkát is. És — az egészet bő zsírban ki­sütjük. Fogyasztható hidegen is, melegen meg mártással... — Nagyon sok rokona van a kenyérnek a péksütemé­nyektől a kétszer sültig. Talán — még a sör is rokonságot tart vele. Nemcsak azért, mert a sört folyékony kenyérnek becézik! Annak idején, ami­kor még az élesztőt nem is­merték, komlóval erjesztették a kenyértésztát! Ha már a sörnél tartunk: Kinizsi Pál esete még jobban meggyőzött, hogy hányféle­képpen lehet a kenyeret fel­használni. Mesélik, hogy egy­szer valami német vadászok üldözték, s a nagy erejű em­ber előszedve tarisznyájából egy jókora, száraz kenyeret, üldözőihez vágta. Az üldözés abbamaradt... Kátai Gábor Pon­tosan 14 óra Ennyit mutat a Ivovi televí­ziógyár üzemó­rája. És a sza­lag mellett dol­gozó lányok, asszonyok a mikrofon hang­jára néhány perces üzemi tornával frissí­tik fel a műsza­kot. (Foto: — B. Kristula. APN) Tények és tanulságok Recseg a bútorpiac Recseg a bútor, mert csak össze ütötték, de nem enyvez­ték meg az eresztékeket, mert súrlódik a rosszul föl­függesztett ajtó, mert lötyög­nek a csiszolatlanul helyük­re tett széklábak, s így to­vább. Recseg azonban maga a bútorpiac is, ahogy arról lapunkban — a többi megyei laphoz hasonlóan — az el­múlt hetekben beszámoltunk. Recseg, mert szenved a kí­nálat-kereslet rossz illeszke­désétől, a csiszolatlan kap­csolatoktól az ipar és a ke­reskedelem között, mind­azoktól a nehézségektől, me­lyek égy része objektívnak, rövid úton nem megszüntet­hetőnek ítélhető, más része azonban jobb szervezéssel, becsületesebb munkával föl­számolható lenne. Tavaly: 3.2 milliárd Évről évre gyors iramban emelkedett a bútorvásárlás. Bútor kell a régi helyett, s az új lakásokba, s bútor kell azért is, mert — a mai búto­rok nem szolgálnak ki —, igaz, nem is céljuk — nem­zedékeket. 1960-ban 1960 millió forintért vásároltak hazánkban bútort. 1965-ben 2 499 millió forintért. A múlt esztendőben már 3,2 milliárd A kocsmában nem illetlenség áthamuz- ni a vendégtárs feje fölött. Én mégis el­nézést kértem és folytattam a sör kortyolását. A ven­dégtárs felém for­dult. Számítottam el­lenszenvére: a ha­muzás, vagy a bocsá­natkérés miatt. — Maga nagyon hasonlít Jánosra. Mármint Taludi Já­nosra. — János, a bá­tyám. — Igen? Hát akkor jöjjön ide. Mit ren­del? — Sört. — Nekem ne azt. A vendégtárs ré­szeg volt. Mozdulatai szeszesen bizonyta­lankodtak, szemei az erős dioptria alatt még szükebbre hú­zódtak. — János, a bátyja rendes ember. Jó barátok voltunk. Mondom, János, a bátyja, rendes. Ami­kor mindenki ellenem jordult, teljes szívvel mellettem állt. Érti? Tökéletes a magyar nyelv: teljes szívvel mellettem állt, de nem lépett; erővel, meg cselekvéssel nem volt mellettem. így is rendes embernek tar­tom. A részeg vendég­társ kellemetlen part­ner a józannak. Kü­lönösen, ha Jánost, a bátyámat kezdi izek­— Akkor minden­ki elhagyott. Először a jó barátok. Ez kiké­szült, — gondolták — s pontos mozdulatok­kal segítették az eu- thanáziát. János, a bátyja nem. ö leg­alább kiszállt a „ha­lálba segítők” közül. Jóindulattal várt, ve­le egy ellenséggel ke­vesebb lett és egy jó­ságos véleménymon­dóval több. Még jó, hogy Já­nosról, a bátyámról nem mond semmi rosszat. Máskülönben felugranék, s akkor a sört nem kortyolnám ilyen elégedetten. — Később nem se­gített. Amikor elhoz csátottak, visszamen­tem hozzá munkát vállalni. Olyan má­sodállásfélét. Jóindu­lattal meghallgatott, jóságos tanácsot adott. Aztán, bár a válasza „nem" volt, nem lehetett hara­gudni rá. Elfogad­tam ilyen „lelki egyetértőnek", aki ér­zelmeit nem tudja a gyakorlatra átválta­ni. Janos, a bátyja rendes ember. A sört elkortyol­tam, most már elme­hetek: a kocsmai eti­kett sem kötelezhet ennél nagyobb társas­életre. — Ma volt a váló­perem. Szabad va­gyok. Erre iszom. Já­nost, a bátyját is el­hívtam volna, de ő nem szereti az ilyen ünnepségeket. Estére oda hívom a fiatalo­kat az üressé vált la­kásba. Szeressék egy­mást. És az új, feke­te asszony otthon már vár rám. — Viszontlátásra. — Jánost, a báty­ját üdvözlöm. Mond­ja meg neki: rendes embernek tartom. Jánossal, a bátyám­mal este véletlenül futottunk össze. — János, ismered te a kocsmai vendég- társat? — Mondd, ki volt? A mesét rövidre fogtam, Jánost a bá­tyámat akartam hal­lani. — Ismertem. Szét­esett az az ember. Már vagy a negye­dik feleségét fogyasz­totta. amikor nálunk dolgozott. A munká­ban megbízhatatlan volt, pénzügyi gik- szereket is csinált. Valami olyasmi is ki- szivárgott, hogy órák­ra adja ki a lakásai. Gyorsan el kellett tűnnie. Még én men­tettem meg a fegyel­mitől. Csendesen tá­vozott. Ez minden. Egyébként rosszat nem mondhat rólam. — Nem. nem is mondott. Azt ismétel­gette: János, a báty­ja, rendes ember. Fóti Péter forint értékű bútor talált gazdára, s számítások szerint 1970-re a vásárlás újabb há­romszázmilliós növekedéssel, 3,5 milliárd forintra rúg majd. Becslések szerint 1975- ben 4.8 milliárd, • 1980-ban 6,6, míg 1985-ben kilencmil- liárd forint lesz a vásárlások összértéke a bútorpiacon. Legalábbis az igények ennek megfelelő dinamikával fej­lődnek. Ami a termelési oldali il­leti tény, hogy a kereslet hosszú évek óta meghaladja a kínálatot. A növekedés gyors volt, s ma is az. A bú­toripar üzemeinek nagy ré­sze ugyanakkor korszerűt­len épületeivel, felszerelései­vel nem ad módot a gyár­ipar-szerű termelésre. A munka jellemzője a legtöbb helyen ma Is a kézzel; a nem motorikus eszközökkel végzett tevékenység. Jól jel­lemzi a helyzetet a bútor­gyártási kapacitás megoszlá­sa. A könnyűipar miniszté­riumi * vállalatai mindössze 36,1 százalékkal részesednek a teljes termelésből. A ta­nácsi vállalatok a bútorter­melés 21. más minisztériu­mok vállalatai 6.5, s a kis­ipari szövetkezetek 36,4 szá­zalékát adják. A megoszlás szemléletei: szerkezetében, anyagi, tech­nikai bázisában a bútoripart a kisipari szövetkezetek jel­lemzik, hiszen övék a legna­gyobb részesedés. Az állami vállalatok ugyan -összesen a termelés 63,6 százalékát ad­ják. de az üzemek jó része — különösen a tanácsi vál­lalatoknál — nélkülözi a mo­dern géneket a panelből épí­tett bútorokhoz szükséges berendezéseket stb. A meglévőt jobban A korszerűtlen termelési mód, a szűkös kapacitás csak nagy anyagi ráfordítással szüntethető meg, s hosszú tá­von ez, valamint az import növelése kínálja a megol­dást. Rövidebb távra azon­ban kínálkozik jó néhány olyan feladat, melyek meg­valósítása enyhítené a bútor­piac feszültségeit, csökkente­né a „recsegés” forrásait. Az üzletekben például sok olyan vevő megfordul, aki az adott kínálatot nem kifogásolja, csupán a — méreteket! A la­kás- és bútortervezők között ma még alig van kapcsolat, a kis méretű szobák beren­dezése éppen ezért nehezen oldható meg. Igen hamar mérséklődnék az ún. poten­ciális kereslet, ha végre lét­rejönne ez a kapcsolat a két szakma között, s ha a sokat hangoztatott kívánalom vég­re a gyakorlatban öltene tes­tet: miszerint több darabon­ként vásárolható bútort gyártson az inar. A meglevő kapacitások nem ésszerű hásznosítására mutat az is, hogy sok a divat­jamúlt, nehezen eladható bú­tor. Ugyanakkor a keresett típusokból soha nincs elég. A meglevő kapacitások, s az adott anyagok ésszerűbb — korszerűbb — fölhasználása, a termékösszetétel gyorsabb változtatása olyan feladat, amelyből nemcsak a vállala­tokra, de az irányító szerve­zetekre is sokféle teendő há­rul, ám a szükségeshez mér­ten jóval kisebb a ma ta­pasztalható aktivitás és kez­deményezés az érintetteknél. Sok kicsi sokra megy A viták, melyek ma is zaj­lanak a garnitúra s a külön darabok, a variálható, a mo­dul bútorok között, valamint az, hogy évek óta nagy hiánv mutatkozik .kiegészítő búto­rokban — könyvespolc. író­asztal, előszobafal, illetve színes és kerti bútorokban — az iparág belső feszültsé­geire, aránytalanságaira utal­nak, s egyben arra. hogv iparpolitikai értelemben kell fölülvizsgálni az egész bútor­ipar helyzetét. E nagy, s sokáig nem ha­lasztható teendők mellett azonban sok olyan apróság van, melyet — egy kis jóaka­rattal, becsületes munkával, az együttműködés tökéletesí­tésével — mint vásárlót bosz- szantó okokat rövid úton megszüntethetnék az ipar. a szállítás, a kereskedelem dol­gozói. A kikészítési hibák csökkentése — törött pántok, csíkos fényezés, kiszakadó sarokvasak stb. — a gyáron belüli ellenőrzés fokozásával, a dolgozók jobb anyagi érde­keltségével nem kíván va­rázserőt, csupán igényesebb vezetői munkát. Sok a pa­nasz a szállításkor bekövet­kezett sérülésekre is. s itt a MÁV sem ártatlan. A pisz­kos. beázó vagonokba rakott bútorok, a gurítóra vitt ko­csik rakománva nem ritkán a rámpáról eevenesen a ja­vító' mőhelvekho kerül, is­mét csak késleltetne a fo­gyasztók kielégítését,. A kereskedelem a beszer­zési források bővítésével, a gyáraktól bizományba átvett új termékek árusításával so­kat tehet a bővebb választék érdekében, s azzal is. ha a szűk üzletek helvett időnként egy-egy nagyobb helyen — pl. művelődési otthonban — szervez lakberendezési kiál­lítást. Serkentheti úgy is a gvártókat. hogv pontosan, a típusok mesiolölésével közli a vásárlói igényeket. hogv prospektusokat állít össze stb. A bútor nem tartozik, az olcsó iparcikkek közé. mégis szívesen áldoznak rá az em­berek. mert szeretik, ha ott­honuk meghittségét, kultu­ráltságát a tetszetős, modern bútor is fokozza. Megadni a lehetőséget e nemes szándék megvalósulásához egvik nap­ról a másikra ugvan nem megy, de lépésről lépésre igen. Ám, ehhez végre: lépni kell! K. S. 1969, augusztus 19., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents