Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

Nyikolajev szülőföldjén Heves megyei páitküldöttséggel a Csuvas ASZSZK-ban A mielőbbi viszontlátásra! F Jó barátok között gyorsan múlik az idő ég mi nehéz szívvel váltunk el csuvas ba­rátainktól, csuvas földtől, a csuvas néptől. A Csuvásiá- . ban töltött hat nap nem lékeznek Leninre. Vállalá­sok, munkafelajánlások szü­letnek a Csuvas Autonom Köztársaság közelgő 50. év­fordulója tiszteletére te, amely a jövő év júliusában a szív szeizmográfiái rögzí­tenek. Nehéz szívvel váltunk meg csuvas földtől, de nem bú- csúzkodtunk. Abban a re­ményben köszöntünk el otta­ni barátainktól, hogy mi­előbb viszontlátjuk őket sző­kébb hazánkban, Heves me­gy ében. Amikor ellátogatnak Üttörők, virágcsokrok, szívélyes fogadtatás az egyik barátsági gyűlésen. nagy idő, mégis egy életre szóló élményt nyújtott kül­döttségünk valamennyi tag­jának. Őszinte, nyílt szívű, szorgalmas, a magyar népet testvérének, barátjának valló nagyszerű emberekkel talál­koztunk, ismerkedtünk. A párt, az állami és gazdasági vezetők, a fiatalok és az idősek, munkások, parasztok, értelmiségiek mind-mind nagy szeretettel fogadtak és a két nép barátsága elmélyí­tését rendszerességét hangsú­lyozták. Bármerre jártunk, magyar nyelvű feliratok él­tették a két nép barátságát. Küldöttségünk részt vett falu­gyűlésen, kommunista aktí­ván és barátsági estéken. Fe­ledhetetlenek maradnak ezek a találkozások. A felszólalók — a kolhozparasztok képvi­selőitől kezdve párt- és ál­lami vezetőkig, a munkások küldöttétől Pjotr Nyikoláje- vics Fedoszejevig, a világhí­rű filozófusig a Szovjet- Magyar Baráti Társaság el­nökéig, akivel Csebokszári- baif találkoztunk — mind­mind a két nép rokonságát, közös harcát, — a múltban', a jelenben és a jövőben — hangsúlyozták. A hivatalos ünnepségeken és a baráti ta­lálkozókon, az ifjúság az egyetemek képviselői, az üze­meit, a kolhozok, az állami vezetők és a párt vezetői el­mondták: örömmel teremte­nének munka- és baráti kap­csolatot Heves megyei test­vérszervekkel, intézmények­kel, üzemekkel, iskolákkal. Megkapó és leírhatatlan volt a lelkesedés azon a ba­ráti esten, ahol Oláh György elvtárs — mintegy 1300 rész­vevő előtt — átadta Heves megye ajándékát, az egri Fel- szabadulási emlékmű kicsi­nyített mását csuvas bará­tainak, akik viszonzásul egy Lenin-szobrot nyújtottak át a Heves megyeieknek. Szim­bolikus ez az ajándék. Ma­gyarországon — és megyénk­ben is — több ezer csuvas harcolt népünk, felszabadító sáért, sokan életüket áldoz­ták és nyolcán a Szovjetunió Hőse kitüntetést kapták hő siességükért. A csuvas nép fiai vérrel és életükkel áldó* lak azért, hogy népünk ma Lenin útján járhat. Csuvásiában most az élet minden területén Lenin szü­letésének századik évfordu­lójára készülnek. Jobb mun­kával, újabb sikerekkel em lesz. Barátaink elmondták, hogy az évforduló ünnepsé­gein szívesen látnák Heves megyei testvéreiket a ma­gyar nép képviselőit. Hat napot töltött 'küldött­ségünk: a Csuvas Autonom Szovjet Szocialista Köztár­saságban. Időnket az ismer­kedésnek, a barátságnak szenteltük. Meggyőződésem, hogy küldöttségünk— a ma­gyar nép és Heves megye képviseletében — eredmé­nyes munkát végzett, megte­remtette az alapját, a továb­bi, sokoldalú, rendszeres sze­mélyi kapcsolatoknak. Az ott eltöltött napokban új lapok kerültek a két nép testvéri barátságának krónikájába. Jóleső érzés, megtisztelő, ne­mes feladat e barátság meg­születésének és ápolásának krónikása lenni, most és a jövőben is. Ugyanakkor ne­héz dolga is van „a tolinak”, képtelen visszaadni a barát­ságnak, a szeretetnek azokat a rezdüléseit, amelynek csak hozzánk, tapasztalni fogják a mi népünk tiszteletét, test­véri barátságát, a szovjet nép, Csuvásiá küldöttei iránt. Csuvas barátaink számta­lan jókívánságot küldtek a magyar népnek, Heves me­gye kommunistáinak, dolgo­zóinak, minden lakójának. A jókívánságok egyikét ezúton juttatom el olvasóinkon ke­resztül a címzettekhez. Csu­vas barátaink annyi erőt és egészséget kívánnak, ahány cseppje van a Volgának és olyan hosszú életet a megye (kommunistáinak, valameny- nyi lakójának, amilyen hosz- szú életűek a csuvas töl­gyek. Ezt kívánjuk mi is tiszta szívből Nyiikolájev űrhajós szülőföldjének, csuvas bará­tainknak, testvéreinknek a mielőbbi viszontlátás, talál­kozás reményében. Papp János Még a nők is újítanak Kifizették a négymillió forintos újítás első felét a berrai villanyszerelőnek Lökös Lajos villanyszerelő az egri Finomszerelvénygyár- ban, a villamos laboratórium munkatársa. Horribilis össze­gű, négymillió-háromszázezer forintos újításért az első fél éves gazdasági eredmény alapján a napokban ötven- ezer-nyolcszáz forintot fizet­tek ki a részére. — Mi az újítása lényege? — Kompresszor gyártmá­nyunkhoz jobb anyagkihasz­nálással új motort készítet­tem, ezzel negyven dekával kevesebb lett a termékünk súlya, kedvezőbb műszaki paraméter mellett csökkent a kompresszor önköltsége. — Újítók berkeiben halla­ni olyan suttogást, hogyha az újító mellett nincs legalább egy főnök, akkor akadályok­ba ütközik az újítás kivitele­zése... — Nálunk nincs ilyen. Egyedül vagyok az újító. Másfél év alatt a szabad időmben legalább öt-hatszáz órát dolgoztam a kivitelezé­sen. Motortervezéshez integ­rálszámítás is szükséges, vil­lamosipari technikumot vé­geztem, beiratkoztam hát közben a felsőfokú techni­kumba. — Jelenleg is dolgozik újí­táson? A műszerasztalra mutat: — Munkatársammal, az OS— 1 olajúszó beszabályozásának meggyorsítását kísérletezzük. — Mire költi a csinos kis összeget? — Társasházat építünk. ★ Megyénk legnagyobb ipari üzeménél az újítási kedv a megtorpanás után kedvező képet mutat. Bozsik Gyula újítási iroda­vezető a Finomszerelvénygyár 1969 első félévének újítási mérlegéről tájékoztat. — Újítóink vállalatunknak hétmillió-háromszázötvenezer forint tiszta nyereséget ered­ményeztek. Az első félévben harminckét újításért kettő- százhuszonhatezer forint újí­tási díjat fizettünk ki. Az újí­tások száma és eredményes­sége is javult a múlt évhez képest. — Igaz, hogy a Bervában még nők is újítanak? — Gyergyák Ferencné több alkalmazási területen hasz­nálható induktív jeladót ter­vezett. Kovács Mária ebben az évben már két újítást adott be. Kármán Balázsné A forradalom kato- ** nája igaz ügyért harcol, hitének, meggyőző­désének erősnek, megingat­hatatlannak kell lennie, — írta egy évvel halála előtt. Huszonnyolc éves volt akkor, mögötte már egy közéleti harcban töltött évtizeddel. Még nem volt húszéves, amikor a Szabocs megye cí­mű lapban szót emelt a ki­semmizett, jogfosztott sze­gények védelmében. Egy ti­zennégy éves inasgyereket el­keseredettsége öngyilkosság­ba kergetett: amikor ennek okait a budapesti Népszavá­ban feltárta, a bűnösök vé­delmezőinek felzúdulása olyan vihart kavart, hogy el kellett hagynia Nyíregyhá­zát. Bátorságát ez nem csök­kentette. Csakhamar hadat üzent az egyik leghatalma­sabb tőkés részvénytársaság, a Gar.z-Danubius urainak, akiknek gyártelepein ember­telen állapotok uralkodtak. Ezerkilencszáztízben Nagy­váradról küldte tudósításait a Népszavának, éles szavak­kal leplezte le a bihari föl­desurak, a dzsentrik uralmát, amely cinikus érzéketlenség­gel szemet hunyt a növekvő nyomor és a szenvedések lát­tái* Á háború kitöréséig kü­lönböző újságoknál dolgozott, sok mindent látott, hallott, megismerte a kor több neves emberét — írókat, művészeket — lelkesítették a haladó eszmék és elképzelé­sek, úgy, hogy a világhábo­rús lövészárkok pokla már csak megerősíthette benne azt a gyűlöletet, melyet a A megingathatatlan Ötven éve halt hősi halált Szamuely Tibor népellenes elnyomó rendszer, a milliókat pusztulásba ta­szító hatalom iránt érzett. Semmiképpen Sem volt te­hát véletlen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom földrengése Szamuely Tibort, a hadifogoly zász­lóst, az elsők között kész­tette cselekvésre. Ezerki- lencszáztizennyolc kora tava­szán már Moszkvában volt, ahol az Oroszországi '‘Kom­munista (bolsevik) Párt Köz­ponti Bizottsága támogatá­sával megalakult a magyar kommunisták csoportja és kiadta Szociális Forradalom című magyar nyelvű lapját. Szamuely mint a lap szer­kesztője, fáradhatatlan mun­kát végzett az orosz földön élő magyarok felvilágosítá­sáért, írásaiban kitűnően hasznosította korábban meg­szerzett ismereteit, s miköz­ben ezeket szüntelenül új ta­pasztalatokkal gyarapította, kemény elszántsággal szer­vezte a volt magyar katoná­kat Lenin zászlai alá. — Szamuely Tibor az in­ternacionalista zászlóaljak egész sorát szervezte — ír­ta róla Kun Béla — és részt vett a szociálforradal- márok júliusi felkelésének leverésében. Századparancs­nok volt abban a hadifog­lyokból hirtelen összeállított zászlóaljban, amellyel a szo- cialforradalmarok által el­Lokos Lajos, a milliókat jelentő kommesszormotorral. (Tóth István felv.) alkatrészgyártásra beadott módosítását már bevezetlek, Majoros Jánosáénak pedig a trópusálló festés technológiája elfogadásra vár. Finomszerelvénygyári hír­adásunk azt példázza, hogy érdemes újítani. Simon Imre 816 vagon zöldborsó a Hatvani Konzervgyárban foglalt moszkvai távbeszélő- központot vettük vissza az ellenforradalmároktól. Kint volt a kazáni fronton, ahol a csehszlovák ellenforradalmi csapatok ellen harcolt. Ka­zánból visszajövet, Leninnek jelentést tett az internacio­nalista csapatok harcairól Később érkezett haza Ma­gyarországra, mint a többi magyar kommunista: 1919 elején, amikor a Kommunis­ták Magyarországi Pártja már megalakult. De, mint korábban Oroszországban, itthon is ő volt a megteste­sült fáradhatatlanság. Szün­telenül járta az országot, Szabolcstól Vas megyéig, a pártszervezetek százainak létrehozásához nyújtott se­gítséget. A polgári köztársa­ság reakciós körei összeszö­vetkeztek elveszejtésére: egyik nyíregyházi gyűlése al­kalmával merényletet tervez­tek ellene, de anriaií végre­hajtását a munkásság Sza­muely iránti rokonszenve meghiúsította. ■ fi____ ismerték, mint a ^9/ győztes forradalom kíméletlenül keménykezű vé­delmezőjét. A valóságban a legnehezebb helyzetekben is igyekezett igazságosan eljár­ni, megkülönböztetni az el­lenséget a megtévesztettek- től; de az utóbbiak iránt mindig türelmet, kíméletet tanúsított. Lenin nagyra be­Egyre kevesebb háziasz- szor.ynak jut ideje és türel­me, hogy minden telire való zöldfőzeléket, uborkát, para­dicsomot maga tegyen el. Éppen elég gondot és mun­kát okoz a gyümölcsbefőzés. És mennyi konzervet fo­gyasztunk az üzemi konyhá­kon, az éttermekben. Ezer; felül mennyit vásárolunk az üzletekben. A forgalomba ke­rülő konzervek jelentős há­nyadát a Hatvani Konzerv­gyárban készítik. Mit és mi­ből mennyit? Ebben a szezonban a Hat­vani Konzervgyár 750 va­gon borsót akart felvásárol­ni. Az idei terrriés jó volt, a gyárban is iparkodtak, ezért 316 vagon borsóit tároltak a Hatvani Konzervgyár raktá­raiban. Most babot és uborkát szállítanak a teherautók. Bár a babbal ismét baj van. Az előző években kevés termett, az idén meg a paszulv fer­tőzött. Előbb csak olajfoltok látszottak, később rozsdafol­tossá váll a termés. A kon­zervgyári szakemberek azt mondják, hogy emiatt üveg­be nem való. legfeljebb szá­razbabnak lesz jó. csíilte képességeit, hűségét, lendületét, vakmerőségét. Többször fontos feladatokkal bízta meg. Embereit, akiket Budapesten maga mellé vett, hogy lecsapjon velük az el­lenforradalom darázsfészkei­re, Lenin egy alkalommal így említette: a fiaim... Ezért nevezték magukat a forradalmi karhatalmi külö­nítmény tagjai Lenin-fiúk- nak. Ezek egyike — Kerekes Árpád — az ellenforradalmá­rok rabságában halálra kín- zottan, a kivégzése előtti órákban, sebtében papírra vetett búcsúlevelében így írt Szamuelyrpl: „Kőszívű volt azokkal szemben, akik nem úgy cselekedtek, ahogy a kommün törvényei megkí­vánták. Nemcsak arról volt ismeretes közöttünk, hogy jól tudott parancsot oszto­gatni. Bátor elhatározását és bátor magatartását, úgy az ellenséggel szemben, mint bárhol, dicséretre méltónak tartom.. Ötven évvel ezelőtt au­gusztus másodikén, amikor a proletárforradalom már el­bukott, a magyar—osztrák hatar túlsó oldalár* Savanyú­kút, vagy Bécsújhely közelé­ben halt hősi halált. Máig sem tudjuk, hogy üldözői, a magyar ellenforradalmárok ölték-e meg, vagy védekezés közben önkezével végzett ma­gával. hogy ne kerüljön az ellenség kezére. Testét jelte­len sír nyelte el, de forra- dalmi szelleme és félelmet nem ismerő helytállásának emléke fél évszázad távolá­ból is elevenen él. <V. F.) Eddig Hatvanban nem gyártották, de most ki tud­ja hány ezer üveg gyalult tö­köt láthatunk. Űj sláger a natúr tök, Jászfényszarun vagonszamra termelik, onnan szállítják, a hatvani gyárban ■nagyüzemi módra tisztítják, gyalulják, üvegekbe rakják és tartósítják. Az üzletekben éppen úgy megvásárolhatjuk, mint eddig egy kiló lisztet. Otthon csak rántás kell a natúr tök alá, gázon, vágy- tűzhelyen 10—15 perces for­ralás, tetszés szerint tejföl, vagy tej és már kész is a va­csora. Természetesen csirke-, vagy sertéspörkölttel még íz­letes ebb. Ezekben a napokban me­gyénkben és a szomszédos Szolnokban- vagonszámra szedik az uborkát. Az óva­tosabbak is úgy fogalmaznak, hogy elég jó az idei termes. A paradicsom és a paprika is bő termést ígér és mindez együtt ismét csúcsforgalmat jelent a Hatvani Konzerv­gyárban. Az elmúlt héten még ele­gendő volt a létszám. De a paradicsom- és paprika­kampányra újabb munkáso­kat keresnek a Hatvani Konzervgyárban. Főleg a nőknek, fiatal lányoknak ad munkát, a családoknak kie­gészítő keresetet a konzerv­ipar. Minket, magyarokat többek között jó étvágyunkról, ízes konyhánkról emlegetnek. Annyit azonban mégsem eszünk, amennyivel a kon­zervgyárak évente többet termelnek. Ugyanis egyre több országba és egyre na­gyobb mennyiségű magyar konzerv jut el. A szocialista országokkal fix éves szerző­déseket kötnek és a kapita­lista országokba is egyre több konzervet szállítunk. A lakosság igényeit a termelés ki tudja elégíteni, a kereslet és a kínálat a piacon egyen­súlyt teremt. F. L. Ü 'eve 1969. a «gusztus 2., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents