Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Egyetemi tanár lesz Tanzániában Beszélgetés dr. Pécs Tamással, az Egri Tanárképző Főiskola docensével Fiatalember, de már tan­székvezető docens az Egri Tanárképző Főiskolán. Fia­talember, de már bebaran­golta Közép-Európát. Járt már Vietnamban is. Tudo­mányos kutatómunkát vég­zett Párizsban, az akadémián. Fiatalember, de már számos nívós publikációja jelent meg. Fiatalember, de már 1958-ban egy tudományos ex­pedícióval Afrikába, Szudán­ba készült. Fiatalember, _ s most mégis újabb meghívást kapott, ezúttal Tanzániába, a Dar Es Salaam-i egyetem mezőgazdasági részlegére. Három hét múlva már utazik is, két évig oktatja majd fekete Afrika tudásszomjas fiait a mező- gazdasági fa­kultás nö­vénytani tan­székén. Ebből az al­kalomból ke­restem fel utazás előtti beszélgetés­re... — Miért ép­pen Tanzá­niát válasz­totta? — Mindig vonzott a tró­pusok nö­vényvilága. Ezért is jár­tam már két­szer Viet­namban. Itt trópusi mo­hák és fán lakó növé­nyek kutatá­sával, vala­mint vegetá- ciótérképzés- sel foglalkoz­tam. Ez újszerű terület, ismeretlen, még feltáratlan világ, s alko­tómunkára inspirálja a kuta­tó fantáziáját. Tanzániában hasonló tevékenységet foly­tathatok, sőt alkalom adó­dik összehasonlító munkára is. — ön fiatalember, hogyan sikerült mégis elérni e ran­gos minősítést is jelentő meg­hívást? — Szenvedélyem / a tudo­mányos kutatómunka, s ke­resem a felsőfokú növény­tanoktatás leghatékonyabb, legmodernebb módszereit. ' Korábban már hívtak Ghá­nába, mert a Magyar Tudo­mányos Akadémia Biológiai Osztályának akkori elnöke javasolta kiküldetésem. En­nek alapján ez év elején a Nemzetközi Műszaki-—Tudo­mányos Együttműködési Iro­da a Művelődésügyi Minisz­tériummal egyetértésben en­gem kért fel a tanzániai egyetem oktatójául. Oda se­nior lectornak megyek, ami a mi felsőoktatási foko­zataink szerint tanszékveze­tő docensi minősítésnek fe­lel meg. A jelentkezéshez három ajánlólevél kellett. Egyiket Lengyelországból, a másikat itthonról, a harma­dikat Franciaországból kap­tam. Ennek alapján értesí­tett májusban a tanzániai egyetem rektora, hogy ke­ressem meg Csehszlovákiá­ban, ahol éppen egy nemzet­közi kongresszuson tartózko­dott. Itt megbeszéltük a fel­tételeket és lényegében meg­egyeztünk. — Azóta már megismer­kedett Tanzánia oktatási vi­szonyaival, s minden bizony­nyal konkrét tervekkel indul Afrikába. Hallhatnánk ezek­ből egy kis ízelítőt? — Tanzánia még formáli­san a Brit Nemzetközösség­hez tartozik, de e keretek kö­zött is maximálisan függetle­nítette magát a volt gyarmat- tartótól. Ebben az országban s a tapasz- után majd a szocialista viszonyok alap­jait törekszik megteremteni az államvezetés., Igen sokat áldoznak az oktatás korsze­rűsítésére. A Dar Es Sa­laam-i egyetemi város nem régen létesült, s a legkorsze­rűbb kutatási és oktatási igényeket is kielégíti. Én tu­lajdonképpen a fővárostól 180 kilométerre fekvő Moro- goróba megyek oktatni, ahol az egyetem mezőgazdasági fakultása székel. Tervek? Akadnak bőven. Az oktatás terén szeretném korszerű eredményeinket és módsze­reinket átadni. Elsősorban növényföldrajzot oktatok majd. Előre örülök, hogy megismerkedhetek az ott ta­nító neves növénytani szak- tekintélyekkel. Tőlük is so­kat lehet tanulni, tálatokat két év itthon hasznosíthatom. Mint kutató, különös izgalommal várom ezt a két évet. Szeret­nék összehasonlító tanulmá­nyokat folytatni, megállapí­tani, milyen egyezés és elté­rés tapasztalható Délkelet- Ázsia és Afrika fán lakó nö­vényei között Megismerked­ni kívánok az őserdő ökoló­giai viszonyaival. Érdekel a nemzeti parkok vegetációjá­nak problémaköre. Részt ve­szek az IBP, a nemzetközi biológiai program kutatási munkájában. Ennek kereté­ben foglalkozom majd a tró­pusi őserdő biológiai produk­ciójával. Emellett szeretnék növényminrtákat hozni és ro­varokat gyűjteni a Nemzeti Múzeum számára. Időm és kedvem lesz, mert anyagi gondoktól mentes munkakö­rülményeket biztosítanak számomra Tanzániában. — Útjára felesége is elkí­séri. ö, aki általános iskolai, biológiai szakos tanárnő, nem tervez gyűjtőmunkát? — Szeretnénk közösen ké­szíteni egy oktatófilmet az ottani élővilágról. Tervezünk eg-j őserdei képeskönyvet a feleségemmel, amelyet hasz­nos segédeszközként lehet majd alkalmazni mind az ál­talános, mind a középiskolai oktatásban. Legnagyobb fon­tosságot mégis oktatói tevé­kenységemnek tulajdonítok, erre készülök a leglelkiisme­retesebben, mert Tanzániá­ban elmaradott a mezőgaz­daság s fellendíteni csak jól képzett szakemberek tudják. — Két év alatt sok anyag gyűlik össsze. Ha hazajön, publikálni kívánja? — Évtizedekig szeretnék eb­ből dolgozni, hogy tapaszta­lataim közkinccsé tegyem. Nem mindennapi alkalom, hogy egy fiatal magyar kuta­tó ilyen hosszú időre Afri­kába kerülhet. Ritka alka­lom, s ebből elsősorban a magyar tudománynak kell profitálnia. Ha megbecsültek, ha kiküldtek, akkor érthető, hogy adni, produkálni törek­szem, hogy méltassam a bi­zalmat, a megtiszteltetést. (pécsi) Valamit hoz a víz...?! A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság megvizs­gálta: az Eger—Laskó völgyi Vízgazdálkodási és Talajvé­delmi Társulatnál az 1968. évi eredményalakulást lényege­sen befolyásoló egyes mun­kák teljesítése, elszámolása és bizonylatolása az előírá­soknak megfelelően tör­tént-e? Az ellenőrzés kiter­jedt a mezőszemcrei, a bese­nyőtelki tsz-ek, a Füzesabo­nyi Állami Gazdaság vízren­dezési, valamint az Ostoros­patak, a Kalapos-csatorna és az Egervölgyi öntözőcsator­na fejlesztési és karbantar­tási munkáira. A vizsgálat jelentőségét és időszerűségét fokozza az a tény, hogy a parlament mos­tani, nyári ülésszaka is tár­gyalt a komplex vízgazdál- , kodás kérdéseiről, s a helyze­tet javítandó fontos döntése­ket hozott. Lehet-e kifizetni súlyos tízezreket úgy, hogy mögötte nines fillémyi munkaérték? Lehet-e nem létező teljesít­ményt hivatalos számlán fel­tüntetni, sőt, elfogadni és ki­fizetni, s ezt a pénzt tiszta nyereségnek elkönyvelni ? Ebben az ügyben minden le­hetséges volt. Sáros ügy, amely sokak nadrágját be- frecskendezte. Ez a tény. Vi­tatkozni csak azon lehet, hogy kinek a nadrágja sárosabb.- De haladjunk csak sorjá­ban. Van csatorna — nincs csatorna Múlt év őszén az Eger— Laskó völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat fe­lelőtlenül szerződéseket kö­tött több közös gazdasággal nagyobb vízrendezési mun­kák elvégzésére. A munká­kat olyan rövid határidőre vállalta, hogy azok teljesíté­se eleve kétséges volt. Jólle­het kötelezettségeiknek nem tettek eleget, a „munkákat” készre jelentették, műsza­kilag átadták, s a megrende­lők készségesen fizettek. Fi­zettek minden szívfájdalom nélkül, hiszen . nagyobbrészt (70 százalék) az állam pénzét adták, s csak a kisebbik rész (30 százalék) ment saját zse­bükből. Ami azt illeti, a tár­sulat műszaki vezetése sem volt „szívbajos”, alaposan túlszámláztak, hogy jutalma­zási alapjukat kövérítsék. A mezőszemerei, a besenyőtel­ki tsz-nél és a Füzesabonyi ÁG-nál a vízrendezési mun­kákra összesen 530 075 forint túlszámlázás történt. Több mint félmilliós „túlsiámlázás" Tiszta nyereség — munka nélkül Jogtalan bérkifizetések Kinek sárosabb a nadrágja? A mezőszemerei Dózsa Tsz- től a vízrendezési munkákra és víztároló létesítésére — kevés híján — 452 000 Ft-ot vettek fel. Ezért cserébe több csatorna átereszéről megfe­ledkeztek, s amelyeket elké­szítettek akkor sem volt kö­szönet, a betonozás szétfa­gyott; egy csatornát rossz nyomvonalon építettek, s a másiknál sem tartották be a tervet, vagy mint egy harma­diknál nincs meg a kívánt mélység. Nem végezték el je­lentős földmennyiség eltere- getését, s hiányzik 5833 köb­méter földmunka is. Ugyan­akkor elszámoltak olyan kézi és gépi földmunkákat, ame­lyeket . valójában ugyancsak nem végeztek el. Az ezekért kifizetett jogtalan munkabér; 42 728 Fi. A víztározó költ­ségét is leszámlázták, — de víztározó nem készült. A besenyőteleki Lenin Tsz-nél is csak részben vé­gezte el a vállalt vízrende­zési munkákat a társulat, en­nek ellenére a „szabálysze­rű” műszaki átadás-átvételi eljárást lefolytatták. A be­nyújtott számlát a szövetke­zet elfogadta és kiegyenlí­tette. Fizettek olyan csator­náért is, amelynek búnkéi­hoz hozzá sem fogtak. Felmé­rési naplóit nem vezettek, így szinte annyi földmunkát számoltak el, amennyit jó­nak láttak. Nem voltak nagy- étkűek, csak 7831 Ft mun­kabért vettek fel jogtalanul. A Füzesabonyi ÁG-nál ugyanúgy jártak el, mint másütt — el nem végzett - munkákat számláztak, alapo­san megnyomta a ceruzát A tényleges munkaértékből jó­val — 191 524 Ft-tal — ma­gasabb költséget kasszíroz­tak. Ezt az összeget nyere­ségnek titulálták, s 40 száza­lékát jutalmazási alapra ál­lították be. Űj tisztségviselők a szakmaközi bizottságokban Meglehetősgin élénk érdek­lődés mellett a napokban vé- getértek Heves megyében a szakmaközi bizottsági válasz­tások. Ötvenöt községi, öt já­rási, városi gyűlésen, küldött- értekezleten 400 új tisztségvi­selő kapott bizalmat s 35 tár­sadalmi, kereskedelmi ellen­őrre szavaztak. A szakmaközi bizottságok új tisztségviselői 3893 szer­vezett dolgozót képviselnek. Vízvezeték épül Tarnateleszen A tarnaleleszi óvodában és a kisvendéglőben éveik _ óta komoly gondot okoz a vízve­zeték hiánya. A községi ta­nács és a fogyaztási szövetke­zet vezetői elhatározták, hogy a termelőszövetkezet tanyájá­nak bővizű kútjától_ — kö­zös erőforrásból — vízvezeté­ket építtetnek az óvodába és a kisvendéglőbe. A kivitelezési munkálato­kat a közelmúltban megkezd­ték, s a tervek szerint a kö­zel 630 ezer forintos vezeték rövidesen elkészül. 1969. július 13., vasárnap "'"""""y"y"""""y'"y‘""y'J'''""""""""y'SSSSSS/SS/S//SS/SSSSSffSSfS/S//SS/SSSSfSSrSSSSSSSSS/fSSSffSSSrfrSSfSS/rSSSSSSS/f//SSSS////S/SS/SSSS/S/SSfSSS/SSS/SSSSSfSSS. Az ember örök nyug­talan teremtés. Min­dig mást vár, s ha meg­valósul az álma, a ter­ve, — csalódik. Meg­vallom őszintén, ez alól, bármily rendkívü­li képességekkel ren­delkezem is, én sem vagyok kivétel. Évről évre aranyos kis családommal együtt várom, hogy meleg legyen az idő, a nap ránk szórja izzasz­tó sugarát. így volt ez az idén is. A kemény téli napokon az elkö­vetkezendő nyár nagy­szerű lehetősége tar­totta bennem a lelket. Pedig már akkor is tudhattam, hogy a már említett kis családom — feleségem és négy gyerekem — tervszerű, beprogramozott sírásá­ra a meleg hét végét a Balaton mellett le­szek kénytelen tölteni. S hála gazdálkodásunk eredményes fejlődésé­nek, a szociális- és életkörülmények szün­telen javulásának, egy sima hét vége immár három napból áll. Pénteken, amikor hulla fáradtan az egész heti munkából haza­tértem, hideg zuhany­ként ért -o hím win­Egy pompás hét vége van csoma- irány Fő­dén össze golva, s nyód. Beletörődtem a meg- változtathatatlanba, s alig nyolc sporttáská­val, két bőrönddel megrakodva lerohan­tunk az állomásra. Hely volt bőven, ezért hát kényelmesen elhe­lyezkedtünk. Pistike a nyakamban, Klárika a karomon, Zolika és Tündiké már nagyob­bak, ők csak az in­gembe kapaszkodtak, amíg el nem szakadt. Feleségem — prakti­kus nőszemély —, azonnal betért a mel­lékhelyiségbe, s nem is akart onnan kijönni. Ebből nagy bonyoda­lom származott, töb­ben szidták a MÁV-ot, hogy ilyen csúcsforga­lomban nem nyitják ki ezt a frekventált helyi­séget. Fonyódra alig négy óra múlva megérkez­tünk, s a Balaton cso­dálatos volt. Magam is meghatódtam a ma­gyar tenger üde látvá­nyán. Csupán akkor öntött el a keserűség, amikor megtudtam, hogy aranyos felesé­gem kolleganőjével, Trudikávál együtt töltjük a hét végét. Trudika bájos nő, alig százhúsz kiló, s nem kis büszkeséggel be­szél arról, hogy egy al­kalommal megvert egy egész utászzászlóaljat. Gondoltam, egy kis­sé kifújom magam, de Trudika javasolta: menjünk el keszeget enni, s hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, kedvesen hátba vert. Az orvosom er­ről később megállapí­totta: csak kevésbé sú­lyos a gerincferdülé­sem, s elegendő nyolc hétig mozdulatlanul feküdnöm. A keszeg jó volt, csupán négy szálka akadt meg a torkomon, keresztben. Természe­tesen köhögtem. Trudi­ka ismét hátba vert. Akkor abbahagytam a köhögést — s a men­tők elvittek. Hiába kö­nyörögtem az orvos­nak, hogy két napig tartson a kórházban, vasárnap este enged­jen ki, nem hajlott a szóra. Rövid kezelés után távozásra kény- szerített, mivel Trudi­ka a maga modorában beszélt vele: ne von­jon el a családomtól. Az éjszaka aránylag nyugalmasan telt el. A gumimatracom csak éj­jel kettőkor engedett le. Addig aludhattam volna, ha Trudika nem cipel ki holdfényt néz­ni. Másnap reggel mondtam is a felesé­gemnek, hogy a kollé­ganője egy kicsit erő­szakos teremtés. Ezzel a nézetemmel, életkö­zösségünk hosszú évei során először, egyetér­tett. Egész nap sütkérez­tünk, napoztunk. Gyö­nyörű színt és másod­fokú sebeket szerez­tem. Este a szobámban borogattam felpüffedt bőrömet, amikor az aj­tóban megjelent Tru­dika. Legalább tíz per­cig sajnálkozott. Szól­tam neki: vagy jöjjön be, vagy menjen ki, de az ajtóba ne álljon, mert nem fér be a le­vegő. Belátta, hogy igazam van — és be­jött. Ekkor alkalmam volt ismét meghallgat­ni az utászzászlóalj megverésének történe­tét. Vasárnap, úgy-ahogy rendbejöttem. Igaz, a napra nem mehettem, de Trudika, ez a me­legszívű teremtés fel­áldozva a hét vége ke­csegtető napozási lehe­tőségét a hűvös szo­bában velem kanasztá- zott. Először nyertem, később összeszedtem a szoba sarkaiból az asztal lábait, amelyek Trudika felindulása miatt kerültek oda. Hazafelé egyáltalán nem utaztunk olyan kényelmesen, mint odafelé, mivel valaki már élelmesebb volt, mint a nejem, s így ő is a hátamra telepe­dett. Még szerencse, hogy Trudika nem ve­lünk utazott haza... Hétfő délután van, néhány perc múlva kezdődik az értekez­let; én tartok beszámo­lót a szabad idő cél­szerű felhasználásáról. Horváth István Könyvelési hibák soroza­tával túlszámlázásokkal nö­velték a tiszta nyereséget az Ostoros-patak, a Kalapos- csatorna és az Egervölgyi öntözőcsatoma fejlesztési és karbantartási munkáinál. Adminisztrációs rendetlenség, vagy tudatos túlszámlázás? Képletesen szólva; a viz nagy tömegű „tiszta” nyere­séget hozott a társulatnak. Az éves 5,4 milliós termelési értékből egészen pontosan 1 875 000 Ft-ot. Tiszta eszkö­zökkel ily nyereségre szert tenni képtelenség. S itt tisz­ta eszközökről beszélni alig lehet! Két hónapon át vizsgálták a népi ellenőrök a társulat múlt évi tevékenységét. Ala­posan és mélyrehatóan ele­mezték a tapasztalatokat. Be­járták az újonnan épült csa­tornák partjait A helyszí­nen, saját szemükkel is meg­győződhették: o csatornák nyomvonala — a műszeres kitűzések rendszeres elha­gyása miatt! — nagyrészt a tervektől eltérő, s így ren­deltetésüket nem tölthetik be. Tapasztalhatták, hogy elmu­lasztották a kereszt- és hossz­szelvények méretellen őrzé­sét, s emiatt a csatornákban nincs meg a kellő áramlási sebesség, élettartamuk hosz- szúnak nem jósolható. Vizsgálatuk során nem­csak a gyatra, rossz minősé­gű munkával találkozhattak, de a rosszindulatú, félreve­zetni akaró szándékkal is. Kivált Laszota Zoltán, a tár­sulat műszaki vezetője igye­kezett akadályozni a vizsgá­lat menetét. Csak két kirívó esetet említünk: a Füzesabo­nyi ÄG területen azt akarta elhitetni egy „öreg”, tízéves csatornáról, hogy az 1968- ban készült; azt állította, hogy a torkolati műtárgyak­hoz kiszállították az anyago­kat, s mikor a helyszínre ér­keztek, anyag pedig nem volt sehol, könnyedén- így korri­gált: „úgy látszik, ide még­sem hoztak.. Tiszta lappal Nem kell különösebben bi­zonygatni, menyire nincs rend a társulat portáján. A műszaki vezető nem megfe­lelően töltötte be feladatát, az ellenőrzéseket rendre el­mulasztotta, tanácsaival nem segített ott, ahol erre a leg­nagyobb szükség mutatko­zott. Pénzügyi téren igencsak sok a sepregetnivaló, hogy a könyvelési hibák megszűn­jenek, s erősödjék a bizony­lati fegyelem. Nemrég új vezető került a társulat élére, s bízhatunk abban, hogy immár tiszta • lappal kezdjenek szolgálni annak a hasznos, közös szán­déknak, amely a társulást életre hívta. Ki kell köszö­rülni a csorbát, visszaszerez­ve a becsületet. Erre a sze­mélyi feltételek megteremté­sével a lehetőségek, széle­sebb távlatok adottak lesz­nek. A vétkes műszaki vezető, s a népgazdaságnak kárt oko­zó építésvezetők ellen a népi ellenőrzés büntetőjogi eljá­rást javasolt, felelősségük megállapítására. Ügyüket vádemelési javaslattal hama­roson átadják az ügyészség' nek. Patak? Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents