Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

Tanácsok és a szövetkezetek A KORMÁNY ez év feb­ruárjában hozott határozatá­nak végrehajtásával fokoza­tosan alapvető változások kö­vetkeznek be a kisipari és fogyasztási szövetkezetek, valamint szövetségeik, a ta­nácsok és az egyéb ' állami szervek viszonyaiban. A szö­vetkezetek és szövetségeik új alapszabályt készítenek. A szövetségek mentesülnek az állami feladatok ellátása alól. Az állami feladatokat a szövetkezetek szövetségei­től rövidesen átveszik az ar­ra illetékes állami szervek, tanácsok. Az új irányítási rendszer­ben az állam az anyagi ér­dekeltségen alapuló gazda­ságpolitikai eszközökkel, az ár. adó. hitel és egyéb jöve­delemszabályozókkal lehető­vé teszi, hogy a különféle szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődhessenek. Az arra hivatott intézményei révén az állam ellátja a szö­vetkezetek és szövetségeik törvényes működését biztosí­tó állami felügyeletet, to­vábbá a szakigazgatási tevé­kenységet A kormányhatá­rozat alapján a tanácsokhoz kerül a szövetkezetek és szö­vetségeik által készített alap­szabályok jóváhagyása, a mű­ködés engedélyezése, az üze­mi tevékenység és gazdálko­dás törvényességének ellen­őrzése. Jogszabály, vagy az alapszabály megsértése ese­tén a tanács gondoskodik megfelelő törvénves szank­ciók alkalmazásáról, továb­bá. ha ilyenre sor kerül, a fel- számolási eljárás elrendelé­séről. A TANÁCSOK jelentős szerepet kapnak, a mező­gazdaságban már kialakult gyakorlathoz hasolóan, az or­szágos ipari, építőipari, köz­lekedési, kereskedelmi és pénzügyi érdekek, továbbá a helyi szükségletek és lehető­ségek összehangolásában. Az országos állami szervek, mi­nisztériumok az ágazati irá­nyítás keretében állást fog­lalnak abban, hogy a hatás­körükbe tartozó gazdasági tevékenységből melyeket és milyen mértékben célszerű az állami, a szövetkezeti il­letve a magánszektorban folytatni és ehhez megfelelő ösztönzési rendszert alakíta­nak ki. Ennek ismeretében a tanácsoknak módjuk lesz mérlegelni, hogy a helyi szükségletek kielégítése ér­dekében hol kell és lehet az állami szerveknek fejleszteni tevékenységüket és hol cél­szerű a szövetkezetek, a ta­nácsi vállalatok, illetve a magánszektor fejlődését elő­segíteni, támogatni. Ezzel ré­gi óhajuk teljesül. Gazda­ságpolitikai ösztönzéssel és hatósági tevékenységgel be­folyásolni tudják területük gazdasági fejlődését. Előnyö­sebb helyzetbe kerülnek az állami vállalatok, szövetke­zetek és a kisüzemi termelők is. mert tevékenységüket társadalmi és gazdasági je­lentőségük szerint ítélik meg és ennek megfelelően támo­gatják a helyi, állami, taná­csi szerve«. ALAPVETŐ változás kö­vetkezik be a személyzeti munka terén is, amely az­után teljes mértékben a szövetkezetekhez kerül. A szövetkezeteken belül törté­nik a választás, minősítés, visszahívás. A személyzeti munka állami felügyelete azonban a tanácsok végre­hajtó bizottságának feladata lesz. Megnövekednek a taná­csok feladatai, a szakoktatás, szakmai továbbképzés terén is. Az illetékes állami szer­vekhez kerülnek a polgári védelemmel! és a tűzrendé­szettel kapcsolatos feladatok. A szövetkezetek társadalmi képviseleti szervei jellegének átalakulásával a munkavé­delmi feladatok ellátásának eddigi rendszere sem tart­ható fenn. Ha a SZOT nem tudja megoldani azok átvéte­lét, akkor előreláthatólag azok is a tanácsokhoz ke­rülnek. Mivel az új alapszabály számos kérdését a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal, a területi szövetségek pedig az állami feladatok alól mentesülnek, módosulnak az ügyészség, bíróság, rendőrség és a tanácsok, illetve a szö­vetkezetek és szövetségek kapcsolatai. A szövetkezetek­ben előtérbe kerül az ellen­őrző bizottság munkája, de elengedhetetlenné válik a szakigazgatási szervek, a szövetkezetek vezető testüle­téi és ellenőrző bizottságai között a szorosabb kapcsola­tok kiépítése, pl. az állami felügyelet, a szövetkezeti ve­zetés és ellenőrzés egyes kér­déseinek összehangolása. A SZÖVETKEZETEK tár­sadalmi képviseleti szervei­től a tanácsokhoz és egyéb helyi állami szervekhez ke­rülő feladatok átadásáról az orsiágos szervek intézked­nek. Azonban központilag csak a feltétlenül országosan szabályozandó kérdéseket rendezik, tehát a szövetkeze­tek. szövetségeik és a taná­csok, valamint az egyéb he­lyi szervek viszonyai alap­vetően a helvi szervek által közösen kialakított módon fejlődnek a jövőben. Ezen munkálkodni már ma is idő­szerű. hogy az országos ren­delkezések. irányelvek meg­jelenése. tételes végrehajtá­suk megkezdése, minél kedve­zőbb feltételek mellett tör­ténhessék. M. J. Megkezdték a szántóföldi paradicsom szedését. Heves megye zöldségter­mesztő övezetében már szedik a szántóföldre kiültetett paradicsomot is. A tamabod! Tarnagyöngye Tsz asszonyai a melcgházi paprikák cs fóliás zöldségek után most a kinti paprika- és paradicsomtábiak termését szedik. A korai paradicsom jól jövedelmez, 25 holdnyit vetettek belőle. (MTI foto: — Kunkovács László felv.) is: Műtrágyagondok Heves megyében A mezőgazdaság egyik legfontosabb problémájáról beszélgettünk Koós Viktorral, a Heves megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettesével. — Nehéz lenne pontosan megállapítani, hogy mikor használtak először megyénk szántóföldjein műtrágyát Nagyobbmérvű elterjedése — a ma felhasznált mennyiség­hez képest elenyésző — a második világháborút meg­előző évekre tehető. Jelen­tős változás ezen a téren a szocialista szektorok létreho­zásakor következett be. 1960-tól kezdve mutat egyre növekedő ütemet a műtrágya felhasználás. Ezt az állandó emelkedést jól érzékelteti, ha összehasonlítjuk a tavalyi és az idei év néhány érdekesebb adatát Műtrágya-felhasználás 1968. I. félév Hatóanyag 1969. I. félév Hatóanyai 18 000 tonna N 28 000 tonna N 5 000 tonna P 6 000 tonna P 3 000 tonna K 3 000 tonna K (N: nátrium; P: pétisó; K: kálium.) — Ezek szerint tehát elé­gedettek lehetünk Heves me­gye műtrágya-gazdálkodásá­val? — A fejlődéssel igen, de a mennyiséggel még nem. — A termelőszövetkezetek milyen nagyságú területen használnak rendszeresen műtrágyát? — Megyénkben a tsz-ek közös szántásterülete 235 ezer katasztrális hold. Ebből 158 000 hold kap szervetlen anyagokból talajerőpótlást. Ezen a területen 233 kilo­gramm műtrágya jut egy ka- tasztrális holdra. Belátható időn belül 3—4 mázsára lehet emelni ezt a mennyiséget s ezzel biztosítani tudjuk a kellő termést, ki lehet elégí­teni a növekvő igényeket. — Megyénkben valamennyi tsz élt a műtrágyázás lehető­ségével? — Nem. Az elmúlt évben nem egy termelőszövetkezet akadt, amely még az alap­műtrágyázást sem végezte el, a kenyérgabonának sem adta meg a mai intenzív fajták mellett elengedhetetlenül szükséges vegyi hatóanyago­kat. — Mi ennek az oka? — Elsősorban az úgyneve­zett „okos” óvatosság, amely ha megvizsgáljuk, egyáltalá­ban nem nevezhető okosnak. Egyesek ugyanis túlzottan drágának tartják a műtrá­gyákat. idegenkednek a fel- használásuktól. azzal érvel­ve, hátha nem hozza meg a befektetett pénz a hasznot, esetleges kedvezőtlen időjá­rás miatt, amikor a műtrá­gya nem tudja kifejteni ked­vező hatását. Hadd cáfoljam ezt az idei év eddig muta­tott kivételesen jó termésát­lagaival, melynek kialakulá­sához jelentősen hozzájárult a tavaly felhasznált műtrá­gyamennyiség, amely az el- műit óv aszályos időjárása miatt 1969. tavaszán és nya­rán fejtette ki jótékony ha­tását. — Véleménye szerint a mű­trágya teljesen ki fogja szorí­tani a szerves trágyát? — Ez igen sokat vitatott kérdés. Szerintem a szerves trágya bizonyos mennyiség­ben nékülözhetetlen szerept-t játszik a talaj erő-visszapóh- lásban. A szervestrágya- mennyiség valamelyest csök­kent megyénkben, de a mű­trágyával együtt földjeinken jó, még a jelenleginél is jobb termés érhető el ha szakem­bereink nagyobb figyelmet szentelnek a mai mezőgaz­daság egyik központi kérdé­sének. a műtrágya-gazdálko­dás problémájának — mond­ta végül Koós Viktor. (sz. s.) Hívjon — megyünk Még elképzelni is túlságo­san szép: elég csak egy tele­fon, vagy néhány sor, és máris megjelennek a szakem­berek — villanykapcsolót ja­vítani, bútort fényezni, zárat kicserélni. Nem álom ez csupán? A Máira vidéki Építő- és Szakipari Ktsz vezetőségé­nek legújabb döntése szerint, nem. A javaslattal maguk az egyes részlegek álltak elő, méghozzá olyan precíz kidol­gozásban, amelyben a szerve­zési felépítés és a pénzügyi elszámolás módja is megta­lálható. A vezetőségre nem maradt más. mint kimonda­ni a végső szót: belcgyezik-e vagy nem. Beleegyezett. Két okból. Az egyik: lénye­gében minden befektetés nél­kül. anyagi és szellemi tőke nélkül hozzájut bizonyos tisz­tességes haszonhoz. Tisztes­séges ez a haszon, mert ga­ranciát vállal a dolgozóért, az anyagokat adia a javítá­sokhoz. az elszámolást is el­végzi. No, és a szerszámok...! A másik ok: segíthet egy sor eddig megoldatlan javí­tási nehézség leküzdésében. Jó közhangulatot teremthet a A Magyar Filmgyártó Vállalat ii „Isten hozta lira® lit!" című produkciója kb. 25—30 000 db 335x250x70 mm méretű 80-as kartonból készült dobozt (al­só-felső összecsukható) eladásra felajánl, Szarvaskő helyszínről. Felvilágosítás: Szarvaskő 2. telefonon. A Heves megyei Vas és Fémipari V. szerződtet 8 általános iskolai vég­zettséggel í endelkező fiúkat öntő-formázó tanulónak Jelentkezés személyesen vagy írásban r, vállalat munkaügyi előadójánál 1969. július 15_ig. Azonnali legképes belépéssel mér­15/1968. sz. MÉM. rendelet keretei közötti r- •'«egyezés '3®rin‘: / ’ ' - g­Állomásfőnök, Egerben Harminc esztendeje, amint végbizonyítvá­nyával kilépett az egri polgári iskola kapuján — talán mindenre gondolt, csak éppen arra nem, hogy valamikor ugyanebben a városban lesz állomásfőnök... Az, hogy vasutasnak szegődne, fivére és édesapja szakmáját választja, percig sem volt kétséges előtte. Egyrészt azért, mert akkori­ban kevés „biztos pálya” között válogathatott a magafajta falusi fiatalember, másrészt pedig — mi tagadás — vonzotta a megszokás, a sínek világából hallott sok történet s a várható, megannyi izgalmas feladat is. Nos. ez utóbbiakban aztán volt is bőven ré­sze! Már kezdetben, zagyvapálfalvai forgalmi szolgálattevő korában alaposan belekóstolha­tott az egyenruhások munkájába, életében s később, különféle beosztásaiban. Hevesen, Kál- Kápolnán. Erdőtelken, a kisújszállási, a kis- terenvei vonalakon, Mezőcsáton szinte végíg- próbálhatta mindazt, ami egy vasutasnak el­foglaltságot adhat Szerencséje volt, viszonylag fiatalon szerez­hetett annyi tapasztalatot — amelyet mások gyakran csak szolgálatuk végére gyűjthetnek össze. Iskolavárosába már több tanfolyam szak­vizsga s bizonyos rutin birtokában érkezett vissza kereskedelmi főnöknek, a csomóponti állomás helyettes vezetőjének. Éppen tíz éve ennek... S ez a tíz év szőtte az ezüstszálakat Ottó hajába. Hogy milyen is lehetett ez a tíz év — nem nehéz kitalálni. A régi állomás, az elavult vá­gányhálózat. a meglehetősen nagy forgalom, panasz nélkül is felelősségteljes, nehéz mun­kát sejtet. Itt szaladnak keresztül a putnoki, a bükki vonatok, ide fut be, innen indul a me- gveszékhelv minden küldeménye, utasa. Közel száz szerelvényről kell itt naponta tudomást venni s ki tudja, hány szállítóval szükséges újra meg újra tárgyalni, néha vitatkozni. m°e talán veszekedni is. S itt van a négy szolgálati ág 363 embere, a csomópont személyzete, ame­lyet irányítania kell. Kijutott már neki a gondból helyettes ko­rában is, most meg, hogy pár hete hivatalában váltotta a nyugdíjba vonult áiiomáslőnököt, maga lett a csomópont első számú vezetője — még inkább szaporodott a dolga. A „területről” azonban most sem menekül­ne máshová, kényelmesebb, nyugodtabb, csen­desebb helyre. Mostmár, főleg nem! Merthogy ez a mostani megbízatása „igazi”, rangos fel­adat, úgy érzi, hogy eddigi igyekezetének elis­merése s valamiféle további bizalom is — s ez pedig újabb helytállásra kötelezi. , Ugyan, hogyan is vágyódna már el innen, amikor annyi mindenben részes, a tíz év alatt annyi minden ide kötötte. A többnyire itt ka­pott kiváló dolgozó kitüntetések, címek, a vas­utastársaival együtt kiharcolt élüzem, a közö­sen szervezett, nevelt 14 szocialista brigád, meg a sikeresen dolgozó. Miskolcon is gvakran em­legetett komplexcsapat! Ezután pedig talán a legszebb yasutasvállalkozásra számíthat: hi­szen beszélnek már az egri nagy állomás teljes rekonstrukciójáról, a pályaudvar forgalmát mentesítő „Delta vágány”, a csomópont új épületeinek elkészítéséről. Ennél nagyobb éí- ménvt, másutt aligha kaphatna! Tizenhárom pályaudvari vágánypáron, hat iparvágányon — a fűtőháztól a Vasnagyker, telepéig húzódó hatalmas erületen — telnek a hétköznapjai.. . s gyakran az ünnepei is. „kö­tetlen” munkaidejét havonta négvszeri éjsza­kai ellenőrzés teszi „teljessé”. Úgyszólván min­den órájáról számot kell adni elöljáróinak, szinte nem mehet sehová úgy. hogy be ne írná tartózkodási helyét az Eltávozási könyvbe. Teljes embert kívánó, meglehetősen fárasz­tó foglalkozást választott annakidején Káli Ot­tó fointézo, állomásfőnők —. de nem sajnálja. Néha talán a szokottnál. jobban is érzi a ter­hét elszorul a szíve, amikor családjától, roko­nai közül, barátai társaságából szólítják éppen munkahelyére, bántja, .hogy ma-holnap le­génnyé serdülő fiaival olv kevés időt tölthet, ám újra még újra zokszó nélkül nyomja fe­lébe tányérsapkáját és sietős léptekkel igyek­szik a pályaudvarra. S kinn a nagy állomáson — már ismét vasutas.. közvé eményben önmaga mel­lett, de a saját dolgozói kö­reben is akik éppen a ktsz révén juthatnak hozzá némi, maximálisan havi mintegy 1500 forint mellékeshez. Gya- , korlaUlag tehát fusizhatnak hivatalosan, a ktsz nevébe.:, a lakosság javára és a maguk hasznára is. Mindezeket az első hallás­ra bizonyos kétkedéssel fo­gadja az ember: mi lesz eb­ből? Maszek szocializmus? Pedig csak túlórát akar megtakarítani a ktsz. és túl­órában. annak minősíthető túlmunkában végeztet el a saját dolgozóival olyan fel­adatokat. amikre a hivatalos műszak-idő nem ad elegendő lehetőséget... Egy sor egyszerűsítésről van szóképpen a minél gyor­sabb és eredményesebb leoo- nyolítás végett. A javításokat a dolgozó maga vállalja fel, a megszabott arak szerint. Kiállít erről egy nyugtat, aminek az alapján elszámol a szövetkezetnek. Milyen munkákat végeznek el így a műszak után, a sza­bad időben? Vállalkoznak bútorok átfényezésére, felújí­tására, kárpitozására, ajtók, ablakok, zárak rendbetételé­re, vállalják a lakás villamos hálózatának és a háztartási gépek mindegyikének rend­szeres karbantartását, de az egész lakás tatarozását is. A skála tehát széles és való­színűleg még bővíthető is az igényeknek megfelelő mér­tékben. Ezideig elég sok gondot okozott az ilyenfajta munkák elvégeztetése. A jelek szerint mindez már a múlté. Tehát nagy örömmel vár­juk a javaslat átültetését a gyakorlatba amikor csak egy telefon, és a szerelő a házhoz jön. Nem a mi gondunk, a ktsz-é: arra ügyelniük kell, hogy a műszak utáni munka ne vegye ki a dolgozó min­den erejét, maradjon abból a benti, üzemi munkárá is, — de pihenésre is. Igaz. ezt a célt szolgálja az a megkötés, hogv egy dolgozó havonta csak 100—110 órának megfe­lelő javítási, karbantartási munkát vállalhat. Ennek tel­jesítését a számlák alapján lehet ellenőrizni. A lakosság pedig abban bí­zik, hogy ez a helyes kezde­ményezés maradéktalanul va­lóra váltja a hozzá fűzött re­ményeket. Ha lehet ígv mon­dani: megszokták már, hogy a Mátravidéki Építő. és Szakipari Kisz min* '.p valami jó ötletté’, ze. fontos, de addig hiá.v. z,. szol­gáltatást. árucikket pótol. (g. molnár) 1369l július 12., szooÚMt

Next

/
Thumbnails
Contents