Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
Tudomány és társadalom Az emberség is megméretik KIS HlJJÁN hét évtized telt el századunkból, elég idő ahhoz, hogy bizton állíthassuk: a XX. — a szocialista társadalmi forradalom és a technikai-tudományos forradalom évszázada. Nem véletlen, hogy a kettő egybeesik. Ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, a korszak igényei kikényszerítik a történelemtől a kielégítésükre szolgáló eszközöket. A mai világnak szüksége van a szocializmusra és a szocializmus csak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak segítségével hódíthatja meg a világot. Azok a roppant ellentétek, amelyek társadalmi osztályok, országok sőt ma már világrészek között feszülnek, végsősoron mind szükségből, hiányból fakadnak. Feloldani az ellentéteket. megoldani az emberiség problémáit, világpusztító háború nélkül, csak újfajta, szocialista típusú társadalmi berendezkedéssel lehet es az ellentétek forrásául szolgáló tömegköveteléseket kielégíteni csak azoknak az erőknek felhasználásával sikerülhet, amelyeket a tudomány juttat el az ember számára. Tudomány és társadalom kapcsolatát a mi korunkban sokféle szemszögből vizsgálhatjuk, az alapvető azonban az: a társadalom életét úgy kell megszervezni, hogy a tudomány és a technika vívmányait az emberiség javára használjuk fel. Ahhoz pedig, hogy a tudomány ne az emberiség fenyegető veszedelme, hanem a társadalom áldása legyen, megint csak a tudományág, amely az emberiség békéje, boldogság^ és haladása feltételeinek megteremtésével foglalkozik, a marxizmus—le- ninizmus, maga sem lehet meg a többi tudományág fejlődése, eredményeinek állandó számbavétele nélkül. Annak a pártnak, amely a marxizmus—leninizmus alapján arra vállalkozott, hogy a haladás útján a szocializmushoz vezeti el a nemzetet, a mi korunkban különös figyelmet kell fordítania a tudományokra. Manapság a politika sem lehet meg a tudomány nélkül és, ami a legfontosabb: megfordíthatatlan sorrend, hogy a politikát kell a tudományos igazságra építeni és nem a napi politikának kell alárendelni a tudományos kutatásokat. Deaza tudomány sem ér semmit az emberiség számára, amelynek művelői nem érzik kötelességüknek a nép, a gazdasági és társadalmi haladás szolgálatát. Mindezt fontolóra vették most, amikor az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a magyar tudomány helyzetét és határozatokat ho. zott tudományos életünk fejlesztésére. a part Álláspontja tudomány és társadalom kapcsolatáról lényegében a következőkben foglalható össze: marxizmus—leninizmus, mint tudományos világnézet és munkamódszer csak egy van. de ennek lényege, hogy biztosítja a kutatás, a tudományos viták, a problémák különböző megközelítésének szabadságát. A kommunisták a politikát hosszú távon, stratégiailag, a tudományos elemzések és vívmányok eredményeire építik, de nem rendelik alá a tudományt a napi politikának. A pártszerűség, a tudományban azt jelenti, hogy a tudós járuljon hozzá a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a pártvezetés a tudományban azt jelenti, hogy a párt felkutatja és megjelöli a tudomány számára a társadalom igényeit, de nem írja elő azt, hogy a tudósok milyen következtetésekre juthatnak ez igények kielégítése tekintetében. A társadalom feladata a tudománnyal szemben, hogy lehetőségeihez képest biztosítsa a Perfekt r / r fw gepironot felveszünk. azonnali belépései Jelentkezni lehet a . ság szerkesztőségében I W.---------------------kutatómunka anyagi és egyéb feltételeit, a tudós feladata a társadalommal szemben, hogy ezeket a lehetőségeket legjobb tudása szerint az egész társadalom javára használja fel. A TÁRSADALOM és a tudomány viszonyának problémái nem elvontan, nagyon is gyakorlati módon jelentkeznek nálunk. Az egyik, a legnagyobb probléma, hogy kicsiny ország vagyunk és az iparilag fejlettebb országokhoz mérve kevés pénzünk van tudományos kutatásra. Ma a kutatfs — sok tudományágban — valóságos iparág. A tudományos munkások és „segédmunkások” ezreit foglalkoztatja, egész üzemeket kall felépíteni a kutatók számára, figyelemmel kell kísérni a világtudomány, a más országokban folyó kutatások eredményeit, stb. A tudománypolitika dolga. hogy kiválassza azt a néhány területet, amelyen a mi lehetőségeink mellett eredményesen kutathatunk, nálunk Magyarországon és a társadalom, a helyi közösségek dolga, hogy a maguk erejéből megtoldják azokat az anyagi lehetőségeket, amelyeket központilag biztosítanak a tudományos kutatás számára. A helyi önkormányzati szervek, különösen az egyetemi városokban, s mindenütt, ahol kutatóintézetek vannak, nagyon sokat tehetnek azért, hogy megfelelő légkörben, a hétköznapi gondoktól lehetőleg mentesen folytassák tudósaink azt a kutatómunkáit, amelynek a társadalom látja hasznát, ma, holnap. vagy esetleg csak a távoli jövőben. Ami a társadalomtudományokat, különösen a szociológiát illeti, abban még több segítséget adhatnak a helyi erők, pedagógusok, diákok, hivatali szervek, üzemek. Jó politikát nemcsak országos, hanem helyi, üzemi méretekben is csak reális, alapos helyzetfelmérés alapján lehet folytatni. rövidlátás lenne azt követelni a tudósoktól, hogy Előveszem a térképet és nézegetem a fontosabb állomásokat. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, Ploesti, Bukarest, Pitesti, Nagyszeben, Temesvár, Arad — mind megannyi élmény színhelye. Nézegetem a térképet és azon gondolkozom: mit is adott az a tizenegy napos romániai tanulmányút, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezett a bemutató gazdaságok szakemberei részére. Belepillantok a halomnyi jegyzetfüzetbe is és egyre reménytelenebbnek tűnik a szándék, hogy viszonylagosan is átfogó képet rajzolhassak a szomszédos ország mező- gazdaságáról. Marad az egyetlen lehetőség: néhány rapszodikus és szubjektív észrevételt tenni arról, ami az újságírónak leginkább megragadta a figyelmét és a legjobban hatott rá. Dinamika Nem is fontos újra és újra feleleveníteni a statisztikai adatokat, csupán az országutakon haladva is rendkívül szembetűnő a román népgazdaság erőteljes, dinamikus fejlődése. Lépten-nyomon hatalmas, új gyárakat, épülő, modern üvegcsarnokokat lát az utazó, nem is beszélve a falvak, városok rendkívül tetszetős, kulturált, új lakónegyedeiről. A mezőgazdasági szakemberek figyelmét azonban leginkább a hatalmas üvegházi felületek ragadták meg. Különösen a nagyobb városok mellett, de másutt is, szinte gomba módra szaporodnak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok üvegházai. Néhány éve erőteljesen megindult a romániai mezőgazdasági üzemekben a primőr zöldségek termelése — ezt i jelzik a már meglévő és most épülő üvegházi komplexumok és a hatalmas fóliaterü~tek. A gazdaságok a leg- ’-rnebb, holland rendsze- üvrghúzakban termesztik rava'hcsomot, paprikát. tj .Jlizsánt, különféle virágocsak olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek közvetlenül és nyomban hasznosíthatók egy üzemben, az egészségvédelemben. vagy a mezőgazdaságban. Alapkutatások, elméleti munka nélkül nincs gyakorlati eredményeket hozó tudomány. De az sem lehetséges, hogy szakadék tátongjon az ország égető szükségletei és a tudósok kutatómunkája, erőfesztíései között. Legfőbb ideje, hogy a párt tudományra vonatkozó határozata alapján a helyi közigazgatási és társadalmi szervek számvetést készítsenek arról, milyen tudományos erők található területükön, milyen módon használhatnának azok a folyó problémák megoldásában, hogyan lehetne hasznosítani eddigi eredményeiket, elősegíteni tevékenységük koordinálását. stb. Nálunk gyakran előfordul, hogy értékes munka folyik különböző tudományos műhelyekben, sokszor egymással párhuzamosan és a munka hatékonyságát megsokszorozhatnánk pusztán azzal, hogy összehangoljuk ezek tevékenységét, elősegítjük, hogy tudjanak egymásról és együttműködhessenek; MI KIMONDTUK, hogy a kultúra nem áru, azt egész népünkhöz kell eljuttatni, nemcsak azokhoz, akik meg tudják azt fizetni. A tudományra kimondtuk, hogy az bizonyos fokig ideológiai kérdés, de az ideológia nem reklám, amelyet kész határozatok, már kialakult helyzetek propagálására lehet felhasználni. De éppen azért, mert a tudomány ideológia is, világnézeti kérdés is, a tudományt is segítségül kell hívnunk az idegen, ellenséges ideológiák elleni küzdelemben. Elsősorban a társadalomtudományra áll ez, ez segíthet a legtöbbet a hamis ideológiák leleplezésében. P. I. kát — és nem is eredménytelenül. A termékek legnagyobb részét exportálják, és mindenhol büszkék arra, hogy a román primőr zöldségek egyre inkább versenytársaivá válnak a híres bolgár kertészeti termékeknek, sőt nemegyszer ki is szorítják őket a külföldi piacokról. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen nagyon korán és igen nagy mennyiségben jelennek meg a külföldi piacokon a román termékek. Érdemes talán megemlíteni, hogy amikor hazánkban körülbelül negyven forint volt egy kiló paradicsom, addig a szomszédos országban 14—15 forint körül mozgott az ára. A magyar szakemberek figyelmét nem véletlenül ragadta meg az üvegházak látványa, hiszen számos állami gazdaságban 60—80 kataszt- rális hold az üvegfelület és a tervekben még jelentős bővítésük szerepel. A dinamikát talán jelzi, hogy mindez néhány év alatt valósult meg. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a mi hazai, zömében szántóföldi kertészeti termékeink milyen esélyekkel veszik fel a versenyt a külföldi piacokon a jóval előbb jelentkező, üvegházi növényekkel szemben. Idegenforgalmi szemlélet Bár a tanulmányút célja a mezőgazdasági termelés megismerése volt. a hosszú utazás során arra is adódott lehetőség, hogy valamelyest megismerkedjünk a romániai idegenforgalommal. S mivel Heves megye idegenforgalmi megye, talán nem haszontalan néhány példa felidézése. Elsősorban talán azt lehet elmondani, hogy az egész országot behálózzák a széles, korszerű betonutak, így köny- nyen meg lehet közelíteni a — Megyek" haza a gyárból, s egy szép díszes levél az asztalon. Nem akartam hinni a betűknek: „o Parlamentben jelenjek meg”. Nézem a feladót: a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Komolyan mondom zavarba jöttem. Aztán eljött a nap, és felutaztam Pestre. És még olyan ünnepséget csak a televízióban láttam. Díszőrség, nagy fogadtatás, majd Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke átadta a Munkaérdemrend bronz fokozatát. Én a magyar irodalomból „csak” négyesre érettségiztem, ezért nem is próbáltam meg, és úgyse tudnám azokat az érzéseket szavakba önteni... Turcsányi Benjáminnak hívják. Harmincnyolc éves. Erős edzett ember. Mély szerénysége nem is illik „nehézsúlyú” atlétatermetéhez. Nem született egri, csak benősült. Otthona lett a város, a munkahely: felesége is a Dohánygyárban dolgozik ... — 1961-ben kerültem ide. Kazánlakatosnak vettek fel. Príma hely volt: mivel a gyárnak csak egy kazánlakatosra volt szüksége, így én különböző üdülő- és kirándulóhelyeket, a történelmi és egyéb nevezetességeket. A mi viszonyainkhoz képest meglepően sok a szálloda, az étterem, a kisvendéglő, a cukrászda, az eszpresszó. Különös gondot fordítanak arra, hogy lehetőleg minden szórakozóhelynek sajátos légköre, hangulata legyen, s ne hasonlítsanak egymásra. A ver.déglátóipari szakemberek élnek az adottságokkal, a lehetőségekkel. Brassóban például szász stílusban épült és berendezett szórakozóhelyek várják a vendégeket, a város mellett levő Poiana hegyen pedig dák stílusban épült vendéglátóipari kombinát teremj hangulatot. Itt több étterem is van, mind különbözőképpen berendezve s dák ruhába öltözött pincérek szolgálnak fel, míg a dák ruhás zenekar régi melódiákat játszik. Álromantika ez7 Aligha hinném... Jónéhány régi, híres fürdőhelyen is jártunk, többek között Tusnádon és Szovátán is. A régi épületek mellett bőven akadnak új gyógyüdülők, szállodák, turistaszállók is. Talán érdemes megemlíteni, hogy ezek a fürdőhelyek inkább mini városoknak tűnnek, mint fürdőhelyeknek, hiszen nemcsak a gyógyulásra. hanem a szórakozásra, vásárlásra is bőven van lehetősége a turistáknak. Sok az üzlet, az étterem, a kerthelyiség, az eszpresszó, sőt. még bárok is akadnak. A szemlélet más. mint nálunk: úgy vélik, hogy a neves fürdőhelyekre nem csupán betegek. hanem mások is kíváncsiak. Másrészt, mondjuk egy reumatikus megbetegedés még nem zárja ki, hogy valaki megegyen egy fagylaltot, vagy délután zenét hallgasson egy kerthelyiségben. Szokatlannak, de nagyon megkajpónak tűnt az is, hogy voltam a főnök, meg a segédmunkás is. A mesterségben is volt már „némi” tapasztalatom, hiszen másfél évtizeden át lakatoskodtam az ózdi vasgyárban. Természetesen három műszakban ... Gyermekkorában régész szeretett volna lenni. De közbeszólt az élet. A sok testvér, a kenyér, a ruha. így aztán a tájoló ceruzák helyett szerszámokat fogott a kezébe. Valami azonban a ré- gészkedő vágyból is megvalósult ... — Nem is kevés. Rá egy évre, hogy Egerbe jöttem, beiratkoztam a Gépipari Technikumba. Négy évig egyszer sem feküdtem le éjfél előtt. Nem volt könnyű, de megérte. „Kirégészkedtem” magamat. Nem a padlásokon, mint gyermekkoromban, nem az elhagyott pincékben, alagutakban, mint valaha gondoltam, hanem a tudományban. Rám is fért, hiszen a mesterségem gyakorlati részével ugyan tisztában voltam, de hogy tudományosan mi is rejlik a szabadesés, a gépek, a motor működése mögött arra a technikum tanított meg... Négy évvel ezelőtt vett „búcsút” a kazántól. Azóta a lakatosműhely vezetője... — őszintén, tiszta szívből mondom: ez a műhely az én kitüntetésem bölcsője, és az lenne a legigazságosabb, ha azt a kitüntetést, annyi részre oszthatnám el, ahányan a műhelyben vagyunk. Mert nézze: lehet egy ember bármennyire okos, tehetséges, művelt, de ha nincs mögötte egy becsületes, a munkáját értő, szerető, egymást tisztelő, bátorítói segítő kollektíva, akkor nincs győzeaz egész országban a boltok nagy része — beleértve a ruházati, cipő-, iparcikk, nép- művészeti boltokat is — délelőtt, majd délután 5 órától este 9 óráig tart nyitva. Éppen ezért a délutáni, esti órákban hihetetlenül nagy a forgalom, s egy kisebb város is szinte világvárosnak hat. A látványon kívül az esti nyitvatartásnak az a hasznossága. hogy a strandolás, kirándulás, főképpen pedig a munka után mindenkinek van lehetősége a bevásárlásra. S még talán egyet: ha a prospektusok nem is állnak korlátlanul rendelkezésre, azért elég könnyen hozzájuk lehet jutni. Nem is beszélve arról, hogy igen sok szállodai szobában többféle ismertető kiadvány várja előre kikészítve az asztalra — a szálló vendégét. Előrelátó gondolkodás Alig van olyan ország, amelyik ne igyekezne takarékosan bánni anyagi eszközeivel. Azonban, mint mindennek, a takarékosságnak is vannak ésszerű határai. Néhány román vendéglátónk elmondotta, hogy egy-két negatív tapasztalaton okulva, ma már igyekeznek úgy tervezni, hogy az ne csak közvetlenül a mát, hanem a jövőt is szolgálja. Talán érdemes erre néhány példát felhozni. Ahogy Bukarestbe érkeztünk, egy vasúti felüljárón haladtunk át. Egy kicsit meglepődve szemlélődtünk, hiszen a felüljárói túl szélesnek, túl hosszúnak tűnt s mindössze egyetlen sínpár húzódott alatta. Látszatra drága építkezésnek tűnt. valójában azonban mégsem drága. Hiszen olcsóbb, mint néhány év múlva lebontani, s újat építeni helyette. lem, akkor nincs siker. A mi kollektívánk, ezen belül is a nyolcszoros szocialista Petőfi komplex brigád nagyon jó „együttes”. Bármelyiken megérdemelnék s megkaphatták volna az én kitüntetésemet. Mert nálunk nemcsak a munka, hanem a lelkesedés, a siker, az eredmény is közös. Talán túl szépnek is hatnak amit elmondok, pedig csak így igaz: ebben a kollektívában nemcsak a munka, nemcsak a tudás, a becsületesség, hanem az emberség is megméretik. És van már hozzá tisztelettel elfogadott, mértékegységünk is: tudás, munka, őszinteség, akarat. Mi együtt örülünk, és ha valami úgy ..sikerül”, egvétt fogjuk a fejünket is. Mindent eayiit*. mindent közösen. S mindegy, hogy az igazgatói iroda zárát kell megjavítani, vagy a takarítónő seprőjébe kell nyelet tenni. Ezért közös az a kitüntetés is. E kollektíva nélkül talán sohasem jutottam volna el a Parlamentbe. Az ünnep is közös volt. Pincét „béreltünk” egy estére, és együtt koccintottunk rá ... Ez a beszélgetés már kétszer maradt el. S mind a kétszer Turcsányi Benjámin „hibájából”. Küldöttnek ment a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására, a második próbálkozáskor pedig éppen Leningráddal ismerkedett ... — Jutalom volt a külföldi út. A gyár ajándéka. Moszkva, Kijev, Leningrad. Mit is mondhat egy olyan ember, aki csak négyesre érettségizett a magyar nyelvből? Felejthetetlen. Akárcsak a Parlament kupolája, vagy az a gyár, a lakatosműhely ... Pitesti mellett a Stefanesti Kísérleti Állomáson egy rendkívül modem borfeldoi- gozó üzem és pincészet épült. Az üzem főmérnöke elmondta, hogy egyelőre még nem tudják a teljes kapacitást kihasználni, de később igen. S olcsóbb dolog most felkészülni a jövőre, mint később toldozni, foldozni, újat építeni. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel korszerűbb, modernebb így az üzem. A perspektivikus gondolkodás, a jövő igényeihez való igazodás természetesen nemcsak egy-két üzemre jellemző, hanem általánosnak mondható. Megmutatkozik ez abban is, hogy a román mezőgazdaság, különösképpen pedig az állami gazdaságok, igyekeznek a legkorszerűbb gépeket megvásárolni, a legmodernebb technikát, agrotechnikát alkalmazni. S nemcsak a saját erejükre támaszkodnak, hanem átveszik a hasznos külföldi tapasztalatokat is. Másoktól tanulni nem szégyen — vallják —, inkább az a rossz, ha valaki lemarad a fejlődéstől. S valahogy az újságíró is így érzi, amikor visszagondol a megtett kilométerekre, az ezernyi látnivalóra, a tapasztalatokra. Hasznos és egyre inkább szükséges is minél többször kijutni szakembereinknek külföldre. Szükséges, hogy összevessük eredményeinket más országokéval, leszűrjük a tanulságokat és reálisan értékeljük helyzetünket, akár a mező- gazdaságban. akár más területeken. Kaposi Levente 1969, július 11., péntek — koős Szubjektív jegyzetek Romániából i
