Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
Szerencsi Kálmán kiállításáról (Mólnál- X. felvétele.) A városi és megyei művelődési szervek, az Egri Tanárképző Főiskolán rendezték meg ismét Szerencsi Kálmán vasmunkáinak gyűjteményes kiállítását. A kisebb-nagyobb alkotások egy egész termet megtöltenek és a kiállított tárgyak élénk érdeklődést keltenek a látogatóban. Évek óta figyelemmel kísérjük Szerencsi Kálmánnak, az autodidaktának a ková- csólandó vassal, a hideg anyaggal folytatott tevékenységét. Tudjuk jól — és ez a kiállítás is bizonyítja-, hogy a barokk mester, Fazola Henrik kovácsolt vaskapuja ihlette meg őt és tette a vas szerelmesévé. Ez „a szerelem” ma is tart, állandóan a vasat munkálja meg, és ismét és ismét a lágy akantuszlevél motívum, annak hajtása, finom legyezőformája kerül ki a keze alól. Valahányszor egy-egv megrendelt, vagy saját szórakoztatására készülő munkához nekikezd, a meghatározó ez a barokk levélminta, amit — Naponta 2,4 baleset * 14 Fél esztendő megyénk országútjain „Frontátvonulás" júniusban — Több baleset, kevesebb sérülés Gyermektragédiák — 1500 új gépjármű, 1440 új jogosítvány Az utóbbi hónapokban megyénk országútjain nemcsak a forgalom, de sajnálatosan a balesetek száma is növekedett. Ezt bizonyítják a fél- eisztendős statisztika számadatai. Naponta 2,4 baleset történt, 19 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában! Bár ez az adat megdöbbentő, örvendetes mégis, hogy a számszerű növekedés ellenére jelentősen csökkentek a súlyos tragédiák. A több baleset ellenére, kevesebb volt a sérülés, a halállal végződött balesetek száma felére csökkent. Annak ellenére, hogy a gépjárművezetők között megyénkben is legtöbb a motorkerékpáros, a legtöbb balesetet a személygépkocsi-vezetők okozták. A motorosok aránya csökkent. Elgondolkodtató, hogy a nagy tapasztalattal, sok éves gyakorlattal rendelkező autóbusz-vezetők is egyre több hibát vétenek és a korábbihoz képest több balesetet okoztak. Feltűnően sör kerékpáros szerepel a baleseti jegyzőkönyvekben. Számuk az elmúlt fél esztendőben megkétszereződött. A gyalogosok viszont egyre jobban alkalmazkodnak a növekvő forgalomhoz, jóval szabályosabban „közlekedtek”, mint máskor. Csak az idősebb korosz; tály, a hatvan éven felüliek bizonytalanok aa országúti „átkeléskor”. A mentőautókat az elmúlt hat hónapban 17 országúti gyerméktragédiához hívták ki. Három gyerek kerékpározás közben került bajba, míg 14 figyelmetlen „átkelés”, játék és szaladgálás közben. A gyermekbalesetek közül csak egy esetben nem a gyerek volt a hibás! Különösen a vakáció idején sok a gyermektragédia. A múlt évben a balesetek 49 százaléka a nyári vakáció idején történt! Idén január 1-től június 10-ig 66 százalékkal volt több a gyermekbalesetek száma a tavalyinál. Ha ez ilyen mértékben fokozódna, nagyon sok gyermek számára végződne szomorúan az idei vakáció. (A kezdet máris figyelmeztető: három gyerek sérült meg egy héten belül a megye útjain.) Júniusban „frontátvonulás” . volt a megye országútjain. Ugrásszerűen megemelkedett a balesetek száma, amelynek egyik oka kétség kívül a rendkívüli időjárás volt. Nemcsak a közlekedés körülményeit változtatta kedvezőtlenné. hanem alig magyarázható rendellenességeket okozott a járművezetők és a gyalogosok magatartásában is. Előfordult, hogy motoros áttért az úttest bal oldalára és belehajtott egy gépkocsiba, egy kerékpáros nekiment egy gyalogosnak, bár kikerülhették volna egymást. A rendkívüli időjárás mellett leggyakoribb baleseti ok a gyorshajtás, a követési tár volság be nem tartása és a szabálytalan kanyarodás. Nemcsak azok jártak pórul, akik százas tempóban száguldottak, hanem azok is, akik az adott körülményekhez képest választották meg helytelenül a sebességet. Egyébként is türelmetlenek voltak a járművezetők, szabálytalan előzéstől sem riadtak vissza. Ä balra kanyarodó járművezetők sokszor megelégedtek azzal, hogy „kitették” az irányjelzőt, s elfeledkeztek a „második visszapillantásról” — gyakori volt az ebből származó baleset. Nagymértékben csökkent a műszaki hibából eredő balesetek száma. Ez elsősorban a műszaki felülvizsgálatoknak köszönhető. Sokan belátták, hogy rozoga járművük nem állja meg helyét a vizsgán, az elmúlt fél évben egyébként 1100 járművet vontak ki a tulajdonos kérésére a forgalomból. A műszaki felülvizsgálatra berendelt 3700 jármű közül csak 2600 felelt meg a követelményeknek. Ez nem jelenti azt, hogy a megyében csökkent a gépjárművek száma, mert eddig 1500 új jármű került a megye „országúti vérkeringésébe” és 1440 új jogosítványt adtak ki az első félévben. Az országutak régi és új vándorai között reméljük nem lesz „nézeteltérés”, betartják a „békés egymás mellett haladás” elvét. P. E. úgy tűnik — egy életre megcsodált Fazola alkotásaiban A kiállított tárgyak az utóbbi időben indaszerű vo- nalfonódásokat is láttatnak. Ügy tűnnék, mintha Szerencsi Kálmán maga is erezné az akantuszlevélnek, mint kifejező formának a szorító hatását és ezért igyekszik szabadulni a végletes és nézetünk szerint' végzetessé válható barokk hatás alól. Az apró lopótartó állványok, üvegfonatok gyertyatartók még mindenütt a praktikus szemlélet eredményei és a hajlékony barokk formának érthető és indokolt alkalmazásából erednek. A csillárok is kecsesek, be tudnak illeszkedni egy-egy nagyobb formátumú barokk terem méretei közé. De mintha ezek a munkák már ismétlések lennének, mintha már láttuk volna ezeket a tárgyakat vagy ezekhez hasonlókat évekkel ezelőtt is. Miért hát akikor c/ az újabb gyűjteményes, kiállítás? Látványosság az idegenforgalom számára? Vagy a nyilvános önvizsgálódás egyik alkalma? Ha az utóbbiként fogom fel, a kiállítás befejezésével nyilván mérleget készít Szerencsi Kálmán. Mi ehhez az önvizsgálódási mérleghez csak annyiban szeretnénk segíteni, hogy biztatjuk a hideg vas szerelmesét, keressen újabb és újabb ihletéseket, változó formák keresésére. Törjön ki a szűk prakticizmus keretei közül. Ne csak az legyen az indítás, amikor a vashoz nyúl, hogy megrendelésre ismételje eddigi megoldásait, hanem keresse képzeletével és ügyes ujjaival az újabb kifejezési lehetőségeket: stilizált falidíszek, tér- választó elemek, a lakás hangulatát emelő figurák és díszek álmodhatok ki az anyagból. Formában is kell és lehet keresni a mához közeledést. Sem a népművész jellegnek, sem a művészi szándéknak nem árt ha valaki megújítja formában és tartalomban alkotói szándékát. Ezért is szóltunk e kiállítás kapcsán — az ügy érdekében — az alkotás hogyanjáról és tartalmáról kérdőjeles formában, mert a kiállító ezt megérdemli. (farkas) Megérdemelt pihenő AZ ISKOLAÉV befejeztével a pedagógusok is megkezdik nyári pihenőjüket. Sokan irigylik is őket, mondván, milyen^ jó dolguk van. Két hónapon át feléje sem kell menniük az iskolának. Nem úgy, mint básoknak, akik be kell, hogy érjék a évi két- három hetes szabadsággal. Nagyon iá' megérdemelt, megszolgált pihenő a tanárok, tanítók nyári vakációja. Tíz hónapon át megfeszített figyelemmel, mérhetetlen türelemmel tanítani, nevelni a fiatalok sokaságát, teljes embert kívánó, nagy dolog. Mindig felkészülten, úgy állni a gyerekek elé, hogy minden óra a tanítást, az értelmet, áz érzéseket gyarapító hasznos foglalkozás, maradandó élmény legyen, s közben állandóan figyelni, hogy a különféle rátermettségű. talentumé gyerek mennyit fejlődik, gyarapodik. Ez a tett sokszor szinte már a varázslathoz hasonlatos. S a jó pedagógusból áradó varázs nem csupán egyéni adottság. Nagy és megfeszített munka, szakmai jártasság, gondos és mindenre figyelő előkészület áll mögötte. Az is közismert, hogy a pedagógus számára a leadott órákkal még nem ér véget a munkanap. A másnapra való felkészülés, a kijavítatlan dolgozatok, a társadalmi kötelezettségek sokasága várja. Aki mindennek lelkiismeretesen, hivatása magaslatán tesz eleget, bizony tíz hónap alatt bőven dolgozik egy esztendőre valót. Az sem úgy van ám, hogy a nyári két hónap pihenés elejétől a végéig csupán idegmegnyugtató szórakozás, ' kikapcsolódás. Ha az iskolai munka, a mindennapi kötelezettségek nem is kötik a pedagógust a hivatás nyárra is megszabja a tennivalókat. Továbbképző tanfolyamok, tanulmányutak töltik ki a nyári vakáció egy hányadát. Sok-sok pedagógus indul el országot látni, ismereteit bővíteni, hiszen kevés hivatás követeli meg úgy a friss élményeket, a haza, a nagyvilág tájainak, embereinek jó ismeretét, a világ dolgaiban való biztos eligazodást, mint a pedagógusé. S hány pedagógus tölt. szabadságából jó néhány hetet nyári táborokban, ott is ne- velgetve, tudásban gyarapítva a gondjaira bízott gyerekeket. A PEDAGÓGUS közéleti ember. Hivatása természeténél fogva sem tud kiszakadni a közössége életéből. Társadalmi kötelezettségeit nem pihentetheti a nyári vakáció idején sem. Hogyan is lehetne például az egész sor funkciót betöltő falusi pedagógusnak két hónapon át karbatett kézzel szemlélnie a körülötte zajló életet. S éppen nyárban, amikor mindenki keze munkával van tele. Amikor minden szerszámot fogható ember a serdülő gyerektől az aggastyánig, a maga erejéhez képest megpróbál ia tovább lendíteni a közös boldogulást. S ráadásul a kéthavi vakáció nem csupán a múlt tanév fáradalmainak kipihenésére szolgál, hanem felkészülés is a következő esztendőre. Mert bizony, a gondos felkészülés nélkül a legjobb pedagógus is megrekedne. Ma, amikor rohamléptekkel fejlődik a világ, és a világ megismerése, nemcsak a diákoknak van tanulnivalójuk, hanem a tanítóknak is. Elővenni a könyveket, amiknek elolvasására a tíz hónap megfeszített munkája közben nem volt idő. Sorra szedni a legújabb szakmai tudnivalókat, felfrissíteni, korszerűsíteni az eddig begyűjtött és elraktározott ismeretanyagot: a pedagógus számára ez Is a nyári pihenéshez tartozik. A JÓ PEDAGÓGUST a nyári vakáció tehát leginkább csak az iskolai elfoglaltságtól mentesíti. Az ifjúság korszerű nevelésének, oktatásának magas felelőssége nagyon is aktívvá, tevékennyé teszi számára a megérdemelt nyári pihenőt. K. Gy. ssssssssss/sss/syssssssssss/sssssssssssssssjssssssssssssss/sssssssssyyssss/s/sssssssssssssssssssssss/sssssss/ssssssssjsssss/s/sssssssss/s//s//sssss/ssss/sssjsssssssssssssssssssssss/////sssss//sss/sfs/sssss/ssssssss/ssssss I. SATUNOVS2JKIJ: llXÜfBÉii Aranygyűrű drágakővel 1969. július 11 Az elővigyázatosság valamennyi rendszabályát betartva, Vanagsz csak éjszakánként haladt élőre, a nappalokat az erdőben töltötte. Hét nap múlva érkezett meg Jelgavába. És csak itt, a Ka- talin-korabeli kastély romjainál jutott eszébe, hogy éppen tizediké van. Ma este, hat órakor a Dvina túlsó partján a botanikus kert bejáratánál kell találkoznia azzal az emberrel, aki miatt ezt az utat megtette... Vanagsz úgy döntött, hogy mégsem megy el a találkozóra. Veszélyes lenne. Keresik, lehet, hogy már a nyomában is vannak... Elutazott tehát Bauszkuba. Egy nap múlva Rigában tűnt fel, de még aznap este Assza- riba utazott hajón. Tíz napig utazgatott ide-oda, egyik városból a másikba, hogy ösz- szezavarja a nyomokat. Nehéz napok voltak. A kuLcscsontjára mért ütés nyoma gyulladt seb lett Az éjszakákat az erdőben bujkálva, sokszor bőrig ázva töltötte. Elfogyott a pénze. Helyesebben sok pénze volt még, csak éppen a távoli, hatánszéa titkos írások, kódok és térképek mellé. Az idő már sürgette, hogy megteremtse a kapcsolatot azzal az emberrel, akihez odaátról küldték. Főnökeivel abban állapodtak meg, hogy ha a kapcsolatot nem sikerül megteremtenie. Vanagsz a köztársasági lapban hirdetést ad fel egy drágaköves aranygyűrű elvesztéséről. Tíz nap múlva az illető pontosan tizenhét órakor meg fog jelenni az erdei temető kapujánál. Vanagsz egyre csak halogatta a hirdetés feladását. Félt hivatalos szerveknél mutatkozni, hiszen valószínűleg keresik már az elhárí- tók. Azzal iparkodott bátorítani magát, hogy a szerkesztőség munkatársai erről mit sem tudhatnak. A nevét sem kell felfednie, hiszen a hirdetés alá akármilyen kitalált nevet odaírhat, amiben kétszer szerepel a V betű. Társa ebből a jelzésből érteni fog. „Beadnk a szöveget, kifizetni a pénzt: nem több, mint öt perc. Taxiba ülök. A taxi a kapu előtt fog várni, s ha bármi közbejön, eltűKiderült azonban, hogy nem is olyan egyszerű a hirdetés elhelyezése. A szerkesztőségi titkárnő a levelezési rovathoz utasította Va- nagszot. A rovatvezető, rokonszenves fiatalember, figyelmesen végighallgatta: — Kénytelen vagyok elkeseríteni magát, — mondta. — Lapunk ilyenfajta hirdetéseket nem közöl. A lopott és elhagyott tárgyak keresésével a rendőrség foglalkozik. Ez váratlanul érte Vanag- szot. Az amerikai instruktoroknak, akik útja előtt felkészítették, az volt a véleményük, hogy efféle hirdetés elhelyezése semmiféle problémát nem okoz. „Azok is jól értik a dolgukat” — gondolta dühösen. Vanagsz kérlelte a rovatvezetőt, hogy tegyen kivételt. segíteni. Felhívom a rendőrség taXált tárgyak osztályát és a szerkesztőség nevében megkérem őket, hogy tegyenek meg mindent a gyűrű felkutatására. Már nyúlt is a telefon után. Vanagszot kiverte a hideg veríték. A rendőrség segítsége a nem létező gyűrű keresésében sehogysem illett terveibe. Valahogy ki kellene másznia ebből a kellemetlen históriából: — Igazán nem szeretném ezzel zavarni. Bemegyek ma/d magam a talált tárgyak osztályára. — Kötelességem, hogy segítségére legyek olvasóinknak, ügyes-bajos dolgaikban. Azért ülök itt. A rovatvezető tárcsázni kezdett. Vanagsz felugrott a székről, az íróasztalhoz léüi erdőben, -tjáavaa rádióadó*, nők” — döntötte el. Megmagyarázta, hogy a gyűrű különös értéket jelent számára, mert egyetlen emlék szegény édesanyjától. — Nagyon sajnálom, de a lap ilyen hirdetéseket nem közölhet, — mondta az újságíró. — Megpróbálok azért pett, s megragadta mindkét kezével a telefonkagylót. — De igazán nem szeretnék kellemetlenkedni. És a rendőrséget sem szeretném minden apróság miatt zavarni. — mondta majdnem kiabálva. A levelezési rovat vezetője értetlenül tette le a kagylót: — Ahogy kívánja... Feltűnt neki, mennyire megváltozott közben látogatója magatartása. Ajka remeg. ujjaival idegesein gyűr rögeti a kalapját. Itt valami nem tiszta —i gondolta a rovatvezető. Furcsa látogatás, szokatlan kér rés, váratlan ijedelem. — Megkérdezem az olvasószerkesztőt, hátha ki tud eszelni valami okosat, — mondta az újságíró, hogy időt nyerjen. — Mindenesetre, addig írjon egy kérvényt a szerkesztőhöz. Itt a toll, a tinta. Rögtön, visszajövök. Az újságíró bement a szomszéd szobába, gondosan becsukta maga mögött az ajtót és felhívta a rendőrséget. — A szerkesztőségből beszélek. Megjelent nálunk egy gyanús alak, valami Vaj- vadsz, vagy kicsoda. Hirdetést akar feladni elveszett gyűrűje miatt, pedig az első- osztályosok is tudják, hogy ilyen hirdetéseket lapjainkban nem közölnek. Amikor azt tanácsoltam, hogy forduljon a rendőrséghez, rettenetesen begyulladt. — Munkatársunk pár perc múlva ott lesz önöknél, — mondta az ügyeletes. — Igyekezzenek addig feltartani az illetőt. — Ez nem lesz nehéz, — kedélyeskedett az újságíró. Látogatónk éppen kérvényt ír. A rovatvezető azonban tévedett. Szobája már üreg volt. Az ablakból még látf háttá, amint furcsa látogatói kfcdet a kapun.
