Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
AHOGYAN A TÁRSADALMI életünk valamennyi területén, úgy a pártmunkában is az újabb, a korszerűbb módszerek és formák keresésének időszakát éljük. A növekvő feladatok sokrétűsége — mindenekelőtt a gazdaságirányítás reformjának bevezetése, állami életünk továbbfejlesztése, a szocialista demokrácia kiszélesítésének feladata — erőteljesen igényli a pártmunka stílusának továbbfejlesztését. Ismeretes, hogy ^ pártunk IX. kongresszusa, majd a központi bizottság több határozata is foglalkozott azzal a követelménnyel, hogy a pártszervezetek tevékenységében nagyobb helyet kell biztosítani az elvi elemző munkának. Az is újszerű követelmény, hogy az elvi elemző munkával ne csak kifejezetten vezető pártszervek, hanem megyei, járási, városi, sőt az alapszervezetek is rendszeresen foglalkozzanak. Egyesek úgy képzelik el ezt a feladatot, hogy a pártszervezetek fokozatosan valamiféle elméleti irányító szervekké, a pártmunkások pedig tudományos kutatókká válnak. A pártszervezetek — úgymond — csupán elvi jellegű feladatokat oldanak majd meg és a gyakorlati munka, a szervezés, az ellenőrzés az illetékes állami és gazdasági szervek feladata lesz. Más oldalról viszont jelentkeznek olyan nézetek is, amelyek ugyan elismerik az elvi elemző munka szükségességét, de azt kizárólag a vezető pártszervek monopóliumának tekintik. Mondani sem kell, hogy mindkét álláspont téves és nem felel meg a pártmunkával szemben támasztott új követelményeknek. Szocializmust építő társadalmunk fejlődése olyan irányba tart, hogy a helyi szervek önállósága minden téren és nagy mértékben növekszik. Az önállóság fontossága, fejlesztéséhek szükségessége nem valami divatos jelszó, hanem a társadalmi, gazdasági fej. lődésünkből következő objektív szükségszerűségek felismerése. Arról van szó. hogy bé. differenciáltabbá vált és ezért a megoldási módokat is árnyaltabban életközeiben, a helyi szervek által, vagy azok közreműködésével kell kidolgozni. Ez viszont nem alapulhat rögtönzésekre, szubjektív elképzelésekre, hanem alapos, mélyreható elemző munkára. Vagyis nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy a helyi pártszerveknek nem csupán a feladatok végrehajtásában, hanem az előkészítés folyamatában, a feladatok meghatározásában is az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kell, kapniuk. MIT JELENT EZ A KÖVETELMÉNY a pártmunkában? Mindenekelőtt azt, hogy érvényesíteni kell az elméleti munka stílusának lenini követelményeit, azaz a konkrét helyzet, konkrét elemzését. Kívánatos általános gyakorlattá tenni, hogy a helyi pártszervek rendszeresen tanulmányozzák saját területeik speciális problémáit. az ismétlődő gazdasági és politikai jelenségeket és ezekre a párt politikájával szinkronban lévő helyi megoldási formákat dolgozzanak ki. Elméleti munka ez? Igen, a szó igazi értelmében! A korábbi állapotokhoz képest az ilyen jellegű feladatok megnövelik a pártszervezetek munkájában az elvi elemző munkát. De mégsem mondhatjuk, hogy a munka ilyen irányú fejlesztése a gyakorlati, a szervező munka háttérbe szorítását eredményezi. A helyes irányú elméleti munka végső soron a gyakorlati, szervező munka tartalmát, értelmét adja meg s annak erősödéséhez vezet, több vonatkozásában is. Az egyik, hogy az elméleti munka is nagyfokú tervszerűséget, szervezettséget követel a pártszervezetek munkájában. Meg kell keresni, találni, mindenekelőtt azokat a kommunistákat, akik erre a munkára a helyi párt- szervezetekben a legalkalmasabbak. Továbbá gyakorlati munka része az is, hogy ezeknek a kommunistáknak Már a második nagy turbinarendszer alapjait készítik A vtsöntai határban készülő- hőerőmű I. számú blokkja — az első 100 megawattos turbinarendszer — és a szomszédos vízlágyító körül a generálkivitelezők ■már „valóságos” üzemi állapotokat teremtettek: Ugyanekkor a 22. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói átadták az úgynevezett .,keresztár am u vízfilm- tí ütórendszer” 30 cellából álló első egységet, új utakat építettek az idén a Heller— Forgó tornyok közelében, a III—ÍV. blokknak mar a belső építészeti munkáit végzik, s hozzáfoglak az utolso energiatermelő-egység alapjainak készítéséhez is'. Ez utóbbin nyugszik majd a második 200 megawattos turbinarendszer a hozzá tartozó kazánnal es segedberen- dezésekkel. A vele kapcsolatos munkák nagyságára jellemző, hogy a Budapestről és a‘ Dunántúlról átvezényelt gépekkel hozzávetőlegesen 30—35 ezer köbméter földei kell aránylag rövid idő alatt megmozgatni, s a rövidesen kezdődő betonozás során, éjjel-nappali műszakokban mintegy 1300 köbméter anyagot „vernek be”. Az épülő eentrálénál égj-ebként most tetőzik az idei nagy munka: a generál- kivitelező vállalat több mint 700 embere — közöttük 80 vakációzó diák — segít a program megvalósításában. Az építkezés üteme — megfelelő. 'V ??. számú Állami Építői:: ..rí Vállalat túlteljesítette félévéé, 42 millió forintos tervét, s úgy számit, Fogy december végén további „ráadással’’ esztendőt. fejezi be az (gv) a tevékenységét irányítani, szervezni, ellenőrizni és segíteni kell. Az elvi elemző munka eredményeként több helyes feladat megoldását tűzhetik majd napirendre a pártszervezetek, vagyis sokasodni fog a gyakorlati tennivalók száma is. VANNAK OLYAN NÉZETEK IS, amelyek szerint a pártszervezetek elméleti, elemző munkájának növekedésével csökkenteni kell a pártmunka operativitását. Ez sem felel meg ilyen kategorikusan a valóságnak, és alkalmat ad félreértésekre. Egyesek úgy gondolják, hogy az operativitás azonos valamiféle elaprózott, kicsinyes, a részletekbe menő beavatkozással, az állami, társadalmi, vagy gazdasági szervek munkájába. Az operativitás egészen mást jelent. Nem más ez, mint az egyes elvi felismerésekből következő teendők gyors megszervezése és konstruktív megoldása. Az operativitáshoz tehát nagyon is hozzátartozik az elviség, a szakszerűség és a hatékonyság. Napjainkban nagy erőfeszítések történnek, hogy a gazdasági és az állami szervek önállósága növekedjék, hogy megszűnjék az átfedés, a párhuzamosság a párt-, valamint az állami’ és gazdasági munka között. A pártszervezeteknek tehát a jövőben még inkább a helyes döntések előkészítésére, a fontosabb feladatok kimunkálására, valamint a szervezett végrehajtás és ellenőrzés biztosítására kell koncentrálniuk. Viszont kívánatos mellőzni az öncélú szemezgetéseket, a párt fő céljaitól elidegenedett üresjáratokat, az erőt, energiát pazarló, látszateredményeket produkáló tevékenység minder, válfaját. MINT MÁR az eddigiek során volt róla szó, a pártmunka is szüntelenül fejlődik, de ez a fejlődés nem fordulatok, különböző ugrások útján ment végbe. A pártmunka fejlődése egy -viszonylag lassú és átgondolt feladat. E folyamat eredményeként a pártmunka szüntelenül új Vonásokkal gazdagodik, és ugyanakkor fokozatosan kiküszöböli a régi, idejétmúlt módszereket. A pártmunkát tehát úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy ne csak tagadjuk az elavultat, hanem úgy is. hogy mindinkább erősítsük benne az újat, a korszerűt, V. I. Uj közúti csomópontot építenek Hatvanban Korszerű leágazók — talajvíz a város közepén Mikor lesz végre rend? Pest felöl szeles országúton érkezünk Hatvanba. Korszerű, új híd ível át a szeszélyes Zagy van. A város közepén ne keressük a régi benzinkutat, a helyét is betemették, arra szélesítették a2 utat. Szemben új házaknak vertek cölöpalapot, de a gépkocsivezető nem sokáig örülhet, mert a bíróság épülete után a jármüvek összetorlódnak. A fél nyomtávon nehézkes a forgalom, az úttest másik felén a csatornázás maradványai, majd a Horváth Mihály és a Mező Imre út kereszteződésénél mélyen kibontott áteresz, szivattyúzzák a vizet, kő és betontörmelék a járdáit és az úttest szélén. A sártócsákhoz, a kényelmetlenséghez mit szólnak a hatvani lakosok? Sokan szitkozódnak, öklüket rázzák, ha egy-egy gépkocsi sarat,, vizet loccsant a házak falára, a iől vasalt nadrágra, vagy a mini szoknyára. Persze, a kényelmetlenség, az óránként jelentkező forgalmi dugó az építkezés velejárója. De meddig tart mindez? Mikor lesz rend Hatvan főutcáján? Ezt kérdezik a hatvaniak és ezzel a kérdéssel kerestük fel mi is Nagy Sándort, a Betonútépítő Vállalat főépítésvezetó- jét. Azt a választ kaptuk, hogy a csatornázás mindig sok kellemetlenséggel jár, főleg ilyen forgalmas útvonalon és a varos közepén. A főépítésvezető nem tagadta, hogy alvállalkozójuk nehezen birkózott meg a csatornázással, de lényegileg befejezték ezt a munkát, most a Mező Imre úti csapadékvíz elvezetéséi építik. Sok talajvíz — különleges megoldás A „vizeseket” is megtréíál- ta a sok talajvíz. Olyan nagy mennyiségben tört fel a város közepén, hogy csak különleges megoldással sikerült a főgyűjtőcsatornát a Horvath Mihály út alatt átvezetni, három hétig szivattyúztak és süllyesztették a víznívót. — Mégis mire számíthatnak a hatvaniak, mikor lesz rend és tisztaság a várost átszelő főútvonalon? — Augusztus 20-ára a főútvonal aszfaltozása elkészül, a város Hort felé eső szélső házát is elhagyják az útépítők. — Augusztus 20-ra a felüljáró is elkészül? — Augusztus 20-ára a közúti csomóponton már a végleges nyomvonalon halad a forgalom, elkészül a jászsági leágazó, de az útszakasz végleges befejezése november 7-re várható. A nagy ünnepre vállaltuk ezt, pár hónappal előbbre hoztuk a határidőt. A főépítésvezetó azt is hozzátétte, hogy vállalásukat teljesítik, a Zagyva hiénái is állták szavukat. Az erős kanyar optikai csalódás A jászsági elágazóval szemben befejezéshez közeledik a felüljáró, de aki a régi főútvonalon halad, ma még nehezen tudja elképzelni, hogy a csány—szolnoki elágazót, illetve a közúti felüljáró Horváth Mihály úti csatlakozását hogyan oldják meg. Most még jogos a kérdés, hogy vajon nem lesz veszélyes ez a kanyar? A íőépítésvezető két ú'o- asztalnyi részletes térképét terített ki és szakszerűen magyarázta, hogy a merész kanyar csak optikai csalódás, mert a másfél méternyi töltést még nem építették meg. Ha ez elkészül, a felüljáró 12 méter széles sávja 200 méteres ívsugárral hajlik majd a Horváth Mihály útba. Aki Gyöngyös—Hort felől a Jászság felé akar majd letérni, út- keresztezés nélkül az aluljáróra hajt és a főútvonal alatt jut át. Hatvan felől Szolnok felé haladva az elágazónál először ideiglenes burkolatot építenek, az építkezés ideje alatt Miskolc felé ezen halad a forgalom. Majd bekötik a felüljárót, új útburkolatot építenek a Csány—Szolnok felőli elágazóhoz es a járművek veszély nélkül térhetnek le jobbra. Siettessék a takarítást A csomópont, illetve a felüljáró után Hort felé haladva hét méter széles lesz az úttest, és nem lesz, többé vasúti sorompó, torlódás és idegtépő várakozás A következő hetekben mintegy 1500 köbméteres földmunkát kell végezni, a főútvonal és a leágazók között befejezik a terep- rendezést, fehér beton optikai vezetősávot építenek és a hídépítőknek is sok munkájuk akad a vasút és a 32res út fölött. Ismét megkérdeztük, de a főépítésvezető újra ígérte, hogy augusztus JO-ra a forgalom a főútvonalon zavartalan lesz és november 7-ére befejezik a tereprendezést, a kerítés- és a korlát- építést is. Nagy Sándor főépítésvezetőnek is szóvá tettük, a nyilvánosság előtt is megismételjük azt az aggályt, hogy a november 7-i műszaki átadás után ne maradjon törmelék, szenny és piszok a Horváth Mihály utcán. Mi nem tudjuk, hogy hány száz, esetlej hány ezer köbméter törmelék elhordására lesz szükség Ez nem akadályozza, de feltétlenül nehezíti a forgalmat. Erre idejében, már most gondoljanak a főépítésvezetőség és a város vezetői. Együttesen siettessék és november 7. előtt fejezzék be a az út menti „nagytakarítást”, hogy méltó körülmények között ünnepelhessenek. F. L. Kézi erő helyett — gépekkel • * Ötvennyolc milliós fejlesztés a Mátravidéki Kőbánya Vállalatnál A Mátravidéki Kőbánya Vállalatnál az elmúlt évben nagyszabású rekonstrukciós munkálatok kezdődtek. Május 19-én — amint arról annak idején lapunkban is beszámoltunk — elkészült a vállalat recski üzemében a korábban nagy fizikai erőt igénylő kőbány ászkod ás teljes gépesítése. A berendezések és a beszerelés közel 16 millió forintjába került a A Világifjúságí Találkozó egyik ^.pihenő” napján találkoztam, és ismerkedtem meg Bolev Zsekovval, a Szófiai Bútorgyár 52 éves asztalosával. öt nap szabadságot vett ki a nagy esemény tiszteletére, és, hogy kipihenje a hajnalig tartó ünnepségek fáradalmait, s kedvenc hobby- jához a pecázáshoz se legyen hűtlen, motorra ült és a festőién szép Boravec hegy alatt elnyújtózkodó mesterséges tó partján ütötte fel ..pecás tanyáját”. Szívesen fogadott. Kikötötte a horgászbotokat, aztán hellyel kínált. Előkerült a pálinkásüveg, mosolygós paradicsomokat szelt az alumínium horgásztányérba, nyakon öntötte olajjal, és jó étvágyat kívánt. Sokáig azt hittem nem beszédes ember, de amikor megkérdeztem tőle, hogy igaz-e amit a túlsó parton pecázó edes koma ja elmondott róla — Zsekov komám 15-féleképpen tud nevetni, — egyszeriben „őrölni” kezdte a szavakat.. — Az apámtól örököltem Az öreg mestere volt a nevetésnek. Mindig azt mondta: tiszteld a nevetést fiain. Mert a nevetés mindig öröm. Ahol jóízűen nevetnek az emberek, ott nem lehet baj. Bizony sokáig szüneteltettük á nevetést apámmal Nem volt min örülni, nevetni. Mert mi nagyon szegények voltunk. Nyolc gyerek, nyolc szelet kenyér egyszerre Elhiheti, hogy- nehéz- volt, hiszen Bulgáriai emlék Bolev Zsekov „hét parancsa napszámmal kerestük a kenyér árát Ez már csak, rossz emlék. Akárcsak nálatok, Magyarországon is. • Szerencsére. Hát ezért nevetek én olyan gyakran és jóízűen... Egy lánya és két fia van a Bolev családnak. A lány tanítónő, a kisebbik fiú technikus, a nagyobbik gyakorló orvos.. — Nagyot fordult velünk a világ fiam. Az én testvéreim közül hatan a felszabadulás után tanultak meg írni, olvasni. Szegény apám is analfabétán ment el tőlünk. Az ilyenfajta embereknek akkoriban nem jutott iskolapad. betű. füzet könyv. Csak munka. Látástól vakulásig. És most nézze: a lanyom tanítónő, a fiam technikus, a másik orvos. Olyan ez, mint egy mese, egv megvalósult, egy valóra vált mese... Már rég megfeszült a zsinór a horgászbotom. de az öreg nem is akarta észrevenni. A 10 dekányi halat meg se nézte, csak kivette belőle a horgot és a halat visszadobta ismét a tóba. Aztán visszaült ... — Valaha ez a földdarab is a kevés gazdag as a sok szegény országa volt. De ez már elmúlt, már a sebek ia behegedtok. Biztosan látta mennyi új háza, gyara, iskolája, kórháza van Szófiának, Bulgáriának. Kár, hogy nem a városban találkoztunk. Megmutattam volna a gyárat, ahol dolgozok, és a család is szívesen látta volna. A lakást ingyen kaptuk. Három- szobás. Az egyik szoba a lányomé, másik a két fiúc, a harmadikban lakunk az asz- szonnyal. Az egyik szoba nemsokára felszabadul. Férjhez megy a lány. Már készülődünk is rá, de ö mindig azt mondja: nem lesz lagzi, csak egy szerény, családi vacsora. Tudja milyen divatosak már ezek a fiatalok. De azért a bútort megvesszük a gyereknek A két fiú döntött így Már készül is a bútor. Ott bent, a gyárban. Mondani se kell, én csinálom. Azt, mondta a főnök: no, öreg aztán úgy csináld meg, hogy elégedett legyen a gyerek, mert ellenkező esetben a lányod fogja a büntetést kiszabni. Nem is lesz abban hiba, azt én garantálom... — Mert akkor szó érné a „hét parancs” hatodik pontját is... — Szerencséje van. a komának. hogy a túlsó oldalon van, mert belelökném a vízbe- Mit beszélt még el rólam’ — Csák a nevetést, meg a hét parancsot... — Most akkor kiváncsi is rá? — Természetesen. — Története van. Én nagyon szeretek beszélgetni, de csak akkor tudok ha kevesen hallgatnak. Ott a gyárban meg kétezernél is többen dolgoznak. Tavaly nyáron volt egy nagy munkagyűlés, és én is szót kértem. Kérésemet hét pontban fogalmaztam meg: 1. Ügy dolgozz itt is, mint amikor ma- szekolsz. 2. Az újságot otthon olvasd ki. 3. Ne a háta mögött, a szemébe mondd. 4. Ne a gyárban pihend ki magadat. 5. Ne hidd, hogy te vagy a legokosabb. 6. A munkáddal dicsekedj és ne a futballcsapatoddal. 7. Ne bántsd a halakat. Amikor ezeket elmondottam felállt a főmérnök, es ezt' mondta Bole\ Zsekov hét parancsát érdemes lenne papíron kinyomtatni. Szóval, igy született, és ragadt rám ez a hét parancs históriája... Estére halat ígért a családnak vacsorára, s a kosár még üresen állt. ezért búcsút vettem tőle. Nem szívesein engedett el... — Én ráérnék, azt a halat megvehetném a boltban is. Mit számít az otthon, hogy honnét van. Ha szereti a halászlevet, szívese^ látnám asztalunknál... Egyszer még sor kerülhet rá... Kcós Jéseei vállalatnak, de — alig kéthónapos tapasztalatuk alapján — a vállalat műszaki-gazdasági vezetői úgy nyilatkoznak : többszörösen megérte. A kemény és nehéz munkára ugyanis évek óta kevesen vállalkoztak, s ebből eredően a vállalat jelentős munkaerőhiánnyal küzdött. Ugyanakkor lényegesen drágábban is termelték a követ az országos átlagtól, s a termelés volumene (mennyisége) is meglehetősen alacsony volt. A recski üzemben a gépesítés óta gyökeres változás következett be, amely kedvezően hat ki az egész vállalat tevékenységére. Elsősorban megszűnt a nehéz fizikai munka: gépkezelővé képezték a dolgozók jelentős hányadát, s a korábban napi egy műszakos termeléshez is szűkösnek bizonyuló létszámmal ma nyugodt ütemű két- müszakos termelés folyik. Jelentősen megnövekedett az üzem termelési kapacitása is: amíg a gépesítés előtt évi 160 ezer tonna követ termeltek, addig az új körülmények között évi 500 ezer tonna kitermelésére nyílt lehetőség. A vállalati rekonstrukció a recski gépesítéssel nem ért véget: 1970. március végéig mintegy 26 millió forintos költséggel befejezik a recski alsó telep. s közel 16 milliós beruházással pedig az eger- baktai üzem teljes gépesítését is- A vállalat vezetőinek számításai szerint a teljes rekonstrukció után újabb százezer tonnákkal növekszik majd az évi termelésük, s egyben a tonnánkénti termelési költség további 10 forinttal — 55 forintra, a mostani országos árszmtre — csökken. (f aludi) 1969, július 10.. csütörtök i A pártélet adószerű kérdései Elviség és gyakorlatiasság a pártmunkában
