Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
NEB dosszié: Népi ellenőrök «> I n • I I ii •• r I n | a szülői munkakozossegekrol PIHENŐ (MTI főt»: — Kácsor László felvétele.) Egy a sok közül? Emberség havi 1200-ért Ápolónői képesítést 1961- ben szerzett. Négy éve körzeti ápölónő. Három község egészségügyi ellátása a feladata. Naponta reggel nyolctól délután négyig járja Szajla, Terpes és Bükkszék községeket. Szabály szerint busszal kellene közlekednie. Igen, ám, de mi van akkor, ha lekési a csatlakozást, ha elment a menetrend szerinti busz, s rá varnak a szomszéd községben ? — Ha szerencsém van, akkor autóstoppal jutok a beteghez. Csakhogy ilyen kedvező lehetőség nem mindig akad. Ha más nincs, úgy gyalog kell eljutni a célhoz. Ezt a szakmát nem kényelmes embereknek szánták. Itt csak egy lehet fontos: minél hamarább segítséget kapjon a beteg. Aki gyárban dolgozik, aki gép mellett keresi kenyerét, az délután négykor hazajut családjához, mert munkaideje nyolc óra. Nem így a körzeti ápolónő! Igaz, ha minden szerencsésen alakul, ő is hazaér öt óra körül. Otthon családja várja. Tennivaló is bőven akad. A kétéves kisfiú ha csak teheti édesanyja körül settenkedik. A délután a házimunka ideje is, öt óra után lehet készíteni a vacsorát, be lehet kapcsolni a tévét, egyszóval az otthon meghitt órái jönnének, de:-j Nem ritkán kopogtatnak be hat óra körül, sőt sürgős hívás is akad este nyolc után is. Ilyenkor mindent abba kell hagyni, s menni kell a beteghez. Évekkel ezelőtt ez nagyon nehéz dolog volt, mert gyalogolnom kellett az éjszakában nem egyszer órákat míg a hívóhoz elértem. S aztán újra gyalog haza. Most, hogy kocsink van, férjem is „munkatársam” lett, s visz a beteghez bármikor hívnak. Ezért ugyan forintban nem jár plusz, de egy a lényeg: a segítség a vártnál is gyorsab ban érkezik. Z vara Pálné feladatköre sokrétű Ha a hívó hozza a szakrendelési javaslatot, akkor a napi második injekciót kell beadnia. Megsérült a három falu közül valamelyikben valaki? Neki kell menni elsősegélyt nyújtani. Egy esetben hassérülés történt. Az egyik tsz-tag, amikor £ Zetorról leszállt, elesett, i esés közben a pótkocsi csat lakozója felhasította hasát, Este nyolc körül történt. A megriadt munkatársak nem tudták megállítani a vérzést. Orvosért Bükkszékre menni egyenlő volt a végveszéllyel, Szerencsére itthon voltam és időben érkeztem. Emlékek közt tallózunk, súlyosabb eseteket elevenítünk fel. Az emlékezés meleg fénnyel színezi a körzeti ápolónő tekintetét. Betegeit név szerint ismeri, gondjaikról, problémáikról megértéssel beszél. Elmondja, hogy nemegyszer a huszonnegyedik órában érkezett: — Ilyenkor jött jól a férjem munkatársi segítsége. Arra már nem volt idő, hogy mentőért futkossunk. Mire kijönne, már céltalan utait „könyveltek” volna. Mi kocsiba tettük a beteget, s időre érkeztünk a kórházba. Én legalább anyira örültem mint a családtagok. Jóleső érzés segíteni, enyhíteni a gondokat. Minden pályán reális veszély a belefáradás. amit a mindennapos feladatok monoton ismétlődése kelt. — Elfáradni? Nem, nem lehet, legalábbis ezen a pályán. Ezt csak hivatásérzetből lehet választani. Egyforma feladatok, ismétlődés ez tény, mert napról napra ugyanazt kell tenni. Ám minden esetben embereken kell segíteni, embereken, akiket ismerek, akikkel találkozom az utcán, akiknek fájdalmát kell enyhíteni. Ezt megunni, ebbe belefáradni sosem lehet. S milyen jó érzés újra, már egészségesen látni a volt betegeket, s érezni: valami keveset én is tettem gyógyulásukért. A körzeti ápolónők fizetését nem „csillagászati” számokkal jegyzik. Az állandó készenlétért, a mindennapos segítségnyújtás fáradalmaiért mindössze havi 1200 forint fizetés jár. Mellékes? Az is akad, ha ugyan annak lehet nevezni azt a havi negyven forintot, amit útiköltségtérítés címén fizetnek. Zvara Pálné mégsem elégedetlen: — A pér.z is számít, de első mégis a szakmaszeretet. Ezt a pályát hivatásul választottam, s öröm csinálni. Es nemcsak én gondolkodom így, hanem pályatársaim is. Én csak egy vagyok a sok közül, akiknek öröm segíteni a rászorultakon. Kedves, szerény, életének értelmet talált fiatalasszony, aki havi 1200-ért bőkezűen oszt emberséget. Egy a sok közül... ? (pécsi) Reprezentatív felmérésekkel 4 közép- és 20 általános iskoJában vizsgálták meg a népi ellenőrök a szülői munkaközösségek tevékenységét. Vizsgálták: milyen a szülői munkaközösségek, a szülők és az iskola kapcsolata, hogyan segítik az iskolai és családi nevelés összhangjának megteremtését, s végül azt is, milyen pénzgazdálkodást folytatnak? A népi ellenőrök általában kedvező tapasztalatokat öszegezhettek. A szülői munkaközösségek jelentős „tömegszervezetek’' az oktatási intézmények életében. segítik az iskola társadalmi kapcsolatainak kiépítését. a szülők pedagógiai műveltségének fejlesztését, a diákok tanulási feltételeinek biztosítását, a család és az iskola kapcsolatainak szorosabbra fűzését, a tanulók helyes napirendjének kialakítását, a gyermek és ifjúságvédelmi munkát, s kiveszik részüket az iskolák szépítéséből, gondozásából is. Hatvanban és a járás területén az szmk tagjai szoros kapcsolatot tartanak az iskolák igazgatóival, s a nevelőkkel is és szükség esetén felkeresik azokat a szülőket, akiknek gyermekeivel az iskolában probléma van. Elbeszélgetnek a szülőkkel, s így elejét veszik az igazolatlan, indokolatlan hiányzásoknak, késéseknek. Számos helyen kezdeményezték: a jobban tanuló diákok vállaljanak maguk mellé, otthoni foglalkozásra, gyengébb tanulókat, s ez meg is hozta az eredményt, javultak a tanulmányi átlagok. Boldogon például az szmk közbenjárására szerveztek tanulószobát, ahol szaktanárok korrepetálják díjmentesen a gyenge tanulókat. Gyön&yöshalászról is az szmik jelezte a felsőbb szerveknek, hogy a felső tagozatos tanulók túlterheltek, fáradtan érkeznek délután az iskolába, mert odahaza dolgoztatják őiket. Javasolták a felsősök délelőtti oktatását. Igen sokat tesznek a szülői munkaközösségek a hátrányos veszélyeztetett helyzetű tanulók segítségéért. Felderítik a veszélyeztetést kiváltó okokat, s fellépnek a gondatlan, garázda, felelőtlen szülők ellen. Elsősorban a rászoruló gyermekeknek biztosítanak helyet a napközi otthonokban, s ahol tudnak, anyagi segítséget is nyújtanak. Egerben például folyamatos ruhagyűjtési akciókat szerveznek, s a rászoruló cigány tanulókat rendszeres ellátásban részesítik, hogy minden nap iskolába járhassanak, igazolatlanul ne Hiányozzanak. Verpeléten pedig nemcsak az szmk tagok, de más szülők is veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekeket patronálnak. Sokat írhatnánk arról is, milyen sokféle formában, s milyen változatos módszerekkel szervezik a szülői munkaközösségek a tanulók iskolán kívüli programjának szervezését.»Csak néhány jellemző példát erre: Novajon 30.000 Ft értékű társadalmi munkával létesítettek a gyermekeknek játszóteret; Recs- ken minden tanulónak, a cigányoknak is, biztosítják a tanulmányi kiránduláson való részvétel anyagi fedezetét; az egercsehi szülök kezdeményezése és szervezése nyomán épült fel Fonyódligeten egy 300.000 Ft-ot érő úttörő üdülő stb. Amennyire dicséretes a szülői munkaközösségek tevékenysége az iskolai oktató- nevelő munka segítésében és egyéb téren, annyira nem lehet dicsérni pénzgazdálkodási módszereiket. Pénztárkönyvet nem vezetnek s legtöbb helyen a bizonylati fegyelem elemeinek szórványai sem lelhetők fel. Ellenőrizhetetlen a különböző pénzösz- szegek eredete és hovafordí- tása is, s ez a rendezetlen állapot forrása lehet a visz- szaéléseknek. A helyzeten tehát sürgősen változtatni kell! A népi ellenőrök jóllehet a szülői munkaközösségek tevékenységét vizsgálták, ám nem kerülte ei figyelmüket annak a ténynek vizsgálata sem: mennyire biztosítottak az iskolákban a tanítási és tanulási, feltételek? Az egri IX. sz. Általános Iskolában például azt állapíthatták meg, hogy a legszükségesebb helyiségekkel sem rendelkeznek. Nincs az iskolának tornaterme a tesnevelési órákat a folyosón vagy a poros udvaron tartják. A NEB a város illetékes szerveinek javasolta: szüntessék meg az iskola szomszédságában lévő „Béke” mozit, s ott alakítsanak ki tornatermet. A városnegyedben ugyanis van egy másik mozi — a „Bródy” — ez minden korszerű adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy a jelentkező kulturális igényeket a legteljesebb mértékben kielégítse. A javaslat ésszerű és hasznos, gondoljuk, megvalósításénak sem lesz akadálya. (pataky) Zene - zajártalommal Nem vagyok kimondottan barátja a beatzenének, de ez nem csupán a zene hibája. Még csak nem is az én beatzenére bot fülem. Igazság szerint, úgy módjával, szívesen hallgatnám... De azt már nem szeretem, ha kötelezően hallgatnom kell! Minden nap Este héttől 10-ig. illetve amikor szerencsém van. 11-ig. Meleg nyári este lévén, üzemel a sörkert és benne a beatzenekar. Maximális hangerősítéssel. Hiába zárjuk be az ablakot, a zenét nem tudjuk kizárni. £s mi lakótelepiek, csákóiak még szerencsések is vagyunk. Mert nagy a terület, valahogy mégis megoszlik a hangzavar. Hallottam, vannak nálunk jóval pechesebb „áldozatai” is a beatzenének. Az egri Marx Károly utcában két vendéglátóipari egység üzemel. Zárt falak között a Széchenyi Étterem. A zenekar hangját, úgy ahogy még csak tompítják a falak, de a Marx Károly utca négy szám alatt üzemelő kis kertvendéglőről már nem lehet ugyanezt elmondani. Itt már hiába csukják be az ajtókat, ablakokat, a zene áthatol a falon, s kibírhatatlanul harsog a lakók fülébe I.ehetetlenné teszi a pihenést, nem tudnak aludni a gyerekek, tévét hallgatni a felnőttek. Mentek már panaszra Ponciustól—Pilátusig a válasz mindenütt az volt. a csendrendelet 10 órakor lép életbe. Igaz, hogy a csendrendelet, — melynek betartásához sajnos sok szó fér a zenés szórakozóhelyek környékén — csak 10 óra után lép életbe. De talán lehet valamit tenni 10 óra előtt is. hogy a szórakoztató zene ne váljon idegesítő zajjá. 1969, _ jilt III K*i 3? . L. JsSLiésa»- ÍJ------'«B»r j úlius 10., csütörtök SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMV* I. SATUNOVSZKI.I: A moszkvai levél Prieditisz óvatosan, mintha attól kéne tartania, hogy megvágja magát vele, úgy vette át a levelet és az ajtót kulcsra zárta maga mögött. Mégeg.vszer szemügyre vette a borítékot A levelet valóban neki címezték. De ki? Feltépte a borítékot. Pénz! Nem volt kétséges, hogy ki küldte. Átszámolta a ropogós bankjegyeket. Nem volt sok, mindössze négyszázhúsz rubel. De miért éppen négyszázhúsz, és nem ötszáz? Csak nem vonta le Cull az adót ebből is? • Később vette észre, hogy a borítékban levélke .is lapul. „Kedves Petrisz Janovics! Ahogy megbeszéltük, eladtam az órádat. Itt küldöm az érte kapott pénzt. írj. Üdv. Anderson”. Äz öröm, mely a pénz. láttán hatalmába kerítette, rögtön elpárolgott, mihelyt eszébe jutott a szomszédasszony. Hátha nem állta meg, s felnyitotta a borítékot? Meglátta a pénzt, sőt a levelet is elolvasta? Mérges volt magára, amiért olyan óvatlanul bontotta fel a levelet. Most már nem lehetett megállapítani, vajon felnyitotta-e előtte más is? Izgalmában fel s alá járt a szobában. Aztán leszaladt a boltba, vett egy fél liter vodkát és felhajtott belőle egy vizespohárral. „Át kéne menni hozzá, puhatolózni. Fene tudja, miket gondolhat” Prieditisz benyakalt még egy decit, aztán leemelt a falról, egy csendélet'tanulmányt és kiment a konyhába. A társbérlőnő éppen vasalt. Prieditiszt meglátva félretette a vasalót: — Elolvasta a levelet? — Hogyne, — mondta — semmi érdekes. Áthoztam egy képemet. Elfogadná tőlem ? — Hogy jut eszébe, Petrisz Janovics — dadogott zavarában az asszony. — Senkinek sem adott belőlük, és most egyszerre. . Köszönöm. Nagyon kedves kép. — Ami a levelet illeti, tudja. egy régi barátom küldte. Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor a nevét olvastam. Másfél évvel ezelőtt eladta az órámat, s most vegre elküldte az árát. — Becsületes ember lehet — mondta a nő. — Az, — hagyta rá Prieditisz. — Szóval, pénz állt a házhoz ... Prieditisz egy percre sem vette le róla a tekintetét. Ala- koskodik előttem? — ezen töprengett. — El is küldte rögtön a levélben. Négyszázhúsz rubelt. — Közönséges levélben? És nem veszett el? — Hogy veszhetett volna? Nálunk a postán nem bontják fel a leveleket! Prieditisz észbekapott. Még a végén eljár a szája a vodkától. Bement hát a szobájába és lefeküdt. Fejfájással ébredt. Megitta a maradék vodkát és ettől kicsit megkönnyebbült. Aztán ba és óvatosan ismét a levélre terelte a szót... Ez már felkeltette az amúgyis élénk fantáziájú és szapora nyelvű öregasszony gyanúját. „Mit jön újra a levelével? Itt valami nem tiszta”. Különben is régen készült már a rendőrségre, hogy szóvátegye a rejtélyes szomszédot. Másnap aztán, a piacra menet fel is kereste a rendőrőrs parancsnokát: — Valami sötét alak lakik a szomszédomban. Képeket fest, s szerintem sehol sem dolgozik. Hogy hová teszi a képeit? Valószínűleg elkótyavetyéli őket a piacon. Tegnap az is kiderült, hogy közvetítők útján órákat ad el Moszkvában. Rögtön éreztem, hogy ilyesmivel is foglalkoújra csak a bajt keverő levél jutott eszébe. „Sikerült-e vajon meggyőznöm a vén boszorkányt arról, hogy nincs ebben semmi különös?” Prieditisz kiment a konyházik. Mi másból élne, mint spekulációból? A nővére gépíró- nő, nem kereshet olyan sokat! De lehet, hogy nem is a nővére. Milda azt mondta azelőtt, hogy nem élnek rokonai. Egy éve meg, valahonnan előkerült ez a fickó. Lehet, hogy nem is testvérek? — Egy pillanat, — vágta el a szóözönt az őrs parancsnoka. — Halljuk csak sorjában. Hogy hívják ezt az embert? — Prieditisz, Petrisz Janovics ... Tegnap egy furcsa levelet kapott Moszkvából. Pénz volt benne, valami Anderson nevű ember küldte, aki a Gorkij utca 23-ban lakik. Láttam a borítékon a címet. A parancsnok megkérte az asszonyt, hogy foglalja írásba bejelentése lényegét és megígérte, hogy megvizsgálják az ügyet. Másnap információkat kértek Moszkvából Anderson polgártársat illetően, aki a Gorkij utca 23-ban lakik, s ugyanakkor Prieditisz után is érdeklődtek. A házkezelő- segen megerősítették, hogy a rejtélyes férfi sehol sem dolgozik, otthon festeget. Le- ningrádból érkezett, ahol a furnérgyárban dolgozott. Kissé furcsának tűnt, hogy a furnérgyár préskezelője egyszeriben önálló festőművész lett. Leningrádban is érdeklődni kezdtek hát utána. A két válasz csaknem egyidőben érkezett meg. Lenin- grádból közölték, hogy Petrisz Janovics Prieditisz valóban a furnérgyárban dolgozott, de néhány évvel ezelőtt meghalt, holttestét a krematóriumban elhamvasztották. Moszkvából pedig azt írták, hogy a Gorkij utca 23-ban Anderson nevű személy nem lakik, ott ugyanis a Sztanyisz- lavszkij színház található. (Folytatjuk.)
