Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

D magyar-bolgár barátság mérföldköve A KADAR JÁNOS VEZETTE magyal­párt- és kormányküldöttség bulgáriai látoga­tása jelentőségében messze túlhaladja azokat a határokat, ameddig egy ilyen látogatást ud­variasságinak vagy protokolárisnak szoktak említeni. Országaink vezetőinek találkozása és tárgyalása a magyar—bolgár barátság, együtt­működés és kölcsönös segítségnyújtás eddig is zavartalan és folytonosan fejlődő történeté­nek fontos állomása lesz, amely mindkét or­szág előtt új távlatokat nyit. Mi, magyarok, mindig igaz barátainknak tekintettük a bolgárokat. Bár nem vagyunk szomszédok, történelmünk mégis egész sor kap­csolatot és rokonvonást visel. Harcoltunk a szultánok, a cárok, a császárok elnyomó hatal­ma ellen. IGAZI BARÁTSÁGUNK és együttműkö­désünk és a második világháború után akkor alakulhatott ki, amikor mindkét országban a szocialista társadalmi rendszer győzedelmes­kedett, a közös eszmei cél, a szocialista orszá­gok közösségének erősítése. 1940. július 16-án hivatalos államközi okmányban is rögzítettük, hogy Bulgária és Magyarország „kölcsönösen barátságos politikát folytatnak, amelyet min­den téren kölcsönös együttműködéssel szilár­dítanak meg.” Az azóta eltelt több mint két évtized -élő tartalommal töltötte meg a magyar—bolgár barátság okmányát. Gazdasági együttműkö­désünk fejlődése a legszemléletesebben mutat­ja meg, hogy valójában a segítési szándék ve­zette mindkét országot. Kereskedelmi forgal­munk, amelyben mindkét ország a másik szá­mára fontos árukat szállított, csupán az utóbbi tíz évben több mint a két és félszeresére emel­kedett. Ha szemügyre vesszük a forgalomban leggyakrabban szereplő áruk listáját, akkor jót érzékelhetjük, hogy az egykor mezőgazdasági jellegű Bulgária mennyit fejlődött a szocialista országok közösségében. Manapság a Bulgár-á- ból Magyarországra szállított áruk, között te­kintélyes helyen állnak a gépipari ter­mékek, a hengerelt áruk, az elektro­mos és vegyipari cikkek. E két utóbbi iparag szinte teljesen új Bulgáriában. Ma Bulgária az egy főre eső elektromos energia, és a szí­nes fém előállításában a világranglista élén szerepel. GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK kézzelfogható jele a kereskedelmen kívül két közös magyar—bolgár vállalat, az Intranszmas és az Agromas létrehozása, továbbá a kel nép­gazdaság közti szakosítás és együttműködés folyamatos kiépítése, a tudományos és techni­kai információk kicserélése. A koordinálás oo- nyolult műveletét a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság végzi nagy körültekintéssel. A széles körű együttműködéshez mindenek­előtt az biztosít sziláid alapot, hogy pártjaink és kormányaink teljes nézetazonosságot, val­lanak a szocialista társadalom fejlődésének, törvényszerűségeiről, és felhőtlen az egyetér­tés nemcsak kétoldalú viszonylatban, hanem az összes nemzetközi kérdések megítélésében, a kommunista és munkásmozgalom problémái­ban csakúgy, mint az európai vagy a világbé­ke és biztonság kérdéseiben. Ez az egyetértés a marxizmus—leninizmus elvi alapjaira épül. NÉPEINK MÉLTÁN tekintenek nagy vá­rakozással a magyar és 'bolgár vezetők mosta­ni találkozója elé. Bizonyos, hogy mind két­oldalú kapcsolataink, mind a szocialista or­szágok közössége hasznát látja barátságunk, együttműködésünk és kölcsönös segélynyújtá­si szándékaink ismételt megerősítésének. Piros tárcsával a megye országúti ain Bútorháború Szomorú igazság: Lassan könnyebb lesz Napóleon-ara­nyat az utcán találni, mint bútort — a bútorüzletekben Bútor nincs, helyette viszont már évek óta dúl a bútorhá­ború. A kereskedelem akár naponta szívére teszi a ke­sét: az ipar a hibás. Az ipar „vádemelése”: a kereskede­lem a ludas. És ez már így megy esztendők óta, a vásár­lók pedig egymásnak adják a bútorüzletek kilincseit, és keserűen kérdezik: mi van? A pénzünkből él az ipám, a ke­reskedelem, és mégis mi va­gyunk a vesztesek? Mi is hát az igazság? Miért r.incs bútor? Min „lobog” a bútorháború? És mikor lesz vége? Mikor lesz bútor? A kérdésekre Kormos Páltól, a Heves megyei Bútoripari Vállalat igazgatójától kér­tünk választ. Nem véletlenül esett rá a választás: a vásár­lókon kívül „cége is” sínyli a bútorháborút, és talán az országban ez az egyetlen bú­toripari vállalat, amely a há­borúsdiban az első perctől a vásárlók oldalán „harcol”, és egy nagyon oko6, aktuális ötlet leendő megvalósításá- vel a kedélyek is lecsillapod­hatnak — és bútor is lesz az üzletekben... Szakítás - győzelemmel — Mindazt amit elmondok a közelmúltban véget ért népi ellenőrzési vizsgálat eredménye is hitelesíti. Miért nincs bútor? Több oka is van. Kezdjük egy tévhittel: a hi­vatalos vélemény sokáig azt tartotta, hogy a magyar bú­toripar megfelel az igények­nek, a követelményeknek. Bár valóban jelentős a fej­lődés, de azt kell mondani: ez nem igaz, az igények jó­val meghaladják az ipar ere­jét. De még ennél is elgon- dolkodtatóbb a nagykereske­delem viselkedése. Konkrét példával bizonyítok: A Bú- torértékesftő Vállalat az 1969-es év első félévére szer­ződést kötött velünk több mint 15 millió forint értékű bútor legyártására. Néhány héttel ezelőtt egyoldalúan felmondta a szerződést, mondván: a szerződésben le­kötött garnitúrákat a lakos­ság nem keresi. Mi megsza­kítottuk a „diplomáciai” kapcsolatot a Bútorértékesítő Vállalattal, „szóltunk” a Kiskemek, és az állítólag L Amikor megyénk tájain, de különösen az egri járás völgyeiben feltörő gyógy- és ásványvizekről esik szó, leg­többször felsőfokú jelzőket használnak. Ezek között sze­repel „Európa legjobbja”, vagy a „legsűrűbb hazai viz.. ”, „egyedülálló gyó­gyító erejű forrás”. Jogos ez a felsőfok, hiszen a fogszuva­sodástól kezdve a gyomor- bánlalmakig, a mozgásszervi és hurutos betegségekig majdnem mindenre termé­szetes orvoságot adnak forrá­saink és kútjaink. Megyénk­ben 25 olyan természetes víz van, amely fizikai és kémiai tulajdonságai alapján érde­mes arra, hogy az ásvány- ős gyógyvizek közé sorolják. Az ásvány- és gyógyvizgaz- dagságunkra jellemző, hogy a tudományos kutatók táblá­zatai alapján nincs olyan ha­zánkban, sót Európában lé­tező ásvány’-, illetve gyógy- vizcsoport, amelyhez tartozó viz Heves megyében ne for­dulna elő. Kezdhetnénk az egyszerű thermális vizekkel, amelyek 12 forrásból törnek elő. Folytathatnánk a kal­cium-, magnézium-, hidro- génkarbonátos, a kénes, jó- dos, brómos, kloridos vizek­kel, amelyek hol bőven, hol szerényebben buzognak elő a föld mélyéből. S amelyeket nagyon ... nagyon érdemes lenne szer­vezettebben felhasználni, gyó­gyításra üdülésre, s amelyek­kel ehelyett dr. Branyiczky Lászlónak, a megyei egész­ségügyi állandó bizottság el­nökének és munkatársainak megállapítása, de az általunk szerzett tapasztalatok szerint is „bűnös pazarlás folyik.” A huszonötféle gyógyvízből mindössze hármat „márkáz­ik” eddig, illetve biztatóan- d vásárlók ivem keresett bútorokat na­pok '-alatt megvették a vásár­lók, sőt: jelentős mennyisé­get exportra szállítottunk. A „nem keresett” bútorokból szinte nem tudunk annyit gyártani, amennyi el ne kel­ne. Külföldre igen, a hazai üzletekbe nem — Az a szomorú igazság, hogy a Bútorártékesítő Vál­lalat közel sem ismeri a piac lehetőségeit, a vásárlók igé­nyeit, és ma is ugyanazokkal a módszerekkel dolgozik, mint évekkel ezelőtt. De egy másik példa: Az egyik bala­toni üdülőben „felfedeztem” vállalatunk ülőbútorait. Meg­kérdeztem az üdülő vezető­jétől: hogyan kerültek Eger­ből a Dunántúlra ezek a bú­torok? A válasza: Évek ótay ilyen' bútorokat kerestem, végül Egerben egy kirándu­láson rátaláltam és megvá­sároltam. Egy másik példa, de előbb egy mondat a népi ellenőrzési vizsgálat anyagá­ból: „A nagykereskedelem piackutatása abban merül ki, hogy időnként megbeszélésre hívja össze a bútorüzletek ve­zetőit". És most jön a példa: a verpeléti bútorüzlet veze­tői szinte már könyörögve kérik a kereskedelmet: az ál­taluk forgalmazott termékek­ről legalább egy fényképal­bumot küldjenek. Kérésüket a mai napig sem teljesítet­ték. Összegezve tehát: a ke­reskedelem nem ismeri a vá­sárlók igényeit. Nem tudják milyen bútorokat gyártanak a vállalatok, s így az üzletek abszolút tájékozatlanok. Nincs propagandája a keres­kedelemnek rossz a piacku­tatás, és így nincs bútor sem, pedig a mi kis vállalatunk is 41 fajta gyártmánnyal pró­bálkozott az elmúlt eszten­dőben. Lassan a fejlett bú­toriparral rendelkező szocia­lista, és nyugati országokba könnyebben eljutnak búto­raink, mint a hazad „üres” üzletekbe. A „hetek” segítenek — A „hetek”- létezéséről még csak néhány hír szivár­gott ki, de a társulás máris nagy port vert fel az „ellen­felek” között ___ — Több és jobb bútort a vásárlóknak. Ez az egyik alap­jelszava a „hetek”, illetve az halad, hogy elismerjék létjo­gosultságukat. A többinél...? „Vizeink többségénél még ér­deklődés ... kezdeményezés nem történt.” Ezt olvashat­juk az egyik jelentésben, amely a megyénkben feltörő gyógy- és ásványvizekkel foglalkozik. Pedig mint a szakértők megállapítják: gyógyvizeink összetételüknél fogva célsze­rűek ivókúrára, légzőkúrára és balneo-terápiás felhasz­nálására.” Ám csak kezdeti lépésekről beszélhetünk ez ügyben, hiába van előttünk karnyújtásnyira ez ,a megfi­zethetetlen kincs. Egerben mindenki gyógyvizet iszik — de az autót is ezzel mossák Honnét is indulhatnánk el gyógy- és ásványvízmentő kőrútunkra, iránit Egerből, amely vizei révén az orszá­gos jellegű gyógyfürdők kö­zött szerepel. Naponta mint­egy ötezer köbméter har­minc-harmincegy fokos ther­mális, gyengén radioaktív gyógyvizet adnak az egri források. Ehhez csatlakozik az andornaktályai kutak majdnem ugyanennyi vízho­zama. Azt itt feltörő 48 fo­kos kalcium-, magnézium-, hidrogénkarbonátos hévíz is sokféle betegség gyógyítására alkalmas. Egyelőre az ivóvíz biztosítására mindkettőt be­kötöttek a városi vezetékbe. Ez azt jeLenti, hogy Egerben mindenki gyógyvizet iszik, de ezzel mossák az autókat, öntözik a virágokat, s ha úgy adódik az utcákat is ez­zel tisztítják. A szakemberek kiszámolták, hogy amennyi­vereségével Első Bútoripari Egyesület megalakulásának. A „társa­ságnak” hét bútoripari vál­lalat a tagja. (Az ötlet az egri vállalat igazgatójáé, és két­éves fáradozás után sikerült megvalósítania.) Az egyesü­lés budapesti központi irodá­ja több irányú — gyártás, és gyártmányfejlesztés, szerző­dések előkészítése, anyagbe­szerzés, piackutatás, értéke­sítés — koordinációs tevé­kenységet végez. A hét vál­lalatnak nem kevesebb, mint 250 millió forint értékű ter­melése lesz. Pontosan, pre­cízen [elmérjük a hazai és a külföldi igényeket, és a ke­resletnek megfelelő bútorokat gyártjuk. Egészen biztos va­gyok benne, hogy az erők egyeztetésével megnő a ter­melés, megnő a választék, a vásárlók megismerik bútora­inkat, az üzletekben pedig válogatni lehet a bútorok kö­zött. Budapesten állandó be­mutatótermet nyit az 4?yesü- lés. A munkát, a helyi adott­ságokat, profilokat figyelem­be véve osztjuk meg, és egy pillanatra sem fogunk lema­radni a piac igényeitől, lehe­tőségeitől. — Az üzletekben körülbe­lül mikor érezhető majd a hetek összefogása? — Már a jövő évben is, de főleg 1971-től. — A bútorháború, a keres­kedelem, az igények, a keres­let jóvoltából valóban nagy lehetőségek előtt áll a hét vállalat összefogása. De vajon lesz-e elegendő erő a figyel­met érdemlő tervele, elgondo­lások megvalósításához? — Lesz, elvégre heten sok­kal erősebbek leszünk, mint külön-külön. Egyetlen lehe­tőséget sem szalasztunk el, a gyártás, a kínálatunk folya­matos szinkronban áll majd a kereslettel. Természetesein az egész országot érintő bútor problémát még ez az egyesü­lés sem tudja maradéktala­nul és minden szempontból megoldani, de a jelentős fej­lődést. a jelenleginél lényege­sen nagyobb választékot már­is garantáljuk. És ha a „bé­kepipát” egyelőre még nem is szívjuk el — a kereskede­lemnek is felül kell vizsgál­nia módszereit —, de a bú- torh^borúnak is véget ve­tünk: reméljük a „hetek”, és a vásárlók győzelmével. A győzelmi „torról”, avagy a számonkérésről mi sem fe­ledkezünk meg. ben Eger és Andornaktálya gyógyvizeit az eredeti céljá­nak megfelelően használnák fel, úgy naponta 15 ezer be­teget gyógyíthatnának vele. A reumakórház tapaszta­latai alapján ugyanis már bi­zonyos, hogy az egri gyógy­vizekkel kezelt betegék álla­pota 45 százalékban kifeje­zetten, mig a másik fele ki­elégítően javul. Ez egyben sürgeti is az eg­ri gyógyvíz célszerűbb fel- használását. Erre a városi, illetve a megyei tanács — a szakvélemények meghallga­tása után — többféle elkép­zelést, javaslatot dolgozott ki. Az első fontos lépés a gyógyvizek kikapcsolása len­ne, az ivóvíz-ellátásból, majd a Török-fürdő korsze­rűsítése és fedett medencék építése. SZOT gyógyüdülő, országos jellegű gyógyfürdő­kórház létesítése, rheumato- lógiai szakrendelés megvaló­sítása is szerepel a tervek­ben. Való igaz, liatalmas össze­geket igényelnek ezek a terv- változatok, megközelítően 50 millió forint lenne szükséges ahhoz, hogy az egri gyógyvi­zeket értékűkhez mérten le­hessen hasznosítani. De, ha arra a 15 ezer betegre gon­dolunk, akik naponta talál­hatnának itt gyógyulást e természetes, „ingyenes” kincs által, talán ez az ősz- szeg sem tűnik olyan nagy nak. Demjén és Egerszalók határában nyolc éve milliók vesznek el A milliók pénzben ért'- lök, de itt sem lehet figy Az idő tiszta, az útviszo­nyok kitűnőek. Hajnalodik, amikor az belső ellenőrök gépkocsija elindul a megye országútjaira. A piros kézitárcsa Füzes­abony előtt jelez először: Allj-V A hajnali fuvarba in­duló teherautó az út szélére kanyarodik. Gyors, szakszerű műszaki ellenőrzés követke­zik, menetlevél, jogosítvány vizsgálat, majd előkerül a kis üvegcső, az alkoholszon­da. Előző nap fizetés volt, s a tapasztalatok azt mutatják, ha előfordul alkoholfogyasz­tás. az leginkább ilyen tájt esik meg. A műszaki ellen­őrzés rendben talált mindent, men kívül hagyni, hogy ez a víz, — amely haragos mor­gással, zubogással, kénes pá­rát, forró gőzt lövellve majd­nem évtizede az erdőalji le­gelő és rét mélyedésébe öm­lik, — mennyi ember gyó­gyítását szolgálhatta volna. Ugyanis ez a víz ... gyógyvíz, bár ezt a címet még nem kap­ta meg. Ehhez az kellene, hogy fürdő, gyógymedence épüljön közelében, ahol orvo­sok bizonyítják: valóban hasznos az egészség visszaál­lítására a kút majdnem 70 fokos kalcium-, magnéziurm hidrakarbonátos és kénes ás­ványvize. Dr. Papp Szilárd, a magyar gyógyvizek elis­mert szakembere azt mondta erről a vízről, hogy „előkelő magyarországi viszonylat­latban”. Mozgásszervi gyógy­kezelésre régóta használják, csak „törzskönyvezni” és fő­leg hasznosítani kellene ezt a bővizű kutat. Törzskönyvezés ide . .. törzskönyvezés oda a demjé- niek, szólátiak, a környékbe­liek s a messzebbvalók mi­óta feltört az olaj fúrás után ez a viz, azóta használják. De miként... A lefolyásnál be­tongyűrűket süllyesztettek a víz útjába, amelyek valósá­gos „gyógykádkénit” szolgál­nak. Ügy faragták ki, hogy kényelmesen ülhessenek a gyógyító vízben. Akinek pe­dig ezekben nem jut hely, — mint ottjártunkkor is — azok a gyógyvízárotk párolgó vizé­ben ülnek, fekszenek, mosak- •anak, tőlük derruzsonjalkat, a papírokat úgyszintén. A szonda nem színeződött. Jó utat! A füzesabonyi vasútállo­más előtt sorakoznak az in­dulásra váró és a már meg­érkezett autóbuszok. Az uta­sok némelyike megmosolyog­ja a „lehelő” pilótákat, ka­lauzokat, de a legtöbbje jobb, biztonságosabb érzéssel indul a buszokhoz. Kiskörén, az épülő Tisza II. vízlépcső építkezésén igen nehéz terepen dolgoznak a vállalat teherautói, dömperei. Az ilyen „félreeső” munka­helyeken a kihelyezett gép­kocsi — mintahogy mond­ják —, nem mindig vannak a szem előtt. Annál kannáikat s viszik szerteszét a valóban gyógyító vizet és annak jó hírét. Néhányan összegyűltünk ott a kútnál, amelyet már valósággal szétrágott a viz és hitetlenkedve kérdeztük, be­széltük: miként lehet az, hogy ez a nagy értékű gyógy­víz majdnem egy évtizede fo­lyik itt el haszontalanul? Miért nem építenek strandot, gyógyfürdőt, miért csak a termelőszövetkezet néhány holdas kertészetét boldogítja ez a milliókat érő természeti kincs? E kérdéseikre a válasz: eddig mindenki úgy tudta, hogy a víz... a másé. A demjéniek, egerszalökipk gyűjtést rendeztek, félretet­ték rá a falu pénzét, felaján­lották kétkezi munkájukat, hogy felépíthessék a fürdőt. A termelőszövetkezet meleg­házra gondolt, amelyet e forró vízzel fűtöttek volna. A melegházi csövekből kiáram­ló víz táplálta volna a stran­dot. Már a terveket, is meg­rendelték mikor ez év máju­sában azt hallották, hogy az olajbányászok lefojtják’ a ku­tat, mert az nehezíti a ter­melést. Erre aztán félretet­ték a terveket. Most viszoni kiderült, hogy már nyolc éve az egerszalóki Vörös Csillag Tsz tulajdonában van ez a gyógyvizet adó kút, s le­het strandot is, hajtatóházat is építeni, ha gyorsan össze­szedik az ehhez szükséges pénzt, hitelt, támogatást. A víz azonban most is majd­nem teljesen haszontalanul folyik szét a szalóki légéül éppen nyolcadik éve. És még ki tudja meddig17 (Folytatjuk.) Kovács Endre megnyugtatóbb, hogy csupán egyetlen intézkedésre került sor: az egyik gépkocsinak — ha csupán a biztonság ked­véért is —. de műszaki felül­vizsgálatra kell mennie. Az ellenőrzés ugyanis nem talál­ta megnyugtatónak a kor­mányszerkezet állapotát. Hevesre érve, az egyik gépkocsi vezetője a bajusza alatt mosolyogva jegyzi meg: tudtuk már, hogy a terüle­ten vannak a kollégák! Az országutakon csakúgy, mint máshol, gyorsan terjed az ellenőrzés híre. Egy-egy megbeszélt mozdulat ad jeit a szembejövő gépkocsinak, s a hír máris 80 kilométeres sebességgel repül tovább: vi­gyázz pajtás, ellenőrzés! Az ellenőrök tudják ezt, ők is mosolyognak. Céljuk a megelőzés és az ilyen előre és gyorsan terjedő hír önma­ga is nagy visszatartó erő. Heves—Vámosgyörk között is sűrűn „Állj!”-t parancsol a kis piros tárcsa, s a fékpró­bákat végző gépkocsik, a „le­helő pilóták” mellett' elhúzó maszek és más vállalatok gépkocsivezetőit is inti ez. Delel már a Nap, amikor befordul az ellenőrző gépko­csi a visontai erőmű építke­zés főkapuján. Az építkezés területén dolgozó teherautók, a várakozó autóbuszok, s azok pilótái itt is állták a próbát, csakúgy, mint ké­sőbb a kerecsKa«*! körzetben is. A kora délutáni órákban érkeznek vissza az ellenőrök az egri központba. A vizs­gálat mérlege: negativ — s ebben, ha ellentmondásos­nak látszik is — .mégis ez a pozitív! Mindössze három te­herautót kellett — s ezeket is csak biztonsági okokból — aljipusabb miiszaki felülvizs­gálatra utasítani. A megye országútjait, több mint 9°0 gépjárművével és több mint 12o0 gépkocsiveze­tőjével a 4 «1 számú AKÖV uralj«.. A aízrtcmságos, bal­esetmentes '-odek ed ésért te­hát joggal várható el a pél­damutatásuk. Az ellenőrzés tapasztalatai azt igazolják, hogy a 4-es számú AKÖV „pilótáinak” döntő többsége, tudatában van mindennapos, eoy pillanatra sem csökkenő felelősségének. A „negatív” mérleg, némánk a belső el­let'.őrök rendszeresen villa­nó kis piros tárcsáinak kö- ."Jnhető, de sokkal inkább ' innak, hogy a vállalatnál a , közúti közlekedés „erkölcsé- 7 nek” új, magasabb rendű te#» mái vannak kialakulóban. (b-if Koós József Oktalan pazarlás - a gyógyvizekkel

Next

/
Thumbnails
Contents