Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

Mire számíthat a vásárló?

A pult innenső és túlsó oldalán

Hiánycikkek az üzletben — Felesleges készletek a nagykereskedelemben

.r Májusban már kánikula volt, megnyíltak a strandok, de alig kaptunk fürdőruhát, szandált és papucsot. Selyem méterárut, szintetikus i szövetet, és ezekből készült konfekciós ruhát most is ke- ! veset találunk az üzletekben. A bébiáru, a szintetikus iskolaköpeny, a szőnyeg és a függöny már hosszabb idő óta I hiánycikk. Miért? Hol a hiba? Nem gyártja az ipar, nem rendel a kereskedelem? Mire számíthatunk az év második felében, az őszi és a téli beszerzések idején?

A lakosság ruha- és cipőellátása volt a témája annak a megbeszélésnek, amelyet szerkesztőségünk hívott ösz- sze. A vitában részt vettek: Boros György és Breuer Ti- borné, a Textil Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, illetve az egri lerakat vezetője, Forró Sándor, a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat lerakatvezetője, Kerekes József, a Cipő Nagykereskedelmi Vállalat megbízottja, Farkas Béla, a MÉSZÖV osztályvezetője, Forgács György, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat főosztályvezetője, dr. Juhász László, a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi csoportvezetője és dr. Fazekas László, a Népújság rovatvezetője.

A kereskedelem kellően figyelembe veszi-e a vásárlók igényeit. Az árukészletet, annak választékát kielégítőnek tartják?

Bojtos György (Textilnagy- ker): A korábbi években az árukészlet fele a nagykereskedelmi vállalatoknál, fele, vagy valamivel több a kiskereskedelmi vállalatoknál volt. Az-utóbbi időben a kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek lényegesen csökkentették az árukészletüket, több üzletben — nem is ritkán — ez áruhiányra vezet, kevés a választék. Ezzel szemben a nagykereskedelmi vállalatoknál 800—900 millió forinttal nagyobb a készlet, mint a korábbi években.

Forgács György (kisker.): Az a fontos, hogy milyen az áru. A nagykereskedelem hiába tart 800—900 millióval több árut, ha nincs és nem kapható az, amit a lakosság keres. A szezon kezdetén nem volt elegendő férfi- és női szandál, kevés a bakfis- és leánykaruha. Ma sincs elegendő nyloning. és szintetikus pulóver. De a nagykereskedelmi vállalatoknál az é' elején sok > őszi-téli áru ma radt. Sok volt az árukészlet a bank vagy egyáltalán nen adott, vagy vcsak később adót hitelt, ezért a nagykereskede lem olyan cikkekből is csők keníette beszerzését, amelye két időközben el lehett vol

tűk. hogy mit kellene tenni,' de nem volt elegendő pénzünk. a bank az indokolt hiteleket sem adta meg. A bankosok többnyire csak a készletek összegét nézik, de nem vizsgálják kellően azok ösz- szetételét és ha egyáltalán adnak hitelt, nem a kereskedelem kérésére, hanem többnyire később folyósítják.

Dr. Juhász László (bank)j Ha növekszik a kereskedelem árukészlete, indokolatlanul a bank nem adhat hitelt A forgalom növekedésével arányban nem álló készlet- növekedést a kereskedelem fejlesztési alapból fedezze. A kiskereskedelmi vállalatok már az első hónapban a nagykereskedelemnél hagyták azokat az árukat, amelyeket a vásárlók nem keresnek. Azonban el kell ismerni, hogy a kis- és nagykereskedelem kapcsolata, üzletszerű együttműködése javul, egyre kedvezőbb a lakosság ellátása, bár indokolatlanul gyakori még a hiánycikk.

— Mi az oka, hogy az üzletekben nincs a keresett áru, de a nagykereskedelmi vállalatok tömegesen tárolják? Előfordulhat. hogy augusztus végén a kiskereskedelemben a nyári szezoncikkekre azt mondják, hogy nincs és a nagykereskedelemben gondot okoz, hogy ugyanebből sok az elfekvő áru?

Boros György (textilnagy- ker): Igaz, ilyen ellentmondások előfordultak, és tartunk tőle, hogy még ismétlődnek is. De mi olyan üzletet ajánlunk a kiskereskedelemnek, amin mindenki kereshet. Ha megegyezünk, adunk kétezer nyári ballon- és vászonnadrágot. Hadd lássák a vevő-k, hogy bőven van és válogatni is tudnak. Próbát ajánlunk és álljuk is, hogy augusztusban még sok nyári holmit el lehet adni. Miért ne árusíthatna a nagy- és a kisker együtt, közös megegyezéssel ?

— Ha a nagykernek és a kiskernek közös az üzleti érdeke, miért nem létesítenek közös áruházat, vagy nagyobb ruházati szakboltot? Hiszen közismert, hogy főleg Egerben, milyen kevés és elavult az üzlethelyiség?

Forgács—Boros (kisker—

nagyker): Közös üzlet alapításáról már többször tárgyaltunk, de nincs megfelelő helyiség. Űj építésére pedig nincs elegendő fejlesztési alapunk. A közös üzlet alapítása ^különben is nagyon bonyolult, sok a jogi megkötöttség if és több pénzügyi, ügyvitel: kérdést is rendezni kellene.

t Kinek van pénzel

^ — Értesüléseink szerint a:

t általános fogyasztási és érté i kesítési szövetkezeteknél ' mintegy 26 millió, a kiskeres íkedelmi vállalatoknak töbl #mint hatmillió felhasználatlan hitele van és ezen felü -jelentős összegzi saját pénzzé i is ^rendelkeznek. Az őszi-tél *vásárra kellő árualappal, bő vebb választékkal készülnek: t „ forró Sándor (Röviköt): A: év első felében 16 százalék kai növeltük a forgalmai Ezt körültekintő felkészülés sei értük el. A lakosság nö vekvő vásárlóerejére számi tünk és ennek megfelelőéi kell feltölteni a raktárakat további tízszázalékos forga lomnövekedésre számítunk A magyar ipar jelenleg nen tudja kielégíteni az igénye két. de a második félévben . vásárlók olasz kardigánt, an goi szövetet és spanyol cipő két vehetnek. Bizonyára a import lényegesen növeli választékot, bár meg kel mondani, hogy ezek a szó kásos hazai termékeknél drá gábbak lesznek.

<Kerekes József i (Cipőnagy jiker) :“A* magyar cipők minő $ségeinem a kereskedelemtő ’%K»nen>saz«ipártól függ. Mi

Ki viselje a kockázatot?

— A vásárlók pontatlan megítélése, a hely telén készletezés, a hitelmegszorítások, az ésszerűtlen rendeléshiány vajon nem okozott zavart az ipari termelésben? A kereskedelem bizonytalansága és rendelés- hiánya miatt a gyárak csökkentették termelésüket, illetve készleteik javát exportra kötötték le. Ebben nem hibás a kereskedelem?

Boros György (textilnagy- ker): Igen, el kell ismerni, hogy az új mechanizmus körülményei között a fogyasztók keresletét - nem tudtudk elég rugalmasan kielégíteni és a kereskedelem nem mindig helyesen « befolyásolta az ipari termelést. Éreztük, tudMé9. július-27.,

nőségi javulást várunk és a külföldi behozatal is erre kényszeríti a cipőgyárakat. Az olasz és a spanyol cipők egyre jobban megnyerik a férfiak és a nők tetszését, bár igaz, hogy ezek árát nem mindenki zsebe bírja el. A Cipő Nagykereskedelmi Vállalat időnként pénzügyi gondokkal küzd, de igyekszik, hogy feladatát jól megoldja.

Verseny a vevőkért

Hogyan vizsgázott a kereskedelem? Az új mechanizmus eddigi tapasztalataiból milyen következtetéseket vonhatunk le? Úgy véljük, hogy a kérdésre nem adhatunk egyöntetű választ. Az elismerés és a bírálat aránya attól függg, hogy a pult melyik oldalán állunk. A kis- és a nagykereskedelmi vállalatok — az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kivételével — jóval több nyereséget értek el, mint egy évvel korábban, egyik-másik a tervezett nyereség kétszeresét számolta eh Heves megye kiskereskedelmi áruforgalma 1968-ban — az előző évhez viszonyítva — 7,5 százalékkal emelkedett. Tehát az árukínálat összességében megfelelt a lakosság keresletének. De az optimálisnál nagyobb árrés, a viszonylag könnyen elérhető nyereségtömeg és részesedési alap kényelmességhez szoktatta a kereskedelmet. Ez az oka — nemcsak az ipari termelés és pénzügyi nehézségek —, hogy nem törekedtek jobb áruellátásra, nem iparkodtak nagyobb forgalmat elérni és inkább csak szólam maradt, hogy mindent a vevőért.

Sok esetben jogosnak tartjuk a vásárlók elégedetlenségét. Ügy tűnik, hogy a pénzgazdálkodás, a hitelft^ lyósítás — főleg eleinte — egy kissé merev és nehézkes volt. A közgazdasági szabályozók, az anyagi érdekeltség aligha készteti a kereskedelem irányítóit, az üzletvezetőket arra, hogy a váNem elegendő feltárni és rekonstruálni

zetet. Legyen egyenrangú és üzleti alapon tárgyaló fél az ipar, a bank, a kereskedelem és a vásárló is. A verseny a lakosság ellátásának javítását szolgálja, ezért a kereskedelemben és a gazdasági életben legyen igazi verseny.

A vita során többször szóba kerültek az árak. Ez rendkívül bonyolult, szerteágazó kérdés — az árproblémákra alkalomadtán visszatérünk — most csak annyit bocsátunk előre, hogy olcsóbb árakkal versenyezzen az ipar és a kereskedelem, de ne a vásárló legyen a vesztes.

Gondok Hevesen és Gyöngyösön

Hevesen és Gyöngyösön az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet több milldós áldozattal új áruházát építtetett. További 15—20 millió forintja egyik szövetkezetnek sincs, hogy az áruházban elegendő áru legyen. Mi azt tartjuk, hogy segíts magadon, de segítsen a bank is és a nagykereskedelem is. Milyen ellentmondás lenne, ha a bank a biztos üzletre, a lakosság jobb ellátására nem adna hitelt és a nagykereskedelem bizományi ügylettel, áruhitellel nem iparkodna új vevőt keresni!

Nem véletlen, és nemcsak a restség, vagy tudatlanság műve, hogy mit mikor és mennyiért kapunk az üzletben. A piac törvényei hatnak és a kibontakozás útját keresik. De sok még a visszahúzó erő, még kísért az áruelosztás maradványa. A monopol- helyzetet és a gazdasási viszonyoknak ellentmondó tényezőket, valamint az átmeneti feszültségeket ilyen rövid idő alatt aligha lehetett teljes mértékben megszüntetni. Azonban több biztató jel arra mutat, hogy nemcsak az ipar és a kereskedelem különböző szektorai kögött folyik verseny, hanem végre már a vásárlókért is elkezdődött a verseny.

A tartós és a szolid üzleti sárlók igényeinek megfelelő kapcsolatok előfeltétele, hogy áruválasztékot tartsanak. Sok a partnerek egymás érdekei! esetben a minimális készlet a kölcsönös előnyök alapján és választék sincs meg az üz-». figyelembe vegyék. De a kötetekben. |zös érdek azt is megkívánja,

Szükség van a nagykereső ‘ f hogy a kereskedelem a ter- kedelmi vállalatokra, az álla- melőknek és a vásárlóknak is mi kereskedelemre és a sző- ^-biztonságot nyújtson. A ke- vetkezetekre is. Azt mond- reskedelem nem mondhat le juk, hogy a népgazdaság és^. a termelést és a keresletet- a vásárlók is akkor járnakkínálatot befolyásoló, a piaci jól, ha a kereskedelemben ; egyensúlyt kereső feladatá- megszüntetik a monopolhely- ' ról.

Kedves ismerősöm látogatott el a Dunántúlról Egerbe. Afféle amatőr régész, ismerője a Dunántúl szinte minden történelmi és településtörténeti hagyományának, emlékének. Heves megyei látogatását is jórészt arra szánta, hogy a könyvekből ismert műemlékeket megnézhesse. Így került sor bélapátfalvi látogatására is. A XIII. században épített apátsági templomot akarta megnézni.

Bélapátfalváig még zavartalan volt az út, hiszen közútjaink jelzése kifogás- . tálán. Onnan azonban csak több mint egy órás keresgélés után jutottak el a csodálatos műemléképülethez. Az út mentén semmiféle tábla, útmutató nem jelzi, hogy a közelben, egy Euró- pa-hírű, IV. Béla korabeli emlékmű épület áll, amit a közelmúltban tetemes költséggel tártak fel, illetve hoztak helyre.

De nem csupán Bélapátfalván nem jelzi útmutató, merre találhatók a nagy értékű műemlékek. Hatvan és Kerecsend között szinte minden 10 kilométerre óriási táblák hívják fel a figyelmet a legközelebbi szövetkezeti csárdára, bisztróra, borkóstolóra, — de semmiféle táblácska nem figyelmezteti a megyébe érkező turistákat, merre található a kisnánai vár, amelynek helyreállítását az elmúlt évben fejezték be, a feldebröi templom, amelynek altemploma szinte egyedülálló építészeti emlék a XI. századból, s amely feltehetően Aba Sámuei temetkezési helye volt.

Rengeteg munkát és pénzt áldoznak arra, hogy feltárják a történelmi és építészeti hagyományokban gazdag megye múltját. De mindez csak félereámény, ha ezeket a kincseket nem igyekeznek hozzáférhetővé, megismerhetővé tenni.

Hazafias Népfrontunk falusi szervezetei sok időt, energiát áldoznak községük, településük múltjának feltárására. E munkának egyik nagyon szép és hasznos része lenne, ha magukra vállalnák, a műemlékhez vezető utak jelzését, és segítenének lehetőséget teremteni arra, hogy ezeket a műemlékeket az érdeklődök meg is nézhessék. Ne járjanak úgy, mint említett dunántúli ismerősöm, aki egyórás bolyongás után fájó szívvel állt meg a bélapátfalvi apátság előtt, mert nem volt, aki kinyissa az ajtót, s néhány szóval ismertesse a templom építésének érdekes történetét.

■— deák —

Az autópályákon emelkedik a vérnyomás

A francia orvosok megállapították, hogy a gépkocsivezetők vérnyomása és pulzusszáma az autópályákon emel- , kedik. Mihelyt a normális városi forgalomból kihajtanak az autópályára, a pulzusszám

78-ról 115-re szökik fel. Az űrhajósoknál az indulásnál a pulzusszám 96, repülés közben 94-re esik vissza, a légkörbe való visszatéréskor pedig 104-re emelkedik.

MAGYAR ŰRHAJÓSOK

Te, kilométerpénzt kapunk?

KÜLÖNÖS LÁTVÁNY fogadott az Egri Gyermekváros i udvarán. Az otthoniaké apróságok kézzel-lábbal magyaráztak • valamit * tizenhat év körüli társaiknak. Odacsalt az érdeklődés.

— Üjfajta játék?

f

p — Ö, dehogy! — nevette el magát egy kisiskolás szőke- " ség. — Ök vendégeink az NDK-ból. Beszélni nem tudunk velük, ám mert együtt vagyunk csak értenünk kell egymást.

A közlékeny llhardt Jürgen idézi az előzményeket :

— Tizenötödikén érkeztünk Egerbe. Mi fiatalok könnyen barátkozunk. A nyelvi különbség nem lehet akadály, mert egy kis ötletességgel áthidalható. Közben még szórakozunk is egy ötletesen, szellemesen sikerült jelzésen. Ezek még az első napok, később majd könnyebben megy.

Lassan körónk csoportosul a vendégek jó része. Mindannyian jókedvűek, elégedettek. Örülnek, hogy eljuthattak Magyarországra, s azt különösképp méltányolják, hogy éppen Eger lett a „törzshelyük”. Dieter Janke bemutatja a csoportot.

— Thüringiából jöttünk, harmincunk közül 15 gothai. Az üdülést országos szakszerr II

varos

„Eger ezerarcú

Gothai középiskolások a gyermekvárosban

vezeti tanácsunk, az FDGB szervezte. Mindannyian pedagógusgyerekek vagyunk. Egyéves tanulás után különösen jólesik a magyarországi vakáció.

, AZ ELSŐ HÁROM NAP

élményeit Evelyn Meinhardt idézi. Ö egyébként a csoport korelnöke, hiszen mint mondta huncut keserűséggel: „már” elmúlt tizennyolc éves, s befejezte a tízosztályos iskolát.

— A többiek nyolcadikosok, de korkülönbség ide vagy oda egyben egyezik véleményünk. Ezt így fogalmaznám meg: Aki először jön Magyarországra, annak az ismerkedést Egerben kell kezdenie. Mindannyiunkat elbűvölt ez az ezerarcú város...

Evelyn nem tudta befejezni a mondatot, mert kollegái valósággal versengtek Eger dicséretében.

— Órákat tudunk sétálni a városban. Lenyűgöz bennünket a vár monumentalitása...

— Nekem az ízléses strand tetszik különösen, kellemes a víz, stílusos a környezet...- — Eger természeti szépsé-i

gek koszorúzta város, nagyszerű turistaparadicsom...

— Engem műemlékei vonzanak, elbűvöl a zegzugos utcák meghitt hangulata ...

Három napja vannak itt, s már ismerősként, úgyszólván „őslakosként vizsgáznak” városismeretből.

Hans Jörg Felkel egynapos élményeket elevenít fel:

— Tegnap délután találkoztunk „hivatalosan” a magyar gyerekekkel. Mi ajándéktárgyakkal, jelvényekkel, színészképekkel leptük meg őket. Kedves viszonzásul mindegyikünk úttörőnyakkendőt kapott. Utána „elbeszélgettünk.” Nem is ment olyan nehezen, mint azt a kívülálló gondolná.

ERRŐL MAGAM IS meggyőződhettem. mert a német fiúk és lányok igen jól tudnak oroszul, nem túlzás azt mondani, hogy majd anyanyelvi biztonsággal használják a nyelvet. A baráti beszélgetések sem múltak el nyomtalanul. Jó néhány szót már magyarul is- Evtíyu busáké arra,* hogy

hibátlan kiejtéssel már tízig tud számolni.

A vakáció is unalmas tehet, ha csak pihenéssel tölti az ember. A gothai fiatalok legalábbis így vélekednek. Már a második délelőtt jelentkeztek az intézet igazgatójánál:

— Ráérünk, szeretnénk segíteni.

A szándékot tett követte. Amikor ott jártam, egy „brigád” éppen parkrendezéssel foglalkozott.

— Egy kis testedzés az egész. Utána még kellemesebb a pihenés. Egyébként is szeretnénk valahogy viszonozni a vendéglátók kedvességét.

Ebédnél már látszott, hogy a csoport gasztronómiailag is gyorsan „akklímatizálódott”:

— ízletes, jó a magyar koszt, munka után különösen jólesik.

Ebéd után alig tudott a csoport kibontakozni a gyermekvárosiak gyűrűjéből.

— Hová, hová?

Ök megértették a magyarul fogalmazott kérdést:— A strandra ..

S MUTATTAK-MONDTAK ízes hangutánzással; — _ platty- — platty:!:

(pécsl^-