Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

Még a kísértetnek sincs nyugta A Bainwood Castle-ben la­kó Cattclmore valóban nem mindennapi kéréssel fordult az illetékes kerületi közleke­dési felügyelethez. Az volt az óhaja, hogy a rendőrség hi­vatalosan tiltsa meg az autók­nak, hogy ódon kastélyától egy kilométeres körzetben dudáljanak, vagy harminc ki­lométernél nagyobb sebesseg. gél hajtsanak. A közlekedési felügyelőség kérdéseire a tiszteletreméltó lord a követ­kezőképpen indokolta kérel­mét: — Kastélyom körül az úton reggeltől estig olyan élénk és főleg olyan zajos a közlekedés, hogy kastélyom kísérteié ingerült, s ennélfog­va nemcsak éjiéikor, hanem egész éjszaka kísért... Az illetékes hatóságok lord Cattelmore kérelmét „sajná­lattal" elutasították. Ha is élhetne.. Madárpuszfuíás a Raleigh-öböiben Az észak-amerikai, köze­lebbről az észak-karolinai partvidéken, Beaufort és az Oregon-szoros közötti, mint­egy 160 km hosszú partsza­kasz mentén június közepén több mint ezer tengeri vi­harmadár pusztult el egyide­jűleg. (Ezek az állatok nyílt óceán fölött élő, tökéletesen repülő és vitorlázó sirálysze­rű madarak.) A megvizsgált példányok között az úgyne­vezett nagy viharmadarak és a kormos viharmadarak kö­zötti arány 50:1 értékű volt. A helyszínen, illetőleg a biológiai intézetekben vég­zett boncolások során meg­állapították, hogy a madarak emésztőszervében fellépett: belső vérzés okozta az álla­tok pusztulását. A megbete­gedés ideges eredetű görcsök fellépésével kezdődött. Az el­hullott állátók teteméből si­került bi zonTöfT' Naktérfurhö t izolálni, az ezekkel beoltott fehéregerek 30 órán bélül szintén elpusztultak. A bak­teriológiai vizsgálatok eddi­gi tanúsága szerint a mada­rak fertőzését egy, ételmér­gezést okozó Salmonella-bak- tériumcsoport, valamint a pestisbaktériumokkal rokon­ságban lévő Pasturella multi- cida baktériumcsoport okoz­ta. Parányi sírhalom a tárná- leleszi temetőben. Egyszerű, durván gyalult, kicsi tölgyfa- kereszt. A hantok alatt ci­gány fiúcska pihen. „Oláh Pál Élt 3 évet”. Halói — születésnap előtt A kicsi Pál hatodik gyerek­nek érkezett a Dankc-telepi Oláh családba. Egy 3x3 m-es „helyiségbe”. Lemeztető alá, vályogfalak közé. szennybe, piszokba és sötétbe. Ahol az összes „bútorzat” csak ennyi: 1 rossz átlapol ban levő ágy, 1 fekhely, 1 rossz asztal, 1 csikótűzhely. Itt élt, itt seny- vedt három hónapot. Három­hónapos korában állami gon­dozásba vették, mert „a szü­lök a csecsemő megfelelő el­látásáról nem gondoskodtak”. Pál egy ideig az egri csecse­mőotthon lakója volt, majd a lőrinci intézetbe költöztet­ték. Szerető gondoskodással vették körül, szépen fejlődött, mindennel ellátták, semmi­ben nem érezhetett hiányt. Aztán ennek a gondtalan életnek egyszerre vége sza­kadt. Megszüntették állami gondozását, hogy ily módon felszabaduljon egy férőhely kistestvérének, aki ő utána, hetediknek született. Múlt év őszén, október 2-án szállítottták haza az intézet­ből, s november 24-én már nem élt. Meghalt, öt nappal a harmadik születésnapja előtt.., A halói oka: gondatlanság Idézet az 1968. november 26-án elvégzett orvos-rendőri boncolás jegyzőkönyvéből: „. .. Megfelelő állami gondo­zásból 'miért hozták haza? Miért bántalmazták? Miért;, hanyagolták el a nevelését, ■amely- végül is a gyermek bi­zonyos fokú atrophiájához vezetett, s később a halálát is eredményezte?” A kicsi Pál halálát közve­tett és közvetlen okok idéz­ték elő! A nyomozati iratanyagban két környezeti tanulmány ta­lálható. Egy személy írta mind a kettőt. Egyiket akkor, mikor a fiúcska állami gon­dozásba vételét sürgették, a másikat pedig, mikor az álla­mi gondozás megszüntetését kérték. A két irat tartalma szembetűnően ellentmondó. Az egyik a való környezetet, a száraz natúrát festi meg, a másik — jóllehet a családi millió semmiben nem válto­zott — szépíti, finomítja a helyzetet. Kellő és alapos „vizsgálódás” után a járási tanács igazgatási osztálya is — mint I. fokú gyámhatóság — színesebb ceruzát ragad, s anélkül, hogy az esetleges következményeket számba venné, papírra veti: „A szü­lők. .. igyekeztek olyan kö­rülményeket teremteni, ame­lyek lehetővé tették az állami gondozás megszüntetését. A család megélhetése biztosí­tott. Az anya családjával tö­rődik, gyermekének egészsé­ges fejlődését biztosítani tud­ja.” A lőrinci intézetben hisz­nek a pecsétes, hivatalos pa­píroknak és sietve kiadják a fiúcskát a várakozó anyának. Még a fertőzéses betegség utáni kötelező 8 napot sincs türelmük kivárni. Hiszen az intézet úgyis túlzsúfolt! A fiúcska teljesen egészsé­ges. Ám a szülői házban egészsége fokozatosan romlik, külső sérülésektől szenved, orvoshoz nem viszik, s meg­felelő kezelés, gondozás hiá­nyában — meghal. — Ott játszott az ágyon a többiekkel és egyszer csak nagy koppanásra lettem fi­gyelmes. Ott feküdt a föl­dön, habot vert a szája... Le­pedőbe csavatuk, szaladtunk az orvoshoz, de orvos nem volt sehol. A karomban hűlt ki... Az orvos-rendőri boncolás összesen 67 külsérelmi nyo­mot talált a fiúcska testén. S közöttük számos olyan akadt, amelyekből folyamatos bán­talmazásra következtettek. Botütésre volt jellemző pél- dul a bal felső végtag sérülé­se, s a mélyebb területek — keresztcsonti tájak, bokatájak — bevérzései. Gyermekte­nyérnyi helyen gennyes seb húzódott a bal füle mögött. Nem állapíthattak még 'mást, ■esak amit a_ tényekből kiol­vashattak: halála az elszen­vedett sérülésekkel okozati összefüggésben van! Így törődtek hát a szülők gyermekükkel, s így biztosí­tották egészséges fejlődését. S nem úgy, ahogyan az I. fo­kú gyámhatóság, kellő és ala­pos megfontolás után feltét telezte. Az állami gondozás megszüntetését javasolva, ar­ra hivatkoztak: „A család megélhetése biztosított”. A valóság kedvéért csak annyit, hogy 10 hónapos börtönbün­tetését letöltve, az apa való­T A hőmérőre már Szinte rá se mer néz- *ii az ember, ahogy ftíméle‘lenül má Sri' |fel a higanyszál a 30 (fok fölé. A hőség ézintp telfordít ja élet­rendünket, térben és időben, mozdulataink­ban és gondolataink ban messze kerülüv' d. valótól. Hő. hő.. . Az utcán egy fér. rohan öklével fényi geiu.i hadonászve Alsónadrágban van. ét nőt zavar, egy ősebbet és egy kö­zépkorút, s kölcsö­nösen gyilkosnak ti­tulálják egymást. A férfi háta fehér, po­ros, úgy látszik, előz­ménye is volt a cse­tepaténak. Néhányan megállnak, s vitatják, hogy mitől poros a férfi. — Biztosan elesett, •o részegnek látszik. r- Ugyan, hogy londhatod ezt teljes iogi biztonsággal, hi- -?n ehhez bizonyíték kell. — Na jó, akkor egy alacsonyan szálló Jel­hőfoszlány tapadt a fenekére, -r hagyta abba a vitát a másik, s elindultak, hogy a rendőrségen jelentsék az esetet. A fél utca persze már kint van, kiabál­nak, szidják a gatyá­ban rohangászó fér­fit, próbálják mente­ni a nőket és vitat­ják minden oldalról a történteket. Az élménytől fel- dúltan bemegyék egy fagylaltra. Húsz perc várakozás után jön a felszolgálónő, s mi­után szóvá teszem a késést, kis híján sí­rógörcsöt kap, majd elejti a tálcát, össze­törnek a poharak és a fagylalt helyett be­állít egy üveg sörrel Ráadásul barna ... A sör. Talán kint türhe- tőbb a lég, gondo­lom. és a téren ritka látványnak lehetek ta­núja. Egy „beállított” férfi nekilát és „lele­geli” az egyik virág- grund negyedét. A pádon aléltan üldö- gélők közönyösen né­zik, míg végre valak. erejét megfeszítve feláll, elökerít egy rendőrt és nemsokára elviszik a parkrongá- lút. Odább néhány paddal minidráma zajlik: két férfi ösz- szekapaszkodva igyekszik a pad felé, közben összeszólal­koznak és az erőseb­bik szinte levágja a padra a társát, s ott­hagyja A másik kö­nyörögve szól utána: — Ilyen barátom vagy? Itthagysz eb­ben a dög melegben? Az üzletekben sem jobb a helyzet. Né­hány hajcsavarót kel­lett vásárolni, amikor a pénztárhoz men­tem, fel sem tűnt, hogy két pipereszap­pan van a kosaram­ban. Még csak azt se lehetett „kinyomoz­ni”, hogy én tettem-e bele, vagy az eláru­sítónő. Másik cukrászda ... Egy nő sir és igaz­ságtételt követel, mert a szomszédja összecserélte az asz­talt. s míg ő kiment, megitta a kávéját. Szabadkozás, bocsá­natkérés, újabb ká­vé. talán rendbe jön minden. — ... És képzeld, milyen remek a ven­déglátás a vállalatnál, ahová ellenőrzésre mentem ... Rögtön ventillátorral kínál­tak — áradozik lelke­sen a szomszédban ülő férfi és rögtön odafigyelnek, hogy hol is található ez a vállalat. Közben hangszóró bömböli: ,,Megnyílt már a Pokolbár.. ” Még csak ez hiány­zott ... K. E. ban munkát vállalt; ám utá­na, közveszélyes munkakerü­lésért kellett ülnie 25 napot. Miért késett > a nyomozás?! Ila kicsit is gondolnak a következményekre, ha a ha­tóságok körültekintőek, s kö­telességük parancsa szerint is lelkiismeretesek; s ha a gyer­mekvédő intézet — emberi tapasztalatokra hagyatkozva — meggondoitabb, ha nem­csak a zsúfoltság enyhítését tartja szem előtt — a kicsi Pál ma is élhetne. Élhetne, ha nem taszítják vissza abba az egészségtelen, érzelemsi­vár környezetbe, ahonnét előbb kimentették. Múlt év őszén, jó másfél hónappal a gyermekintézet­ből való távozása után, öt nappal harmadik születés­napja előtt, 1968. november 24-én halt meg Oláh Pál. Joggal felvetődhet a kérdés. miért csak most tesszük szó­vá e bűnös ügyet? Nincs okunk mentegetőzni, mert a késedelem nem a mi hibánk­ból történt. Az erre illetékes szervek késtek a hivatalból üldözendő bűncselekmény időbeni felderítésében. Vegyük sorra a dátumo­kat. . 1968. november 24-én — szülei gondatlansága miatt — meghalt a kicsi Pál. Más­nap, november 25-én, rendőri jelentés rögzítette a gyanús körülményeket, amelynek alapján azon nyomban elren­delték az orvos-rendőri bon­colást. A boncolást november 26-án elvégezték. S ezután érthetetlen módon, hirtelen minden megállt. Több mint hathónapos „szünet” követ­kezett, s csak 1969. június 7-én indítottak nyomozást. A nyomozás — több mint fél év múltán is — pozitív eredménnyel zárult, s váde­melési javaslattal az ügyész­ségre továbbították az irato­kat. A kicsi Pál hanyag, fe­lelőtlen szülei, hamarosan bí- ■ rcság elé kerülnek — gondat­lanságból okozott emberölé­sért. A halál közvetlen okozói el­elnyerik büntetésüket. De ki szab majd büntetést azokra is, akik jó cselekedetük hie­delmével tettek rosszat, s vál­tak közvetett okozóivá a kicsi Pál elvesztének...? Pataky Dezső Tűz a határban Az elmúlt napokban a vi­déki üzemekből több mező- gazdasági tűzről érkezett je­lentés. így például a vasút­vonalak mellett egész sor esetben szántással nem biz­tosítottak védő övezetet a tűz ellen. Emiatt a mozdonyokból kipattanó szikra a közelmúlt­ban nyolc-tíz esetben lobban- totta lángra a gabonatáblá­kat. Idei „specialitás” a ka­zaltűz. A nedves állapotban összehordott és kellően ki nem szárított széna önmagá­tól is begyúllad. Az elmúlt időben akadt olyan etrmelö- szövetkezet is, amelynek egy- időben két nagy — tízezer forint értékű — kazla fogott tüzet. Ezért a gazdaságoknak mégegyszer ellenőrizniük kel­lene, nem tartalmaznak-e a megengedettnél több vizet a takarmánynövényekből össze­gyűjtött júniusban betakarí­tott kazlak. PORTRÉ (Fejér István felvétele: 3 pont) JÁTÉK (Czakó István felvétele: 3 pont) Dofocmiftci^őlc Távolban piros fejkendős asszonyok haladnak egymás mellett, kezükben zöld do­hányleveleket gyűjtenek a „katonás” növénysorokból. — Szépek ezek a táblák, kérem, részei a 46 holdon ültetett dohányosunknak — mondja Inklovics József, a káli Károlyi Mihály Termelő­szövetkezet főagronómusa. — A szövetkezet megala­kulása óta foglalkozunk a hevesi dohány termesztésé­vel. Mifélénk már hagyo­mánya van ennek. Régebben termesztik itt az emberek a dohányt, mint a dinnyét. Az adottságok is megvannak er­re. Az idén elég káli műtrá­gyát is kapott, így jó minő­ségű termésre van kilátás. — Huszonegyen dolgozunk egy csapatban — mondja Ra­dies Mihályné, az asszonyok vezetője. — Ilyenkor, do­hánytöréskor négy munka­csapat végzi a 46 holdas te­rület betakarítását. Reggel hét órától, délután 5—6 óráig dolgozunk a szállítás­nak megfelelően. A munka­csapatban dolgozó asszonyok >ömmel alakulás óta tagjai szövetkezetünknek. — Mikor kezdték el a tö­rést? — A múlt hét végén az aijlevelek törésével kezdtük és jelenleg is ezt végezzük. A letört leveleket megtisztít­juk, majd egymásra rakva ponyván helyezzük el. Egy- egy ponyvára 25 kilogramm dohánylevél jut. A levelet azután vontató szállítja a kápolnai dohánybeváltóba, ahol felfűzve szárítják. — Mennyit szállítottak ed­dig? — Körülbelül ötven má­zsát. összesen 1800 mázsára van szerződésünk — veszi át ismét a szót a főagronómus — A jövő héttől már teljes ütemben szállítunk a bevál­tónak. A kilátások 38—40 mázsás átlagot mutatnak holdanként. Ez másfél millió forint bevételt. ígér a szö- vetk-pzetp^k. ! mentusz) 1969. július 27„ vasam*#

Next

/
Thumbnails
Contents