Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

Nyikolajsv szülőföldjén Heves megyei pártküldöttsóggel a Csuvas ASZSZK-ban i. Messze a Szovjetunióban, a Volga középső folyása men­tén él egy velünk távoli rokon nép. a csuvas nemzetiség. Ide látogatott el — mint ahogy olvasóink értesültek róla — a. közelmúltban a Heves megyei párlküldötlség. A Csuvas Au­tonom Szovjet Szocialista Köztársaságban. Andriján Grigor- jevics Nyikolájev csuvas származású űrhajós hazájában — amely az orosz föderáció kötelékébe tartozik — forró barát­sággal köszöntötték küldöttségünket. Bármerre jártunk — városokban, üzemekben, kolhozokban, tudományos és kul­turális intézőkben, — bármilyen formában találkoztunk a csuvas néppel — barátsági esteken, aktivükön, rögtönzött, alkalmi falugyűléseken — igazi, és egy kicsit szó szerint is testvérnek kijáró megtiszteltetéssel, szeretettel üdvözöltek bennünket, s rajtunk keresztül a magyar népet, Heves megye dolgozó népét. Ez a 18 300 négyzetkilométeren élő 1 200 000- ret számláló — zömben csuvas, kisebb számban orosz és tatár nemzetiségű — nép nagyon sokai tud a mi történelmünkről, jelenéről, sokkal többet, mint mi tudtunk eddig róluk. E néhány cikkből álló és a ma kezdődő sorozat írójának tollát az a szándék vezeti, hogy megismertesse olvasóinkkal ezt a jószívű, vendégszerető népet, amelynek történelme annyiban is hasonlít a mi népünkéhez, hogy az elmúlt év­századokban nagyon sokat harcolt és nagyon sokat szenve­dett, s az elmúlt évtizedekben pedig hatalmasat alkotott. Je­lene és jövője biztató, nagy lehetőségek, még boldogabb élet előtt áll. Egy kis történelem A csuvas nép a Közép-Vol- a megkeresztelt tatár mur- ga vidék legrégibb lakosságé- zák és hercegek soraiból ki­ből ered. Ha régi történelmi került földbirtokosok elvet­Csuvas lány népviseletben —, de ma már inkább csak színpadon fóllánsokat lapozgatunk, a csuvasokról először Achmed Ibm Fadlam világutazó útle­írásában találunk említést, aki 992 körül utazta be a Vol­ga vidékét. A mai csuvasok elődei a X. század közepétől a volgai bolgár államhoz tar­toztak. A XIII. században ta­tárok és mongolok fennható­sága alá kerültek. A csuvas nemzetiség kialakulása a X. századtól a XV. századig tar­tott, a helybeli finn-ugor származású lakosság asszimi­lálódott a volgai . bolgárokkal. Az így kialakult csuvas nem­zetiség a XV. század elején a kazanyi tatár kánság adófi­zető vazallusa lett. A helybe­li és a tatár főurak kegyetle­nül elnyomták és kizsákmá­nyolták a csuvas lakosságot- A csuvasok a XVI. században Oroszország uralma alá ke­rültek, az addigi tatár igát a cárizmus elnyomása váltotta fel. A csuvasokat és az oroszo­kat tulajdonképpen a közös ellenség, a tatár kánság elleni harc hozta össze. A csuvasok 1552-ben — mi ekkor a török­kel viaskodtunk — az orosz államhoz csatlakoztak, amely­ben szövetségest láttak a hó­dító mongolok és tatárok el­len. Az orosz kormány ekkor, hogy a csuvas nemzetiség kedvére járjon, utasítást adott több csuvas város épí­tésére. Ebben az időben épült a mai főváros, Csebokszári is. Az orosz hatásra javult a földművelés, tökéletesedtek munkaeszközeik, építkezése­ik, egyre jelentősebbé vált állattenyésztésük, kézműipa­ruk. A csuvasok — a többi ki­sebb nemzetiséggel együtt először adóztak a törzsfőnö- Jköknek, a tatár hűbérurak­ték a folyó menti legjobb földjeiket Hiába nyújtották be panaszaikat, kérvényeiket a kazányi kormányzóhoz, földjeik a gyarmatosító föld- birtokosok birtokát gazdagí­tották. Később francia, svéd, német telepesek ültek a nya­kukra, A XVIII. század utol­só és a XIX. század első ne­gyedében a Volga vidék ösz- szes „puszta” földjeit, ame­lyek a kincstár kezelésében álltak, szétosztották a neme­sek és a különböző állami szolgálatban álló emberek között, a csuvasokat pedig a sztyeppékre űzték. A Volga vidék népeinek gyarmati elnyomása és irgal­matlan kizsákmányolása pa­rasztfelkeléseket idézett elő. Volt, amikor szétrombolták a földesúr kastélyát, megöl­ték a jószágigazgatót, elvit­ték a földesúr termékeit, s a felkelés elfojtására küldött cári osztagokat a parasztok szétverték. Nehezen adta meg magát ez a bátor kis nép, bár sokat szenvedett, sokat vérzett, A XVIII. század második felé­től kezdve — például — erő­szakosan keresztelték meg a Volga vidéki népeket. Meg­történt, hogy a csuvasokat és mordvinokat községenként korbáccsal hajtották a folyó­hoz és ott egyszerre mind megkeresztelték őket. Volt, amikor ajándékokkal csalogatták a „hinni nem akarókat", mindegyik meg­kereszteltnek keresztet, egy rubelt és egy fehér inget ad­tak a „hitéért”. ,,A századokig tartó szolga­ság elzárkózottakká és bizal­matlanokká tette a csuvaso­kat, falvaikat az utaktói és hajózható folyóktól távol eső zugokban, sűrű fák közé, minden rendszer nélkül szét­szórva építették” — irja a csuvas népről a Révai Nagy Lexikon 1912-i kiadása. Ez ma már korántsem így van. A csuvas nép ma nyíltszívű, bátor, alkotó nép. De hogy azzá vállhatott, ahhoz az kel­lett, hogy győzzön az októbe­ri forradalom és a vérzivata­ros polgárháborúban — amelynek egyik legendás bá­tor hőse a csuvas származá­sú Csapajev volt — megvéd­jék a szovjet hatalmat. Jövő­re lesz 50 éve, hogy a csuvas nép csatlakozott az orosz fö­derációhoz. Ma is büszkék rá, hogy Lenin és Kalinyin írták alá az autonom terület alapí­tó okmányát. A csuvas nép vérrel és munkával megszi­lárdította a szovjet hatalmat, 1925-ben létrejött a Csuvas Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság, hogy a soknem­zetiségű Szovjetunió nagy családján belül a szocializ­mus, a kommunizmus útján haladjon a csuvas nép is. Papp János Tsz-elnHkttk — szocialista menedzserek Á hevesi Rákóczi „utazó nagykövete'* — A régi mechanizmus­ban minden feladatom arra korlátozódott, hogy. a meg­adott kötelező terveket telje­sítsem, — mondja Gulyás Sándor, a Rákóczi Termelő- szövetkezet elnöke. — Meg­kaptam az utasításokat, mi­ből mennyit termeljek, és én végrehajtottam. Ez kettős gondot okozott. Egyrészt a tervek figyelmen kívül hagy­ták a helyi adottságokat, másrészt az értékesítés sem ment gördülékenyen. Sokszor a kötelezően előírt terméke­ket sem tudtuk elhelyezni, s íg;y kezdődött az ördögi kör: én elhárítottam magamról minden felelősséget, mond­ván, a tervet elleneztem, rám kényszerítették. Ekkor a tanács közbenjárására meg­vette valamelyik vállalat azt a terméket, amelyre enyhén szólva nem volt égető szüksé­ge. — Mennyiben változott meg ez a helyzet? — Döntően. Egyedül búzát vagyunk kötelesek termelni, de ez különben is jó üzlet. A többi saját belátásunkra van bízva. Elkezdődött tehát a kereslet-kínálat egyenlet he­lyes megoldásának keresése, a piacok felkutatása. Meg­bolydult az eddigi álmos élet. Valóban gazdálkodnunk kell. Növekedtek a követelmé­nyek, nőtt a felelősség. Dön­téseimet ezért nagyobb hord­erejű ügyekben és nagyobb megfontoltsággal kellett hoz­nom, de gyorsan. Röviden: üzletet kellett csinálnom, mégpedig minél jobb üzletet. Érdeklődésem a belső ügyek mellett mindinkább a külső kínálkozó lehetőségek felé fordult. A termelőszövetke­zet ügyeit tehát mindinkább rá. kellett bíznom vezető szakembereimre. Vezetési módszer — Jelenleg kéthetenként tartok úgynevezett vezetői megbeszélést, amelyen a lő- agronómus, a párttitkár, a főkönyvelő vesz részt. Az ér­tekezleten gazdaságunk éle­tének súlyponti kérdéseit tár- gyaljúik meg. A részfeladato­kat az Illetékesek önállóan, mondhatnám úgy is, tudtom nélkül valósítják meg, hi­szen nekem nincs időm a végrehajtásról részletesen beszélni, vagy azt ellőrizni. Vulgárisán fogalmazva, ezért kapják fizetésüket a beosz­tott vezetők. A termelőszö­vetkezetben tehát lét és nem lét kérdése a beosztott veze­tők helyes kiválasztása. — Milyen üzlethálózattal rendelkezik a termelőszö­vetkezet? — Harmincöt zöldségesbol­tunk van, többek között Ózd környékén, a salgótarjáni járásban, Budapesten. Heten­ként háromszor telítjük friss áruval üzleteinket. Az igényekről telefonon infor­málnak bennünket és mi eh­hez mérten szállítunk. Szö­vetkezetünkben jelentős a zöldségtermelés. Tehát ne­künk döntő fontosságú a gyors információszerzés; hol mit, mennyiért tudunk elad­ni. Mi kapunk is írásban megfelelő tájékoztatást, csak nem tudjuk végignézni rendszeresen ezeket, mert 50—60 gépelt oldalt kellene átfutni, míg találunk egy számunkra lényeges hírt. Ezért foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy fölveszünk egy olyan munkaerőt, aki gyűjti, áttekinti és kiválogat­ja a számunkra érdekes ajánlatokat. Ez az ember a vezetői megbeszéléseken részt venne és a legfrissebb lehetőségeket tálalná elénk, így jelentősen meggyorsulna az üzletkötés és áruszállítás. Diplomácia — Mennyi időt tölt érte­kezleteken, vagy máshol a Jfánmelőszövetkezeten kívül? — Nagyon sokat. Ez az idő azonban mindenképpen hasz­nos. Vagy maga az értekez­let jó, amelyen részt veszek, vagy ha nem, akkor olyan személyes kapcsolatokra te­szek szert, amelyek föltétle­nül a termelőszövetkezet előnyére válnak. Rendkívül fontosnak tartom a jó kap­csolatot a mezőgazdaság ve­zető emberei között. Ez szin­te kisméretű diplomáciai te­vékenységnek nevezném. Előnyös szerződéskötés, új módszerek átvétele, piaci megállapodások állhatnak, vagy bukhatnak ezen a tevé­kenységen. A közelmúltban elestünk egy nagyszerű lehe­tőségtől. Csehszlovákiába, a határhoz közel eső részekre akartunk zöldséget szállítani és értékesítem. Valahol el­akadt a kezdeményezésünk. Ebből a példából is látszik, milyen nagy fontosságú a külső tevékenység. Lehet, hogy a távolabbi jövőben szövetkezetünk külső „diplo­máciai” ügyeit külön mun­katárs intézi, — A mai tsz-elnöknek el­sősorban közgazdásznak, vagy mezőgazdasági szakem­bernek kell-e lennie? — Azt hiszem, egyformán fontos mind a kettő. — Magát mennyire tartja menedzser-típusú vezetőnek? — Amennyire a körülmé­nyek engedik, igyekszem azzá válni. De még egyrészről nagyvonalakban, átfogóan in­tézem a vezetési problémá­kat, hajnalban négy-öt óra­kor kelek és kijárok a határ­ba. Ez hozzátartozik, része a napi munkámnak. Egyik legfontosabb feladatom a ta­gokkal, a jó kapcsolat, a bi­zalom megteremtése és tar­tása. Ez a termelőszövetke­zeti munka sajátos körülmé­nyeiből fakad, jelenleg szük­ségszerű. — Véleménye szerint a jö­vőben is. fontos, hogy a tsz vezetője mezőgazdasági szak­ember legyen? — Igen, szerintem elen­gedhetetlenül szükséges. — Ha saját magának ten­né fel a kérdést, hogy a ki­alakult vezetési módszere tudatos, mit válaszolna? — Azt, hogy a körülmé­nyek által megszabott lehe­tőségekre ösztönösen alakult ki az eddigi gyakorlati szisz­téma. Szigethy András Rendelet a nemzetközi távközlési egyezmény kihirdetéséről Az Elnöki Tanács most megjelent törvényerejű ren­deletével kihirdette a Mont- reuxben, 1965, novemberében kelt nemzetközi távközlési egyezményt. A Magyar Nép- köztársaság az egyezményt 1969. július 20-án megerősí­tette. s az erről szóló okiratot Genfben, a Nemzetközi Táv­közlési Egyesület főtitkárá­nál letétbe helyezte. A rendelet megjelenésével kap­csolatban a Posta-vezérigaz­gatóságon az MTI munkatár­sának elmondották, hogy a Nemzetközi Távközlési Egye­sületben részt vevő országok Új fiúk a „csapatokban” Javában tart az „átigazo­lás”. Az új fiúk — az idén végzett mérnökök, közgaz­dászok, szakmunkások, technikusok jó része már alá is írta az „átigazolási la­pot”, sőt többen már a „csa­patokba” is bekerültek. Vajon milyen tervekkel, elképzelésekkel indultak út­ra? Mi volt a „tárgyalá­son”, a megegyezésen: ki mit kért, s ki mit ígért? Értve ezt a munkaadóra, s a mun­kavállalóra is, hiszen a köl­csönös igények, s lehetőségek minden esetben találkoztak, az egyezség pedig már azt bi­zonyítja, hogy tisztáztatott is. A beszélgetés színhelye az egri Finomszerelvénygyár. Szereplője pedig egy laka­tos, egy technikus és egy mérnök. Közös ismertetője­lük: mindhárman ez évben fejezték be tanulmányaikat, s egy helyen, egy időben, az eg­ri Finomszerelvónygyárban próbálnak szerencsét. „A szakmát is itt tanultam” Erdélyi Alfréd tulajdon­képpen nem is számít igazi új fiúnak, hiszen három esz­tendőn át mindennap meg­fordult a 26-os üzemben ... — Már márciusban „el­dőlt” a sorsom: tanulmánya­im alapján még az iskola be­munkatársnak. A szakmun­kásvizsgát már mint „öt fo­rintos” óirabéres tanuló tet­tem le. Ez életem legnagyobb megbecsülése, kitüntetése. Örülök is, hogy így történt: a szakmát is itt tanultam, a szomszédban, Felsőtár- kányban lakom, így aztán kétszeres öröm a visszatérés. — Volt-e valami kérése, kikötése, igénye, mielőtt alá­írta a felvételi lapot? — Szeretnék majd techni­kumban tovább tanulni. Ez volt az egyetlen, a többit: a már megszokott üzemet, munkát, a 7,10 forintos óra­bért szó nélkül megkaptam. S hogy mit kértek tőlem? Azt mondta a főnök: dolgozz becsületesen, fiam, a sorsod a kezedben van. Szóval, a többi már rajtam is múlik. És ez így is van rendjén. Sok ismerősöm van itt a gyár­ban, látom, hogy aki akar, aki szeret és tud dolgozni, az érvényesülhet is. Hát majd meglátjuk, nekem hogyan sikerül. A kezdet minden­esetre a vártnál is szebb ... „Szeretnék végleg itt maradni" Nem ígértek semmit. Csak annyit mondtak: szükség van technikusra és ha akarom, vállaljam. — Semmit sem ígértek, de »nak. Az orosz-, földbritokosokd-' fejezése előtt átminősítettek-^- -a 7,50 forintos órabér mé­giscsak mond, jelez valamit. — Ez az igazság. Nem a szavak, a tettek fontosak. Egercsehi — Vác. Két állo­mása van még Dencsik Jó­zsef technikus életének. A harmadiknak most kezdi le­rakni alapjait... — Egercsehiben születtem, Vácott végeztem a techniku­mot. Én csak annyit kértem, amikor idejöttem: vegyenek fel, a többit bízzák rám. Sze­rencsésen sikerült az akkli- matizálás, és szeretnék vég­leg itt maradni. Még valóban új fiú vagyok, de azt máris látom: munkából, s a bizo­nyításhoz szükséges lehető­ségből aligha lesz hiány. — Milyen volt a fogadta­tás? — Sok kézfogás, s néhány szó: hát csak rajta, fiú! „Jól érzem magam" Cserháti György neve is ismeretlen- meg a gyárban. Nem is csoda: messzi útról, Leningrádból érkezett... — Műszermérnök vagyok. A Kohó- és Gépipari Minisz­térium ösztöndíjával öt és fél évig tanultam a leningrádi egyetemen. — S miért, illetve mi dön­tött az egri Finomszerelvény­gyár mellett? — Két dolog: megkaptam az 1600 forintos maximális gyakorlómérnöki fizetést, és hát egri vagyok. Így tulaj­donképpen hazajöttem. Hív­tak a KGM Híradástechnikai Kutató Intézetbe, és a Ma­gyar Optikai Művekbe is, de úgy gondoltam: jobb lesz így. Nagy, komoly gyár, egé­szen biztos vagyok benne, hogy sok szép, izgalmas fel­adattal találkozom majd, il­letve bíznak meg. — Milyen beosztást ka­pott? — Beosztásról még korai lenne beszélni, egyelőre csak ismerkedem. A munkahe­lyem egyébként a minőség- ellenőrzési főosztály. Az biz­tos, a képzettségemnek meg­felelő munkakörben dolgo­zom. — Az eddigi tapasztalatok, benyomások? — Nem szeretem a nagy szavakat, a végleteket, az el­hamarkodott véleménynyil­vánítást, éppen ezért csak annyit mondok: jól érzem magam... Arcuk, nevük még ismeret len, de már beálltak a sor ba, helyet kértek, kaptak, a gyár „csapataiban”. S ho­gyan állnak helyt, hová ke­rülnek majd a tabellán, az csak ezután derül ki. Egy év múlva ismét talál­kozunk. Addig is jó munkát, fiúk? Koós József kormányküldöttei kötötték meg 1965 novemberében az egyezményt, amely 1967-ben lépett életbe. Hazánk több más országgal együtt az idén ratifikálta a nemzetközi távközlés jogi kérdéseit, valamint a Nem­zetközi Távközlési Egyesület szervezeti felépítését, műkö­dését szabályozó egyezményt. Ez egyébként a negyedik egyezményt azóta, amióta a Nemzetközi Távközlési Egye­sület jelenlegi formájában működik- Korábban ugyanis teljesen független szervezet­ként dolgozott az 1865-ben, Párizsban alakult Nemzetkö­zi Táviró Egyesület, amelynek hazánk is alapító tagja volt. A mostani Nemzetközi Táv­közlési Egyesület az ENSZ szakosított szervezeteként 1947-ben Atlantic Cityben alakult. A tagországok meg­bízottai időnként felülvizsgál­ják az érvényben levő egyez­ményt. Az egyezmény kor­szerűsítése szükséges azért is, hogy a műszaki, tudományos, technikai fejlődés eredmé­nyeit az egyesület céljának megfelelően alkalmazhassák, s ennek jogi akadálya ne legyen. A Nemzetközi Táv­közlési Egyesületnek jelenleg 136 ország tagja, az egyez­mény megkötése óta 8 ország csatlakozott hozzá. Heves megyei Vas- és Fém­ipari Vállalat Gyöngyös. Vasöntö u. 2. keres tnunkásszállá s kialakítására alkalmas helyiséget 20 fő részére. Ajánlatokat vállalatunk munkaügyi osztályára kér­jük személyesen vagy írás­ban leadni. 1969. július 27., vásárnál*!

Next

/
Thumbnails
Contents